Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1984. SZEPTEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tárlatok az iskolában Megnyílt a képzőművészeti világhét Szobaszínházi premier r 0, az a szorongató bizonytalanság! Hincz Gyula kiállítása a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán Nelly (Bajcsay Mária) és Vladimir (Philippovich Tamás) Képzőművészeti életünk- lek több mint tíz esztende- e ünnepi eseménye a kép- őművészeti világhét, amely­nek rendezvényei idén szep- ember 2i és 28 között vár­ak a közönséget. A világhét lottója ezúttal: „Képző- és parművészet az iskolában”. ; téma áll a rendezvény- orozat középpontjában, er­ői tanácskoztak tegnap dél­lőtt a Kereskedelmi és Ven- léglátóipari Főiskola szol­noki tagozatán megyénk ajzpedagógusai, művészei 3. A téma fontosságát jelzi, logy délután a képzőművé- zeti világhét megyei meg- lyitóján — amelyet ugyan- sak a főiskolán tartottak, s részt vett rajta Jakatics ^rpád, a megyei pártbizott- ág osztályvezetője — erről leszélt Vincze Sándor, a legyei tanács művelődés- sgyi osztályának vezetője 3. A korábbi években joggal rte sok kritika az iskolák, ülönösen a középiskolák :épzőművésze|i mevelőmun- áját — állapította meg. Az j tantermek bevezetése óta orszerűbb szemlélet érvé- yesül a rajzoktatásban s z, noha szerény, de már ér­filmsorozat Országos filmes rendez­vénysorozat kezdődött teg- lap Battonyán a MOKÉP és i megyei moziüzemi válla­latok rendezésében hazánk ielszabadulásának 40. évfor- iulója alkalmából. Program­ja szerint a II. világháború­ról, a felszabadulásról, s az azóta megtett történelmi út­ról szóló magyar és szovjet 'ilmek sorozatait kínálja •nozinézőknek. A megnyitó résztvevői megtekintették a Budapesti tavasz című fil­met, a mozi előcsarnokában pedig fénykép- és plakátki­állítás nyílt. A Sorsforduló címmel szervezett, április 4-ig tartó országos filmes rendezvény- sorozat keretében a megyék­ben és a fővárosban egyaránt filmsorozatokat vetítenek, ankétokat, kiállításokat ren­deznek. Kiemelkedő esemé­nyeként decemberben Szege­den a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front megalaku­lásának, Debrecenben pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásának évfordulója alkalmából tartanak díszelő­adást és filmhetet. zékelhető eredményeket ho­zott. örvendetes az is, hogy egyre több iskolában ren­deznek időről-időre képző- művészeti kiállításokat. Az iskolatárlatok — amelyek­nek Szolnokon már hagyo­mányai is vannak — előse­gíthetik, hogy rendszeres képzőművészeti élet, szakkö­ri tevékenység bontakozzék ki oktatási intézményeink­ben — mondta egyebek mellett. Az iskolatárlatok sorában rangos esemény következett ezután. A főiskola II. eme­leti aulájában Hincz Gyu­la, Kossuth-díjas, kiváló művész kiállítása várta az érdeklődőket s nyitotta meg a képzőművészeti világhét megyei rendezvényeinek so­rát. Tárlata megnyitóján A Magyar Írók Szövetsé­gének kezdeményezésére és a művészeti szövetségekkel egyetértésben a Művelődési Minisztérium szeptember 21- ét a magyar dráma napjává avatta. A javaslat tavaly, az új Nemzeti Színház felépíté­sének támogatására alakult védnökség! ülésen hangzott el azzal az indoklással, hogy szeptember 21-e Madách Im­re Az ember tragédiája cí­mű drámája ősbemutatójá­nak napja. Ez a nap — az elképzelések szerint a költé­szet napjához hasonlóan — arra szolgálna, hogy felhív­ja a figyelmet a hazai drá­mairodalom értékeire. Alkal­mat adhat a drámairodalom jobb megismertetésére, meg­szerettetésére, felhívhatja mind a szakma, mind a kö­zönség figyelmét a magyar drámára. Egyben az írókat Késő bronzkori sírokat tár­tak fel a bakonyi Bauxit­bánya Vállalat támogatásával a régészek Németbánya köz­ség határában, az iharkúti bauxitlelőhely szomszédsá­gában. A csaknem 3000 éves leletek tanúsága szerint, a késő bronzkorban itt élt né­részt vett a 80 esztendős művész is, művészgenerációk mestere, tanára. Munkássá­gát, szolnoki kiállításán lát­ható festményeit, grafikáit, Losonczi Miklós művészet- történész mutatta be az egy­begyűlteknek. A képzőművészeti világhét a későbbiekben is gazdag, sokszínű programmal várja a közönséget. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban szeptember 26-tól Bakó Ilona textilmű­vész munkáit láthatják az érdeklődők. Jászberényben, a Déryné Művelődési Köz­pontban Riba János festő­művész emlékkiállítását nézhetik meg a képzőművé­szet kedvelői október 8-ig. Karcagon a Déryné Művelő­dési Központban Vuics Ist­ván festőművész alkotásai­ból nyílik kiállítás szeptem­ber 24-én. A mezőtúri kiál­lítási csarnokban ugyanezen a napon nyílik meg Varga Miklós szobrászművész tár­lata. Mindezek mellett számos iskolai, könyvtári, múzeu­mi rendezvény várja, első­sorban a képzőművészet iránt érdeklődő tanuló ifjú­ságot. is ösztönözhet; újabb alkotá­sokra, a színházakat, előadó- művészeket pedig arra, hogy mind többet mutassanak be az értékes drámatermésből. A magyar dráma napjával kapcsolatos elképzelések még formálódnak. Az azonban bi­zonyos, hogy ezentúl minden évben, mindig ezen a napon adják át a Szép Ernő-jutal­mat. A jutalmat a Művelő­dési Minisztérium — Szép Ernő húga, Szép Berta vég­rendelete alapján — alapí­totta egy-egy évad legjobb magyar drámaírói teljesítmé­nyének elismeréséül. Az első magyar dráma napján első alkalommal Weöres Sándor a Kétfejű fe­nevad című drámájáért kap­ta ezt a jutalmat, amelyet Tóth Dezső művelődési mi­niszterhelyettes adott át a Művelődési Minisztériumban. pesség máglyán égette el ha- lottait. Így a sírokba már csak a csontok töredékei és a halott túlvilági útjára szánt kellékek — cserépedények és ékszerek — kerültek. A sír­halmokat feltehetően a Ba­konyban állattartással fog­lalkozó nemzetség építette, természetesen kézi erővel. A Szobaszínház előadása — az évad premierje — többszörösen is nyugtalanító: egyrészt témája is maga a nyugtalanság, a lélek szo­rongásos állapota — a já­tékbeli feleséget gyilkosság emléke nyomasztja, férje, Vladimir pedig furcsa sze­relmi komplexussal bajló­dik —, másrészt a hatása is ilyen irányú; abban az érte­lemben is, hogy bizonytalan­ságban hagyja a nézőt. A szokatlanul modern szín­padi beszéd megértése ugyanis nem kevés fejtörést okoz. Ez az előadás olyan, mondhatni, intellektuális ka­land a nézőnek, amelyhez nem elegendő a hagyomá­nyos színházi szemlélet, még a józan ráció sem. befoga­dásához valami más is kel­letik: a beleérzés képessége. Ami a darab világának tő­lünk kissé idegen, irracio­nalizmusra is hajlamos vol­tából következik, abból a filozófiából,, amely a szer­ző művét átitatja, meghatá­rozza. A játék, amelyben a va­lóságos és olykor a valósá­gon túli elemek rafináltan keverednek, lényegében egy bizonytalanságban szenvedő polgári világ „rejtelmes” színpadi kifejezése. Olyan világé, amelyben a véletle­nek határozzák meg az ese­ményeket, amelyben elbi­zonytalanodik az egyén, idő­érzéke cserben hagyja, egyé­nisége összetörik és darabok­ra hullik; a különbségek furcsamód összemosódnak, a személyiségjegyek egymás­ra kopirozódnak, határozott körvonalai eltűnnek. A bi­zonyosságra vágyó ember a bizonytalanság rabjává vá­lik, ez az érzés szorongatja minden oldalról, tudata így válik már-már őrülten „be­tegessé”. Bizonyosság és bi­zonytalanság konfliktusának szorongató átélése húzódik a groteszkül tragikus játék mélyén, s nemcsak az egész sugallja e nyomasztó érzést, egyes részletek is kifejezet­ten utalnak az alapvető el­lentétre. Akár az az ab­szurdba beillő jelenet, amelyben a szerelmét simo­gató Nelly mellől egyszer- csak láthatatlanul eltűnik a férfi, a kézzelfogható Vladi­mir helyett a heverőn csu­pán csak az üres fehér ta­karó marad. Súlyos morális válság ér­dekes drámai lenyomata a nyugatnémet Botho Strauss műve, az Ö, azok a hipo- chonderek. Egyben sötéten komorló víziló — a szerző humora, játékossága a szol­noki előadásban csak hal­ványan van jelen, Csizmadia Tibor igen kidolgozott, de hangvételében talán kissé komorabb előadásának az egyik szereplője. A nálunk, azaz Magyarországon először most bemutatkozó, színházi elméleti szakemberből letlB szerző igen ügyesen bánik a színpadi eszközökkel: együtt van itt a legnaturálisabb a legelvontabb gondolatival, a legrémdrámaibb — fegyver dörren, tőr villan, hullák fek­szenek — a merőben lélek­tanival, de bulvár melodrá­mába illő elemekkel is ta­lálkozhatunk, s feltűnik az abszurd is, s mindez finom A Megyei Művelődési és Ifjúság; Központban szep­tember 24-én, hétfőn meg­kezdődik a különböző tanfo­lyamok őszi „nagyüzeme”. Angol nyelvből a kezdők, a középhaladók és a nyelvvizs­gára készülők, valamint az általános iskolás kezdők és haladók kezdik meg a tanu­lást. Németből a kezdők, kö­zéphaladók és az általános iskolás haladók, oroszból pe­dig a nyelvvizsgára készülők tartják az első foglalkozáso­kat. A gyakorlati ismerete­ket nyújtó tanfolyamok kö­zül a szabás-varrás és a rá­dió-tévészerelő „kurzus” in­dul meg hétfőn. paródia ízeivel feltálalva. Sziporkázó ügyességgel meg­alkotva, egy új minőség ré­szeiként, tehát egységbe fog­va. Ezt az egységet jól te­remti meg az előadás is, ha tempója néha-néha le-lelas- sul is. (Hosszú nagy szüne­tek, melyek olykor mázsás súllyal nehezednek a játék­ra és a nézőre.) Csizmadia Tibor, aki hasonló természe­tű, bonyolult feladat meg­oldásában már máskor is jeleskedett, akinek a mo­dern színpadi művek iránti érzékenysége, a kivételes formák iránti affinitása köz­ismert, ezúttal is remek munkát végzett, a mór emlí­tett szereplőket leszámítva nemcsak jól érzett rá a da­rab lehetséges stílusára, a stilizáció eszközét is tudato­san alkalmazva, hanem ami ennél is fontosabb: a lát­szólag „ésszerűtlenben” ké­pes kifejezni a mai ember szorongásait, fura félelmeit. Előadásának élménye: a borzongató nyugtalanság, az értékeink, önmagunk zava­rai miatti félelem. Színészileg, színészi telje­sítményben is egységes ez a produkció. A legerőtelje­sebb alakítás mégis a Phi­lippovich Tamásé (Vladi­mír), ujja begyeiben érzi ezt a fajta játékot; remekül vált. színes a fekete-feliét árnyalataiban, gazdagon megformált félelmetes fi­gurát hoz, mintha zsebében az emberiségre leselkedő gonosz erőket hordozná. Bajcsay Mária (Nelly) talán valamivel egysíkúbb, játéká­ban inkább a tragikus voná­sok uralkodnak, vergődése azonban mélységesen embe­ri, riadalmai, sikolyai, této­va kísérletei az eligazodás­ban, — elmélyült színészi munkára vall. Takács Gyu­Alapításának 75. évfordu­lóját ünnepi; októberben te Petőfi Irodalmi Múzeum. 1909 őszén nyílt meg ugyan­is a Bajza utcában az a Pe­tőfi ház, melynek hagyaté­ka a mai gyűjtemény alapja, így a múzeum elődjének te­kinthető. A Petőfi-dokumentumok rendszeres gyűjtése 1876-ban kezdődött hazánkban: ekkor alakult meg ugyanis — Jó­kai elnökletével — a Petőfi Társaság, mely céljául tűzte, hogy a költő hagyatékát és la és Tóth József „kettőse” (ők a két Spaak) eredetien mulatságos és félelmetes, jó érzékkel testesítenek meg egy stílust, a karikaturiszti- kus túlzást. Győri Franciska öregasszonya is jó érzékkel van megrajzolva, ravasz, körmönfont anyós, s mintha A kazettából, egy régebbi szobaszínházi sikeres előa­dásból lépne teljes fegyver­zetben elénk újra ez az alak. Leviczki Klára egy naiv, bu­tácska, de ugyanakkor ra­vasz szobalány szerepében kelt jó hatást. Egyébként az ötletes díszleteket — nem­csak célszerű, de látványos is — Lábas Zoltán tervezte,* a fordítás pedig, erről se fe­ledkezzünk meg, Petra— Szabó Gizella munkája. Végül, ha mindezek után azt kérdezné valaki tőlem, miről is szól a darab, túl a fentebb vázolt általános be­nyomáson, tehát részletei­ben tekintve, erre csak azt mondhatnám: túlságosan bo­nyolult ez „a szerelmi és gyilkossági játék”, hogy egyetlen este alapjáé bizto­san igazodjon el az ember zavarosnak tűnő bonyodal­maiban. A teljes megfejtés­ben sajnos igazán még a dráma címe sem segít, hisz a hipochonder kifejezés ha­gyományosan képzelt bete­get jelent, de hol vannak itt hagyományos értelemben vett képzelt betegek? Leg­feljebb a képzelet betegei­ről szólhatnánk. Épp ezért mielőtt valaki a Szobaszín­házba az Ö, azok a hipo- chonderek-hez vált jegyet, lapozgasson bele a darab könyvalakban is közzétett szövegkönyvébe, és olvassa el a mellékelt eligazító kis dolgozatokat is. Attól feltét­lenül okosabb lehet. IValkó Mihály a felbukkanó emléktárgyakat gyűjtse-gondozza. A Bajza utcában 1909-ben alapított Petőfi Múzeumot három év­vel később már egy Jókai kiállítással is kiegészítették, s a felszabadulás után újjá­született épület adott otthont 1949-ben a József Attila tár­latnak is. Az addig három gyűjteményből álló Petőfi Múzeum 1954-ben lett a ma­gyar irodalom országos mú­zeuma, s 1957-ben foglalta el jelenlegi otthonát, a Ká­rolyi palota egy részében. Hincz Gyula. KJossuth-díjas, kiváló művész kiállításának megnyitóján Battonyán kezdődött Felszabadulási fl Tragédia ősbemutatójának emlékére Szeptember 21: a magyar dráma napja Segítettek a bányászok Háromezer éves lelet Tanfolyamok nagyüzeme Jubilál a Petőfi Irodalmi Múzeum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom