Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. SZEPTEMBER 22. Dél-Afrika Hjiuiling próbája Tüntetés Sowetóban Pieter Botha, a dél-afrikai fajüldöző rezsim feje büszke találmányára, a módosított alkotmányra, amely úgymond jogokat biztosít a félvéreknek és az ázsiaiaknak. Tavaly szeptember óta, amikor sikerült elfogadtatnia tervezetét a kizárólag fehérekkel benépesített parlamentben, ország-világ előtt többször bizonygatta találmánya nagyszerűségét. Nos, mint mondják, a puding próbája az evés. Ez a próba két menetben augusztus végén zalott a Dél-afrikai Köztársaságban — Botha számára elszomorító eredménnyel. 178-120 ellenébe Az első fordulóban félvéreket (fehér és fekete szülők leszármazottait) szólították az urnákhoz, a másodikban az ázsiaiakat (főleg indiaiakat). S az eredmény: a 2,7 millió félvér és a majdnem 900 ezer ázsiai közül csupán minden ötödik ember ment el szavazni. Magyarán: Botha találmánya az érintettek körében nem talált általános támogatásra. Még akkor sem, ha az alkotmánymódosítás értelmében az eddig egykamarás parlament háromkamarássá bővült. Továbbra is megmarad a „fehér ház” 178 hellyel. A félvérek 80 képviselői helyet kaptak, az ázsiaiak 40-et. A 178:120-as arány önmagáért beszél. A hatalom továbbra is a 4,7 milliós fehér kisebbség kezében marad, akik többségük révén minden félvér és ázsiói kezdeményezésnek útját állhatják a parlamentben. A 24 milliós afrikai lakosság jog- fosztottsága ugyanakkor fokozódik, tíz bantusztánba kívánják zsúfolni őket, az ország területének tizednyi részén, sivár, terméketlen földeken, a legminimálisabb állampolgári jogoktól megfosztva. Vagyis a kétfordulós szavazás után a Dél-afrikai Köztársaság az maradt, ami volt: az apartheid fellegvára, planétánk egyik szégyenfoltja. Ezek után aligha meglepő, hogy a szavazás idején egymást érték a tiltakozó megmozdulások az országban. A rendszerre leginkább veszélyes politikusokat még a szavazás előtt letartóztatták, a választások idején pedig a rendőrség a legdurvább eszközökkel szállt szembe a tüntetőkkel. Az alkotmánymódosítás kérdésével az ENSZ Biztonsági Tanácsa is foglalkozott, s elítélő határozatot hozott az ügyben. Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára nyilatkozatban leszögezte: az új alkotmány nem más, mint az őslakos afrikai így okkal-joggal merül fel a kérdés: miért szorgalmazta a fajüldözők kormányzó csoportja az alkotmány- módosítást. Nos, Bothát és híveit több szempont is vezérelte. Az afrikai portugál gyarmatok, Angola és Mo- zambik felszabadulása, majd a fajüldöző Rhodesia helyén Zimbabwe megszületése intő jel volt számukra. Attól tartanak, hogy az ottani hazafiak sikerei előbb-utóbb fokozott szembenállásra ösztönözhetik Dél-Afrika elnyomott lakóit. Másrészt az „Oszd meg és uralkodj!” elvet követve csökkenteni kívánták a rezsim ellen fellépők számát, lekapcsolni a félvéreket és az ázsiaiakat a Ennek gazdasági és katonai-stratégiai okai egyaránt vannak. A Dél-afrikai Köztársaságban található a tőkés világ aranykészletének 60, króm- és mangántartalékainak 80—90 százaléka, hogy a többi fontos nyersanyagkincset ne is említsük, nemcsak ott, hanem a jogtalanul megszállt Namíbiában is. Pretoria fontos tengeri útvonalak fő ellenőrző pontjait tartja kezében, a Jóreménység fokát megkerülve jutnak el rendeltetési helyükre a tőkés országokba irányuló kőolajtöbbség nemzeti létének megsemmisítésére irányuló folyamat része, az apartheidrendszer megerősítésének eszköze. fekete többségről. Végül és nem utolsó sorban a szalon- képességí szempont sem elhanyagolható. A Botha-kor- mányzat szeretné kikozmetikázni a fajüldözőkről világszerte kialakult lehangoló képet. A dél-afrikai miniszterelnök ezért útra is kelt: a nyár küszöbén Nyugat- Európába látogatott, most pedig több afrikai államba készül, hogy mérsékelje országa nemzetközi elszigeteltségét. Ebben a szemfényvesztésben Botha feltétlen támogatóra talált az amerikai kormányzatban. Reage- nék előbbre tartják a biztos szövetséges fajüldöző rezsim konzerválását, mint a többség érdekeit. és egyéb nyersanyagszállítmányok. A közöny, amelyet a fél- vérek és az ázsiaiak tanúsítottak a módosított alkotmány iránt, ugyanakkor jelzi, hogy Botháék számításaiba hiba csúszott. Céljaikat nem tudták elérni, sőt! Az egymást követő tiltakozó megmozdulások mutatják, hogy e választási komédia után a fajüldöző rezsimnek még nagyobb — ki tudja, milyen nagy! — ellenállással kell számolniok az elnyomott többség részéről. Kocsi Margit Botha szempontjai Számítási hiba Tévedni emberi dolog Errare humánum est (tévedni emberi dolog) tartja a több mint kétezer éves latin közmondás. Ugyancsak több ezer éves tapasztalat, hogy az emberek . szeretik elfelejteni tévedéseiket. Két amerikai kiadó, Christopher Cerf és Victor Navasky viszont új könyvével az emberiség történetének híres tévedéseit mentette meg az enyészetől négyéves fáradságos kutatómunkával. A köny ironikus címe: „A szakértők beszélnek”. A gyűjteményből kiderül, hogy például a XX. század vezető brit politikusai igen rossz jósok voltak. Lloyd George kijelentette, hogy Hitler uralma idején a németek sosem fognak háborúzni. Hasonló kijelentést tett Neville Chamberlain, a müncheni egyezmény aláírója. Winston Churchill pedig 1915-ben bukott embernek nyilvánította magát, miután leváltották az admiralitás első lordjának tisztségéről. Hátralevő napjaiban csupán két miniszterelnökség, egy győztes világháború és egy irodalmi Nobel-díj várt rá . . . A feltalálók sem jeleskedtek a jövőbe látásban. Wilbur és Orville Wright 1901- ben kijelentette, hogy az em- •ber 50 éven belül nem lesz képes repülni. Két évvel később saját magukat cáfolták meg kísérletükkel. Lord Kelvinen, a híres fizikuson valóságos átok ült: 1895-ben kijelentette, hogy lehetetlen olyan légi járművel repülni, amely nehezebb a levegőnél. Két évvel később megjósolta, hogy a rádiónak nincs jövője, majd 1900-ban a röntgensugarakat tréfának minősítette. Louis Spohr német hegedűművészt sem igazolta az utókor: ő egykor „vulgáris hangok orgiájának” nevezte Beethoven V. szimfóniáját, és „olcsónak, ízléstelennek” a Kilencediket. Az újságírók sem kerülték el Cerf és Navasky figyelmét: Guy Beringer, a Reuter moszkvai tudósítója 1917 február elején kijelentette, hogy elmegy üdülni a KriYnbe, mivel Pétervárott úgysem történik semmi. Walter Du- ranty, a New York Times moszkvai tudósítója 1920-ban megjósolta, hogy a bolsevik forradalom hat hónapon belül összeomlik. Ennél nagyobbat feltehetően csak XVI. Lajos francia király tévedett, amikor 1789 július 14-én azt írja a naplójába: eseménytelen nap volt. Hispánia — ma Két esztendeje immár, hogy Spanyolországban a szocialista párt (PSOE) kormányoz. Ezen a második évfordulón javában tartanak azok a helyi pártgyűlések, amelyek a hosszú történelmi múltra visszatekintő Spanyol Szocialista Munkáspárt decemberben esedékes kongresszusára készítik elő a vi- tanyagot. A hazai és nemzetközi események sajátos ösz- szekapcsolódása következtében rendkívül súlyos megoldatlan kérdések sűrűsödtek össze erre az időpontra és ma már világos, hogy a PSOE decemberi kongresz- szusa az egész ország sorsát befolyásoló viták színhelye lesz. Különösen az teszi nehézzé a helyzetet a kormány számára, hogy — noha a szocialisták tartózkodtak a radikális gazdaságpolitikai megoldásoktól és mindent elkövettek, hogy ne kerüljenek nyílt összeütközésbe a bankvilággal és a magántőkével — nem sikerült elérniük a gazdaság felélénkítését. Gazdasági gondok Ennek következtében az aktív lakosság 20 százaléka van munka nélkül. Ez a legmagasabb arány a fejlett tőkés világban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a munkanélküliek alig 25 százaléka részesül munkanélküli segélyben és fele 25 évnél fiatalabb. Mindez óriási feszültségeket teremt és a kormány szinte állandó tárgyalásokat folytat a szakszervezetekkel. Közvetlen céflja valamiféle szociális paktum létrehozása még a decemberi kongresz- szus előtt. Ezt az önmagában sem könnyű feladatot azonban úgy kell megoldania, hogy az a gyáriparosok szövetsége számára is elfogadható legyen, különben a beruházások ütemének további csökkenésével kell számolnia. A belső gazdasági gondoktól elválaszthatatlan a spanyol külpolitika első számú problémája: a közös piaci belépés elhúzódása. Az eredeti terv szerint Spanyolországnak 1986. január 1-én kellene teljes jogú taggá válnia. Ehhez azonban a belépés alapvető feltételeit meghatározó tárgyalásokat idén szeptember 30-ig be kellene fejezni, hogy időt adjanak a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek a jóváhagyására. Augusztus és szeptember fordulóján egy újabb tárgyalási menet végződött kudarccal és ma már komolyan számolnak azzal, hogy szeptember 30-ig nem sikerül megállapodni a belépés feltételeiben. Ebben a vonatkozásban Franciaország magatartása jelenti a fő akadályt. A spanyol mezőgazdasági termékek kedvezőbb feltételek mellett történő megjelenése ugyanis sérti a francia mezőgazdasági exportőrök érdekeit. A megosztó NATO-tagság Kifejezetten politikai és katonapolitikai szempontból a legélesebb vitakérdés az ország NATO-tagságának ügye. Jelenleg Spanyolország tagja a NATO-nak, de nem vesz részt annak katonai szervezetében (státusza így Franciaországéhoz hasonlítható). Gonzalez miniszterelnök és pártja számára különösen kényessé teszi a helyzetet, hogy a csatlakozást még az előző, polgári kormány döntötte el és annak idején a szocialisták ellenezték a belépést. Választási kampányuk során győzelmük esetére népszavazást ígértek a NATO-tagság ügyében. A világpolitikai és kormányzati realitások azóta lényegesen megváltoztatták a helyzetet és megosztották az uralkodó pártot. Ez a megoszlás nagyjából úgy vázolható fel, hogy a párt centruma és vezetőinek több sége (ideértve magát a miniszterelnököt és Moran külügyminisztert is) a jelenlegi helyzetet akarná fenntartani. Tehát: NATO-tagság — de a katonai szervezetben való részvétel nélkül. A párt jobbszárnyán egy kisebbségi csoport a teljes NATO-tagság mellett foglal állást, — lényegében azzal az érveléssel, hogy a NATO katonai szervezetében való részvétel csökkentené a spanyol hadsereg oldaláról esetleg még fenyegető puccs-veszélyt. Ugyanakkor a párt radikális szárnya egyértelműen a NA- TO-ból való kilépés és az ígért népszavazás megtartása mellett tör lándzsát. A spanyol kormány tehát a politikáját meghatározó 30. kongresszusa küszöbén rendkívül nehéz helyzetben van. Annak ellenére, hogy joggal mondhatja el, ezeket a feszítő problémákat — a munka- nélküliségtől a NATO-ügyig — a megelőző, jóval konzervatívabb vezetéstől örökölte. — i 1— e i T! Háromféle felirat lao, kínai és latinizált lao Vientiane egyik moziján Vientiane szellős, tágas tereivel, utcáival, falusias környezetével kedélyes kisvárosnak hat. A falábakra épült egyemeletes deszkaházak alat baromfiudvar. Az utcákon, amelyek nagy része még nem aszfaltozott, kényelmes, ráérős tempóban hajtanak a járművek. Kora reggel sárgaleples, borotvált fejű boncok indulnak a városba, hogy a buddhista hagyományoknak megfelelően a hivő lakosság adományaiból gyűjtsék össze az aznapi élelmet. A szent kerék jelével díszített sárga darócta- risznyájuk meg is telik rízs- zsel, gyümölccsel, aprópénzzel. A főváros számtalan pagodája fontos közéleti szerepet is betölt. Nemcsak imahelyek, hanem a messzi földről érkezett vándorok itt megpihennek, étkezhetnek, a Lao lumok földjén szegénységet és önmegtartóztatást fogadó boncok pedig írásra-olvasásra, hasznos ismeretekre, a buddhista le- gednákra tanítják a környékbeli gyerekeket. Sok nemzetiség Laoszban 68-féle nemzetiség él, ezért is elsőrendű társadalmi érdek az együttműködés, a máshitűekkel, más etnikai csoportokkal, a sokszínű életforma elfogadása. A hivatalos statisztika három alapcsoportba sorolja a nemzetiségieket, amelyek ismerete nélkül nem érthető meg Laosz ma még meghatározó fontosságú gazdasági tevékenysége, a mezőgazdaság sem. A síkságon élők a lao lumok, a hegyekben a lao sungok (meok, lolok, tay-ok, zaok, katuk, dél-kínai eredetű csoportok), délen pedig a lao thungok (ezek a Dél- Vietnamban is átnyúló hegységekben élő indonéz, maláj eredetű őslakók, az edék, ba- narok, stiengek). A síksági laok mezőgazdasággal, ezen belül >s elsősorban rizstermesztéssel foglalkoznak. 1975, a népi forradalom győzelme óta jelentős mértékben nőtt a mezőgazda- sági termelés, a nyolcvanas évek elejére rizsből gyakorla tilag önellátóvá vált az ország, s azóta is évről évre másfél millió tonna körüli mennyiséget takarítanak be. Ez természetesen függ az éghajlati, természeti viszonyoktól is. Fölkeressük a Vientianétől délre fekvő Don Du falu termelőszövetkezetét, ahol lao lumok, azaz síkságiak dolgoznak. Az út elég nehéz terepen kanyarog, jobbról egy ideig a Mekong partját követi, majd balra, az ország belseje felé fordul. A Mekong itt olyan széles, mint Pestnél a Duna. Most, a száraz évszakban alacsony a szintje, a folyó közepén hosz- szú homokzátonyok bukkannak ki a sárgás vízből, ezek örökös viták forrásai a túlpart gazdájával, Thaifölddel. Az államhatár ugyanis a mindig változó folyómeder közepe. Tavaly itt, Don Du falutól nem messze, a folyópart bambusz dzsungelében fegyverek ropogtak, Tha; földről, a túlpartról átdobott ellenforradalmi bandát számolt fel tűzharcban a laoszi népi rendőrség. Japán kfstraktorok Don Du termelőszövetkezete, mint a nyugtalan határhoz közel fekvő földek művelője, így nemcsak mezőgazdasági, hanem védelmi feladatot is ellát — mondja bevezetőben a téesz fiatal, 35 év körüli elnökhelyettese, Bún Lom. Őt is, mint a szövetkezet valamennyi vezetőjét, a tagság választotta. Lao láoval, enyhén zavaros, tej- szerű rizspálinkával kínál, majd az egyik hosszú fekete szoknyás lány zöldteát hoz. Az udvart fészerek, gazdasági épületek kerítik körbe. Nem sok embert látni, ilyenkor, júniusban nincs munka a rizzsel, a tavaszi termést már márciusban betakarították, az őszit, az októberi aratását pedig még ezután kezdik vetni. A kikelt palántákat kézi erővel, az elárasztott földek iszapját taposva, egymástól arasznyi távolságban a sárba dugványozzák. Meglepő, hogy a szerény körülmények között gazdálkodó tsz-ben több vadonatúj japán kistraktor működik. — Szállítóeszközük van-e? — Nincs, a terményt, a fuvaroznivalót állami tehen- autók szállítják. — Milyenek a rizshozamok? — Az idén a márciusi aratás hektáronként 3,4 tonnát hozott, a tavaly októberi pedig 2,5 tonnát. A tsz kétségkívül a legjobbak közé tartozik, hiszen terméseredményei magasan az országos átlag fölött vannak. Fizetés — rizsben — Hogyan áll a szövetkezetesítés a faluban? Nemzetiségi falu Északkelet-Laosz dzsungelében Az elnökhelyettes szabadkozik, hogy helyzetük nem tükrözi az országos arányokat. Elmondja, 82 család él Don Du-ban. Ezeknek mintegy a fele a fővárosban, Vientianéban dolgozik, csak a ház körüli kiskert révén van köze a mezőgazdasághoz. A fönnmaradó negyven családból 17 tagja a szövetkezetnek. A tsz Laoszban elterjedt formája lazább közös gazdálkodási egység. A tagság az összegyűjtött munkapontok (egységek) arányában kapja fizetését — rizsben. A személyes fogyasztást meghaladó részt vagy az állammal cserélik el szövetre, petróleumra, sóra, szerszámokra, vagy a kiskert zöldségeivel, gyümölcseivel együtt a fővárosi piacon értékesítik, így csinálnak maguknak készpénzt. Nem könnyű feladat Laoszban a tsz-mozgalom teljes körűvé bővítése, hiszen az ország lakossága, amit 3,5—3,7 millióra becsülnek, szétszórtan él, kétmillióan a megközelíthetetlen hegyekben, törzsi-nagycsaládi kötelékben, gyakran kőkorszak- beli gazdálkodási szinten. Ennek ismeretében hangsúlyozta a párt 1982-ben tartott III. kongresszusán Kay- sone Phomvihane főtitkár beszámolójában, hogy az ország adottságait, fejlettségi fokát, sajátosságait messzemenően figyelembe véve kell továbbhaladni a korszerű, közösségi gazdálkodás alapjainak kimunkálásában. Dunai Péter
