Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-03 / 259. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. NOVEMBER 3. lArcképváztatl Negyvenéves népművelő — egy a „közkatonák” közül Akik rászorulnak és rászolgálnak Pénz a lakáshoz A történelem „stílusérzéké’ egészen esetleges, megbízhatatlan, f véletlenszerű dolgokon nyugszik. Talán ezért van a kerek, évtizedekkel, évszázadokkal jegyezhető évfordulóknak különleges jelentőségük az életünkben. Azok az emberek, akiket ez idő tájt ránézésre „olyan jó negyvenesnek” titulálnak — és tényleg „jó negyvenesek” — akkor születtek, amikor leg- újabbkori történelmünk legfrissebb fejezetének is az első lapjait írták. Mindez — leírva — nem egyéb, mint jól hangzó érdekesség. Ám annak, aki a felszabadulás napjaiban született — születésnapjának dátuma több egyszerű anyakönyvi adatnál. A mezőtúri városi művelődési központ módszertani főelőadója, Magyar Vince 1945. március* 25-én született. — Szerencsésnek érzem magam emiatt a véletlen miatt, mert számomra nagyon könnyű az „időszámítás”. Az „időszámítás” mérföldköveit tényleg könnyű leraknia Magyar Vincének. Akkor látta meg a napvilágot Békés s ze nta nd r á so n, amikor a hadak már messze jártak, akkor kezdte az általános iskolát, amikor fényes szelek fújtak és a „vas és acél” országa akartunk lenni S akkoriban, érettségizett, amikor az ország gazdasági élete — a mezőgazdaság kollektivizálása után — tökéletesen konszolidálódott, s a társadalom egyre nagyobb figyelmet, érdeklődést tanúsított a művelődés iránt. Az amatőr hiűvé- szeti mozgalmak, a klubmozgalom nagy, „spontán” korszaka volt ez, de a könyvtárügy, a szervezett közművelődés történetének is szép lapjait írták a ’60- as években. A békésszent- andrási fodrász apa, s a szövőnő édesanya fiát — ha Nagyüzem a tanüzemben A DATE mezőtúri gépészeti főiskolai karának tanüzeme eredetileg „csak” azzal a céllal alakult, hogy a hallgatók gyakorlati oktatását segítse. Az utóbbi esztendőkben e feladata mellé felzárkózott a nyereségre törekvő termelés is. A tanüzemben egyebek között mezőgazdasági kisgépeket gyártanak, amelyeket a háztáji gazdaságokban hasznosíthatnak a vevők. Nemrégiben egy szőlőcson- kázó gépet fejlesztettek ki, ami sikert aratott a szakemberek körében. A kétszáznyolcvan dolgozót foglalkoztató tanüzem és a főiskola kísérletező kedvét bizonyítja, hogy a csehszlovák gyártmányú ND típusú markolókat az északi szomszédunktól kapott dokumentációk alapján átalakították, azaz árokásóval és szerelő kosárral látták el, így a gép szinte univerzális eszközzé vált: csatornák ásására és a maúgy tetszik — „magukkal ragadták” az események. — Már gimnazistaként (Szarvasra jártam) „mocor- gott” bennem, hogy jó lenne valamikor művelődési otthonban dolgozni. A KISZ-ben, a színjátszó csoportban, s minden művelődéssel kapcsolatos dologban nyakig benne voltam. Otthon, Szentandráson a művelődési ház igazgatónak éveken keresztül én voltam a jobbkeze. Kitérő persze volt Magyar Vince életében is. Érettségi után kitanulta az autószerelő szakmát, hogy azután 1968-ban visszatértjén tinédzser évei nagy szerelméhez: képesítés nélkül, fejest ugorva a bizonytalanba elvállalta szülőfaluja művelődési házának igazgatását. Mezőtúrra 1970-ben „szegődött”, s egy rövid, kétéves kitérőt leszámítva hűséges „közkatonája” a város közművelődésének azóta is. A kitérőnek is van magyarázata: családalapítás után, levelezőként végezte a debreceni tanítóképző népművelés-könyvtár szakát — olyan munkahelyet választott a tanulás legnehezebb éveire, amely nem igényelt egésznapos készenlétet. — Mert a« népművelő pálya nagyon szép — még akkor is, ha látszólag mindenki ért hozzá —, de emellett a munka mellett nagyon nehéz más feladatokat is megoldani. Ez az egyik oka szerintem i annak, hogy a népművelők körében óriási a fluktuáció: a szakma Időrabló volta idegölő is egyszersmind. Nekem „privát” szerencsém, hogy a feleségem (aki pedagógus) Tövidebb időre belekóstolt a népművelésbe: megérti, hogy vannak napok, amikor reggeltől estig távol vagyok az otthonomtól. Félreértés ne essék: Magyar Vince minderről a panasz legkisebb árnyalata gasban lévő elektromos vezetékek javítására is alkalmas. A kísérleti műhelyben dolgozó kutató-fejlesztő csoport egy újfajta borsócséplőgépet fejlesztett ki, amelynek megkezdték a gyártását. A tanüzem májustól az őszi betakarítás végéig ügyeleti szolgálatot tart és hívásra kimennek megjavítani az elromlott gépeket. A folyanélkül beszélt. Kollégái higgadt, türelmes embernek ismerik, ugyanakkor tudják róla, hogy szereti a közösségi eseményeket. Nem véletlenül ő az egyik „bábája” a művelődési központban működő, úgynevezett közhasznú kiscsoportoknak. S hogy munkakörének leírása teljes legyen: Mezőhék, Mester- szállás és Kétpó intézményeinek módszertani segítése is az ő dolga. Arra a kérdésre, hogy negyvenévesen voltaképp mennyi idősnek érzi magát, különös választ fogalmazott. — A szakmában bizony nem érzem magam „ifjú titánnak”, Egy-két kudarc, egy-két siker után — megtanultam, hogy kapkodás nélkül, türelmesen is lehet ezt a munkát végezni. Ha viszont a két fiamra gondolok — az egyik hat a másik hétéves —, nagyon is fiatalnak tekintem magam! Néhány vonás hiányzik még Magyar Vince vázlatos arcképéhez. Tizenöt éve tagja a pártnak, pártmegbízatásad összefüggnek munkájával: a városi szakmaközi bizottság elnökeként például részt vesz a várospolitikai döntések előkészítésében. Szakmai tevékenységéért „Szocialista kultúráért” kitüntetéssel jutalmazták, s kétszer vehette át a „Kiváló munkáért” járó jutalmat. S mindegyik kitüntetése „indoklásában” benne foglaltatott a pálya, a szakma iránti hűsége is... matos ügyeleti szolgálat kiterjed az egész megyére, sőt, a Zetorok rendbehozataláért az ország más részeibe is elmennek. Természetesen, tanüzem lévén, a hallgatók gyakorlati oktatását is ellátják. Az első évesek traktorvezetést tanulnak, a másod és harmadévesek a gépjavítás fortélyait sajátítják el. — Egy fillér megtakarított pénzünk sem volt. Miből is lett volna? A férjem kazánfűtő, 4500 forint az alapbére, én ezer forint gyest kapok a legkisebb porontyom, a 22 hónapos Adrién után. Számolhat, a családi pótlék, a három műszakért járó pótlék és minden együttvéve öt ember létfenntartásához éppenhogy elég. Örülök, ha a hónap végén nem kell a zsebeket, a pénztárcákat kiforgatni. De csoda történt, és képzelje, a tanács tett csodát. — A fiatalasszony fürgén felugrott a hokedliről és jókedvűen kavart egyet a palacsintatésztán. — Csoda volt, amire álmunkban sem gondoltunk. Gonosz tréfának tartottam volna, ha valaki egy esztendővel ezelőtt azt mondja nekem : Irén, két év múlva saját családi házban laktok. Akkoriban anyósoméknál húzódtunk meg ötödmagunk- kal egy tenyérnyi szobában, havi 400 forintért. Jártam én a lakásügyintéző nyakára igaz, de nem nagyon reménykedhettünk. Míg egyszer csak azzal fogadott, hogy Nagy Andrásné költözhetnek. Nem valami fényes tanácsi bérlakásba, de első önálló hajléknak megteszi. Hát szó, mi szó valóban nem olyan ez a Törökszent- miklós központjában, az Ételbár mögötti udvarban, a jóég tudja, hogy hajdan mite szánt és mire használt épületsor egyik szegletében kialakított lakás, mint amilyenről egy ifjú pár álmodik. De lakás. Ablak nélküli nagy szobával, hálófülké- hek használt egykori kam- tával, köves, fűtetlen konyhával. Látszik rajta, hogy lakói már nagyon átmeneti fedélnek tekintik, nem túl sok gondot fordítanak a rendjére, tisztaságára. Az asszony mentegetődzött, esze, lelke már az új házukon járt. — Alapozunk, a család minden hadra fogható férfitagja dolgozik a hétvégeken. Néhány mondatos rövid történet csupán, ami a háromgyerekes család életében a sorsfordulót, a családi ház építésének lehetőségét megteremtette. Egy fillérjük sem volt, amikor az 55 ezer forintos építési telek tartós használói lettek, a mostanság kialakított és formálódó utcában a város szélén. Nem csodálom, ha az asz- szony csodáról beszélt. Pedig „csupán” a törökszentmiklósi tanács által jól átgondolt és kidolgozott programról van szó, amellyel a fiatal házasok a két- és többgyermekesek otthonteremtésének lehetőségét reálisabbá tették. A program megvalósítása során jutottak el Nagy Andráséikhoz, először azzal az ajánlattal, hogy ha visszaadják a tanácsi bérlakásukat, a háromszoros használatbavételi díjból telket vehetnek, mindössze 17 ezer 500 forint készpénz kell hozzá, a többi ezer forint havi részletben törleszthető, a maradék pénz pedig az építkezés elkezdéséhez szükséges anyagra lesz elég. —• Mint a megszállottak számolgattuk minden este, mennyit tudunk összekupor- gatni saját erőnek, hogy megkapjuk az OTP-hitelt. Tudjuk-e vajon fizetni a havi törlesztőrészletet? Min tudunk spórolni? Éhezni csak nem fogunk. Nem láttuk a végét az egész ügynek, de vállaltuk a háromévi beépítési kötelezettséget. Ez az idén tavasszal történt. Azután valamikor a nyár végén jött egy ember a tanácstól és azt mondta, hogy kaphatunk támogatást. Nem kölcsönt! Olyan támogatást, amit nem kell visz- szafizetni. Aztán papírt is küldtek róla. Ronggyá olvastuk az értesítést. Alig akartunk hinni a szemünknek. Nem sokára megint jöttek, alaposan végig mustráltak mindent a lakásban, a férjem munkahelyétől fizetési igazolást kértek, s október elején megtudtuk, hogy 67 ezer forintot kapunk, ami saját erőnek számít. Ennyi pénzt mi soha az életünkben nem tudtunk volna összekuporgatni, a szüléink pedig nem állnak úgy, hogy adni tudnának. Mivel érdemeltük ki? Nem is tudom, talán a szegénységünkkel, a három gyerekkel ... ? — Felkapta a tálat és elkezdte kavarni, kavarni a palacsintatésztát. Csaknem érzékenykedik! Sem ők, sem a többi tizenegy törökszentmiklósi család nem számított arra, hogy a házépítéshez tanácsi segítséget kapnak még ebben az évben. Közülük hatan még nem is tudnak a végleges döntésről. Ezek a sorok közvetítik a jó hírt Molnár Lászlóéknak, Tisza Sándoréknak, Szántósi Ist- vánéknak, Bukta Imrééknek, Szőke Lászlóéknak és Fe- renczik Istvánéknak. November 1-én döntött a törökszentmiklósi tanács végrehajtó bizottsága arról, hogy 41—67 ezer forint támogatásban részesíti őket. Mi van a támogatás hátterében? Mik voltak az előzményei? Nemigen tudják. Egyikük-másikúknak rémlett, hogy olvastak ilyenolyan anyagi segítségről az utóbbi hónapokban az újságokban, de pontosan nem értették, hogy mit jelent. Elég gyorsan érzékelhetővé és kézzelfoghatóvá vált számukra, hogy mit jelent a fiatal házasok, a két- - vagy többgyermekesek otthonteremtését gyorsító program. Nemcsak Törökszentmikló- son, hanem az ország minden nagyobb településén, Szolnok megyében nyolc városban és két nagyközségben, Kunszentmártonban és Martfűn. A tíz településen felmérést végeztek a tanácsok a fiatalok és a több- gyermekes családok körében. Az igények és a lehetőségek összevetésével kialakítottak egy 1984—86-ig szóló programot. Kevés híján ezerötszáz családról van szó. A reális latolgatás eredménye: közülük több mint ezernek 1986-ig esélye lesz a lakásra. Esélye lesz, mert segítséget kap. Többféle segítséget : lehet az olcsó telek, támogatás, hogy lakást alakíthassanak ki a nem lakás céljára szolgáló helyiségekből, lehet pénz az állami telek használatbavételéhez, vagy családiház-építéshez. Az idén először ezeken a településeken a tanács a fiatalok segítésére külön alapot képzett. A helyi tanácsok Végrehajtó bizottságai döntöttek az elosztás feltételeiről, arról, hogy kik lesznek azok az ifjú házasok* akik leginkább rászorulnak, akik ínunkéjukkái, közéleti tevékenységükkel rászolgálnak a Segítségre, a vissza nem térítendő támogatásra. — Hogyan történt mindez a gyakorlatban Törökszent- miklóson? — Nagyon egyszerűnek fog tűnni, pedig nem volt az, sem az előkészítés, sem az igazságos kiválasztás — és Papp János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára a lényegretörő összefoglalását adta a féléves munkának: — Számba vettük a lakásigénylő fiatal házasokat, a két- és többgyermekeseket. Közülük száztizenöten támogatásra jogosultak. Mert nincs saját tulajdonú lakásuk, vagy ha van, az értéke nem éri el a 100 ezer forintot. Továbbá jövedelmük és vagyoni helyzetük alapján szociális tanácsi bérlakást (2 ezer forint az egy főre jutó jövedelem), vagy tanácsi érté- kesítésű szövetkezeti lakást (2500 forint az egy főre jutó jövedelem) kaphatnának, de vállalják az OTP-lakás vásárlását, vagy a tartós használatba vett állami telken a házépítést. Valameny- nyi házaspárral elbeszélgettünk és az anyagi támogatást jelentő váltást tízen vállalták. Ekkor tovább bővítettük a kört, lehetőséget adtunk azoknak is, akik az idén már állami építési telkek használói lettek és egyébként is építeni akartak. Azért nem volt lakásigényük, mert úgy gondolták, igényelhetnek, de minek. Várniuk kell évekig. Így lett Törökszentmiklóson 147 a támogatásra elvileg jogosult családok száma, és 1986-ig száztizenötnek tudunk pénzt adni, vagy egyéb módon a lakásgondját segíteni. Durván egyharmada szociális tanácsi bérlakást kap, egyharmadának az OTP-lakás vásárlását, egyharmadának pedig a családi- ház-építést könnyítjük meg. — Mennyi minderre a tanács fedezete? — Több mint 4 millió forint. Ebből 2 millió a sajátunk volt, a többit a megyei tanácstól kaptuk. — Min múlik, hogy ki, mennyi támogatást kap? — Nem a szimpátián. Szigorú előírások vannak. A bonyolult részletekről felesleges beszélni. A lényeg: a szociális tanácsi bérlakásra jogosultakat a lakás használatbavételi díjának máfélsze- rese illeti meg, ha a házépítéshez kérik az anyagi segítséget, ha a telekvásárláshoz, akkor a támogatás ösz- szege a telek használatbavételi díjának 75 százaléka. A november 1-i végrehajtó bizottsági ülésen a testület lojalitásból kivételt tett. Egy családnak a teljes összeget odaítélte. Ha olyan családról van szó, amelyik tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást kaphatnak, a használatbavételi díjjal egyenlő a segítség összege, vagy a telek díjának a fele. Tehát nem titok, nem rejtély, bárki könnyedén kiszámolhatja. — Semmi biztosítékot nem kér, semmi kötelezettséget item ír elő a tanács? — A támogatással vásárolt, vagy épített lakást tíz évig nem lehet eladni, ha valaki megszegi a tilalmat, a pénzt, amit kapott, 5 százalékos kamattal vissza kell fizetnie. Nem hinném, hogy a tizenkét törökszentmiklósi család bármelyikében ezzel a gondolattal kacérkodnának, és azt fontolgatnák, hogy jó üzlet-e vagy sem, az otthonuk — amelynek megteremtését külön állami pénzzel is segítették — áruba bocsátása. — A földszinten egy szép, tágas nagy szoba lesz, a tetőtérben pedig három fél szoba. Az egyikben mi lakunk majd a férjemmel, a másik a 10 hónapos Norbert fiam birodalma lesz. Képzelje. kétéves korában már saját szobával dicsekedhet. A másik szoba a testvéréé, aki majd már oda, abba az új, szép lakásba születik. — A barna, 22 éves fiatalasz- szony belefeledkezve mesélt, tervezgetett. A tervrajzokat mutatta, képzeletben már százszor berendezte a szobákat. Vass Istvánnénak nemcsak a kisfia fotója van mindig véletlenül kéznél, hanem azok az újságkivágások is, amelyeken az a bizonyos „álomszép” ülőgarnitúra képe van. — Hát tudom — mondta kicsit zavartan —, hogy majd csak sok év múlva ülünk mi ilyen fotelba, örülünk, ha jövő ilyenkorra a házat lakhatóvá tesszük. Nagy szó lenne, ha még a gázt is be tudnánk vezetni. Ha jól számol az uram — kőműves, csak ért hozzá —, akkor abból a 45 ezer forintból, amit a tanács ad, ha ügyesek vagyunk, valószínű kifutja. Kovács Katalin Az univerzális markoló Vágner János Alkatrészfelújítással is foglalkoznak Tehénistálló-modell készül a MÉM megrendelésére
