Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. SZEPTEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 De nehéz az iskolatáska! Amikor az első osztályos kisfiamnak a legutolsó könyvet, füzetet is befedtük, annak rendje és módja szerint a borítókra a címkét rásimítottuk. kíváncsiak voltunk, mennyit is nyom egy iskolába igyekvő emberpalánta összes paksamétája. A degeszre tömött táska súlya 5 kiló 30 deka volt, pedig minden bele se fért. Még két reklámszatyrot is megtöltött a felszerelés, ami újabb 1 kiló 40 dekáig billentette ki a konyhamérleg mutatóját. Summa summárum 6 kiló 70 deka tudomány, kellék,' nem csekély mennyiség egy 23 kilós emberpalántának! (Még szerencse, hogy a tanszerek zömét a gyerekek az iskolában hagyják, így nem kell naponta cipelni őket.) Azt azonban korántsem higgye az olvasó, hogy a nehézségek a cipeléssel kezdődnek. Ugyan kérem, azok már jóval korábban kopogtatnak a szülői ház ajtaján. Kezdem azzal, hogy az iskolai holmik, kellékek utáni szaladgálás sokban hasonlít a honfoglaláshoz, amelyik a legújabb kutatások elméletei szerint nem egyszerre, hanem szakaszosan, több alkalommal történt. Valami ilyesmi a tanszervásár is, elvégre miközben az ember — napokon keresztül — a boltokat járja, és hol ide, hol oda kukkant be valamiért, a sokadik alkalom után végre elégedetten fújja ki magát: már csak néhány apróság hiányzik. Hogy a számok nyelvére fordítsuk a szót, a szolnoki Student papír—írószerbolt vezetője szerint ebben az üzletben a szülők általában nyolcszáz, ezer forintot hagynak ott. mire elsős csemetéiknek megveszik a szükséges kellékeket. A teljesség igénye nélkül íme egy lajstrom a kellékekről; amelyek tanterv ide, előírás oda, azért iskolánként változtak. Faluhelyen kevesebbet, a városban többet követeltek. Hogy mi tartozik egy elsőosztályos felszereléséhez? Táska, tolltartó, radír, töltőtoll, füzetek, könyvek, kisméretű rajztábla (van, ahol nem kérik), rajzlapok dosz- sziéban, zsírkréta, filc (nem kötelező), tizenkét fajta festék, vékony-vastag ecset, dallamkirakó, olló, gyöngyzsinór, ragasztó, írólapok, portairon, 12 színű színesceruza, gyurma, hurkapálcák, Volga fonál, korong, pálca, vonalzó, mérőszalag (nem mindenhol), zsebtükör, dobókocka, szám- és jelkártya, nagyító, szemcseppentő, élőlények kártya, olyan mesekönyvek, kiadványok, amelyek segítik az ismeretszerzést: Ablak-zsiráf, Sző, fon nem takács, Állatos ABC, Cini-cini muzsika, stb. Nem untatom tovább az olvasót, bár még nem teljes a lista, elvégre a tornafelszerelésről, továbbá a sötétkék nadrágról, szoknyáról, a sötét cídő- ről, a fehér ingekről szó sem esett. Igaz, nem egységes a megítélés: akad település, ahol például a nagyítót, az ollót stb. az iskola biztosítja, máshol viszont úgy érvelnek: jobb, ha ez mind megvan a gyereknek, hiszen így éveken keresztül elkíséri őt ez a néhány, hasznos kellék. Szinte már hallom az ellenvéleményt, mondván, a felsorolt tárgyaknak egy része nem kötelező, csupán ajánlott. Ez így igaz, de hát milyen a szülői gondolkodás!? Ügy vélik, ha már az iskolában ajánlják. illik megvenni, nehogy a kezdek kezdetén szó érje a házat. És ezt teszi a többség: sőt a gyerekek is közlik otthon, mondván: a padtársamnak, az osztály felének, zömének már van, csak pont nekem nincsen. Nincs is különösebb baj, amikor egyszem gyerek akad a családban, ráadásul jól keresnek a szülők. De ahol két-három nebuló ered szeptemberben az iskolának, bizony nem penészedik sokáig az augusztusi fizetés! Tapasztalataim szerint ezért hízik a hat—nyolcszáz forint másfélezerre vagy még ennél is többre szeptember derekára. How azután milyen eredménnyel forgatja, használja ezt a tiszteletre méltó mennyiségű kelléket az ember gyereke, annak a megítéléséhez hosszabb idő szükséges. Hiszen régi, pedagógiai igazság, hogy az oktatónevelőmunka folyamatában a tanító és a tanár személyisége mindennél fontosabb. Ebben bízik, és ez jelent némi gyógyírt a hétezer-hat- százötvenöt elsős szüleinek, akiket a megyében a szeptemberi csengőszó először szólított az ismeretek, táskával, és táska nélkül sem könnyű váraiba. t>. Szabó Miklós Megmentett műemléki kastélyok és középületek Az Országos Műemléki Felügyelőség összegezte a veszélyeztetett műemléki kastélyok és középületek megteremtésére három évvel ezelőtt központi támogatással indított program végrehajtásának eredményeit és a további teendőket. Az akkori felmérések szerint a védett kastélyállomány 29 százalékát veszélyeztette, hogy kezelőik ezeket az épületeket elhanyagolták, és a műemléki értékükhöz méltatlan célokra — egyebek közt irodai, gazdasági és tárolási feladatokra — hasznosították. A pusztulás fenyegette a védett épületeknek azt a további hét százalékát is, amely gazdátlanul, üresen állt. A műemléki felügyelőség ebben az időszakban központi forrásból 140 millió forinttal támogatta a legsürgetőbb állagvédelmi és szerkezetfelújítási munkákat. A megyei és a helyi tanácsokkal és társadalmi szervezetekkel együtt sikerült eiérni, hogy a rosszul hasznosított kastélyok egy részét, a műemléki védettségnek jobban megfelelő, közösségi és kulturális célok, néhányat pedig az idegenforgalom szolgálatába állítsák. Szükség szerint új kezelők vették gondjaikba az épületet, és több üresen álló műemlék is lelkiismeretes gazdára talált. Ily módon eddig a program indításakor előirányzott 72 műemlék kastély és középület helyett 95 épület megmentését segítették elő. Sorsforduló, Szabadság katonái A felszabadulásról a mozikban Szeptember 21-én Batto- nyán, az Alkotmány moziban rendezik meg a Sorsforduló című országos rendezvénysorozat megnyitó ünnepségét. Az ezt követő hónapokban az egész országot átfogó program keretében a mozi- nézők filmek révén idézhetik föl — a fiatalabbak esetében: ismerhetik meg — a világháború fontosabb eseményeit, a fasizmus elleni harcot, s a felszabadult Magyarország első évtizedeinek életét. Békés városaiban és falvaiban a települések fölszabadulásának napján, szeptemberben és októberben díszbemutatókat tartanak majd, április 4-ig három filmsorozatot láthatnak a békésiek. A II. világháború nagy csatái című sorozat a legfontosabb eseményeket eleveníti föl, a Szabadság katonái nevű sorozat a küzdelemben részt vevő emberek hősiességének kíván emléket állítani. A falvak és emberek című filmsorzatban a magyar falu életének változásait felmutató filmek kerülnek a közönség elé. Az elsősorban szovjet és magyar filmeket bemutató sorozat vetítése Battonyán a Budapesti tavasz bemutatásával kezdődik. A battonyai nyitó eseményen fénykép- és plakátkiállítást is rendeznek, amely a 40 év magyar film- művészetének kiemelkedő alkotásait mutatja be. Évtizedek óta Jászárok- szálláson él és dolgozik André Zsuzsanna és Bagi Sándor népi iparművész, j Elsősorban bélapátfalvi fehér kerámiákat készítenek az Amfora Vállalat valamint a< Népművészeti Vállalat részére Művelődés a munkahelyen Óhaj vagy szükséglet? művelődés feltételrendszerének kutatása egyre sürgetőbb igényként veti fel azoknak a szükségleteknek a megismerését, melyek a munka jellegének átalakulásával, illetve a képzett munkaerő iránti kereslet növekedésével állnak kapcsolatban. Mert ha a jelenlegi gazdaságban azok a munkahelyek vannak is többségben, melyek részben vagy egészben élőmunkaigényesek, a gazdasági megújulás mégiscsak elengedhetetlenné teszi az „emberi feltételekből” adódó lehetőségek minél teljesebb kihasználását. Csakhogy ehhez semmiképp sem elegendő magát a követelményt rögzíteni (még kevésbé óhajként megfogalmazni), hanem a megvalósítás feltételed is keresnünk kell. A közművelődési törvény és a hozzá kapcsolódó SZOT-ihatároza- tok megjelenése után ugyan bizonyos fellendülés volt tapasztalható a munkahelyi művelődésben, de az egységes gyakorlat kialakulását nagyban hátráltatta az a körülmény, hogy nem szület- ték egyértelmű elképzelések a munkahelyi művelődés szerepéről és funkcióiról. Még mutatóban is alig lehet említeni olyan állásfoglalást vagy határozatot, mely pontosan rözítette volna, milyen konkrét feladatai vannak a munkahelyi vezetésnek a munkásművelődést elősegítő kulturális tevékenységek szervezésében. S éppen a vállalati köz- művelődési programok elemzése során válhat világossá, mennyire téves az a felfogás, mely a munkahelyi művelődést csaknem kizárólag a kulturális javak terjesztésére szűkíti le. A közművelődés egyetlen intézményének (vagy szervezeti formájának) sem lehet egyedüli feladata a kulturális értékek és javak puszta terjesztése, hanem sakkal inkább ezek megértetése és feldolgoztatása. Az ismeretek terjesztése és a kulturális élmények felkeltése helyett jóval fontosabb feladat a műveltség- elemek összekapcsolása és szerves egységbe fogása. A művelődést ugyanis aligha lehet folyamatossá tenni akkor, ha nem vesszük figyelembe azt a bonyolult összefüggést, mely a művelődés mint érdek és a hozzá kapcsolódó motivációk (indítékok) között húzódik. Minél inkább érdekként jelenik meg a kultúra tartalmaiban való részesedés igénye, a művelődés folyamatossága annál reálisabb lehetőséggé válik. Kétségkívül ehhez arra is szükség van, hogy a munkahely a maga sajátos feltételeivel hozzájáruljon e folyamat kibontakozásához- A szemléletváltozásnak elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a munkahelyi művelődés korántsem a szabadidő kitöltésére való. Az al.kalmj kulturális programok szervezése és az ötletszerűen végrehajtott ismeretterjesztés legfeljebb a kultúra iránti közöny kialakulását idézheti elő. Azzal persze, hogy a munkahelyi művelődés alapfunkciójaként a személyiségfejlesztést jelöljük meg, távolról sem szeretnénk figyelmen kívül hagyni a munkások művelődését meghatározó társadalmi-gazdasági és életmódbeli feltételeket. Éppen a minőségi fejlesztés szempontjából alapvető jelentőségű annak hangsúlyozása, hogy a munkaerővel szembeni konkrét igények és társadalmi szükségletek kielégítését csakis a személyiség fejlődésének- fejlesztésénék távlati szocialista perspektíváin és magán a személyiségfejlődés értéket is megtestesítő folyamatain átszűrve lehet a művelődés céljaként felfogni- A személyiségfejlesztés legcélravezetőbb forrása az, ha a gyakorlatban olyan közművelődési tevékenységformákat alakítunk ki, melyekben való részvétel többé-ke- vésbé egybeesik a dolgozók törekvéseivel, vágyaival, ambícióival. A művelődést ugyanakkor gyakorlati viszonyként is kell értelmeznünk: az egyénnek a társadalmi gazdagsághoz és kultúrához való gyakorlati-tevékenységbeli viszonyaként. Ebből az értelmezésből következik, hogy a munkahelyi művelődés irányítóinak tudatosan keli szervezniük az egyének: meghatározott „csoportjait” a művelődési tevékenységekben. A művelődés közösségi jellege ugyanis az egyénnek éppen azt a képességét formálja, hogy másokhoz, illetve csoportok tevékenységéhez önálló módon kapcsolódjék. A klisészerű munkahelyi művelődési szemlélettől való eltérés tehát mindenképp megköveteli azoknak az egyéni érdekeknek és indítékoknak a figyelembe vételét, melyek a művelődést tudatossá tehetik. Az. hogy a művelődés érdekként jelenik-e meg vagy sem, persze nem csupán az egyén elhatározásától függ, hanem legalább annyira a munkahelyi, közéleti, családi stb. feltételektől, melyek az állandó ismeretszerzést csakúgy igényként és „felhívásként” fogalmazhatják meg, mint például a közéleti tevékenységekben való aktív részvételt. A tudatos önművelés kialakulása is elképzelhetetlen az emberi képességek és adottságok összhangba hozása, sokoldalú fejlesztése nélkül. Am e lehetőségek valóra váltása számos ellentmondás megszüntetését követeli meg a még mindig meglevő kulturális egyenlőtlenségek felszámolása érdekében. Mint ahogy a művelődés tervezésében is változtatásokat kell végrehajtani. Példaként említhető: a munkahelyi „kulturális tervezéskor” ugyan megkísérlik figyelembe venni mind a kollektíva, mind az egyes dolgozók érdekeit, elképzeléseit, de a gyakorlatban a kulturális szükségletek kielégítése gyakorta alárendelődik a konjunkturális gazdasági szempontoknakAz ellentmondást tovább élezi az a körülmény is, hogy a művelődés tartalmi feladatait a szociálpolitikai tervfejezetben rögzítik. És még inkább az a tény, hogy többnyire csak a művelődési kiadásokra fordítandó pénzeszközök szerepelnek benne, így a kulturális tervezéskor óhatatlanul a szakmai oktatatás és képzés kerül túlsúlyba, hiszen e területen jelentkező kiadások viszonylag pontosan meghatározhatók. Ezzel számolva sem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a munkában megnyilvánuló alkotói önérvényesítés korlátái miatt a folyamatos művelődés feltételeit aligha lehet egy csapásra megteremteni- Bépten-nyomon találkozhatunk azokkal az akadályozó tényezőkkel, melyek — részint a zárt munkamegosztásból, részint emberi érdektelenségből fakadóan — gátolják e folyamat kibontakozását. Ennek ellenére mégsem lehet lemondanunk a személyiség formálásáról, nemcsak mint a munkahelyi művelődés állandóan időszerű feladatáról, hanem mint konkrét célról sem. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, észrevétlenül cserélődne fel a munkahelyi művelődés feltételeinek folyamatos fejlesztése valamiféle szűk prakticista szemlélettel. S erre nem egy példát lehetne felhozni a jelenlegi gyakorlatból. A munkahelyi művelődés folyamatát úgy kell szerveznünk és irányítanunk, hogy annak keretében kialakított tevékenységformák az egyén önkibontakozásának „terepéként”, az önfejlesztés eszközeként funkcionáljanak. Másképpen kifejezve: olyan közművelődési tevékenységformák kialakítására kell törekednünk, melyek elválaszthatatlan részei a tudatos és tervszerű művelődési gyakorlatnak. vizsgálva, azonnal kitűnik, hogy az egyén művelődéshez fűződő érdeke vagy éppenséggel érdektelensége nagymértékben függ attól, hogy hol foglal helyet a társadalmi munkamegosztásban, és erre épülve menynyire tér el anyagi körülménye, foglalkozásának jellege, sőt az irányításban való részesedése a másokétól. Éppen ezért a munkahelyi művelődés gyakorlatát csak akkor lehet életképesebbé tenni, ha — a célok és feladatok kijelölése közben — az eddiginél jóval nagyobb figyelmet fordítunk azokra a szükségletekre és emberi igényekre, melyek a művelődésben való tudatos részvételt teszik lehetővé. A munkahely is abban az esetben válhat a közművelődés egyik „intézményformájává”, ha az ott dolgozók — gazdasági körülményektől függően — elképzeléseiknek megfelelően választhatnak a tanulás, a képzés és a művelődés eltérő programjai és formái között. Dr. Kerékgyártó István • * * Kerékgyártó István írását a továbbgondolás, a vita szándékával bocsátjuk közre- Szeretnénk, ha a munkahelyek dolgozói, a közösségek művelődésért felelősséget érző tagjai, vezetői kifejtenék véleményüket kulturálódási lehetőségeikről, a művelődés jelenlegi munkahelyi formáiról; arról, hogy valójában mit is értenek munkahelyi művelődésen, s hogy gyakorlatban hol érzik lehetőségét a kulturális nevelésnek, s vajon élnek-e az adódó lehetőségekkel vagy pedig kihasználatlanul hagyják őket. Olvasóink észrevételeit, gondolatait Művelődés a munkahelyen feleimmel lapunk hasábjain rendre közöljük. A munkahelyi Közelebbről Serge Delaveau kiállítása / Harmadik alkalommal vendége a Szolnoki Művésztelepnek Serge Delaveau, az ismert francia festőművész. Már lassan szép hagyomány, hogy a Tisza—Zagyva háromszögben festett képeit bemutatja a szolnoki közönségnek. Tavalyi tárlata igen sikeres volt, jelentős művészeti eseménynek számított a megyeszékhelyen. A párizsi művész az idei nyáron is nagy szorgalommal, s ami még fontosabb, rajongó szeretettel és színpompával festette kedves témáit, a Tabán öreg házait, a Tiszát, az Alföld füzeseit, rétjeit, virágait. A nyár „termését” szeptember 19-én, szerdán délután 4 órától mutatja be műtermében, ahol szívesen látja az érdeklődőket. Film Szent-Györgyi Albertról Szen-Syörgyi Albertról, a magyar származású amerikai tudósról készített dokumentumfilmet Dénes Gábor a Mafilm Népszer-Tudomá- nyos Filmstúdiójában. A Pé- terffy András operatőr közreműködésével forgatott produkció a Nobel-díjas orvosbiokémikust mutatja be három tételben,