Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-21 / 273. szám

1984. NOVEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fehérmályva, kamilla, menta, majoránna Gyógyító növények a megyéből is Betakarítás fésűvel és kombájnnal „Fűben fában orvosság” tartja egy régi bölcs és igaz Változások január elsejétől Hórukk-munka, vagy gépek? mondás a gyógynövényekről, amelyeknek eredete vala­mint használata szinte ré­gebbi időkre nyúlik vissza, mint az ember írott törté­nete. A hazai gyógynövény- kereskedelem viszont csak a múlt század vége felé in­dult meg. majd néhány esz­tendővel később külkereske­delmi utat talált. nyugati sőt tengeren túli piacokra. Napjainkban a belföldi gyógynövény-felhasználá­sunk, az; exporttal együtt meghaladja az ezer vagon­nyit. Megyénkben nincs saj­nos hagyománya a diroghö- vényeiknek. csupán az el­múlt évtized óta foglalkoz­nak az egyéni termelők, a fehérmályva és a kamilla termesztésével. ellentétben Szabolcs- és Hajdú megyé­vel, aíhol már régóta gyűj­tik a mentát, vagy a majo- rannatermő Kalocsa és Baja környéki településekkel. Ha nem is sok, néhány hektárnyi terület mégis jut Fegyverneken és Tiszabőn, a manapság gyakori légúti megbetegedések és a gyo- morfekélyes panaszok ellen kiválóan alkalmas fehér­mályvának. A Jászságban, Tiszafüreden, Nagyivánon és Túrkeve térségében évente egyre többen — úgymond fésülik az egyik legismer­tebb sokoldalúan felhasz­nálható gyógynövényt, a ka­millát. Ebből az idén a Jász­apáti és Vidéke Áfész re- kordmennviséget. több mint 200 tonnányit vásárolt fel. összességében megyei szin­ten évente 3—4 millió fo­rintot tesz ki a gyógynö- vényforgalom. ami főként a vadon termő kamillából, a fehérmályvából, a boj­A Fidel Castro brigád ak­kor már sok elismerést ki­vívott magának a munká­ban, s a közösségben is. Tagjai ugyan íróasztal mel­lett dolgozó nők mindmáig, de a vállalatnál úgy szóltak róluk; majd segít a Fidel Castro! Máig is örülnek, hogy a lakásépítési alap megteremtéséhez az ő társa­dalmi munkavállalásuk is adott a közösbe, s hogy az ő kollektívájuk akkor se maradt ki a munkából, ha új raktár, telep létesítését, berendezését kellett támo­gatni. Közben persze tanul­tak, ki-ki letett egy-egy „munkájához üdvös” szak­vizsgát, mások maxista kö­zépiskolába jártak, volt aki az esti egyetemig is eljutott. 'Volt korábban patronált­juk is, a Vörös Csillag úti öregek napközijét sűrűn felkeresték, volt annak egy lakója, akinek “itthon is se­gítenek a nagytakarításban. És volt — máig is van a dr. Münnich Ferenc, úton — iskolájuk, ahol egy osztály- közösség életéből, ünnepein volt és van emlékük. Amikor a brigád Fótra el­küldte azt a bizonyos leve­let, már négy éve dolgoztak, éltek a jelszó szellemében. A válasz pár napon belül megérkezett, az illetékesek közölték, hogy a valamikor Szolnok - megyeiek • építette pavilonban várja őket egy kislány, — Valika. A válla­lati kocsiban — épp áruszál­lítás volt — páran hamar megismerkedtek vele. Az öt­éves kislány pillanatokon belül megbarátkozott velük, S egy-két látogatás után ter­torjánból és a gyermeklánc­fűből áll. A mintegy 150 fajta dro­got szolgáltató növények termeltetésével, gyűjtésével és értékesítésével az Orszá­gos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat, ismertebb nevén a Herbária foglalko­zik, természetesen az áfé- szeken keresztül. Szolnok megyében — az időjárás és talajviszonyok miatt — a 40—50 termesztett gyógynö­vény közül csupán néhányat érdemes termeszteni. Ezek termőterülete, így mennyisé, ge is nagyban függ a hazai és külpiaci kereslettől. Ma­napság a növekvő fogyasz­tási igények miatt egyre több kerttulajdonos érdeklő­dik a gazdaságosan termel­hető drognövények iránt. Az ehhez szükséges vetőmag és technológia az áfészöken ke­resztül jut el hozzájuk. Mint ahogy a Herbária megyei felügyelőjétől Ba­logh Józseftől megtudtuk, lehetőség van továbbra is a fehérmályva, a köröm­virág a népiesen emlegetett körmice és a majoránna termesztésére s természete­sen a vadon szedhető növé­nyek gyűjtésére is. Megyénk mezőgazdaságii nagyüzemei ezidáig egyáltalán nem fog­lalkoztak gyógynövényekkel, egyrészt a gépi háttér, más­részt a felvevőpiac miatt, újabban alkalom nyílik a hagyományos kombájnokkal is betakarítható fehér mus­tármag termesztésére is. Az elmúlt napokban a Herbária megyei képviselő­je a 750 tagot számláló me­zőtúri kertbarát szakcsoport klubestjén tartott előadást a megyénkben termeszthető gyógynövényekről és a szer­ződési lehetőségekről. mészetesen az egyik fiatal- asszonyt Anyukának szólí­totta. Mivel a brigádtag fia­talasszony és férje rövide­sen személyautót vett, sű­rűbben látogattak Fótra. Abban a pavilonban húsz kisgyerek élt. A brigád na­gyon természetesen mindig úgy csomagolt fogadott lá­nyának. hogy jusson egy-egy szem édesség a többieknek is. Vali rövidesen büszke volt Anyura, Apura, meg a nénikre. Ahogy iskolás lett, levelet is írt, egyre sűrűb­ben. Aztán iskolai szünetben vendégeskedés a brigádta- goknál, akik végül is vala­mennyien a gyerek érdekeit figyelve belátták, Valinak egy család kell, — de az nem baj, ha szerető, népes „rokonság” veszi körül. Így természetesen valamennyi­en figyeltek a tanulásra, kö­zös kis ajándékokkal jutal­mazták, mert legtöbbször megérdemelte, de szigorúan számon is kérték a tanulást, ha kicsit lankadt a szorgal­ma. Pár évvel ezelőtt úgy ha­tároztak, Valinak a jövőjé- hez is szeretnének segítséget adni. Azóta havonta befize­tik az ifjúsági takarékbetét­jét. Sok nehéz napot, találko­zást is átéltek, nem tagad­ják. Anyu-brigád tag példá­ul szomorúan emlékszik ta­lálkozására az édesanyával. Pontosan akkor jelent meg, „mutatkozott be” a gyere­kének, amikor törvény mondta ki; a három és több- gyermekes családok lakás­ügyét gyorsan kell intézni. Lengyel szakszervezeti küldöttség megyénkben A november 5-e óta Ma­gyarországon, a SZOT köz­ponti iskolájában tanuló 50 lengyel szakszervezeti tiszt­ségviselő tegnap megyénkbe látogatott. Délelőtt Jászbe­rényben, a Hűtőgépgyár ve­zetői és Tóth János, az SZMT elnöke fogadta a ven­dégeket, akik a nagyüzem szociálpolitikai helyzetével, a szakszervezet érdekvédelmi és érdekképviseleti tevé­kenységével ismerkedtek. Délután a lengyel szakszer­vezetek képviselőit Szolno­kon, az SZMT székhazában Árvái István, az SZMT ve­zető titkára tájékoztatta a szakszervezetek területpoli­tikai munkájáról. Tanácskozás a zajelhárításról A zajcsökkentő eszközök fejlesztéséről kezdődött két­napos országos tanácskozás tegnap MTESZ székházában. A konferencián — amelyet az Optikai Akusztikai és! Filmitechnikai Egyesület más egyesületekkel közösen ren­dez — elsősorban a közle­kedési és az ipari zajártal­mak megelőzésének lehető­ségeit vitatják meg. A tegnapi előadások a köz­lekedéssel kapcsolatos zaj- csökkentési eljárásokat te­kintették át. A hozzászólók emlékeztettek rá, hogy ha­zánkban a megengedett köz­lekedési zajszint nagysága jelentősen meghaladja a fej­lett ipari országokban meg­állapított értékeket. A ter­vek szerint 1986-ban életbe lépő szigorúbb hazai zaj- szint határok közelítenek a nemzetközi szabványokhoz, lányunk Vali azonban jobban bízott az őt vállaló Anyuban, Apu­ban, mint a sokáig csak áhí­tott édesben. Nem költözött oda akkor se, amikqr tulaj­donképpen kitelt az ideje Foton. Ezen a nyáron történt. Va­li befejezte a szakmunkás- képzőt, megkapta a szokásos kis gyermekvárosi móringot, s munkát, lakást keresett. A brigád nem hagyta magára. A kislány a Compackhoz’ szegődött, három műszak­ban, csomagolónak. Ibusz- lakás lett az otthona ne­gyedmagával. A levelek bi­zakodójak. Nehéz a három műszak egyelőre megoldha­tatlan az étkezés, de a lakás­ban nyugodtan élnek, rend van, megnézheti Anyu, s a nénik is. Bizony megnézték, s eddig nem csalódtak a lá­nyukban. Rendszerető, tisz­ta, a pénzzel is ügyesen tud bánni. Mostanában mégis aggo­dalommal bontják a levele­ket, az eddiginél is jobban várják a találkozásokat. Va­li ugyanis nagylány, meg­nőtt, szeretne valakihez tar­tozni. s van is valaki, aki talán szülői ellenzéssel is szembeszállna érte. Egy „ál- íami” lányt, nehezen fogad be még manapság is egy jó­módú, egygyerekes család. A brigád tehát várja, mi lesz Valival, aki kiskora óta nem panaszolja már: „cigánynak szólítanak, csúfolnák”. lügy tervezik, ha esküvő lesz, szépen odaadják Vali- tiak a takarékbetétkönyvet. Ha nem — akkor is. Meg­emelheti fizetéséből! ia be­tétet, s hátha életreszóló se­gítség lesz majd az egy iga­zi otthonhoz. Olyanhoz, ahol Anyu és Apu a két saját gyereke mellett olyan szívesen látta mindig a brigád lányát. S akik még annak se örülné­nek, ha ezért a nevüket em­lítenénk. „Ez csak a Fidel Castro Szocialista Brigád tettei Va­lamennyien. Együtt örülünk annak is, hogy megnőtt már a mi lányunk...” S. J. Megközelítőleg 720 000 em­ber foglalkozik még ma is anyagmozgatással hazánk­ban. Az utóbbi években sem­mit sem csökkent a hórukk­munkások száma. De az is igaz. hogy 1973—1978 között látványos volt a fejlődés; egymillió anyagmozgatóból öt év alatt csaknem négy- százezer váltott át, vagyis Nyilvánvaló: hamis képet kapnánk, ha beérnénk azzal, hogy a tíz-húsz évvel ezelőt­ti önmagunkhoz mérjük ma­gunkat. Amiként a gazdaság sok más szférájában, itt is túl kell tekinteni az ország­határokon, amikor a fejlődést vizsgáljuk. Ez persze ebben az esetben elég nehéz, hiszen szinte országonként változik az anyagmozgatókat összesítő statisztikai módszer. Mégis kialakultak a viszo­nyítási alapok. Kiindulha­tunk például a termelékeny­ségből. Mégpedig úgy, hogy megnézzük a kisegítő folya­matok gépesítettségét, ez Ausztriában történetesen két­szerese a magyarnak. Leg­inkább elfogadott módszer­nek az egy lakosra jutó anyagmozgató gépfelhaszná­lás összevetését tekinthetjük. Például 1980-ban Auszt­riában 41,73. a Német S?ö- vetségi Köztársaságban 39,6, Franciaországban 41,59, míg Magyarországon csak 16,96 dollárt költöttek lakosonként anyagmozgató gépekre. Folytathatnánk még a nem­zetközi összehasonlítást, több. más szempontból is. de a helyzet már így is egyértel­mű; az anyagmozgatás gépe­sítésében bizony jócskán el­maradtunk az élenjáró orszá­goktól. Ezzel magyarázható, hogy az ÁCSI (Anyagmozga­tási és Csomagolási Intézet) Fékezőleg hatott, hogy az évek múlásával egyre emel­kedtek a gépárak és növe­kedtek a gépekkel kapcsolatos költségek. Ide kapcsolódik, hogy a hetvenes évek végétől csökkenő beruházási keret még ma sem igen teszi lehe­tővé az anyagmozgató gépek vásárlását. Mivel a munka­erő viszonylag olcsó, még ma is sokszor előnyösebb hó­rukk-munkást alkalmazni, mint korszerűsíteni. A meg­nehezült gazdasági körűimé nyék között üzem- és mun­kaszervezéssel isi elérhető némi eredmény, de tudjuk, vállalt anyagmozgatás helyett más munkát. További csök­kenéssel is számolhatunk, hiszen egyre inkább kiraj­zolódik egy új gazdasági kör­nyezet képe. Gyors változás­ra azonban nem számítha­tunk, mert a gazdasági kö­rülmények — mint bárhol másutt —, e területen is éreztetik hatásukat. is elégedetlen a mai viszo­nyokkal. Éppen emiatt indult a het­venes évek elején az ACSI- akció az Országos Műszaki Fejesztési Bizottság kezde­ményezésére. Pontosabb meg­határozás szerint: kedvezmé­nyes kamatlábú beruházási hitelre nyújthattak be pályá­zatot azok a gazdálkodó szervek, amelyek vállalták, hogy munkaerőt takarítanak meg, illetve ezen belül gépe­sítik az anyagmozgatást vagy fejlesztik az anyagmozgatő gépgyártást. Az elfogadott pályázatok közül a legtöbbet az építő­ipar területéről nyújtották be. A pénzből általában köz­ponti telepeket építettek a vállalatok. ahol szállítási rendszereket hoztak létre. Kimutatták: az ACSI-akció eredményeként nyolcezer­rel csökkent a hórukk-mun­kások száma. Ugyanakkor azt sem titkolja az intézet, hogy a pályázattól függetlenül is vásároltak anyagmozgatógé­peket, berendezéseket. Más volt a helyzet az ag­rárgazdaságban. A termelési rendszerek létrejöttével arra törekedtek a gesztorok, hogy gépesítsék a teljes technoló­giai folyamatot. Mint isme­retes, ez többé-kevésbé sike­rült is, egy becslés szerint 350 000 fizikai dolgozó áram­lott át a mezőgazdaságból más ágazatba. hazánkban nem általános a magasan szervezett vállalat és üzem. Hátráltatta a fejlődést, hogy Magyarországon évtizedeken keresztül egyetlen egw válla­lat sem specializálódott anyagmozgató gépek gyártá­sára. Jelenleg 160 vállalat gyárt anyagmozgatásnál al­kalmazható gépet, de igen sok átfedés van. Megfelelő hazai kínálat nem volt, szin­te csak importra támaszkod­hattak a gazdálkodó szerve­zetek. Az elmozdulás jele, hogy licenceket vásárolt az Anyag­mozgatási és Csomagolási In­tézet: így került az országba például a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek által gyártott görgős szállítópálya techno­lógiája. Két évvel ezelőtt alig találtak vevőt a szállítópá­lyára, mára annyira megnöve­kedett a kereslet, hogy nem tudják kielégíteni az igénye­ket. Ez jelzi, a vállalatokban, üzemekben fellelhető a kor­szerűsítésre való törekvés, kü­lönösen ott, ahol munkaerő- hiánnyal küszködnek. Amiatt, és annak okán, hogy megkezdődött a hetedik ötéves tervidőszak előkészí­tése, állást foglalt a Gazda­sági Bizottság ez év nyarán: korszerűsíteni kell az anyag- mozgatást. Ez persze csak fokozatosan valósítható meg, hiszen ez is pénzbe, méghoz­zá sok pénzbe kerül. Az ÁCSI — az OMFB megbízásából — háromszáz- millió forintot fordíthat fej­lesztésre, az összeget főként licencek vásárlására költi. Bővíteni kívánják a raktár- állvány-választékot és újabb csomagológép gyártási eljá­rását kapja meg a pécsi So- piana Gépgyár. Drágul a munkaerő A tényleges és észrevehe­tőbb változás 1985 január 1- től várható. Ettől kezdődően ugyanis új bérszabályozási rendszer lép életbe, amely tovább drágítja a munkaerőt. Erre utal az is, hogy 1986. január elsejétől az úgyneve­zett városi és községfejlesz­tési járulékot bérhez kötöt­ten fizetik be a közös kasz- szába a vállalatok. Ezen rendelkezések együt­tes hatásaként várhatóan mind több vállalat dönt anyagmozgató gépek vásár­lása mellett, a hórukk-mun­kások alkalmazása helyett. Annál is inkább, mert lét­számcsökkenéssel is számol­ni kell. Mindezeken túlmenően az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Ipari Minisz­térium közösen a hetedik öt­éves tervidőszakban megva­lósítandó fejlesztési tervet dolgoz ki 1985. június 30-ig. A fejlesztési terv készítői pontosan meghatározzák, mit kellene először korsze­rűsíteni. Várhatóan a raktár­technológia, az anyagmozga­tó berendezések, a pneumati­kus szállítás, és a robottech­nika fejlesztését szorgalmaz­zák leginkább. — H. T. — A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat szolnoki kenyérgyárában naponta 13 Mpe terméket készítenek. Képünkön burgonyás kenyér kerül ki a kemencéből, amelyből mintegy 600-at szállítanak naponta a boltokba Megnőtt már a mi Az íróasztalon levelek, lényképek, mindegyiknek van külön érdekessége. Az első levél már elsárgult. 1970-ben írták. Az akkori Füszért Nagykereskedelmi Vállalat Fidel Castro Szocialista Brigádja küldte Fótra. Előző este — március 4-én — a televízióban egy ripor­tot láttak a gyermekváros kis lakóiról. A brigádnak ak­kor tizenegy tagja volt, többségükben fiatalasszonyok, gyermekesek. Mégis vágyódtak egy közösre ás. Elgondolkoz­tatta őket, a tévében látott kicsinyek élete. Látták, meg­van mindenük, de tartozni szeretnének valakikhez, csa­ládot áhítanak, ami sajnos nekik nincs. Ezért írták a le­let, azt kérték, adjanak nekik lehetőséget egy kislány lá­togatására, ajándékozására. Elmaradtunk Az elmozdulás jelel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom