Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. SZEPTEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kettős jelölés után Gazdag Sándor a Mészöv új elnöke Kitüntették Szentesi Lászlót Küldöttgyűlés a megyei szövetségnél Tegnap délelőtt küldött­gyűlést tartott a Fogyasztá­si Szövetkezet Szolnok me­gyei Szövetsége. A tanács­kozáson részt vett Szlame- niczky István, a Szövosz el­nöke, Mohácsi Ottó megyei tanácselnök és Simon József, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára. A küldötteket Tigyj Ist­ván Mészöv elnökhelyettes köszöntötte, s bejelentette, hogy mint azt a meghívóban is jelezték, személyi kérdés­ben is döntenie kell a szö­vetség legmagasabb fórumá­nak. Épp ezért a napiren­dek megtárgyalása előtt je­lölőbizottságok és szavazat­szedő bizottságot választot­tak a küldöttek. A megye fogyasztási szövetkezetei idei, első félévi tevékenysé­gének értékelése és elfoga­dása után a küldöttgyűlés tudomásul vette a megyei szövetség 1983. évi mérlegé­ről és költségvetési gazdál­kodásáról beterjesztett be­számolót, s jelentést fogadott el az elnökség két küldött- gyűlés közötti időszakban végzett munkájáról. Az elnöklő Tigyi István ezután bejelentette: — Szentesi László, a Mé­szöv elnöke egészségi álla­potára tekintettel kérte nyugdíjazását, ezért az el­nökség — egyetértésben a felsőbb szervekkel — java­solja a küldöttgyűlésnek, hogy Szentesi Lászlót saját kérésére, nyugdíjba vonulá­sa miatt mentse fel elnöki tisztségéből. A küldöttgyű­lés a javaslatot elfogadta, a felmentést 1984. október 31-i hatállyal megadta. Ekkor kért szót Szlame- niczky István, a Szövosz el­nöke. Méltatta Szentesi László szövetségi munkáját, gazdag életútját, amelyet Szolnok megyében járt be, s fontos párt-, állami, szövet­kezeti tisztségekben dolgo­zott szorgalmasan, ember­séggel köztiszteletet kiérde­melt szerénységgel. Arra kérte a nyugdíjba vonuló szövetségi elnököt, hogy ere­jéhez, egészségéhez mérten munkálkodjék továbbra is a Szövosz elnökségi tagja­ként, s a megyei szövetség­ben is. Felszólalását a kö­vetkező bejelentéssel fejezte be: ' ; Az Elnöki Tanács megbí­zásából Szentesi Lászlónak, a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége elnökének, nyugdíjba vonu­lása alkalmából átadom a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést. Kí­vánok neki nyugodt pihe­nést, javuló egészséget és sokáig éljen szerető család­ja, s a szövetkező Szolnok megyei emberek nagy kö­zössége körében! A kitüntetést meleg sza­vakkal köszönte meg Szen­tesi László. Tigyi István ez­után Sárosi Bélának a jelö­lőbizottság elnökének adta át a szót. A jelölő- bizottság elnöke elmond­ta, széles körű eszme­csere előzte meg a küldött- gyűlést, a jelölőbizottság nemcsak a küldöttekkel, ha- hanem a szövetkezet veze­tőivel, tagságával is tanács­kozott. Egyeztetve a felsőbb szervekkel, a törvényesség szellemében a bizottság él a kettős jelölés lehetőségé­vel. Egyaránt alkalmasnak véli az elnöki feladatok ellá­tására Gazdag Sándort, a tiszafüredi Áfész elnökét és Tóth Józsefet, a Mészöv el­nökhelyettesét. Eddigi mun­kájukkal mindketten bizo­nyították szakmai, politi­kai hozzáértésüket, vezetői készségüket. Ezért rangso­rolás nélkül javasolják a két jelölt nevének felvételét a szavazólapra, hogy közü­lük válassza meg a küldött- gyűlés a szövetség új el­nökét. Mivel a két jelöltön kívül másra javaslat nem érkezett, a küldöttek titkos szavazással megválasztották a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége új elnökének Gazdag Sán­dort. A küldöttgyűlés Mohácsi Ottó megyei tanácselnök fel­szólalásával ért véget, aki a megyei párt- és tanácsi ve­zetés nevében hosszú életet, javuló egészséget kívánt Szentesi Lászlónak, s bizto­sította a megyei szervek tá­mogatásáról a november el­sején munkához kezdő új szövetségi elnököt, Gazdag Sándort. • • * Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának: első titkára teg­nap a kora délutáni órákban találkozott Szlameniczky Ist­vánnal, a Szövosz elnöké­vel. A megbeszélésen jelen volt Gazdag Sándor, Mohá­csi Ottó, Simon József, Szen­tesi László és Tóth József. — sj — Dlést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. A testület megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együtt­működési szerződést, ame­lyet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a Mongol Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látoga­tása alkalmával 1984. jú­nius 1-én írtak alá. Az Elnöki Tanács a Mi­nisztertanács előterjesztése alapján határozatot hozott arról, hogy a Bajai Tanító­képző Főiskola a jövőben Eötvös József Tanítóképző Főiskola néven folytatja működését. A továbbiakban a testület kinevezésről határozott, majd bírákat mentett fel és választott meg. * • * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tóth Lászlót 1984. szeptember 1. napjától közlekedési minisz­tériumi államtitkárá nevez­te ki. Magda árpád köszöntése Tegnap délelőtt Mezőtú­ron, a városi pártbizottság épületében Majoros Károly, a megyei pártbizottság el­ső titkára köszöntötte Magda Árpádot, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend tu­lajdonosát 85. születésnapja alkalmából. A veteránnak a megyei pártbizottság első titkára a munkásmozgalomban több évtizeden át kifejtett mun­kássága elismeréséül átnyúj­totta az Elnöki Tanács ki­tüntetését, a Munka Érdem­rend arany fokozatát és a megyei pártbizottság kö­szöntő levelét. Az ünnepségen jelen volt Móricz Béla, a városi párt­bizottság első titkára. Több szén Visontáról Az idén már számítógé­pek segítségével tartják szá­mon, hogy a művelés alatt lévő területen mikor, mi­lyen a fejtett szén minősége Visontán. Ebben az évben négy millió nyolcszászezer tonna szenet termeltek ki Visontán, amelynek fűtőér­téke átlagosan 1569 kalória, a tervben szereplő 1500 ka­lóriával szemben. flz ország szénhidrogén-termelése az AlYöldön összpontosul (Folytatás az 1. oldalról.) lati Érmeket és miniszteri (kitüntetéseket, Péceli péla pedig bányamentő szolgálati okleveleket adott át. Az ün­nepség Pongrácz Istvánná zárszavával ért véget. (A bá­nyásznap alkalmából a Kő- olajkutató Vállalatnál több mint 30 millió forint jutal­mat osztottak ki.) Az ország legnagyobb energiatermelő vállalata, a Nagyalföldi Kőolaj és Föld­gáztermelő Vállalat három­ezer-négyszáz dolgozója és azok családtagjai is megün­nepelik a bányásznapot. Köz­ponti székházukban augusz­tus 30-án iparművészeti ki­állítást nyitottak. tegnap délután pedig ugyanott ünne­pi megemlékezést tartottak, kitüntetéseket adtak át, majd megkoszorúzták a szol­noki szovjet hősi emlékmű­vet. Az NKFV központi ünnep­ségét ez alkalommal a válla­lat orosházi üzemében tart­ják ma délelőtt. Az ünnepsé­gen Szabó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára tart beszédet. A ha­gyományokhoz híven bizo­nyára méltatja az alföldi ■'olajbányászok eredményeit. A vállalat dolgozói rá is szolgálnak a dicséretre, hi­szen tavaly ők adták a hazai kőolajtermelés 75, a földgáz­termelésnek pedig a 86 száza­lékát. Tízmilliárd köbméter földgáz forgalmazásával biz­tosították a hazai igények kielégítését. A XIII. párt- kongresszus és felszabadulá­sunk negyvenedik jubileuma tiszteletére indított munka­versenyhez csatlakozva vál­lalták, hogy a VI. ötéves terv időszakára tervezett kőolajtermelést ötvenezer tonnával, a földgáztermelést pedig 1,67 milliárd köbméter­rel, az egyéb gáztermék-ér­tékesítést pedig 340 ezer ton­nával teljesítik túl. A jövő megalapozása érde­kében fontos fejlesztési mun­kálatokat is célul tűztek. Azok közül — csupán példa­ként említve — figyelemre méltó az algyői mezőben az etándús gázzal történő ter­melés előkészítése, az üllési mező termelésbe állítása az endrődi beruházás megvaló­sítása, Eger térségében az égetéses és a gőzkiszorításos termelési kísérlet, a hajdú- szoboszlói földalatti gáztáro­ló bővítése. A bányásznapon a vállalat dolgozói közül háromszázki- lencvenen részesültek kitün­tetésben. Ez alkalommal 24,9 millió forint jutalmat osztot­tak ki a NKFV-nél. A vállalat szajoli szabad­idő-központjában ma egész­napos kulturális és sportmű­sor lesz. Új tanévet kezdünk Szeptember elseje van Ezen a napom, évről évre életritmust válit az ország. Egyszeribe ünneplőbe öltö­zött, nyüzsgő gyermeksereg­től válik jól érzékelhetően népesebbé a város, a község, de még a vonat, a vasútáLlo- m|ás is. Szolnok megyében is néhány száz híján 100 ezer óvodás kis- és nagydiák kez­di meg az 1984/85-ös tanévet. Alig van család, amelyben ne hozna változást, örömet, gondot vagy éppen a kettőt együtt e hagyományos szep­temberi nyitány. A munka „dandárját” kez­di meg ismét a megye közel hatezer közoktatási dolgozó­ja. Azzal együtt is, hogy az előzőhöz hasonlóan az új tanévben sem sóik a közvet­len „újítás”, tehát a myugod- tabb, elmélyültebb munkára lehet számítani, lesz tenni­valójuk. Hosszabb távú koncepcio­nális tevékenységet kell foly­tatniuk ajz előző tanévek mindén, tapasztalatának al­kotó felhasználásával. E tanévben, ünnepeljük hazánk, megyénk, települé­seink felszabadulásának 40. évfordulóját. A helyi társa­dalomiba jól beépült, „nyi­tott” iskola számára ez a színvonalas mevelőmuinka ezernyi jó lehetőségét adja. Az ország életének legje­lentősebb közéleti eseménye, a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa is az új tanév idejére esik. Kommunista nevelőinknek természetesen, a szervezeti szabályzat által megkívánt joguk és kötelességük a pél­dás közéleti aktivitás az elő­készítés minden fázisában,. A kongresszushoz kapcsolódó és minden, szinten sorra ke­rülő fél évtizedes távlatú ér­tékelés és célkitűzés azon­ban természetesen egész tár­sadalmunk további fejlődé­sére, így a közoktatás főbb tennivalóira is meghatározó. A 40. évfordulóhoz és a kongresszushoz kapcsolódó­an az egész évre kiterjedő tevékenységrendszer keretei között mindenütt adott a le­hetősége annak, hogy a moz­galmi szervekkel jól össze­hangoltan — a társadalom általános törekvéseinek meg­felelően — elinduljon egy- egy nem mesterkélt, jó kez­deményezés vagy vállalás, mely később értékes iskolai hagyomány magvává válhat. Ne feledjük el azt se, hogy az új magyar közoktatás első jelentős termékének, az álta­lános iskolának a négy évti­zedét is értékelhetjük majd 1985-ben. A szocialista kol­légiumi mozgalom 25 éves jubileuma jegyében pedig ősszel országos konferenciá­ra kerül sor. Szolnok megye „legújabbkori” neveléstörté­netének jelentős lapjai fű­ződnék e mozgalomhoz, melynek feltárásában^ köz­kinccsé tételében még van­nak adósságaink. Iskola- ügyünk gyarapodását szol­gálná, ha a konferencia je­lentős állomássá válhatna a magyar kollégiumi élet meg­újhodásában. Erkölcsi köte- lesséégümk, hogy közreadjuk ezen a rendezvényen azokat az értékes tapasztalatokat, amelyek a megyében felhal­mozódtak, de azokat az igé­nyeket, várakozásokat is. mely itt dolgozó nevelőitér- sainikiban munkál. A közoktatás korszerűsí­tésének folyamatában neve­lőinknek tovább kell vinni­ük az oktatáspolitikai hatá­rozat végrehajtásából adódó mindennapi teendőket; meg kell kezdeniük a távlati fej­lesztés programjából követ­kező feladatok megvalósítá­sát. Az utóbbihoz adnak majd helyi támpontot az őszi nevelési értekezletek, ahol gyakorlatilag elkészülhetnek a következő tervezési ciklus iskolai pedagógiai program­jának alapgondolatai is. A közoktatás távlati fejlesztési programja mellett a párt­értekezletek értékelései, cél­kitűzései alkotják majd azt a másik piaiért, amelyre az újahb ötéves megyei, helyi és intézményi művelődési programokat építeni lehet. Ezek a programok legjobb iskoláinkban régóta a konk­rét körülményekre épülnek, az értékes hagyományok rendszerét alapozzák, fejlesz­tik. Szeretnénk, ha jelentő­sen gyarapodnék az egyéni arculatú, a nevelő-oktató munkában eredményesebb oktatási intézményeink szá­ma. Sok munkát igényel neve­lőinktől a differenciált pe­dagógiai tevékenység jobb érvényesítése, amely a te­hetséges, illetve a hátrá­nyos helyzetben lévő gyer­mekek segítésének legfőbb módja. Iskoláink nyugodt munká­ja érdekében is igen fontos folyamatos feladatnak tart­juk a munkahelyi demokrá­cia további fejlesztését, a nevelőtestületi fórumok tény­leges szerepének növelését. Persze aligha lesz konstruk­tív nyugalom iskoláinkban anélkül, hogy társadalmunk egésze ne tisztelné úgy a ta­nítási órát, mint kezdjük — szerencsére — becsülni a ter­melési időit. Az új tanévvel kezdődően változtatni kívánunk felü­gyeleti munkánkon is. Na­gyobb szerepet szánunk az isikolák belső tényezőinek a színvonalasabb munkára ösztönzésben. Sokat változott az utóbbi években a szakfel­ügyelői portré is. Mind több feladatot vállalnak a neve­lők továbbképzésében, segí­tésében. Oroszlánrészük volt az új nevelési-oktatási ter­vek bevezetésében is. Talán nem áll távol a valóságtól az az ideális szituáció, ami­kor a szakfelügyelő a tiszteit és örömmel várt hozzáértő tanácsadó, a szakma „meste­re” az iskolában, akitől hosz- szahbtávú eligazítást kap az iskolavezető és a szakmai munkaközösség egyaránt. Nevelőink jól tudják, sohasem volt nagyobb szük­ség szakmai, politikai, mód­szertani megújulásra, szem­léletváltozásra, mint az utób­bi években. E folytonos meg­újulás, a „lámpás” utántöl­tése nélkül az egyébként ko­rábban legjobban felkészült nevelőnek is nehéz ma ered­ményes munkát végeznie. Az önképzés, a továbbképzés formája természetesen sok­féle lehet. Ezer lehetőséget ■kínál erre a mozgalmi tevé­kenység, a gazdag és sok­színű sport- és kulturális élet, valamint a közéleti munkálkodás is. Mi, a közoktatásirányítás munkásai arról vagyunk meggyőződve, hogy Szolnok megyében sok igazi „tanár- egyéniség” és „tudóstanár” van, akiknek teljesítménye megjelenik neveltjeik kép­zettségében, személyiségéiben, helytállásában, eredményes továbbhaladásában, a tanul­mányi és más versenyek eredményeiben, a szakmai pályázatokban és még sok másban. Tudjuk azt is, a fe­szített munkakörülmények közepette is erre az önmagát folytonosan megújítani tudó pedagógusra van a jövőben még inkább szükség. Őszin­tén sajnáljuk, hogy a jól megérdemlőit nyugalomba vonulás okán több olyan igazgatónktól kellett és kell megválnunk az idén, akik igazán „egyéniségek” voltak a maguk szakterületén, akik több évitizedes értékes veze- tői munkásságukkal vívták ki maguknak szőkébb és tá- galbb környezetük elismerő tiszteletét, vagy éppen fiatal­ságuk és öntudatuk teljes lendületével szolgálták az új magyar oktatásügy és ifjúsá­gi mozgalom első lépéseit, kibontakozását Nevelőink döntő többsége jó és javuló feltételek mel­lett láthat munkához. A tár- sadálmi edismterés számos más formája mellett éppen a tanévkezdéssel egyidejűleg emelik a pedagógusok fize­tését. Társadalmi közvéle­ményünk tudatában volt ugyan annak, hogy a peda­gógusok kereseti viszonyai az utóbbi években már lé­nyegesen elmaradtak a más ér­telmiségi munkakörökben dolgozókéhoz képest, mégis az ország mai gazdasági helyzetében a jogosultság el­ismerésével együtt sem volt könnyű a megvalósítás, melynek egyébként a későb­biekben a folytatását, a ki­egészítését, a kiterjesztését is remélni lehet. Lényegesen fejlődtek a tár­gyi feltételek. Űj iskolák épültek Karcagon, Martfűn, Szolnokon. Jelentékeny volt — sok társadalmi munka ki­egészítésével — a bővülés Jászszentandráson, Jánoshi- dán, Alattyánban, Jászárok- szálláson, Tószegen, Ftegy- vemeken. Befejeződött — lényeges bővüléssel — a jász­berényi Lehel vezér Gimná­zium felújítása. Néhány ki­sebb jelentőségű bővítéstől, külső karbantartástól elte­kintve e munkák a tanév­kezdésre befejeződtek, ör­vendetes, hogy ezt a körül­ményt és — különösen az említett községek — lakossá­gának lelkes áldozatvállalá­sát elismeréssel nyugtázta a Tv-híradó is. Iskoláink — óvodáink nyári karbantartá­sát — immár szokásosan — segítették az üzemek, a ter­melőszövetkezetek és a szo­cialista brigádok. Ahol pe­dig új iskola épült vagy bő­vült, többnyire segített a te­lepülés apraja-nagyja, a munkásoktól, termelőszövet­kezeti dolgozóktól, a szülői I munkaközös ségi tagoktól a tanácselnökig és nem kevés­sé az érintett iskola nevelőiig. Köszönet ezért a munkáért! összességében 1984. csak­úgy, mint 1980., 1982. felso­rakozik azok közé az évek közé, amikor különösen je­lentékenyen fejlődött a me­gye általános iskolai hálóza­ta. Kongresszusi számadás­ként is elmondhatjuk majd, hogy az 1980—1984-es fel- évtizedben általános iskolai osztálytermeink száma kb. 27°/o-kal emelkedett. Ezzel együtt igaz, hogy még ez a lényeges fejlesztés sem tud­ta az általános iskolai ellá­tottságiban az országos szint­től régen kialakult elmara­dásunkat megszüntetni. Ez olyan kézzelfogható formá­ban is megnyilvánul, hogy pl. Tiszakürt vagy Abádstaa- lók és Tiszafüred nevelőit nem boldogítja a mégoly op­timista értékelés sem a sok általános iskolai tanterem épüléséről mindaddig, míg az ő iskolájuk is meg nem valósul. Ám azt is jól tudjuk, a legkorszerűbb épület is halt és lélek nélküli tárgy, ha nincs aki mozgásba hozza, sikeresen és eredményesen működtesse, azaz gazdag tar­talmi tevékenység nélkül. A nevelő-oktató munka meny­nyi ségi személyi feltételei tekintetében általában több a gondunk, mint tárgyi vo­natkozásiban. Ügy tűnik, „eredményként” mindössze- annyit láthatunk 'be ma, hogy a tanerőhiány és a ké­pesítés nélküliek számának közel-stagnálását lehet re­mélni az általános és kifeéfp- fokú iskolai valamint nap­közis tanulói létszámnöveke­dés ellenére is. Sajátossága azonban utóbbi éveinknek az is, hogy egyre jelentősebb számban mennek nyugdíjba kartársaihk. ök azok, akik a felszabadulás után. közvet­lenül az igen gyorsan kiter­jedő iskoláztatás érdekében juthattak diplomához. Több­ségük — örömünkre — még egészségesen, jó erőben tud­ja segíteni iskoláinkat, ha a munkájuk iránti megbecsü­lést kifejező jó szóval hív­ják őket. És jönnek termé­szetesen a fiatalok. Pályánk folytatói a harmadik évezred pedagó­gus derékhada. Ma délelőtt 170-en tesznek esküt a me­gyei tanács elnöke előtt. Az ő belépésükkel, a nyugdíja­sok segítségével, kicsit több túlórával és — úgy tűnik — a múlt évinél nem több ké­pesítés nélküli nevelő alkal­mazásával a problémák mindenütt áthidalhatók. Indítsuk hát az 1984/85-ös tanévet reménnyel, bizako­dással és azzal a törekvéssel, hogy mindent megteszünk a hétköznapok zavartalan ne­velő-oktató munkájának ér­dekében. Dr. Vincze Sándor a Megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályának vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom