Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-16 / 269. szám
1984. NOVEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 40 éve szabadult föl Jászberény Ünnepi ülésen emlékeztek a sorsfordulóra A Jászság települései 40 évvel ezelőtt ezekben a napokban szabadultak fel. A községekben ünnepi tanácsüléseken emlékeztek a sorsfordulóra. A felszabadulásának 40. évfordulóját ünneplő Jászberénybe tegnap délután érkezett a Battonyá- ról szeptember 23-án indított felszabadulási láng. A Lehel vezér téren katonazenekar fúvósainak hangjai mellett gyülekezett az ünneplő tömeg, majd dr. Mihályi István, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára emlékezett a fel- szabadulás napjaira, a visz- szavonuló német fasiszták pusztító tetteire és a 2. ukrán front harcosaira. Megszólalt a szovjet és a magyar himnusz, és fellobbant a felszabadulás lángja Jászberényben is. A város vezetői és dolgozói, valamint az ideiglenesen hazánk területén állomásozó szovjet alakulatok képviselői a hála és tisztelet koszorúit helyezték el a szovjet hősi és a felszabadulási emlékműnél. Ifjúsági váltó érkezett a koszorúzás színhelyére, majd az úttörők saját csapataikhoz is elvitték a leningrádi és a sztálingrádi hősök sírján lobogó szabadságot jelképező lángot. A Jászságban rövid ideig, mindössze hat napig dúltak a harcok, november 11-én szabadult fel Jászladány és az akkor még Jászberényhez tartozó Jászboldogháza. A megyében utolsóként pedig a Budapest felé előretörő 2. ukrán front csapatai elől november 17-én Jászfénysza- ruból is kitakarodtak a németek. Jászberény több napos harc után, 1944. november 15-nek reggelén szabadult fel, de akkor nemcsak a második világháború ért véget a városban, hanem a lakói életében új élet is kezdődött. A Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági házában tartott együttes ünnepi tanács- és Hazafias Népfront bizottsági ülésen részt vett Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese is. Búzás Sándor tanácselnök beszédében idézte a jász földben nyugvó szovjet hősök tetteit, emlékezett a felszabadulás első napjaira, az illegalitásból kilépő kommunistáknak és haladó erőknek a demokratikus közélet megteremtéséért folytatott küzdelmére. A földosztás és a mindennapi kenyér biztosítása után munkát kellett adni az embereknek. Az ötvenes évek elején a városba települt ipari üzemek megváltoztatták nemcsak Jászberény, hanem az egész Jászság arculatát. Ma már Jászberény fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari város, ahol a napokban megjelent korszakos változást ígérő gázenergia is a 40 éve kezdődött változások sorába tartozik. Az ünnepi beszéd után öten a Jászberény városért, egy állampolgár pedig a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést vették át. A fel- szabadulási megemlékezést a Jászsági Népi Együttes műsora zárta. — Lukácsi — Egy nap, tucatnyi munkás, 800 telefon Kicserélték a beázott szolnoki kábeleket Fél évvel ezelőtt: ráépítették a betonkalodát a vízvezetékre A posta illetékese — mint azt tegnap már közöltük — elmondta, hogy csőtörés miatt beáztak a telefonkábelek. s szerdán ebéd után elnémult sok szolnoki telefon. — Mi délután két órakor szereztünk tudomást a hibáról — mondja Kiss István, a Szolnok megyei Távközlési Üzem vezetőhelyettese, aki fázósan toporog az Ady Endre út és Ságvári körút sarkán a novemberi estében. Órájára pillant. — Most este hat óra van — mondja. — Lent az aknában két szerelő serénykedik, a többiek föntről figyelik a munkát. — A hiba bejelentése után — folytatja Kiss István — azonnal kijöttünk, megnéztük, az akna leginkább egy fürdőmedencéhez hasonlított. Állandóan emelkedett benne a víz. A tűzoltók segítségét kértük a kiszivaty- tyúzásához. és értesítettük a Víz- és Csatornamű Vállalat ügyeletét a csőtörésről. Fél négy körül megjöttek a tűzoltóik, s elkezdtek dolgozni, de közben szakadatlanul ömlött az aknába a víz. Igaz, a vizesek kijöttek, elzárták a főcsapot, ide utána újra megnyitották, hogy a környékbeli lakók megtölthessék fazekaikat, tartalékvízhez jussanak. Aztán öt óra körül szűnt meg véglegesen a vízömlés. Mi akkor kezdtünk dolgozni. Segíts magadon... — ez a mondás jut eszembe, amikor Nagy Béla kábelos körzetmesterre nézek. Az ötvenes éveit taposó férfi utasításokat ad. Munkatársaival félszavakból is értik egymást. Arcára már pirosságot varázsolt a novemberi szél. Keze dzsekijébe süllyesztve, s úgy magyaráz: — Hatvanöt—hetven méteres sízaka- szon a teljes kábelt ki kell cserélni. Ahol most állunk, ez a 13-as borda. Ez megy a Néplaphoz is. Nézze — mutat a kábelra — úgy elázott, mint a szivacs. Ezt kivágjuk, s újat teszünk a helyére, de már csak holnap reggel tudjuk elkezdeni, mert ilyen hosszú vezetékünk nincs. Innen átmegyünk a 17-es bordához, ami a Vosztok útra megy — mondia. s utasítást ad az át- településre. Este fél hétkor már az út másik oldalán levő aknáról emelik le a tetőt. Gyors, begyakorlott mozdulatok. Munkásruhába, pufajkába öltözött emberek, a posta dolgozói. Leengedik a gumicsövet, beindítják a szivaty- tyút, s máris fogy az aknából a sáros víz. Nagy Béla utasításokat ad: — Menj le — fordul az egyik munkáshoz — s vágd meg a védőköpenyt. Csöpög a víz a vezetékből. A papírszigetelés teljesen elázott. De az ürömbe öröm is vegyül, mert a 17-es bordánál csak másfél méteres szakaszt kell kicserélniük. — Hű. de jó — Örvendezik Nagy Béla — így enged annyit a kábel, hogy a hibás részt kivágva, újra ösz- szeköthetjük. Ezek a régiek még papírszigeteléssel készültek, az új vezetékek viszont vazelinos szigetelésű- ek, s az ellenáll a víznek is. Este hét óra, — Most. ha kivágjuk a vizes kábelszakaszt — mutat Szabó Béla a lemeztelenített vezetékekre — egyenként 400 szálat kell újból összekötnünk, úgy, hogy a munka eltart még egy pár óráig. Két szerelő az aknában, négyen körülöttük segítkez- nek. A kis aggregátor, ami az áramot termeli, szakadatlanul pöfög. — Lehet, hogy a tévét is zavarja, pedig ma fooimeccs van — jegyzi meg valaki. Lassan haladnak, nagy figyelmet igényel ez a munka. Nyolc órakor még csak száz vezetéket kötöttek össze. — Látom, nagyon érti — szólok Bódi Mihályhoz, amikor kijön az aknából. — Hogyne érteném, hiszen 22 éve itt vagyok. Sajnos, gyakorlatot szerez az ember, mert ha nem is ilyen hibák, de másfajta rongálások előfordulnak. Gyakran megesik, hogy erőgéppel átszaggatják a kábeleket, no meg a rágcsálók se tétlenkednek. Fél tízkor az utolsó vezeték is a helyére kerül, s így a Vosztokon, a Ságvári körúton és a Szántó körút egy részén ismét szól kétszáz telefon. Csütörtök reggel 8 óra. Nagy Miklós a Víz- és Csatornamű Vállalat csoportvezetője. elém teszi a telexet, amelyben a Szolnok megyei Távközlési Üzem értesíti őket, hogy a Ságvári körút és az Ady Endre út kereszteződésében három nagy egységű kábel elromlott. — Látja, ez tegnap délután fél négykor érkezett — mutat a telexre Nagy Miklós. — Mi azonnal kimentünk és értesítettük a 140 lakás tulajdonosát, mert egy 80 milliméteres bekötő- vezeték a bűnös, amely a már említett lakásokat látja el vízzel. Embereink jelenleg már a helyszínen dolgoznak. Délelőtt 10 óra. — Behúztuk az új kábelt — fogad Nagy Béla — most már csak órák kérdése, hogy a város- központban is ismét helyreálljon a telefonöszeköttétés. Fülsiketítő hangok. A vizesek törik a járdát. Megtalálták a hibát. — Nézze meg, mit csináltak — mutat Nagy Miklós a bombától- - csérhez hasonlító gödörbe. Mint. megtudtam, a Posta debreceni hálózatépítő üzemének dolgozói, akik 6—7 hónappal ezelőtt többek között az Ady Endre út alépítményrendszerét készítették, nem tartották be a szabályokat, s a betonkalodát ráépítették a vízvezetékre. — A hőmérséklet-változások, a forgalom miatti állandó rezgés nagy megterhelés az etemitcsöveknek, s ráadásul még ez is — bosz- szankodik Nagy Miklós. — Mi azon vagyunk, hogy minél hamarabb elkészüljünk, mert a 140 lakás fűtése és vízszolgáltatása is ettől függ. Csütörtök délután negyed kettő. Ahogy e sorokat rovom, nem akarok hinni a fülemnek. Megszólal a telefon. A vonal másik végén Kiss István beszél. — Elkészültünk — mondja. — Újra életképesek a készülékek Mind a nyolcszáz, amelyik szerda délután óta egyet se csörrent. N. T. Illést tartott a TIT megyei elnöksége Tegnap Szolnokon ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége. Az ülésen — amelyen részt vett dr. Rotier Ferenc, a TIT országos Szervezetének főtitkára és Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára — tájékoztató hangzott el a társulatnak megyénk közművelődé- Isében betöltött efcerepéről, és szó esett a közelmúltban megtartott országos köz- művelődési aktíván megfogalmazott feladatokról. Országos bányaorvosi kollokvium A Miskolci Akadémiai Bizottság székházának dísztermében tegnap megkezdődött a III. országos bányaorvosi kollokvium. A kétnapos tanácskozáson a szén-, érc- és olajbányászat területén dolgozó bányaorvosok, valamint a vállalatoknál rehabilitációval, üzemegészségüggyel és szociális ellátással foglalkozó szakemberek vesznek részt. A kollokvium központi témája a megváltozott munka- képességű bányászok foglalkozási és anyagi rehabilitációja, a munkába való ismételt beilleszkedése. SZVI-szakkiállítás Orgtechnik Hungária Budapest ’84 Nagy érdeklődés kíséri a hazai és külföldi vállalatok és intézmények részéről a Műszaki és Természettudományi Egyesületek, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományi Társaság rendezte kiállítást, amely november 14-én nyílt meg a Budapest Sportcsarnokban. A bienná- lén az információrögzítés és -tárolás, az iratnyilvántartás, az adatföldolgozás. illetve a robottechnika, az üzemszervezés és a termelés- irányítás legkorszerűbb eszközeit, berendezéseit s módszereit tekinthetik meg az érdeklődők. A szervezés és vezetés korszerű módjairól — az ötödik alkalommal megrendezett kiállítás történetében először — nemzetközi konferenciát is tartanak, mintegy 70 előadó közreműködésével. A piaci verseny- képesség e reprezentatív bemutatója november 17-én zárul. flz embert szolgáló városokért Hazánkban a fővárossal együtt manapság összesen százkilenc város van. Történelmük, a gazdasági és a társadalmi életben betöltött szerepük élesen megkülönbözteti őket egymástól, hiszen Magyarországon ugyanúgy volt városformáló tényező az ipar és a kereskedelem (Miskolc, Győr, Salgótarján, Komló. Dunaújváros), mint a messzeföldről diákokat és tanárokat vonzó ősi iskolák (Debrecen, Pápa, Sárospatak), vagy a közlekedési csomópont jellege, párosulva a természetes vízi- úttal (Szolnok, Szeged, Komárom, Baja), de ezek közé sorolhatjuk a bányászatot is (Pécs, Tatabánya, Ajka, Várpalota), akárcsak a régmúltban megszervezett állami és egyházi közigazgatást (Eger, Veszprém, Esztergom, Kalocsa esetében). A XX. század utolsó negyedének magyar városait nagyon nehéz kategorizálni, funkcióik egyre sokrétűbbek lettek, szemünk előtt forrot- tak össze 20—40 kilométeres környékükkel, természetes vonzáskörzetükkel. A mai városra éppúgy jellemző az ipari-kereskedelmi-igazga- tási funkció, mint az, hogy a közlekedés, a kereskedelem, a foglalkoztatás és az iskolák útján szervezi a környezetét. A Magyar Tudományos Akadémia Településtudományi Társasága a közelmúltban tartott ülésén városaink lakóterületeinek helyzetével foglalkozott, megvizsgálva: városaink lakóterületei ma hogyan szolgálják a távolabbi társadalmi-gazdasági céljainkat. Amint a tanácskozáson elhangzott, hazánkban a felszabadulás óta 415 lakótelep épült — ebből 93 a fővárosban —, s közülük 149 az olyan, amelyiken belül legalább ezer lakás van. A lakóterület társadalmunk legkisebb, még évszázadokon keresztül meghatározó egységének, a családnak az élőhelye ; színtere munkaerőnk naponkénti újratermelésének, nagyon fontos tehát, hogy mennyiben felel meg mindezen céloknak. Súlyos örökségek szakadtak társadalmunkra a régen kialakult városszerkezet, városhálózat miatt. Vannak olyan belvárosaink — Miskolcon, Pápán, Keszthelyen, — ahol szinte már sem lakni, sem közlekedni nem lehet, s vannak olyanok, amelyek milliárd forintokból át- alakítva-felújítva, a régi értékeket megőrizve — Egerben, Győrben — vagy teljesen újonnan építve — Salgótarjánban, Zalaegerszegen — kiválóan teljesítik funkcióikat. Lakóterület manapság is ’«alakítható a városbelsők rekonstrukciójával, de ez rendszerint a lakások számának csökkenésével jár, valamint azzal, hogy az ősi belvárosok lakói mind kevésbé használhatják a tömegközlekedési eszközöket. A megoldás tehát egyértelmű — lakótelep. Sajnos, a felépült, több mint négyszáz lakótelep köpött sok olyat találunk, amelyik ilyen vagy olyan ok miatt nem vagy csak részben tölti be funkcióját. Annak, hogy a lakótelepek többsége csökkentértékű, legtöbb esetben a nem kielégítő tervezés, a már megépült lakótelep és a városmag szoros kapcsolatának hiánya az oka. Egészen a legutóbbi évek építkezéséig nemegyszer előfordult, hogy a lakótelepek helyét szinte ötletszerűen jelölték ki — például olyan helyen, ahol a házak felépítése a legkevesebb természeti akadály leküzdését követelte. Ilyen esetekben gyakran meg sem tervezték a tömegközlekedést és annak majdapí fejlesztését, de sok lakótelepen kezdetben hiányoztak az elemi szolgáltatások is; a gyermekintézmények, a bevásárló centrumok, a javító- és tisztítóhálózat. Elkövetkező évtizedeink feladata — természetesen tetemes többlet- költséggel, — ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése, amennyiben erre még nyílik lehetőség. Az elmúlt néhány évben a lakásépítésben irányváltásra került sor; a lakások többsége a jövőben magánerőből épül. Az valamennyiünk számára világos, hogy ezeket a lakásokat is — legyenek azok egy vagy több szintesek — szervezetten, telepszerűen kell megépíteni. Nem szabad még egyszer abba a hibába esnünk, hogy a látványos eredmény — több, sőt sok lakás — érdekében nem veszünk figyelembe olyan alapvető szempontokat, mint a környezetvédelem, a munkahely megközelíthetősége, a család napi bevásárlásainak megoldhatósága, a bölcsődék, óvodák, iskolák, egyéb művelődési intézmények közelsége. Ezek az ismérvek teszik-te- hetik emberi léptékűvé lakótelepeinket, városainkat. Es csakis az embert szolgáló városok tehetik otthonná a lakóhelyet. H. Z. A változó piaci igényekhez igazodva folyamatosan korszerűsíti termékeit az idén csaknem 68 millió forint árbevételre s 5 millió nyereségre számító túrkevei Vegyesipari Szövetkezet. Bádogosrészlegében igyekeznek megfelelni a megrendelésekhez. Fölvéve a „kesztyűt”, az eddig horganyzott lemezből készített esőcsatornák, ereszek, illetve tarozékaik körét ebben az esztendőben újabb, modernebb, alumíniumból gyártandó típusokkal bővítették Bővítette a bőrdíszműipari műbőrök választékát a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár. Az újdonság — a grabona d light va- rient — táskák varrására alkalmas. Külleme teljes mértékben eltér a korábban gyártott műbőrökétől. A kidolgozásában közreműködő szakemberek ugyanis szakítottak azzal a törekvéssel, hogy felülete a valódi bőrre emlékeztessen. Céljuk az volt, hogy a nemzetközi piacon is divatos műanyag, illetve gumi jelleget hangsúlyozzák a megjelenésében. Az elgondolás sikerét jelzi, hogy az újdonság az Ipari Minisztérium gyártmányfejlesztési pályázatán díjat nyert. A termékcsalád tagjait egymással harmonizáló geometrikus mintákkal díszítik, s így nagyon sokféleképpen kombinálhatok. Az újdonság nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát, jövőre már külföldre is szállítanak belőle. X Újdonság a Graboplastból
