Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

1984. OKTÓBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 3 Országos közművelődési tanácskozás a Parlamentben Új szénbánya. A Borsodi Szénbányák dubicsányí üzeme közelében a geológusok több, mint 100 millió tonna, jó minőségű szénvagyont találtak. Képünkön: az épülő feltáró­vágat, amely teljes hosszában 600 méter lesz majd. Az új bánya 199Iüben üzemel majd teljes kapacitással, ettől évi 2 millió tonna szenet termel Energiagazdálkodás a TVM-ben Zsebre megy a játék Az ésszerű energiatakaré­kosság közügy! öles betűk hirdetik napjaink gazdálko­dásának egyik legfontosabb követelményét a Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát üzeme silójának oldalán. Persze, ki ne tudná, koránt­sem elegendő jelszavakat fes­teni a falra, ettől még nem változik meg az elavult szemlélet, nem szűnik meg a herdálás, a rosszul értel­mezett nagyvonalúság, a fe­lelőtlenség. Még az sem job­bítja a jónak nem titulálha­tó hazai helyzetet, hogy ok­tóber a takarékosság jegyé­ben telik el, ugyanis a nem­zetközi összehasonlítások szerint legfontosabb honi iparágaink átlagosan 30— 60 százalékkal több anyagot, energiát (s még ennél is több élőmunkát) fordítanak termékeik előállítására, mint a fejlett országokban. Egy­szóval, tennivalónk bőven van! Nézzük, hol foglal helyet az idén 4 milliárd forint ár­bevételt tervező, csaknem 1900 dolgozót foglalkoztató TVM? Ezt a kérdést taglal­tuk Szabó Józseffel, a nagy­üzem főenergetikusával. Te­hát: milyen „étvágyú” a TVM? — A mi gyárunk is sokat „eszik” évente, amint ez a vegyipari üzemekre általá­ban jellemző, különösen villamos energiából fogyasz­tunk jelentős mennyiséget. Ebben az évben várhatóan az árbevétel két százalékát, mintegy 70 milliót költünk energiafogyasztásra. Ha vi­szont nem tudnánk a szük­ségletünk (tavaly 72 százalé­kát) önerőből előállítani, ak­kor az árbevétel több mint egy százalékával, 40 millió forinttal növekedne a kia­dásunk. De nálunk más a helyzet... Újrahasznosítás, „fogyókúra” önerőből Miért más? Ehhez tudni kell, hogy a TVM-ben két évtizede következetesen ér­vényesítik azt az elvet, mi­szerint a modern kénsav- gyártás elképzelhetetlen hő­hasznosítás nélkül. Mindhá­rom kénalapú kénsavüze- mükben a gyártásból felsza­baduló reakcióhőből, téhát hulladékból 40 báros, 450 fo­kos gőzt termelnek. Ebből nemcsak a villamosenergia­szükségleteiket fedezik, de a technológiákhoz szükséges hőt, mi több, a gyár és lakó­telepének, művelődési házá­nak fűtését és meleg vízzel történő ellátását is. így ért­hető, hogy a TVM energia- gazdálkodásának egyik leg­fontosabb feladata, a kelet­kező hő minél jobb hatás­fokkal való hasznosítása. Hi­szen ha üzemei a villamos energiát az országos háló­zatból kapnák, óriási ösz- szeggel terhelnék saját /számlájukat: így viszont, ha jól megy a termelés, vil­lamos energiát adnak el az országos hálózatnak! Talán fölösleges is utána­számolni, hogy húsz év alatt mennyit spórolt meg magá­nak (és a népgazdaságnak) a gyár. Áz is kitűnik: nem 'kampányszerűen takarékos­kodik, hiszen annak több a kára, mint a haszna. Éves 'intézkedési terv alapján, veszteségföltáró vizsgálato­kat végezve, havonként ér­tékelve dolgozik az energia főosztály 240 munkatársa. Azt is jól tudják, hogy nem az alapanyag vásárlásán, a szállítási költségeken vagy a munkabéren, hanem az ésszerű energiafogyasztáson, illetve a tervszerű karban­tartáson lehet legeredmé­nyesebben „megfogni” a fo­rintokat, sőt napjaink köve­telményéhez igazodva — a filléreket! Ezért is szoros az együttműködés az energeti­kusok és a tmk-sok között. Az elmúlt években például a kénsavüzemben kicserélték a katalizátort, így növelték a termelést, csökkentették az energiafelhasználást és a környezetszennyeződést. Forintok, sőt fillérek! — Mivel takarékoskodnak még? — A földgázzal és az üzemanyaggal is. Évente 8 millió köbmbéter földgáz szükséges a gyártásban szá­rításra. Megfelelő szigetelés­sel ezt jócskán leszoríthat­juk: most vizsgáltuk a nyolc üzemet, némelyikben talál­tunk hiányosságokat, ame­lyeket még a tél beálltáig megszüntetünk. Az üzem­anyag-fogyasztás normáit is rendszeresen ellenőrizzük, a kötelező „fogyókúrát” szigo­rúan betartatjuk. — Bök múlik a berendezé­seken, a gépeken... — Kétségtelen: figyelve a hasonló külföldi gyárakat, azt tapasztaljuk, hogy az energia előállításában nem állunk rosszabbul, ám gépe­ink egy része a névleges ér­tékénél többet bír, túl van biztosítva. A jelenlegi fel­adatainknak éppen megfele­lő berendezések kiválasztá­sával 5—10 százalékot lefa­raghatunk a költségekből. De nincs nagy választék a íjépekből. Ugyanakkor fel­vetődik az, hogy mihez kez­dünk, ha növelnünk kell a kapacitást? Az éppen hogy elegendő teherbírású beren­dezésekkel nem tudjuk fo­kozni a termelést, újakra pedig nincs pénzünk. Tehát szükség van a túlbiztosítás­ra. a szögért is lehajolnak — 'A vegyipar, igy a TVM is sok vizet Ifogyászt. a Hol tartanak >e téren? v — Az összes energiaigé­nyünk 13 százalékát teszi ki az évente felhasznált 12—13 millió köbméternyi ipari víz — majdnem annyi, mint a szuperfoszfát vagy a pirit- tel működő kénsavüzem szükséglete, azaz nagykőn sok. Közeli tervünk, növelni a szivattyúk hatásfokát, ez­által a kibocsátott szennyvíz is kevesebb lesz. önerőből biztosítjuk az ipari vizet, de még a Héki Állami Gazda­ságnak és a BVM-nek is adunk, az ivóvíz jórészét szintén mi állítjuk elő, sa­ját artézi kútjaink ellátják a gyárat és a lakótelepet, mintegy 2400—2500 embert; így 50 százalékkal sikerült leszorítanunk a városi víz­műtől vásárolt mennyiséget. — iMennyire érdekeltek a 1dolgozók az /energiatakaré­kosságban? — Az üzemek „étvágyá­nak” csökkentése szerves része a termelési terveknek, az ésszerű spórolásért pré­mium jár. A TVM-ben is bevezették a kísérleti bér- szabályozást, ennek kereté­ben az energiával foglalko­zó szakembereket is premi­záljuk, ha szinten tartják, illetve csökkentik a fogyasz­tást. — További feladataik? — Automata alkonyatkap- csolókkal korszerűsítjük a világítást, mérőműszerekkel vizsgáljuk az ipari víz és a gőz felhasználását, a víz- veszteséget csökkentendő, kondenzgyűjtő és visszanyo­mató állomásokat építünk, még modernebb kalorikus és villamos méréseket vége­zünk. Kifelé jőve a gyári úton két vadonatúj százas szöget pillantok meg, ott hevernek a flaszteren. Valaki elhagyta őket. Hátam mögött munká­sok jönnek, kíváncsian meg­állók: vajon észreveszik-e, fölveszik-e a két szöget? Föl. vették... Sz, Tamás Tibor (Folytatás az 1. oldalról.) A terjesztett kultúra mi­nőségéről szólva kifejtette: az általános és a szakmai műveltség tartalma és szem­lélete korszerűbb lett. Az általános és a középiskolák­ból kikerülő fiatalok tudás­szintje azonban gyakran még nem kielégítő. Ez a rossz tanítási módszereknek és szükséges erőfeszítés hiá­nyának is tulajdonítható — tette hozzá. Jellemző kultu­rális életünkre, hogy az el­múlt évtizedben egyre foko­zódó igény mutatkozott a szórakoztatás különféle for­mái iránt, s ezt a szükség­letet gyakran az értelemnek és az ízlésnek tett enged­mények árán elégítettük ki. A továbbiakban kitért a kultúra támogatásával ösz- szefüggő kérdésekre. Rámu­tatott: ha együtt vizsgáljuk a tudományos kutatást, az oktatást, a művészeti tevé­kenységeket és a közműve­lődést, akkor az utóbbi évek ben az összköltségvetés 8—9 százalékát, az itthon fel­használt nemzeti jövedelem 6—7 százalékát fordítottuk kultúrára. Az UNESCO-sta-| tisztikák szerint ezekkel az arányokkal az országok kö­zépmezőnyében helyezke­dünk el. A szűkebb gazdasá­gi lehetőségek ellenére az utóbbi tíz évben tovább fej-l lődött az intézményhálózat,! mindenekelőtt az oktatás-! ban. Üj könyvtárak, múzeu-' mok, művelődési otthonok és; központok jöttek létre, sőt, új intézménytípusok is kia­lakultak, mint például a ne­velési központok, a közössé­gi házak, a szabadidő-cent­rumok, faluházak. A közművelődés terjesz­tette műveltség tartalmát elemezve kiemelte a tudo­mányos világnézet közvetí­tésének fontosságát, a tár­sadalmi valóság hiteles meg­ismertetésében a közműve­lődésre háruló feladatokat. Az elmúlt 10—15 esztendő­ben megsokasodtak a külön­féle irányzatok" a magyar művészeti életben — állapí­totta meg Köpeczi Béla. Az állam, mint mecénás termé­A vitában hozzászólók ab­ból a szempontból vizsgál­ták a közművelődés folya­matait, illetve egy-egy rész­területét, hogy a legutóbbi tíz évben valóban végbe- ment-e a kívánt szemlélet- változás a közművelődésben, s valóra vált-e a közműve­lődési törvény minden elő­írása. A felszólalásokban megfogalmazódó válasz sze­rint az 1974-es párthatáro­zat, s a törvény hosszabb távra határozta meg a ten­nivalókat, intenzív pályára Nevéhez híven széles a termékskálája és sokféle szolgáltatást végez a túrke- vei Vegyesipari Szövetkezet. A fémipari cikkeket (komp­lett vaskapukat és kerítése­ket, pince-, illetve garázsaj­tókat) gyártó részleg 49 mil­lió forint értékű munkát ter­vez az idén. E termékek iránt hosszú évek óta nagy a kereslet a hazai piacon, de ez természetesen nem adhat okot az elkényelmesedésre. Ezt szem előtt tartva a szö­vetkezet is korszerűsítette a kapukat, ajtókat, kerítése­ket: könnyebb a súlyuk, könnyebben mozgathatók- szerelhetők. A bádogosrészlegben úgy­szintén fölvették a „kesz­tyűt”, hogy sikerrel állják a piaci kihívásokat, mivel a kereskedelem az utóbbi években óvatosabban rendel szelesen nem közömbös p; új mondanivalókhoz nélkü­lözhetetlen új előadásmódok kikísérletezése iránt, de a fő feladat a nagyközönség igé­nyeinek színvonalas kielé*- gítése és ízlésének fejleszté­se. A művelődéspolitikában az utóbbi esztendőkben ke­vés szó esett az úgynevezett mindennapi kultúráról, amelybe beletartozik egye­bek közt a beszéd, a munka, az egészségügyi és a lakás- kultúra is. Sok területen a régi normák és szokások he­lyett újak alakultak ki, ugyanakkor törekedni kell az általános, humánus érté­kek és magatartásformák megőrzésére. A lazasággal., a rendetlenséggel szemben az értelmes rend, a minden­kit szolgáló fegyelem, a tisz­tesség atmoszféráját kell kialakítani — hangoztatta. Köpeczi Béla a további­akban részletesen foglalko­zott a közművelődési munka több, az előrelépés szem­pontjából különösen lénye­ges területével, összefüggé­sével. Egyebek mellett kitért az amatőr művészeti mozga­lom helyzetére, a felnőttok­tatás továbbfejlesztésének lehetőségeire, a közművelő­dési intézmények gazdálko­dási rendszerének tapaszta­lataira, s a kultúraközvetítő munka személyi feltételeire. Előadását mintegy összefog­lalva befejezésül hangoztat­ta: — Nyitottság az újra; a ha­zai és a külföldi — minde­nekelőtt szocialista — érté­kek jobb számontartása; az igények kielégítése és fel­keltése; a tudomány, az iro­dalom, a művészetek kima­gasló értékeinek előtérbe ál­lítása; nagyobb rugalmasság a formákban és az eszközök­ben; társadalmasítás; gaz­daságosság, de nem kommer- cializálás; az értelmiség kü­lönböző rétegeinek cselek- vőbb részvétele; a közműve­lődés munkásainak tudato­sabb elkötelezettsége és jobb felkészítése, társadalmi sze­repük erősítése és megbe­csülése — ezek a legfonto­sabb célok, amelyeket meg kell valósítanunk. állítva a közművelődés fej­lődését. Az előrelépés vi­tathatatlan, de kétségtelen, hogy több területen elma­radtunk valódi lehetősége­inktől. Többen foglalkoztak a népművelők élet- és munka- körülményeivel. Hangsú­lyozták, hogy e viszonylag kis létszámú értelmiségi ré­teg gondjai szélesebb töme­geket érintenek. Nem meg­felelő a szakma társadalmi tekintélye — hangzott el — és fontos lenne, hogy a mun­a túrkeveiektől. Ezért 1984- ben az eddig horganyból 's horganyzott lemezből ké­szített esőcsatornák, ereszek és tartozékaik körét újabb, alumíniumból gyártandó tí­pusokkal bővítették a bádo­gosok. A fémipari részleghez ké­pest lényegesen nehezebb föltételek között dolgozik az építőipari, mivel a beruhá­zási igények az elmúlt idő­szakban mérsékeltebbek, a korábbiaknál kevesebb la­kást kell építeniük. Ugyan­akkor — számolva azzal, hogy körültekintőbben nyúl­nak pénztárcájukba az em­berek — a lakossági meg­rendelésekre irányították figyelmüket. A 180 dolgozót foglalkoztató ipari szövet­kezet is a magánerős építke­zésekre mozgósítja erőit. Ebben az esztendőben 19 millió forintos árbevételre kájukat érintő döntések ki­alakításakor, mint szakem­berektől fogadják el véle­ményüket. A művelődési házak tevékenységét elemez­ve egyöntetű volt az a vé­lemény, hogy az intézményi munkatervek, programok ki­alakításában a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a valós lakossági szükségletek kielégítésére. Felmerült az önképzés té­maköre is. A felszólalók rá­mutattak az önművelés je­lentőségére, arra, hogy az amatőr mozgalmaknak fon­tos szerepük van a „nézővé” nevelésiben, abban, hogy gondoskodjék a műalkotá­sok befogadására képes ér­tő közönség kialakításában. Sok ellentmondásával együtt a szocialista brigádok mű­velődési tevékenysége ma is a munkahelyi művelődés alapja. Nyilvánvaló azonban, hogy munkájukra erősen hat a gazdaság —• benne az egyén — helyzete. A tanácskozás első nap­ján a vitában megfogalma­zódott, hogy a közművelődé­si párthatározatban, illetve a törvényben megfogalma­zódott célok és feladatok megvalósítása az elmúlt év­tizedben megkezdődött, és több területen számottevő eredményeket hozott. Ugyan­akkor az e dokumentumok­ban foglaltak végrehajtása — a megváltozott társadal­mi, gazdasági körülménye­ket, valamint a társadalmi igényeket figyelembe véve — számos további tenniva­lót ad. Az országos közművelődé­si tanácskozást ma újabb felszólalásokkal folytatják. Az első papon felszólalt Kovács Erzsébet, a gyöngyö­si művelődési központ elő­adója, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, Nagy Mihály, a toki Egyetértés Tsz elnö­ke, Geiger László, a dióskáli Községi Tanács elnöke, Ágos­ton Mihály, az Országos In­formációs Központ és Könyv­tár főigazgatója, Kiss Kál­mán, a Magyar Rádió el­nökhelyettese, Pápai Lajos, a siómarosi Kossuth Mű­velődési (Kör vezetője, Gyar­mati Kálmán, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke, Torna László, a Tár­sadalomtudományi Intézet munkatársa, Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének főtitkárhelyettese, Gordos János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságá­nak titkára, Nemeskürty Ist­ván, a Filmtudományi Inté­zet igazgatója, Komidesz Mihály, a Magyar Televízió elnöke, Köpf Lászlóné, a KISZ KB titkára, Balipap Ferenc, a dombóvári Megyei Művelődési Központ igazga­tója, Fekete Lajos, a Tata­bányai Szénbányák Vállalat vezérigazgatója és Várhalmi András, a Taurus Gumiipari Vállalat közművelődési elő­adója. számító építőipari részleg a (fölújításokon kívül) 11 ezer lakost számláló Túrkevén és környékén vállal lakásépíté­seket. Többek között (OTP- beruházással) rövidesen 42 lakás — földszinten üzlete­ket alakítanak ki — elkészí­tését kezdik meg a város­ban. Jelenleg a terepet ren­dezik, illetve az előközmű- vesítést végzik. Az idén 67 millió 800 ezer forint árbevételt és 4 millió 800 ezres nyereséget tervező szövetkezet a laka­tos-bádogos és építőipari te­vékenység mellett födémpa­neleket szállít Szolnokról a helyi kislakásépítkezésekhez és órát, motort is javít. Min­dent egybevetve: a túrkevei Vegyesipari Szövetkezet ne­hezebb gazdálkodási körül­mények s a magasabb fluk­tuáció ellenére várhatóan eléri ’84-es céljait. Hozzászólások a vitában Vegyesipari újdonságok Túrkevéről Sikerrel állja a piaci kihívásokat a szövetkezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom