Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vágóasztalon a tv-produkció Filmsorozat gróf Széchenyi István Feltárt sírok. (Fotó: Nagy Zsolt) Több mint egy esztendeig tartó előkészület és hét hó- nanos forgatás után ezekben a hetekben a vágóasztalnál nyeri el végleges formáját a Magyar Televízió egyik leg­nagyobb méretű vállalkozá­sa: a gróf Széchenyi István életéről szóló hatszor 50 per­cek adósidejű tv-sorozat. A rendező: Horváth Adóm. — Még 1951-ben merült fel az ötlet, hogy képernyőre kellene vinni a legnagyobb magyar életútját — mondja. — Nemeskü-ijty István vál­lalkozott a forgatókönyv megírására. Mindketten egyetértünk abban, hogy ez a téma napjainkban ismét fön­tos, érdekes és közérdekű. Rendezői szempontból is ré­gen izgatott Széchenyi sze­mélyisége. Eszméi, javaslatai, kezdeményezései sorra való­ra váltak, ám ő maga meg volt győződve arról, hogy nem „sikerember”. Mégis, a tények azt bizonyítják, te­vékenységével hasznossá vált hazája számára. — Még ma is sok minden tisztázatlan, életével, de még inkább tragikus halálá­val kapcsolatban! A film egyértelmű választ ad májd ezekre a kérdésekre? — Nem erre vállalkoztunk, nem ez a feladatunk. A for­gatókönyv alapjául Széche­nyi naplója szolgált, ez a sú­lyos és szomorú olvasmány. Nem dokumentumfilmet kí­vántunk készíteni, a szokvá­nyos módon és eszközökkel, hanem életének néhány cso­mópontját, vagy ha úgy tet­szik: fordulópontját igyekez­Befejeződött a szakmai ér­tékelése azoknak a tanulmá­nyoknak, amelyeknek a meg­születését a Magyar Népmű­velők Egyesülete által az év elején meghirdetett pályázat ösztönözte. A pályamunkák­ból és az ezekből kapcsoló­dó szakvéleményekből kiad­vány készült, s ezt a közmű­velődésben tevékenykedők körében terjeszteni kívánja az egyesület. A pályázat az esztendő őszén megrendezendő orszá­gos közművelődési tanácsko­zás sikeres előkészítését is szolgálta. Ezen az országos szakmai fórumon a közmű­velődés újszerű elméleti és gyakorlati tennivalóinak megfogalmazására tesznek kí­sérletet a résztvevők. A kon­ferencia szervezésekor külö­nös figyelmet fordítanak a közművelődés megújításával összefüggő politikai, társa­dalmi és szakmai informá­ciók összegyűjtésére és rend­szerezésére. Támaszkodni kí­vánnak az elméleti és gya­korlati szakemberek tapasz­talataira, véleményére, s ez az igény adta az ötletet a ku­tatási pályázat meghirdetésé­hez. A pályázattal a Magyar Népművelők Egyesülete túl kívánt lépni az egyesületi kereteken, s ennek megfele­lően a felhívást megküldte az tünk körüljárni. Az első részben a huszonéves hu­szártisztet mlutatju'k be a,né­zőiknek, a vagánykodástól sem idegenkedő jóképű fia­talembert, a nők bálványát. A második rész Wesselényi­vel való találkozását, kettő­jük kezdődő barátságát idézi fel, valamint a hazai lóte­nyésztés és lósport megte­remtésével kapcsolatos tevé­kenységét. A következő rész­ben már az érettkorú Széche­nyi áll előttünk: a Lánchíd, az Akadémia életrehívója, a folyamszabályozás sürgetője. A negyedik rész 1848-ban játszódik, a magyar szabad­ságharc fényes napjaiban, majd az összeomlás drámai időszakában. A két befejező rész Döblingbe vezeti el a nézőt. A sorozat a depresz- sziós, önmagával meghason- lott Széchenyi öngyilkosságá­val fejeződik be. — Hol készültek a külső felvételek? — Hetven különböző hely­színen, Magyarországon, Csehszlovákiában és Angliái­ban. Nyolcvan színész és kö­zel félezer statiszta vett részt a forgatásokon. A döblingi jeleneteket nem az eredeti helyszínen, hanem a tóai- mási kastélyban vettük fel. Csehszlovákiában is korhű színhelyeket találtunk, kas­télyok, paloták épségben megőrzött termeit s parkjait. Régi elvem, hogy még a leg­nagyobb egyeztetési nehéz­ségek ellenére is csakis ma­gyar színészekkel dolgozom! A Vígszínház méltányolta kérésünket és hét hónapra értelmiségi szakmai egyesü­letek tagjainak, a tudomá­nyos kutatóhelyeknek, a kul­turális intézményeknek, va­lamint az egyetemi-főiskolai tanszékeknek is. Az első fordulóban csu­pán részletes vázlatot kértek a pályázóktól. Összesen 32-en vetették papírra — tézisek formájában — gondolataikat. A szerzők között a népműve­lőkön és művelődési szakem­bereken kívül építészek, köz­gazdászok, jogászok, szocio­lógusok és pedagógusok is szerepeltek. A tervezetek elemzését követően végül is j5 szerzőnek adtak megbí­zást, tanulmány megírására. A témák a közművelődés fejlesztésének lehetséges irá­nyaihoz kapcsolódtak: dolgo­zat született egyebek közt a településfejlesztés, a közigaz­gatás és a közművelődés tér­beli szervezéseinek Fejér me­gyei tapasztalatairól, a nép­művelő személyiségének a kulturális demokrácia fej­lesztésében betöltött szere­péről, az életmód és az érték­rend változásaiból fakadó új követelményekről. A pályá­zat azonban ennél jóval több témát ajánlott kidolgozásra, s a szervezők reménykednek abban, hogy egy következő alkalommal a többi téma is szerzőre talál. életéből rendkívüli szabadságot enge­délyezett Széchenyi alakító­jának : Tardy Gézának. Etet persze nem lehet minden művésznél elérni, megkíván­ni. De a szereplők kivétel nélkül vállalták a forgatás­sal járó nehézségeket. így például jó néhányszor meg­történt, hogy Tábori Nóra — aki ugyancsak fontos fi­gurát alakít — este tízkor végzett aznapi fellépésével a Vígszínházban, autóba ült, útközben sminkelt, sőt átöl­tözött, hajnali háromkor már egy Prága melletti kas­télyban állt a kamerák elé, és még aznap este ismét fel­lépett a Vígszínházban. Tor- dy Géza is zokszó nélkül tel­jesítette a rá háruló, megle­hetősen szokatlan feladato­kat. Hogy csak egyet mond­jak: a Döblimgben játszódó képsorokban már az öreg, megtört arcú és külsejű Széchenyi jelenik meg. Ezt nem lehet egyszerű sminke- léssel megoldani. Speciális gumimaszkot kapott, mely­nek elhelyezése minden nap, a forgatás megkezdése előtti hajnalokon három óráig tar­tott ... Horváth Ádám befejezésül elmondotta: — Szándékunk szerint a modern, előttünk járó nagy gondolkodót, kezdeményezőt és politikus Széchenyit kí­vántuk közelhozni a nézők millióihoz. Hangsúlyozni sze­retném: ne várjanak tőlünk valami újfajta, újjáértelme­zett, „(korszerűsített Széche- nyi-képett! Sem pedig erede­ti „felfedezéseket”. Mindez a történészek dolga. Nem is oktató-filmlnek szánjuk, az­zal á céllal, hogy; „Ilyen volt Széchenyi”. A mi filmünk csupán egy a lehetséges Széehenyi-ábrázolások közül. — Mikor láthatjuk a so­rozatot? — Ok éber végéig tartanak a befejező technikai munká­latok és valószínű, hogy a film még a télen a képer­nyőre kerül. — További tervei? — A Széehenyi-filmnél is lényegesen nagyobb lélegze­tű vállalkozás: több rendező kollégámmal együtt tv-film sorozatban szeretnénk feldol­gozni az Arpádházi királyok életét. Bővült a népművészeti műhelyegyüttes Fazekasház Velemben Tovább bővült a vasi fa­ragók, tárgyformáló nép­művészek nagyarányú tár­sadalmi összefogással létre­hozott velemi alkotóháza: fazekasház nyílt a lakótele­pen. A műhelyt a faragó stú­dió tagjai, valamint a telepen más kismesterségek művelői hozták létre. Velem népművészeti mű­helyegyüttesét 1979-ben kezd­ték építeni. Ma már tíz hek­tárnyi festői szépségű terü­leten alkotnak és képezik to­vább magukat az ország min­den részéből érkező faragók, a szövők, hímzők, bőrösök, bútorkészítők, kovácsok, fa­zekasok. Tanévzáró a pécsi Zoo-iskolában A pécsi Zoo-iskola most tartotta évzáróját, befejező­dött a nyári program, amely­nek során nyolc turnusban egymást váltva kétszázhúsz kisdiák töltötte vakációjának egy részét az állatok gondo­zásával, az állatvilág tanul­mányozásával. Délelőttön­ként fizikai munkát végeztek a gyerekek, délután pedig elméleti foglalkozásokon vettek részt. A Tama vize járta abban az időben a vidéket, ára­dáskor feltöltötte a mocsara­kat, lápokat, körbekerítette a falvakat. A Jászdózsától alig egy hajításra települt Négyszállás földjét is a Tár­ná mosita. A nádasok, erdők, rétek, vizek munkát és élei-' met adtak a néhány földbe vájt viskóból álló falunak. A település neve Zsigmond király idejéből csak határ­perekben maradt fenn, pe­dig már 150 éve éltek ott az alapító Jászok. Az 1400-ás évek közepén valószínűleg tűz pusztította el a falut, egy kilométerrel keletebbre, egy ártéri szige­ten építették fel lakói új­ból a templomukat és há­zaikat. A törökdúlás idején elnéptelenedett az itt élők behúzódtak Berénybe, Dó­zsára, Jákóhalmára és ké­sőbb se szállingóztak vissza. Az emberek megőrizték az emlékét, de a leszármazot­tak már nem ismerték a fa­lu pontos helyét, a mai négyszálílási tanyák távol esnek az eredeti település­től. Kukorica, búza termett a hajdani sírokon, csak a tanyás gazda sejthetett va­lamit, amikor ekéje követ, csontot fordított ki a fel­színre. — Pórteleki József 1937- ben tudósított a megtalált Négyszállásról, Komáromy J ózsef még feltárásokat is végzett, azonban a felfede­zésen elaludt a tudomány — mondta dr. Selmeczi László a Művelődési Minisztérium osztályvezetője a Jász Mú­zeumban nem régiben tar­tott előadásán. Négy éve kezdett a jászok múltja után kutatni és már az első ku­tató árok korszakos felfede­zéssel örvendeztette meg. Négyszállás első templomá­nak és viskóinak nyomaira bukkantak, a temető pedig még a Kunországból (Cumá- niából) indult betelepülők csontjait őrizte. A leletek igazolták a betelepülésről szóló legújabb hipotéziseket, és bebizonyosodott, hogy a a jászok önálló, a kunokétól különböző kaukázusi kultú­rával érkeztek a Kárpát­medencébe. Ennek nyomai még a török időkig erősen éltek, azonban a 150 év szin­te mindent elmosott. A tavalyi gödröket, föld­hányásokat most aszott nap­raforgótábla borítja, a ku­bikosbrigád egy másik he­lyen lapától. Kemény, szá­raz, fekete agyagrögöket do­bálnak vissza egy gödörbe, a lapát kő és cserépdara­boknak ütközik, egy-két csont js közéjük keveredik. Az eke szórta szét a kör­nyéken a föld titkait, abban a szelvényben egyébként különleges leletre nem buk­kantak. A közelben 70—80 centiméter mély gödrökben diákok bíbelődnek spaknik- kal csontvázak fölé hajolva. Néhány száz méterre ka­nyarog a Tárná régi és új töltése, a földutat egy ki­száradt sással benőtt út kí­séri csaknem az ásatásig, melyet a másik oldalról is átkarol egy ellaposodott víz­folyás. A földhányások a környék legmagasabb pont­ján vannak, a XV. század közepén áttelepült Négy­szállás helyén. A földet a gé­pek folyamatosan hordták el róla, és egyre közelebb kerültek a félezer éves múlthoz. A kutatóárkok ki­rajzolják a templomkert (egyben a temető) kerítésé­nek egy részét. Jól látható, hogy az apró kődarabok a már kiásott, kiszedett kőfal visszadobált törmelékei. Az elhordott nagyobb kövek néhány dózsaj ház falát erő­sítik, a nyugdíjas napszá­mosok között még fültanú is akad, akinek a gazda mesél­te, miből építette a házát, az istállóját. A diákok szivacspárnán térdelve szótlanul tisztogat­ják a csontokat. Percek is eltelnek míg egy lapátnyi kidobndvaló föld összegyű­lik. Jászdózsáról, Szolnok­ról, Szegedről, Budapestről érkezett általános, középis­kolás lányok és fiúk elme- rülten lazítják a földet, újabb és újabb koponyák domborodnak elő. Bíró Er­zsébet szolnoki diáklány egy mélyedésbe kuporogva mrül- liméterpapírra gyöngyöspár­ta rajzolatát készíti. A, föld­ből kihámozott koponyán szép sorjában ülnek a kü­lönböző színű, borsószem nagyságú gyöngyök. Egy másik gödörben Szabó Géza a szegedi József Attila Tu­dományegyetem régész hall­gatója a feltárt kőkerítéshez toldott köveket vallatja. Gyors kézmozdulatokkal, ap­ránként mélyíti, tágítja a kutató árkot, és a terepszint alatt 30—40 centiméterrel egy kőépítmény rajzolódik ki. Selmeczi László, az ása­tás vezetője a leleteket ta­nulmányozza, fényképezi, majd felnyalából két-három fajta ecsetet, különböző méretű spaknit, kiskapát és az egyik megtisztított csont­vázhoz vonul. Egy fiatal lány övét szabadítja ki a föld 400 éves öleléséből. — Csak a bronz csat és a díszek maradtak meg, de a régésznek ezek is beszélnek. — mondja miközben több­ször is színtelen lakkal fúj­ja be az öv részeit, hogy eredeti helyükön maradja­nak. — ötödik alkalommal vagyunk itt, az augusztus mindig Négyszállásé. Idén nem bukkantunk korszakos felfedezésre, de ez a temető is aránylag gazdag leletek­ben. A XV. század közepé­től a XVI. század végéig, a falu elpusztulásáig temet­keztek ide a templom köré. A korábbi temető a betele­pülő jászok első 150 évéről tanúskodik, ez pedig a feu- dalizálódásuk következő ál­lomását világítja meg. A kérdés továbbra is az, ho­gyan váltja fel az anyaor­szágtól elszakadt önálló kau­kázusi eredetű jász kultúrát a XVI. századra a magyar. Jövő augusztusban a templo­mot tárjuk fel, itt azután „visszaköltözünk” a régi fa­luba, hogy ott a mezőgazda- sági munkák miatt félbesza­kadt ásatást folytassuk. Lukácsi Fái Kiadvány készült a tanulmányokból Sikeres népművelési pályázatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom