Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 1 IA szerkesztőség postájából I Döntött a Legfelsőbb Bíróság Levelekből—sorokban Padok... Jobbágy Zoltán a túrke- vei általános iskolai diákotthon megbízott vezetője. A lapban (is) szeretné megköszönni az iskolások nevében a KIOSZ megyei titkárságának az ajándékba kapott sportszereket és játékokat. Kérésének szívesen adtunk helyet. Kovács Pálné Karcagról írt, s az áfész nőtagságának programjáról számolt be. A minap, az idén már másodszor, indultak országjáró kirándulásra. Terveikben szerepel még egy túra. ősszel pedig a Nemzeti Múzeum, valamint a Nemzeti Galéria kincseiben szeretnének gyönyörködni. Szabó Sándor ugyancsak Karcagról jelentkezett. A nyugdíjas pedagógusok hetedik éve működő klubjának tevékenységéről küldött részletes — és érdekes — tájékoztatót. Irodalmi rendezvények, országjárások színesítik a programot... Veszprémet és környékéi néhány napos kiránduláson ismerték meg — az ottani testvérklub segítő közreműködésével, amelynek tagjait meghívták Karcagra. Július 4-én jelent meg „Újjászületik a főtér” címmel. H. M. szolnoki lakos levele e rovatunkban, amelyet karikatúrával illusztráltunk. Kisújszállási olvasónk szerint azok a padok éppen olyanok, mint amilyeneket a szociális otthon, lakói kaptak néhány éve. Támla nélküliek. Jó leülni rájuk rövid időre. de a keservesen fájó derekakat nem pihenteti... így — ha madárdalban óhaj tanak gyönyörködni, egymással elcsevegni, bizony háromszor is meggondolják. Hetvenhárom éves olvasónk sehogyan sem érti az új módit, azt írta, hogy manapság a pad sem az „igazi”... Tény és való, városainkban, településeinken szaporodnak a támla nélküli padok. Kétségtelen, kevesebb munkát, anyagot emésztenek, annyival kevesebbet is érnek — „véleményezik” a jelenséget olvasóink. Kecses „kinövések” Hozzászólás cikkeinkhez Egy egyszerű karaíÜbé tréfája az egész. A képen látható, játékos kedvű zöldség Oláh János szolnoki Mezőgép-dolgozó kiskertjében termett. Fotósunk, De- de Géza örökítette meg. Húsz év után... Tiszapüspöki kicsiny község. Talán éppen ezért volt nagy esemény július 14-én az 1964-ben nyolcadik osztályban végzett tanulók találkozása ! Egy lakodalmas menetnek sincs több nézője... Húsz évvel ezelőtt ötven- ketten hagyták el az általános iskola padjait. Most negyvenketten — tízzel kevesebben. .. számoltak be egymásnak eddigi életútjuk- ról, sorsúk alakulásáról. Megemlékeztek a hiányzókról, akik nem vehettek részt a reggelig tartó táncban, mulatságban. A „diákok” nevében Tari Kálmánná (Kra- icz Szerénke) szolnoki olvasónk írt az osztálytalálkozóról. örültek, hogy volt tanítóik, tanáraik jelenlétükkel megtisztelték összejövetelüket. A köztisztaság: közügy Egy szolnoki olvasónk háza elé két konténert helyeztek. Annak idején nagyon örült neki: nem lesz gond a szeméttel... Korai volt a lelkesedés. Azok a fránya konténerek ugyanis nem tudták — nem tudják — nyakló nélkül nyelni a háziállatok trágyáját, a bontási törmeléket. azaz: a nem háztartási hulladékot. És ha teli a konténer? „Természetesen” mellé öntik a derék állampolgárok a portájukon feleslegessé vált kacatotösz- szegyűlt szemetet. Semmi se s.iámít, csak ott legyen rend, tisztaság. Mert arra kényesek — sokan... Hol lakik olvasónk? Mi, tudjuk. Megírtuk a VT Kommunális Üzemének is. Egyébként szinte mindenhol hasonló az „ábra”... Tisztelet a kivételnek. Sok helyen jut földre a szemét. Mennyibe kerül ez a megye- székhelynek? Sokba! A Kommunális Üzem jogosnak tartja olvasónknak az állampolgári fegyelemmel kapcsolatos észrevételeit, melyek megegyeznek saját tapasztalataikkal. (A konténerek rendeltetésszerű használatáról, a háztartási hulladék fogalmáról lapunkban már többször írtunk!) „Olvassunk bele” az üzemvezető-helyettes válaszlevelébe: „.. .A tárolók mellé illegálisan lerakott hulladék elszállítását Szolnok Város Tanácsa — nem jelentéktelen anyagi áldozatot vállalva (kb. évi 2 millió forint!) — fizeti xizemünknek...” — Ez világos! Fogy a pénz — éppen ezért nem tudják például gyakrabban elszállítani a konténereket. Hatósági (bírságolási) jogköre a Kommunális Üzemnek nincs. Mondhatnánk: kár! Dühítő sötétség Ha Jehova úgy akarja... Munkatársunk július 21-én megjelent, Fojtogató sötétség című cikke megdöbbentő esetet tárt az olvasók elé. Egy édesanya — vallási megdöbbentő esetet tárt az olvasók elé. Egy édesanya — vallási meggyőződésből (?!) — inkább halálra ítélte gyermekét, akit valaha a szíve alatt hordott, akit melléből táplált! flem járult hozzá, hogy a gyógyulásához nélkülözhetetlen, szó szerint életet ment(het)ö vért adjanak a kórházban a nagybetegnek. Ha Jehova úgy akarja... Egy kistelepülésen, nem messze Szolnoktól adta postára levelét B. K-né. Tenni kellene valamit... ne vezessék félre a sok fiatalt! — sürgette. Saját, és családja példáját tárta fel őszintén, kendőzetlenül. A lényeg? Testvérhúga „összejött” egy jehovistával. Csapot-papot otthagyott, $ ment vele világgá, magával vitte a bizonytalanságba kisfiát. Olvasónk nagyon beteg volt. A hírre az elvándorol• testvér is meglátogatta a. kórházban. Ma is kétségbeesett düh fogja el — írta —, ha erre emlékszik. Ne fogadjon el gyógyszert, és főleg vért — agitálta. Ha Jehova úgy akarja... Haljon meg? Nem! ,Gyereke, férje, családja van! Értük (is) élnie kell! És ott voltak a fáradhatatlan^orvo- sok ,ápolónők! Éjjel-nappal viaskodtak az életéért. Hosszú volt a küzdelem, de nem hiábavaló. Igaz. leszázalékolták. De él! És havonta bekopogtat hozzá a postás, néhány forint híján 2200 forintot számol le az asztalra. Nem sok, de beosztja, és a férje is keres. Most már — miután megszokta az otthonlétet, hisz szinte gyerekkora óta dolgozik — elégedett. Várhatja a szénutalványt, a kedvezményes utazási jegyet — mehet vele az édesanyjához. Számtalan „forrásból” érzi: az állam törődik a kisemberrel, gondoskodik róla. Milliárdokat áldoz a betegek gyógyítására. Hiábavaló erőlködés? Menkó Mária szolnoki olvasónk szólt hozzá a július 25-én megjelent Felemás utcaképhez. Szerinte Nagy János nem az igazi, a valóságnak megfelelő képet küldte el nekünk. „A terület valóban gazosnak látszik, de csak látszik...”(?) — írta többek között. Nem utaltunk ugyan rá, de egyik képet sem Nagy János küldte. Mindkettőt fotóriporterünk készítette. Rossz lenne az optikája? Nem lehet! Hisz a fotón minden kétséget kizáróan „gazerdő” csúfítja a környéket, ez vonzza a Szolnokra Budapest felől gépkocsival érkező utas szemét — és bizony, bánthatja a szemét. .. Elhisszük Menkó Máriának, hogy a Bajcsy-Zsilinsz- ky út máshol szívderítőbb — a 12-es számú ház eleje például, ahová levélírónk édesanyja varázsolt kis virágos- kertet. (Azért hadd jegyezzük meg: szerencsére szép számmal hozhatnánk hasonló példát Szolnokról, máshonnan is.) Nem vitatjuk, nehéz ott vonzó környezetet teremteni, ahol ezt csak néhány ember tartja szívügyének — a többség lelkiisme- retfurdalás nélkül, gátlástalanul gázol gépkocsival az ágyásokra, semmibe véve mások fáradozását, igyekezetét. Mikor lehet a dolgozót áthelyezni? Egy vállalatnál öt éve dolgozó kőművest közös megegyezéssel a burkolatfestők brigádvezetőjévé nevezték ki, és három évig így dolgozott. Ennek elteltével, megkérdezése és hozzájárulása nélkül visszahelyezték a kőművesekhez. Ezt mint egyoldalú munkáltatói intézkedést, sérelmesnek tartotta, és megváltoztatásáért előbb a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd a munkaügyi bírósághoz fordult, de mindkét fórum elutasította. A legfőbb ügyész törvényességi óvására azonban a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával a vállalati intézkedést hatályon kívül helyezte. — A Munka Törvénykönyve értelmében a dolgozó indokolt esetben, átmenetileg, a munkakörébe nem tartozó feladatot is köteles ellátni — hangzik a határozat. Ez azonban beosztásra, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat, és eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát nem sértheti. Az átirányítás naptári évenként nem haladhatja meg a három hónapot. kivéve, ha rendkívüli körülmények hosszabb időt indokolnak vagy ilyet a kollektív szerződés előír. — A kőműves három évvel ezelőtt kiadott utasítás alapján burkolatfestő munkakörbe került — hangzik tovább a határozat indokolása. Ezzel az eredeti munkaszerződés, amelyhez hozzájárult, módosult, ezért, amikor ismét mint kőművest akarták foglalkoztatni, ez az intézkedés a munkaszerződés egyoldalú módosításának minősült. Jogi szempontból ugyanis annak a három évnek van jelentősége, amikor burkolatfestő volt. Tehát ezúttal nem átirányítás, hanem más munkakörbe való helyezés történt, ami jogszerűtlen, ezért hatályon kívül kellett helyezni. Gondatlan volt a tsz Nagyon sokba került a gondatlanság az egyik mező- gazdasági termelőszövetkezetnek. Megbízásából egy hazai vállalat külföldről ötszáz tenyésznutriát szerzett be részére. Az állatok megérkezése után rövidesen kiderült. hogy gyógyíthatatlan betegek. Nagyrészük elhullott, a többit meg kellett semmisíteni. A tsz véleménye az volt, hogy a vállalat a külkereskedelmi szerződés megkötésekor, majd az eladóval szemben a kárigény érvényesítésénél, mulasztást követett el, ezért kétmillió kilencszázezer forint megfizetéséért pert indított ellene. Mind az első fokú, mind fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság megállapította: nem vitás, hogy a külföldi cég beteg állatokat küldött, de ennek a szerződésszegésnek súlyos következményeit a tsz időben nem mérte fel. Nutria tenyésztés szempontjából ő volt a szakértő, tehát a szükséges intézkedések megtételét haladéktalanul neki kellett volna kezdeményeznie. Bár a külföldi céggel levelezett, a magyar vállalatot csak a szállítmány megérkezése után fél évvel később bízta meg, hogy az eladónál kártérítési igényét jelentse be. Ez meg is történt. A vállalat még választott bírósághoz is fordult, és többször kérte a tsz-től a perlési megbízás megadását, valamint a perköltség letétbe helyezését, de a felhívások eredménytelenek maradtak. Tehát a tsz saját mulasztásának következménye, hogy a kárigény ennyi idő eltelte után ma már nem érvényesíthető. A magyar vállalat ügyviteli mulasztást nem követett el, és így a szövetkezet keresetét, mint alaptalant, el kellett utasítani. Ki felelős az ellopott400 ezer forintért? Egy exportvállalat külföldi munkájához szerelőt alkalmazott. Amikor az illető kiérkezett. közölték vele: anyagbeszerzéssel és pénzkezeléssel bízzák meg. A szerelő a beosztást elfogadta. Egy nap áruvásárlásra nagyobb összegű valutát vett fel, majd — mivel az üzlet csak később nyitott —, a vállalati autón két társával strandra ment. A pénzt táskában az ülés alá helyezte, a kocsit a kijelölt parkolóhelyre vitte, és lezárta. A nagy tömeg miatt azonban az autót nem tudta szemmel tartani. Fürdés után kiderült: a kocsi hátsó szellőzőablakát kifeszítették és azon benyúlva, a pénzes táskát elvitték. A történtekről a helybeli rendőrséget nyomban értesítették. A vállalat igazgatója a szerelőt az ellopott valuta egyenértéke: 438 ezer forint megfizetésére kötelezte. Ennek hatályon kívül helyezéséért az illető pert indított. Egyebek közt arra hivatkozott, pénzkezeléshez nem értett, beosztása miatt pedig jelentős összeget kellett magánál tartania. Az elsőfokú bíróságok elutasító ítéleteit a legfőbb ügyész törvénysértőnek és megalapozatlannak tartotta, ezért ellenük óvást emelt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, és az ügyben új bizonyítási eljárást rendelt el. A határozat indokolása szerint nincs tisztázva, hogy a készpénz felvételével és szállításával kapcsolatban voltak-e a vállalatnak — a helybeli viszonyokat is figyelembe vevő előírásai, azokat közölték-e a szerelővel, és betartásukhoz biztosítottak-e lehetőséget. Amennyiben az lenne megállapítható, — ami a rendelkezésre álló adatok szerint valószínű — hogy ilyen szabályozás nem volt, akkor a vállalat is hibás. Arról természetesen nem lehet szó, hogy a dolgozó teljesen mentesüljön a felelősség alól. mert önmaga is hibáztatható. amiért az autót őrizetlenül hagyta. Ezért kármegosztásra van szükség, amelynél figyelembe kell venni, hogy a szerelő a pénzkezelésben és -szállításban nem volt járatos, és nem abban a munkakörben foglalkoztatták, amire szerződtették. A kár nagyobb részét tehát a vállalatnak kell viselnie. A határozat még rámutat: a Munka Törvénykönyve méltányosságból lehetőséget ad a kártérítés összegének mérséklésére. A megőrzésre átadott dolgoknál azonban csak rendkívül méltánylást érdemlő esetben. A szerelő nős, két gyermeke van, munkáját korábban jól végezte, és figyelembe kell venni a vállalat súlyos mulasztását. Mindezek indokolják a dolgozót terhelő kártérítés mérséklését. Ennek összegét az első fokon eljárt munkaügyi bíróságnak kell megállapítania. Hajdú Endre V
