Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
4 I Arcképváziat I „Munkatársaim fontosabbak nálam” SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hívom a 004-et Nehéz ember, villan át rajtam. Húsz perce beszél, és önmagáról még egy szót sem szólt. Pedig mégis csak róla kell írnom, nem a beosztottjairól. Dobák Pál mindössze harmincnégy esztendős de már igen izgalmas múlt áll mögötte. „Szegény édesapám mindenáron könyvelőt akart belőlem faragni, gondolta, ha neki jó volt, nekem is beválik. Gyakran vitatkoztunk, az istennek se értette meg, hogy engem nem vonz az íróasztal, nem szeretem a számokat, adatokat, ilyenolyan jelentéseket. A kedvéért mégis beiratkoztam a nyíregyházi pénzügyi technikumba, leérettségiztem, édesapámnak megmutattam a nem is rossz bizonyítványt, és elmentem marós szakmunkástanulónak.” Nevet. Az arcán ugrándoznak az izmok, az egyre markánsabb vonásokon látszik, hogy viselőjük hozzászokott a nevetéshez. A tekintete kutatóan pásztázza beszélgetőtársát, szívesen néz az emberek szemébe. „Nincs miért lesütni a szemem, bármi is történt az életemben, vállalom. Igaz, sok szégyellnivalóm nincs, remélem, nem is lesz. Per-' sze, hogy szoktam hibát elkövetni, semmivel se va- gypk különb másoknál, de a hibákat is beismerem. A dolgozóim megszokták, hogy nem teketóriázom, nyíltan megmondom, ha nem tetszik valami, és elvárom, hogy ezt viszonozzák.” Dcbák Pál, miután megszerezte a marós szakmun- kásbizonyítváinytl, elhelyezkedett a kunhegyesi Vízgépészeti Vállalatnál. „Milyen jó csapat volt! Harmincketten tartoztunk egy brigádba, és talán üres frázisnak tűnik, de jóban rosszban összetartottunk. Ha valami hiányzik most az életemből. az a csapat.” Akkor sem rossz csapatba került, amikor úgy döntött. hogy otthagyja szülőfaluját, és átköltözik Abádsza- lókra az áfészhez. „Tizenegy éve ismerkedtem meg Etelkával, a feleségemmel, aki abádszalóki születésű és kötődésű volt. Nagyon szerettem, ezért hagytam magam rábeszélni a munkahely-változtatásra. Hangsúlyozom, hogy nem bántam meg.” Bemutatja a feleségét, aki, miután megtudja, hogy a férjéről írok, megijed. Nem haragudna meg, ha „Palikáról” egy sor se jelenne meg, mert, ahogyan fogalmazta, magasról nagyot lehet esni. A férj jót nevet, megsimítja Etelka haját, a mozdulatban benne van. hogy nem kell őt ■félteni, de azért jólesik a féltés. „Az áfésznál kereskedelmi előadóként kezdtem, de nem sokáig lehettem beosztott, mert 1977-ben területi ügyvezető lettem, és az vagyok azóta is. Az utóbbi éveikben rendkívül felkapott hely lett Abádszalók, a megnövekedett idegenforgalom jó kereskedelmi és vendéglátói munkát követel.” Szégyenkezés nélkül be- valljia, hogy nem mentek mindig zökkenő nélkül a dolgok. „Tavaly az első lovasnapok idején megjelent néhány ősz hajszálam, alig vártam, hogy vége legyen a rendezvénysorozatnak. Túlságosan kezdők voltunk egy ilyen nagy esemény zavartalan megrendezéséhez, és éppen a tapasztalatlanságunk miatt akadtak problémák. Az idén már rutinosan végigcsináltuk a lovasnapokat, hiszen tavaly megfizettük a tanulópénzt.” Nyáron tizenhét bolt, étterem, büfé működik Abád- szalókon. a szezon után két- hárommal kevesebb. „Erre az évre 130 millió forintos forgalmat terveztünk, egyenlőre úgy látszik, hogy meg lesz. A múlt esztendőben túlteljesítettük a forgalmi tervet, nincs semmi akadálya, hogy az idén is sikerrel zárjuk az évet. Remek gárdával dolgozhatom, mind a százharmincán azon vagyunk, hogy jó szájízzel távozzanak a községből az idegenek. A vásárlók könyvét bármelyik egységünkben szívesen mutogathatom, mert csak dicséreteiket jegyeznek be a vásárlók és a vendégek. A legnagyobb forgalmat az 1979-ben megnyitott ABC áruházunk érte el. nincs sokkal lemaradva mögötte az éttermünk se. Érdemes megkóstolni az étküket. jellegzetes abádszalóki ízekkel főznek. És mindezt kedvesen, udvariasan, gyorsan leteszik a vendég asztalára.” Megint elkalandozik, önmagáról hosszú percekig nem mond semmit. Élvezettel hallgatom, Dobák Pált szerethetik a dolgozói. „Az elvem az, hogy egymás nélkül úgyse megyünk semmire, pontosabban én nem mennék semmire a beosztott kollégáim jó munkája nélkül. Ha prémiumot kapok a központtól, a kollégáimnak is megköszönöm.” A Középtiszavidéki Áfész abádszalóki területi ügyvezetőjét gyakran megállítják az utcán. „Általában a keresztnevemen szólítanak, a legkisebb ügyes-bajos dolgukat is elmondják, nem is mindig a munkámhoz tartozókat. Szeretek beszélgetni, és ezzel tisztában vannak- az emberek. Ha valamit kérnek, igyekszem teljesíteni, hiszen a vevőkből élünk.” A vidám arcú ügyvezető „presztízskérdést” csiinál abból, hogy az áfészról jó véleménye legyen mindenkinek. „A munkatársaimat is arra biztatom, hogy lehetőleg őrizzék meg a mundér becsületét, az áfész a fontos, mi csak fogaskerekek vagyunk a gépezetben.” Figyelemre méltó módszere van a dolgozók munkafegyelmének a felmérésére. „A köpenygallért nézem mindig, ha gondosan kivasalták, rend van. Ha a gallér gyűrött, a viselőjében se lehet minden sima, azaz valami hiba van a fegyelemmel.” Az abádszalóki szezon egyenlőre csak a nyári csúcsra korlátozódik, szeretnék, ha korábban kezdődne, és később fejeződne be. Az áfészon és Dobák Pálon nem múlik, ők bírnák szusz- szál akár egész évben is. Bendó János Itt a megszólítás: Bajtárs! Ez nem formalitás. Nagyon mély. felelős, emberi kapcsolatokat takar. Főként egymásrautaltságot. Hogyan is mondta Boros István gépkocsivezető? „A hordágyat csak ketten tudják vinni.” Ugye milyen egyszerű? Az üvegfalon túl az épülő lakótelep házai látszanak. Errefelé minden új. A mentőállomás is! Hány éve várta a megyeszékhely lakossága, hogy elkészüljön? Tíz? Húsz? És mennyire várhatták ők, akiknek évtizedeken át egy lakóház pincéje jelentette a pihenő-, várakozószobát, az öltözőt, az étkezőt, ahol csak egy szűk szerelőműhely és mindössze három parányi iroda volt, a gépkocsik garázsának teteje pedig a csillagos ég. Most az ügyeleti szoba üvegfalain át új életképeket látnak, egy városrész születését az itt dolgozók. Csak éppen aligha van idejük nézelődni: a telefon, az URH-rádió állandóan szól.. . veszik a hívást, gyorsan kiállítják a menetlevelet, egy kis üvegablakon át a soros gépkocsivezető és mentőápoló átveszi a papírokat, és a riasztástól számított egy percen belül már indul a mentőautó. Ez szabály! Itt emberéletek múlhatnak perceken! Minden pillanat órának tűnik Dr. Várady Béla, a megyei mentőszervezet vezető főorvosa láthatóan szívesen mutatja új birodalmukat: „Ez az éjszakai tartózkodó. .. ez az ebédlő ... szigorú szabályzat van arra, hogy a mentőkocsiban nem szabad enni. A megyei kórházból kapjuk az ebédet, és aki úton van, annak ételhordóban eliteseik... Itt van az ambulancia arra az esetre, ha egy beteget pihentetni kell, míg. tovább visz- sziük... Ezek raktárak...” Mindenütt modem berendezés, patikatisztaság. Lengyel József, a mentőállomás megbízott főápolója megsúgja : „Készülünk augusztus 16-ra, a mentőállomás avatására, rendezkedünk. pakolunk. Akkorra itt mindennek a helyén kell lenni!” Nézelődök és közben Várady főorvost hallgatom: — Június 18-án kezdtük meg itt a munkát. A mentő- állomás ötvenmillióba került, 10 plusz 2 kocsiállásos. Igen, a régi állomást is fenntartjuk, ott 3 kocsink marad. Mi elég távol vagyunk Szolnok központjától, legyen a város belső területén is mentőállomás. Ismerve a szolnoki telefonviszonyokat, vannak, akik személyesen gyorsabban tudnak minket értesíteni, hát oda könnyebb eljutni. Mit tud az átlagember a mentőkről? Azt, hogy vannak, és milyen jó, hogy vannak! Néha fölkapja a fejét, amikor meghallja a fehér autók szirénáinak vészjósló hangját, és vagy örül, hogy neki még nem volt dolga a szolgálattal, vagy emlékeket idéz fel, amikor az apámat, az anyámat szállították, amikor elvittek... És általában hozzáteszi,: alig győztük kivárni őket. Ez is emberi dolog: akii bajiban van, sei gítséget vár, annak minden pillanat órának tűnik. Eldöntöttem: megpróbálom a mentőszolgálatot a szolgálat tagjainak szemével láttatni. 'Elímbndaníi, hogyan élrjek, dolgoznak ők. Miért választották ezt a kényelmesnek egyáltalán nem mondható hivatást. —. Miért lettem mentős? — kérdezi szinte önmagától is Kurkó Mihály. Nemrég fejezte be az egészségügyi főiskolát, tett mentőtiszti vizsgát. — Én valamikor nagyon beteg voltam, több hónapot töltöttem kórházban. Akkor megfogadtam: ha újra tudok járni, az egészségügyben fogok dolgozni. Ezért lett 15 évvel ezelőtt műtőssegéd a megyei kórházban, majd egy év után mentőápoló. — Nekem akkor, csak 8' osztályom volt. Először el kellett végeznem egy 6 hónapos. bentlakásos szakápolói tanfolyamot. Belejöttem a tanulásba. Leérettségiztem, elvégeztem a főiskolát. Amíg tanultam, csak nappal teljesítettem szolgálatot, ez nagy könnyítés volt... Másokat viszont az vonzott ide, hogy itt 12 óra a szolgálat, 24 óra a szabad idő, tehát van lehetőség otthon, a háztájiban is tenni- venni. Ezt igazolja, hogy Szolnokon a szolgálat tagjainak mintegy 60 százaléka bejáró. Szolnok megye 11 mentő- állomásán kétszázkilencven- kilenc ember dolgozik. A megyei állomáson, illetve a megyeszékhelyen van a két orvos — két kivonuló orvosi állásuk “ üres, ha igaz, ősztől az egyiket be tudják tölteni, de a megyei kórház orvosai becsüllettel besegítenek —, dolgozik a szolgálatnál öt mentőtiszt, százharminchét mentőápoló, százhét gépkocsivezető, aztán szerelők, adminisztrátorok, takarítók. Elég nagy a fluktuáció, főként a kivonuló személyzet körében. És ennek anyagi okai vannak. „A követelményekhez képest a mi embereink nincsenek megfizetve.” Lássuk csak; egy kezdő mentőápoló ágymelletti pótlékkal együtt 2650 forintot kap, ezért 173 órát kell dolgoznia, de mivel itt természetes a túlóra, hát havi 248 órát dolgozik, és ezért összesen 4000 forint a fizetése. A már gyakorlott és szakképzett mentőápoló (3 évi tanulás után szerzi meg a képesítést) keresete sem több 5 ezer forintnál, és az idősek jövedelme sem rúg 6 ezer forintnál többre. De ezért a pénzért 2 hónap alatt csaknem 3 hónapnak megfelelő munkaórát dolgozik le. Hol éjszaka, hol nappal, hétköznap vagy ünnepnap. Hordágyon, szűk lépcsűházakban Boros Istvánék most érkeztek vissza a mentőállomásra: — A Jászi Ferenc útról kellett egy asszonyt a kórházba vinni — meséli. — Otthon rosszul lett, leesett a székről. Hordággyal kellett szállítanunk. Nézem az alig 160 centiméter magas embert. Elérti a pillantásom: — Az ápoló se nagyobb nálam — mondja —, de azért csak levittük a negyedik emeletről, pedig biztosan súlyosabb volt 100 kilónál. Inkább az a baj, hogy ezekben az új házakban olyan szőkék a lépcsőhazak, hogy alig fér el a hordágy. — Meg a lifték is szűkek, kicsik — szól közbe Farkas Zoltán mentőápoló. — Ate- herliftet használhatnánk csak, de. .. Szóval legtöbbször a 10. emeletről is kézben kell lehozni a beteget. Lám egy új szempont a mai bérházak megítélésénél! Eseteket mesélnek; Kengyelre hívták őket szülő nőhöz. Mivel tudták az utcát, a házszámot, annak rendje és módja szerint fölvették az asszonyt, és behozták a megyei kórházba. De jött az újabb telefon, a panasz: hol maradnak? a férj azóta sem mozdult a presz- szóból, oda várja a mentőket, hogy haza kalauzolja őket... Most is .nevetnek az eseten, de elkomolyodnak, amikor Farkas Zoltán mondja: egy hónapja vágányt javítottak az egyik vasúti vonalon és egy munkást elütött a vonat. Borzalmas volt... 1984. AUGUSZTUS 11. i — Amíg az ember ki nem ér a helyszínre, higgye meg, tiszta víz a tenyere. Ideges. Főként, ha balesethez riasztanak. Amikor már ott van, akkor már csak a feladatot látja, megnyugszik és teszi a dolgát — mondja Lengyel József. — A gyermekbaleseteknél megborzong az ember háta, azt nem lehet megszokni ... Mi sajnos elsősorban az élet árnyékos oldalával találkozunk, mindig odamegyünk, ahol baj van. — Munka van bőven. Annyira megnövekedett a forgalom, és olyan mértékben nő, hogy ezt már nem nagyon lehet bírni —mondja Várady főorvos. Qz utánpótlás gondjai Beszéljenek a számok: tíz évvel ezelőtt a megyében levő 34 mentőgépkocsi 1,6 millió kilométert tett meg, 50 ezer feladatot (betegszállítást) oldott meg. Tavaly a 49 mentőkocsi — amelyből egy rohamkocsi (ébben hordozható defibrillátor is van), a 3 esetkocsi (ezzel orvos vagy mentőtiszt megy, és ebben van EKG, megoldható" az eszközös légút-biztosí- tás, de a többi autóban is megvan az országosan előírt fölszerelés, az esetláda, a vákuummatrac, a lélegeztető ballon, a szívókészülék, a plazmapótszerek) — 87 ezer feladatot oldott meg, és 2,6 millió kilométert tett meg. 1973-bap hétezer beteget szállítottak a rendelőintézetekbe. 1983-ban mintegy 17 és fél ezret. Duplájára nőtt a gyógyintézetek közötti szállítás. Ugyanakkor viszont szinte ugyanannyi maradt, sőt százzal kevesebb lett 10 év alatt az A-jelű, azaz az azonnali, sürgős betegszállítás. Igen, mindenki a legmagasabb szintű ellátást igényli, ezért elsősorban a mentőkocsit veszi igénybe. És amiről soha nem beszélünk, de nem árt ha tudjuk; a mentőszervezet fenntartásának költsége a megyében ma meghaladja a 30 millió forintot, szemben a tíz évvel ezelőtti 13 millióval. Tény, hogy nem nagyon magas a törzsgárda létszáma a mentőszolgálatnál: az idén harmincnyolcán kapták meg a jelvény valamilyen fokozatát. Hárman a 25 évért járót és a 2400 forint jutalmat, Kevesen vannak olyanok, mint a kunhegyesi Bárány Gyula. Néki ez az egy munkahelye volt egész életében, most rrifcnt nyugdíjba 30 év szolgálat után. — Sajnos állandóan munkaerőgondokkal küszködünk. Az utánpótlás sokszor megoldhatatlannak látszik. Olyanok jelentkeznek fölvételre, akik munkakönyvük hatodik kötetét írják már, vagy alig tudnak írni, olvasni. Ezeket természetesen nem alkalmazzuk. Megoldás lehetne és nekünk nagy segítség, ha az egészségügyi szakközépiskolákba több fiút iskoláznának be, mert az a tapasztalatunk, hogy onnét szívesen jönnek hozzánk. Természetesen közülük többen az orvosi egyetemre jelentkeznek, vagy oda. pályáznak, de mint medikusok is nyaranta visszajönnek dolgozni — magyarázza a főorvos. — Mégis, mi tartja itt a mentőszolgálatnál az embereket? — faggatom a főorvost, a főápolót, a többieket. —. Hogy 12 a szolgálat, 24 óra a szabad, van idő az otthoni munkára — mondják, s szinte zavarban teszik hozzá: — meg lehet ám szeretni is ezt a munkát. Az emberben kialakul a hivatástudat ... Rohan a szolnoki utcán a mentőautó, az emberek fölkapják a fejüket a szirénázó'hangra. Lehet, hogy éppen Lengyel József ék sietnek feszülten, izzadt tenyérrel valakin segíteni? Varga Viktória Írvízvédelmi gyakorlat Nagyszabású árvízvédelmi gyakorlatot tartottak Győr körzetében az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki biztonsági szolgálatának szakemberei. A gyakorlaton számos olyan újdonságot mutattak be, amelyet a védekezés során kívánnak felhasználni. A vízügyi szakemberek itt láthatták először a Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár vízzel megtölthető gátmagasító tömlőjét, valamint azt az elmés, praktikus és könnyen kezelhető buz- gárielfogót, amely kiküszöböli a homokzsákok használatát
