Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

1984. SZEPTEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meggyőzés és védelem A törökszentmiklósi munkásőregység a napokban tartott először mozgó célra lövészetet a kunhegyesi bázison. Ebből az alkalomból beszélgettünk Herczeg István parancsnokkal arról, hogyan ítéli meg a hozzá tartozó munkásőrök szakmai­politikai felkészültségét, fegyelmét, erkölcsi arculatát, és ar­ról, hogy milyen a kapcsolatuk a társ-fegyveres erőkkel. „ Tlszásokkaln Lengyelországban A magyarok sikerei A szabadtéri színpadon műsort adott a Tisza táncegyüttes zenekara is Fotó: Tóth Éva — Két honvédségi alaku­lattal kölcsönösen segítjük egymást, — mondta a pa­rancsnok. — A területünkön lévő rendőri egységekkel együttműködünk a közrend és a közbiztonság érdeké­ben. A fegyelem szilárd ná­lunk. Sem fegyelmi vétség, sem rendkívüli esemény nem volt az utóbbi időkben. Az új iránt fogékonyak és segí­tőkészek munkásőreink. A kunhegyesi bázis gyakorló­terének kialakításához pél­dául ötszáz óra. társadalmi munkával és azon felül — résziben a bázisüzemeknek köszönhetően — sok ezer fo­rint értékű anyagi támoga­tással járultak hozzá. Sok szép példa van egymás se­gítésére is. Gyakran elhang­zik: „Azzal az indokkal, hogy házat építsz, ne ma­radj távol a foglalkozásról, inkább mondd meg, hogy mikor, hányán menjünk se­gíteni, és milyen szerszámot vigyünk.” — Hogyan ikészülnek a fel- szabadulás 40. évfordulójára és a pórt XIII. kongresszu­sára? —• Sok helyen tettek fel­ajánlást munkásőreink. Csu­pán példaként említem, hogy a mezőtúriak négyszáz órai munkával segítik az öregek napközi otthonát, il­Az Ifjúsági Törvény meg­jelenése óta országosan- és megyénkben is nagyobb gon­dot fordítanak a fiatalok élet- és munkakörülményei­re, lakáshelyzetükre, közéleti, művelődési és sporttevé ­kenységükre. Egyre jobban gyakorlattá válik, hogy más témák tárgyalásánál is ér­vényesülnek a fiatalok érde­kei. Mint az a megyei tanács művelődési ifjúsági és sport- bizottságának tegnapi ülésén elhangzott, a törvény megje­lenése óta számottevően ja­vultak a tanuló ifjúság neve­lését, oktatását szolgáló fel­tételek. De továbbra is gon­dot okoz, hogy kevés az is­kolai tanterem és kollégiu­mi férőhely. Nőtt a fiatalok iskolázottsága, szakképzettsé­ge. Jelenleg az általános is­kolát végzettek csaknem 97 százaléka továbbtanul. Foko­zott figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetben levő fiatalok iskoláztatására, de az erőfeszítések ellenére sem megnyugtató a tanulmá­nyaikban lemaradottak fel­zárkóztatása és a tehetsé­gek kibontakoztatása. Ez an­nál is fontosabb feladat, mi­vel a megyében élő fiatalok több mint három százaléka veszélyeztetett helyzetű. Az ifjúság részvétele és helytállása a munkában megfelelő. Többségük be­csületesen dolgozik és telje­síti kötelezettségét. Gond vi­szont, hogy a pályakezdő fiatal diplomások nem min­dig a képzettségüknek meg­felelő munkakörökben dol­goznak, s így csökkent a ve­A pekingi opera Belső- mongóliai Társulata vendég­szerepei októberben hazánk­ban. Az 1960-ban alakult 40 tagú együttes turnéja során két alkalommal Budapesten — október 4-én a Fővárosi letve a szociális otthont A legfontosabbnak, azonban azt tartom, hogy teljes egészé­ben betöltik hivatásukat. Ezen mindenekelőtt azt ér­tem, hogy segítik a politikai tisztánlátást, erősítik a nép­gazdaságot, szilárdítják az állampolgári fegyelmet. Se­gítik az ifjúság szocialista nevelését. Fegyveresen is jól felkészültek a haza vé­delmére. A meggyőzés és a védelem tehát két fontos tényezője a testületen belül a mi egységünknek is. — Hogyan fejtenek ki fel­világosító, meggyőző mun­kát? — Munkásőreink 52—55 százaléka tölt be valamilyen választott tisztséget, és di­cséretükre legyen mondva, egyik megbízatásukat sem hanyagolják el. Nem hivat­koznak sokirányú kötelezett­ségeikre. — És mi a bizonyság ar­ra, hogy a fegyveres kikép­zés is eredményes? — Nyugadtan elmondha­tom, hogy jól kiképzett a mi egységünk is. Vegyük pél­dául ezt a lövészetet. Mozgó célra most lőttek először munkásőreink, mégpedig géppisztollyal és golyószóró­zetők között a fiatalok ará­nya.. Szociális helyzetük leg­égetőbb gondja a lakáskér­dés. A lehetőségekhez képest próbálnak megoldást találni erre is, hiszen a névjegyzék­re elosztható lakások 40—50 százalékát a tanácsrendeletek szerint a fiatalok kapják. A megyei tanács 1984—86-ra programot fogadott el a fia­tal házasok, valamint a két- és több gyermekes családok lakáshoz juttatásának előse­gítésére. így például olcsó telkeket biztosítanak ré­szükre. A fiatalok kulturált szóra­kozására, a szabadidő hasz­nos eltöltésére is jobban oda­figyelnek megyénk társadal­mi, tömeg- és érdekképvise­leti szervei. Jelentős a megyében a kó­rus- és néptáncmozgalom, fejlődik a Fiatal Alkotók Klubjának tevékenysége. Sajnos az irodalmi színpa­dok nem sok sikert aratnak. De azért erre is van példa, a Fortuna és a Híd irodalmi színpad tevékenysége. A sportolás feltételei ja­vultak. Társadalmi összefo­gással megépült csaknem 200 sportpálya és 30 új tornate­rem. A bizottság ülésén az is elhangzott, hogy az ifjúságot érintő kérdésekben számba kell venni azokat az igénye­ket, amelyek kielégítése még megoldásra vár, de azokat a lehetőségeket is, amelyek megvannak, de a fiatalok nem élnek kellőképpen velük. — n. t. — Operettszínházban, október 15-én az Erkel Színházban — és hat ízben vidéken lép fel, életre keltve a hagyomá­nyos kínai színház legnép­szerűbb és legelterjedtebb válfaját, az úgynevezett pe­kingi operát. val jó, a többinél pedig ki­váló eredménnyel. — Mi vonzza az embere­ket az egységbe? Vannak-e utánpótlási gondjaik? — Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy munkásőr. idei lekötöttsége a kiképzés, a szolgálat, a közrendvédelmi szolgálat következtében 130 —140 órát tesz ki, a parancs­noki állománynál pedig még ennél is többet, felvetődhet a kérdés: mi vonzza az em­bereket a testületbe. Sze­rintem a Munkásőrség hiva­tásával való azonosulás mel­lett az őszinte, elvtársi- ba­ráti légkör köti ide az em­bereket. Bár az élet termé­szetes rendje szerint az ala­pítók közül kevesen szolgál­nak már közöttünk, után­pótlási gondjaink nincsen- nek. — A felszabadulás 40. év­fordulója é6 a XIII. párt- kongresszusra való felkészü­lés során egyébként — ugyanúgy mint minden más munkásőr-alakulat — mi is megírjuk egységünk törté­netét. Ha úgy tetszik, akár tankönyvül is szolgálhat­nak majd ezek a történetek a fiatal nemzedék számára. Megismerhetik belőlük, hogy miért küzdöttünk, milyen célok vezérelnek bennünket. Ez a munka már megkez­dődött. Alapító munkásőrök és két volt egységparancs­nok kapott megbízást az egység történelmének meg­írására. Dokumentum ’84 Országos amatörfilm- szemle Szolnokon Szolnok hatodik alkalom­mal ad otthont az országos szakszervezeti amatőrfilm­szemlének, amelynek meg­nyitóját holnap délután 2 órakor tartják a MÄV Jár­műjavító üzem művelődési központjában. A Dokumen­tum ’84 elnevezésű filmszem. lén az utóbbi három évben készült alkotások vesznek részt. A- versenyfilmek vetélésé­re holnap délután fél 3-tól, valamint szombaton délelőtt fél 10 és délután 2 órától ke­rül sor. A vetítéseket min­den alkalommal szakmai konzultáció követi. A szemlét — vasárnap délelőtt 10 órától a Tisza Filmszínháziban — a leg­jobb alkotások vetítése, eredményhirdetés, díjkiosztó ünnepség zárja. Elmúlott már az a szokás, hogy a szülő, lakodalom vagy disznóvágás után kós­tolót csomagoljon, s mondja a gyerekének: — Ezt pedig vidd el a ta­nító úrnak! Amíg csak egy tanító fog­lalkozott a gyerekekkel, ez a kis ajándék nem is igen volt probléma, de most már any- nyian tömik a gyerek fejét mindenféle tudománnyal, hogy nem tudja, kinek is juttasson a maradékból. Így inkább nem küld senkinek, nehogy valaki megneheztel­jen rá. Azért csak előfordul, hogy egyszer-másszor kitör belő­le az ajándékozási kedv, s ilyenkor nem bírja megáll­ni, hogy annak a tanítónak, kiről a gyereke a legtöbb jót mondja, ne vigyen vala­mit. Így állított be az egyik es­te hozzám Bordás Piros egy nagy kosár zöldpaprikával. Tudom, hogy fóliáznak már évek óta, s úgy látszik a jö­Alighanem emlékezetes marad a zbaszyni és a dab- rowcei fellépés is. minde­nekelőtt azért, mert ezekben a községekben igazán hálás közönséggel, végtelenül ked­ves vendéglátókkal találko­zott az együttes. A zbaszyni művelődési ház előtt a hely­béli népi együttes fogadta a csoportot, és kedves baráta­inkat, a svéd együttes tagja­it. A színpadok ugyan kicsik voltak, s meglehetősen ne­hezen állták a megterhelést, amelyet a „kemény” magyar férfitáncok jelentettek, de a siker itt sem maradt el. A fesztiválon estéről-esté- re önálló műsorral mutat­koztak be az együttesek. A „Tisza” — a svéd és az olasz táncosokkal. egy napon — lé­pett fel a szabadtéri színpa­don, amelynek nézőtere a fogvacogtató hideg, az eső ellenére is zsúfolásig meg­telt. Nyúlván a tapasztalat késztette arra a fesztivál rendezőit, hogy — akárcsak a megnyitón s később a ze­nekari hangversenyen is — a magyar együttes hangula­tos, a közönséget „felcsigá­zó” műsora zárja az estét. A „tiszás” lányok és fiúk könnyű kosztümeikben meg­lehetősen dideregve várták, hogy Broda bekonferálja őket. mint ahogy máskor is a következőképpen: „Mad- zsar, lengyel, két jó borát”! S miután már a közönség is elég jó kiejtéssel ismételget­te a szállóigévé vált monda­tot, kezdődhetett a műsor. A szatmári táncok, a verbunk, a lányok bagi-karikázója, _a Legénykék, a fiúk pásztor­tánca, a cigánytánc, a Ki­menő, s végül a fergeteges védelmüket ez alaposan megnövelhette, mert régi, rozzant kis házuk helyébe nagyon takaros épületet húztak. Ez a kosár paprika bizonyára nem hiányzott ne­kik sehol. — Tessék tőlem szívesen fogadni, tanító úr! — szólt kissé pironkodva, miközben lerakta kosarát az ajtóm elé. — Émán fiam sokszor mond­ja, hogy milyen jó szívvel tetszik vele foglalkozni. Ne­künk a fólia alatt annyi ter­mett az idén, hogy már nem győzzük a piaora hordani. — A fiad jó eszű gyerek, nem kell őt paprikával „megnyomni” — mondom tréfálkozva az asszonynak. Látom rajta, most már boldog is, mert észre vette, tudom, hogy nem azért hoz­ta ezt a kosár paprikát mint­ha meg akarna vele veszte­getni. — Tessenek belőle lecsót főzni. — No, hiszen, ha most mindből lecsót készítenénk, Jász-kun táncok most is megérdemelt sikert arattak. A hideg ellenére felforróso­dott légkörben többszöri is­métlést kért a közönség. A televízió munkatársai sem feledkeztek meg a gratuláci­óról. A lengyel tv ugyanis mindvégig „vette” a feszti­vál programját, s mint meg­tudtuk, a későbbiekben fol­klór-összeállításaiban sugá­rozza, minden hónapban más-más nemzet együttesé­nek műsora kerül a képer­nyőre. Egyébként a rádió is jelen volt. Egy alkalommal az autóbuszban várakozva, a rádió keresőjét csavargat­va óriási meglepetés ért ben­nünket; az éterben a Jász­kun táncok dallamai hang­zottak fel. S, ha már a tö­megkommunikációnál tar­tunk, érdemes megjegyezni, hogy a helyi lap első oldalán is viszontláthatta magát a „Tisza”, s olvashatta a kri­tikus meleg hangú méltatá­sát is. Ügy vélem, mindez nem csupán annak a szim­pátiának, hagyományos ba­rátságnak szólt. amelynek jeleit nap, mint nap tapasz­taltuk, hanem elsősorban az együttes valóban színvonalas műsorának. A „Tisza” meg­dolgozott a sikerért, még a fesztiválon sem múlt el úgy nap, hogy ne szakított volna időt próbára, gyakorlásra. A zenekar sajnos többszö­rösen „sorsüldözött” volt. Amellett, hogy eltörött a prí­más hegedűje, a hideg, ned­ves idő is megviselte a hang­szereket. Szinte minden fel­lépésnél számítani kellett arra, hogy hegedűhúr pattan. Ez többször be is követke­zett, végülis azonban bebi­zonyosodott; Seres Géza egy hétig is rájárhatnánk — nevetem el magam. De a feleségem, aki sokkal gyakorlatibb gondolkodású, mint én, már szedi is ki a válogatottan szép papriká­kat a kosárból, s rakja át az övébe. Illetlenség volna visszautasítani. — Hát aztán, te hogyan szoktad a lecsót elkészíteni? — kérdem Pirostól, olyan hangsúllyal, mintha én len­nék a szakácstudományok doktora. — Én csak tojással, mert Bálint, az uram, csak úgy szereti. Nem is tudtam, hogy másképpen is lehet. — No akkor a változatos­ság kedvéért a feleségem mindjárt megmutat neked egy új lecsóreceptet. Úgyis azon törte a fejét, mit főz­zön vacsorára. Elkészítitek együtt, azután megkóstolod. Páros szabadkozott egy da­rabig. Nem azért hozta a paprikát, hogy a végén még itt is vacsorázzon, de a fele­ségem biztatására rövidesen az asztal mellé állt, s a két asszony egy-kettőre megér­tette egymást a munkában. Egyikük a krumplit hámoz­ta, a másik a paprikát meg a paradicsomot szeletelte. A nemcsak hegedülni tud bra­vúrosan, de húrokat cserél­ni is. Mindenesetre nagy iz­galom előzte meg a fesztivál utolsó előtti napján a zene­kari hangversenyt. A zene s a lányok éneke azonban szé­pen szólt. — a műsor egy részét a rádió is rögzítette — később a fesztivál gáláján erre vonult be a magyar de­legáció. Mert a gálaest roha­mosan közeledett. Az egy hét nagyon gyorsan elsza­ladt, a zsúfolt programok közepette nem is nagyon számolgattuk a napokat. Persze „programon kívül” is sok minden belefért ebbe a néhány napba. Az is példá­ul, hogy az azerbajdzsáni ze­nészektől dalokat tanuljunk, az egyiptomiaktól táncaikat lessük el, s dobosuk virtuóz játékát csodáljuk, hogy a görögök büszke, méltóságtól, erőtől duzzadó táncait pró­bálgassuk, hogy címeket cse­réljünk s ha „kézzel, lábbal” mutogatva is, minden angol, orosz és egyéb nyelvtudásu­kat latba vetve, szót értsünk egymással. Tehát a gála. Talán elkép­zelni is nehéz; a színpadon hat-hétszáz ifjú, a különbö­ző népek sokszínű viseleté­ben táncolt azokra a lengyel dalokra, amelyeket a tizen­három nemzet zenészeiből alakult alkalmi zenekar ját­szott. A látvány lenyűgöző volt. Zdislaw Gruberski. a fesztivál igazgatója ekkor nyújtotta át azt a díszes ser­leget és oklevelet, amely hosszú évek múlva is emlé­keztet majd a „Tisza” len­gyelországi útjára. munkából én sem maradhat­tam ki, pedig már éppen szökni próbálkoztam az új­sághoz ... Nekem jutott a hagymapirítás. Rövidesen olyan illat áradt ki a kony­hából, hogy még az utcán járók is megálltak egy pil­lanatra, s nagyokat szippan­tottak a nyálcsorgató levegő­ből. « Rövid idő múlva már az asztal mellett ültünk mind­hárman, s nem győztük di­csérni a főztünket. Közben, inkább a beszél­getésben, mint az evésben, annyira elhaladt az idő, hogy ránkharangoztak. Piros gyorsan felugrott, s ijedten kapkodta össze holmiját. — Jól nézek ki mondha­tom ... Én jóllaktam, Bálint meg hazajön, s nincs vacso­ra. Nem fog megdicsérni. ..! A feleségem pedig már rakta is egy lábosba a ma­radékot. • — Tedd csak el, Piroskám, ezt a kevés lecsót! Bálint biztosan örömmel fogyasztja el vacsorára. Legalább mi is küldhetünk neki egy kis kóstolót. Piros már messze járha­tott, mikor eszünkbe jutott, hogy elfelejtettük megkö­szönni a paprikát. — sb — Fiatalok Munkában, tanulásban, szórakozásban Kínai zenés színház Török Erzsébet (Vége) Kunráth Sándor A KÓSTOLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom