Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tili-toli egy telep körül Kunszentmártonban Van is meg nincs is szennyvíztisztító Diplomaátadási ünnepség az oktatási igazgatóságon Ungor Tibor átadja az oklevelet Kovácsné Molnár Erzsébetnek Tegnap délután diploma­átadási ünnepséget tartot­tak Szolnokon, a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságán. Szűcs Gyula igazgatóhelyettes megnyitó szavai után Récsányiné Bé­kési Rozália tanár tartott ünnepi beszédet. Bevezető­ül elismeréssel adózott an­nak a hetvenhárom hallga­tónak, aki most vette át a felsőfokú politikai képzett­séget tanúsító oklevelet, és azoknak is, akik önálló ta­nulási formában gyarapí­tották ismereteiket. Köszö­netét mondott segítségükért Sajátház építés W Újszerű megoldások Szeptember 3-án és 4-én rendezik meg a „Sajátház­építés ’84.” konferenciát — tájékoztatták az újságírókat tegnap a tanácskozás házi­gazdái a MTESZ székházá­ban. A konferencia célja a magánerős lakásépítést se­gítő újszerű műszaki meg­oldásoknak az áttekintése, széles szakmai körben való megismertetése. Az előadá­sok keretében olyan témák is napirendre kerülnek, mint például a telekellátás, a köz­művesítés helyzete. a házastársaknak és a mun­kahelyeknek. Megállapítot­ta, hogy a most végzett hall­gatók jó színvonalon sajátí­tották el a marxizmus—le- ninizmus tanait. Kérte őket, hogy azokat minél több em­berrel ismertessék meg. Fel­hívta figyelmüket a folya­matos önképzésre, hogy a jövőben is célravezető, kés­lekedés nélküli fellépéssel segíthessenek a dolgozók és az ifjúság nevelésében. Utalt arra is, hogy a gazdasági épí­tőmunka segítése első szá­mú politikai feladat. Ki­emelte a kommunisták egyé­ni felelősségét az intenzív Ma záruí Tegnap Gyöngyösön meg­kezdődött a Magyar Szem­orvos Társaság 1984. évi nagygyűlése. A kétnapos or­szágos tanácskozást dr. Ka- hán Ágost, a Magyar Szem­orvos Társaság elnöke nyi­totta meg, majd dr. Tir De­zső Gyöngyös város Taná­csának elnöke üdvözölte a résztvevőket. A kétnapos tudományos ülés az egyik leggyakoribb szembetegséggel, a glaukó- mával, ismertebb nevén a zöldhályoggal foglalkozik. E témakörben plenáris és szek­cióüléseken mintegy nyolc­van előadás hangzik el. Is­mertetik a legkorszerűbb gyógyászati és vizsgálati el­járásokat. gazdasági fejlődés kibonta­koztatásáért folytatott mun­kában. Befejezésül a párt XIII. kongresszusára való felkészülésről szólt, majd tolmácsolta az oktatási igaz­gatóság vezetőinek és taná­rainak elismerését a tanul­mányi munkában elért ered­ményekért. Az ünnepi beszéd után Ungor Tibor, az oktatási igazgatóság vezetője adta át az okleveleket a végzős hallgatóknak, akik nevében Komáromi György mondott köszönetét a tanári karnak. Az ünnepség Szűcs Gyula szavaival zárult. A tanácskozás első nap­ján előadás hangzott el a glaukóma kezelésének tör­ténetéről. A már ismert gyógymódokon kívül leg­újabban igen eredményes­nek bizonyult a lézeres ke­zelés, amellyel sok esetben elkerülhető a sebészi beavat­kozás. A nagygyűléssel egyidő- ben kiállítás nyílt Gyöngyö­sön, a főiskolai kar épüle­tében, amelyen 15 külföldi cég mutatja be a szemé­szetben alkalmazható leg­korszerűbb műszereket, gyógyszereket. A szemorvosok tanácsko­zása ma zárul. Nem titok: Kunszentmár- ton néhány évvel ezelőtt jó esélyekkel indult a városi rangért folyó versenyben. A várossá nyilvánításnak ter­mészetesen sok feltétele van, amelyek között szerepel a víz- és szennyvízhálózat megépítése is. A szennyvíz- hálózat azonban önmagában kevés, kell hozzá egy jól működő szennyvíztisztító te­lep is. Ez utóbbi körül folyik a tili- toli, mert elkészült ugyan, de nem úgy működik, ahogyan kellene. Vegyük sorba az esemé­nyeket : A kunszentmártoni tanács több oldalról is érke­zett anyagi támogatás mel­lett 1978-ban megbízta a Ke- vitervet, készítse el a szenny­víztisztító tervét, amely 1979-re a megrendelő aszta­lán volt. Nyilvánvaló, hogy mint minden tervet, ezt is valamennyi érdekelt alapo­san megvizsgálta, megvitat­ta. javaslatokat tett a módo­sításokra, végül mindenki áldását adta rá és 1980-ban elkezdődött az építkezés. A Keviterv igyekezett vala­mennyi feltételt megismerni, hogy olyan tisztítót „álmod­jon” meg, amely több évtize­dig kiszolgálja Kunszentmár­toni. Laboratóriumában ele­mezte a meglevő szennyvíz minőségét, hogy a telep el­készülte után semmi fenn­akadás ne legyen. A tisztító­mű üzempróbáját az idén januárban megkezdték és hamarosan kiderült, hogy nem stimmel valami. Apró István, a Keviterv irodavezetője: — Eredetileg arról volt szó. hogy olyan tisztítótelepet tervezzünk, amely az úgyne­vezett kommunális szenny­vizet lesz hivatott megtisztí­tani. Később felmerült, hogy a telep közelében levő üze­mek, a tejipari és a gabona­ipari is ebbe a tisztítóba en­gedik ki a szennyvizüket. Logikus változtatás volt, hi­szen lényegesen olcsóbb, ha nem több apró mű dolgo­zik, hanem egy nagy. ezért az érintett üzemek „beszáll­tak” a költségekbe. Az 1980- ban végzett vizsgálataink so­rán megállapítottuk a tej­üzemből kibocsátott szenny­víz minőségét, ahhoz igazod­va terveztük meg a rend­szert. Az üzempróba során felfedeztük, hogy a tejüzem­től nem olyan koncentráció­jú szennyvíz kerül a műbe, mint amilyet négy esztende­je mértünk, ezért fordulhat elő, hogy azok a baktériu­mok, amelyeknek a rendszer­ben a tejipar szennyvizét ke/ene „megenniük”! nem hogy nem dolgoznak, de nem is tenyésznek. Problémát okozott az is, hogy a tejesek­től lökésszerűen egyszerre sok szennyvíz áramlik a tisz­títóműbe. amely ezt nem ké­pes feldolgozni. Mondok egy példát. 1980-ban mértük, hogy az üzemben készülő kétféle sajt gyártásakor mennyi és milyen minőségű szennyvíz keletkezik. Az ak­kori méréseink eredményei­től a jelenlegi szennyvíz kü­lönbözik, mert a Hajdú sajt­ból származó szennyvíz kon- centrátuma magasabb. Ezt a vizsgálatot egyébként éppen a tej iparosok kérésére végez­tük el ismét. A lényeg az, hogy négy éve még nem ke­rült ki a tejüzemtől savó, amely lényegesen rosszabb minőségű az általános tej­ipari szennyvíznél. De nem csak a tejesek miatt adódtak a bajok. Szabó Csaba, a kunszent­mártoni városi jogú nagy­községi tanács városfejleszté­si és városgazdálkodási osz­tályának vezetője: — A településen 1967-ben kezdődött el a szennyvízháló­zat építése', jelenleg tíz kilo­méter vezetékkel rendelke­zünk. A tanács szűkös anya­gi lehetőségein belül a háló­zatban csak a kisebb hibá­kat tudtuk kijavítani, mint például a dugulások, sül­lyedések miatt keletkezett hibákat. Ezért szeretnénk kezelésre átadni a vezeték- rendszert a megyei víz- és csatornamű vállalatnak, amelynek 180 ezer forintot tudnánk felajánlani a helyre- állításra. A vállalat ezt ke­vesli, 430 ezret kér, és akkor átveszi kezelésre a hálóza­tot. Ezt az összeget képtele­nek vagyunk előteremteni, ezért megyei támogatást ké­rünk. A szennyvízvezeték­hálózatunk nem sok bővítés­re szorul, hiszen a település naponta 500—600 köbméter szennyvizet „produkál”, eny- nyit ez a hálózat vígan elbír. Apró István tervező: f — A szennyvíztisztító tele­pet napi 1150 köbméter ka­pacitásra terveztük, jelen­leg ennek a mennyiségnek csak a fele jut el a vezeté­kekből a tisztítóba. És ebből a kommunális szennyvíz igen kevés, vagyis az ipari üze­mektől kibocsátott szennyvíz aránya a tervezettnél kedve­zőtlenebb. Az ötszáz köbmé­ter harminchét százaléka a magas koncentrációjú szenny­víz, eredetileg tizenhét szá­zalékra terveztünk. A terv készítése előtt végzett vizsgá­lataink szerint Kunszentmár­tonban naponta több mint ezer köbméter szennyvíz ke­letkezik, csak hát nem mind jut el a tisztítóba ar vezeték- hálózat hiányosságai miatt. Magyarán nem minden szennyvízkibocsátótól kerül a vezetékbe a szennyvíz. Majd ha valamennyi eljut a tisztító telepre, kevesebb lesz a fennakadás. Hangsúlyoz­nom kell, a félreértések elke­rülése érdekében, hogy a te­lep most is működik, és sze­rintem nem azt kellene ke- resrfl. ki, mit rontott el, ha­nem azt, hogy minél előbb zökkenőmentesen dolgozhas­son a telep. • • • A januárban megkezdett üzempróba után július 20-án a megyei víz- és csatornamű vállalat kijelentette, hogy nem veszi át üzemeltetésre a szennyvíztisztító telepet, mert úgy véli, hogy tervezői hibák miatt nem működik előírásszerűén. Szűrös Jánosné, a víz- és csatornamű vállalat felügye­leti szervének, a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tályának főelőadója: — Megértem a vállalatot, hogy nem veszi át a telepet a jelenlegi állapotában. A kifogásai között szerepel, hogy az iszapszikkasztó ágyak rosszul dolgoznak, az­az nem szikkasztanak. Hová vigye a vizes iszapot a víz­művek? Egyébként július 25- én megállapodtak a Kevi- tervvel. hogy felbontják az iszapszikkasztókat, és meg­vizsgálják, nem történt-e a vezetékekben valamilyen ki­vitelezési hiba. Ugyancsak nehezményezi a vállalat, hogy az elduguló szűrőket naponta többször ki kell tisz­títani és ezt természetesen nem szívesen vállalják a dolgozók, akiket amúgy is szinte lasszóval kell fogni erre a munkára. Elfogadha­tatlan a Keviterv álláspont­ja, hogy a napi kétszeri szű- rőpucolás nem sok. Végül jogosan mondja azt a vízmű­ivek,hogy legalább újonnan működjön hibamentesen a telep, később úgyis akad a hibákból elég. Szabó Csaba, a kunszent­mártoni tanács osztályveze­tője: — Az 1970-ben alakult szennyvíztársulat szeretné, ha a pénzéért jól funkcioná­ló telepet kapna. De ez a ta­nács érdeke is, nem csupán azért, mert a telep harminc­hat millió forintba került, hanem mert tizenhárom éve rendszeresen fizeti az Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ságnak a szennyvízbírságot, amely időnként eléri a fél­millió forintot. A víz- és csatornaműnek abban igaza van, hogy ha ő veszi át a mostani állapotában a tisztí­tótelepet, neki kell fizetni a bírságot és ez ellen tilta­kozik. Hol a kivezető út? Apró István: — Ha a tejüzem a terv készítése előtt mért minősé­gű szennyvizet engedi ki a tisztítóba, ha a gabonaipar nem enged a szennyvizével együtt szálas, a szűrőkön fennakadó hulladékot a te­lepre, hanem egy előtisztítót épít, amelyen nem jutnak át ezek a hulladékok, a szenny­víztisztító telep a feladatá­nak megfelelően működik. És egyáltalán: ha nem azzal foglalkoznak az illetékesek, hogy kin lehetne elverni a port, hanem azt mondanák, hogy mindenki tegye meg, amit lehet, vége szakadna ennek a rosszízű egymásra mutogatásnak. Szűrös Jánösné: — Megbíztuk a budapesti Mélyéptervet, hogy mint pártatlan kívülálló, vizsgálja meg, hol és miben történt hiba, addig senki nem tehe­tő felelőssé, se a Keviterv, se a kivitelezést végző víz- és csatornamű vállalat. A Mély- épterv október 20-ra ígérte a vizsgálat befejezését. • • • Az eset nincs minden ta­nulság nélkül, azaz a közis­mert magyar betegség, a ti­li-toli, a felelősség egymásra hárítgatása ismét „felütötte a fejét”. Hovatovább már szokatlan lenne, ha a kisebb- nagyobb építkezések befeje­zése után kiderülő hiányos­ságokat nem passzolgatnák maguk között az illetékesek. Mindenesetre a Mélyépterv vizsgálatának befejezése, ok­tóber 20-a után visszatérünk a témára. Bendó János Kettős hurok Bűnügyi kisregény Tormás elővette az aktké­peket. —= Ez Helga — mutatott egy rövidhajú, keskeny szá­jú lányra. — Kitől kaptad? — Pacaltól, természetesen. Valutások hozták be sza­bálysértésért. El kell enged­ni, ha nem tudunk bizonyí­tékot összekaparni. — Szerinted, tudja hol van Helga? — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Azt állítja, hogy a képek darabját öt forint­ért vásárolta. Elismeri, hogy némelyik arckép eredeti mását személyesen is isme­ri, de csak úgy, mint az éj­szakai bárok lottóárusa. — A fényképeket elkoboz­tad? — Mondjuk úgy, elkér­tem. Csináltatok róluk má­solatot. Az öregúr vissza­kapja az eredetit. — Tehát vannak női fo­tóink — mondta Máté sava­nyúan —, óriási eredmény. — Hozzáteszem, hogy Pa­cal nagy mozirajongó. Most is négy jegye van az Uránia délelőtti előadására. Van úgy, hogy három filmre is jegyet vált egy délelőtt. — Talán nincs tévéje ... — Biztos vagyok benne, hogy itt bonyolítja le az üz­letet. A delikvens kap egy mozijegyet és egy lányt. Máté fogta a fejét. — Ne folytasd ... nekünk gyilkosra kell koncentrál­nunk, nem bűvészmutatvá­nyokra ... — A négy mozijegy kiin­dulópont lehet... — Kiindulópont rengeteg van, csak folytatás nincs, Halas Viola nem volt pros­tituált. — Talán be akarták szer­vezni ... ez talán egy maf­fia ... — Szeretnéd mi? — Lehet, hogy nem állt kötélnek, viszont féltek, hogy beköpi őket. — Ezért gyilkolni? — No, ezt még én sem hiszem Pacalról — vetette közbe Somogyi százados, az erkölcsrendészeti csoport helyettes vezetője. — Az emberek kiismerhe­tetlenek. Újból elbúcsúztak. Tor­más ment Pacalhoz, Máté pedig Hullámosra indult, örsi Szilvia meggyilkolt Pé­csi kozmetikusnő nagynén­iéhez. Szép ház — állapította meg Máté Hullámos egyik gondozott mellékutcájában. — Majdnem villa. Gyü­mölcsfák, virágok, rácsos kapu. Csengetni kellett. Idős, méltóságteljes külse­jű asszony jött ki. Bizal­matlanul nézett a nyomo­zókra. — Kit keresnek? — Takács Vendelnét. — Én vagyok — mondta az asszony, de még nem nyitotta ki a kaput. Máté megmutatta az iga­zolványát. — Az unokahúga miatt jöttünk... Most könnyek futották el az asszony szemét. Miköz­ben betette a zárba a kul­csot, eltorzult arca a sírás­tól. — Tessék ... tessék befá­radni. A konyha tiszta. A szobá­ban régi bútorok. — Szilvia nagyon ragasz­kodott hozzám. Nem sokat beszélgettünk, de itt volt, eljött. Szeretett strandolni, szórakozni. Istenem, fiatal volt. Mikor ha most nem. Újból a könnyek. — Egyedül látogatta meg? •— Igen. Mindig egyedül jött. Tudom, hogy Pécsett pletykáltak róla. Irigyelték. Néha este is elment, táncol­ni, sohasem kérdeztem, ki­vel megy. Volt, amikor a kertben napozott egész nap. Azt mondogatta: ha meg­öregszik idejön. Szegény­kém nem öregedett meg ... Szép, csipkés zsebkendő­vel törölgette az asszony a szemét. Szilvia tehát időnként megjelent Hullámoson — összegezett Máté. — Alka­lomszerűen jött, kikapcsoló­dás céljából. Jött, lement a strandra, fürdőit, napozott. Talán szerette a nagynénjét, talán csak az olcsó szállás csábította. Manapság nem könnyű maszek alapon nya­ralni. — Legutóbb — mondta Takács Vendelné —, kocsi­val hozták haza Szilviát. Rossz alvó vagyok, hallot­tam, amint csapódik az ajtó. Megállt a kocsi, nem sokat időztek. Szilvia már jött is befelé. Nem mondott sem­mit, levetkőzött, ment a für­dőszobába. Másnap váratla­nul azt mondta, elutazik. Meglepődtem, mert ilyesmit nem szokott csinálni. — Ta­lán nem érzed jól magad? — Ezt kérdezgettem, de bi­zonygatta, hogy semmi baj, csak fontos dolga van, men­nie kell. Fontos dolog? Vajon mi­kor jutott eszébe? Váratla­nul ment el, váratlan dolga akadt. Valakivel megismer­kedett Szilvia. Valaki, vala­miért elhívta Hullámosról. De hová? Mert Szilviát lát­ták még Pécsett vasárnap, egy nappal a hullámosi tá­vozása után. S a szállodába, a budapestibe hétfőn érke­zett. Hétfőn délután ... Takácsné szívesen mesélt volna még. De Máté búcsú­zott. Útját a hullámosi esz­presszó felé vette, amely pontosan olyan volt, mint a többi hozzá hasonló. Fénylő kávéfőzőgép, kényelmetlen műanyagszékek, unott arcú, csinos felszolgálónő, néhány fiatalember üveg sörök mel­lett. nyaraló családok fagy­lalttal, gyerekek. (Folytatjuk) Szemorvosok tanácskozása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom