Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 30. I Heti világhiradó I HÉTFŐ: New Yorkban megkezdődik az ENSZ- közgyűlés általános vitája, amelynek során héttőn Reagan elnök, csütörtökön Gromiko szovjet külügyminiszter mond beszédet, sorozatos külügyminiszteri találkozók és tárgyalások az ülésszak kapcsán KEDD: Szovjet—finn kormányfői megbeszélések Moszkvában — A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közgyűlése — Béketalálkozó Stockholmban — Csernyenko beszéde a szovjet Írók ünnepi összejövetelép SZERDA: Jordánia ismét diplomáciai kapcsolatokat létesít Egyiptommal, elítélő nyilatkozatok az arab világban — Peklngben aláírják a Hongkong jövőjét érintő kinai—brit megállapodást CSÜTÖRTÖK: Bécsben, a 34. fordulóval folytatja munkáját a haderőcsökkentési értekezlet — Sinowatz osztrák kancellár bulgáriai látogatása — Konsz- tantyin Csernyenko magas kitüntetése PÉNTEK: Reagan—Gromiko találkozó Washingtonban — Görögország nem kíván hozzájárulni területén nukleáris fegyverek állóin ás nz tatásához — Líbiai- francia tanácskozás a csádi csapatkivonásról SZOMBAT: Választási előkészületek Nicaraguában, nyilvánosságra hozzák a contadora-csoport közép- amerikai béketervét Milyen eseményeket hozott a New York-i „diplomáciai nagyhét”? Joggal használták a „diplomáciai nagyhét” kifejezést az elmúlt napokkal kapcsolatban. Már önmagában az is kiemelkedő jelentőségű lehetett, hogy az ENSZ-köz- gyűlés 39. ülésszakán megkezdődött az általános vita, mintegy másfél tucatnyi állam- és kormányfő, valamint kilencvenkilenc külügyminiszter részvételével. A beszédek mellett már eddig is több, mint kétszázötven, különböző szintű találkozóra került sor, szinte érezhetően magasabb sebességfokozatra kapcsolt a nemzetközi tárgyalások gépezete. Mozgás történt a legfontosabb viszonylatban is, a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Reagan majd Gro- miko beszéde módot nyújtott a két nagyhatalom álláspontjának ismételt megismerésére, a januári stockholmi összejövetel óta először történt újabb Gromiko—Schultz találkokzó, _s a szovjet külügyminiszter három és fél órát töltött a washingtoni Fehér Házban. (1980 óta első ízben került sor a korábban minden szeptemberben megszokott találkozóra s túl ezen: Ronald Reagan immár csaknem négyéves elnöksége alatt, Gromikót megelőzően, még nem találkozott a legfelsőbb szovjet vezetés valamelyik tagjävgj.) Mindezek a megbeszélések, előre betervezettek voltak, de közvetlenül a szovjet külügyminiszter hazautazása előtt még egy külügyminiszteri találkozót bonyolítottak le. Gromiko egyébként a demokrata jelölttel, Walter Mondale-lel is eszmecserét folytatott. A diplomáciai körképet még teljesebbé tette, hogy a héten három alkalommal is beszédet mondott. Konsztan- tyin Csernyenko (a szovjet írók jubileumi összejövetelén, a példamutató békés egymás mellett élési viszonyt tükröző szovjet—finn tárgyalások kapcsán, illetve magas kitüntetése alkalmából), s ugyancsak értékelte a szovjet—amerikai kapcsolatokat. De ha nem is éppen túlzott derűlátás jegyében, szovjet és amerikai szakértők találkoztak, tizenhét másik ország képviselőinek társaságában Bécsben is, ahol kezdetét vette a haderőcsökkentési értekezlet 34. fordulója. A tizenkettedik évükbe lépett tárgyalások, a NATO- államok magatartása miatt, egyelőre holtponton vannak, de a világ és Európa mégis odafigyelt, hiszen ez a konferencia, jelenleg az egyetlen olyan kelet—nyugati fórum, ahol tényleges fegyverzetkorlátozásról próbálnak megállapodást kötni. (A szovjet- amerikai párbeszéd mellett New Yorban a nemzetközi érintkezés más területein is szembetűnő élénkség mutatkozott A szovjet külügyminiszter tanácskozott olasz, nyugatnémet, francia és több más európai partnerével; hosszú idő óta először tárgyalt külügyminiszteri szinten a Szovjetunió és Kína; a Gromiko—Samir találkozó annyiból is érdeklődést keltett, hogy a. két ország között tizenhét éve nincsenek diplomáciai kapcsolatok.) Térjünk azonban vissza a szovjet—amerikai találkozósorozatra. Végleges értékelést mgg nehéz lenne adni, de a beszédek és nyilatkozatok mégis sok mindenre engednek következtetni. A hivatalos Amerika igyekezett mindenképpen dübörgő optimizmust sugározni és „sikerre ítélni” a találkozókat. Ennek hátterében egyetlen kulcsszó ad magyarázatot: elnökválasztás. Az Egyesült Államokban harminchét nap múlva az urnákhoz járulnak, s Reagan leggyengébb pontja, hogy Herbert Hoover elnöksége óta az ő négy esztendeje alatt voltak a legkevésbé élőek a szovjet— amerikai kapcsolatok. Reagan, aki néhány hónap óta hangnemet váltott és finomabb, árnyaltabb retorikát használ, az ENSZ szószékén is igyekezett békeapostolként megjelenni. Még az amerikai lapok is sorra megjegyezték: mennyivel hatásosabb és eredményesebb lehetett volna, ha az elnök hat héttel a beiktatása után használja ezt a hangot, s nem hat héttel a remélt új- jáválasztás előtt... A világsajtónak különben is gyakori foglalatossága, hogy egymás mellé .teszi az elnöki beszédeket, az egyszájból való hideg-meleg fújást 1983- ban, illetve 1984-ben. A Szovjetunió realizmussal közelített a találkozókhoz. Moszkvában érthetően beszámították a választási, tényezőt (Gromiko nem véletlenül találkozott a másik elnökjelölttel is), ugyanakkor változatlanul' kiemelt helyen kezelik a két ország kapcsolatait. Készek a párbeszédre, a holtpontról való elmozdulásra, a viszony javítására. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok nem csupán szavakban, de a gyakorlati tettekben is kész politikájának módosítására, ha lemond az egyensúly megbontására, az egyoldalú katonai fölény megszerzésére irányuló törekvéseiről. Amint tudjuk, a tárgyalások alapjának semmissé tételével, magyarán: a rakétatelepítéssel és kész helyzet teremtésével, éppen ez az amerikai politika tor- pedózta meg a genfi konferenciát, s ilyen körülmények között nincs mód valódi, célravezető tárgyalásokra. Ezért kerülhetett előtérbe az ír militarizálásának megakadályozását szolgáló párbeszéd, amely a hírek szerint komoly figyelmet kapott a mostani megbeszéléseken is. A kozmoszban ma. még elejét lehetne venni a fegyverkezési hajszának, erre vonatkozó javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé Gromiko. s ez lenne ma a fegyverzetkorlátozási lehetőségek legtöbbet ígérő területe. Réti Ervin Johannesburgban egy fekete bőrű diákvezetőt temetnek. A tiltakozássá fejlődött gyászszertartáson több mint háromezren vettek részt. A diákvezetőt a rendőrök ölték meg a múlt heti sowetói tüntetések leverésekor Costa-Rica Külügyminiszteri konferencia Közép—Amerika és az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) gazdasági-politikai együttműködésének bővítéséről kezdődött pénteken külügyminiszteri szintű tanácskozás a Costa Rica-i fővárosban. A kétnapos konferencián 21 ország külügyminisztere vesz részt. Az öt közép-amerikai ország és a Közös Piac 10 tagállama mellett Spanyolország és Portugália, valamint a közép-amerikai válság megoldásában közvetítő Contadora-csoport (Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela) kapott meghívót San José-ba. Közép-Amerika elsősorban pénzügyi segítséget — a 12 millárd dollárt meghaladó közép-amerikai adósság átütemezéséhez jóindulatot és újabb hiteleket — vár Nyu- gat-Európától. Emellett bővíteni szeretnék a műszaki-tudományos együttműködést is. Interparlamentáris Unió Véget ért az őszi tanácskozás Genfben tegnap fejeződött be az Interparlamentáris Unió őszi tanácskozása. A 72. világkonferencián száz ország mintegy 450 képviselője, köztük a Barcs Sándor vezette magyar delegáció átfogó vitát folytatott a nemzetközi helyzetről. Az ülésen központi vitatéma volt a fajüldöző dél-afrikai rendszer bel- és külpolitikája. A közösen kidolgozott határozati javaslat éles hangon elítéli Dél-Afrikát csakúgy, mint azokat a nyugati országokat, amelyek támogatják. BIM Iz ntolsé szakasz is elkészült Tíz évi munka után, egy évvel a kijelölt határidő előtt az utolsó sínszakasz is helyére került tegnap a Bajkál— Amur vasútvonalon, így a Bajkál-tótól az Amúrig 3102 kilométernyi sínpár húzódik. A keletről és nyugatról egymás felé haladó építőbrigádok a vasútvonal 877. kilométerénél találkoztak. Mostanra a BAM teljes hosszának egyharmadán folyik üzemszerűen a szállítás. Eddig több mint 50 millió tonnányi szállítmány haladt át ezen a szakaszon. Az építkezés teljes befejezéséig még sok munka van hátra, ám a munkavonatok egy vágányon szombattól a BAM teljes hosszában közlekedhetnek. India Kiürítették az flranytemplomot Az amritszári Aranytemplomból, a Pandzsád állambeli szikh vallási központból visszavonják az indiai kormánycsapatokat és biztonsági erőket, amelyek csaknem négy hónappal ezelőtt foglalták el a szentélyt, hogy felszámolják a szaka dár szikh akciók bázisát. Az indiai kormány képviselői és a szikh vallási közösség főpapjai közötti tárgyalásokon tegnap hajnalban született megállapodás az Aranytemplom kiürítéséről. A vallási központ átadására a szikh vallási közösségnek még tegnap sor került. A tárgyalásokon résztvevő kormányküldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a megállapodás elősegítheti a helyzet normalizálását Pandzsáb államban. A szikh közösség szóvivője ugyancsak bejelentette a megállapodást, s közölte, hogy a holnapra Amritszár- ban tervezett szikh tiltakozó megmozdulást, amelyen a templom kiürítését követelték volna, lemondják. Kína ünnepe 1949. október 1. nemcsak Kína számára, hanem világtörténelmi szempontból is jelentős dátum: harmincöt évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki a Kínai Nép- köztársaságot. Évtizedes, hősies harc után új korszak kezdődött ezzel a földkerekség legnépesebb országában, hiszen az ünnepélyes deklaráció — a hosszú polgárháború befejezése mellett — azt jelentette, hogy a hatalmas állam a félgyarmati függéssel végleg szakítva új fejlődési irányt választott. Nem véletlen a világtörténelmi jelző használata sem. A kínai forradalom győzelme ugyanis kétségtelenül serkentőleg hatott más ázsiai és afrikai hazafias mozgalmak felszabadító küzdelmére. Kína nagy lendülettel látott hozzá az ország előtt álló korszakos feladatok megoldásához. Az évszázados elmaradottság felszámolása természetesen hosz- szabb távú teendő, de az első évtized ebből is ígéretes eredményeket hozott. Helyreállították az elpusztult gazdaságot, új gyárak tömegét alapították, megszűntek a generációkon keresztül pusztító gyakori éhínségek, társadalmi reformok sorát vezették be. Megkezdődött tehát a szocializmus alapjainak lerakása, s e folyamatban értékes segítséget nyújtottak a baráti szocialista országok is. Elsősorban a Szovjetunió vállalt fontos szerepet a korszerű nagyipar megteremtésében és az előrelépéshez nélkülözhetetlen szakember-gárda kiképzésében. Ám a gyors ütemű fejlődés az ötvenes évek végére megtört: a kínai vezetésben előtérbe került szélsőséges, nacionalista irányvonal térnyerése az addigi bel- és külpolitika átalakításához vezetett. A súlyos ideológiai és politikai torzulások, aá eluralkodó szovjetellenesség természetesen az ország kül- kapcsolataira is kihatott, tartósan szembefordítva Kínát nemcsak a Szovjetunióval, hanem a szocialista közösség más tagállamaival is. A „nagy ugrás”, majd később a „kulturális forradalom” tengernyi szenvedést hozott a kínai lakosságnak, jelentékeny visszaesést okozva egyben a népgazdaság, a tudomány és a kultúra szinte minden területén. Az elmúlt esztendőkben számos tekintetben sor került e helyzet felülvizsgálatára. A bel- és gazdaságpolitikában jobban érvényesül Kína modernizálásának szándéka, s megfigyelhető bizonyos — igaz, korlátozott — átértékelés a pekingi külpolitikában is. Magyarország — több más testvérországhoz hasonlóan — mindig is a kapcsolatok kölcsönös előnyökön alapuló fejlesztésének híve volt. Azt valljuk, hogy az eltelt évtizedek ellentmondásos korszakai ellenére megmaradt Kína alapvetően szocialista jellege, s készek vagyunk á kétoldalú kapcsolatok javítására. A mögöttünk álló évek azt bizonyítják, hogy e törekvés (mindenekelőtt az államközi viszony normalizálása terén) hozott már eredményeket, s egyre inkább megfigyelhető a kapcsolatok fokozatos bővülése a gazdasági téren, s az élet más területein is. Űjabb találkozó Gromiko és Shultz között Andrej Gromiko szovjet és George Shultz, amerikai külügyminiszter második találkozója tegnap délelőtt — magyar idő szerint délután négy órakor — kezdődött meg Washingtonban. Az újabb találkozót azt követően jelentették be, hogy pénteken Washingtonban megtartották Gromiko és Reagan elnök találkozóját. Ez volt Reagan első találkozója a szovjet vezetés egy magas rangú képviselőjével, hivatali idejének csaknem négy éve alatt. A két külügyminiszter tárgyalása — az eredetileg jelzett egy óra helyett — két óra hosszat tartott. Gromiko a tárgyalásról távozva nem nyilatkozott a nagy számban várakozó újságíróknak. Shultz külügyminiszter mindössze annyit mondott, hogy „érdemi” tárgyalást folytattak, s megállapodtak abban, hogy a kapcsolatot diplomáciai csatornákon keresztül tartják fenn, mégpedig „nem alkalmilag, hanem igen alapos módon”. Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök pénteken déltől kezdve folyamatosan beszámoltak a több órás tanácskozás és munkaebéd minden nyilvánosságra hozott részletéről. A televíziós és rádiótudósítások általában annak jelentőségét húzták alá, hogy a találkozóra egyáltalán sor került, s rámutattak, hogy annak célja szemmel láthatóan az álláspontok kölcsönös kifejtése és meghallgatása volt. Ismertették Shultz külügyminiszter értékelését, amely szerint a megbeszélés légköre nyugodt és tárgyszerű volt, az amerikai elnök ég a szovjet külügyminiszter hasznos és intenzív eszmecserét folytatott egymással. A három nagy televíziós hálózat máris jelezte, hogy szokásos vasárnap déli politikai műsorait Jeljes egészükben a mostani szovjet—amerikai megbeszélésnek szenteli, olyan személyiségek részvételével, mint Shultz jelenlegi és Kissinger volt külügyminiszter és Robert McFarlane. az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A péntek esti rádió- és tévéadások már ismertették a TASZSZ szovjet hírügynökségnek a találkozóról kiadott jelentését is. Elfogadták a dél-afrikai rezsimet elítélő határozattervezetet (Folytatás az 1. oldalról.) sát Libanonból és a megszállt területekről. Abdel Meguid egyiptomi külügyminiszter hangsúlyozta a palesztinok elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezésre és egy saját, független állam megalapítására. Támogatásáról biztosította egy nemzetközi közel-keleti békekonferencia megtartását. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa konzultációkat kezdett annak lehetőségéről, hogy a testületet összehívják a közép-amerikai válság rendezésével kapcsolatos kérdések megvitatására. Az ENSZ főtitkárságának képviselője kijelentette, hogy a közép-amerikai konfliktus rendezéséért fáradozó Contadora-csoport (Venezuela, Kolumbia, Mexikó és Panama) külügyminiszterei felkeresték Pérez de Cuellar ENSZ-főtikárt és átadták neki a Contadora-csoportnak a térség békéjének megteremtése érdekében kifejtett tevékenységéről szóló jelentést.
