Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

1984. SZEPTEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Emlékezés az első avatásra A találkozó résztvevői plKeddi jegyzetünk |_ Szüret után Harmicöt éve került vál­tunkra az első csillag. Ülünk a lépcsős „szárítóban” — így neveztük növendék ko­runkban a tantermet, — hallgatjuk Zsemberi István mérnök ezredes, főiskolapa­rancsnok tájékoztatóját, s közben nézegetem társai­mat. Bizony-bizony egyik­másik nevét ugyancsak ke­resgélem emlékezetemben. Hiába, régen volt már az a harmincöt évvel ezelőtti nap, amikor először avattak tiszteket és tiszthelyettese­ket a szolnoki repülőtéren. Van, aki ezredesi váll- lappal, egyenruhában jött, a többség azonban nyugdíjas. 1980 ősze, 1981 1. nyara. Egy rangos közhely, de igaz: minden kezdet nehéz. A pa­pírgyár KISZ-bizottsága — szem előtt tartva, hogy a re­konstrukcióban sok fiatal vesz majd részt — az üze­mi pártbizottsággal karöltvé kezdeményezte: vállaljanak megyei KlSZ-védnökséget a felújítás fölött. Így a beru­házáson dolgozó fiatalok if­júsági munkaversenyét, moz­galmi életét egy kézben össz­pontosítva irányíthatják, a rekonstrukciót segítendő. (Hiszen közismert, hogy be­ruházni, felújítani nemköny- nyű manapság.) Sirák Géza most is moso­lyog. Vidám mókamester volt világéletébe'n. Amikor a főiskola egykori parancs­noka egy iratot keresve ki­nyitotta a titkos dobozt, s abból jókora kandúr ugrott ki, a parancsnok csak annyit mondott: ezt csak Sirák te­hette. Ki másnak jutott vol­na eszébe az is, hogy ha sítalpat köt, és vitorlának egy kibontott ejtőernyőt használ, akkor végigszáguld­hat a repülőtéren. Szágul­dott is, csak megállni nem tudott. A kerítés volt a fék. A megannyi móka köz­ben megemberesedett ez a _ A IV-es papírgép 2. rekonstrukciója a védnökség jelentős eseménye volt. Szolnokról és Karcagról villanyszerelőket szerveztek a munkálatokra. Az ívszita óriási tartószer­kezetét Özdon gyorsított el­járással gyártották le. s tár­sadalmi munkában szerelték össze a helyszínen — így egyhónapnyi leállást, napi egymillió forintos termelés- kiesést sikerült elhárítani. Ezen kívül trafókat, elekt­romos kapcsolókat és más berendezéseket, alkatrészeket szereztek be a gyártóktól, fő­képp az ottani KISZ-bizott­ságok támogatásával. légierő alapját képező tár­saság. Rövid idő múlva már a legkorszerűbb harci gé­pekkel óvták a légteret Volt köztük, aki átnyergelt a MALÉV-hez, vagy a „her- ny óbombázókhoz”, volt, aki leszerelt. Béler Gyula őr­nagy, a találkozó szervezője mégis biztos volt abban, hogy harmincöt év után is összejönnek, mert nem lehet elfelejteni, hogy felnőttko­ruk starthelye a szolnoki re­pülőtér volt, és valahol a szívünk mélyén még mindig ott zakatolnak ifjúkorunk nagy távra hívó iskolagépei. utolsó simításokra, a papír­gyári fiatalokra fordítja fi­gyelmét. _ Nemcsak dolgoztak. 4. Fölsorolni is sok volna a rendezvé­nyeket, amelyek színesítet­ték a négy éven át tartó védnökségi munkát: szakmai tanfolyamok, versenyek, munkavédelmi és politikai, műveltségi vetélkedők, sport- és zenés-táncos rendezvé­nyek, filmklub ... Kiemelke­dő esemény volt évenként a 2—3 napos védnökségi nap és a papíripari fiatalok or­szágos találkozója. Doku­mentumkönyvet írtak a véd­nökség történetéről. A gyár­ban emlékmű emlékeztet az eredményekben gazdag négy esztendőre, és jelképezi azt: az értelmes cél összeková­csolja a heterogén közössé­get, s a vállalkozás meghoz­za gyümölcsét. Sz. T. T. Hazaérkezett Tallinnból a megyei delegáció Tegnapelőtt hazaérkezett a megyei párt- és tanácsi kül­döttség, amely szeptember 17-én utazott észt testvérvá­rosunkba, Tallinnba. A négy­tagú delegáció — amelyet Si­mon József, a megyei párt- bizottság titkára vezetett — a közigazgatási szervek mun­káját tanulmányozta Tal- linnban, és részt vett az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaság felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken. Kínai küldöttség tárgyalt a Mezőgépnél A múlt hét végén kínai delegáció tárgyalt a Szolno­ki Mezőgépnél Liv Xiang Tingnek, a gépgyártási mi­nisztérium mezőgazdasági gépgyártást felügyelő irodá­jának vezetőjével az élen. A küldöttséget — tagjainak többsége vállalati vezérigaz­gató és főmérnök volt — el­sősorban a Mezőgép komp­lett takarmány betakarító géprendszeréhez tartozó be­rendezések és a vállalatnál készülő terményszárítók ér­dekelték. A kínai látogatók — filmről — működés köz- ban ismerték meg a kiülön- böző betakarító gépeket, és ellátogattak a jászkisérj ter­melőszövetkezet Szolnokon készült berendezésekkel fel­szerelt kísérleti termény- szárító telepére. A Mező­gép törzsgyárában az alkal­mazott technológiákat tanul­mányozták. A tárgyalásokon már a licence — és know­how átadás, a közös termék- gyártás, illetve a gépexport feltételeinek megteremtését szolgáló lépések konkrét kérdései is szóba kerültek. Szövegszerkesztő mikroszámítógép A kiépülőben levő városi televízióhálózatok — kábel­tévék — munkájának segíté­sére szövegszerkesztő mikro­számítógépet fejlesztettek ki a Központi Fizikai Kutató- intézet, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a Videoton közös fejlesztő vál­lalatának szakemberei. Az általános célú, mikropro­cesszoros berendezés adat­bevitelre alkalmas billen­tyűzettel rendelkezik, s ötven képernyőoldal nyolc színben történő megszerkesztésére al­kalmas. Használható egysze­rű grafikai ábrák készítésé­re, és feliratozására is. Azt mondják, már csak a hírlapírók fantáziájá­ban él, hogy szüret után a legtöbb a házasságkö­tés, a hétországra szóló lakodalom. Meglehet, bár nekem épp most jött az üzenet, hogy készülhetek, Mihály-napkor megtart­ják a rokonlány esküvő­jét, s nehogy csak szom­batra szánjam magam a faluba, eltart az bizony legalább vasárnap délig. A hívó levélből az is kiderült, megadják a módját, nem akármilyen lagzi lesz. Már a jövő hét derekán pár este össze­jönnek a lányos háznál a hozzáértő idősebb asz- szonyok, „csigacsinälni”. Megvették a pörköltnek való birkákat is, s a leg­közelebbi rokonság össze­ígérte a levesnek való tyúkokat, amelyeket me­gint az esküvő hetében, egy-két nappal a bográ­csok felállítása előtt ítél­nek gyors halálra. Meg­lehet, az ilyen-olyan ap­rósütemények már a hé­ten tepsikbe simulnak — hiába, sok kell, népes a család, hát még a rokon­ság. Megrendelték a sört ládaszám, a gyereksereg­nek annyi kólát, hogy jut még a gyenge gyomrú, betegeseknek is belőle, írták azt is, annyi csak a dolgom, hogy tortát vi­gyek, mert a régi szokás szerint a lakodalmas tor­tát összehordja a vendég­sereg, s aki nem visz, ül­het szégyenszemre az el­ső két fogás után, torta nélkül. A többit meg úgyis tu­dom. Manapság nem szo­kás már megbeszélni a lányos vagy legényes családdal, mit vigyen az ember nászajándékba. Ez különben kényelmes is, meg nem is. Voltam már olyan lakodalomban, ahol három mosógép, tizenöt étkészlet, s a ffsuda tudja mi még olyan sok össze­jött, hogy egy életre is elég, nem egy kezdő csa­ládnak. Mostanság úgy divat, hogy fog az ember egy borítékot, belerakja azt a pár lilát vagy zöl­det, s a jókívánságok ide­jén átadja az ifjú párnak. Ha ehhez még hozzáve­szem a menyasszonytán­cot is — nem is olyan olcsó mulatság lakoda­lomba menni. És lakodalmat rendez­ni? A közelmúltban al­kalmam volt kicsit szá­molgatni. Igazi falusi la­kodalomban, ahol vala­mivel több volt három­száznál a vendégek száma. Csütörtök déltől péntek hajnalig megkopasztottak a lányos háznál nyolcvan tyúkot, a vágóhídon le­nyakaltak egy marhát, s jércéket is szép számban összevásároltak, majd felpucoltak. Aránylag nem is volt nagy menü, a tyúkhúsleves háznál ké­szült, aranysárga csigá­val, marhapörkölt csak úgy, köret nélkül (egye a krumplit, aki szereti) foszlós friss kenyérrel, savanyúsággal, s éjféltájt sült csirke, nehogy vala­ki éhezzen, ha üt az óra. És persze kora délután­tól többször terítettek, kis, semmi aprósütemé­nyekből majdnem egy mázsa elfogyott, s a há­ziakon kívül senki se számolta üveggel, — csak ládával — az italokat. — Mibe került — fir­tattam, bár ez senkinek se tetszett. A végén kide­rült, jó nyolcvanezer fo­rint volt a lakoma ára, s hozzá tömérdek munka. — Nem baj, — vigasztal­tak, hiszen a menyasz- szonytáncnál bejött ki- lincvenezer forint! Nem kell ahhoz mate­matikai zseninek lenni, hogy rögtön ne vitázna az ember. Tízezer forint a különbség, s ugyan a munka mennyit ér, amit beleöltek? Ki is oktattak érte rögtön. Hát a közös öröm, az összejövetel, a család, a rokonság talál­kozása, az alkalom egy­más szeretetére, az sem­mi? Mégse vagyok benne biztos, hogy a családi, ro­koni kapcsolatok ápolásá­ra ez az egyetlen jó le­hetőség. Bárki vitatná, több a szabad idő, rövi- debb a munkahét, csak el kellene kezdeni, lenne idő erre is. Különben hallom, hogy városon már sok szolid esküvő is zajlik. Nincs mindenütt lakodalmas tö­meg, csak szerény számú násznép. Az se biztos, hogy mindenki a legtöbb külsőséggel rendezi meg két fiatalember örömteli ünnepét. Rendelnek ugyan már a házasságkö­tő termében orgonaszót és magnófelvételt, fényké­pet és pezsgés koccintást — de előfordul enélkül is esküvő. Mostanában Szolnokon hetenként tizenöt ifjú pár áll anyakönyvvezető elé. Városón nem ilyenkor, szürettájt, inkább kará­csony előtt van több la­kodalom. Bármikor van, legyen minél több — csak az lenne a legjobb, ha senki sem évek szorgos munkájával összegyűjtött kis vagyonkájának az árán rendezné. Szüret előtt, szüret után, lehet­ne szerényebben! (SJ) — sb — Hz értelmes cél összekovácsolja a közösséget Naplórészletek a papírgyári KISZ-védnökökröl Kezdjük a végén: lassanként minden állvány, árok és földhalom eltűnik a szolnoki papírgyárból és környékéről — befejeződik a rekonstrukció. Már a tábla sincs kinn, amely négy éven át függött a gyár homlokzatán, hirdetvén, hogy a 6,1 milliárdos korszerűsítést a beruházók KISZ- védnökséggel végezték. Nézzük sorjában, mit jelentett ez? Napireoden a ¥11. ötéves terv tanácsi fejlesztései Jl megyei javaslatról az SZMT elnöksége mondott véleményt A résztvevő vállalatok KISZ-eseire számítva készült el a védnökség alapokmá­nya mely útmutatóul szol­gált), alakult meg az opera­tív bizottság (szakmailag képzett műszakiakból, akik irányították a védnökséget). S a gyár homlokzatára föl­függesztették a táblát. Ez ön­magában még persze kevés, hiszen az állványerdőben, gép- és anyaglabirintusban a harmincegynéhány hazai ki­vitelező dolgozói jószerivel sem egymást, sem a védnök­ség lényegét nem ismerték. Némelyek még a tájékoztató­kat sem olvasták el, s az eredmények láttán is kétel­kedtek ... Szívós szervezés­sel, propagandával kellett tudatosítani a célt, elmélyí­teni a munkakapcsolatokat. ’81 végére sikerült is úgy­mond „fölpörgetni” a motort. Ami a lényeg: egyenrangú partnerként ülhettek le a bi­zottság tagjai negyedéven­ként, hogy a gazdasági ve­zetőkkel „kivesézzék” a föl­merülő kérdéseket, s meg­határozzák a további teen­dőket Okos taktikának bi­zonyult, hogy kis munkacso­portokat szerveztek a fel­adathoz.- _ 1982—83 volt a haj­3. rá, a „csúcs” idő­szaka. Egyebek kö­zött az V-ös papírgép besze­relésekor az elektromos el­látáshoz 4500 munkaórában 2200 méternyi kábelárkot ás­tak ki a fiatalok, akiket a városi KISZ-bizottság moz­gósított. Katonákat hívtak a 10 ezer méter erőátviteli ká­bel behúzásához. Vagy; időt spórolva, négy 15 tonnás da­rut szereztek be a Gariz- Mávagtól; Gamma műszere­ket, kapcsolószekrényeket a vízműhöz; Békéscsabáról to­lózárakat rendeltek, amelye­ket Nagykanizsán állítottak össze, s még hosszan sorol­hatnék. Igaz, nem mindig sikerült a beszerzés... A védnökségi munkaver­seny függetlenül zajlott a vállalatokétól. Négy év alatt 213 kollektíva kapcsolódott be ebbe, csak társadalmi munkában 46 ezer órát dol­gozott le a 3 ezer fiatal. Egyszóval, volt munkájuk bőven! És az idén? Az egész védnökség eredménytelensé­gét bizonyítaná, ha még ’84- ben is hajrázniuk kellene. A „külsősök” elvonultak, a munka dandárja véget ért, a védnökség most már az A Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának felkérésére a Szakszerveze­tek megyei Tanácsának el­nöksége tegnap délelőtti ülé­sén véleményezte azokat az előzetes javaslatokat, ame­lyeket, a megyének a VII. ötéves terv időszaka alatti tanácsi fejlesztéseire dolgoz­tak ki. Az ülésen Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyet­tese elemezte a VI. ötéves terv teljesítése során szer­zett tapasztalatokat, majd ismertette a következő terv­időszakban megvalósítható tanácsi fejlesztések fő cél­jaira eddig kidolgozott ja­vaslatokat. Az előterjesztést élénk vita követte, az ülésen tizennyolcán mondták el to­vábbgondolásra érdemes ész­revételeiket a fejlesztési el­képzelésekről. Mint a megyei tanács elnökhelyettese, a hozzászólók közül is sokan hangsúlyozták, hogy sajnos a jövőben is számolnunk kell — például az egészség- ügyi és lakásellátás, az ok­tatás, vagy a szolgáltatások terén — a meglévő feszült­ségek újratermelődésével. Az SZMT elnöksége azért azt javasolta a tanácsi tervező szerveknek, hogy munkájuk során építsenek ki szorosabb kapcsolatot a tömegszerveze­tekkel, és a tőlük kapott in­formációkat is használják fel a különböző érdekek rangsorolásakor. A helyi szakszervezeti szervek a ta­nácsi koncepcióknak és a közvéleménynek egyaránt fórumot adva igen sok segít­séget nyújthatnak a tervek elkészítésének fázisában. A hozzászólók a javaslat néhány konkrét kérdéséhez kapcsolódva kiemelték, hogy a tanácsoknak és a munka­helyeknek szorosabban együtt kell működniük a la­kásépítésre alkalmas telkek kialakításakor: a munkálta­tók az otthont teremtőknek nyújtott anyagi támogatás egy részét nyújtsák telkek kialakításakor: a munkálta- gyelmet kell fordítani — mondták el többen — a tár­sadalmi munka ésszerűsíté- re: a mozgósított dolgozók a fontos társadalmi célok elérését például a szolgálta­tások fejlesztését, a szociális intézmények felújítását se­gítsék. Az ülésen szóvá tet­ték, hogy a tanácsi fejleszté­si javaslat nem foglalkozik kellő súllyal a szakorvosi el­látás, és az idősek napközi­otthonos szociális ellátásá­nak kérdéseivel. Egyszerűbben Téglát, cserepet a gyárból Október elsejétől új for­galmazási és árukiadási rendre térnek át a Tégla- és Cserépipari Tröszt vállala­tai, gyárai, hogy egyszerű­sítsék a sajátház-építők ki­szolgálását. A tégla- és cse­réptermékeknek mintegy 80 százalékát ugyanis a Tüzép- nél, vagy más építőanyag­telepeken kifizetett utalvá­nyok alapján közvetlenül a gyáraktól viszik el a vásár­lók. Ám a befizetést köve­tően az áru elszállításának időpontját eddig a gyárral is egyeztetni kellett. Ettől az egyeztetéstől és utánajárástól kíméli meg az építkezőket a tröszt és az építőanyag-kereskedelem ve­zetőinek megállapodása, amely szerint a Tüzép- és áfész-telepeken, a Fészek Áruházakban és az ÉPTEK házépítő boltjaiban a gyári kiszolgálásra vásárolt áru vevőjét válaszlevelező lapon nyolc napon belül értesíti az üzem a szállítás időpontjá­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom