Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

1984. SZEPTEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A feleslegessé vált papírt sem eldobni, sem elégetni nem érdemes, mert a papírgyárak újra hasznosíthatják. Előbb azonban válogatni, osztályozni kell, majd a szállítás előtt bálákba préselni. Ez történik a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat Maglódi úti új üzemében. Ide kerül a Pest megye területéről összeszedett papírhulladék. A gyártáshoz előkészített termé­kükből az idén 34 ezer tonnát adnak át — mint kitűnő másodnyersanyagot — a papír­gyárak számára. A képen: targoncával emelik le a papírbálát a bálázógépről flz elosztás szempontjai lakásra várva Véradók megyei konferenciája Mérlegen a mozgalom eredményei, tennivalói A számvetés jegyében, a továbblépés igényével tegnap a szolnoki Városi Tanács nagytermében megyei véradó kon­ferenciát rendezett a Magyar Vöröskereszt Végrehajtó Bi­zottsága és a megyei Vértranszfúziós Állomás. Az eseményre csöndes jubileum alkalmából került sor: az idén 35 éves ha­zánkban a szervezett vérellátás, s a díjtalan véradás beveze­tésének, elterjedésének is ebben van a 25. évfordulója. Eddig még csak olyan név­jegyzéket láttam, amelyen a „boldogok” neve szerepelt. Azoké, akikről a tanács hir­dető tábláján közihírré téte­tett, hogy lakást kapnak. A napokban láttam egy másfaj­ta listát is. Azt nem mon­dom, hogy a boldogtala­nokét, mert túloznék. Szó­val, van már lista azokról is, akiknek lakásigényére NEM volt a lakásügyi társadalmi bizottság válasza. Ez a lis­ta Szolnokon készült és aki­ket érint, azok egytől egyig fiatalok. Olyan fiatalok, akik ideiglenesen úgynevezett el­ső lakást kértek. Negatív névjegyzék Ez a bizonyos első lakás elvileg alacsonyabb komfort fokozatú, kisebb alapterüle­tű, mint amilyet egy átla* gos. mondjuk kétgyerekes család végleges otthonának szeretne. A számításba jöhe­tő kérelmezők életkörülmé­nyeiről a helyszínen győző­dött meg a bizottság és ja­vaslata alapján a huszon­nyolcból tizenhárom került a „boldogok listájára”: a szociális helyzetük alapján leginkább rászorulók és azok, akik még legalább négy-öt évet kénytelenek lennének lakásra várni. Akik jobb anyagi kürölmények között élnek, vagy esélyük van ar­ra, hogy egy-két éven belül névjegyzékre kerülnek, azok az elutasítottak listáján sze­repelnek. Az elutasítás in­dokával együtt. Felemás érzéseket váltott ki belőlem az a negatív név­jegyzék. Együttérzést az el- utasítottakkal, még akkor is ha egyikük, másikuk neve mellett ott van a határozott Ígéret, hogy jövőre tanácsi bérlakásra esélye van (pél­dául: nyolc éve vár, har­madmagával, 1200 forintos egy főre jutó jövedelemmel). Még egy esztendő lakásra várva — a kilencedik! Egy ilyen lista kiválthat másfaj­ta, mondjuk jobb érzéseket is? Bármilyen furcsa, igen. (Megértem, ha a visszauta­sítottak nem osztják a véle­ményemet). Feltételezem, hogy a társadalmi bizottság mindig körültekintő és igaz­ságos volt amikor javasolt, de ezúttal (már a harmadik alkalommal) a negatív dön­tésének nyilvános kontroll­ját is vállalta. Több lakás ettől ugyan nem lesz, de ta­lán a mende-mondák, a la­káselosztás tisztaságát meg­kérdőjelező gyanúsítások megelőzhetők, és előbb-utóbb a kétkedők is meggyőzhetők arról, hogy az elosztás elvei és szempontjai mindig egy­formák bárki is legyen a kérelmező. Ennek nem mond ellent, hogy az igénylők egy bizo­nyos köre elsőbbséget és tá­mogatást élvez. Azok tar­toznak ebbe a körbe, akik­nek legkevesebb esélyük van arra, hogy saját erőből ön-* álló otthont teremtsenek ma­guknak. Elsősorban fiatal házasokról, valamint a két és többgyermekes családok­ról van szó. Országos prog­ramot dolgoztak ki a támo­gatásukra a lakásra várás idejének csökkentésére. Nem kevésre vállalkoztak. S ha már szolnoki példával kezd­tem továbbra is legyen a megyeszékhely a tények for­rása. Pillanatnyilag a város­ban nyolcszáz fiatal és több- gyerekes család lakásigény­lését tartják számon. A ta­nács kétéves programja sze­rint 1986-ig az igénylők 60 százalékának tudják a-lakás­gondját megoldani, többféle formában: tanácsi bér, illet­ve tanácsi értékesítésű szö­vetkezeti lakással, családi­ház építésére alkalmas telek­kel (telkenként 80 ezer fo­rint támogatást adnak), OTP-lakással (a külön jut­tatás 40 ezer forint), lakás­cserével, egyedi társasház- épitéshez telek biztosításá­val. Mindez pénzbe, renge­teg pénzbe kerül. A fenn­maradó több mint három­száz család lakásigényének kielégítéséhez további 270 millió forint kellene — egyelőre reménytelen. Megváltozott arányok A megye városaiban, nagy­községeiben, ott ahol laká­sért már évek óta százak, ez­rek állnak sorba, _ hasonló tervek készültek. Előzménye az a reális helyzetfelismerés, hogy a fiatalok és a több- gyermekesek támogatás nél­kül ha megfeszülnek sem tudnak belátható időn belül lakáshoz jutni. Nem, mert a lakások zöme magánerőből épül. Az elmúlt évtizedre jellemző arányok megváltoz­tak ebben a tervidőszakban. A tervezett, valamivel több mint 16 ezer lakás a megyé­ben előre láthatóan meglesz 1985 végéig, de állami beru­házásból lényegesen keve­sebb új otthon épül, mint ahogyan azt négy évvel ez­előtt tervezték. (Például á tanácsi célcsoportos laká­soknak csak 42 százaléka: 1278 valósul meg.) Summa summára állami pénzből és állami támogatással alig több mint 2 ezer lakás épül, olyan lakás, amelyhez vi­szonylag olcsón juthat hozzá a bérlő, vagy a tulajdoné». Minden más megoldáshoz lé­nyegesen több kell, elsősor­ban a pénzből, de nemcsak abból. Egyedül az OTP-lakások- hoz elég pusztán a pénz. Egyre több pénz! Míg 1981- ben 7—9 ezer forint között volt az OTP-lakások négyzet­métere ma 12—14 ezer fo­rint között van. Nem csoda, ha egyre csökken a népsze­rűségük. Ugyanez mondható el a lakásszövetkezetek szer­vezésében épülő lakásokról is, amelyekhez a pénz mellé — az elképesztően felelőtlen területelőkészítések, soroza­tos határidő csúszások, kö­vetkezményeképpen az ár­emelkedések és az enyhén szólva kifogásolható minő­ség miatt — erős idegrend­szer is szükségeltetik. Marad a harmadik ver­zió, a családiház-építés, ami­hez a pénzen és a jó idege­ken kívül telek is kell. Meg­közelítően pontos becslések szerint ebben az ötéves terv­időszakban 10 ezer Szolnok megyei választotta ezt á megoldást. A kedvezőbb hi­telfeltételek, a tartós hasz­nálat körüli anomáliák meg­szűnése is inkább családi*' ház-építésre és nem másfaj * ta magánerős építkezésre ösztönözte és ösztönzi az em". bereket. Igaz, hogy volt éá van (anyaghiány, szűkös ki­vitelezői kapacitás) ami vi­szont ellene „dolgozik”. A telekkínálat pedig hol így hol úgy befolyásolta az épít­kező kedvet. A hozzáértők azt mondják van telek, de nincs választék. Általában egy kupacban, egyforma fek­vésű, minőségű és nagyságú telkeket kínálnak — termé­szetesen egyforma áron. Te­gyük hozzá, hogy az állami telkeket egyforma elfogad­ható áron. Azonban, hogy így legyen, ennek érdekében nem kevés anyagi áldozatot hozltak a tanácsok. Több mint három év alatt a 2200— 2500 állami telek kialakítá­sa a megyei és a helyi taná­csoknak 69 millió forintjába került, az OTP pedig ezt 50 millió forinttal finanszíroz­ta. Előleg a telkek előkészítésére Ügy tervezik, hogy a jövő­ben nagyobb gondot fordíta­nak a különböző minőségű; értékű és nagyságú építési telkek kialakítására. A kü­lönbség az árakban is meg­látszik majd. A költséges közművesítés meggyorsítása érdekében élni fognak a ta­nácsok (eddig nem tették) az előleg kikötésének lehető­ségével. Ugyanis a telkgk használatbavételi díjának 30 százalékát területelőkészítés­re előlegbe kérhetik. Még nem kristályosodtak ki a differenciált telekárak és támogatások élvei. De új sze­lek kezdenek fújdogálni. Olyasmiről is hallani, hogy a telkek árát állami dotáció­val nem egységesen kellene mérsékelni. Az építkező anyagi lehetőségéhez igazod­nának a telekárak, illetve a használatbavételi díjak. Ez újabb kedvezményt, támoga­tást jelenthet azoknak a la­kásigénylőknek, akik szo­ciális körülményeik miatt, segítség nélkül, önerőből nem boldogulnának — csak lakásra várnának. Kovács Katalin A konferencia résztvevői számára —■ mintegy megte­remtve az ünnepélyes hangu­latot — a szolnoki Bartók kórus szép műsorral kedves­kedett, majd dr. Ignácz Ist­ván megyei főorvos, a Ma­gyar Vöröskereszt megyei ve­zetőségének elnöke köszön­tötte a széksorokban helyet foglalókat: véradókat, vér­adó-szervezőket, orvosokat, egészségügyi szakembereket, vöröskeresztes aktívákat. Külön üdvözölte az elnökség­ben helyet foglaló párt-, ál­lami, társadalmi és tömeg­szervezeti vezetőket; köztük dr. Hantos Jánost, a Magyar Vöröskereszt főtitkárát és Fábián Pétert, a megyei párt- bizottság titkárát. A bevezető után Magyar Gyula, a Vöröskereszt megyei vezetőségének titkára tartott előadást megyénk véradó­mozgalmának fejlődéséről, a véradás szervezésének soron- következő tennivalóiról. Mél­tatta a megye lakosságának áldozatkészségét: a mozga­lom stabil alapokon nyug­szik, hiszen Szolnok megyé­nek ez időtájt több mint 25 ezer önkéntes véradója van, s több mint háromezerötszá- zan működneK közre a vér­Délelőtt 10 óra. Odakint zuhog az eső. A beszélgetés­re meghívott hírlapkézbesl- tők nyugodtan szemlélik az ablaküvegre verődő esőcsep­peket. ök már kihordták a lapokat, mára megmenekül­tek az időjárás szeszélyeitől, és a hírszomjas olvasó is elégedett lehet. Már kora reggel böngészheti a meg­rendelt újságot. Nagy, színes városi térkép az asztalon. Gombos Gyulá- né, a szolnoki 2-es számú postahivatal vezetője hozzá­értéssel mutatja a behatárolt területeket. — Amint látja 45 kisebb, nagyobb körzetünk van Szolnokon. A hírlapkézbesí­tést negyvenhét dolgozónk látja el ezeken a kijelölt ré­szeken. A körzetek nagysága elég eltérő, vannak meglehe­tősen nagyok is. Ennek elle­nére munkaerőhiányról nem panaszkodhatunk. Ez a fog­lalkozás sok embert vonz. Mindenkiben felvetődhet a kérdés, mi az oka ennek a népszerűségnek, hiszen a hírlapkézbesítés nem tarto­zik a kényelmes munkák kö­zé. Nagy Andrásné kész a vá­lasszal. Határozott fellépésű asszony, szavai magabiztos­ságról tanúskodnak. Senki nem mondaná me" róla, hogy már 18 éve dolgozik ezen a pályán. — Tudja, én táviratkézbe­sítőként kezdtem. Egy nagy körzetet bíztak rám. Volt munka éppen elég, de azt nem lehetett megfizetni, hogy már délelőtt végeztem, Biztonságosabb védősisak Üj típusú, az eddigieknél lényegesen nagyobb bizton­ságot nyújtó védősisakot fej­lesztettek ki az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet munkatársai. A külföldi műanyagok he­lyett a jóval erősebb, hazai üvegszállal erősített poliész­terből készülnek, s ami a leglényegesebb, más lett a formájuk is. Gyártójuk az Alföldi Szi­likátipari Vállalat. adások szervezésében, lebo­nyolításában. A konferencia következő előadója dr. Kun Ákos, a megyei Vértranszfú­ziós Állomás osztályvezető főorvosa volt. Szólt a folya­matos vérellátás egészség- ügyi, tudományos jelentősé­géről. kiemelve, hogy a vér­adómozgalom a házai gya­korló orvostudomány egyik rontos alapkövévé vált a közelmúlt évtizedeiben. Ele­mezte a gyógyító gyakorlat korszerűsítésével együtt je­lentkező vérellátási igénye­ket, s megfogalmazta a to­vábblépést akadályozó prob­lémákat is. Az előadások után hozzá­szólások következtek. Fábián Péter a megyei pártbizott­ság nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit, s köszönetét fejezte ki mind­azoknak, akik az önkéntes véradómozgalomban nap, nap után áldozatkészségükről tesznek tanúbizonyságot. A vitában szót kérő üze­mi, szövetkezeti, városi és falusi vöröskeresztes aktívák, a megye vértranszfúziós ál­lomásain dolgozó orvosok, szakemberek jó módszerek­ről számoltak be, hozzászó­lásaikat nemcsak a felmérés, és így szinte egész nap fog­lalkozhattam a gyerekeim­mel. Morbai Lászlóné csendes egyetértéssel hallgatja kollé­gája szavait. Nehéz elkép­zelni, hogy ez a kedves, tö­rékeny asszonyka naponta súlyos táskákkal megrakod­va kerékpározza végig több kilométeres körzetét. — Én 19 éve hordom a la­pokat — szólal meg moso­lyogva. Annak idején havi nyolcszáz forinttal kezdtem, és sokkal mostohább körül­mények közt, mint a mai fiatalok, de nem bántam meg. Igaz, reggel ötkor in­dulni kell, de ha minden rendben megy, kilencre már végzünk. — Ügy tudom, a hírlap­kézbesítésen kívül a díjbe­szedés is feladatuk. — Valóban, de ez mind­össze 3—4 alkalmat jelent, és két-három óránál ez se vesz többet igénybe. A köztudat úgy tartja, hogy a kézbesítőnek két do­lognak kell megfelelnie. Le­gyen udvarias, és ismerje jól a körzetét. A harmadik feltétel nem kötelező érvé­nyű, de megkönnyítheti a kézbesítő és előfizető viszo­nyát. Ez a feltétel a vidám­ság, a jó kedély. Lukácsi Györgyné mindhárom felté­telnek megfelel. — Sokféle emberrel talál­koztam 18 év alatt. Akadt köztük olyan is, aki sokallot- ta a befizetendő összeget. Alig tudtam neki megma­gyarázni, hogy azért kell A kereekedellemben már évtizedes hagyományai van­nak az újítómozgalomnak. Az újítómozgalom eredménye például az az értékmegőrző berendezés, amelyet a deb­receni Áfész két dolgozója konstruált, s amelyet már sikerrel alkalmaznak a szö­vetkezet boltjaiban. A békés­csabai Universal Kereske­delmi Vállalat egyik munka­társa pedig újfajta aeroszo- los poliuretánhab-szórót ala­kított ki, amely a kirakat- rendezők hasznos segítője hanem a probléma feltárása, az elemzés igénye is jelle­mezte. Dr. Hantos János hozzászó­lásában elimeréssel beszélt a megye véradómozgalmának eredményeiről, majd a kon­ferencia záró aktusaként ki­tüntetések átadására került sor. A Véradó Mozgalomért emlékplakettet — elsőként a megyében — ez alkalommal vehette át a Papíripari Vál­lalat Vöröskereszt-szervezete. Kilencen kaptak kitüntetést kiemelkedő véradó-szervező munkájukért; ketten 50, il­letve 40 véradásuk jutalma­ként vettek át kitüntetést; tizennyolcán 30 véradásért. Ketten Véradásért emlékpla­kett jutalomban részesültek, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára és a szolnoki Voílán szervezett készenléti véradói pedig a Vöröskereszt megyei vezetőségének okle­velét kapták. • • » Tegnap a délelőtti órákban Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára fogadta dr. Hantos Jánost, a Magyar Vö­röskereszt főtitkárát, s meg­beszélést folytattak a vörös­keresztes mozgalom helyzeté­ről, a Vöröskereszt szerveze­tei előtt álló, társadalmi je­lentőségű egészségügyi fel­adatokról. A megbeszélésen részt vett Magyar Gyula, a Vöröskereszt Szolnok megyei vezetőségének titkára. ennyit fizetnie, mert már két hónapja nem fizetett. Persze ez csak egy példa a sok közül. Sokan vannak olyanok is, akik megosztják velünk örömüket, bánatukat. Talán ezért is szép ez a szakma. A véleményeket, tapaszta­latokat hallgatva apránként összeáll a kép. A beszélge­tésből kiderül, hogy a hír­lapkézbesítők tábora össze­tartó, egymást segítő embe­rekből áll. Egy mai „hírvi­vőnek” 2500—4500 forintig fizetnek, a körzet nagyságá­tól és a helyettesítések szá­mától függően. A négyórás munkaidővel magyarázható az is, hogy a fiatalok is szí­vesen felcsapnak újságki­hordónak. Nyáron szinte megrohamozzák a postahi­vatalokat a diákok, s akad­nak köztük olyanok is, akik végleg a pályán maradnak. A kívülállónak csábítónak •tűnhet a viszonylag rövid munkaidő, de senki ne fe­lejtse el, hogy ebben a szak­mában nem öt nap a mun­kahét! Szombaton és vasár­nap is szállítani kell a híre­ket. Az őszi, téli hónapok­ban pedig nem sokan cserél­nének a postással. Esőben, sárban, hóban, fagyban is fel kell ülni a kerékpárra, és végigjárni a kiszabott körzetet. Aki pedig erre kényes, ne irigyelje a rövid munkaidőt. S ha csönget a postás, ne sajnáljunk tőle egy udvarias jó szót, esetleg egy mosolyt. újfajta dekorációk kompo­nálásánál. A kereskedelem­ben és a vendéglátásban az elmúlt évben az újítások mintegy 30 millió forint hasznot hoztak. Az ötletek­nek, javaslatoknak, a mun- kátsegítő ügyes szerkezetek­nek mintegy fele az őszi két újítási hónapban született. A Belkereskedelmi Minisz­térium a Szövosszal és a KPVDSZ-sze! közösen az idén is meghirdette október­re és novemberre az újítási hónapokat. Mindig ha/naiban A híreket naponta hozzák B. K. Újítások a kereskedelemben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom