Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

1984. AUGUSZTUS 11. . SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Kjusztendil megyei fiatalok Felajánlásokkal készülnek a felszabadulás ünnepére Szigor és humánum Megyénk és a bolgár Kjusztendil megye között fennálló testvérkapcsolat je­gyében e héten bolgár dele­gáció tartózkodik nálunk, Alekszej iSzvetanov, a Kom- szomol Kjusztend)il megyei Bizottsága első titkárának vezetésével. Alkalmunk nyílt arra, hogy rövid interjút ké­szítsünk a bolgár ifjúsági ve­zetővel. — Milyen feladatokkal ér­kezett delegációjuk Szolnok megyébe ? — Jelenlegi látogatásunk célja, a KISZ rétegmunká­jának megismerése, szoro­sabban az értelmiség politi­kai nevelőmunkája érdekel bennünket. Ennek, megfelelő­en alakult a programunk is. Ma délelőtt például a megyei Hetényi Géza Kórházban jártunk, ahol fiatal orvosok és asszisztensek adtak ízelí­tőt szakmai és mozgalmi munkájukból. Megmutattak néhány osztályt is, és az ott működő korszerű gyógyásza­ti berendezéseket. A továb­biakban találkozni fogunk fiatal művészekkel, agrár- szakemberekkel, hogy minél szélesebb képet kapjunk az jifjú értelmiség helyzetéről. A magyarországi körülmények még teljesen ismeretlenek számomra, ugyanis először járok itt hivatalos úton. Évekkel ezelőtt turistaként töltöttem néhány napot Bu­dapesten. — Bulgária ez év szeptembe­rében ünnepli felszabadulá­sának 40. évfordulóját. Ho­gyan készül a Diimitrovi Komszomol erre az esemény­re? — A felszabadulási meg­emlékezés részeként a Kom­szomol jelentős felajánláso­kat tett. A fiatalok vállalták a vállalati tervek 20 száza­Több kereskedelmi válla­lat is foglalkozik állatte­nyésztési és állatorvos« mű­szerek, felszerelések és esz­közök árusításával, ezekhez azonban mégis eléggé nehe­zen lehet jelenleg hozzájut­ni. Most az Állattenyésztő Közös Vállalat átvette a forgalmazási jogot a koráb­ban ezzel foglalkozó vállala­toktól, az Omkertől,’ a Hort Cooptól stb. A vállalat üz­lethálózatot alakít ki; ennek első egységét Budapesten, a XIV. kerület Ond vezér úton már meg is nyitották. Az állattenyésztők és az lékos túlteljesítését. Részt vesznek a komszomolisták a termelés minőségének javí­tásában. A mezőgazdaság, a nehéz- és építőipar munka­erőgondjain ifjúsági brigád- kollektívák szervezésével igyekeztünk enyhíteni. Eze­ken kívül az ünnep szelle­mének megfelelő rendezvé­nyeket: műsorokat, veterán­találkozókat, vetélkedőket tartunk. Hagyományosak a partizán emléktúrák, ame­lyek az antifasiszta harc egyes állomásait követik. Igyekszünk felkutatni a 40 év előtti idők még meglevő dokumentumait, emlékeit, és gondoskodnak a fiatalok az emlékművek, a hősi halottak sírjainak gondozásáról is. — Számos pályázatot ír­tunk ki fiatal művészek szá­mára, így a pályaművek publikálása, illetve az azok­ból rendezett kiállítások új színekkel gazdagítják majd a felszabadulási megemléke­zést — mondotta befejezésül az első titkár. — pe — állatorvosok kétezer féle terméket használnak rend­szeresen, ebből több mint ezret árusítanak majd a bol­tokban. Ezek a legfontosabb cikkek, amelyekre nap, mint nap szükség van az állatte­lepeken és a kistermelői portákon. A közös vállalat 70 hazai gyártóval vette fel a kapcsolatot, ezektől szerzi be a különféle cikkeket. Külföldi eredetű terméke­ket, készülékeket is árusíta­nak, 11 ország szakiparának kínálata található majd " az üzletekben. Felmérés a közúti balesetekről Szomorú statisztika Az úthálózat fejlesztése, a forgalomszervezés és a bal­esetmegelőzési munka ered­ményeként 1971—1982. kö­zött évről évre csökkent a személyi sérüléssel járó köz­úti balesetek száma, tavaly azonban megtört ez a csök­kenő tendencia: a lakott te­rületeken 2,3 a településeken kívüli útszakaszokon 5,2 szá­zalékkal több baleset történt, mint egy évvel korábban — állapítható meg a KSH most megjelent kiadványából. Az okok között a leggyakoribb a járművek összeütközése, borulása, s ezt legtöbbször — akárcsak a korábbi évek­ben — a járművezetők sza­bálytalan, gondatlan maga­tartása idézi elő. Elgondol­kodtató, hogy a figyelmet­lenségből balesetet okozó járművezetőknek mintegy 30 százaléka 24 éven aluli. A gyalogosok — a korábbi évekhez képest — valame­lyest fegyelmezettebben köz­lekednek: bár tavaly még mindig az összes baleset 16 százalékában ők voltak a hi­básak, s csaknem 3 ezer bal­esetet idéztek elő. A balese­tet okozó gyalogosok leg­többször vigyázatlanul, hir­telen lépnek le az úttestre, illetve tilos jelzésnél kelnek át a járművek között. Évről évre nagyobb szere­pet játszik a balesetek létre­jöttében az alkohol. Az el­múlt évben 3716 baleset oko­zója volt ittas, 8,2 százalék­kal több, mint az előző év­ben. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik balesetnél „tárktettes” volt az alkohol. A fogatolt járművek haj tói közül minden második, a ke­rékpárosok és a segédmotor­kerékpárosok közül minden harmadik, a motorkerékpá­rosok közül pedig minden negyedik ittasan vezette jár­művét a baleset időpontjá­ban. A statisztikai adatok tanúsága szerint az ország­ban jól elhatárolhatók azok a területek, ahol az italozás miatt az átlagosnál jóval több baleset történik. Nóg- rád és Szabolcs-Szatmár me­gyében például minden har­madik, Budapesten minden tizedik balesetnek oka volt a járművezető ittassága. A megyék közül Csongrád­iján, Hajdúban és Tolnában növekedett erőteljesen a bal­esetek száma, de alig volt olyan megye, ahol az elmúlt 2—3 évben csökkenés lett volna tapasztalható. Egy évtized alatt fokoza­tosan felére csökkent a ta­nácsok ügyiratforgalma. Igaz, hogy a folyamatban volt némi megtorpanás, és néhány éven át tartósan 6 millió akta fordult meg egy esztendőben a tanácsi ügy­intézők kezén. Tavaly azon­ban a számuk már a 4 mil­liót sem érte el. Az érdemi ügyintézést kívánó esetekről van szó, mert mindent egy­A mennyiség szempontjából szembetűnő tehát az örven­detes változás. Ami nem biz­tos, hogy pusztán az ésszerű egyszerűsítésnek, a rugal­mas jogi szabályozásnak, ha­nem nagyon valószínű, hogy az ügyintézők szemléletvál­tozásának is köszönhető. Egyre többen lehetnek, akik rájöttek, hogy nem kell minr den apró-cseprő ügynek megannyi íróasztalon végig- vándorolva aktahalmazzá duzzadná, és az iktatóban ki­kötni. Papírok és pecsétek helyett célravezető, ügyfél­nek és ügyintézőnek egya­ránt üdvözítő, ha amikor csak lehet rögvest érdemben intézkednek. A statisztikai adatokból aiz derül ki, hogy ez a módszer nem mindenütt egyformán van még elterjedőiben. A községeikben jobban kedve­lik, mint a városokban. Az 1982-es és a tavalyi adatokat összehasonlítva az iktatott ügyek száma a községekben 4,5 százalékkal, a városokban alig több mint 1 százalékkal csökkent. Ez az összkép, amelynek egy része, ugyanakkor a ta­Az is tényeken és nem feltevéseken, benyomásokon alapuló megállapítás, hogy a községekben nemcsak gyor­sabbak a döntések, hanem az érintettek számára elfo- gadhatóbfbak, mint a váro­sokban. Míg ugyanis a köz­ségekben a határozatok 0,8 százalékát fellebbezték meg, a városokban 2,8 százalék volt az arány. Persze az, hogy hányán elégedetlenek a döntésekkel, önmagában nem lehet a minőség mércé­je: De az már igen, hogy a másodfokú hatóság helyt ad, vagy sem a fellebbezésnek. A mérleg ezen a téren is a községek javára billen, a fellebbezésiek alapján a ki­fogásolt határozatoknak 29, míg a városokban 34 száza­bevetve 12 millió ügynek volt a tanácsoknál valami­lyen írásos nyoma. Az országoshoz hasonló a Szolnok megyei tendencia is. Az elmúlt évben a hatósági igazolványokkal, bizonyítvá­nyokkal, a különböző nyil­vántartásokba való bejegy­zésekkel együtt az ügyfor­galom valamelyest megha­ladta a 750 ezret. 1973-ban ez a szám másfél mililó fö­lött volt. nácsi ügyintézés legfajsú- lyosabb, az ügyfeleket leg­érzékenyebben érintő terüle­te: a hatósági munka, ami­kor a döntést határozat tar­talmazza. Zömmel a pénzü­gyi, az egészségügyi, a szo­ciálpolitikai, az igazgatási és az építési, tehát a „hús­bavágó” ügyek tartoznak eb­be a körbe. Minden eszten­dőben szigorú számvetés ké­szül arról, hogy mennyi idő alatt és milyen döntések születtek. Ami a határidő­ket illeti, panaszra nem sok ok lehet. Megyei átlagban a 70 ezer elsőfokú határozat­nak 0,5 százaléka csúszott ki a határidőből tavaly. A köz­ségekben még kevesebb: 0,3 százalék. (Az országos átlag 4 (!) százalék.) Tehát a gyor­saságban is a községek jár­nák az élen. A községek, ahol 70 ezer — határozathozatalt igénylő — ügy 55 százaléká­ban döntöttek. Ami azt je­lenti, hogy Szolnok megye valamennyi községében együttvéve nem volt annyi megkésve hozott határozat, mint Szolnok városában (120). lékát változtatták meg. Az utóbbi esetekben általában nem szakmai hiba, vagy té­vedés a változtatás indoka, hanem a merevség, a túlzot­tan hivatalnoki, bürokrati­kus megközelítés. A községi tanácsoktól „felkerülő” ha­tározatokra az ellenkezője a jellemző. Méltányosabbak, humánusabbak, ha olykor, olykor szakmailag nem is kifogástalanok. Az adatok és a következr tetések a közelmúltban azon a szakmai értekezleten hang­zottak ' el, amelyen a megye 54 tanácsának vb-titkárai vettek részt. Az elmúlt esz­tendő munkájának értékelé­sét, a tapasztalatok elemzé­sét a tanulságok összegezése, az előrelépés lehetőségének Kevesebb akta, gyorsabb ügyintézés keresése, a konkrét igények és feladatok meghatáro­zása követte. A szak­emberek abból az alap­vető tényből indultak ki, hogy nincsenek túlterhelve a tanácsi dolgozók, hiszen feleannyi az ügyforgalom mint tíz évvel ezelőtt, míg az apparátus létszáma csak minimálisan csökkent. Nem­csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is lényegesen több idő van az alapos, szak­szerű, emberséges ügyinté­zésre, a körültekintő egyedi elbírálásra, sőt arra is, hogy megelőzzék az „ügyek” ke­letkezését. Megelőzés A megelőzés szükségessé­gét érdemes külön is hang­súlyozni. Nincs olyan terüle­te a tanácsi munkának, ahol ne lehetne úgymond a dol­gok elébe menni. Alapelv le­gyen — hangzott el a tanács­kozáson — hogy az állam­polgárnak ne kelljen kérni azt, ami őt a jogszabály alap­ján, kérés nélkül is megille­ti. A tanács kérés nélkül is adhat, ha jól ismeri a körül­ményeket. Hát ismerje jól! Ne várjanak tétlenül a beje­lentésre, ha anélkül is tud­ják, hogy a közösség vagy a sértett, a kiszolgáltatott em­ber védelme, vagy a törvé­nyesség betartása érdeké­ben kötelességük beavat­kozni. Konkrét követelményként fogalmazódott meg a biza­lom elvének erőteljesebb ér­vényesülése. Ne kérjenek bi­zonyítványt, igazolást ha a mondott szó is elég. (Nem szerencsés abból kiindulni, hogy mindenki hazudik.) Az eddiginél nagyobb jelentősé­get kell tulajdonítani a pon­tos tájékoztatásnak, az ala­pos útmutatásnak, amellyel meg lehet kímélni az embe­reket a felesleges kdlincse- léstől, a többszöri „vissza- járkálástól”. Az államigazgatási munka, az ügyintézés szolgálat és szolgáltatás is. Hogy miként kell csinálni arra nincs re­cept. Mint ahogyan, a megyei tanács vb-titkára mondta: van amikor kérlelhetetlen szigorral kell sérelmeket or­vosolni, a törvénysértéseket szankcionálni, a kiszolgálta­tottakon és a rászorulókon segíteni, és van amikor csak a humánus, a méltányos el­járással lehet mindennek érvényt szerezni. K. K. Szakboltok állattenyésztőknek, állatorvosoknak Szemléletváltozás Fellebbezés A liftes fiú sápadtan állt Máté előtt. — Én nem tehetek semmi­ről — majdnem sírt — ösz- iszekeveirtem a két szobaskS- rnot, ennyi az egész ... — Nagy szerencse — gon­dolta Máté — hogy összeté­vesztetted a szobákat, a hul­lát különben csak délután találták volna meg, vagy még akkor sem. A takarító­nők az előírás szerint addig nem lépnek be a szobába, míg a vendég a kulcsot le nem adja. Ha a szoba lakó­ját nem keresik, ki tudja meddig fekszik nyitott szem­mel, a mennyezetet bámulva a heverőn. Az idő pedig most nagyon fontos. A százados megfogta a fiú karját. Nyugtatni akarja. Le­het, hogy aludtam ... igen, azt hiszem, álmodtam is. Józsi bácsi rázott fel azzal, hogy menjek ... — Egész éjszaka aludtál? A fiú hevesen rázta a fe­jét. — Hogy tetszik képzelni’ Éjszaka még a telefonköz­pontot is én kezelem ... Jó­zsi bácsi megengedi... jópo­fa az a sok lámpa ... nem sok hívás van, most is csak a reptérről érdeklődtek, hogy van-e szobánk... meg ezt az izét... hölgyet... már­mint a nőt, akit izé... szó­val azt kereste valaki... — Hány órakor? — Nem tudom... még nem későn ... talán fél ti­zenegy lehetett... azt mond­ta, hogy a hölgy nála hagyta a salját meg a kesztyűjét, hogy mondj ulk meg neki, de ne ébresszük fel, csak ha lejön... — így mondta? — Igen ... így — élénkült fel a fiú — még fel is írtam a cédulára, hogy Halas Vio­la ... a szobaszám is stim­mel. Zsebéből előlkotort egy gyűrött papírlapot. Üzenet a 214-es szoba halott lakójá­nak. A sál és a kesztyű. Va­jon olyan sürgős völt, vagy valami mást jelent? Máté sóhajtott. Rengeteg kérdés. Miért jött ez a lány Pestre? Ki hívta, és mi volt a terve? Ki ez a lány, és mit csinál amellett, hogy ad- minisztrálkodiik ? — Most hazamész? — né­zett a fiúra. — Hat órakor léphettem volna le, de a váltóm meg­kért, maradjak még egy ki­csit. — A szüleid nem nyugta­lankodnak? — A ... megszokták ... csak anyám van egyébként, és egy férfi... mármint az anyámmal... néha innen megyek uszodába, vagy mo­ziba ... Az Urániában most egy csudajó francia filmet adnak... Máté visszaterelte a fiút a témához. — Azt még nem mesélted el, mi történt az ébresztésnél. — Akkor az volt, hogy én ültem a széken, és úgy lát­szik, elaludtam. Józsi bácsi rázott és azt mondta, Ka­resz, indulás a 217-est kelte­ni. Én meg felmentem a má­sodikra, liften persze, jobib- raforduLtam, a harmadik szo­bába, kopogtam, és megint koppgtam. — Meddig szoktál kopog­ni? — Amíg nem mondják azt: igen. Most nem szóltak semmit. Fogtam, és lenyom­tam a kilincset. Nyitva volt az ajtó. Láttam, hogy ég a villany, beszóLtam, hogy éb­resztő, öt óra van. De me­gint csák nem válaszolt sen­ki, és akkor bementem a szo­bába, ezt pedig nem szabad­na és ott feküdt a hölgy az ágyon. Mondom, csókolom, öt óra, de nem mozdult, és ak­kor megláttam az arcát... — Láttad, hogy halott? — Hát olyasfélének lát­tam ... még életemben nem találkoztam hullával... csak filmen, meg könyvben... de erről rögtön látni lehetett... — Hozzányúltál valami­hez? A fiú olyan rémülten né­zett Mátéira, mintha máris ő volna a gyanúsított. — Nem... dehogy... azonnal rohantam lefelé ... — Rohantál, de égve hagy­tad a villanyt... A fiú homlokráncolva tör­te a fejét. A szobában vilá­gos volt, de a lámpafényre nem emlékszik. Fontos ez vajon? Még egyszer megismételte: — Én, kérem szépen, sem­mihez se nyúltam ... Máté bólintott. Kezet fo­gott a fiúval, mint egy ko­moly felnőttel. — Köszönöm, ennyi egye­lőre elég... A fiúban megakadt a szó. Egyelőre. Tehát még faggat­ni fogják. Látott filmeket. Rendőrök, nyomozók. Esetleg verés. Iskolásán legörbült a szá­ja. — Most engem majd val­latni fognak? Máté elmosolyodott. Meg- simogotta a fiú fejét. Atyá- san, pedig soha nem volt fia. Sokszor sajnálta ezt. A srác ijedt és ártatlan. Meg kellene nyugtatni. — Csinálunk egy jegyző­könyvet, és a dolog résziedről kész. Így rendben van? Me­hetsz moziba, vagy uszodá­ba, ahová akarsz. A fiú egyik lábáról a má­sikra állt. Látszott, hogy még mondani akar valamit. Végre kibökte. — Az nem érdekli, mi volt a kapunál? Mert én vigyáz­tam ott, amíg nem jöttek. Máté bólintott. — Helyes, hogy szóba hoz­tad. Minden érdekel. A fiú úgy mondta, mint iskolában a történelemleckét. — A kapuinál nem volt senki ... amíg ' én voltam senki ... — Ügy érted, hogy nem akart kimenni egy lélek sem? A fiú határozottan, komo­lyan rázta a fejét. —. Egy lélek sem ... erre akár meg is esküszöm... Máté ikrákogott, hogy el­fojtsa a feltörő nevetést. Pe­dig nem volt jókedve. Las­san, túlságosan lassan ha­lad minden. Már másutt kel­lene járnia. — Mit csináltál volna, ha valaki megtámad? A fiú töprengve dörgölte az orrát. Aztán bevallotta: — Nem tudom. Mit csinálhatott volna? Ta­lán kiabál. Vagy azt sem. A kiabálást nem hallja senki. A hátsó kapu túlságosan elzárt helyein van. A gyilkos félre­löki, talán leüti. A fiú elte­rül a földön, neki csúszik a falnak, s amikor magához tér, szédül, fáj a feje, hány­ingere van. Szerencsére itt áll épen, egészségesein, és ma este 5 ltesz a hős a haverjai között. Ahányszor elmeséli majd a sztorit, annyiszor színesedik, bővül, s végül felér Maignet felügyelő valamelyik történe­tével. Vajon hol ütött tanyát a gépírónő? És hol lesz az ideiglenes főhadiszállásuk? Előresétáltak az előcsarno­kig. Kiderült, az adminiszt­rátor már (beült az igazgató szobájába. Határozottan és otthonosan foglalta el az író­gépet, s máris kopogtatta a jegyzőkönyveket. Máté oda- küldte a fiút, aztán körül­nézett. Kis sóhajjal. Jöjjön 'Józsi bácsi, a portá|s, aki bőbeszédűnek látszik, s va­lószínűleg fanitáziadús me­séje lesz. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom