Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. SZEPTEMBER 1. Hol tart ma Vietnam? Korszakos küzdelem Választási esélylatolgatás Új szelek Kanadában? BHHSNHHi Jelentős erőket koncentrálnak az ipari beruházásokra is. Képünkön: épülő cementgyár Hanoitól másfélszáz kilométerre. A Ba Dinh tér első pillantásra meghökkentő látvány. A látogató, aki napok alatt hozzászokhat a vietnami főváros zsúfolt utcáihoz, alacsony házsoraihoz, könnyen rácsodálkozhat a Hanoi centrumában lévő tágas, beépítetlen díszes, virágos-pál- mafás térségre. A környé- .ken kormányzati, ^követsé- gi épületek sorakoznak, s itt rendezik a felvonulásokat, demostrációkat. Kiérve a jókora térre a Ho Shi Minh mauzóleummal állunk szemben. Az 1969-ben elhunyt Ho apó nyughelyét nemzeti tisztelet övezi, s a külföldi látogatók zöme sem mulasztja el leróni előtte kegyeletét. Az országépítés leckéi A Ba Dinh tér azonban nemcsak turisztikai szempontból jelentős, hanem komoly történelmi emlékeket is őriz. Itt tartották 1945. szeptember 2-án azt a milliós, forró hangulatú nagygyűlést, amelyen Ho Shi [Minh felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Az ■ünnepélyés aktus hosszú, (hősies küzdelem betetőzése volt. A francia, majd japán gyarmatosítókkal vívett harc évei után a II. világháború vége Vietnamban is ■felvillantotta az önrendelkezés megszerzésének lehetőségét. 1945 augusztusában futótűzszerűen robbantak ki a megmozdulások. Indokína Kommunista Pártjának, a Vietnami Kommunista Párt elődjének kongresz- szusa az általános felkelés mellett döntött, amely napok alatt végigsöpört az orÍ zágon, Hanoit sem hagyva :i. A hónap végére lemondott trónjáról Bao Dai császár. A Nemzeti Felszabadító Bizottság ideiglenes forradalmi kormánnyá alakúit át. Ilyen előzmények után került sor szeptember 2-án a történelmi jelntőségű eseményre: szabad, független államként megszületett a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Mindennek immár 39 esztendeje. Az évforduló tehát nem kerek, mégis — mint minden szeptemberben — alkalmat ad a számvetésre, a vissza- és előretekintésre. Igaz, a mérlegkészítés a távol-keleti államban ritkábban nyúlik vissza négy évtizednyire. Sőt. a beszélgetőpartnerek nem viszonyítanak mindig az 1975-ös győzelemhez, az északi és déli országrész egyesítésének periódusához sem. Annál gyakrabban fordul elő, hogy a külföldi újságíró hanoi beszélgetéseiben az évtized- fordulót, a 70-es évek utolsó szakaszát használják kiindulópontként a magyarázatokhoz, amikor Vietnam jelenlegi helyzetéről, gondjairól, eredményeiről esik szó. A helyi megfigyelők ugyanis, éppúgy, mint a külhoni szakértők, szinte egybehangzóan vallják, hogy ekkor, tehát a 70-es évek végén az országnak súlyos válsághelyzettel kellett szembenéznie. Addigra bebizonyosodott, hogy a fegyverrel kivívott siker önmagában kevés az előrelépéshez. Meg kellett tanulni a helyreállítás és az országépítés leckéit, meg kellett birkóznia a társadalomátalakítás semmivel sem könnyebb feladataival. Az ösztönzés módszerei A ■ tanulás, a küzdelem ezen új területein — képletesen szólva — meg kellett fizetni a tanulópénzt is. Hanoiban fel kellett, hogy ismerjék: a vietnami kommunisták 1976-os IV. kongresz- szusának célkitűzései túlfeszítettek, túl optimisták voltak. A szétzilált gazdaság, a természeti katasztrófák, a gyorsan növekvő népesség nyomása olyan kihívást jelentett, amelyre a hanoi vezetés az elmúlt években a korábbinál rugalmasabb és kétségkívül realistább politikával igyekszik válaszolni. i A kulcskérdés napjainkban változatlanul a lakosság életszínvonalának ügye, elsősorban az élelmiszerhiány leküzdése. Ezt, az alapvető szükségletek kielégítését helyezte a teendők* listáján az első helyre a VKP legutóbbi, 1982-es. V. kongresszusa is. E fórumon — csakúgy, mint azóta több fontos tanácskozáson — körvonalazták a gazdasági struktúraváltás végrehajtásához, a mezőgazdaság felfuttatásához, a falusi lakosság termelőkedvének növeléséhez szükséges gazdaság- irányítási módszereket. Az irányváltás lényege, hogy a parasztcsaládok új, ösztönzőbb feltételekkel köthetnek szerződést: az előre megállapított, s több évre rögzített kvóta beszolgáltatása után szabadon rendelkezhetnek a többlettel. Teendők sora Történtek persze más intézkedések is. Visszafogták a korábbi túl magas tervszámokat. Terjedőben van az ipari üzemekben az ösztönzőbb rendszer. A szorító infláció letörése érdekében rögzítették a szabadpiaci árak felső határát. A társadalmi feszültségeket enyhítendő fokozottan ellenőrzik a kistermelőket. kiskereskedőket. Az érvényben lévő tervek szerint másfél millió embert irányítanak át új mezőgazdasági övezetekbe. Az eddig megműveletlen régiók termővé tétele egyben a még mindig jelenlévő munka- nélküliek foglalkoztatására is lehetőséget ad. A felsorolt néhány probléma is jelzi talán: Vietnamban alig érvényesek a nálunk, Közép-Európában megszokott kategóriák, fogalmak, egész mások a feladatok. Fel kell számolni az északi és déli országrész közti különbségeket, befejezni a földreformot és megtalálni a szövetkezetesítés helyes módszereit az egykori Dél-Vietnamban. Hatékony beavatkozással csökkenteni kell a jelenleg évi 2,5 százalék körüli. ázsiai léptékkel is magas népszaporulatot, kielégíteni az iparcikk-keresletet, bővíteni az egészségügyi és oktatási hálózatot, úrrá lenni a gátló közlekedési és szállítási nehézségeken. Az alap- anyaghiány és az áramkimaradások leküzdésével növelni kell az ipari termelést. S végül, de nem utolsó sokban az elkerülhetetlen szemléletváltás terjesztésével nevelni az embereket, tudatosítani az irányítás parancsoló voltát. Irdatlan, korszakos küzdelmet követelő teendők sora ez. Jelzi, hogy a szocialista átalakulás sok évtizedes megfeszített munkát igényel a távoli baráti ország népétől. A természeti csapások sorozatára, tájfunokra, pusztító árvizekre emlékeztetve tegyük hozzá: sokáig még az időjárás kegyére is rászorulnak. Ám a körülmények, a .kiindulópont ismeretében az alapok lerakását, a lassú előrehaladást is történelmi sikerként kell értékelni. A parlamentben 15 honatya képviseli a népet, az államban 45 rendőr vigyázza a rendet, a parasztság -étszáma 400 fő, a munkanélküliek teljes serege 42 emberből áll, ezzel szemben a betöltetlen állások száma 85. Az ország, amelyet ezek a számok is jei.emeznek, a Svájc és négyzetkilométeres Liechensteini Ausztria között elterülő, 160 Fejedelemség, ahol II. Ferenc József herceg a minap adta át a hivatalos teendők intézését legidősebb fiának, János-Adám trónörökösnek. A herceg csak uralkodói címét tartotta meg. A Transalpin exresszel utazó turista szinte észre sem veszi, hogy áthalad a néhány kilométer szélességű, 26 ezer lakosú országon — hacsak nem „készült” A vonatablakból figyelve felismerheti a szerénységből nem is fővárosnak, hanem székhelynek, Houptomak nevezett Vaduz — sőt az egész ország — legfőbb nevezetességét, a hires hercegi kastélyt. A szigorú külsejű várba 1938-ban, trónralépésekor költözött be II. Ferenc József. Hom- olkzatán ott a tábla: Magánterület, belépni tilos. Légkondicionált {érméi a világon egyedülálló fegyvertárat és legalább 1500, klasszikus mesterek által szignált festményt őriznek. A hercegnek a képeket a II. világháború éveiben még Göring ismert „műpártoló” szenvedélyétől is sikerült megmentenie. A kis ország egyik fő bevételi forrása az idegenforgalom — a turisták szívesen utaznak át rajta Ausztria és Svájc között, vagy túráznak gyönyörű erdeiben, Csaknem fél évvel a törvényes határidő előtt szólítják urnákhoz a szavazópolgárokat . Kanadában. A hatalmas észak-amerikai országban eredetileg jövő februárig kellett volna sort keríteni az eseményre, ám végül jóval korábban, szeptember 4-én tartják az általános választásokat, amelyeken az előjelek szerint jóval több forog kockán a parlamenti mandátumok egyszerű megújításánál. A helyi megfigyelők egy része — lehet, hogy némi túlzással — egyenesen úgy fogalmaz, hogy a mostani voksolás új korszakot nyit meg a 35 milliós állam életében — méghozzá szinte függetlenül attól, hogy a szembenálló két nagy párt közül melyik szerzi meg a győzelmet. Személycsere után S úgy tűnik, bizonyos szempontból igazuk is van. Tavasszal ugyanis, rövid megszakítással, 16 évi kormányzás után leköszönt posztjáról a világpolitika színpadán is előkelő helyen szereplő miniszterelnök, Pierre Elliot Trudeau. Döntésének fő oka a gazdasági nehézségekben keresendő, valamint a közvéleménykutató intézetek jelentéseiben, amelyek Liberális Pártja népszerűségének tartós csökkenéséről adtak hírt. Júniusban, a liberálisok országos értekezletén kijelölték Trudeau utódját: az új kormányfő John Napier Turner, egy 55 éves ügyvéd lett, aki korábban több alkalommal vállalt miniszteri megbízást Trudeau kabinetjében. Az ottawai személycsere önmagában is alátámasztja a kommentárok értékelését: Trudeau személyisége az elmúlt bő másfél évtizedben olyannyira rányomta bélyegét Kanada kül- és belpolitikájára, hogy távozása valóban korszakhatárnak tekinthető. Ráadásul — s itt kezdődnek az igazi változások — a helyébe lépő Turner valószínűleg valamelyest más irányba fordítja a kor- mányrudat. Már amennyiben persze a mostani voksolás a liberálisok sikerét hozza. Eddig ugyanis komolyabb politikai ténykedésre jószerivel nem is volt alkalma: a megválasztása óta eltelt kurta periódust jobbára a választás időzítésének és !a kampánytaktika kidolgozásának kérdéseire kellett fordítania. amelyek területének legalább 30 százalékát borítják. Innen a költségvetési bevételek 15 százaléka. Kétszer ennyit hoz viszont a kis országban bejegyzett 20 ezer nemzetközi vállalat által fizetett adó. Ezek a cégek ugyan éppen azért települnek le itt (legalább egy postaláda, egy cím erejéig), mert a legmagasabb jövedelmi adó sem haladja meg a 20,8 százalékot — de sok kicsi sokra megy. Az „adóparadicsomi állapot” jó üzlet mind a miniállamnak, mind a névleg ott működő cégeknek, s igy nem csoda, hogy a banktitok itt is olyan szent, mint a „hatalmas szomszéd”, Svájc pénzintézeteiben. Ugyancsak jó jövedelmet biztosít a bélyegkibocsátás és -forgalmazás: a bevételek 30 százalékát biztosítja. A vaduzi bélyeg a gyűjtők kuriózuma. A kiadási oldalon viszont a katonai tételek örvendetesen hiányoznak, s mivel az ország Svájccal lépett vámunióra, ezen a téren is kisebbek az államigazgatási kiadások. Meglepően hangzik, de tény: a festői kis ország fejlett ipari állam, János-Adám szerint egyenesen „a világ legiparosodottabb országa” — no persze egy főre számítva a termelést. Precíziós műszereket, automatikákat, számító- és szerszámgépeket készítenek Vaduz korszerű üzemeiben, az amerikai űrhatók számára pedig speciális ablaküveget: az ipar 5000 embert foglalkoztat — köztük 2000 külföldi vendég- munkást. Az új miniszterelnök hivatalba lépése meglehetősen ellentmondásos visszhangot váltott ki. Az első reagálás pozitív volt: a felmérések szerint a legtöbben időszerűnek tartották Trudeau visszavonulását, s helyeselték az új vezér feltűnését. Ez megmutatkozott a közvéleménykutatás adataiban is. A kormányzó Liberális Párt gyors ütemben ledolgozta népszerűségi hátrányát, sőt Turner beiktatása után átvette a vezetést. A legfrissebb augusztusi statisztikák azonban ismét az ellenzék fő erejét jelentő Haladó Konzervatív Párt előretörését tükrözik. Akadt olyan Előtérben: Furcsa módon még a választási programok egybevetése sem ad lehetőséget határozott különbségtételre. 'Turner és Mulroney irányvonala ugyanis számos kérdésben meglepő módon azonos, vagy legalábbis alapelveikben közel áll egymáshoz. A kampányidőszak legfontosabb kérdése a gazdaság problémája volt. IVIindketten a Trudeau-kor- szak vonalvezetésénél konzervatívabb gazdaságpolitikát hirdetnek. Szükségesnek tartják a 20 milliárd dollár felett járó költségvetési hiány lefaragását. Kiállnak a Turner ((júniusi tnegválasztá munkanélküliség csökkentése mellett. (Az állást keresők aránya napjainkban mintegy 12 százalék.) összhang uralkodik még Trudeau úgynevezett „kanadi- zálási” programjának módosításával kapcsolatban is — ez az elv az amerikai részesedés visszaszorítását célozza, elsősorban a kőolaj- és földgázipar területén. Mindez együtt alapozza a magas életszínvonalat: a liechtensteiniek gazdagok, olyan szinten élnek, mint a svájciak vagy a svédek. János-Adám trónörökös 1945. február 14-én látta meg a napvilágot Zürichben. Tanulmányait is Svájcban végezte — a politikatudományt választotta. 1967- ben feleségül vette a prágai születésű Marie Kinsky grófnőt. Négy gyermek atyja. A trónörökös el szeretné érni, hogy a fejedelemség az ENSZ tagjává váljon. (A lakosság egy része azonban ellenzi ezt, a várható kiadások miatt — s az alkotmány szerint 900 fő kérése már elég ahhoz, hogy népszavazást rendezzenek a kérdés eldöntésére, ezért pillanatnyilag a terv elé komoly akadályok gördülnek.) Liechtenstein a helsinki záróokmány egyik aláírója, s az lemúlt másfél évtizedben, nem utolsósorban a trónörökös sürgetésére, több mint egy tucat nemzetközi szervezethez csatlakozott. Mivel most már ő áll a kor- mányrúdnál, talán — mint óhajtja — szavazójoghoz jutnak a nők is. (Az eddig e kérdésről rendezett több népszavazáson a miniországban a férfiak mindig nemet mondtak a gyengébb nemnek.) A világ ezután talán többet hall majd a liechtensteini külpolitikáról is. János-Adám tavaly állást foglalt Nyugat-Eu- rópa fokozottabb katonai integrációja mellett, beleértve az atomi egy verkezést. Persze csak elvben, hiszen nincs egyetlen katonája sem. Összeállította; Majnár József közvéleménykutató iroda is, amely az elmúlt hetek televíziós vitái után a jobban szereplő konzervatív pártelnököt az ugyancsak ügyvéd, ,45 éves Brian Mulro- neyt jelezte a győzelem várományosánál^. A jelenlegi állás szerint tehát csaknem kiegyenlített, s a szakértők általában egyenlő esélyt adnak a két nagy pártnak a szeptemberi erőpróbára. (A harmadik, még viszonylag 'tekintélyes tömegtámogia- tást élvező csoport, az Űj Demokrata Párt tíz-egyné- bány százalékos várható eredményével csak közvetve 'tudja befolyásolni a küzdelmet). a gazdaság Turner és Mulroney egyaránt az Egyesült Államokkal fenntartott viszony javítására törekszik. Akadnak persze emellett vélemény- különbségeik is. A konzervatívok táborában például gyakran esik szó a katonai kiadások növeléséről, a hadsereg létszámának emeléséről. A vashingtoni kapcsolatok hangsúlyozása nem csupán a két ország szomszédos voltából következik. Az (Egyesült Államok gazdasági befolyása, a nagyvállalatok kötelékrendszere olyan mérvű, hogy az ott lejátszó'sa után dó folyamatok némi fáziskéséssel szinte automatikusan kihatnak a kanadai konjunktúrára is. A liberálisok épp ebben bíznak, mondván, hogy ha a gazdasági gondok egy része az amerikai visszaesés számlájára volt írható, akkor most, amikor az Egyesült Államok piacaira a megélénkülés jellemző, ennek jótékony kihatásaira is számítanak. Akad a kontinensnyi területű Kanadában még egy sajátos szempont is. ami a választások kimenetelét eldöntheti : a tartományok nemegyszer kiéleződő nyelvi-gazdasági ellentétei. A québeci szeparatista törekvéseknek Trudeau ugyan gátat vetett, de a földrajzi és politikai tényezők összefonódása változatlanul alapvető jelentőségűnek tűnik. A liberális Párt bázisa ugyanis szinte kizárólag Quebecre és Ontarióra szűkült. Turner azonban abban bízik, hogy — Trudeauval ellentétben — nagyobb támogatásra számíthat a gyérebben lakott, de nyers- ányaggazdagságuk révén dinamikusabban fejlődő, kiterjedt nyugati tartományokban. Turner egy ideig konzervatív többségű brit— kolumbiai körzetben jelöltette magát. Ellenlábasa, Mulroney viszont azt reméli, hogy a konzervatívok Quebecben hódítanak el pozíciókat, ahol eddig mindössze egyet birtokoltak a 75 mandátumból. A gazdasági célkitűzések viszonylagos hasonlósága miatt a politikai megfigyelők zöme úgy véli. hogy e különös térhódítás eredménye fogja megszabni, melyik párt kerül ki győztesen az előrehozott választásokból. S ezzel azt is, ki tartja kezében Kanada irányítását az elkövetkező korszakban, Kiemelt cél: a kereskedelmi hálózat bővítése. A hanoi vásárcsarnok, a Dong Xuan (képünkön) az állami üzletek mellett magánkereskedők boltjainak is otthont ad. (Fotók: Elekes Éva felvételei — KS) János Adóm: Ezentúl a fele királyság
