Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. SZEPTEMBER 29. ZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 7 Mintegy négyszáz növendék kezdte meg, illetve folytatja zenei tanulmányait a jászberényi Palotássy János Zeneiskolában. Képünkön iFekete Katalin tanárnő segédletével Szöllősi Eszter kezdő növendék ismerkedik a csellóval Pécsett restaurálják Másfélezer éves faliképek Megkezdték a Pécsett feltárt római mauzóleum másfél ezer éves falfestményének restaurálását. A IV. század utóján épült ókeresztény sírt hozzáférhetővé teszik a közönség számára. A legkorszerűbb megoldásokat és eljárásokat alkalmazzák a yipgy jelentőségű műemlék s védelmére. Elsősorban az európai ritkaságnak számító — bibliai jeleneteket ábrázoló — freskókat óvják a további pusztulástól, ezek alkotják a mauzóleum különleges értékét, látványosságát. Az ókori emléket a hetvenes évek derekán találták meg a székesegyház előtti tér rendezése során; ezen a helyen volt Pécs római elődje — Sopianae város — temetője. Az épület kétszintes: a föld alatt nagy méretű sírkamra van, benne márvány szarkofág és színes falfestmények, a föld felett egyha- jós, íves záródású templom. A legelső keresztény épületek közé tartozott Pannóniában. Helyreállításával és megnyitásával olyan történelmiművészeti értékekkel gazdagodik a 2000 éves város, amely nemcsak hazánkban, hanem egész Közép-Európában egyedülálló értékű. Etilhez hasonló sírkamrák ugyanis csak a római katakombákban találhatók. A nyár mégis kalandos volt Jól vizsgázott az akció Elégtelen néhány szervezőnek Az idei vakáció a szokásosnál több programot kínált a Szolnok megyei diákoknak, ugyanis nyári kalandozásokra hívta őket. Pápay Lászlónéval, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesével beszélgettem a „Kalandos nyár” tapasztalatairól. — Hogyan született a kalandozások ötlete? — Vakáció idején sok olyan gyerekkel találkozunk az utcán, a játszótéren, akik unatkoznak, nem tudnak mit kezdeni magukkal, céltalanul, ostoba játékokkal ütik agyon az idejüket. Az volt a célunk, hogy a gyerekeknek vonzó programot adjunk, amelyek közül kiválaszthatják a megfelelőt. Lehetőséget akartunk kínálni, hogy értelmesen és szórakoztatóan teljenek a szünidő napjai. Ugyanakkor ötleteket is adni hasonló programokhoz, amelyeket a gyerekek a szülőkkel együtt megszervezhetnék. Már tavaly is volt egy „kalandozásunk” Szolnokon. Jól sikerült, és ezért az idén az egész megye általános iskolás korú gyermekeit bevontuk — illetve be akartuk vonni — ebbe a játékba. — Kik szervezték meg a Kalandos nyár programjait? — A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a Damjanich Múzeum, a TIT megyei szervezete, a megyei könyvtár. Az akciót a megyei úttörőelnökség fogta össze. Segítette munkánkat a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Vöröskereszt megyei vezetősége is. Ez az összefogás, együttműködés azt példázza, hogy a közművelődési és más intézményeknek, szervezeteknek részt kell vállalniuk abban, hogy a gyerekek vakációja érdekes, élményekben gazdag legyen. — Milyen programokat kínált a Kalandos nyár? — A Néplapban fejtörő játék jelent meg. a sporttal kapcsolatos kérdések megfejtését a megyei gyermekkönyvtárba kellett beküldeni. Kirándulásokhoz útvonalakat ajánlottunk, mindenki választhatott magának olyat, ami közel van a lakóhelyéhez. Egynapos gyalog-, kerékpár-, csónaktúrát ajánlottunk (természetesen a családdal együtt), és a kirándulásról naplót lehetett írni. Akit érdekelt, egészségügyi fejtörőlapot oldhatott meg. Természetvédelmi területekre, múzeumokba hívtuk a gyerekeket. A fejtörőkhöz, a múzeumok kiválasztásához segítséget adtak a könyvtárak. A TIT számítógépes játékokra, csillagnézésre látta vendégül az iskolásokat. A megyei művelődési központban játékokat készítettek a diákok. Részt vehettek az abádsza- lóki családi táborozásban is. A Kalandos nyár nem kötelező akció volt, a gyerekek tetszés szerint választhattak a programok közül. Azoknak, akik minden kalandban sikeresein részt vettek, szolnoki táborozás volt a jutalmuk. — A program gazdagnak, szórakoztatónak tűnik. Éltek-e a gyerekek a felkínált lehetőségekkel? — Az ötvenezer általános iskolás diák közül több ezren részt vettek a játékokban, kétszázan pedig minden programot végigcsináltak. A megye huszonhat településének iskolásait tudtuk megmozgatni. Voltak olyan községek — ötvennél is több —, ahol nem érdeklődtek a Kalandos nyár iránt. — Mi volt oz érdektelenség oka? — Későn kezdtük a szervezést, hiszen mire az iskolákba eljutottak a programfüzetek, már május volt. A Kalandos nyár nem volt kötelező, és talán ezért sokan nem érezték a magukénak. Tudunk például olyan iskoláról, ahol az évzárón osztották ki a Drogramfüze- teket. Másutt meg egyszerűen csak a gyerekek kezébe nyomták, minden magyarázat, beszélgetés nélkül. Volt, ahol úgy fogták fel, hogy megint van egy akció, amit Pápay Lászlóné: „A játékból, kalandból kötelesség lett...” teljesíteni kell vagy legalábbis, illik. A játékból, a „kalandból” tehát kötelesség lett. De olyan eset is előfordult, hogy a gyerekek hiába mentek el a könyvtárba, nem voltak meg, vagy nem voltak kéznél azok a könyvek, amelyek a rejtvényfejtésben segítettek. A sikertelenségek konkrét személyeken múltak, azon a bizonyos pedagóguson, azon a bizonyos könyvtároson. Még csak azzal sem lehet védekezni, hogy nem volt pénz, hiszen az Állami Ifjúsági Bizottságtól százezer forintot kaptunk. A szülők közül sem úgy viszonyult mindenki a Kalandos nyárhoz, ahogy kellett volna. Előfordult, hogy a vonat vagy autóbusz jegy árát — (húsz—harminc forintot) nem adták oda a gyerekeknek, vagy pedig autókázás lett a kirándulásból. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy sokan lelkesen kapcsolódtak be a játékokba. A tiszafüredi és a környékbeli, az abádszalóki, a jánoshidai iskolák gyerekeit pedagógusait, könyvtárosait említeném. — Lesz-e jövőre is Kalandos nyár? — Igen. Persze, az idei tanulságokat szeretnénk felhasználni. Például korábban kezdjük a szervezést. Jövőre egyébként a VIT jegyében állítjuk össze a programokat. Szeretnénk, ha a megyei Moziüzemi Vállalat is társulna velünk. Az idei Kalandos nyár, ha úgy tetszik, vizsga volt, és ezen a vizsgán nem mindenki ment át... — Paulina — Művelődés a munkahelyen Nemcsak a hivatásos népművelők dolga Azt gondolom, egyetérthetünk abban, hogy jelen gazdasági és társadalmi viszonyaink között újra végig kell gondolnunk, hogy mit tehetünk a munkahelyi művelődés szerepéről alkotott egységes felfogás és mindennapi gyakorlati munka továbbfejlesztéséért. Reális lehetőségeket kell keresnünk, hogy a munkahelyi művelődés érdemben töltse be szerepét a dolgozók és a vállalatok életében, és hogy járuljon hozzá a társadalom előtt álló, hosszú távon meghatározott közművelődési feladataink megvalósításához. Űj helyzetben élünk, de ebben az új helyzetben sem mondhatunk le a fejlődés útjainak, lehetséges módozatainak a kutatásáról, a megújulás szándékáról. Meggyőződésünk, hogy ehhez nélkülözhetetlen annak a már itt-ott jelenlevő szemléletváltozásnak az erősítése, amely a gazdálkodás, a termelés megújulásához a művelődés eszközeit és lehetőségeit is felhasználja. A közművelődési párthatározat és törvény megjelenése óta — vizsgálataink, elemzéseink során — azt tapasztaltuk, hogy a munkahelyeken a gazdálkodási és a műszaki feladatok megoldásához a megyénkben is. egyré eredményesebben használják fel a művelődés által biztosított lehetőségeket. Nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy a vállalati művelődési bizottságok létrehozása óta egy asztalhoz ültek le mindazok, akik korábban egymástól elszigetelten foglalkoztak a munkahelyeken az oktatás, a művelődés feladataival, Sok vállalatnál javultak a művelődés személyi feltételei. Szakemberek kerültek közművelődési funkciókba, és céltudatosabban foglalkoznak az egyes rétegek, közösségek művelődési igényeinek a felkeltésével, kielégítésével. Megvizsgálva ezeknek a tényezőknek a dolgozókra gyakorolt hatását, azt láttuk, hogy a művelődési intézmények tevékenységükben egyre inkább figyelembe veszik a dolgozók, a munkahelyek igényeit. Segítik a szakmai oktatást, az ismeretterjes?- tést, a szocialista brigádok munkáját. Művelődési mozgalmak újultak meg a szak- szervezetek kezdeményezésére, melyek színvonalas és széles körű lehetőséget kínálnak .a dolgozóknak, a munkahelyi kollektíváknak szakmai képzettségük, általános műveltségük fejlesztésére. E törekvések és lehetőségek azonban változatlanul csak azok számára nyújtanak értékesebb művelődési alkalmakat, akik már eddig is művelődtek. Ezzel párhuzamosan azt is érzékelnünk kellett, hogy még nem vált tömegessé a művelődés igénye. Évről évre mind kevesebben kezdik el és fejezik be felnőttként általános iskolai tanulmányaikat, csökkent a könyvtári olvasók szánja, és nem sikerült továbblépni a bejáró dolgozók továbbtanulási, művelődési lehetőségeinek a javításában sem. Ahhoz, hogy előre léphessünk a jelzett problémák megoldásában, a művelődés iránti igények felkeltésében és megteremtésében, egységesebben kell gondolkodnunk, ugyanakkor differenciáltabban kell foglalkoznunk a munkások művelődésével, élet- és munkakörülményeik, lehetőségeik elemzésével, a továbbtanulásukat és művelődésüket nehezítő vagy ösztönző körülmények feltárásával. Ez a felismerés és a megyei pártbizottság közművelődési határozata ösztönzött bennünket arra, hogy 1984. első felében részletesebben i6 megvizsgáljuk a munka és művelődés kölcsönhatását. A vizsgálat indításakor abból indultunk ki, hogy a végzett munka minősége objektíve behatárolja az ember egész magatartását, kapcsolatrendszerét, szokásait, de még a szabadidős elfoglaltságát is. Arra kerestük a választ, hogy a végzett munka milyen irányokba tereli az embert, milyen kulturális szükségleteket támaszt benne. Célunk volt, hogy a szerzett tapasztalatokat összevessük a munkahelyi művelődést irányító szervek tervezői munkájával, hogy hozzájáruljunk az egységes köz- művelődési tervek kialakításához és az ezzel összefüggő szakszervezeti döntések megalapozásához. Ügy gondoltuk, hogy a munkások kulturális szokásainak a megismeréséhez jól meg kell ismernünk bizonyos csoportjainak a helyzetét is. A csoportok kialakítását a végzett munka minősége szerint végeztük. Ebből következően négy csoportot állítottunk fel. Az első csoportba sorolt munkások többsége többszakmás, ember volt, jelentős műszaki ismerettel, akik magas szellemi értéket képviselő tevékenységet folytatnak. Ez a réteg a munkásságon belül viszonylag fiatal, mégis azt tapasztaltuk, hogy mozgékonyabb, nyitottabb, mint általában a munkásság, bár még csak kis számban van jelen néhány nagyüzemben, a csoport tagjai közül sokan tudják, hogy nincs befejezett tanulás, hogy az ismeretek, a szakmai tudás gyorsan válik elavulttá mai világunkban. Emiatt — a munka minősége miatt — kényszer alatt állnak, kritikusan és önkritikusan gondolkodnak. A csoport tagjaiban igen erős a mellékjövedelem-szerzés vágya és lehetősége, ugyanakkor ez a csoport rendelkezik relatíve a legtöbb kulturális kapcsolattal, ezért alkalmasnak látszik arra. hogy a jövőben jobban bekapcsoljuk a művelődési folyamatok tervezésébe, éppen a megrendelői magatartása miatt. A második csoportba soroltuk a hagyományos gépi munkásokat, akik még mindig jelentős szakmai ismerettel rendelkeznek, és a munkájukat is részben maguk tervezik. Ez a csoport már nagyobb létszámú réteget képvisel, és többsége a hagyományos ismerettel, technológiával és technikával áll kapcsolatban. Azt tapasztaltuk, hogy e csoportban már többen vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy szakmai életútjuk csúcsán vannak, tehát nem nyomja őket a jövő változása, míg mások a csoport tagjai közül nyitottak maradtak, és az alkalmazkodási képességük is jelentős. Ennél a még nyitott rétegnél a szakmai fejlődés kényszere kulcs az üzemi művelődéssel való kapcsolatuk fejlesztéséhez, míg a másik, a lassan zárttá váló réteg viszont a tanuláson kívül inkább a kultúrált szórakozás felé orientálódik. A harmadik csoportba a szalagmunkásokat, a monoton munkát végző embereket soroltuk, akik szakmai tudásukat csak részben vagy egyáltalán nem érvényesítik. Többségük nő és betanított munkás, akiknek lényegében a szalag irányítja mozgásukat. Feltártuk, hogy a munka nem ösztönzi, aktivizálja őket. Többségük gondolkodásában a betanított munkásélet, a szakmai karrier befejezettségét erősíti. Külön problémát jelent a nők helyzete. Ügy véljük, a családi keret és az üzemi keretek összehangolása adhatja számukra a művelődés és szórakozás nyugodt, lerendezett lehetőségét. A negyedik csoportban az anyagmozgató vagy segédmunkások helyzetét vizsgáltuk, akiket a mindennapi munka szinte semmilyen szellemi tevékenységre nem kényszerít. Erősen beleivódott gondolkodásukba, hogy szakma nélkül is jól lehet boldogulni, de vannak közöttük, aktív, érdeklődő emberek is. Tény viszont, hogy a csoport zöme alacsony igényszinttel rendelkezik, nincs igénye semmilyen, művelődési formára, nincs értelmes szabadidős elfoglaltsága. A leggyakoribb szórakozásuk a televízió. Lényegében az egyszerű szórakozási igény jelemzi őket, bár néhányan a művelődés magasabb régióiban js jelen vannak. Jól lehet, a felmérés során történtek átfedések, mégis egyértelművé vált számunkra, hogy a munkások az üzemekben végzett munkájuk minősége alapján is erősen tagoltak, rétegezettek. Ezért a sikeresebb köz- művelődési tevékenység érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy minden mozgalmi szerv és közművelődési aktivista munkájában tovább erősítsük a rétegszemléletet, hogy növeljük a köz- művelődéssel foglalkozó szervezetek aktivitását, hogy jobban bevonjuk az üzemi értelmiséget is a konkrét gyakorlati munkába. Az is egyértelművé vált számunkra, hogy a munkahelyi művelődés élvonalában nem a hivatásos közművelődési dolgozók állnak, hanem elsősorban a mozgalmi és helyenként a szakmai funkcionáriusok, vezetők. Közülük is kiemelkedő helyet foglal el a szocialista brigádvezető, a szakszervezeti bizalmi — és a művezető személye. Nagyon fontos feladatnak tartjuk megvizsgálni és elemezni, hogy e jószándékú, aktív, tettrekész embereket a jövőben hogyan tehetnénk felkészültebbé feladataik ellátására a hivatásos közművelődési apparátus bevonásával, mivel jártasságuk és készségük fejlesztése döntő láncszemnek látszik a munkahelyi művelődés fejlesztésében. fl tervező munkában jobban kell támaszkodni a magasan kvalifikált «munkások véleményére, akik nemcsak befogadói, de megrendelői is a művelődési folyamatoknak. A tervezést rétegenként ajánlatos elkészíteni. Az említett, első és második csoportban a tudományos-technikai és szakmai ismeretterjesztést, a többi csoportnál pedig inkább a szórakoztató-bekapcsoló irányokat kell és lehet fejleszteni. Mindez megköveteli a vállalati művelődési bizottságok érdemi elemző, javas- lattevő és tervező munkájának a fejlesztését is, hogy közreműködésükkel a művelődési tervek szervezettebben kapcsolódjanak a vállalatok, üzemek gazdasági és műszaki feladataihoz. Külön ajánlatos foglalkozni azoknak a munkásnőknek a helyzetével, akik többsége olyan technológiával foglalkozik, amely nem aktivizálja őket a művelődésre, a tanulásra. összegezve: meg kell tanulnunk ésszerűbben tervezni, ésszerűbben gazdálkodni. A célok meghatározásában a valódi szükségletekből kell kiindulni és meg kell találnunk a vállalati sajátosságokra építő korszerű tartalmat és formákat. Kiss József a Szakszervezetek Megyei Tanácsa agitációs, propaganda és kulturális osztályának vezetője
