Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1984. NOVEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nemcsak propagandistáknak Téma: az elmúlt negyven esztendő Negyedik alkalommal — Szekszárdon Igaz mesék Kalevipoeg A Kalevipoeg szolnoki rádiós előadásában közreműködött a 15 éves fennállását most ünneplő Kaláka együttes A rádióműsor szereplői: Tomas Urb, Mik Miikiver, Bessenyei Ferenc, Sinkó László, Sinkovits Imre, Mécs Károly, Gáti József Tegnapelőtt este Szolnokról, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központból közvetítette a Magyar Rádió az észt nemzeti epoßz, a Kalevipoeg nyilvános előadását. Az észt—-magyar nyelven elhangzott műsor egy újabb mérföldkövet jelent a hazai és az esztóniai rádiózás immár hagyományos együttműködésében. A péntek esti előadáson ismét beigazolódott: a különböző kultúrák találkozásából mindig felszikxázik valami nagyszerű. A Kalevipoeg — Peter Hein és Simon László szerkesztésében; Riaib Zsuzsa fordítását alapul véve — Bo- zó László rendezésében hangzott el a szolnoki színpadon és a rádióban. Kalevipoegnek, az észtek mondái hősének csodálatos tettei, küzdelmei kiváló művészek interpretálásában elevenedtek meg: Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre. Gáti József, Mécs Károly, Sinkó László voltak az előadás „magyar hangjai”; közreműködött a Kaláka együttes, s anyanyelvén szólalt meg két taliinni művész az ifjú Tomas Urb és Mik Mikiver, az Észt Köztársaság népművésze, aki régi ismerőse a szolnoki közönségnek. Mik Mikiver, a Taliinni günk egy rövid beszélgetésre: — A három évvel ezelőtti közös munka nagyon nagy hatást gyakorolt rám — mondta. — Olyannyira, hogy az emúlt színházi évadokban — mintegy „felfedeztem”, rendezőként is, az észt drámairodaimat. E „korszakomat” valószínűleg Ibsen- és Strindberg-drámák színrevi- telével folytatom. — Szovjet-Esztóniában színészként is közismert... — Színészként szerepeltem a Taliinni Drámai Színházban Csehov-darabokban — egyszer rendezőként is bizonyára „megtalálom” Cse- hovot. — Lesz-e folytatása a szolnoki és taliinni színház szépen indult kapcsolatának? — Természetesen. A Szigligeti Színház főrendezőjének, Paál Istvánnak tavalyra tervezett munkája sajnos nem jöhetett létre; prózai ok, színházunk renoválása miatt. Most folynak az egyeztetések: Árkosi Árpádot várjuk Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjának megrendezésére. — vágner — Fotó: Hargitay Állami Drámai Színház főrendezője pontosan három évvel ezelőtt irányította, vendégrendezőként, a Szigligeti Színház együttesét: a társulat Mati Unt „A halál árát a halottaktól kérdezd” című darabját mutatta be az észt művész rendezésében. A rádióműsor kezdete előtt volt JehetőséRégi ismerősünk az előadás előtt — Mik Mikiver, a Tal- linni Állami Drámai Színház főrendezője, akit ezúttal kitűnő előadóművészként ismert meg a szolnoki közönség Országos honismereti konferencia 1 logi t fan alakítható az ifjúság örténelemszemlélete? Kuthen király népéről Megjelent a Nagykunsági krónika NAGYKUNSÁGI KRÓNIKA MKI.YKT RÉSZINT REGI lliASOKltc>1. RÉSZINT A SZA.Í HAGYOM ANY AI.AIM AN EG Y1IESZ E R K ESZTETT GYÖRFFY ISTVÁN Egy könyv, amely kötetekkel ér fel. Nem eredeti megállapítás, a jegyzetíró elismeri, de ezúttal pontos, kifejező. A Nagykunsági krónikáról van szó, „melyet részint régi írásJokbóQ, részint szájhagyomány alapján egybeszerkesztett” Györffy István. Nem szeretnénk, iha csupán a tudós tekintélye lenne könyve dicséretének magyarázata. Ez sértené a tudós emlékét. Akik ismerték, mondják, a későbbi tanítványok csak műveiből érzik, Györffy végtelenül szerény ember volt, csak az emberi tisztaság és a tudási hatalmát ismerte el. Érződik ez a Nagykunsági krónikán is, amelynek negyedik kiadását a Györffy-centenárium évében kapta kézhez az oil vassó. Kevés hasónlítható könyvről tudunk, az első kiadást megelőző időkből meg éppen alig. Tudóskönyv, mesekönyv, nyelvkönyv egyszerre, szerzője tengernyi ismeretanyag birtokosa, aki költővé változott, amikor hazájáról írt. Ha úgy tetszik, eposzra is gondolhatunk, mert hősi dicsérete ez annak a népnek, ahonnan Györffy is vétetett, a Hat- kunság népének: ennyi mindent megéltetek, évszázadok szövetkeztek ellenetek, hogy pusztuljatok, de mégis vagytok, éltek, s holnapután is lesztek! Györffy persze sokkal szemérmesebb annál, hogy átlépje a sugallat mezsgyéit. S akik olvasták a csodálatos kis könyvecskét, .— bizton reméljük egyre többen lesznek, — talán megértik azt az aggodalmat is, hogy ezt az utánozhatatlan nyelvezetű tudós-mesekönyvet lehetetlen érdemei teljességében méltatni, hiszen önmagáért beszél, felesleges a legjobb szándékú beajánlás is, aki akár csak belepislant Györffy veretes soraiba, nem egyszer olvassd végig a „Krónikát”, hanem többször. A Nagykunsági krónika ugyanis nem olvan könyv, amelyiket ki lehet olvasni. Minél többször ízlelgeti az ember, annál csodálatosabb ízeket talál benne az ember. Olyan, mint a nemes bor. Ki volt ez a tudósi férfi, aki annyit tudott a karcagi, kevi, madarasi, újszállási, heigyesi és szentmártoni népekről, a Hatkunság földjéről? A kérdés sem költői, a válasz még földhözragadtabb. Az apja — reménytelen sorsú ember — kénytelen volt kivenni a fiát a karcagi gimnáziumból, paraszti munkára fogita, kiküldte az ecseg- zugi tanyájukra a jószágok gondozására. A hetente — kéthetente kivitt élelem alig - tartott ki. Az egyedüllét félelmét a szomszédos tanyák öregjei enyhítették, akik a hosszú téli estéket szalmatűz mellett beszélgették végig a a pitaroQas tanyában. Megelevenedett a múlt, a szilaj pásztorok, a rétes emberek világa, értelmet kaptak a szólásmondások, megtudta, mik voltak a kotúk, hol volt a Fetató, merre termett a kotorná ny, mire voltak jók az ormágyok, mi volt a gyalom, mit gyógyított a virádics, a fekete nadálytő, a kocsord, a tőkincs, a párló, a szaty- tyú... Cslak később, egyetemista korában tudta meg, hogy van egy tudomány, a néprajz, amelyik annak a hagyomány- világnák az összegyűjtésével, rendszerezésével foglalkozik, amelyekről az ecsegi tanyán is haliótt. De messzi még az út odáig. Talán sohasem ajándékozhatta volna meg népét a Nagykunsági krónikával a tudósi, ha a barmok faránál fekvő tanya-gazda gyerek sorsába édesanyja, Ágoston Mária belenyugodott volna. Késmárkra küldte tanulni a gimnáziumba. Kvártélyos volt, nyaranta meg adományokat gyűjtött az iskolának, ebből szerény percentet magának a következő tanévre. Gyalog járta az országot, Túrkevétől Késmárkig, onnan Fiúméig, Győrig, majd haza. Ilyen előzmények után vezetett útja az egyetemi katedráiig, a legnagyobb magyar tudósok képzeletbeli panitheonjába. A Nagykunsági krónika negyedik kiadása tíz fejezetből — ha úgy tetszik önálló részből áll —, a sajtó alá rendező Bellon Tibor a második kiadás szövegét tartotta a mű lényegéhez legközelebb állának, az első kiadással — 1922. Karcag, Nagy ésl Kertész Könyvnyomdája — történt gondos összevetéssel. Az illusztrációkat Benyovsz- ky István festőművész rajzaiból válogatta a szerkesztő, azokból, amelyeket a Nagykunsági krónika 1928-ban külön is megjelentetett Szilaj pásztorok című fejezetéhez készített a művész. Külön szót érdemel, hogy a debreceni Alföldi Nyomdában készült könyv költségeit a Hatkunság városai: Karcag, Kunhegyes!, Kunmadaras, Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmérton „állták”, a legnagyobb anyagi áldozatot a szülőváros, Karcag vállalta. Példázza ez az összefogás a Györffy Isitván munkássága iránti tiszteletet, az okos jó könyv igénylését, de azt is, hogy a kunvárosok közötti kapcsolat ma is élő valóság, amelyre építeni lehet. Méltó befejezése volt a Györffy-centenárium eseményeinek a Nagykunsági krónika megjelenésé, legfeljebb a szerény példányszámot — 1500! — keveselljük, sajnáljuk, hogy az országos terjesztésbe csak korlátozottan került be a könyv. Ügy véljük, hogy a példányszám növelhető lett volna, ha a forgalmazók tágabb piacot biztosítanak a remekműnek. Tiszai Lajos Az észt nemzeti eposz a rádióban — Szolnokról A Györffy-centenáriumra Dokumentumfilm-sorozat Karcagon A karcagi városi pártbizottság hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából Magyar- ország napjainkig tartó történelméről, gazdasági és politikai sorsfordulóiról készült alkotásokból dokumen- tumfilm-sorozatot inditott. A filmek megtekintését elsősorban a propagandistáknak ajánlják, de természetesen szívesen látnak minden érdeklődőt a Déryné Művelődési Központ mozitermében. A sorozatból eddig két filmet, A népi demokratikus forradalom Magyarországon 1944—48 és A szocialista forradalom kibontakozása 1948—56 címűelíet már vetítették. Legközelebb november 27-én 16 órakor az Ellenforradalom, konszolidáció 1956—58 című ötvenöt perces alkotás bemutatására kerül sor. A film részletesen foglalkozik az 1956 őszén kirobbantott ellenforradalom okaival, bemutatja a miunkáshatalorn megszi- lárditását, a gazdasági építőmunka és a felgyorsult társadalmi-gazdasági konszolidáció megindulását illetve megszilárdulását. A december 11-én 16 órakor kezdődő vetítésen A szocializmus alapjainak lerakása 1958—62 című alkotással ismerkedhetnek meg a nézők. A mű átfogóan mutatja be a szocialista termelési viszonyok győzelmét és azt, hogyan válósultak meg a párt fő céljai, és, hogyan javult a dolgozók életviszonya. Január 15-én A szocializmus építése útján 1963— 80 című dakumentiumfilm vetítése szerepel a programban. A film a szocializmus építésének kérdései mellett vizsgálja azokat a nemzetközi viszonyokat is, amelyek között megvalósultak a párt által kitűzött célok. A január 29-én bemutatásra kerülő összesen hatvanperces filmek az MSZMP VII., VIII., IX., X„ XI. és XII. kongresszusairól készültek és a nézők elé viszik, miként valósultak meg a kongresszusok határozatai. A vetítések előtt a filmek témáihoz szervesen kapcsolódó kis előadások is elhangzanak, amelyek egyrészt segítenek az alkotások jobb megértésében, másrészt kiegészítik őket. A középfokú tanintézetekben folyó honismereti munka feltételeit áttekintő, főbb tartalmi tapasztalatait összegező országos konferenciát rendez november 30. és december 2. között Szekszárdon a KISZ Központi Bizottsága a Hazafias Népfront Országos Tanácsával és a Művelődési Minisztériummal együttműködve. Immár negyedik alkalommal kerül sor hasonló eszmecserére, ezúttal az ország középfokú oktatási intézményeinek honismereti szakkörei, s a témával foglalkozó közművelődési intézmények és múzeumok képviseletében mintegy 200 diák és felnőtt vesz részt a tanácskozáson. A konferencia fő témaköre: hazánk történelme az elmúlt négy évtizedben és az ifjúság. A tanácskozáson megvizsgálják, hogyan lehet a honismereti gyűjtő, kutatómunka észközeit, módszereit és eredményeit felhasználni az ifjúság közéleti aktivitásának alakításában. Emellett elemzik az utóbbi öt év honismereti tevékenységének tapasztalatait is. A konferencia plenáris ülésein elhangzó előadások a ha- zafiság, a nemzetköziség kérdéseivel, az ifjúság történelemszemléletével s fejlesztésének lehetőségeivel foglalkoznak. A tanácskozás munkájához szekcióülések is kapcsolódnak. Az első munkacsoportban az ifjúsági mozgalom, az iskolatörténet, a helytörténet kérdéseiről cserélik ki tapasztalataikat a résztvevők, a másodikban a nyelvművelés, a nyelvjárás, a néprajz, .valamint a nemzetiségi hagyományápolás szerepel a megvitatandó témák között. A harmadik szekcióban a szakma-, az üzem- és a munkásmozgalom-történettel kapcsolatos kérdéseket tekintik át, a negyedikben pedig a honis- bnereti pályázatok, táborok tapasztalatait összegzik. A konferenciához kulturális program is kapcsolódik: az első napon hangversenyt rendeznek a Művészetek Házában, s számítógépes játékokkal is ismerkedhetnek a tanácskozás résztvevői. A második napon a Tolna megyei hagyományőrzés köréből a mesemondást, a szöyést, a játékkészítést, a fafaragást, a fazekas-mesterséget és a népi táncot mutatják be.
