Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-03 / 259. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. NOVEMBER 3. Kötélhúzás az ötödik helyért Vajon ki lesz az a szerencsés, aki január elsejétől helyet foglalhat a patkó alakú asztalnál? Ez a kérdés foglalkoztat számos diplomatát New York-ban, ahol — ősz lévén. — megintcsak esedékessé vált az ENSZ Biztonsági Tanácsa tíz nem állandó tagja közül ötnek az új- jáválasztása. „Gólok” már születtek, de végeredmény még nincs. A Biztonsági Tanács az Egyesült Nemzetek főszer- veinek egyike A világszervezet tagállamai az ENSZ gyors és hathatós cselekvésének biztosítása érdekében a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a Biztonsági Tanácsra ruházzák — így szól az Alapokmány. A tanács tagjainak száma 15,. ebből állandó tag a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína. A tíz nem állandó tagot a közgyűlési választja meg, éspedig évenként ötöt, hogy a tanács fokozatosan kerüljön megújításra. A választott tagok megbízása két évre szól, a lelépő tagokat nem lehet nyomban újra megválasztani. A BT nem állandó tagjainak megválasztásánál két szempontot kell figyelembe venni: a) A tagállamok által a nemzetközi béke ési biztonság fenntartásához, valamint a szervezet egyéb céljaihoz nyújtott hozzájárulás mértéke; , b) A méltányos földrajzi eloszlás. A méltányos földrajzi elosztás elve azt jelenti, hogy a különböző földrészek államaik sizámának arányában legyenek képviselve a BT- ben. A hidegháború éveiben ezzel kapcsolatban sok bonyodalom adódott; a nyugati szavazógépezet Görögországnak és Törökországnak, majd a Fülöp-szigeteknek, illetve Japánnak juttatta azt az egy helyet, amelyet egy korábbi hallgatólagos megállapodás szerint Kelet- Európának kellett volna megkapnia. Később, szintén a Kelet-európai hely kárára, kialakult a lényegében alapokmányellenes „ megosztott tagság” gyakorlata. Erre akkor került sor, amikor tíz—húsz szavazás után sem kapta meg egyik jelölt sem a kétharmados többséget. Ilyenkor az egyik jelölt visszavonult azzal a kompromisszumos ígérettel, hogy a következő évben ő töltheti be a helyet egy évre. Így „osztozott” Lengyelország Törökországgal, Románia a Fülöp-szigetekkel, majd Csehszlovákia Malaysiával. Az 1965. augusztusi 31-én hatályba lépett alapokmánymódosítás után a közgyűlés határozatiban rendelkezett a nem állandó BT-helyek elosztásáról is. E szerint öt helyet az afrikai és ázsia, egy helyet a kelet-európai, kettőt a latin-amerikai, kettőt pedig a nyugat-európai és mási államok (pl Kanada, Ausztrália) kaptak. Azóta tiszteletben tartják a kelet-európai szocialista országok számára fenntartott egy helyet. (Magyarország 1968—69-ben volt a BT tagja). Jelenleg ez a hely az Ukrán SZSZK-é. (A Szovjetunió ENSZ-tagsága és ezen belül állandó BT-tag- sága mellett Ukrajna ési Belorusszia még külön ENSZ- tagsággal is bír, s — mint kelet-európai szocialista ország — bármely más államhoz hasonlóan beválasztható a Biztonsági Tanácsba). Ukrajna, India, Egyiptom, Burkina Köztársaság (a volt Felső-Volta) és Peru mandátuma jövőre jár le, míg ez év december 31-én Málta, Nicaragua, Pakisztán, Hollandia és Zimbabwe távozik a BT-ből. Abban már megegyezés született, hogy Máltát ési Hollandiát Ausztrália és Dánia, Nicaraguát Trinidad és Tobago Köztársaság, Pakisztánt pedig Thaiföld váltja fel. Nincs azonban megegyezés az afrikai hely betöltésében. Négy titkos szavazással sem sikerült eldönteni, Etiópia vagy Szomália legyen-e Zimbabwe utóda. Az afrikai államok csoportja hivatalosan Etiópiát jelölte, ám Szomáliát támogatta az arab államók többsége, a nyugati országok, valamint néhány, a „szavazási tömbfegyelmet” be nem tartó nyugatJbarát afrikai ország is. Az utolsó voksolási 83:72 arányban Etiópiának kedvezett ugyan de ez még kevés a kétharmados! többséghez, ami 105 szavazatot igényelne. A történelem eddig nem azt bizonyította, hogy a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai döntő világpolitikái szerephez jutnának megbízatásuk időtartama alatt. A BT-tagság azonban mindig politikai presztízs kérdése, sí az eredmény — ha korlátozott mértékben is — a nemzetközi hangulat fokmérőjeként fogható fel. Ilyen értelemben nem kedvező, hogy a haladó Nicaragua után nyugatbarát rendszer kapta az egyik latinamerikai helyet, a megürülő ázsiai posztot pedig az a Thaiföld nyerte el, amely jelenleg a délkelet-ázsiai feszültség, az indokínai országokkal való szembenállás legközvetlenebb góca. Megjegyzendő, hogy Thaiföld csak igen nehezen, a negyedik szavazási menetben győzött — Mongólia ellenében. E kedvezőtlen módosulás ellenére leszögezhető: bármelyik ország foglalja is el Zimbabwe helyét, az aligha várható, hogy az új összetételű Biztonsági Tanácsi új álláspontra helyezkedne a világot legérzékenyebben érintő válságok megítélésében. Közép-amerikai béketerv Contadora, a paradicsomi szépségű panamai sziget kedvelt turistaközpont, igazi hírnévre azonban egy nagy reményekkel kecsegtető békekezdeményezés révén tett szert. Négy latinamerikai ország — Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela — képviselő itt ültek össze először 1983. januárjában, hogy közvetítési kísérletükkel kiutat kínáljanak Közép-Amerika robbanással fenyegető válságából. Gyógyír — fegyverek nélkül Ütött az óra A sziget neve azóta jelképes lett. Kifejezi, hogy La- tin-Amerika államai az Egyesült Államok egykori „hátsó udvarában” saját kezükbe vették sorsuk irányítását, saját régiójuk gond- jaira-bajaira maguk keresik a megoldást. A Contado- ra-csoport tagállamai tagadják azt a reagani szemléletet, amely Közép-Amerikát a kelet—nyugati konfrontáció egyik fő színterévé kiáltotta ki, szovjet—kubai mesterkedést látva a térség népeinek felszabadító mozgalmai mögött. Ezek az országok nem fegyverekkel, hanem gazdasági segítséggel és összefogással próbálnak gyógyírt találni a Sebekre. A Contadora-esoport fáradhatatlan diplomáciai of- fenzíváfjának is része van abban hogy eddig sikerült elkerülni egy komolyabb fegyveres konfliktus kirobbanását. Már önmagában az is nagy eredmény volt, hogy Cserbenhagyásról szó sincs Hellasz — ellenszélben Mostanában felbolydult méhkasra emlékeztet Görögország, s ennek okát sok megfigyelő Athén és Washington mind feszültebb viszonyában leli meg. Kétségtelen, a görög fővárosból sorra érkeznék a bírálatok, az elutasító állásfoglalások az Egyesült Államok és a NATO címére. Ezeket a megnyilatkozásokat figyelve már-már nehéz eldönteni, hogy Hellasz földjén, mi az erősebb: az Amerika- és a NATO-ellenesség, vagy pedig a Törökország iránt érzett hagyományos ellenszenv. Nyílt titok, hogy az amerikai fővárosban kezdettől fogva rossz szemmel nézik a szocialisták kormányzását Görögországban. Sőt, éppen egy amerikai lap. a Washington Post értesülése szerint még hatalomra jutásukat is meg akarták ' akadályozni, nem riadva vissza a katonai erő alkalmazásától sem. Ez a terv, ismerve a Reagan-kormányzat eddigi ténykedését, nem elképzelhetetlen. Hogy megvalósítására mégsem került sor, annak magyarázata valószínűleg a Pánhellén Szocia- lista Mozgalom, a PASOK népszerűségében rejlik. Andreasz Papandreu pártja 1981 októberében minden várakozást felülmúló győzelmet aratott a választásokon. Ezt meggátolni csak újabb sötét korszak árán lehetett volna Görögországban. Az ezredesek, a kétes értékű katonai uralom visz- szatértét pedig még az.ilyesmire kevésbé kényes amerikai és NATO-körökben sem tartották kifizetődőnek. Inkább beletörődtek Papandreu személyébe, felkészülve a kellemetlenségekre, amelyeket majd okozni fog. Ilyen és ennyi kellemetlenségre azonban sem Washingtonban, sem a NATO- ban nem számítottak. Athén elítélte az amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták telepítését , Nyugat- Európába, helyette — személyesen Papandreu — a határidő lejárta után további féléves tárgyalásokat javasolt a veszélyes fegyverekről a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Görögország renitens módon nem csatlakozott a Lengyelországot sújtó közöspiaci embargóhoz sem, s a délkoreai gép ügyében kétséget kizáróan az Egyesült Államokat tette felelőssé a tragédiáért. A görög—amerikai támaszpont-egyezményt újratárgyalták és öt esztendőre meghosszabbították ugyan, de Athén fenntartja magának a jogot annak bármikori azonnali felmondására. Ráadásul a Papandreu- kormány a nyáron lemondta a görög—amerikai hadgyakorlatokat, s az idén sem vesz részt a NATO hasonló, szokásos őszi katonai manőverein a térségben. Ugyanakkor nyíltan hangoztatja, hogy Görögországot - nem a szocialista államok, hanem éppen a NATO-tag Törökország felől fenyegeti veszély. Ennek bizonyítására az utóbbi időben azokra a sérelmekre hivatkozik, amelyek a hadgyakorlatok előkészítése, lebonyolítása során a görög földet, a görög népet érték. Régi keletű athéni panasz, hogy a NATO-ban és az Egyesült Államokban lényegesen előnyösebb megítélést élvez Ankara, amely pedig 1974 nyarán katonasággal szállta meg Ciprus egy részét, minden módon ösztönzi ott egy török különállam megteremtését, így akadályozza meg a ciprusi válság igazságos rendezését. Ezekre válaAmerika-ellenek tüntetés egy támaszpont közelében szül ma már csak fekete bárányként emlegetik Görögországot a NATO-ban és az Egyesült Államokban, egyenesen azzal vádolva Papandreu!, hogy cserben hagyja szövetségeseit. Persze, cserbenhagyásról szó sincs. A kényszer Andreasz Papandreu esetében is nagy úr. Három esztendeje azzal az ígérettel alapozta meg pártja választási sikerét, hogy kivezeti hazáját a NATO katonai szervezetéből, hogy méltányos, a nemzeti érdekeket szem előtt tartó szerződést harcol ki a görögországi amerikai támaszpontok használatáért cserébe, s hogy keresztülvi- szi az ország közöspiaci tagsági feltételeinek újratárgyalását. Nos, ezek az ígéretek azóta sem váltak valóra. Egyrészt a nemzetközi’ realitások óvatosságra intették Papandreut, másrészt — balszerencséjére — az Egyesült Államok egyik leghaladásellenesébb elnökével, Ronald Reagannel találta magát szemben. A közvélemény mindeközben egyre jobban azonosult választási célkitűzéseivel, egész külpolitikájával, amely kétségkívül bátornak mondható a mai nemzetközi viszonyok között A tőkés világgazdaság helyzete sem kedvez Pa- pandreunak. A válságos állapotban örökölt görög gazdaság talpraállásának jelel még mindig halványak, noha az infláció 20 százalékról 18 százalékra mérséklődött, s némi gazdasági növekedés is tapasztalható. Változatlanul gond viszont a munkanélküliség, a megélhetési költségek magas szintje, az ipar elmaradott struktúrája. Az emberek annak idején azért is adták voksukat a PASOK-ra, mert sorsuk jobbrafordulását remélték tőle. Az eredmény ezen a téren azonban még várat magára. Az újabb választások 1985 októberében esedékesek. Papandreu most felpörgette külpolitikája kerekét, vállalva az ütközést az Egyesült Államokkal és a NATO-val, talán hogy kárpótolja híveit á gazdasági bajokért. Megfigyelők szerint akár előbbre is hozhatja a voksolás időpontját éppen a külpolitikára építve, a biztos siker reményében — még így, amerikai és NATO-ellenszélben is. __________________K. M. Ö sszeállította: Constantin Lajos tárgyalóasztalhoz ültették Washington térségbeli szö- - vetségeseit — Costa Ricát, Hondurast Guatemalát és Salvadort — Nicaraguával. A terv legfőbb ihletője, Mexikó tető alá hozta az Egyesült Államok és Nicaragua tárgyalásait. Huszonkét hónap kemény munkája kelled azonban ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzák béketervüket. A közép-amerikai béke és együttműködés aktája a lehetőségek szerint valameny- nyi érdekelt ország kívánságait és elképzeléseit tekintetbe vette, s nem kisebb célt tűz maga elé, mint a közép-amerikai térség fokozatos fegyvermentesítését. Ha valamennyi állam elfogadná, csökkentenék az itt felhalmozott fegyverkészleteket, felszámolnák a külföldi katonai támaszpontokat, kivonnák a külföldi katonai tanácsadókat, megtiltanák a kormányellenes gerillák támogatását. Az aláírók kötelezettséget vállalnának arra, hogy demokratikus, pluralista kormányzatot alakítanak országukban. Október közepén ütött az óra, ekkor járt le a határidő, amelyet a Contadora- esoport szabott a béketerv elfogadására. Korábban valamennyi érdekelt ország pozitívan nyilatkozott a tervezetről, s dicsérte a kezdeményezést Washington iá, nem mulasztva el figyelmeztetni Nicaraguát, mondván: Managua vonakodása miatt halasztódik a béketerv elfogadása. Az előzetes megbeszéléseken a sandinista kormányzatnak jócskán voltak fenntartásai, a békeokmány végleges formáját azonban nagyjából és egészében kielégítőnek ítélte. Végül mégis az a fonák helyzet állt elő, hogy a gyakran vádolt Nicaragua maradt az egyetlen, amely úgy nyilatkozott, hogy hajlandó változatlan formában aláírni a tervezetet. A managuai igen után.. Washingtonban már nem volt olyan szép a menyasszony. A Fehér Ház nem titkolt nyomására (az amerikai külügyminisztérium nyolc pontban összegezte kifogásait), a rendezési tervben érintett négy szövetséges ország egycslapásra fenntartásokat kezdett hangoztatni; keresgélni kezdték, melyek azok a kiskapuk, amelyek (gyanújuk szerint) Managuának kedveznek. A sandinista vezetés, a béketerv elfogadásának feltételéül csupán azt szabta, hogy egy csatolt jegyzőkönyvben az Egyesült Államok is vállaljon kötelezettséget az egyezmény tiszteletben tartására. Hiszen hiába írná alá az öt állam a békeokmányt, ha Washington fenntartaná támaszpontjait a térségben, ha újabb provokatív hadgyakorlatokat szervezne, ha folytatná a salvadori kormánycsapatok és a Nicaragua ellen mind nagyobb erővel támadó él- lenforradalmárok segélyezését. Ha a béketerv megvalósulna, az Egyesült Államok katonai pozíciói döntően megváltoznának a térségben. Talán ezért is függ olyan vékony hajszálon a tervezet sorsa. Costa Rica, Honduras, Guatemala és! Salvador most kisebb-nagyobb módosításokat követel. Ennek megvitatására külön értekezletre gyűltek össze Teguoigalpá- ban, Nicaragua nem vett részt a tanácskozáson, amelyet a Contadora-közvetítők „háta mögött” rendeztek meg. Managua joggal tart attól, hogy szomszédai blokkot alkotnak ellene. A Con- tadora-tagálüamok külügy- minisizterei Madridban úgy nyilatkoztak, hogy csak ügyrendi és időponti kérdésekben hajlandók módosításokra, de a terv egyensúlyát nem borítják fel, hiszen ezzel két esztendő eredményeit tennék semmissé. A sandinista vezetés csúcstalálkozót javasol az öt közép-amerikai és a négy Con- tadora-állam részvételével, ahol az államfők szentesítenék a dokumentumot. Ám egyelőre bizonytalan, aláírják-e valaha a Conta- dora-béketervet.. Feltehetőleg végleges döntések nem születnek már Közép-Ame- rikában a két elnökválasztás — a november 4-i nica- raguai és a november 6-i amerikai — előtt. Kérdési az is, hogy a Nicaraguával szomszédos államok menynyire engednek a washingtoni nyomásnak. Egyáltalán nem zárható ki azonban, hogy a választási megfontolásokból erősen hangsúlyozott tárgyalása hajlandóság Reagan újraválasztása után alábbhagy Washingtonban, s egyértelműen visszatérnek az ideig-óráig talonba tett katonai megoldásokhoz. Elekes Éva Fontos bejelentés Lejárt határidő
