Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 1. I Arcképvázlat I A munka haragját sose vitte haza menjen és megálljon A higanygőzlámpák elsőként — a Titász működési területén — Szolnokon váltották fel a közvilágítás hagyományos normál izzóit, Farkas Ferenc brigádjának közreműködésével. A hibaelhárítás, a karbantartási munkák „karmestere” is Farkas Ferenc művezető a megye- székhelyen. Olykor kisebb beruházások kivitelezését is vállalják egy-egy szűk utcában, ahol az arra hivatottaknak teljesítménybérben nem kifizetődő. És pines jblyan társadalmi munka, amiben kezdeményező, mozgósító és végrehajtó szerepet ne vállalna a Dobi István Szocialista Brigád. Erről a város vezetői, az MHSZ, a munkásőrség vezetői is jól ismerik őket. Egy kommunista műszak alkalmával találkoztunk először. annak az épületnek a felújításánál, amelyből a rokkantak közös székháza lett. A társadalmi munkában szorgoskodó, a ház teljes elektromos hálózatát kicserélő villanyszerelő brigád vezetője egy pillanatot se tétlenkedett, miközben igyekezett jó hangulatot is teremteni. (Sokadik szombatjuk telt már akkor munkával, hiszen a MÁV-lőtér villamosítása is elvett pár hétvégét tőlük, azelőtt meg a cukorgyári pincelőtér ...) Az ünnepélyes átadáson láttam viszont Farkas Ferencet, amikor a városi tanács elnökhelyettesétől átvette brigádja munkájának elismerését, a Társadalmi Munkáért plakett bronz fokozatát. Zavarában elpirult. Este az egyesületek fehér asztal mellett látták vendégül a kivitelezésben részt vett társadalmi munkásokat. Közülük ő köszöntötte a honfoglalókat. és átadta brigádja ajándékát. A pirosba kötött emlékkönyv első lapjára azt vésték: „Dolgozni csak pontosan, szépen ...” Alá is írták mindahányan. „... úgy érdemes ...” — ezt megannyiszor bizonyította már életében, csak önmagáról nehéz beszélni, monmondandója egyre visszakanyarodik a közös tevékenységhez. Ügy kell kicsalogatni belőle, hogyan választott szakmát? Az áramszolgáltató vállalat mellett laktak a Ságvá- ri úton, a polgári iskola elvégzése után a szomszédba szegődött hát ipari tanulónak. Akkor tizenhat éves volt, ma ötvenegy, s még mindig az első, az egyetlen munkahelyre esküszik. Nem érte be a szakmunkás bizonyítvánnyal: „korelnök voltam tíz éve, amikor a szak- középiskolát elvégeztem, finommechanikai műszerész bizonyítványt szereztem .. Munkatársai, barátai szerint mindig jókedvű. Tiltakozik: „ha kell. erélyes is tudok lenni. Elég nagy szám van munka közben, megmondom a rrtagamét, ha valami nem tetszik, de nem fenyegetőzöm, nem osztogatom a fegyelmit. Jobb szóval elrendezni mindent...” Még azt is hozzáteszi, hogy soha nem vitte haza a munka haragját. A család nem érezte hátrányát sokoldalú elfoglaltságának. Jól megtanult gazdálkodni az idejével, a zavarelhárítók kulcsos készenlétének éveiben ez különösen jól jött, amikor felesége súlyos betegsége miatt alig tízéves kislányuk nevelése rá maradt. Nehéz hat év után veszítette el asszonyát, másikat nem is hozott a házhoz. Arra büszke, hogy értelmes életre nevelte gyermekét annak ellenére, hogy Törökszentmik- lóson, Tiszasülyön volt egy elég nagy létszámú építőcsoport vezetője. Motorozott, hogy apa és lánya minél többet együtt lehessen. Nem is csalódott, a kislány elvégezte a Kandó Kálmán főiskola erősáramú villamos tagozatát, ma üzemmérnök a Fővárosi Gázműveknél. Lakást is kap a közeljövőben, — két év után ennyire elégedettek vele. Kell ennél nagyobb öröm egy apának?! Talán, ha majd Erzsiké férjhez megy, édesapja is társat keres magának, nem jó egyedül. Bár sok időt nem tölt otthonában, még szabadságon sem volt az idén, olyan sok feladat összejött. Ez a közéleti ember sorsa. Fiatalon kezdte, még a katonaság előtt, és utána ismét megválasztották az üzem KISZ- titkárává. Csaknem a nősülésével egyidőben, 1958-ban lett munkásőr. Párttag is. Nyolc éve kellett választania, hogy marad-e az üzemi párt- szervezet vezetőségének tagja, vagy vállalja az MHSZ üzemi szervezetének vezetését. Elvállalta. A két szakosztályban 82 tag tevékenykedik meglehetősen aktívan, nincs olyan verseny, városi rendezvény, ahol ott ne lenne egy-két csapatuk. Brigádja is azóta vette fel az MHSZ előnevet, 18 tagjából kerülnek ki rendre minden- iféle találkozók, események fő szervezői — nem véletlenül, volt kitől tanulniuk. Most éppen a kirendeltségi találkozót szervezik. Az előző hét végén, szombaton a horgászversenyt kellett előkészíteni, vasárnap a családtagjaikkal Békéscsabára kirándultak a motoros műrepülő világbajnokság záróprogramját nézték meg, aztán a gyulai várat. Idén már Lengyelországba is eljutottak együtt, jövőre a Szovjetunióba készülnek néhány napra a brigád pénzéből. De addig még rengeteg közös feladat vár rájuk. És Farkas Ferenc brigádvezető is csak kiveszi a szabadságát, miután már a többiek mí|id Visszatértek, hogy körülkerítse kis hobbitelkét, akkurátusán, pontosan, ahogy mindenben megszokta, mert csak „úgy érdemes ...” Rónai Erzsébet Beteg autók Induljon, fl választékos modorú középkorú férfi azzal a reménnyel lépett be a garázsból átalakított parányi, maszek műszaki cikkeket forgalmazó üzletbe, hogy használható tanácsot is kap nemcsak alkatrészt. — Az öreg Renault-om a műszaki vizsgán megmérettetett és könnyűnek találtatott a repedt féltengely, a porvédő sapka miatt. Mit gondol, egy ügyes kezű mester a Dacia porvédőjével össze tudja bütykölni ? — Igen, elképzelhető, — mondja a kereskedő asszony, és már adja is a két porvédőt, darabonként ötvenért. — Kíméletesen bánjanak vele, akkor, ha mégsem jó, visszaveszem. — Ugyan! Egy százast a remény is megér. — Milyen nagyvonalú. — Tudja mit mondtak Pesten, a Renault szervizben? „Uram, négy és fél ezerbe kerül az új féltengely. Betesszük, és nincs rizikó. Külön porsapkánk és egyéb mütyürjeink nincsenek, komplett alkatrészekkel dolgozunk.” Ami az én nyelvemre és zsebemre lefordítva azt jelenti, hogy egy száz forintos tételhez hozzájuthatok a negyvenötszöröséért. Egy megbízható maszek mester jóvoltából eddig sem kényszerültem ilyen őrültségre. Pedig tizenhatéves az autóm, egykét Trabant alkatrésszel is kiválóan megy. Biztos vagyok abban, hogy ezen a műszaki vizsgán is sikeresen túljut. Úgy legyen! Végül is nem az alkatrész márkáján múlik a gépkocsi biztonsága, mint ahogyan az sem, hogy megfelel-e a műszaki vizfga követelményeinek. Igaz, van rá példa, hogy a kettő nincs mindig szinkronban. Az egyik kollegámmal esett meg a közelmúltban: a sikeres műszaki vizsga után alig egy hónappal, egy közlekedési ellenőrzés során alaposan megnézték a Skodája műszaki állapotát. A legnagyobb megdöbbenésére a közúti forgalomra alkalmatlannak találták. — Rossz vicc volt. Két hónapig egy maszek szerelőműhelyében állt a kocsi. Több ezer forintot fizettem a javításáért, a "vizsgára való felkészítéséért. Azt hittem, minden rendben. És tessék. Kiderült, hogy lötyögnek a kerekek ... Egyáltalán, az első futómű rendbetétele újabb háromezer forint. Tudom, tízéves autó okozhat kellemetlen meglepetéseket. De ami történt, az szélhámosság volt, és nem az öreg kocsi meglepetése. — Hát akkor mit mondjak én!? — dühöng hadonászva a vadonatúj sárga Dacia tulajdonosa, a szolnoki Százados úti szerviz udvarán. Fülsüketítő robaj, aztán éles visító hang, mintegy villanyköszörűé. Tóth Miklós, a garanciális autók ügyintézője, a Dacia motorját gyújtotta be. — Itt aztán már sokféle fülsértő hangot adtak ki motorok. de még ilyet nem hallottam, — vakarja a fejét. — Hallotta, nyaralni indult a család, és itt kötöttek ki. Nyugtatgató szavaknál • egyebet nem mondhattam. Ha szétszedjük kiderül mi a hibája, milyen alkatrészek kellenek, hogy a raktárban éppen vannak-e, ha nincsenek megrendeljük, és várunk. Tehetetlenek vagyunk. A jászkiséri Dacia-tulaj- donos is az. Tehetetlen dühének célpontja a szerelő, azok, akik a gyári futószalagon, a MEO-nál az átvételnél elkövetett mulasztások következményeit képtelenek add uram isten, de rögtön, orvosolni. Az őszhajú nyugdíjas jogász nem dühös. Nem egészen. két hónappal ezelőtt jelent meg az egyhetes Zas- tawájával az Autójavító és Szolgáltató Kisvállalatnál. Folyik az olaj. Sajnálják. Nincs szimeringgyűrű. Értesítik ha lesz, de ha ráér, érdeklődjön. Többször jött, érdeklődött. Ezúttal azt mondja, hogy utoljára: — A kocsi használhatatlan! Ha letelik a hatvan nap, rendelet van rá, hogy ki kell cserélni. Követelni fogom a cserét. — Rendelet ide vagy oda, erre még nem volt példa uram. Az utolsó pillanatban lesz alkatrész. Majd meglátja. fl garanciális ügyintézőnek igaza lett. Egy zastawás gonddal kevesebb. — Maradt még bőségesen! — mérgelődik Jackanin József, a tavaly január óta önálló kisvállalat igazgatója. Irodájában egy szerelő toporog, kezében egy vadonatúj Zas- tawa kormányművel. Az igazgató a Fiat szerviztől próbál szakmai tanácsot kérni. — Keressenek már egy műszaki embert! Na végre! Széthullott a második kormánymű. Kicsúszott a gömbfej, mert a záróanyában nem volt felfekvő felület. De az új Zastawa kormánymű is ugyanilyen. Ha volt már dolguk hasonló gyári hibával, mondja, mit csináltak? — Jól hallani a vonal túlsó végéről érkező választ: — Nálunk még nem fordult elő, hála a jó égnek! De ezek szerint erre is számíthatunk. Már csak ez hiányzik! Ennyi a szakmai konzultáció. Megoldás? Majd kiokoskodnak valamit. Az igazgató egy listát mutat. — Még nem teljes. A garanciális javításra váró néhány típusról készült el a felmérés. 106 alkatrész hiányzik a Daciákhoz, 60 a Skodákhoz. A nyolcvannégyes gyártmányú 110, 120-as Skodákhoz még az idén egyetlen alkatrészt sem kaptunk. Van olyan ügyfelünk, aki tavaly szeptember óta vár. És kit okol? Attól tartok, minket. — Mostanában reményt keltő nyilatkozatok jelentek meg és hangzottak el a sajtóban a személygépkocsik alkatrészellátásáról. — Akárki akármit mond, a helyzet katasztrofális. Nemcsak a miénk, hanem minden autójavítóé. Semmiféle előnyt nem élvezünk, holott elsősorban a szervizeket kellene ellátni, és ami marad, azt a kereskedelemnek adni. Kissé visszás, hogy mi hónapokig állunk a javítással anyaghiány miatt, és merő véletlenségből tudjuk meg, hogy valamelyik falusi kis vasboltban a hiánycikkekkel a polc dugig van. Ott, ahol a kutyának sem kell. Mást mondok: a MOBIL, az Autóker egyik utódja, első félévi 470 milliós forgalmából, eladott árujából mindössze 14 százalék jutott az autójavítóknak. Vásároljunk üzletben! Rendben. Megtennénk, ha az állami boltokban kapnánk alkatrészt, de különböző csatornákon a kurrens alkatrészek a maszek kiskereskedőkhöz jutnak. — Itt a szervizben jár- tamban-keltemben hallottam, amikor a szerelő azt tanácsolta az ügyfélnak, hogy vegye meg — még tippet is adott, hogy hol — az anyagot, akkor nem kell Várni, a javítást gyorsan el is végzik. Ezt lehet? — Most már igen. Néhány éve még tilos volt. — A vállalar maszektól nem vásárolhat? — Nem ad számlát a kiskereskedő, a hiánycikkért annyit kér, amennyit akaiT fl szorult helyzetben lévő, lerobbant autó tulajdonosa és a kisiparos is zokszó nélkül fizet. — örülünk, ha kapunk. — Pásztor Lászlónak autóvillamosságra és motordiagnosztikára specializálódott szolnoki kisiparosnak nincs több hozzáfűzni valója. — Előfordul, hogy azt kell mondania, nincs alkatrész, a javítást vállalni nem tudja? — Nem. Tizenöt éve vagyok kisiparos. Ha nem építettem volna ki a kapcsolataimat, nem kerestem volna meg a beszerzési forrásokat, becsukhatnám a műhelyemet. Ha drágán veszem az anyagot, leszállítom a munkadíjat. Egyébként is, ha az előírt ártáblázat alapján számláznék, nem fizetnék meg. Nem volna munkám, nem tudnék megélni. — Azért, gondolom, nem panaszkodhat. Szakmája jól hoz a konyhára. — A szerviz nem. Az'énmagában nem lenne elég. Van egy műhelyem, ahol úgymond fémtömegcikkeket gyártok, olyasmiket, mint ez a falra szerelhető UNIFOG- ruhaszárító. A kisiparos és a vállalatigazgató, Jackanin József véleménye ebben tökéletesen megegyezik. — A lakossági szolgáltatás nyeresége a költségeinknek csak egy töredékét fedezné. Az autójavítás szezonális munka. Ha csak ezt csinálnánk, tönkre mennénk. Márpedig hovatovább két éve, hogy önfenntartóak vagyunk és nem kevés adót fizetünk. Csak több lábon tudunk megállni. Júliusban autósboltot nyitottunk, • 2,5 milliós árualappal. Anyagot, alkatrészt, gumiköpenyt árusítunk (már amikor van!). Jogot kaptunk a használt autók vételére, bontására, forgalmazására is. Alkatrész-felújítással is szeretnénk foglalkozni. Hamarosan a gyári anyagok mellett bontott és felújított alkatrészeket is árusítunk. Amellett, hogy enyhíteni fogja a hiányt, importkiváltást is jelent és szépen jövedelmez. Kell a pénz! Az idén a költségeink, a drágább energia, a felemelt társadalombiztosítási hozzájárulás miatt tetemesen megnövekedtek. Kiszámoltuk, ha ugyanannyit és ugyanúgy dolgozunk mint tavaly (ami jó év volt), kettő millióval kevesebb lesz a nyereségünk. Fejlesztésre semmi sem marad, lemaradunk a technikában, technológiában, és megnézhetjük magunkat. Nagy a konkurencia, sok a kisiparos és egyre több a gmk. flz igazgató szerint sok a KIOSZ szakembere szerint kevés a megyében a 152 gép jármű-javítással foglalkozó kisiparos, akiknek csak 40—50 százaléka űzi főfoglalkozásban az ipart. Mit mond a kisiparos? A megye hammincnyolcezres gépjárműparkjához viszonyítva nagyon kevesen vannak. Ha viszont az anyag- és alkatrészellátást veszi alapul, túlságosan is sokan. Kicsit sántít az összevetés. Nem a gépkocsijavításhoz értő mesterek, hanem az autók száma és kora szerint alakul az anyag- alkatrész- és a szervizigény. A magyar autópark pedig gyorsabban öregszik, mint ahogyan növekszik. A személygépkocsi-állomány átlagéletkora nyolc év körül van. Az elöregedési folyamatot — az új autók csökkentett és akadozó importja miatt — egyhamar nem lehet megállítani. A fiatalításra nincs remény, marad a karbantartás, a javítás, a toldozás-foltozás, hogy — ahogyan az egyik mester mondta — legalább induljon, menjen és megálljon az az autó. Lehetőleg biztonságosan. Kovács Katalin
