Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. SZEPTEMBER 30. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vágat értek a tíszatigatt napok Sportversenyek—Haditechnikai bemutató—KISZ-fogadalomtétel Az elmúlt napok hűvös esőzései után még az időjá­rás is kegyeibe fogadta a 22. tiszaligeti napok tegnapi zá­rórendezvényeinek résztve­vőit. Már a kora délelőtti órák­ban benépesültek a sport­pályák és a liget sétányai. Érkeztek a kézilabda, a foci, a röplabdadöntő résztvevői, a szurkolók és az érdeklő­dők. A sportcsarnok mellett egy lakókocsiban alkalmi bé­lyegzésre invitálták a bé­A haditechnikai bemutatón a katonai távcsővel ismer­kednek a gyerekek lyeggyűjtőket és az arra já­rókat. A tiszaligeti napok emblémájával ellátott bé­lyegző egész nap munkában volt. A liget árnyas fái alatt tizenhárom középiskolai és ötven általános iskolai csa­pat részvételével főzőver­senyt rendeztek. Változatos volt a menü. Az ínyencek is megtalálhatták a kedvükre valót, hiszen főtt a bogrács­ban pusztavacsi babgulyás, halászlé, gulyásleves, papri­káskrumpli. Sült a zsíron szűzpecsenye és rablóhús is. A szandaszőlősi általános is­kola csapata vitte el a ba­bért a pusztavacsi babgu­lyással és elnyerték az első hellyel járó kupát is. A kö­zépiskolások között a Keres­kedelmi Szakmunkásképző­sök lettek az elsők. Betyár­fogó levest főztek. Közben a sportpálya szomszédságában sok fiatalt vonzott a haditechnikai be­mutató. Egészen közelről szemlélhették, a kíváncsib­bak kézbe is vehették a gép­pisztolyokat, géppuskákat, golyószórókat, a gyakorló kézigránátokat. Délután egy óra körül út­törő és kisdobos díszegyen­ruhába öltözött általános is­kolások, matrózblúzos kö­zépiskolás lányok és ünnep­lőbe öltözött fiúk sétáltak a ligeti motel felé. Ott' gyüle­keztek a menetdal-bemuta­Ünnepélyes KlSZ-fogada- lomtétel résztvevőinek egy csoportja a tiszaligeti stadi­onban tó résztvevői. Huszonhat csoportban csaknem ezer- hatszázan énekelték a kü­lönböző népek mozgalmi da­lait. A csapatok a kíván­csiskodók sorfala között a tiszaligeti sportpályára vo­nultak, ahol már csaknem háromezren várták érkezé­süket. Ott az MHSZ—Olaj­bányász zenekar szórakoz­tatta a jelenlévőket, majd Bacsa Ferenc és Dudás Zol­tán mai dalosokkal énekelt együtt a stadion közönsége. Közben felsorakoztak az úttörő- és ifjúgárdista-ava- tás résztvevői, és csaknem háromszáz úttörő és kétszáz ifjúgárdista tett fogadalmat. Ezután ötszáznegyven kö­zépiskolást avattak ünnepé­lyesen KISZ-taggá. A tiszaligeti napok ren­dezvénysorozata hivatalo­san véget ért, de késő dél­után még a felnőttek is be­bizonyíthatták konyhamű­vészetben való jártasságu­kat, hiszen a gyerekek után nekik is főző versenyt ren­deztek. A sportversenyek is későn fejeződtek be, ezért azok eredményeit keddi lapunk­ban közöljük. A menetdal-bemutató résztvevői között a Tallinn körzeti Általános Iskola tanulói Csapatzászló-avatás, katonai eskütétel (Folytatás az 1. oldalról.) tésében, a gazdaságpolitikai és közéleti munkában, a munkásőri feladatok megva­lósításában, irányításában és végrehajtásában hosszabb időn át tanúsított helytállá­suk, példamutató szolgála­tuk elismeréséül a Kiváló Szolgálatért Érdemrend ki­tüntetésben részesült: Sán­ta Lajos, a Killián György Munkásőr Egység társadalmi parancsnokhelyettese és Tóth Ferenc, a Killián György Munkásőr Egység szakaszparancsnoka (Török- szén tmiklós). Kitüntetésüket szeptember 28-án a Parla­mentben rendezett díszün­nepségen vették át. A munkásőrség országos parancsnoka Maczó László­nak, a Tisza Cipőgyár vezér- igazgatójának, a munkásőri feladatok megoldásában ki­fejtett érdemei elismeréséül a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát adomá­nyozta, melyet szeptember 28-án Budapesten, az orszá­gos parancsnokság központi ünnepségén vett át. A munkásőrség országos parancsnoksága által adomá­nyozott kitüntetéseket és el­ismeréseket tegnap a mun­kásőrség megyei parancsnok­sága által a Megyei Művelő­dési és Ifújsági Központban megtartott ünnepségen Zso- vák László megyei parancs­nok adta át. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta: Nyitrai Sándor, a megyei törzs közvetlen ellá­tó szakasz munkásőre, Dóm­ján Sándor, a Zalka Máté Munkásőr Egység munkás­őre (Karcag), Ekker József, a Killián György Munkásór Egység századparancsnoka (Törökszentmiklós). Ezüst fokozatát kapta: Ipacs Pál, a Kókai László Munkásőr Egység szervezési, nevelési csoportjának munkatársa (Jászberény), Lelik István, a megyei törzs kiképzési al­osztályának munkatársa, Lévai Károly, a Killián György Munkásőr Egység állományszervezési és neve­lési csoportjának munkatár­sa (Törökszentmiklós), Ron­tó László, az F. Bede László Munkásőr Egység szakasz­parancsnoka (Szolnok), Ró­zsa Sándor, a Zalka Máté Munkásőr Egység III. száza­dának fegyvermestere (Kar­cag). Bronz fokozatot kapott Gönczi Iván, a megyei törzs gépkocsivezetője, Réti La­jos, a Killián György Mun­kásőr Egység szakaszpa­rancsnoka, (Törökszentmik­lós) és Szűcs Adolf, a Zalka Máté _ Munkásőr Egység munkásőre (Karcag). Többen kaptak munkásőr emlékjelvényt, és többen ré­szesültek jutalomban, dicsé­retben. A kitüntetések átadása után ünnepi műsorra került sor, ahol közreműködött a szolnoki fúvósötös és a Bar­tók Béla zeneiskola héttagú vonós kamaraegyüttese. Tegnap délelőtt repülőgé­pekkel feldíszített alakuló­tér várta azokat a vendége­ket, szülőket, hozzátartozó­kat, akik részt vettek a Kil­lián György Repülő Műsza­ki Főiskolán rendezett ünne­pélyes eskütételen. A most kezdő főiskolás, tiszthelyet­tes, tartalékos tiszti, katonai előkészítő tanfolyam hallga­tói és a -főiskolán szolgála­tot teljesítő sorkatonák ne­vében Nádudvari Attila hallgató olvasta fel az eskü szövegét Ezt követően Fo­dor Ferenc mérnök-ezredes, a főiskola parancsnok-he­lyettese köszöntötte az esküt tett díszzászlóaljat, valamint a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy nagy fe­lelősség hárul a kezdő év­folyamra, hiszen a főiskola az elmúlt években kiemel­kedően szép eredményeket ért el, s hogy az elért. sike­reket megtartsák, ahhoz na­gyon sokat kell tenniük, el­sősorban tanulniuk. Az esküt tett állományból írva János mondott válasz­beszédet, majd Szupper Pál, a Tiszamenti Vegyiművek KISZ-titkára üdvözölte a vállalat nevében a katoná­kat. Az ünnepséget követően a szülők, hozzátartozók talál­kozhattak fiaikkal — akik immár katonai igazolvány­nyal is rendelkeznek —, s elkísérhették őket az első kimaradásra, eltávozásra. így telnek a hétköznapok Van mi a múltra emlékeztessen Több mint egy és negyed- százados történelme során számos fordulópontot ért meg a MÁV szolnoki Jár­műjavítója. A legutóbbi, az egész üzem életét átalakító változás nem is olyan régen, 1981-ben fejeződött be: átad­ták rendeltetésének a két, egyenként 16 méter széles és 172 méter hosszú hajóból ál­ló mozdonyjavító csarnokot és a motorpróbatermet, el­készült a magyar vasút har­madik dízelbázisa. A jövő árai — Persze életünk, mun­kánk megváltozását nem szá­molhatjuk egyetlen dátum­tól, a beruházás befejezésé­től — tartja Ambrus János igazgató. — Már csak azért sem, mert az első nálunk megjavított Diesel-mozdony már 1973 februárjának végén — együtt a legutolsó fel­újított gőzössel — elindult próbaútra. Ha ideiglenes fel­tételek között is, de már évekkel az úi bázis elkészül­te előtt, el kellett mélyed - nünk a vasúti dízelprogramból ránk háruló feladatokban. A jövőnk múlott ezen. hiszen ha a vasút dízelesítése az olajárak növekedése miatt nem is úgy valósult meg, ahogy eredetileg tervezték, a mi elkövetkezendő évtize­deink, az akkor kidolgozott elképzelések szerint alakul­nak. Főként a mellékvona­lakon és a pályaudvarokon szolgálatot teljesítő 400 és 2000 lóerő közötti mozdo­nyok, a különböző motorko­csik még nagyon sokáig biz­tos kenyeret adnak. Azok többségének tehát, akik to­vábbra is a „Járműben" akarják számításukat megta­lálni, a hetvenes évek elején „váltani” kellett. Mert nemcsak mozdony­osztály (mai új nevén Diesel- mozdonyjavító gyáregység, a régi járművesek nyelvén a „hatosztály”) tevékenységi köre lett fokozatosan más. A kocsiosztályra tavaly óta már futó javításra sem ér­keznek tehervagonok, a te­endők gyarapodtak viszont a „dízelek” hűtőinek, forgóvá­zainak, dinamóinak, generá­torainak felújításával. Akik az új körülmények között is meg kívántak élni, el kellett fogadni az új feladatokat. Sokak egészen új szakmát tanultak, kazánkovácsból például motorszerelők lettek. — Főleg az idősebbeknek volt nehéz a változás — em­lékezett vissza Ambrus Já­nos — akiknek évtizedekig a gőzös adott munkát, kétség­telenül nem szívesen barát­kozik meg az újjal. Az üzem vezetőségének kezdetben igen bonyolult feladatokat kellett egyszerre megolda­nia. Azoknak az embereknek, nek megteremtésével, az új technológia megtanulásával, megtanításával párhuzamo­san súlyos emberi problé­mákra kellett gyógyirt talál­nia. Azokna az embereknek, akik munkájukkal a Jármű­javító rangját kivívták, és munkáséveik javát itt töltöt­ték el, felkészültségükhöz és becsületükhöz méltó felada­tot kellett találni. Szívesen vettük, ha valaki tanulni akart, de megértettük azt is, aki már nem érzett elég erőt, vagy nem tartotta érdemes­nek a nyugdíjig hátralevő néhány évre átképezni ma­gát. Ha nem is súrlódások, viták, ritkábban sértődések nélkül, fokozatosan mindenki megtalálta új helyét. És köz­ben műhelyeinkben nevelő­dött az új technológia fogá­sait már fiatalon elsajátító nemzedék. Meglátni, és... A szakmaváltás gondjai — nyugodtan mondhatjuk — már a múlté. Az első, Szol­nokon megjavított Diesel­mozdony útjára bocsátása — a felkészülés kezdetei — óta több mint tíz év telt el. Évek óta dolgoznak az üzem büsz­keségében, a mozdonyosztály új csarnokában is. Az osz­tály helyettes vezetője. Papp Imre a látogatót legalább a javítási folyamat elvi állo­másaival meg akarja ismer­tetni, nem véletlen hát, hogy a gyárrészlegben tett körút ott kezdődött, ahol az onszág különböző fűtőházaiból „be­küldött” mozdonyokat átve­szik a szolnokiak. És már itt arról kellett szót ejteni, hogy az igen korszerű javítóbá­zis tervezett létesítményeiből mi nem készült el. — Nem épült meg az olaj- lefejtő épülete, így a javí­tásra érkező gépek üzem­anyagát és a kenőolaját a szabadban kell leengednünk — kezdte a felsorolást az 06ztályvezető-helyettes. — A vágányok mellett, ahol ezt a munkát végezzük, a legki­sebb eső után is óriási tavak nevelkednek: a föld annyira átitatódott, hogy egy csepp vizet sem képes elnyelni. Gondolja el milyen lehet egy kiadós zápor után itt dol­gozni, a gép alá bújni,.. Arról nem is beszélek, hogy a környezetvédelem komo­lyan vételére így alig gon­dolhatunk. De hiányzik a dízelbázis tervezett létesítményei közül más is. Nem épült fel pél­dául az előkészítő műhely, a csarnok járműmosójábaij pedig az automatikus beren­dezést emberek pótolják: a zárt kapuk mögött — persze védő felszerelésben — a nagy nyomással vegyszert vagy forró vizet lövelő gu­micsöveket kézzel irányítva igyekeznek olajtól és zsírtól megtisztítani a mozdonyok szekrényét. Pedig a szüksé­ges gépi berendezések meg­vannak, pénz azonban csak elkészíttetésükre jutott, a felszerelésükhöz kellő 5 mil­lió forintot még nem sike­rült előteremteni. — Tagadhatatlanul impo­záns ez a csarnok, úgy tu­dom építészeti nívódíjra is esélyes volt, végül mégis csak különdíjat kapott — di­csérte némi iróniával hang­jában az üzem büszkeségét az igazgató. — Nem is mond­hatunk rosszat az építész- tervezőre és (ha a „szavatos­sági” ügyek még ma is „összehoznak” bennünket) a kivitelezőre sem. Tágasak, vi­lágosak, egészségesek a mun­kahelyek, jól felszerelt mos­dók, öltözők készültek. A munkakörülményekre már nincs is senkinek egy rossz szava sem. ...dolgozni benne Van azonban más. ami rontja a munkahelyi közér­zetet. Munkásokét, vezetőkét egyaránt. Bartha Kornél, a mozdonyosztály vezetője a múlt krónikájához tartozó magyarázatra kevesebb szót vesztegetett, inkább a mai gondokról beszélt: — A tervek elkészültétől 12 év telt el, amíg a dízel- bázis-beruházás befejeződött. Normális időszakban is hosz- szú idő ez, nekünk azonban volt egy külön szerencsét­lenségünk. A hetvenes évek végére egyre gyorsabban drágultak a beruházási költ­ségek, a MÁV-nak pedig — mert a bázis a vasút saját beruházásaként és nem az államiak előnyeit élvezve ké­szült — nem volt pénze az évenkénti áremelkedések el­lensúlyozására. Egy megol­dás maradt — legalábbis az illetékesek emellett döntöt­tek: néhány, a tervekben még szereplő technológiai eszközök jó részét nem vá­sárolták meg. Mi van helyet­tük? Semmi, vagy jobb (?!) esetben a régi mozdonyosz­tályról átmentett 30 éves gé­pekkel, berendezésekkel dol­gozunk. V. Szász József (Folytatjuk) Hidak Vietnamnak öt vasúti hidat szállít a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregysége Vietaamnak. Az egyenként ötven méter fesz­távolságú, egyvágányú hidak közül az egyiket már útnak indították Gdanskba, ahol A magyar Elektro­technikai Ellenőrző In­tézet (MEEI) a vásár­lók bejelentése alapján megvizsgálta néhány villa­mosipari segédeszköz minő­ségét. Megállapították, hogy az EP—01 típusú feszültség- ellenőrző, amelyet az ópusz­taszeri Árpád vezér Mgtsz Elektroplaszt GT gyárt, eltér a jóváhagyott típustól, mert a jelzőelemek nélküli tapin­tóvégbe nincs beépítve a kö­telezően előírt csöves biztosí­tó. A Ganz Műszerművek Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárának XL—2 és XL—3 típusú lakat­fogói szintén nem elégétik ki a biztonsági előírásokat, a aztán behajózzák Vietnam felé. Szeptember végére el­készül a második híd is, de november 15-ig az 5. híd­nak is hajón kell lennie. Az öt híd jelentős segítség a vietnami közlekedés javítá­sához. __________________________—> k úszóáramutak, illetve lég- közök kisebbek az előírtnál. A megállapított hibák miatt az említett termékek haszná­lata balesetveszélyes. A la­katfogók egyébként a MEEI előzetes jóváhagyása nélkül kerültek forgalomba. A MEEI állásfoglalása alapján a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet a bal­esetveszélyes termékek to­vábbi árusítását megtiltotta. Az intézet felhívja a forgal­mazó kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy az árusítást haladéktalanul szüntessék meg és a vasárlókat a már eladott termékek visszavéte­lével kártalanítsák. Drágulnak egyes papíripari termékek A Papíripari Vállalat és a PIÉRT Kereskedelmi Válla­lat közli, hogy egyes papír­ipari termékek fogyasztói ára október 1-től átlagosan 10 százalékkal emelkedik. A 10 darabos papírzsebkendő ára például csomagonként 2.50 forintról 2.80 forintra, a Crepto egészségügyi papíré csomagonként 10.50-ről 11.60 forintra emelkedik; a Crep­to lux egészségügyi papír ára változatlan marad. A papírszalvéták átlagosan 15 százalékkal drágulnak. A táti Vörös Csillag Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet és a PIÉRT Kereskedel­mi Vállalat közli, hogy az Éva papírpelenka fogyasztói ára — ugyancsak október 1- től — csomagonként három forinttal, darabonként 15 fil­lérrel emelkedik, Balesetveszélyes gyártmányok Megtiltották árusításukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom