Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

6 Nemzetközi körkép 1984. SZEPTEMBER 1. Hol tart ma Vietnam? Korszakos küzdelem Választási esélylatolgatás Új szelek Kanadában? BHHSNHHi Jelentős erőket koncentrálnak az ipari beruházásokra is. Képünkön: épülő cementgyár Hanoitól másfélszáz kilomé­terre. A Ba Dinh tér első pillan­tásra meghökkentő látvány. A látogató, aki napok alatt hozzászokhat a vietnami fő­város zsúfolt utcáihoz, ala­csony házsoraihoz, könnyen rácsodálkozhat a Hanoi cent­rumában lévő tágas, beépí­tetlen díszes, virágos-pál- mafás térségre. A környé- .ken kormányzati, ^követsé- gi épületek sorakoznak, s itt rendezik a felvonulásokat, demostrációkat. Kiérve a jó­kora térre a Ho Shi Minh mauzóleummal állunk szem­ben. Az 1969-ben elhunyt Ho apó nyughelyét nemzeti tisztelet övezi, s a külföldi látogatók zöme sem mulaszt­ja el leróni előtte kegyele­tét. Az országépítés leckéi A Ba Dinh tér azonban nemcsak turisztikai szem­pontból jelentős, hanem ko­moly történelmi emlékeket is őriz. Itt tartották 1945. szeptember 2-án azt a mil­liós, forró hangulatú nagy­gyűlést, amelyen Ho Shi [Minh felolvasta a Függet­lenségi Nyilatkozatot. Az ■ünnepélyés aktus hosszú, (hősies küzdelem betetőzése volt. A francia, majd japán gyarmatosítókkal vívett harc évei után a II. világ­háború vége Vietnamban is ■felvillantotta az önrendelke­zés megszerzésének lehető­ségét. 1945 augusztusában futótűzszerűen robbantak ki a megmozdulások. Indo­kína Kommunista Pártjá­nak, a Vietnami Kommunis­ta Párt elődjének kongresz- szusa az általános felkelés mellett döntött, amely na­pok alatt végigsöpört az or­Í zágon, Hanoit sem hagyva :i. A hónap végére lemon­dott trónjáról Bao Dai csá­szár. A Nemzeti Felszabadító Bizottság ideiglenes forra­dalmi kormánnyá alakúit át. Ilyen előzmények után ke­rült sor szeptember 2-án a történelmi jelntőségű ese­ményre: szabad, független államként megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Mindennek immár 39 esz­tendeje. Az évforduló tehát nem kerek, mégis — mint minden szeptemberben — alkalmat ad a számvetésre, a vissza- és előretekintésre. Igaz, a mérlegkészítés a tá­vol-keleti államban ritkáb­ban nyúlik vissza négy év­tizednyire. Sőt. a beszélge­tőpartnerek nem viszonyíta­nak mindig az 1975-ös győ­zelemhez, az északi és déli országrész egyesítésének pe­riódusához sem. Annál gyakrabban fordul elő, hogy a külföldi újságíró hanoi be­szélgetéseiben az évtized- fordulót, a 70-es évek utol­só szakaszát használják ki­indulópontként a magyará­zatokhoz, amikor Vietnam jelenlegi helyzetéről, gond­jairól, eredményeiről esik szó. A helyi megfigyelők ugyanis, éppúgy, mint a kül­honi szakértők, szinte egy­behangzóan vallják, hogy ekkor, tehát a 70-es évek végén az országnak súlyos válsághelyzettel kellett szembenéznie. Addigra be­bizonyosodott, hogy a fegy­verrel kivívott siker önma­gában kevés az előrelépés­hez. Meg kellett tanulni a helyreállítás és az ország­építés leckéit, meg kellett birkóznia a társadalomát­alakítás semmivel sem könnyebb feladataival. Az ösztönzés módszerei A ■ tanulás, a küzdelem ezen új területein — képle­tesen szólva — meg kellett fizetni a tanulópénzt is. Ha­noiban fel kellett, hogy is­merjék: a vietnami kommu­nisták 1976-os IV. kongresz- szusának célkitűzései túlfe­szítettek, túl optimisták vol­tak. A szétzilált gazdaság, a természeti katasztrófák, a gyorsan növekvő népesség nyomása olyan kihívást je­lentett, amelyre a hanoi ve­zetés az elmúlt években a korábbinál rugalmasabb és kétségkívül realistább po­litikával igyekszik válaszol­ni. i A kulcskérdés napjaink­ban változatlanul a lakos­ság életszínvonalának ügye, elsősorban az élelmiszerhi­ány leküzdése. Ezt, az alap­vető szükségletek kielégíté­sét helyezte a teendők* lis­táján az első helyre a VKP legutóbbi, 1982-es. V. kong­resszusa is. E fórumon — csakúgy, mint azóta több fontos tanácskozáson — kör­vonalazták a gazdasági struktúraváltás végrehajtá­sához, a mezőgazdaság fel­futtatásához, a falusi lakos­ság termelőkedvének növe­léséhez szükséges gazdaság- irányítási módszereket. Az irányváltás lényege, hogy a parasztcsaládok új, ösztön­zőbb feltételekkel köthetnek szerződést: az előre megál­lapított, s több évre rögzí­tett kvóta beszolgáltatása után szabadon rendelkezhet­nek a többlettel. Teendők sora Történtek persze más in­tézkedések is. Visszafogták a korábbi túl magas tervszá­mokat. Terjedőben van az ipari üzemekben az ösztön­zőbb rendszer. A szorító inf­láció letörése érdekében rög­zítették a szabadpiaci árak felső határát. A társadalmi feszültségeket enyhítendő fokozottan ellenőrzik a kis­termelőket. kiskereskedőket. Az érvényben lévő tervek szerint másfél millió embert irányítanak át új mezőgaz­dasági övezetekbe. Az eddig megműveletlen régiók ter­mővé tétele egyben a még mindig jelenlévő munka- nélküliek foglalkoztatására is lehetőséget ad. A felsorolt néhány prob­léma is jelzi talán: Vietnam­ban alig érvényesek a ná­lunk, Közép-Európában megszokott kategóriák, fo­galmak, egész mások a fel­adatok. Fel kell számolni az északi és déli országrész közti különbségeket, befe­jezni a földreformot és meg­találni a szövetkezetesítés helyes módszereit az egyko­ri Dél-Vietnamban. Haté­kony beavatkozással csök­kenteni kell a jelenleg évi 2,5 százalék körüli. ázsiai léptékkel is magas népsza­porulatot, kielégíteni az iparcikk-keresletet, bővíteni az egészségügyi és oktatá­si hálózatot, úrrá lenni a gátló közlekedési és szállí­tási nehézségeken. Az alap- anyaghiány és az áramki­maradások leküzdésével nö­velni kell az ipari termelést. S végül, de nem utolsó sok­ban az elkerülhetetlen szem­léletváltás terjesztésével ne­velni az embereket, tudato­sítani az irányítás parancso­ló voltát. Irdatlan, korszakos küz­delmet követelő teendők sora ez. Jelzi, hogy a szocialista átalakulás sok évtizedes megfeszített munkát igényel a távoli baráti ország népé­től. A természeti csapások sorozatára, tájfunokra, pusz­tító árvizekre emlékeztetve tegyük hozzá: sokáig még az időjárás kegyére is rá­szorulnak. Ám a körülmé­nyek, a .kiindulópont isme­retében az alapok lerakását, a lassú előrehaladást is tör­ténelmi sikerként kell ér­tékelni. A parlamentben 15 honatya képviseli a népet, az államban 45 rendőr vigyázza a rendet, a parasztság -étszáma 400 fő, a munkanélküliek teljes serege 42 emberből áll, ezzel szemben a betöltetlen állások száma 85. Az ország, amelyet ezek a számok is jei.emeznek, a Svájc és négyzetkilométeres Liechensteini Ausztria között elterülő, 160 Fejedelemség, ahol II. Ferenc Jó­zsef herceg a minap adta át a hivatalos teendők intézését leg­idősebb fiának, János-Adám trónörökösnek. A herceg csak uralkodói címét tartotta meg. A Transalpin exresszel utazó turista szinte észre sem veszi, hogy áthalad a néhány kilomé­ter szélességű, 26 ezer lakosú országon — hacsak nem „ké­szült” A vonatablakból figyelve felismerheti a szerénységből nem is fővárosnak, hanem székhely­nek, Houptomak nevezett Vaduz — sőt az egész ország — legfőbb nevezetességét, a hires hercegi kastélyt. A szigorú külsejű vár­ba 1938-ban, trónralépésekor köl­tözött be II. Ferenc József. Hom- olkzatán ott a tábla: Magánte­rület, belépni tilos. Légkondicio­nált {érméi a világon egyedül­álló fegyvertárat és legalább 1500, klasszikus mesterek által szignált festményt őriznek. A hercegnek a képeket a II. világ­háború éveiben még Göring is­mert „műpártoló” szenvedélyé­től is sikerült megmentenie. A kis ország egyik fő bevételi forrása az idegenforgalom — a turisták szívesen utaznak át raj­ta Ausztria és Svájc között, vagy túráznak gyönyörű erdeiben, Csaknem fél évvel a tör­vényes határidő előtt szólít­ják urnákhoz a szavazópol­gárokat . Kanadában. A ha­talmas észak-amerikai or­szágban eredetileg jövő feb­ruárig kellett volna sort ke­ríteni az eseményre, ám vé­gül jóval korábban, szep­tember 4-én tartják az álta­lános választásokat, amelye­ken az előjelek szerint jó­val több forog kockán a parlamenti mandátumok egyszerű megújításánál. A helyi megfigyelők egy része — lehet, hogy némi túlzással — egyenesen úgy fogalmaz, hogy a mostani voksolás új korszakot nyit meg a 35 milliós állam életében — méghozzá szinte függetlenül attól, hogy a szembenálló két nagy párt közül melyik szerzi meg a győzelmet. Személycsere után S úgy tűnik, bizonyos szempontból igazuk is van. Tavasszal ugyanis, rövid megszakítással, 16 évi kor­mányzás után leköszönt posztjáról a világpolitika színpadán is előkelő helyen szereplő miniszterelnök, Pierre Elliot Trudeau. Dön­tésének fő oka a gazdasági nehézségekben keresendő, valamint a közvéleményku­tató intézetek jelentéseiben, amelyek Liberális Pártja népszerűségének tartós csök­kenéséről adtak hírt. Júni­usban, a liberálisok orszá­gos értekezletén kijelölték Trudeau utódját: az új kor­mányfő John Napier Tur­ner, egy 55 éves ügyvéd lett, aki korábban több alkalom­mal vállalt miniszteri meg­bízást Trudeau kabinetjé­ben. Az ottawai személycsere önmagában is alátámasztja a kommentárok értékelését: Trudeau személyisége az el­múlt bő másfél évtizedben olyannyira rányomta bélye­gét Kanada kül- és belpoli­tikájára, hogy távozása va­lóban korszakhatárnak te­kinthető. Ráadásul — s itt kezdődnek az igazi változá­sok — a helyébe lépő Tur­ner valószínűleg valamelyest más irányba fordítja a kor- mányrudat. Már amennyi­ben persze a mostani vok­solás a liberálisok sikerét hozza. Eddig ugyanis komo­lyabb politikai ténykedésre jószerivel nem is volt alkal­ma: a megválasztása óta el­telt kurta periódust jobbára a választás időzítésének és !a kampánytaktika kidolgo­zásának kérdéseire kellett fordítania. amelyek területének legalább 30 százalékát borítják. Innen a költ­ségvetési bevételek 15 százaléka. Kétszer ennyit hoz viszont a kis országban bejegyzett 20 ezer nemzetközi vállalat által fizetett adó. Ezek a cégek ugyan éppen azért települnek le itt (legalább egy postaláda, egy cím erejéig), mert a legmagasabb jövedelmi adó sem haladja meg a 20,8 szá­zalékot — de sok kicsi sokra megy. Az „adóparadicsomi álla­pot” jó üzlet mind a miniállam­nak, mind a névleg ott működő cégeknek, s igy nem csoda, hogy a banktitok itt is olyan szent, mint a „hatalmas szomszéd”, Svájc pénzintézeteiben. Ugyancsak jó jövedelmet biz­tosít a bélyegkibocsátás és -for­galmazás: a bevételek 30 száza­lékát biztosítja. A vaduzi bé­lyeg a gyűjtők kuriózuma. A ki­adási oldalon viszont a katonai tételek örvendetesen hiányoz­nak, s mivel az ország Svájccal lépett vámunióra, ezen a téren is kisebbek az államigazgatási kiadások. Meglepően hangzik, de tény: a festői kis ország fejlett ipari állam, János-Adám szerint egye­nesen „a világ legiparosodottabb országa” — no persze egy főre számítva a termelést. Precíziós műszereket, automatikákat, szá­mító- és szerszámgépeket készí­tenek Vaduz korszerű üzemei­ben, az amerikai űrhatók számá­ra pedig speciális ablaküveget: az ipar 5000 embert foglalkoztat — köztük 2000 külföldi vendég- munkást. Az új miniszterelnök hi­vatalba lépése meglehetősen ellentmondásos visszhangot váltott ki. Az első reagálás pozitív volt: a felmérések szerint a legtöbben idősze­rűnek tartották Trudeau visszavonulását, s helyesel­ték az új vezér feltűnését. Ez megmutatkozott a közvé­leménykutatás adataiban is. A kormányzó Liberális Párt gyors ütemben ledolgozta népszerűségi hátrányát, sőt Turner beiktatása után át­vette a vezetést. A legfris­sebb augusztusi statisztikák azonban ismét az ellenzék fő erejét jelentő Haladó Konzervatív Párt előretöré­sét tükrözik. Akadt olyan Előtérben: Furcsa módon még a vá­lasztási programok egybe­vetése sem ad lehetőséget határozott különbségtételre. 'Turner és Mulroney irány­vonala ugyanis számos kér­désben meglepő módon azonos, vagy legalábbis alapelveikben közel áll egy­máshoz. A kampányidőszak legfontosabb kérdése a gaz­daság problémája volt. IVIindketten a Trudeau-kor- szak vonalvezetésénél kon­zervatívabb gazdaságpoliti­kát hirdetnek. Szükségesnek tartják a 20 milliárd dollár felett járó költségvetési hi­ány lefaragását. Kiállnak a Turner ((júniusi tnegválasztá munkanélküliség csökkenté­se mellett. (Az állást kere­sők aránya napjainkban mintegy 12 százalék.) össz­hang uralkodik még Tru­deau úgynevezett „kanadi- zálási” programjának mó­dosításával kapcsolatban is — ez az elv az amerikai ré­szesedés visszaszorítását cé­lozza, elsősorban a kőolaj- és földgázipar területén. Mindez együtt alapozza a ma­gas életszínvonalat: a liechtens­teiniek gazdagok, olyan szinten élnek, mint a svájciak vagy a svédek. János-Adám trónörökös 1945. február 14-én látta meg a nap­világot Zürichben. Tanulmányait is Svájcban végezte — a poli­tikatudományt választotta. 1967- ben feleségül vette a prágai szü­letésű Marie Kinsky grófnőt. Négy gyermek atyja. A trónörökös el szeretné érni, hogy a fejedelemség az ENSZ tagjává váljon. (A lakosság egy része azonban ellenzi ezt, a vár­ható kiadások miatt — s az al­kotmány szerint 900 fő kérése már elég ahhoz, hogy népszava­zást rendezzenek a kérdés el­döntésére, ezért pillanatnyilag a terv elé komoly akadályok gör­dülnek.) Liechtenstein a helsinki záróokmány egyik aláírója, s az lemúlt másfél évtizedben, nem utolsósorban a trónörökös sürge­tésére, több mint egy tucat nem­zetközi szervezethez csatlakozott. Mivel most már ő áll a kor- mányrúdnál, talán — mint óhajt­ja — szavazójoghoz jutnak a nők is. (Az eddig e kérdésről rende­zett több népszavazáson a mi­niországban a férfiak mindig nemet mondtak a gyengébb nemnek.) A világ ezután talán többet hall majd a liechtensteini külpolitikáról is. János-Adám tavaly állást foglalt Nyugat-Eu- rópa fokozottabb katonai integ­rációja mellett, beleértve az atomi egy verkezést. Persze csak elvben, hiszen nincs egyetlen ka­tonája sem. Összeállította; Majnár József közvéleménykutató iroda is, amely az elmúlt hetek tele­víziós vitái után a jobban szereplő konzervatív párt­elnököt az ugyancsak ügy­véd, ,45 éves Brian Mulro- neyt jelezte a győzelem vá­rományosánál^. A jelenlegi állás szerint tehát csaknem kiegyenlített, s a szakértők általában egyenlő esélyt ad­nak a két nagy pártnak a szeptemberi erőpróbára. (A harmadik, még viszonylag 'tekintélyes tömegtámogia- tást élvező csoport, az Űj Demokrata Párt tíz-egyné- bány százalékos várható eredményével csak közvetve 'tudja befolyásolni a küzdel­met). a gazdaság Turner és Mulroney egy­aránt az Egyesült Államok­kal fenntartott viszony ja­vítására törekszik. Akadnak persze emellett vélemény- különbségeik is. A konzer­vatívok táborában például gyakran esik szó a katonai kiadások növeléséről, a had­sereg létszámának emelésé­ről. A vashingtoni kapcsola­tok hangsúlyozása nem csu­pán a két ország szomszédos voltából következik. Az (Egyesült Államok gazdasá­gi befolyása, a nagyvállala­tok kötelékrendszere olyan mérvű, hogy az ott lejátszó­'sa után dó folyamatok némi fázis­késéssel szinte automatiku­san kihatnak a kanadai konjunktúrára is. A liberá­lisok épp ebben bíznak, mondván, hogy ha a gazda­sági gondok egy része az amerikai visszaesés számlá­jára volt írható, akkor most, amikor az Egyesült Államok piacaira a megélénkülés jel­lemző, ennek jótékony ki­hatásaira is számítanak. Akad a kontinensnyi te­rületű Kanadában még egy sajátos szempont is. ami a választások kimenetelét el­döntheti : a tartományok nemegyszer kiéleződő nyel­vi-gazdasági ellentétei. A québeci szeparatista törek­véseknek Trudeau ugyan gátat vetett, de a földrajzi és politikai tényezők össze­fonódása változatlanul alap­vető jelentőségűnek tűnik. A liberális Párt bázisa ugyanis szinte kizárólag Quebecre és Ontarióra szű­kült. Turner azonban abban bízik, hogy — Trudeauval ellentétben — nagyobb tá­mogatásra számíthat a gyé­rebben lakott, de nyers- ányaggazdagságuk révén di­namikusabban fejlődő, ki­terjedt nyugati tartomá­nyokban. Turner egy ideig konzervatív többségű brit— kolumbiai körzetben jelöl­tette magát. Ellenlábasa, Mulroney vi­szont azt reméli, hogy a konzervatívok Quebecben hódítanak el pozíciókat, ahol eddig mindössze egyet birto­koltak a 75 mandátumból. A gazdasági célkitűzések vi­szonylagos hasonlósága mi­att a politikai megfigyelők zöme úgy véli. hogy e külö­nös térhódítás eredménye fogja megszabni, melyik párt kerül ki győztesen az előrehozott választásokból. S ezzel azt is, ki tartja kezé­ben Kanada irányítását az elkövetkező korszakban, Kiemelt cél: a kereskedelmi hálózat bővítése. A hanoi vá­sárcsarnok, a Dong Xuan (képünkön) az állami üzletek mel­lett magánkereskedők boltjainak is otthont ad. (Fotók: Elekes Éva felvételei — KS) János Adóm: Ezentúl a fele királyság

Next

/
Oldalképek
Tartalom