Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Mezőgép Vállalat cibakház! üzeme ebben az évben kétszáznegyven AZU—107 típusú kaszáló adaptert készít. A termékek csehszlovák exportra kerülnek Újságírók kitüntetése a Parlamentben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából tegnap kitüntetési ünnepséget tartottak a Parlamentben. A sajtó területén kifejtett 'eredményes munkásságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát hatan vették át. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben kilencen részegültek, közöttük Valkó Mihály, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő-helyettese. A bronz fokozatot öten vették át. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének Kiváló Munkáért kitüntetését ötvenhatan kapták meg, közöttük Farkas 'Ferencné, lapuink ügyintézője. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A kitüntetéseket Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át. Munkára és gondolkodásra serkentő politikai légkörben Tonnák helyett minőség A szeizmográf érzékenységével reagálunk a gazdaság eseményeire, jelenségeire. Éppen ezért növekedett meg a gazdaságpolitikai pártmunka jelentősége is a vállalatoknál. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában Simon Lászlót, az üzemi pártvezetőség titkárát arról kérdeztük, hogy a pártalapszervezetek, a párttagok miként segítik a termelési feladattok végrehajtását? — Mindenekelőtt olyan együttműködésig tfirekk szünk a gazdasági vezetőkkel, szakemberekkel, hogy a megvalósuláshoz föltét- len szükséges, munkára és gondolkodásra serkentő politikai légkört teremtsünk. Ennek jegyében még az ötéves tervidőszak elején megfiatalítottuk, ütőképesebbé tettük a vezetést. Az átszervezéssel a normában dolgozók munkaszervezetét (a 30 munkacsoportból tízet alakítottunk) ésszerűsítettük. Hasonlóképpen a pártszervezetet is: a munkaterületeket figyelembe véve két alapszervezetét szerveztünk meg a két üzemcsarnokban, ezekbe osztottuk be a nem fizikaiakat. — Változott-e ezzel a gazdasági ,és a politikai vezetés közötti kapcsolat? — Nagyon sokat javult: ma lényegesen erősebb a pártfegyelem, mint 4—5 esztendővel ezelőtt, nincsenek linkényeskedésekj) gördülékenyebben egyeztetjük az Érdekeket. A termelést figyelemmel kísérjük; az eredményekről beszámoltatjuk a vezetőket, üléseinken rendszeresen értékeljük a munkát. Az átszervezésekben is összefogtunk, amellyel elviekben egyetértettünk, s részt vettünk benne. — Lássunk néhány kézzelfogható ipéldát. Először is: a döntésekben. — Az előkészítést nagyon fontosnak tartjuk, ebben az alapszervezetek jelentős szerepet vállalnak. Három szinten (a két üzemcsarnokban s külön a nem fizikaiaknak) rendezünk fórumot, nyitunk vitát. Arra törekedve, hogy minél többen mondjanak véleményt, a kisebb közösségekre (például a tíz pártcsoportra) összpontosítunk örvendetesen fejlődött az elmúlt öt esztendő alatt az üzemi demokrácia: a fórumokon, az alapszervezetekben jórészt minden politikai jelentőségű kérdés terítékre került (s kerül). Utóbb nőttek az exportkövetelmények, napirendre tűztük miként lehet javítani a minőséget. Párttagjaink javasolták, mit kellene változtatni : megerősítettük a meót; valamelyest több pénzzel növeltük az érdekeltséget, ezért örültünk az új vállalkozási formák lehetőségének, s azonnyom- ban bekapcsolódtunk a megszervezésükbe. A hatékonyságot emelő teendőket beépítettük a brigádvállalásokba is. Bőrünkön érezve a piac változását, megint ösz- szedugtuk a fejünket: mit tegyünk? Korszerűsítettük h profilt, ezzel együtt a kooperációt is: a „gyengébb” partnerek helyett megbízhatóbbakat, jobban dolgozókat kerestünk. — Ilyen tennivalókról s nem arról beszélünk, hogy nincs csavar, kalapács vagy egyéb. Azt is elértük, hogy megszűnt a személyeskedés — nem az embert, hanem a hibát bíráljuk, persze konkrétan. A vezetés és a munkaszervezés javulásával pártszerűbb lett a vélemény- nyilvánítás, ezt 'fémjelzi: nincsenek klikkek, nem a gyűlések előtt s után „zsong a kaptár”. Dolgozóink, párttagjaink véleményeznek, javasolnak, de megjegyzem, lehetnének bátrabbak!... — Összességében tehát a döntéseik úgymond alulról fölfelé építkeznek. Nézzük a mindennapi munkát. — Tavaly váltanunk kellett, mi is emellett foglaltunk állást a testületi üléseken. Eddig könnyebben értük el a termelési értéket: évente 12—14 óriási (nemritkán 50 tonnás) trafószekrényeket, vasszerkezeteket készítettünk. Utóbb azonban kevesebb transzformátort rendelnek tőlünk, inkább ‘ mozdonymotorokat, forgórészeket kérnek, ehhez jóval több apró alkatrész kell, különleges anyagok és eljárások — tehát a tonnák helyett inkább a szaktudással, a minőséggel állhatunk meg a piacon. Az idén 820 ezer normaórát kell teljesítenünk, mégpedig a mind magasabb követelményekhez igazodva, miközben fegyre kisebb a létszámunk. — Kilencven párttagunknak (akik ott vannak a termelés minden területén) a korábbinál , példamutatóbban kell dolgozniuk! A személyes példamutatás a legjobb propaganda — régi, de nagyon is igaz tétel ez. Persze, az agitáció sem maradhat el. Mit jelent ez? A gyár mintegy félezer dolgozóját valós, pontos információkkal tájékoztatjuk: hol tartunk, mi a teendőnk? Alapos indokokkal magyarázzuk meg a döntéseket, a változásokat. A fórumokat, a személyes beszélgetéseket elsődlegesnek tartjuk! Csakis így lehet véleményeket egyeztetni, érdekeket összehangolni, közös és egyéni problémákat feltárni, megoldani, egyáltalán megértetni, elfogadtatni a követelményekhez igazodó gazdaságpolitikai irányvonalat, s ehhez megnyerni az embereket, hogy munkájukkal segítsék a megvalósítást. — Nem feledhetjük az anyagi ösztönzést sémi. — Föltétlenül! Éppen emiatt nyitottuk meg ’81 őszén, elsőként Szolnokon, a kisvállalkozások előtt a kaput, számolva azzal, hogy átmenetileg visszaesik a közéleti tevékenység. Jelenleg százhatvanan dolgoznak gazdasági munkaközösségekben, évente 160 ezer normaórányi munkát végeznek el, a gyárnak ez óriási segítség. De a „vadhajtásokat”, a túlkapásokat nekünk, párttagoknak is nyesegetni kell... És azt mondjuk, géemkáz- zanak, de csak annyit „emeljenek” amennyit bírnak, s ne hivatkozzanak a gmk-ra, ha közös dolgainkból kell részt vállalniuk! —Ezt nagyjából el is értük, hiszen az eredmények alapján rekordévre számíthatunk. A brigádmozgalom? Pangását nem írhatjuk egyértelműen a gmk számlájára, ezért — a Művek kezdeményezésére — az idén módosítjuk a szabályzatot, csökkentve a bürokratikus vonásokat, növelve az érdekeltséget. Ez utóbbiról: több lpsz az értékelésre fordít-, ható összeg, de az összteljesítményt véve alapul, a dolgozók 75 százalékát tömörítő 26 szocialista brigád jutalma több s kevesebb is lehet. A vállalások patro- nálásában, menet közben történő értékelésében kommunistáink is részt vesznek. Mindezt tesszük annak jegyében, ami legfontosabb célunk: a termelési agitáció- val, a személyes példamutatással segíteni a Ganzvill eredményesebb gazdálkodását — ezt tekintjük a mindennapi pártmunka legfontosabb feladatának. {5z. Tanítás Tibor Új időszámítás a gazdaságban A változások fő iránya Az elemzések, a prognózisok szerint a 80-as évtized során nem várható kedvező fordulat a külgazdasági feltételek alakulásában. így a gazdasági előrehaladás üteme, mértéke döntően a belső feltételek és körülmények formálásától, a fejlődéshez nélkülözhetetlen energiák és hajtóerők felszabadításától függ. Az is nyilvánvaló, hogy a lehetőségek a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében igen nagyok. A továbblépés alapkérdése: hogyan lehet a vállalatok anyagi és szellemi erőforrásait, belső tartalékait mozgósítani? Egyértelmű érdekeltség A válasz: döntően az anyagi érdekeltség érdemi fokozásával. Az 1968-as gazdasági (reformot megelőzően a vállalati munka értékmérője egyértelmű volt, a központilag lebontott tervek teljesítésé. A tervlebontás megszüntetése után a gazdasági egységek jövedelemtermelő képessége, elért nyeresége vált a kollektív teljesítmények mércéjévé. De a szabályozásban kezdettől fogva sok a bizonytalanság és a következetlenség. A különféle jövedelemelvonások és átcsoportosítások révén a vállalatok közt erőteljes a nivellálódás, a kontraszelekció. Vagyis az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges cégek fennmaradásának árát az élenjáró vállalatok fizették és fizetik meg, s így a gazdaságos tevékenység nem bővülhetett megfelelően. A hibás gyakorlat megszüntetése, az egészséges differenciálódás feltételezi a nyereségérdekeltség egyértelmű érvényesítését, következetes alkalmazását. A nagyobb költségérzékenység és a hatásosabb nyereség- érdekeltség rokonfogalmak. Az a cél, hogy kifizetődő legyen a vállalatnak és a dolgozónak egyaránt az anyag-, az energia-, a munkaidőmegtakarítás, az eszközök (jobb kihasználása, a keresett, jól értékesíthető termékek gyártása. Mindehhez csökkenteni kell a központi elvonásokat, adókat, hogy a nyereség minél nagyobb, jól érzékelhető hányada maradjon a vállalatoknál béremelésekre, illetve fejlesztésekre. A nyereség, a gazdasági érvényesülés, a siker mutatójává válik. Persze nett) egycsapásra. A termelői árak adószintje ugyanis csak olyan mértékben csökkenhet, ahogyan a fogyasztói árak forgálmiadó-tartalma emelkedik, hiszen a költségvetés nem mondhat lé eddigi bevételeiről. A fogyasztói áremeléseknek pedig az életszínvonal-politika szűk határokat szab. Nemcsak az adózás mértéke, hanem jellege, módszere is megváltozik. Az elvonások nem a nyereséggel, hanem a felhasznált erőforrásokkal lesznek majd arányosak. így az alacsony nyereséggel vagy ráfizetéssel működő vállalat és a kiugró jövedelmezőségű hasonló mértékben — , a felhasznált létszám, munkabér, illetve saját eszköz arányában — viseli a közterheket. A szegény és a gazdag cég egyformán fizet, mint ahogyan egyformán érdekelt is a hatékonyabb munkában. Mindenki számára már a jövő évtől megdrágítják a munkaerő felhasználását. Á 10 százalékos béradó fizetésével közvetve csillapítani kívánják a vállalatok indokolatlan munkaerőéhségét. A felmérések szerint jelenleg havonta átlagosan 90 ezer munkahelyre nem találnak jelentkezőt. (30—40 ezer állás csupán a fővárosban betöltetlen.) A létszámhiány újratermelődését akarják megakadályozni, a vállalatok extenzív fejlesztési stratégiáját kívánják módosítani a munkaerő felértékelésével. Az intézkedés elősegíti továbbá a bér- és egyéb költségek átvált- hatóságát, a különböző (költség, bér, fejlesztési, amortizációs stb.), gyakran elkülönülten kezelt forintok közös nevezőre hozását. Nem áremeléssel Sokan határozott fenntartással. fogadják a nyereség- érdekeltség térhódítását. Attól tartanak, hogy a nagyobb jövedelmet nem az ésszerűbb gazdálkodás, a fokozott költségérzékenység révén, szerzik majd meg a vállalatok, hanem az árak emelésével. Kár volna tagadni, van ilyen veszély. Különösen azoknál a vállalatoknál számolhatunk áremelési törekvésekkel, amelyek az új feltételek között kedvezőtlen helyzet^ be kerülnek. A merev árrendszer, az adminisztratív | hatos ági megszorításod? ■persze nem jelentenek vé-j de'imet az áremelési törek-i ■vé sekkel szemben. Fogalmaink, ha jól megfigyeljük, némileg megváltoztak, letisztultak. Sok éven át tisztességtelen haszonról beszéltünk, s legújabban viszont a tisztességtelen tevékenység fogalmát igyekszünk meghatározni és a gazdasági gyakorlatból száműzni. A haszon ugyanis lehet kiugróan magas, mégis tisztességes, indokolt, törvényes, elismerésre méltó. És lehet a nyereség alacsony, sőt a gazdálkodóegység ráfizetéses, miközben a termék, az ár vagy az alkalmazott módszer a versenyben, a gyártásban, a forgalmazásban tisztességtelen, elítélendő, büntetendő. Tehetősek és csődbe jutottak A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a versenyhelyzetben levő vállalatok, az úgynevezett árklub tagjai nem éltek visz- sza a szabad árképzés lehetőségeivel. Bár az áralkunak az árversenynek nincsenek látványos eredményei, a vállalati hatáskörben megállapított termelőárak túlnyomó többsége mégis tisztességes. Miért? Mert az árkalkuláció a felesleges ráfordítások meg- •térülését, a költségemelkedések automatikus áthárítását nem tartalmazza. Továbbá az ár arányos, beilleszkedik a hazai hasonló és helyettesítő termékek árskálájába s számol a kereslet-kínálat alakulásával. Az árkalkuláció a jövőben még inkább a gazdasági döntések jobb megalapozását szolgálja, és nem a költségek igazolását, valamiféle átlagnyereség, tisztességesnek vélt haszon elszámolását célozza. A jövő esztendőtől, ha nem is egycsapásra, új időszámítás kezdődik. A nyereségérdekeltség következtés érvényesítésével a vállalatok, szövetkezetek egy része jómódúvá, tehetőssé válik. Vonzza majd a munkaerőt, meg tudja fizetni a szakembereket, s fejlesztési eszközökben sem szenved hiányj, A szegény, sorsukon fordítani nem tudó üzemek hely-’ zete pedig tarthatatlanná válik. A hasznavehetetlen cég csődbe jut, eszközeit kiárusítja. A verseny, amelynek lesznek győztesei és vesztesei, végeredményben az ország javát, a szocializmus ügyét szolgálja. K. J. Elkészült a nagyberuházás (Folytatás az 1.’oldalról.) a kitűnően sikerült szolnoki munka eredmények Ezt a színvonalat kell megőriznie a gyárban maradóknak, a megfiatalodott üzemben papírt készítőknek is. A most átadott berendezések talán még nem is igazán ismert lehetőségeinek kiaknázása ugyanis legalább olyan bonyolult lesz, mint a beruházás. Szabó Imre után Gén nagyíj Progyin kért szót. A magyar—szovjet cellulóz- és papíripari együttműködés jelentőségének értékelése után a papírgyár dolgozóinak átadta az alapanyagot. Szolnokra is szállító uszty-ilimsz- ki cellulózkombinát kollektívájának' üdvözletét. Ezután kitüntetéseket adtak át a beruházás során kiemelkedő munkát végző dolgozóknak. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Hegedűs Pál, a Könnyűipari Építő- és Szerelő Vállalat főmérnöke, Morvay Sándor, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Polyik Sándor, Vincze Béla és Szakali András, a SZÁÉV, Halóka János, a Villanyszerelőipari Vállalat és Szilágyi Ottó, a szolnoki papírgyár, bronz fokozatát pedig Gémes Károly, a Délép, Simon Sándor, a CSŐSZER, Nádor Béla, az Ipari Minisztérium, Kardos György és Rück József, a szolnoki papírgyár, Tímár János, a SZÁÉV, Rubletzky István, a Könnyűipari Tervező Vállalat és Tokai György, aGyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói kapták. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést hatvanegyen, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát ketten, a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát egy, ezüst fokozatát két dolgozó érdemelte ki. Az Ifjúsági Érdemérmet négyen kapták meg, Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést egy fiatal kapott. • • • Tegnap délelőtt a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál ünnepségen köszöntötték a papíripari nagyberuházásban résztvevő dolgozókat. Jelen volt ezen Takács László, az. ÉFÉDOSZ titkára, Bálint Ferenc, a megyéi pártbizottság osztályvezetője és Árvái István, az SZMT vezető titkára. A résztvevőket Szabó László, a SZÁÉV igazgatója köszöntötte, majd értékelte a vállalat életében eddig egyedülálló nagy beruházáson Végzett munkát. Elmondta, hogy az 1983-as „csúcsidőben” a vállalat dolgozói közül 574-en dolgoztak a papírgyárban, 1980-tól 1984 végéig többek között 32 ezer köbméter betont és vasbeton szerkezetet építettek be, 110 és fél ezer négyzetméternyi zsaluzási munkát végeztek el, 21 kilométernyi vezetéket és 25 ezer négyzetméternyi útburkolatot készítettek. Végezetül az igazgató kitüntetéseket és jutalmakat adott át. A Vállalat Kiváló Dolgozója elismerést érdemeltek ki heten, a Vállalat Kiváló Brigádja címet három kollektíva vehette át, Kiváló Termelésirányító oklevelet egy dolgozó, Kiváló Szakmunkás oklevelet pedig kettő kapott, igazgatói dicséretben négyen részesültek. A szocialista brigádok közül négy, aranykoszorús cí- i met érdemelt ki, öt pedig igazgatói 'dicséretet * kapott.
