Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. AUGUSZTUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kevesebb műtrágyával több gabonát? Egy új gondolat gyakorlattá válik A címben feltett kérdésre kereste a választ Törőcsik Mihály, az Élmszolg — Élel- miszeirgazdasági Műszaki Szolgálható Kutatási Fejlesztési Termelési Társaság — kutatófőmérnöke is, amikor egy évtizede elemezni kezdte a hazai talajtápanyag- gazdálikodás korszerűsítésének lehetőségeit. A társaság agrotechnikai kutatásokkal, fejlesztésekkel foglalkozó, szoilnoki székhelyű, 4. számú főágazatának irodájában egy találmány születésének körülményeiről, pontosabban arról beszélgettünk a főmérnökkel, hogy mi indította a hagyományos műtrá- gyázási technológia forradalmasítására? zelhető, hogy szükség lesz tehát újabb kísérletekre, állami vizsgálatokra, de a saját kutatásaim során tapasztaltak és a TAM-ot már alkalmazó nagyüzemektől szerzett információk alapján nem kétséges azok pozitív végeredménye. A végeredmény előjele nem csupán a feltaláló, hanem a népgazdaság szempontjából sémi közömbös. Ha ugyanis az, 1984-ben 42 gazdaság átlagában elért termésnövekedés általánossá válnék, lényegesen csökkenhetnének a megye gazdaságaiban az évek óta, így iaz idei nyári betakarításra is jellemző szélsőségek: a legjobb eredményt elérő és a legkevesebbet betakarító termelőszövetkezet hektáronkénti búzatermésátlaga közötti különbség több mint két és fél ezer kilogramm. Törőcsik Mihály azonban leszögezte: Jövőre már 100 ezer hektáron — Nemcsak megyei méretekben gondolkodunk, sem az Élmszolg, sémi jómagam. Számításaink szerint, ha csak egymillió hektárnyi hazai szántóterületen általánossá válnék a TAM alkalmazása, akkor — összevetve a megtakarított foszfor és kálimennyiség, valamint az adalékanyag költségeivel a terméS'töb'blet értékét __ — évente mintegy másfél milliárd hasznot hozna a népgazdaságnak az új eljárás és műtrágya. Nem beszélve a külföldi értékesítéssel kapcsolatos elképzelésünkről, annak hasznáról. Ami viszont már több mint elképzelés: 1985-ben 100 ezer hektárra kötünk szerződést a nyolc megyében a találmányom alkalmazására. A szolnoki Tiszamenti és a Pere- martoni Vegyiművek vállalkozott az ehhez igényelt adalékos műtrégyaszükséglet gyártására. A szerződött terület felén, azaz ötvenezer hektáron Szolnok megyei gazdaságokban mérsékli majd a műtrágyafelhasználást és növeli a termést a TAM. Temesközy F. Új víztorony Tiszainokán Három községet lát el Régóta megoldatlan Tisza- kürt és Nagyrév vízellátása. A két évvel ezelőtt létrehozott közös víztársulat megbízásából a Víz- és Csatornamű Vállalat kunszentmártoni igazgatósága vállalta a községekben az új hálózat kialaAz anyag nem átalakul, hanem elvész — Mindenekelőtt a külföldi országokban szerzett tapasztalataim, — kezdte találmányának eddigi krónikáját. — Más, fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban egységnyi termés eléréséhez 30—40 százalékkal kevesebb kemikáliát használnak fel, mint nálunk. Száz kilogramm búza előállításához például hét— hét és fél kilogramm vegyes hatóanyagot táplálnak be a talajba a hazai nagyüzemek, ugyanakkor csak négy—öt kilogrammot Jugoszláviában vagy például az NSZK-ban. Ha meggondoljuk, hogy a növénytermesztés ráfordításainak mintegy 30 százalékát teszi ki a felhasznált műtrágyák költsége, nem kétséges, takarékosabb tápanyaggazdálkodással lényegesen javítható ennek a hazai ellátás és az export szempontjából egyaránt fontos élélmiszertermtelésii főágazatának a jövedelme^ zősége. Abból kiindulva, hogy a búzának nálunk sincs szüksége több nitrogénre, foszforra és káliumra, mint az említett két országban, keresni kezdtem a magyarázatát a műtrágya- felhasználásban mutatkozó nagy különbségnek. A vizsgálódások során — minit sorolta — arra a következtetésre jutott Törőcsik Mihály, hogy a magyar mezőgazdaság által művelt szántóterületből mintegy 3 millió hektáron olyan agyagásványok vannak a talajban, Fogadtatás itthon és külföldön Mint ahogyan várat még magáira a TAM — a Törő- csik-féle adalékos műtrágyázás rövidítése ez — hatósági engedélyezése határainkon innen, és a találmány értékesítése határainkon túl. Ami az utóbbit illeti; nemzetközi érdeklődésben pedig mines hiány Törőcsik Mihály szerint — Tavaly októberben az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem Brüsszelben egy kémiai világkongresszuson. Szétosztottam ott a TAM angol nyelvű prospektusát. Magam is meglepődtem a folytatáson: néhány héten belüli tucatnyi nyugati ország jelentkezett vásárlási igénnyel. Nem rajtunk, az Élmszolg társaságon múlik, hogy azóta sem tudtunk megkötni egyetlen külföldi üzletet sem a találmányra. Mint ahogyan az sem rajtunk múlik, hogy a TAM a hazai „hivatalos” gyakorlatban is csak lassan tud tért hódítani. Ismételten a nemzetközi tapasztalataimra kell hivatkoznom. Amíg például Japánban ahhoz, hogy egy jó eredménnyel biztató találmány gyakorlattá váljon, mindössze egy-kéit évre van szükség, nálunk évtizedekre. Igaz, az én találmányomat kevésbé viselte meg ez a magyar betegség. Bár a TAM mögött is évtizednyi kutatási-fejlesztési múlt áll, az Élmszolg anyagi és a mlegye vezetőinek erkölcsi támogatása révén a találmány gyakorlati elterjedésének ütemével mégis elégedett vagyok. amelyek törésfelületén, és rété'rácsaiban lekötődik a foszfornak és a káliumnak — főleg az utóbbinak — csaknem a fele. Így a kemikáliákat csak ötven százalékban tudják hasznosítani a növények. Keresni kezdte tehát a nagy tápanyagveszteség csökkentésének lehetőségét, és így eljutott a Tö- rőcsik-féle találmányhoz. — Pontosabban két találmányhoz — igazított ki a főmérnök. — Az egyik maga az új tápanyag-visszapótlási technológia, amelynek lényege, hogy a szükséges műtrágyamennyiséget nem teljes egészében ősszel, hanem egy részét tavasszal juttatjuk ki a táblákra. Erre az eljárásra már megkaptam a szabadalmat idehaza, Magyarországom. A mező- gazdasági nagyüzemek pénz- gazdálkodása szempontjából nem közömbös, hogy az adott esztendőben. mennyi — tárolás közben mennyiségben és minőségben is károsodó — műtrágya növeli a készleteket, a kamatterheket. A másik találmányom az újfajta műtrágya, amely foszforból vagy káliumból, illetve a kettő keverékéből, valamint olyan adalékanyagból áll, amely megakadályozza a foszfor és a káliu- minok lékötődését az anyag- ásványokban. Külföldön, például Belgiumban és Spanyolországban már ezt, az adalékos műtrágyát is elismerték szabadalomnak. Idehaza ez még várat magára. Elégedett is lehet a feltaláló, hiszen amiint azt a szolnoki irodája falán függő táblázatok is igazolják, 1982- ben 4000, az idén már 53 ezer hektárnál nagyobb területen alkalmazták nyolc megye nagyüzemei az adalékos műtrágyázást búza-, kukorica- és napraforgótábláikon. Méghozzá — az idei kalászosgabona betakarítási eredmények alapján — biztató eredménnyel: a 42 gazdaságban mintegy 29 ezer hektár átlagában 9 százalékos, azaz hektáronként 473 kilogrammos terméstöbbletet értek el a TAM révén. — Az üzemi eredmények, — világosított föl Törőcsik Mihály — bármennyire biztatóak is, nem szolgáltatnak kellő alapot a TAM teljes körű hazai alkalmazásának és külföldön történő értékesítésének az engedélyezéséhez. Ezért bízta meg az Élmszolg összehasonlító kísérletek elvégzésével, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Állomást mint állami szervet. AMÉM-NAK szakemberei — a nagyüzemi alkalmazás mellett — négy .ismétféses, azaz szabatos szántóföldi kísérletek során a kengyeli Dózsa Tsz-ben és a Palotási Állami gazdaságban vizsgálták az adalékos műtrágyának és a kiszórási technológiának a termésre gyakorolt hatását, különböző talajtípusokon. Az előbbi nagyüzemben kevésbé, az utóbbiban nagyon pozitív, tehát összeségében nem egyértelmű eredményre vezettek a kísérletek. ElképTelepülésfejlesztés — tanácsi gazdálkodás Ki-ki saját jövőjének kovácsa Számolni kell! Körültekintően, előrelátóan és pontosan. Csak a tájékozott, hozzáértő, dinamikus tanácsi vezetés fog boldogulni. Akik kényelmesek, akik „fentről’’ várják a döntést, a segítséget és veszélyhelyzetben a pénzt, azokat, keserves csalódás éri majd. Kemény szavak, amelyeket az elmúlt napokban a megye valamennyi tanácsi tisztviselője, tervezéssel, gazdálkodással foglalkozó szakembe-_ re hallott. Ki hogyan fogad-’ ta? Embere válogatja. Meggyőződésem, hogy a többségből nem váltott ki riadalmat. Egyik-másik községi tanács elnöke nem is titkolta: régóta vár erre a pillanatra. Eddig csak remélte, valamikor talán lesz egy olyan szabályozó rendszer, ami nem köti gúzsba a kezüket. Remélte, hogy eljön az az idő, amikor az önállóság nemcsak szép elvekben fogalmazódik meg. amelyeket aztán a százfelől érkező utasítások, szabályok gyakorlatilag megsemmisítenek. Remélte, hogy egyszer tényleg felelős gazdái lehetnek ők is a választott testülettel együtt annak a településnek, amelynek lakóitól bizalmat kaptak. Már nemcsak remény van arra, hanem tény, hogy a következő ötéves ciklust, a hetediket így kezdhetik el. Hol van az még! Több mint egy' év! Ráérünk akkor beszélni róla? Arról igen, hogy hol, mit terveznek, miként rangsorolnak, mire van és mire nincs anyagi fedezet. A hogyanról polemizálni nagyon is időszerű. Elsősorban azért, mert lényeges minőségű változást jelent. Változást a tervezésben, a szabályozásban, a szervezeti rendszerben és ami legalább ilyen fontos: az arányos településfejlesztés érdekében változást az elosztásban. Az átállásra, az agyak, a szemlélet átállítására, a módszerek és a technika elsajátítására nem is sok az egy esztendő. A startpisztoly már eldördült. Igaz, hogy még csak az „edzőpályán”. Élesben jövő ilyenkor kezdődik a verseny. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy a tanácsi gazdálkodás radikális reformja, amely a nagy egésznek a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítésének szerves része. Nem más, mint racionális, rugalmas alkalmazkodás a környzethez, a gazdasági feltételekhez, amelyek az elmúlt évtizedben nagyon sokszor váratlan és kellemetlen meglepetéseket okoztak. Kellemetlen meglepetéseket, amelyeket a tanácsi gazdaság merevsége miatt, képtelen volt kivédeni. A ’70-es évek elején kialakított, olyan rendszer alapján működött, amely dinamikus gazdaságfejlődést feltételezett. Köztudott, hogy jóideje már nem ilyen időket élünk. Papíron oxigéndús klímára készültünk — a megritkult levegőben nehezen lélegeztünk. Megkérdőjeleződött az írott szó hitele, a tervek realitása. Az anyagi fedezet kiszámíthatatlansága miatt meghiúsultak olyan beruházások, amelyekre a választott testületek áldásukat adták. Mindebből a közgazdaságban járatlan földi halandó csak annyit tudott, hogy ígértek valamit, amiből nem lett, semmi. A maga módján igaza volt, ha úgy gondolta, hogy legalább ne hitegessék. Megérti azt az ember, ha kereken megmondják, hogy mire futja és mire nem. Ahhoz, hogy ezt már a legelején a tévedés minimális kockázatával meg lehessen tenni, nyitottabb, biztonságosabb tanácsi gazdálkodás kell. A szabályozás minden új vonása: a kötöttségek feloldása, a pénzek elosztása és garantálása ezt hivatott szolgálni. Azt, hogy mennyi pénzzel rendelkezik a tanácsi gazdaság, a következő fél évtizedben felesleges latolgatni. Nyilvánvalóan, hogy a népgazdaság teherbíróképességétől függ, hogy mennyi jut a központi költségvetésből. De egészen más elosztási elvek szerint, mint eddig. Az országos és a megyei településfejlesztési koncepció az iránytű szerepét tölti be csupán. Hogy egy városban. egy faluban mi épüljön, hogyan javítsák az ellátás színvonalát, helyben fogják eldönteni. A döntéshez nemcsak joguk, hanem pénzük is lesz. Előre tudják, mekkora az az összeg, amelyre bizton számíthatnak. Az egyik bevételi forrás ugyanis a népesség szerint alakul majd. A lélekszám alapján fejkvótát kapnak a települések. Nem egységesen. A települések ellátottsága, funkciója, nagysága és szerepe szerint differenciálnak. És nem város- centrikusán! A községek részesedési aránya lényegesen nagyobb lesz, mint eddig. Nem lesz szükség az adminisztrációs ügyeskedésekre, bizonyos bevételek alultervezésére. azért, hogy felülről többet kapjanak. A heyi tanácsi vezetés ügyességén múlik, hogyan tudják a területükhöz tartozó vállalatokat, szövetkezeteket a településfejlesztési beruházásokban érdekeltté tenni. Az érdekeltségi bevételeket senki sem nyirbálja meg és nagyságuk nem befolyásolja a megyétől várható anyagi támogatásokat. Mert végre ennek is meglesz az áttekinthető nyitott rendszere, ami szerint céltámogatást lehet kérni és pályázat útján meghirdetett feltételek teljesítésével elnyerni. Hogy milyen jellegű beruházások tartoznak majd ebbe a körbe, az nyilvánvaló, hogy a társadalompolitikai célok határozzák meg. Mennyi pénzük és honnan lesz, az a tanácsiakon is nagyban múlik, mint ahogyan az is, hogyan gazdálkodnak a pénzükkel, amely nem oszlik meg ilyen-olyan alapra. Nem lesz a forint „megpántlikázva”. Nem mondják meg felülről, hogy mennyit költsenek fenntartásra, üzemeltetésre, bérekre, felújításra, és mennyit fejlesztésre. A legjobb belátásukra bízzák. Szabad kezet kapnak még a hitelfelvételekben is. Saját bőrükre megy, ha elszámolják magukat, ha belevágnak felelőtlen, végig nem gondolt beruházásokba. Hiába várják felülről a pénzinjekciókat. Nem lesz miből adni a megyei ' tanácsnak. Nem, meri az öt évre megszabott pénz 50 százalékát a fejkvóta alapján szétosztják a települések között, a másik ötven százalékából adják a céltámogatást, fedezik azokat a regionális beruházásokat, amelyek megvalósításában a helyi tanácsok nem érdekeltek, és biztosítják azt az úgynevezett visszavonulási tartalékot, amely a legváratlanabb és legkellemetlenebb gazdasági változások esetében is a biztonságos gazdálkodás garanciáját jelenti. Számolni kell! Körültekintően, előrelátóan és pontosan. Csak a tájékozott, hozzáértő, dinamikus tanácsi vezetés fog boldogulni. Azok, akik partnerekre találnak választókban és választottakban egyaránt. Azok, akiknek munkáját olyan tanácsi testület segíti, kontrollálja, amelynek tagjai kérdeznek, vitatkoznak, érvelnek — mielőtt döntenek. Kovács Katalin kítását. A 4 éves munka félidejénél tart. Elkészült a községeket összekötő gerincvezeték és Nagyréven az új hálózat. Augusztus 15-én állították fel Tiszainokán az új víztornyot (felvételeink is ezt örökítik meg), amely a három községet látja majd el ivóvízzel. A 356 köbméteres tornyot, két kút táplálja majd, percenként több mint 3 ezer liter vízzel, ez bőségesen fedezi a községek víziégényét. Jelenleg Nagyréven a legkritikusabb a helyzet — a 4 ártézi kút közül csak egy üzemel — itt az új hálózat közkifolyóin nem ivóvizet már szolgáltatnak az új kutakról. A 66 millió forintos beruházás, melyben jelentős a lakosság hozzájárulása, 1986 végén fejeződik be, \
