Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-24 / 276. szám

Nemzetközi körteép 1984. NOVEMBER 24. Lengyel szakszervezetek Út az egységhez November utolsó hetére hívták össze a lengyel szakszervezetek or­szágos tanácskozását. A kez­deményező bizottság, amely a találkozó programját és céljait megfogalmazta, a fel­ső-sziléziai Bytomot jelölte. ki az országos tanácskozás színhelyéül. Mi is lenne a találkozó feladata? El kelle­ne fogadnia a két évvel ez­előtt újjászületett lengyel szakszervezetek közös prog­ramját. s ideiglenes képvise­letet kellene választania, amely felléphetne valameny- nyi üzemi szakszervezet, az összes szakmai föderáció ne­vében az országos szintű tár­gyalásokon. Ennek a tanács­kozásnak a Lengyel Szak- szervezetek Országos Egyez­tető Testületé nevet adták. Az egységhez vezető út nem könnyű a lengyel szak- szervezetek számára. A ta­gok létszáma az egész ország­ban mintegy 4,8 millió, az utóbbi időben csökkent a nö­vekedés dinamikája. Vannak fontos ipari körzetek — ilyen a sziléziai iparvidék — és egész szakmák: például bá­nyászok, kohászok, pedagó­gusok, ahol a dolgozók na­gyobb része már szakszerve­zeti tag, ám az össztaglétszám ma még nem éri el az óhaj­tott szintet. Nagyon sok fia­tal munkás és a közvetlen termelésirányítók jó része még távol marad a szakszer­vezettől. A nyílt ellenséges fellépés ugyan már ritka, ám a dolgozók jelentős része to­vábbra is közömbös, kiváró álláspontot foglal eL Ezt többnyire a megelőző időszak csalódásaival magyarázzák. A Szolidaritás története is­mert: a szakszervezeti fel­adatok mindinkább háttérbe szorultak ebben a szervezet­ben, amely végülis az ellen­zék által vezetett mozgalom­má lett. Az 1980—81-ben működött ágazati szakszerve­zetek aktivistái között is ;|)k a sértett ember, aki tovább­ra sem tudja megérteni, mi­ért volt szükség az ő szerve­zeteik feloszlatására 1982 ok­tóberében. A lengyel szakszervezetek fejlődésének második szaka­sza a föderációk szervezése volt. Ez a korábbi ágazatok­nál kisebb egységeket tömö­rítő laza szervezet; az or­szágban október elején a bí­róságok 118 föderációt je, gyeztek be. Jellemző, hogy van olyan országos szervezet, amely fél millió tagot szám­lál, de van alig hétszáz tagú föderáció is. A bíróságok ed­dig húszezer üzemi szakszer­vezetet jegyeztek be, ezek a jövőben is minden valószínű­ség szerint megőrzik jogi ön­állóságukat. A mostani bo­nyolult helyzet tükröződik a föderációknak az új egységes képviselethez való viszonyá­ban: a 118 országos szerve­zetből október elejéig csak 59 jelezte készségét a belé­pésre. Mint Rajmund Mö*ic, a kőszénbányászok föderá­ciójának elnöke, a kezdemé­nyező bizottság vezetője el­mondotta, ez az 59 országos szervezet a lengyel szak- szervezeti tagok 70 százalé­kát tudja maga mögött. Mindebből kiviláglik, hogy az erősebb szervezetek ké­siek a közös munkára, azok viszont, amelyeknek kisebb a befolyása az adott szakmá­ban, iparágban, attól félnek, hogy az 1980 előtti módsze­rek térnek vissza, s hogy ez csökkentheti területükön a belépési készséget. Az országos vitára bocsá­tott egységprogram kulcs­mondata így hangzik: — A mi célunk — szocializmus torzulások nélkül. A szak- szervezetek elfogadják a LEMP IX. kongresszusának programját. Kiállnak a gaz­dasági reform következetes megvalósítása, az államélet demokratizmusának fejlesz­tése mellett. Elismerik a párt vezető szerepét. Következetesen betöltik a dolgozók érdekképviseleté­nek. érdekvédelmi szervének funkcióját. Éppen ezért az új szakszervezetek egyik legsür­gősebb feladatuknak tartják, hogy ellenőrizzék, miként va­lósulnak meg azok a megál­lapodások, amelyeket 1980 augusztus végén írtak alá a sztrájkoló munkások és a kormányzat Képviselői. Ami a szervezeti formákat illeti, törekvésük: olyan mechaniz­musokat hozzanak létre, amelyek megakadályozzák, hogy az Országos Egyeztető Testület, illetve annak vég­rehajtó bizottsága és elnöksé­ge bürokratikus, utasítgató központtá válhasson. A kö­zös fellépés sürgető. Nemcsak azért, mert kifelé, tehát nemzetközi téren is szükség van a 'lengyel szakszerveze­tek egységes fellépésére. Elsősorban a kormánnyal való tárgyalásokra kell kö­zös, megalapozott álláspontot kialakítani. A szakszerveze­tek már — igen kritikusan — elmondták véleményüket a jövő évi tervjavaslatról. Most már időszerű, hogy vé­leményt nyilvánítsanak az 1986—90-es ötéves terv elő­irányzatairól, mindenekelőtt arról, ami a dolgozók jöve­delmi viszonyait, az árpoliti­kát, a szociális kérdéseket, a környezetvédelmet illeti. Kö­zös szakszervezeti álláspont­ra van szükség a törvényho­zásban való fellépéshez is. A júniusi tanácsiválasztásokon már szerepeltek — és man­dátumhoz jutottak — a szak- szervezetek jelöltjei. Jövőre képviselőválasztások lesznek Lengyelországban. De még ez előtt sor kerül a szakszerve­zeti törvény módosítására. A szakszervezete« aktivistái több jogkör tisztázását kí­vánják, s igényt tartanak ar­ra, hogy jogot kapjanak a törvényjavaslatok beter­jesztésére is. Az előző tör­vény nem zárta ki annak le­hetőségét. hogy egy üzemben párhuzamosan több szakszer­vezet is működhessen. Ez volt a helyzet 1980—81-ben. Az újjászületett szakszervezetek szerint nem szabad megen­gedni, hogy ismét ellentétek keletkezhessenek a dolgozó kollektívák tagjai között. A LEMP legutóbbi központi bi­zottsági ülésén pedig rámu­tattak: Lengyelországban az osztályellenség a szakszerve­zeti pluralizmus ürügyén próbálja becsempészni a bur- zsoá politikai rendszert az országba. Az „egy vállalat — több szakszervezet” elv el­kerülhetetlenül a politikai megosztáshoz, a korábbi ha­sonló veszélyes helyzethez vezethetne. (m) Dolgos csúcsértekezlet Végre egy olyan csúcsérte­kezlet, ahol valóban volt le­hetőség beszélni a kontinens leglényegesebb problémáiról, — a gazdasági fejletlenség­ről, a pénzügyi és élelmezési gondokról, az aszályokról — nyilatkozta több afrikai ál­lamfő a néhány napja befe­jeződött addisz abebai ta­nácskozás után. Jóllehet, a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság küldöttségének jelenléte miatt Marokkó ki­lépett az Afrikai Egységszer­vezetből, a Nyugat-Szahara ügye miatti vita. elkerülésé­vel sikerült — hosszú évak óta először — az egység szer­iemében tanácskozni. Az utóbbi években több­ször is megjósolták a világ legnagyobb kónt'nentális szervezetének, az Afrikai Egységszervezetnek az össze­omlását. Most a derűlátás az uralkodó afrikai politikai kö­rökben az A ESZ hasznossá­gát illetően. A 20. csúcsérte­kezlet mindazonáltal tükröz­te: az afrikai vezetők tanács­talanok afelől, miképpen le­hetne enyhíteni a súlyos gaz­dasági válságjelenségeket, az eladósodottság mértékét és az éhezést. Már az is ered­mény, hogy kereteket keres­nek a gondok érdemi megvi­tatására. így született a dön­tés, hogy jövőre egy rendkí­vüli, kizárólag gazdasági kér­désekkel foglalkozó csúcsér­tekezletet hívnak össze. Szó volt arról ist hogy az ezred­forduló tájékán létrehozzák az Afrikai Közös Piacot. En­nek előkészítéseként erősíte­ni kívánják a már létező re­gionális gazdasági szerveze­tek hatékonyságát. Létrehoz­tak két pénzalapot: egyet a legszegényebb, a szárazság által legkeményebben súj­tott tagállamok megsegítésé­re. egyet pedig valamennyi tagállam gazdasági fejleszté­sének támogatására. Komoly gond azonban, hogy a kontinentális szervezet pénzügyi helyzete egy az egy­ben tükrözi tagállamainak anyagi körülményeit. A tag­államok egy jelentős része hosszú évek óta nem fizeti hozzájárulását s így a pénz­ügyi alapok jobbára létre sem jönnek. A szervezet nevében sze­replő „egység” szó fénye azért nem vált erősebbé. Az AESZ 21 éves fennállása óta most történt meg először, hogy kilépett egy tagállam. Ráadásul a Nyugat-Szahara körüli vitát nem lehet vég­leg félretenni. A konferencia­asztalon, a szaharai állam tagságának érvényesítésével — megoldották ugyan a nyu- gat-szaharai kérdést, de a volt spanyol gyarmaton foly­tatódik a gerillaháború a Po- lisario Front és a területet megszálló' Marokkó .között. Kurucz János Harc a fajüldözés ellen . A püspök Nobel-díja Tebogo Moselane tiszteletes a dél-afrikai Sharpeville fe­kete gettóváros lelkésze. (Sharpeville 50 kilométerre van Johannesburgtól.) Mose­lane legfőbb egyházi vezető­je az 1984. évi Nobel Békedíj kitüntetettje, Desmond Tutu anglikán püspök. A megtisz­teltetés a püspöknek és a fe­kete településeken dolgozó munkatársaiknak — köztük Tebogo Moselane tiszteletes­nek — egyaránt szólt. A dél-afrikai rendőrség Mo- selanet az utóbbi hónapok­ban többször beidézte kihall­gatásra, körülzárták a házát, éjjelente rendszeres telefon- hívásokkal zaklatták, a' szél­sőjobboldali Witt-kommandó fehér rohamosztagosai meg­fenyegették. A pretoriai re­zsim Moselanet és Tutut egy­aránt „veszélyes forradalmá­roknak” tekinti. Hogy Shar­peville fekete lakói két hó­nap óta sztrájkolnak és utcai tüntetéseket tartanak — azért is a lelkészt és munkatársait okolják. Szeptember 3-án általános sztrájkkal tiltakoztak Shar­peville polgárai a tervezett lakbéremelések ellen. A nyo­morúságom viskók lakbérgi már így is a legmagasabbak Dél-Afrika fekete városai közül, amelyek gyűrűként veszik körül a fehérek ipari központjait. A feketék tud­valévőén nem lakhatnak a fehér urak városaiban. Moselane ezen a napon gyűlést tartott a templomban. Elmondta, hogy a lakbér- emelésekért felelős, feketék­ből álló városi tanács az el­múlt évben hét millió dollár nyereséget ért el. Egyáltalán nem kellene tehát a lakbére­ket emelni. Felborzolta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a „városatyák” megbí­zatásukat jövedelmező pri­vát üzletelésekre használják fel. A fehérek bábjaként fél év óta hivatalban lévő pol­gármester 200 ezer dollárért szolgáltató házat építtetett magának, üzletekkel, benz'n­ond Tata angllfcáa pOspflk őrség és a katonaság brutáí san vágott vissza: több mi száz feketét megöltek, ezr két vetettek börtönbe, ner csak Sharpervilleben, hane másutt is, ahol tiltako megmozdulások voltak. Amikor a hír megérk zett, hogy Desmond Tu kapta a Nobel Békedíjat. Dél-Afrikai Egyházak Tan csa (SACC) éppen üléseze Leírhatatlan volt az ujjong; Táncoltak, énekeltek, átöle ték egymást a tanács tagj; pedig tudták, hogy korai ; Akcióban a dél-afrikai rendőrség tömeg megrohanta a kocsmá­kat és italraktárakat. A rend- kúttal és étteremmel, he­lyettesének pedig bevásárló- központja van. Sharpeville- ben elszabadult a pokol. A A legutóbbi zavargások: során több mint száz feketét megöltek! A temetések tüntetésekké változtak: a feketék nem akarnak többé negyedosztályú állampolgárokként élni Vissza a demokráciához? November utolsó vasárnap­ján tizenegy évi katonai ura­lom után az urnákhoz szó­lítják Uruguay népét, hogy megválasszák az ország el­nökét, alelnökét, a kongresz- szusi tagokat és a helyi tiszt­viselőket. Uruguay, két magyaror- szágnyi területével, nem tar­tozik Latin-Amerika regio­nális nagyhatalmai közé. Év­tizedeken át különleges ál­lamként, a demokrácia örök szigeteként, Latin-Amerika Svájcaként emlegették. Egye­sek azt is jósolták, hogy ezt az országot örökre elkerülik a tömegmegmozdulások, a forradalmak. Ez a jóslat azonban nem vált be. Az öt­venes évek második felétől a gazdaság rohamos hanyatlás­nak indult. Egyre nőtt a bel­ső feszültség, amelynek ha­tására a különböző politikai erők aktivizálódtak. 1971 márciusában a kommunisták, a szocialisták és a keresz­ténydemokraták létrehozták választási koalíciójukat, Szé­les Front néven. Jelöltjük, Liber Seregni, csak két szá­zalékkal maradt le a Colora­do színeiben indult, szavaza­tok 22 százalékával elnökké választott Juan Maria Bor- daberry mögött. Ám az új ál­lamfő sem volt képes úrrá lenni az ország nehézségein. A főleg értelmiségi középré­tegekből verbuválódott vá­rosi gerilla szervezet, a Tu- pamarö merényletsorozatá­nak csak a hadsereg segítsé­gével tudott véget vetni. Megelégelve a polgári po­litikusok tehetetlenségét, 1973. június 27-én a katonai junta ragadta kezébe a hatal­mat. Feloszlatták a parla­mentet, betiltották a politi­kai pártokat. Megteltek a börtönök, a rendszer ellensé­gei ..eltűntek”, mindennapos­sá váltak a politikai gyilkos­ságok. A katonai diktatúra 1980 novemberében népszavazást rendezett a saját alkotmány- tervezetéről. Jóllehet min­dent megtettek a siker érde­kében — két héttel a szava­zás előtt törvényt hoztak ar­ról, hogy a szavazócédulákat névvel és lakcímmel kell el­látni —, a voksolás csúfos kudarccal végződött. A sza­vazók 60 százaléka nemet mondott a tervezetre. Az egyenruhások ezután kezdtek komolyan foglalkoz­ni egy kedvükre való demok­ratizálási folyamat gondola­tával. Hozzájárult ehhez az is, hogy nem tudták megállí­tani a gazdasági helyzet to­vábbi romlását. A lakosság reálbére erősen lecsökkent, megnőtt a külföldi állama­dósság, a dolgozók 15 száza­léka munkanélkülivé vált. Részben a kilátástalan gaz­dasági helyzet miatt, részben politikai okokból a három- milliós lakosságból 680 ezren kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Gregorio Alvarez nyugal­mazott altábornagy, aki 1981- szeptemberében került az or­szág élére, már a beiktatási beszédében szólt a demokra­tizálási folyamat ütemtervé­ről. Kilátásba helyezte, hogy 1984 novemberében válasz­tásra kerül sor, 1985. márci­ustól — még a hadsereg felü­gyelete mellett — a megvá­lasztott polgári politikusok veszik át az ország irányítá­sát, 1986-tól pedig a katqpák végleg visszavonulnak a ka­szárnyákba. Az oldottabb politikai lég­körben új erőre kaptak az ismét engedélyezett polgári politikai pártok — a Blanco, a Colorado, valamint az Uni­on Civica. Megkezdődött pár­beszédük a kormánnyal, ám az hamar megfeneklett. A felgyorsult események ekkor azonban már a junta ellen dolgoztak. Az egyre gyako­ribb tiltakozási napok, a tö­megtüntetések hatására a kormányzat rövidesen a pár­beszéd folytatására, több el­nyomó törvény eltörlésére kényszerült. A hatalom je­lenlegi birtokosai ugyanak­kor az argentin változások­ban is intő jelet látnak. Ma már készek átadni helyüket a polgári politikusoknak, de csak akkor, ha nem jutnak argentin társaik sorsára, ha garantáltan elkerülik a fele­lősségre vonást. Mostanában egyre többet beszélnek Uruguay kapcsán az átmenetről. Kérdés azon­ban, hogy hová vezet ez az átmenet: a valóságos demok­ráciához, vagy egy kozmeti­kázott diktatúrához? D. K. öröm. Már 1960-ban is kapc Nobel Békedíjat egy fek< dél-afrikai, az akkori Af: kai Nemzeti Kongress2 (ANC) elnöke, Albert Lt hűli. Az apartheid mégis rr radt, az ANC-t régen bet tották, s azok, akik Luth halála után az ő munká. folytatták, börtönben va száműzetésben vannak. Bótha elnök kormányza úgynevezett reformokat hi detett meg. Az alkotmán módosítás azonban, amelly a félvérek és az indiai szá mazásúak részére külön pa lamentet hoztak létre, ne tévesztette meg a világot, j ENSZ közgyűlése az új ; kotmányt érvénytelenn nyilvánította. A választás kon az indiaiaknak és a .fi véreknek csupán 30 száza ka vett részt. A fehér kiseb ségi kormányt újabb vfe/es érte. amikor néhány hét „később a gettóvárosok feke polgármesterei — akiket f dig a rezsim az önkormán zat jelképeiként tüntetett : — kénytelenek voltak ehr nekülni fekete testvére elől. Az ellenzéki Egyesült E mokratikus Front (UDF) h; cot hirdetett az ellen, hogy lakosság 70 százalékát kite fekete többséget semmi .vegyék, negyedosztályú ; lampolgárként kezeljék, front, amelyben 700 hala csoport, szakszervezet és eg házi szervezet egyesült, hi dette meg a választások be kottját is. A fajüldöző kormány: felismerte a veszélyt, ami a népszerű UDF részéről nyegeti. Ezért 16 vezető előzetes letartóztatásba 1 lyezte. Louis le Grange b ügyminiszter nyíltan bet tássál fenyegette a szerve: tét. És néhány nap múlva < kezett a hír Tutu püsp Nobel-díjáról. A püspök t£ ja az UDF felügyelő bízó ságának, az általa vezet Dél-afrikai Egyházak Tat csa pedig szorosan együttn ködik az állítólag felforgi szervezettel. Tutu előrelátl tólag decemberben uta: Oslóba, hogy átvegye a IS bel Békedíjat. Gáti István Összeállította; Majnár Józse Uruguay

Next

/
Oldalképek
Tartalom