Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. AUGUSZTUS 4. Sztrájkok ás tanácsok Londoni libikóka Tragédiák a mexikói határnál „Sakálok” a sivatagban Leleplezett bevándorlók egy gépkocsi csomagtartójában Az idei nyáron nem csupán az időjárás bizonyult szeszélyesnek a brit szigetországban, hanem a politikai élet is meglehetősen változékony volt. A londoni jelentések felváltva adta hírt a tory kormány sikereiről és gondjairól, s sokszor még a szakértők is heves vitákba bonyolódnak arról, hogy merre billen most éppen Thatcher asszony politikai libikókája. Évfordulós bizonyítvány Pedig a nyárelőt még a kincstári optimizmus légköre jellemezte. A konzervatív miniszterelnöknő — aki nemrég ünnepelte első választási győzelmének ötödik évfordulóját — roppant pozitív bizonyítványt állított ki kabinetje tevékenységéről. Jubileumi nyilatkozatában kiemelte az infláció erőteljes csökkenését, a gazdasági növekedés és az ipari termelés megélénkülését, s kedvezően értékelte országa külkapcso- latainak alakulását is. Sőt, Margaret Thatcher még afelől sem hagyott kétséget, hogy jelenlegi mandátumát nem tekinti az utolsónak; magyarán szólva meg van győződve arról, hogy 1988- ban ismét, immár harmadik alkalommal elnyerheti a választók bizalmát. Nehéz megítélni, hogy mennyire megalapozott ez a felhőtlen derűlátás. Nagy- Britannia egyes gazdasági eredményei ugyanis kétségtelenül alátámasztják a hivatalos dicshimnuszokat, más területeken viszont észrevehetően gyülekeznek a viharfelhők. Gond mindenekelőtt a munkanélküliség változatlanul magas szintje. Az állástalanok számát ma csaknem három és fél millióra becsülik, s a merev moneta- rista gazdaságpolitikát folytató tory kormányzat továbbra sem hajlandó olyan irányváltásra (például fokozott állami támogatásra), ami e tendenciát megállíthatná. Ezért nem csodálható, hogy a legutóbbi parlamenti pót- és részleges tanácsi választásokon már érződött a közhangulat módosulása: az ellenzéki Munkáspárt és a szociáldemokrata-liberális szövetség jónéhány helyen mért érzékeny csapást a konzervatív jelöltekre. Júniusban nagyjából ugyanezt tükrözte a strasbourgi Európa Parlament brit képviselőinek megválasztására is: ekkor egyértelmű munkáspárti előretörésnek lehettünk tanúi. „Mr. Lábjegyzet” — nem annyira gúnyosan, mint inkább gyanakvóan így titulálják az említett szervezetek rendezvényein jelenlévő görög képviselőt. Mert — derül ki a The New York Times cikkéből — Görögország fölöttébb gyanús! A közös piaci és NATO-doku- mentumok kényes mondatai után rendre kis csillagocskák jelennek meg, s a vonatkozó lábjegyzetben mindig Görögország különvéleménye található. Görögországnak volt saját véleménye az afganisztáni ügy megítélésében; Athén álláspontja eltér a szövetségesekétől az amerikai atomfegyverek európai telepítése ügyében, mi több, híve a balkáni atomfegyvermentes övezet tervének. Görögország nem támogatta a Lengyelország elleni szankciókat, sőt: szovjet hadihajóBányász-bonyodalmak Felemás eredményt szült Thatcher asszony számára az Utolsó közös piaci csúcsértekezlet is, ahol Anglia évek óta húzódó költségvetési visszatérítési kérelme volt az első számú vitapont. A nagy nehezen tető alá hozott kompromisszum pénzügyi szempontból nem teljesen előnytelen Londonnak, de messze elmarad az eredetileg remélt és követelt engedményektől. Mindehhez járult a bányászok sokhónapos sztrájkja, amely kétségtelenül a brit belpolitika egyik fő tehertételévé vált. Az alapprobléma — dióhéjban összefoglalva — az, hogy a bányászszakszervezet (NUM) nem fogadta el a kormány könyörtelen leépítési terveit 20 ezer dolgozót fenyeget az el- bocsájtás veszélye és húsz gazdaságtalannak ítélt bányát akarnak bezárni), s széleskörű munkabeszüntetésre hívta fel tagságát, Az Illetékes szénhivatal (NCB) hajlíthatatlannak mutatkozott, a tory vezetés pedig látványosan elhatárolta magát az egyszerű munkaügyi konfliktusnak minősített szituációtól. Ám áz események hamar átcsaptak a gáton: a Sztrájkőrségek (elvileg törvényellenes) bevetésével a NUM a legtöbb bányavidékre, a bányák háromnegyedére ki tudta terjeszteni a sztrájkot, amely a legfrissebb becslések szerint máris milliárdos nagyságrendű károkat okozott. íAz erőművekben ugyanis a lóval drágább kőolajat használják fel.) Ehhez képest apró-cseprő tételnek tűnik az a néhány százezer font, amelyet az NCB a bányászok, s személy szerint harcias vezetőjük. Arthur Scargill ellen hirdetett propaganda-kampányra irányzott elő. Margaret Thatcher kormányfő — hajthatatlanságot ígér a bányászokkal szemben kát engedett kikötőinek javító-dokkjaiba. Ami pedig szinte „istenkáromlásrak” hat az atlanti szolidaritásról szóló tirádák napjaiban: Athén úgy véli, hogy reá nézve Törökország — egyik szövetségese a NATO-ban — komolyabb fenyegetést jelent, mint a Szovjetunió. Egyszóval Athén fölöttébb gyanús; ez a gyanú mégcsak fokozódott, amikor Görögország — Washington meglepetésére — nem volt hajlandó automatikusan meghosz- szabbítani a görög földön működő amerikai támasz- ■ pontok szerződéseit, mint korábban, hanem érvényesíteni kívánta szuverén jogait. Richard Burt, amerikai külügyi államtitkár nemrég kifakadt: egyre nehezebb ■együttműködni a görög kor- tatónnyal, mert az szovjetbarát magatartást tanúsít. A A bányász-sztrájk gyorsan felforrósította a kedélyeket. Tucatszámra rendeztek tüntetéseket, ezreket tartóztattak le, s több százra tehető a rendőrökkel történt összecsapások sebesültjeinek száma. Thatcher asszony azt is kilátásba helyezte, hogy a sztrájkok kibővülése esetén netán a katonaságot veszi igénybe a létfontosságú közszolgáltatások fenntartására. Különösen kiéleződött a helyzet, amikor részben saját sérelmeik nyomán, részben szolidaritásból — sztrájkba léptek a brit dokkmunkások is, s napokra megakadt a forgalom a szigetország teherkikötőiben. Szaporodó figyelmeztetések A kormány kérlelhetetlen- sége valójában jóval többet takar, mint puszta kívülállást egyik vagy másik iparág vagy vállalat ügyein. A háttérben az rejlik, hogy a konzervatív kabinet változatlanul egyik legfontosabb céljának tekinti a szakszervezetek szerepének visszaszorítását, a szakszervezeti jogok megnyirbálását; s ezzel persze csapást akar mérni legerősebb politikai ellenlábasára, a közvéleménykutatások szerint ismét feljövőben lévő Munkáspártra. Akad még egy terület, amely az elmúlt hetekben egyre több nehézséget okozott a miniszterelnöknőnek, s amelyről a közeljövőben is bizonyosan sokat hallhatunk: ez a városi tanácsok kérdése. A tory kabinet — még a saját pártján belül szaporodó ellenvéleményeket is figyelmen kívül hagyva — igyekszik csökkenteni hatáskörüket, már csak azért is, mert legtöbbjük ellenzéki irányítás alatt áll. Igaz, a nagy vihart kavart indítvány átmenetileg lekerült a napirendről, mivel még az általában igen lojális Lordok Háza is ellene foglalt állást. Thatcher asszony helyzete összességében azonban mégsem ingott meg kritikus mértékben. Változatlanul kényelmes parlamenti többségre támaszkodhat, s kihasználhatja az ellenzéki erők éles ellentéteit. De egyre többen figyelmeztetik: nagyobb rugalmasságot, kompromisz- szumkészséget kellene tanúsítania, ha nem akarja, hogy a politikai libikóka következő billenőse után a földön találja magát... Szegő Gábor helyzet tehát az, hogy miközben egyesek arról panasz- ikodnak, hogy Görögország; komoly fejfájást okoz. mások már „súlyos problémának” tartják a „Papandreu- effektust”. így történt, hogy Görögországot — ha nem is távolították el az említett testületekből. gyakorlatilag mégis elszigetelték. A jelen helyzetre jellemző, hogy a nyugati világ ügyeit egy szűkkörű klub intézi: az Egyesült Államok, Francia- ország, NSZK. Nagy-Britan- nia és Olaszország. Erős azonban a gyanú, hogy az említett és fejtetőre állított problbémát talpára állítva lehet inkább megérteni: valószínűbb, hogy „a gyanúsított gyanakvó” esetéről van szó. Athén azt gyanítja, hogy ha ő maga nem oltalmazza meg saját érdekeit. más ezt nem teszi meg helyette. A változás talán azért szembetűnő Washington számára. mert az ezredesek készséges, Amerika-barát politikája után a görög szocialista párti kormány markánsabban képviseli, sőt, juttatja érvényre a nemzeti politikát és a nemzeti érdekeket, mint elődje, a konzervatív Üj Demokrácia vezette kormány. Washington talán az is irritálja, hogy az Európában hatalmon lévő „baloldali” pártok közül egyedül a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) Kilátástalan küzdelem ez — panaszkodott az amerikai határőrség egyik vezetője — fordított macska—egér harc, amelyben a nehézkes macska képtelen utolérni a sok fürge egeret. A találó megfogalmazás az illegális bevándoroltakra vonatkozott, akinek ügye az elmúlt hetekben ismét vihart kavart az Egyesült Államok belpolitikai életében. Most került ugyanis sor a washingtoni törvényhozásban arra az immár évek óta halasztgatott szavazásra, amely legalábbis elméletileg — rendet van hivatva tenni ebben a szerteágazó, bonyolult problémában. A korábbi szenátusi jóváhagyás után a kongresszus képviselőinek többsége is belátta: valamilyen reformra szükség van, különben a helyzet elmérgesedik, s később még kevésbé tudnak gátat vetni a törvényellenes betelepülők hullámának. Az elfogadott javaslat amnesztiát biztosít azoknak a bevándoroltaknak, akik már hosszabb ideje élnek az USA-ban. Ugyanakkor minden eddiginél drasztikusabb intézkedésekkel igyekszik megakadályozni az utánpótlást. Ezért súlyos pénzbírság terhe mellett megtiltja a munkaadónak, hogy olyan személyeket foglalkoztassanak, akik nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani amerikai állampolgárságukat. A beterjesztői után Siropson- Mazzoli törvénynek nevezett reformindítvány sorsa még nem zárult le, miután éles különbségek vannak a kongresszus és a szenátus által megszavazott verziók között: 1977-től. 1980-tól, vagy 1982- től terjesszék-e ki az amnesztiát. helyezzenek-e börtönbüntetést is kilátásba megszegőinek, és így tovább. őrizte meg mandátumait az európai parlamenti választásokon. Jóllehet a gazdasági válság Görögországot is sújtja, de a lakosság még mindig lubickol az éppen tíz éve viszaszerzett demokráciában — tüntethet, ha akar — és tüntet is. Azon kívül, hogy ez a siker nem éppen jó előjel az Egyesült Államok számára, Washingtont a görög „különút” azért is aggasztja, mert precedenst teremt: ezt támasztotta alá a holland döntés, hogy elnapolják az „eurorakéták” befogadását. Az atlanti szolidaritást — amelyre Washingtonnak most különösen szüksége van, számos repedés gyengíti: nem éppen jó az összhang az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa között a gazdasági kérdésekben, és még több a nem is titkolt ellentét a nagy politikai kérdésekben, a kelet—nyugati párbeszéd, az enyhülés, a fegyverkezési politika megítélésében. A görögellenes gyanakvás már csak azért is túlzott, mert Athén végül is aláírta a támaszpontszerződéseket, változatlanul részt vesz a nyugat-európai fegyvergyártásban és továbbra is tagja a NATO-nak, a Közös Piacnak. Fodor György Ossz eállf tóttá: Constantia Lajos Az illegális bevándorlók problémáját mi sem jellemzi jobban, mint hogy létszámukkal maguk az amerikai hatóságok sincsenek igazán tisztában. A becslések 5 és 10 millió között mozognak. Éppily bizonytalan, mennyivel bővül seregük évente: a legtöbb szakértő fél—egy millió főt említ. A határőrség — ahogy azt idéztük — többnyire tehetetlen: hiába fognak el évente körülbelül 600 ezer behatolót, a sikeres próbálkozások száma legalább ekkora, sőt fokozatosan emelkedik. Pedig a határőrök ma már a technika legkorszerűbb eszközeit is igénybe veszik: a Texast Mexikótól elválasztó Rio Grande körzetében éjjelente infravörös látcsövekkel járő- röznek, mozgást észlelő automatikus műszereket helyeznek el, helikopteres egységeket vetnek be. Legtöbbször — hiába. Az embercsempészet ugyanis napjainkra jól szervezett, kiterjedt üzletággá változott, amely dollár tízmilliókat jövedelmez résztvevőinek. ' Á szervezet csápjai olyan távoli ázsiai országokba is elérnek. mint Banglades, Hongkong vagy a Fülöp-szigetek. Az elmúlt hónapokban megszaporodott a Mexikón túli karibi térségből, például Salvadorból érkezők száma is. Az elszánt jelentkezők számára viszont — a leleplezésen kívül is — nem csekély a veszély. A csempészhálózatok tagjai, akiket (bizonyára nem véletlenül) „sakáloknak” neveznek, nemegyszer rászedik ügyfeleiket: félúton magára hagyják, vagy akár A stoptábla a határnál ritkán hatásos egy sivatagos részen felejtik őket — természetesen miután sok száz, nem ritkán sok ezer dolláros sápjukat beszedik. Az nem számít kivételnek, ha a tragédia a határon átérve következik be. s ott jutnak rablók kezére. A támadók szinte biztosra mehetnek, hiszen tudják, áldozataik nemigen mernek rendőrséghez fordulni. Nem sokat csökken ez a kiszolgáltatottság azoknál sem. akiknek sikerült megúszniuk a határellenőrzést, s eljutniuk valamelyik nagyvárosba. Általában olyan munkát kell elvállalniuk, amelyet maguk az amerikaiak nem végeznek el, a szociális juttatásokra nem számíthatnak, fizetésük pedig alig emelkedik a minimumszint fölé. A Mexikóból érkező bevándorlók nagy része például texasi és kaliforniai farmerekhez áll be idénymunkásnak. Mások építkezéseken, vendéglői konyhákon, vagy a hozzájuk hasonló igénytelen és szorgalmas dolgozókra alapozó, zsúfolt varrodákban helyezkednek el. A kicsit tehetősebbek, vagy akik rokoni segítségre számítanak, mással próbálkoznak. Névházasság, állam- polgárság reményében, ügyvédi közbenjárás a letelepedési engedélyért, hamis iratok készítése, vagy beszerzése — a lista hosszan folytatható. Az amerikai hatóságoknak növekvő gondot okoznak azok is, akik a lehető legszimplább módot választják: turista-, diák, vagy átmeneti munkavállalási vízummal látogatnak az Egyesült Államokba, s a tartózkodási idő lejárása után egyszerűen nem utaznak haza. Számuk valószínűleg megközelíti a félmilliót évente. A helyzet ismeretében nagy kérdés, hozhat-e változást a felemás Simpson-Maz- zeli törvény. Elrettenti-e a jövőben érkezőket, vagy — egy ismételt amnesztia lehetőségét felcsillantva — inkább bátorítást ad. A washingtoni illetékesek persze adminisztratív módszerrel is igyekeznek fellépni: több kiutasítás. hazatoloncolás történt mostanában, mint az elmúlt években. Reagan elnök tavasszal a határőrség szervezeti korszerűsítésére szánt összeg megduplázását kérte a kongresszustól. A Bevándorlási és Honosítási Hivatal tavaly óta számítógépes rendszert kapott a vízumok lejártának, illetve a tovább ottmaradóknak nyilvántartására. A tervek szerint felduzzaszt ják a Mexikóhoz közeli határőrségek személyi állományát is. Ám valószínűleg mindez hatástalan marad. Ahogy a tekintélyes londoni lap, az Economist megfogalmazta: amíg a közép-amerikai térség válságát nem oldják meg és amíg nem köszönt gazdagabb korszak Mexikóra addig a probléma nem fog eltűnni. Az éj sötétjében új és új csoportok indulnak a Rio Grandén keresztül. Sz. G. Nem egy sci-fi film jelenetet látunk, hanem egy infravörös távcsővel felszerelt amerikai határőrt A gyanú árnyékában A NATO egyik hírszerzési bizottságának üléseit mostanában az unalom levegője lengi körül: az információk három legnagyobb szállítója — az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és az NSZK — óvatosan méricskéli, mit köt saját szövetségeseinek orrára. Az Észak-Atlanti Szövetség egyik legtitkolózóbb testületében, a Nukleáris Tervező Csoportban hasonló tespedtség tapasztalható. A „nagyok” tízszer is meggondolják, miről beszéljenek. S nemcsak a NATO, de a Közös Piac berkeit is a sötét gyanakvás szelleme hatja át: mintha csak a nyugati világ e két legnagyobb intézményébe egy kívülálló, gyanús elem keveredett volna, aki előtt nem tanácsos beszélni, aki csak azért fülel, hogy az oly értékes információkat továbbadja, s aki minden lehető módon igyekszik megkeseríteni szövetségeseinek életét.
