Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. SZEPTEMBER 27. IA tudomány világa ) Védett madarak A ködtől a zúzmaráig Az évszakok közül talán legkevésbé népszerű a tél: nem szeretünk fázni, sok gonddal és költséggel 'jár a fűtés, jön az influenza, és még sorolhatnánk kellemetlenségeit. Mindezek azonban a téli sportok szerelmesei számára csak apró kényelmetlenségek, nekik fontosabb a havas lejtőn, korcsolyapálya jegén, való száguldás. A meteorológusok számára pedig a tél szinte csemege: az év legérdekesebb, legváltozatosabb időszaka. Gyakran előfordul, hogy a tél fittyet hány a sokéves átlagoknak, és olyant produkál, amire még a legöregebbek sem emlékeznek. Az időjárás évszakos lehűlésének egyik kísérőjelensége például, hogy a felhők alsó határfelülete, a felhőalap egyre alacsonyabb szintekre kerül. Október folyamán a felhőalap még gyakran ezer méter magasságban vagy még magasabban foglal helyet. A felhőmagasság azonban november első felében rendszerint már néhány száz méterre csökken, és november közepétől kezdve gyakran megtörténik, hogy a felhőalap leszáll a felszínre: a felhők egészen a földig érnek. Az ilyen felhőket ködnek nevezzük. A gyakori köd az elmúlt évszázadok telein nem okozott annyi kellemetlenséget az emberiségnek, mint újabban. A nagyvárosok megnövekedésével és a gyáripar kialakulás sával ugyanis a helyzet kedvezőtlen irányban változott meg. A régi időben a köd világosfehéres színű volt — ma már legfeljebb vidéken, faluhelyen van ilyen köd — mert nem volt a levegőben szennyezettség. Ma a nagy ipari településeken a koromtól, füsttől portól stb. a köd sokszor sárga, barna vagy éppenséggel fekete színű. Az ilyen köd nagyon nehezen oszlik szét, gyakran egy egész héten át megmarad. Kedvezőtlen légmozgási viszonyok között alakul ki a füstköd vagy szmog, amely miatt a városokra napközben is éjszakai sötétség borul. A tél másik általános jelensége a hó. Már november végén találgatás tárgya, hogy fehér vagy fekete lesz a karácsony. Tény, hogy hazánkban ritkábban fehér a karácsony. Főleg Budapesten és a nagyvárosokban igaz ez, hiszen a nagyvárosokban egy-két fokkal mindig magasabb a hőmérséklet, mint kint a szabad területeken, és ez a különbség már elegendő az esetleg lehullott nem vastag hóréteg eltüntetésére. A nagyvárosi utcákat ezért fehér hó helyett olykor sötét színű, nedves vízfilm borítja. Az erős szél minden évszakban kellemetlen jelenség, télen azonban különösen megdideregteti az embert. Budapestnek bizonyos mértékig szélvédett éghajlata van, de ez csak annyit jelent, hogy a szélviharok ritkábbak, mint másutt. De az ország egészére nem jellemző ez a védettség. Sőt, sok olyan vidékünk van, ahol a téli szélviharok nagy hófúvásokat idéznek elő. Ilyen terület elsősorban Nyugat- és Észak-Dunántúl, a Bakony hegység vidéke és az Alföld északkeleti körzete. A heves szélviharok ezeken a területeken felkapják a földeken fekvő laza hótömegeket, nagy távolságokra magukkal viszik, és ha akadályba ütköznek, lerakódnak. Ily módon már néhány óra alatt sok méteres hóakadályok keletkezhetnek. Szerencsére nincs mindig hó, vagy nem olyan állapotú, hogy a szél el tudja ragadni; ilyen például a nedves, lucskos hó, vagy ha a hó felületét összefüggő jégréteg borítja. Minden télen van négy-öt olyan nap, amikor a természeti tárgyakat zúzmara borítja. A zúzmara állhat apró, leheletfinom jégtükörből, de állhat hatalmas, alaktalan jégtömbökből is. A városok belső területén ritkábban gyönyörködhetünk zúzmarában, mert csak ott képződik, ahol a tárgyak szabadon ki vannak téve a szélfúvásnak. A zúzmara keletkezését erősen hideg időszaknak kell megelőznie, amely több napig is eltart. A földfelszíni tárgyak hőmérséklete ilyenkor mélyen a fagypont alá szálL A zúzmaraképződés második feltétele, hogy a hideg nagymértékben megenyhüljön azzal, hogy enyhe és és nagy páratartalmú levegő érkezik, élénk szél alakjában. Ez ködképződéshez vezet. A szélben hajtott ködcseppecskék beleütköznek a földfelszíni tárgyak hideg felszínébe, és ráfagynak. így képződik a zúzmara fákon, bokrokon, villanyoszlopon, vaskerítésen és egyéb könnyen lehűlő tárgyakon. A tél első fele rendszerint még nem nagyon teszi próbára hidegtűrésünket, a tél második felében azonban a nagy szélviharok gyakoribbak és a hideg is fokozódik. A leghidegebb szakasz szempontjából kétféle telet különböztetünk meg. Vannak „jóindulatú” telek, amelyekben a leghidegebb napok január folyamán többnyire január 10—20-a között köszöntének be, és utánuk már lassú javulás következik. Ritkábban fordulnak elő a „kemény” telek, amelyekre az jellemző, hogy a januári hideghullámokat februárban is egyre újabb és újabb hideghullámok követik. Ezek rendszerint mind súlyosabbá válnak. Az ilyen években még a március is teljesen téli.es jellegű. Vannak természetesen rendellenes időjárású évek is, amikor a hőmérséklet alakulása meglepő fordulatokat hozhat. Emlékezetes például az 1955—56. évi tél, amelynek első és középső része annyira enyhe volt, hogy a Duna teljesen jégmentes maradt. A tél vége azonban váratlanul nagyon kemény hideget hozott, a Duna hirtelen befagyott és március folyamán pusztító jeges árvíz alakult ki. M. I. A mai emberek zöme alig ismeri ragadozó madarainkat. A sas, sólyom, héja, ölyv már inkább csak szólásokban, közmondásokban, versekben, mesékben használatos nevek. A múltban tűzzel-vassal irtották a ragadozó madarakat, mivel sok bosszúságot és kárt okoztak a falusi népnek. A vadászok még e század elején is válogatás nélkül lelőttek minden „görbe csőrű” madarat. Ma már mindegyik ritkaság, és a kipusztulástól kell óvni őket. Csak azért van még néhány darab belőlük, mert kitűnő röptűkkel messzire elkalandoznak, és egyes, nehezen hozzáférhető helyeken még zavartalanul megmaradhatnak. Minden országban, így nálunk is most már szigorú természetvédelmi intézkedések tiltják a ragadozó madarak lelövését. Ezeknek a ritka, természeti kincsnek tekinthető madaraknak tilos a befogása, fészkeik zavarása, tojásaik kiszedése is. Súlyos pénzbüntetéssel sújtják, aki ragadozó madarat megöl, vagy fészkét kifosztja. VéŰj marhahibrid Egy Moszkva melletti kísérleti gazdaságban az orosz fekete-tarka marha és az azerbajdzsáni zebu keresztezésével kedvező tulajdonságú marhahibridet tenyésztettek ki. A teheneknek évi 4500 literes átlagos tejtermelése kevesebb, mint más tehénfajtáké, de tejük zsír- tartalma 4,5—5 százalék. Ezen felül a hibrid erősebb testalkatú és a betegségeknek ellenállóbb, mint sok más marhafajta. A hibrid, amelynek létrehozásához húsz év kellett, alkalmas nagyüzemi tartásra. A kutatók most azon dolgoznak. hogy kubai zebuk- kal történő keresztezéssel nagy termelékenységű marhák új vonalát teremtsék meg. Hogyan keletkezett a Giordano Bruno kráter? Egy óangol krónikában található a következő feljegyzés: „1178. június 18-án este néhány becsületes polgár megfigyelte, hogy a növekvő Hold keskeny sarlójának felső hegye leválik, és a ha- sadékból lobogó fáklya tör elő.” Nyolc évszázaddal később — 1976-ban — J. Hartung azt a véleményét fejezte ki, hogy a holdsarló felső hegyének leválása kapcsolatban lehet a Hold túloldalán található Giordano Bruno kráter keletkezésével. Hartung szerint a krátert előidéző meteor becsapódás alkalmával bekövetkező erup- ció oszlopa árnyékot vetett a megvilágított holdsarlóra és látszólag két részre szakította. Két francia kutató nemrég végzett számításai megerősítik Hartung feltevését. Arra utaltak, hogy a becsapódáskor felröpített kőzettömeg ballisztikus görbéi igen nagy magasságot értek el a Hold felszíne felett. A Földről megfigyelve látószögük a holdsarló tízszeresét is meghaladta. A feldobott kőzet- tömeg, amennyiben elég sűrű és átlátszatlan volt — csodálatos látványt idézhetett elő. Jubiláló szovjet sarkkutatók Az Északi-Jeges-tenger sodródó jégtábláján második éve van úton a 25. szovfiet tudományos állomás. A jubileumi expedíció munkája egybeesik a sarkkutatások történetének jeles dátumával: az „Északi-sark” szovjet sodródó állomások működésének 45. évfordulójával. A Szovjetunió állami zászlaját 1937. június 6-án tűzték ki az első sodródó tudományos laboratórium fölött, amelynek Ivan Papanyin volt a vezetője. Az első négy szovjet sarkkutató nehéz, valóban hősies munkáját immár több mint 1500 tudós és szakember folytatta, akik azóta jelen voltak a sodródó jégtáblákon. A kutatók körülbelül 60 váltásban végezték itt a magas szélességi fokok természetének megfigyelését. Ez alatt az idő alatt kutatták az időjárást kialakító fő folyamatok mechanizmusait, meghatározták a jégtáblák cirkulációjának törvényszerűségeit, elkészítették a geomágneses terek pontos térképeit, tüzetesen megvizsgálták az óceánfenék domborzatát. Az összegyűjtött adatok jelentős mértékben hozzájárulnak az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött ama feladat megvalósításához, hogy tökéletesíteni kell az időjárás előrejelzésének módszereit, meg kell hosszabbítani a navigációt, a Szovjetunió fő északi-sarkvidéki hajózási útvonalán, az északi-tengeri útvonalon. Ilyen látványt nyújt felülről az „Északi-sark 25” szovjet sodródó állomás delmük már csak azért is fontos, mert hiányuk a mezőgazdaságban is érezhető. Soha nem képzelt mennyiségben elszaporodtak a mezei pockok, egerek és egyéb rágcsáló kártevők, amelyeknek éppen ragadozó madaraink voltak legjelentősebb pusztítói. Számos országban az egyes állatfajok - egyedeinek az értékét pénzösszeggel fejezik ki. Ezek eszmei értékek. Az értékelés alapja az egyes fajok természetvédelmi jelentősége. Magyarországon legkisebb — 300 forintnak megfelelő — eszmei értéke az apró énekesmadaraknak van, a legdrágábbak a féltve őrzött ritkaságok: a parlagi- és rétisas, a nagykócsag, a kanalasgém, a túzok. Értékük 50 ezer forint. Akik ezeket az állatokat elpusztítják, ekkora összegű kár okozásáért vonhatók felelősségre. Képünkön egy lelkiismeretlen orvvadász áldozatául esett kékvércsét láthatunk. Elpusztítójának nem bukkantak a nyomára. A tetemet gombaszedők találták meg a Bakonyban. (Berendi Ferenc felvétele) A holnap gyógyszerei Aszovjet tudósok sokat munkálkodnak olyan elvileg új orvosságok létrehozásán, amelyek maximális hatásuk mellett teljesen veszélytelenek lennének. A jövő gyógyszervegyészeté- nek egyik fő területévé válnak a neuropeptidek — a gerinces állatok és az ember agyveleje által termelt fehérjeanyagok. Ezekről a kutatásokról számol be Roman Kruglikov, az orvostudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia magasabb idegtevékenységgel foglalkozó és neurofiziológiai intézetének laboratóriumvezetője. A mai napig több tíz különféle neuropeptidet (NP) ismerünk. Feltételezhető, hogy az agyban több száz van belőlük. A tudósok először több mint húsz esztendővel ezelőtt ismerkedtek meg velük. Akkor a kísérletek során felfedezték, hogy ha az állatoknál eltávolítják az agy egy részét, a hipofízist, akkor erősen leromlik tanulékonyságuk és a megtanultak emlékezetben való megőrzése. A hipofízis által termelt hormonok kívülről való bevitelével a tanulékonyság és az emlékezés helyreáll. E kísérletek során a tudósok felfigyeltek egy érdekes tényre: az állatok szervezetébe nem a teljes hormont vitték be, például az adrenokortikotrop hormont — AKTH —, hanem annak csupán egy részét. S elég volt az állati szervezetbe e molekuláknak csupán meghatározott kis töredékeit bejuttatni ahhoz, hogy az állat újból visszanyerje emlékezetét és tanulékonyságát. Az emlékezet hatékonyabb és tartósabb helyreállítását érték el a tudósok a vazo- presszinnel végzett kísérletekben. Ez a hormon szabályozza a gerinces állatok és az ember szervezetében a víz-só cserét. A vazopresszin molekulájából eltávolították a hormonális hatást kiváltó részt. A megmaradt fragmentum az állat szervezetébe juttatva gyorsan és hosz- szabb időszakra állította helyre az emlékezetet. A szerveskémikusoknak sikerült szintetikus úton előállítaniuk ja neuropeptidek többségét, egyeseket már fel is használnak a gyógyításban. így például a kutatások során kiderítették, hogy a vazopresszin rögzíti a kialakított feltételes reflexeket. Az alkoholiztnus gyógyításának egyik módszere pedig éppen a szeszes italok iránti undor reflexének kialakításán alapul. Egyes betegek a gondozóintézetben való távozásuk után bizonyos .idővel mégis visszatérnek az italozáshoz. Ha azonban az alkoholizmus elleni gyógykezelés idején a paciensnek va- zopresszint adtak, akkor az undor reflexének tartóssága lényegesen fokozódott. Ezt a2 új gyógymódot másfél esztendeje alkalmazzák, s a betegek többségénél nem fordult elő visszaesés. Ma már pontosan tudjuk, milyen neuropeptidek váltják ki az éhség, a jóllakottság, a szomjúság érzését, melyek keltenek elégedettséget, melyek késztetnek mozgásaktivitásra, vagy teszik az embert aluszékonnyá, melyek biztosítják a tanulékonyságot vagy erősítik az emlékezetet, melyek hatnak a gyomorra, a szívre, melyek növelik a hőmérsékletet, a vérnyomást. A neuropeptidek funkcióinak és mechanizmusainak további megismerése új utakat fog nyitni különleges, de az ember számára nem idegen gyógyszerek létrehozásához. K. G. Csaroit A Bajkál—Arnúr vasútvonal nemcsak az „évszázad építkezése”, hanem „mellék- termékként” számos új földtani fölfedezés is kapcsolódik hozzá. A vasútépítést mindig alapos geológiai vizsgálat előzi meg. s ennek során a Csara folyó mentén egy különlegesen szép, orgonalila színű, tömör, kitűnően csiszolható ásványt is felfedeztek. Előfordulásának helyéről csaroitnak nevezték el, kémiai elemzés alapján egy meglehetősen bonyolult összetételű kalcium—bárium —nátrium-szilikát. Az ásvány valamikor több száz millió évvel ezelőtt a mészkő és az alkáli fémekben gazdag magma érintkezéséből keletkezett. A szép és jól csiszolható ásvány valószínűleg kedvelt nyersanyaga lesz a dísztárgyaknak, ékszereknek. ,
