Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

1984. AUGUSZTUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Közép-Kelet Európában egyedülálló az itt előkerült szentély. Láthattunk kőesz - közöket, csontból, kagylóból készült díszeket, ékszereket és különböző kőzeteket is, például úgynevzett magkö­vet, amelyről kis pengéket pattintottak le a kőkori em­berek. Ez a kő valamelyik felvidéki hegységből szár­mazik. pülés feltárása, úgyszólván az anyag teljes feldolgozásá­val is készen lesznek. darabja még az 1980-as fel­színi gyűjtések során, a má­sik pedig csak az idén került elő. Az igazi ritkaság azon­ban, az idei ásatások ered­ménye. — Sok egyéb lelet, példá­ul az előkerült importkerá­miák, a Tokaj vidéki obszi- dián, a kis-lengyelországi kova — amelynek éppen az­ért ez a neve, mert csak ott található — mutat élénk kapcsolatokra más tájakkal. Az idei ásatás Igazi ritkaság­gal szolgált. Közép-Kelet Európában egyedülinek szá­mít az Öcsödön előkerült szentély, amelyet vörösre festett alapon, sárga mintá­val, fekete pöttyözéssel dí­szítettek. A feltárt tizenhárom sír egyike. A hallottak fejét és lábát a vér, az élet színére, pirosra kenték, hogy így „köztük marad janak...” Judy Hasson munkája, olyan onformációkkal .járul hozzá az ásatás eredményeihez, amelyek mind ez idáig el­vesztek a régészet számára. ásatások megkezdődtek, (már meglehetős pontosság­gal tudtuk, hogy a település mekkora kiterjedésű, hol vannak a települési gócok s azt is, hogy milyen mély ré­tegződésről van szó. Ezen a nyáron a második rétegig jutottak le a régé­szek. A legnagyobb, közpon­ti települési gócot tárják fel. Ha a talajban végigfutó vö­rös elszíneződést követjük szemünkkel egy ház marad­ványai válnak láthatóvá, de jól kivehetők az egykori tűz­hely nyomai is. A háztól nem messzire egy gyermek- sírt találtak. — Érdekes megfigyelni az akkori halott-kultuszra uta - ló jeleket — mondja Raczky Pál. A halottak fejét és lá­bát piros színűre kenték — a piros a vér színe, az élet A raktár udvarán — egyébként ide nyílik a régé­szek ideiglenes otthona is, az öcsödi tanács egy megüre­sedett lakást „utalt ki” ne­kik az ásatási szezonra — Jjónéhányan dolgoznak. (Di­áklányok mossák az előke­rült leleteket. Cseréptöredé­kek ezrei borítanak egy meg­lehetősen hosszú asztalt. A cserepeket restaurátorok vá­logatják. illesztik egymáshoz a színük, formájuk, anyaguk szerint összetartozó darabo­kat. Ez igencsak aprólékos jelképe lehetett — s a lakó­házhoz közel temették el őket. Ügy hitték, így tovább­ra is köztük élnek majd. Az ásatás területét annak idején ötször ötméteres szel­vényekre osztották, ezekből a szelvényekből vették a ta­lajmintákat. A minták alap­ján térképek készültek, amelyek kelet-nyügati, il­letve észak-déli irányban is jól áttekinthetővé tették a talaj szerkezetét. Ezek a szá­mokkal jelölt négyzetek há­lózzák be most is az ásatás területét. Így minden egyes cseréptöredék, csontmarad - vány, kőzet és más egyéb le­let előkerülésének helyét csaknem mértani pontosság­gal meg tudják határozni. — Ez már a hallatlanul gazdag leletanyag raktáro­zását. számítógépes feldől - gozását szolgálja — magya­rázza Raczky Pál. A számí­tógépes program egyébként még az idén elkészül, és megkezdődik az anyag folya­matos feldolgozása. A számí­tógép rendkívüli módon megkönnyíti majd az ásatás eredményeinek tudományos összegzését. S ha még a számítógépeset nem is, de a leletek feldol­gozásának minden egyéb módját láthattuk az ásatás öcsödi raktáránál. Egyébként az sem mindennapi jelenség, hogy egy település raktárai bocsájt a régészek rendelke­zésére. A leleteket máshol ki­lométeres távolságokra kell szállítani, ami nem csupán az ásatások költségeit növeli, hanem elsősorban az anyag feldolgozását késlelteti, — s múzeumaink szűkös raktáro­zási lehetőségeit ismerve — többnyire szakszerű elhelye­zését is lehetetlenné teszi. — Az ásatásokon most húszán dolgozunk — mond­ja a munkálatokat irányító régész. Egyetemisták is részt vesznek a munkában, s azt hiszem, ez mindenképpen hasznos számukra, hisz az ásatástól a leletek restaurá­lásán, feldolgozásán át. fo­lyamatában láthatják a munka minden egyes fázi­sát. S talán az sem mellé­kes, hogy megtanulják, tudo­mányos eredmények egyre inkább csak „csapatmunká­val”, több ember együttdol­gozásával születhetnek. A raktár, amely lehetőséget teremtett a gazdag leletanyag szakszerű elhelyezésére, hely­színen való feldolgozására Fotó: Dede Géza Judy Rasson Amerikai Egyesült Államokból érke­zett régész segítségével olyan információkhoz is juthatna, amelyek eddig teljesen el­vesztek a régészet számára. A Pacific Lutheran Univer­sity tanára, aki ösztöndíjjal tartózkodik Magyarországon, mikro- régészettel foglalko­zik. A talajból — egy spe­ciális szerkezettel — kiszűri a szerves és szervetlen anyagokat. A szűrőn fennakadt apró növényi és állati ma­radványokból például követ­keztetni lehet arra, hogy va­lójában mivel táplálkozott a kőkorszak embere, milyen arányban fogyasztott növé­nyi, illetve állati eredetű élelmeket? Vagy például a kistestű rágcsálók — ame­lyek fejlődése nagymérték­ben függ az időjárástól — puszta szemmel nem látható csontmaradványai a klíma meghatározását segíthetik. Judy Rasson jövőre is visszatér az öcsödi ásatások színhelyére, mint ahogy a csoport többi szakembere is folytatja a munkát. Jövőre a másik két tele­pülési gócon ásunk, s remél­hetőleg nem kisebb fered- ménnyel, mint az idén — jegyzi meg Raczky Pál. a restaurartrua smi-zemyi cserepioreacKooi nieszuK össze a régi edényeket. A kép előterében az ásatások vezetője, dr. Raczky Pál dr. Kalicz Nándorral, az MTA Régészeti Intéze­tének munkatársával munka, de nem eredmény­telen. Bent a raktárban meggyőződhettünk róla. Raczky Pál gyönyörű edényeket mutat, van köz­tük olyan, amelynek egyik — jegyzi meg az ásatás ve­zetője. A raktár polcain már rend­ben ott sorakozik a tavalyi és az idei ásatások leletanya­ga. Mire befejeződik a tele­A munka tehát még nem ért véget. Az ELTE Régésze­ti Tanszéke, az MTA Régé­szeti Intézete, a Művelődési Minisztérium és a szolnoki Damjanich János Múzeum támogatásával előrelátható­lag még két évig folytatódik. A gazdag leletanyag Öcsö­dön marad, legjavát, legjel­lemzőbb darabjait kiállítá­son láthatjuk majd. Nem csak a tudomány, a Tiszazug is gazdagabbá válik a fiatal szakemberek munkája nyo­mán. Tőrök Erzsébet Csontból készült fésű, kagy­lóból formált ékszerek Kerámiaedények — spirális karcolt díszítéssel, vörös és bitumenes festéssel A csiszolt kőeszközök, kő­balták társaságában — a kép felső részén a felvi­déki eredetű magkő. amely­ről kis pengéket pattintottak le. A föld mélye a kőkorszak 300—400 évének emlékeit őrzi, a hajdani folyó menti települést ugyanis ennyi ide­ig lakták ősemberek. Körbe- körbe vándoroltak a terüle­ten, ha házuk ’ összeomlott, leégett, néhány száz méter rel odébb újat építettek... Ha most kiszelnénk a föld­ből egy darabot, az vala­hogy úgy festene, mint a dobostorta: egymásra rakó­dó rétegekből állna. Csak­hogy ezeket a rétegeket az idő rakta, rég letűnt korok emlékeiből, hogy azok a mának valljanak. Nos, az öcsödi kováshalmi, réteges — teli jellegű — te­lepülés vallatása már 1980- ban megkezdődött, amikor- is felszíni gyűjtéseket vé­geztek a szakemberek. Az előkerült cseréptöredékek már akkor jelentős kőkori lelőhelyre utaltak. S ez ké­sőbb be is bizonyosodott, nem utolsó sorban annak az üttörőjellegű „munkának” köszönhetően, amelybe tíz fiatal szakember kezdett Öcsödön. Az archeológusok ■ ból, restaurátorokból, bioló­Régészeti ásatások Öcsödön gusból, zoológusból, talajta­ni kutatóból és számítógé­pes szakemberből alakult csapat munkáját dr. Raczky Pál. az ELTE Régészeti Tan­székének tanára, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze vezeti. — Az ásatás munkánknak már a harmadik fázisa — mondja. A felszíni gyűjtések után igyekeztünk minél több és minél pontosabb infor­mációt szerezni a lelőhely­ről. Ezt elsősorban a fúrás­sal vett talajmintákból kap­tuk. de készíttettünk légifel­vételeket is, amelyek ugyan­csak hasznos támpontokait adtak. Tavaly, amikor az

Next

/
Oldalképek
Tartalom