Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-25 / 225. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. SZEPTEMBER 25. Új arcok Tallinnból Megújítják az amatörfilmesek együttműködési szerződését Ha nincs is olyan régi kap- fcsolat az észt -fővárosban, illetve a megyeszékhelyünkön alkotó amatőrfilmesek között, mint amilyen a két város, Tallinn és Szolnok testvérbarátsága, azért már annak is hét esztendeje, hogy a kamera megszállottái alá, írták együttműködési megállapodásukat. Azóta évente útnak indul egy-egy kis csoport, hogy élményeket gyűjtsön, filmet forgasson a barátok között, ismerkedjék munkájukkal, technikájukkal. Vasárnap három fiatalember érkezett Szolnokra Tallinnból, azzal a szándékkal, hogy megújítsák az együttműködési megállapodást, a kapcsolatot új tartalommal töltsék meg. Szándékukat örömmel üdvözölte dr. Dajka Miklós, a Moziüzemi Vállalat igazgatója, s nem kevésbé azt, hogy új arcokat, új barátokat láthatnak vendégül, akik minden bizonynyal sok ötlettel, elképzeléssel gazdagítják majd közös munkájukat. A vendégek és a megyei Amatőr és Dokumentumfilm Stúdió, valamint a szolnoki amatőrfilm klubok képviselői jgyorsan átestek az ismerkedésen, és alaposan belemélyedtek a szakmai tapasztalatok kicserélésébe. Megbeszélték az egyhetes programot, amiben a tal- linniak kívánsága szerint két nap forgatással telik majd, de jut idő a várossal, a megyével, fővárosunkkal is megismertetni a vendégeket, akik először járnak Magyar- országon. És a hét végén részt vesznek a dokumentumfilmfesztiválon, a Járműjavító művelődési központjában. Űj arcok. Musting Raivo, aki e héten, nálunk ünnepelheti 30. születésnapját, egy tsz építőágazatában dolgozik. Kalvik Villu építészmérnök egy termelőszövetkezeti tervezőintézetben. Túl van már a negyvenen, filmesként sem kezdő. Jermisin Igor egy gépgyár mérnöke, a legfiatalabb hármójuk közül. Neve nem ismeretlen a szolnokiak előtt, ugyanis 1979-ben ő nyerte az első díjat a Tallinn —Szolnok fesztiválon. Közös alkotócsoportban dolgoznak. — rónai — Régi városképek A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum fényképtára kiállítást rendezett az 1860 és 1918 között készült, régi városképekből. A múzeum fényképtárában őrzött, mintegy 15 ezer városfotóból háromszázat mutatnak be a napokban megnyílt, s egy hónapig látható kiállításán. Többek között szerepel majd a tárlaton az a sztereo képsorozat is, amelyet az ismert szolnoki fényképész. Szigeti Henrik készített Budapestről 1906 körül. A közlésre kiválasztott felvételén a Szépművészeti Múzeum épületét örökítette meg. Lemezfigyelő Vadászat Hobo Blues Band Dupla albummal lepte meg rajongóit ezúttal a Hobo Blues Band. Az együttes érezhetően arra vállalkozott, hogy Földes László, alias Hobo tartalmas dalszövegeit minél sokszínűbben ültesse ót a zene nyelvére. Újszerűnek tetsző megoldásokkal kísérleteztek, ennélfogva a zeneszámok is változatosak. Hallhatunk ízelítőt a muzsika gazdag tárházából a komolyzenei részlettől (Weber: A bűvös vadász) kezdve a tangón, magyar nótán át egészen napjaink sokféle irányzatáig. Ügy tűnik, azonban, hogy az erőltetett „színezéssel” olykor átestek a szerzők a ló másik oldalára, hiszen olyan motívumok is helyt kaptak a lemezen, amelyek nem illenek túlságosan a koncepcióba. (Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” — zokogja az erdész lánya.) Szerencsésnek mondhatók viszont a zeneszámokat ösz- szekötő, erdei hangulatot idéző effektusok. A „legszellemesebben” hangszerelt darab kétségkívül A vénbanyák dala című. a Mach- beth egyes részleteinek fel- használásával készült dob- kompozíció. „Slágergyanús” szerzemény is akad a lemezen, talán még a listára is felkúsz- hat egynémelyig közülük; például a mesél az erdő. A zenészek nem feledkeztek meg a keményebb hangvételű betétekről sem. Deák „Bili” Gyula régi, megszokott formáját hozza. Földes Lászlónak, „a blues gyökérkutató ásatás- vezetőjének" a szövegei nem pillanatnyi impressziókat ragadnak meg, arra keresnek választ, hogy bizonyos „vadászatok” alkalmával valójában ki az üldöző és ki az üldözött. („.. .másoknak hajtok, mások hajtanak...” — Hajtők dala.) Újkori fabulái felelevenítik a mese- és mondavilág megannyi hősét. A Hobo Blues Band új eklektikus LP-je üde színfolt könnyűzenei életünk palettáján. Sajnálatos azonban, hogy mára jószerivel csak a zenekar neve hirdeti a bluest.., — jé — D00U0B0 Az Operaház száz éve Az Opera a felújítás előtt 1872-ben merült fel első ízben, hogy a Nemzeti Színház épületében mind kevésbé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy év múlva pályázatot hirdettek az Operaház palotájának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fogadta el. A munkák 1875 őszén kezdődtek, 1878 novemberében álltak a falak is, az építési munkák azonban — pénzhiány miatt — elhúzódtak A megnyitó előadásra 1884. szeptember 27- én került sor, Erkel Hunyadi László nyitánya, a Bánk bán. és Wagner Lohengrin- jének I. felvonása volt a színházavató díszelőadás műsorán. A színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emelőszerkezettel látták el, s már 1895-ben bevezették a villanyvilágítást. Ybl Miklós palotája, amelyet a magyar képzőművészet jeles személyiségei díszítettek freskóikkal, szobraikkal, valóban ékessége volt a századvég rohamosan fejlődő fővárosának. Az előadásokat eleinte másodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operarepertoárját az új épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, majd 1893-tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester, Nikisch Artúr szavatolta. Mahler korszakáról mondotta Johannes Brahms, hogy Budapestre jön, ha jó Don Giovannit akar hallani. A repertoár kialakításában kezdettől kettős cél vezette a társulat igazgatóit: a hagyomány ápolása és az értékes új alkotások színre vitele. Ősbemutatójuk után viszonylag kis idő elteltével így jutottak el hozzánk Mascagni, Puccini, majd — századunkban — Richard Strauss operái. A közönség persze elsősorban az arisztokrácia és a pénzarisztokrácia soraiból verbuválódott A munkás tömegek, de még a kereskedő-polgári rétegek számára is elérhetetlen volt az operaelőadás. Fénykora volt a társulatnak a tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott az Operában, mint Hevesi Sándor. A zenei színvonalról a zseniális olasz karmester, Egisto Tango gondoskodott. A forradalmakba tartó ország magáénak vallotta az új magyar zene forradalmát is. 1917-ben színre került Bartók ^táncjátéka, A fából faragott királyfi, egy évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt. 1919 őszétől a felszabadulásig a műfaj ismét a tehetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukásától 1925-ig Operaházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányító karmestere, tehetségtelen igazgatók kormányozták, a szubvenció pedig oly csekély volt, hogy 1924-ben ismételten sztrájkolt a zenekar, mert nem kapta meg a bérét. 1925-ben Radnai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, akinek volt művészi és szervezési koncepciója ehhez a munkához. Ő vezette be a bérleti rendszert, biztosítva ezzel a polgári közönség részvételét. Vállalkozott égy sor magyar és külföldi bemutatóra (Kodály: Háry János 1926, Székely fonó 1932, Stravinsky: Petruska 1926, Milhaud, Hindemith, Respighi művei). Szándéka, hogy bemutassa Bartók pantomimjét, A csodálatos man- darin-t, megfeneklett a magyar reakció ellenállásán. A Radnai-érában, 1930-ban került az együtteshez Feren- csik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervező-rendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége, Harangozó Gyula, balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű. a felszabadulás utáni operajátszásban is meghatározó jelentőségű énekes és Sergio Failoni karmester szerződtetése is nevéhez fűződik. Utóda, Márkus László a neves prózai rendező igazgatóként folytatta az értékek védelmét s magas színvonalon tartotta az előadásokat. Az ostrom alatt az Operaház tagjainak menedékül szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai közé tartozott az a tíz év — 1946—1956 —, amikor Tóth Aladár, a zseniális zenekritikus volt az igazgató. Budapestre hívta Otto Klempe- rert, a korszak legnagyobb karmestereinek egyikét. Mozart, Beethoven, Verdi, Wagner alkotásait a legmagasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasztalatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a magyar balett Kivételes érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan érdeme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspolitikájának ellenállva, megmentette Operaházunk roppant becses alap-repertoárját. Tóth Aladár igazgatása idején nyílt meg az Operaház a dolgozó tömegek sokasága előtt, neki köszönhető, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, s ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat kereste fel előadásaival. 1959—1966 között Nádasdy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős modern külföldi opera, s nevéhez fűződik az új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós elsősorban a Wagner-kultusz felélénkítése terén ért el nagy eredményeket, s folytatta a magyar ősbemutatók sorozatát. 1977-ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884-től üzemben lévő pompás, teljesen zajtalan színpadi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkrement. A hetvenes években fokozatosan le kellett mondani különböző színpadi hatásokról — pedig az opera- és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színi előadások tartására. A színpadtechnikát múlt századi beépítése óta soha fel nem újították, 1945- ben is csupán az épületet ért belövések nyomait tüntették el, ily hosszú idő alatt azonban valószínűleg a leggondosabb karbantartás mellett is elvástak volna a vasszerkezetek. Az „anyaszínház” bezárása után Operaházunk eddigi legnehezebb korszaka következett. hiszen az Erkel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balett játszásnak. E nehéz esztendőket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vészelte át az együttes, miközben Ybl Miklós palotáját az építők vették birtokukba. Az Operaház rekonstrukciója a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST előnyeit élvezve valósult meg, hiszen az új, legkorszerűbb színpadtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. A megnyitás centenáriumán, szeptember 27-én ismét elfoglalhatja a közönség az újjávarázsolt Operaház nézőterét. S ezzel újabb fejezete nyílik zenekultúránknak. Breuer János Hangulatok Hámori Éva Helyek, hangulatok, csodálatosságok címmel állította össze műsorát, amelyet kedden este hallhattunk a Petőfi adón. Az összeállításban Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellája, Szép Ernő Az élet olyan, mint a Lánchíd című írása, Gelléri Andor Endre A vén Panna tükre című alkotása, valamint Balázs Béla két meséje hangzott el a Csodálatosságok könyvéből. A novellafüzért a címben is jelzett hangulatok kötötték össze szépen válogatott csokorba. Talán valamennyi közül a Sokan voltunk előadása volt a legsikeresebb. Nem véletlen, hiszen Sánta életművének egyik gyöngyszeme ez a meghatóan szép novella. Az előadók Bihari József, Csengery Judit, Zen- the Ferenc és Koncz C-ábor a szerepekkel azonosulva nagyszerűen érzékeltették a történet drámaiságát. A csaknem másfél órás műsor kellemes estét szerzett a rádió mellett ülőknek, hasonló összeíölítást szívesen meghallgatnánk máskor is. II Csárdáskirálynö Kálmán Imre örökzöld operettjét, a Csárdáskirálynőt tűzte műsorra a Rádió Dalszínháza legutóbbi adásában. A háromfelvonásos operett dacolva la kritikával, a különböző ízléssel, megítélésekkel, ma is vonzza a közönséget. Talán valamennyi közül a legnépszerűbb hazai operett, szinte minden dalából sláger lett. S mit sem von le a népszerűségből a történet banalitása. Igaz, a Rádió Dalszínháza a Csárdáskirálynö nem akármelyik előadását közvetítette. A legsikeresebbet, a legjobbat hallhattuk ismét természetesen felvételről, hiszen a szereplők közül né- hányan már csak emlékeinkben élnek. A főbb szerepeket Honthy Hanna, Házy Erzsébet, Zentai Anna, Csákányi László, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Palócz László alakította, énekelte. A zenekart Bródy Tamás vezényelte, az előadást Cse- rés Miklós dr. rendezte. Többet ésszel... A rádió egyik legszellemesebb, legirónikusabb műsora a Többet ésszel... legutóbbi adásában szombat délelőtt jónéhány „citromdíjat” adományozott a műsor gazdája, Bánkúti Gábor. Szó, ami szó, rászolgáltak ,;az elismerésre” a kitüntetettek. Sőt a nyitóriport szereplői talán még nagyobb díjat is kaphattak volna. A Miért rosz- szak az iskolabútorok? című riportból kiderült, hogy a gyártónak nincs nagyobb nyeresége, ha hagyományos padokat vagy az egészségesebb asztalokat, székeket állítja elő. Az iskolák többségében mégis padokban ülnek a gyerekek. Néha még az is előfordul, hogy az új iskolák osztálytermeit is ilyen berendezésre tervezik meg. Holott köztudott, hogy a gyerekek jelentős része ge- rincbántalmakkal, deformációkkal búcsúzik az iskolától az egésznapos kényelmetlen görnyedés után. A megszólaltatott illetékesek az anyagi lehetőségekre hivatkoztak ezúttal is. ök úgy látszik, nem számolták ki, hogy mennyivel nagyobb lesz az okozott kár, mint amennyit most megspórolunk az iskolapadokon. — t* — A rekonstrukció idején
