Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

1984. AUGUSZTUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Változott a helyzetük, de, Nők a termelőszövetkezetekben Ismerősöm, mondta a mi­nap: „megbízott a téesz párt­vezetősége, hogy vezessek egy oktatási kört a szövet­kezetben dolgozó nők ré­szére. Én becsülettel fölké­szültem a foglalkozásokra, de rendre azt tapasztaltam, hogy hiába volt az előadás., sok hozzászólás nem hang­zott el, a n,ők inkább az órá­jukat nézték, mert indulta busz, és siettek haza a napi munka után. Kérdem érde­mes így pártoktatást szer­vezni?” Most nem firtatom, hogy valóbap olyan témát választottak-e az oktatásra, amely valóban érdekelte a nőket, vagy sem, hogy eset­leg másként kellett volna szervezni a foglalkozásokat. Nézzük most más megköze­lítésben a dolgot. A falusi asszony ma is hajnalban kel, ellátja a ház körüli teendő­ket — még ha a férj segít is a jószágok ellátásában, bőven akad neki is tenniva­lója — ledolgozza a napi 10 órát a téeszben, a többség nehéz munkával, kitéve té­len a fagynak, nyáron a perzselő hőségnek, mert nincs tető a feje fölött, amely védené az időjárás viszontagságaitól... És tud­ja, ha hazaér, főzni kell a családnak, mosni, takaríta­ni. Hogy leüljön pihenni egy kicsit, az eszébe sem juthat. Elhiszem, hogy az óráját nézi az oktatáson, szeretne időben hazaérni. Ügy látszik, örökzöld a téma: a fálysi nők má is sokkal többet dolgoznak, mint a városban élő asszo­nyok. Hogy több a jövedel­mük is? Meglehet, bár ezt a többletet elsősorban a ház­tájiból. szerzett plusz kere­set jelenti. Egyértelműen ez derül ki abból az összefog­laló vizsgálatból is, amely­ről a minap tárgyalt a me­gyei mezőgazdasági szövet­kezetek szövetségének elnök­sége, és amely a mezőgaz­dasági szövetkezetekben dol­gozó nők helyzetéről, élet- és munkakörülményeiben be­következett változásokról szólt. Mi lenne, ha. Abszurd a gondolat, de játsszunk vele egy kicsit: mi lenne, ha a téeszekben dolgozó nők egyik napról a másikra mondanák, ne­künk elég volt a közös mun­kából, otthon maradunk és majd megélünk a háztáji­ban megtermelt javak érté­kéből. Rágondolni is rossz, milyen bonyodalmakkal jár­na mindez. A megyében ugyanis az 55 mezőgazdasá­gi és az egy halászati té­eszben harminc és fél ezren dolgoznak, közöttük hétezer­nél többen nők. És ezeknek a nőknek a 73 százaléka fi­zikai munkás: a növényter­mesztésben, az állattenyész­tésben és a melléküzem- ágakban dolgoznak. Ami na­gyon figyelemre méltó, hogy csaknem egyharmaduk 30 éven aluli, ami elsősorban az állandó foglalkoztatás­nak, a munkakörök bővülé­sének és a jobb munkakörül­ményeknek tulajdonítható. Az tény, hogy a szövetke­zetek igyekeznek jobbá ten­ni az élet- és munkakörül­ményeket a gazdaságokban, mert tudják, ezzel is oda­kötik a munkaerőt. Az üzemekben nem kis erőfeszítéseket tettek az ál­landó foglalkoztatás érdeké­ben. Közismert, hogy a gaz­dasági szabályzók hatására a szövetkezetek egy részében minimálisra csökkentették a baromfi-, a kertészeti ága­zatot ahol többségében nők dolgoztak. Az átcsoportosí­tás, a további foglalkoztatás nem kis gondot okozott a gazdasági vezetőknek. Ezért hoztak létre nem egy téesz­ben — jó példa erre a ken- deresi November 7., a jász- alsószentgyörgyi Petőfi, a cibakivázi Vörös Csillag Tsz; ahol 150—200 asszonyak te­remtettek munkaalkalmat a cipőfelsőrész-készítő üzem­ben — melléküzemágat. Am van most már olyan szövet­kezeti vezető, aki arról pa­naszkodik, hogy a nők in­kább akarnak a melléküzem- ágban dolgozni, mint a ker­tészetben vagy az állatte­nyésztésben. Szerintem ez érthető, még akkor is, ha tudom, hogy a mezőgazda- sági alaptevékenység e te­rületein létük nélkülözhetet­len. A napi 8 órai munka­idő, a kulturált munkakörül­mények természetes, hogy csábítóak. Egyébként ha lassan is, de az utóbbi két évben (ezt az időszakot vizsgálták ugyan­is) nőtt a mezőgazdaságban dolgozó nők szakképzettsé­ge: 1980-ban 10,5 százalék volt a téeszekben a szak­munkásnők aránya, napja­inkban ez 15,4 százalékra jár viszont, hogy a dolgozó nők 65,6 százaléka betaní­tott munkás a téeszekben. A nem fizikai munkakörben foglalkoztatottak 10,9 száza­léka felsőfokú (két éve ez 8,8 százalék volt), 66,2 szá­zaléka (58,4 százalék he­lyett) középfokú végzettség­gel rendelkezik. Még mindig kevesebb Az előbb azit írtam, hogy elsősorban a háztájiból szár­mazó jövedelem jelenti a mezőgazdaságban dolgozó nők többletjövedelmét a vá­rosi asszonyok, lányok jö­vedelmével szemben. Mert sajnos, ma is úgy igaz, hogy á téeszekben a nők átlag- keresete alacsonyabb, mint a férfiaké. Tavaly a nők éves átlagjövedelme 43 200 forint volt a Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek­ben, a férfiaké megközelí­tette a 60 ezer forintot a fi­zikai dolgozók körében. A nem fizikai dolgozóknál a férfiak átlagjövedelme csak­nem 30 ezerrel volt több, mint a nőké. Ennek meg­vannak az objektív — az azonosnak minősített mun­kakörökben is kevésbé bo­nyolult, kisebb erőkifejtést igénylő munkát bíznak rájuk, kevesebb időt dolgoznak, mint a férfiak stb. — és a szubjektív okai. Ez utóbbi elsősorban az adminisztrá­cióban vagy a különböző ve­zetői munkakörben foglal­koztatott nőknél érezteti ha­tását És ismét egyik jó hírű szövetkezetünk elnökére hi­vatkozom, aki azt mondta: az az igazság, hogy a té­eszben is bérszínvonal-gaz­dálkodás van. Tehát ha a szakmunkásóknak emelni akarjuk a fizetését. akkor olcsóbb munkaerőt is al­kalmaznunk kell, és ezek szinte kizárólag nők. A magasabb vezetői mun­kakörökben a nők aránya 6,4, a középszintű üzemi ve­zetőké 11—13 százalék, mindez nem mondható ma­gasnak, nem éri el a foglal­koztatási arányukat. Téesz- elnöknő nincs, elnökhelyet­tes már akad a megyében, a diplomás nők többsége — egyébként kétszázötvenen vannak a mezőgazdasági szö­vetkezetekben — számviteli és pé&zügyi munkaköröket töltenek 'be, de akadnak többen jogászok is, osztály- vezetők, csoportvezetők. Azt a vizsgálat egyértel­műen kiderítette, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők közéleti tevékenysége, aktivitása az utóbbi két év­ben fokozódott, többen dol­goznak . a szövetkezeti bi­zottságokban, szép számban kapcsolódtak be a szocialista brigádok tevékenységébe, és így tovább. Külön kell szólni a té­eszekben dolgozó pőbizottsá- gokról. E testületek sokol­dalú tevékenységükkel jól segítik a párt nőpolitikái határozatának helyi megva­lósítását, ellátják a nők ér­dekképviseletét és jó part­nerei a gazdasági vezetők­nek a különböző feladatok végrehajtásában. Alap a továbbiakhoz Kétségtelen: a termelő- szövetkezetek az utóbbi két évben is jelentős összeget adtak szociális célokra. A nagycsaládosok, a gyerme­küket egyedül nevelők, az idős téesztagok segélyezésé­re évente mintegy 8 millió forintot fordítanak. Több millió forinttal gs jelentős társadalmi munkával segítik a helyi gyermekintézmények fejlesztését, hogy megoldják tagjaik gyermekeinek elhe­lyezését. A téeszek több mint felében már van üze­mi étkeztetés, jobbak lettek az üdülési lehetőségek, a szövetkezetek többségében van lakásépítési alap, és az ötnapos munkahét bevezeté­se is nagy elégedettséget váltott ki. Mindezek a csa­ládok helyzetén sokat vál­toztattak, de nem egyértel­műen a nők helyzetén. Mert a falusi nőnek ilyenkor nyá­ron szabad idejében befőzni kell — nincs mindenütt mi­relit készítmény az üzletek­ben, nem szólva az egyre növekvő árakról. (Igaz. ez utóbbi egyaránt érvényes vá­rosi, falusi asszonyra.) És a szolgáltatások színvonala, el­érhetősége is még sok kí­vánnivalót hagy maga után falun. Értékes, alapos, elemző munkával készült anyagot vitathatott meg ezúttal is a Teszöv elnöksége. Jó alapot nyújt ahhoz, hogy azt köz­kinccsé téve, a termelőszö­vetkezetekben tovább mun­kálkodjanak a nők helyze­tének javításán. Megérdem­lik. Varga Viktória Szervezi a GTE Műszaki is közgazdasági tanfolyamok A Gépipari Tudományos Egyesület ősszel mintegy félszáz továbbképző tanfo­lyamot indít technikusoknak és mérnököknek. Megszerve­zik a továbbképzést az anyag- mozgatással és tárolással, a legújabb hidraulikus beren­dezések, pneumatikus rend­szerek üzemeltetésével és karbantartásával foglalkozók számára. Előadásokat szer­veznek a személyi számítógép programozásának és alkal­mazási lehetőségeinek megis­mertetésére is. A műszaki tanfolyamok mellett számos közgazdasági továbbképző előadássoroza­tot állítottak össze. Így töb­bek között a gyártóeszköz­gazdálkodás tervezéséről és szervezéséről, a vállalkozás- exportról, a piacszervezés marketing módszereiről, a műszaki-gazdasági érték- elemzésről, a beruházások közgazdasági és jogi kérdé­seiről hallgathatnak előadá­sokat a műszakiak. A Gép­ipari Tudományos Egyesület a munkaszervezés lehetősé­geivel, a minőségellenőrzés legújabb módszereivel, az ipari termékek korszerű cso­magolásával foglalkozó tan­folyamokat is indít. A szer­vezők augusztus 31-ig várják az érdekeltek jelentkezését, a GTE Kossuth Lajos téri székházában. n megyei pártbizottság köszönd levele a nyári betakarításban résztvevökhöz Az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottsága köszöne­tét és nagyrabecsülését fe­jezi ki mindazoknak, akik az idei gabona betakarítá­sán dolgoztak és hozzájá­rultak ahhoz, hogy Szolnok megyében a jó termés idő­ben, kisebb ráfordítással és kevés veszteséggel a magtárakba kerüljön. Örömmel állapíthatjuk meg: megyénk felelősség­gel teljesítette, amit az ország vár tőle jövő évi kenyerünk biztosításában, exportterveink teljesítésé­ben, a VI. ötéves terv cél­jainak megvalósításában. A mezőgazdasági nagy­üzemek dolgozói, az aratás sikerén munkálkodó embe­rek megmutatták, mit ered­ményezhet az összefogás, az önzetlenség, a harmonikus együttműködés, a felelős­ségvállalás, a szervezettség. Bizonyították, hogy a nemes cél, a közös akarat, a cse­lekvő erő — vagyis mind­az, ami nemzeti egységünk­nek is alapja — lehet min­dennapi sikereink forrása. Mindenki becsülettel elvé­gezte a maga dolgát — a talajelőkészítésben, a nö­vényápolásban, az öntözés­ben, a gépek felkészítésé­ben, az alkatrészek biztosí­tásában, a gabona átvételé­ben. Gondoskodtak a határ­ban dolgozó emberek ellá­tásáról. Kölcsönösen elő­nyös együttműködés érvé­nyesült a gazdálkodó szer­vezetek között. Csakis így érhettük el, hogy a termé­szeti tényezők nyújtotta előnyök többletgabona ton­náivá alakultak. A megyei pártbizottság elismerését kifejezve azt kéri, hogy folytatódjék a lendületes és felelősségtel­jes munka. További jó erőt, egészséget az előttünk álló embert próbáló feladatok el­végzéséhez ! Majoros Károly a megyei pártbizottság első tiktára. Minél kevesebb leállással A Növényolajgyár orvosai Azt is kicserélik, ami „gyanús” Miként a sportolóknak a jó kondíció megőrzése, úgy szükséges a gyárnak a terv­szerű megelőző karbantartás, a tmk. Enélkül nincs zökke­nőmentes, kiegyensúlyozott termelés. Különösen fontos szerepet játszik a tmk a Növényolaj- ipari és Mosószergyártó Vál­lalat Martfűi növényolajgyá­rában, ahol ebben az eszten­dőben már 1300 tonna napra­forgót dolgoznak föl naponta. Mégpedig igen korszerű tech­nológiával, szinte emberi kéz érintése nélkül! Európa egyik legmodernebb gyáráról be­szélhetünk. Itt tehát a tmk sem lehet akármilyen. Az 1984-ben több mint négy és fél milliárd forintos Az Alföldi Szilikátipari Vállalat kunhegy esi üze­me egyéb termékein kí­vül, esetenként nagymé­retű tároló tartályokat is gyárt. Jelenleg a Vízgé­pészeti Vállalat megren­delésére készítenek dol­gozói öt-hat köbméteres vegyszertartályt. Ké­pünkön a tartály kupolá­ját laminálják termelésű értéket ^tervező martfűi gyár központi kar­bantartó üzemében hetven­ötén dolgoznak: laktosok, he­gesztők, esztergályosok, vil­lanyszerelők, műszerészek, és más, úgynevezett klasszikus karbantartó szakmák műve­lői. Feladatuk: a folyamatos (éjjel-nappal) termelő gyár fölkészítése, a nagyjából jú­nius végétől a következő év május elejéig tartó főszezon- fa. Mégpedig úgy, hogy eközben lehetőleg ne álljon le az üzem. A műszaki elő­írásokon javítás közben sem lehet enyhíteni, hiszen az itt előállított növényolajat csak­nem teljes egészében olyan piacokra exportálják, ahol a minőségi követelmények igen magasak. — Nekünk, tmk-soknak a leállás és a beindulás jó szervezése a legfontosabb — szögezi le Csernitzky Károly műszaki osztályvezető, majd hozzáteszi, hogy a legfőbb cél, minél több repcét, illet­ve napraforgót feldolgozni. Az igazi nagy feladatot a május végétől június végéig tartó, öt-hat heti nagykar­bantartás jelenti. Ilyenkor a tmk-sok jószerint miden gépet, berendezést szétszed­nek, átvizsgálnak, s ahol szükséges, — javítanak. Mi több, még azokat az alkatré­szeket is kicserélik, amelyek „gyanúsak”, vagyis éppen el­fogadható állapotban vannak. Nem lehet az elhasz- nálódottságot kétségtelenül bizonyító jelre várni, hiszen a berendezéseket a folyama­tos üzem átlagon felül igény­be veszi. Qt-hathónapos, teljes üzem után, január elején ismét „gyógyítanak”, de ez már csupán hét-tíz napos „kúra”. S e kisebb karbantartást kö­vetően négy-öt hónapig szin­te zavartalnul termel a gyár. A szakembergárda képzettsé­gét, munkájának magas szintjét jól érzékelteti, hogy az utóbbi két esztendőben jóformán kisebb üzemzavar is alig akadályozta a terme­lést. Nap nap után ellenőr­zik a karbantartók a gépe­ket, vezetik a műszaknaplót — ez a feladat elsősorban -azokra a négy-öt dolgozóból álló tmk-csoportokra hárul, amelyek három nagy üzem­részhez, az alapanyag-ellá­tóhoz, a nyersolaj gyártóhoz s az energia- és szolgáltató­hoz osztva. Amikor a martfűi gyár 1980 második felében termel­ni kezdett, a karbantartókat is ebben az iparágban ha­gyományok nélküli környék­ről szedték össze. A kiválasz­tott szakmunkások gyorsan „felnőttek’’ e korszerű tech­nológiához, s ma már szak­avatott értőkként avatkoz­nak be ott, ahol szükséges. Tennivalójuk bőven van most is. A repce földolgozásánál javítani kell a legkritiku­sabb technológiai szakasz, s szűrés hatékonyságát. Nagy előrelépés, hogy megfelelő szűrési segédanyagot (külön­legesen duzzasztott perlitet) találtak, ezen kívül hőcseré­lőket készítettek, építettek be, amellyel megkönnyítették a szűrést végzők munkáját. Van más eredmény is. Egé­szen az elmúlj esztendőig túl sok héjat tartalmazott a napraforgó feldolgozásából visszamaradt dara, s így ta­karmánynak rossz volt. Oj gépekkel e melléktermék minőségét is javították a gyár újító karbantartói. A félezer dolgozót foglalkozta­tó martfűi gyárban ugyanis nemcsak arra fordítanak fi­gyelmet (és ebben az évben mintegy 50 millió forintot,) hogy megőrizzék a berende­zések műszaki állapotát, ha­nem arra is ügyelnek, hogy fejlesztések, újítások révén növeljék a termelési lehető­ségeket. Erre az idén hatvan millió forintot költenek. A vezetőség e törekvéseinek valóra váltásakor jó part­nerre talált a képzett kar­bantartókban. Sz. T. T,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom