Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

6 Nemzetközi körkép 1984. AUGUSZTUS 19. A világ kenyere Szomorú látvány — szomorú valóság: éhező any? és hal­dokló gyermeke Sri Lanka: Dél-Úzsia Libanonja? Nehéz1 elképzelni akkora kenyeret, amelyből bolygónk minden lakója kaphatna egy szeletet. Négy és fél milli- árdan élünk a földön, a ke­nyérfogyasztás adatai csil­lagászati számokkal mérhe­tők csupán. Ám még meg sem lódulhat a képzelet, máris éhezők jelennek meg szemünk előtt: elgyötört, csontig lesoványodott gyere­kek, nők, férfiak. A négy és fél milliárd emberből je­lenleg 450—500 millióan éheznek, további egymilBá- árd azoknak a száma, akik nem jutnak elegendő élel­miszerhez. Korunk szomorú valósága az emberiség egyik legnagyobb problémá­ja ez, amelyet a képzelet még legmerészebb szárnya­lásában sem feledtethet- véllünk. Felkiáltójel: a Szahel Tények bizonyítják, hogy átlépve az éhesek még éhesebbek, a jóllakot­tak még jóllakottabbak lettek. Az éhezés borzalmai elsősorban a fejlődő orszá­gokat sújtják. Bolygónk la­kosságának kétharmada él ezekben az államokban, s 22 százalékuk nem jut hozzá a szükséges kalóriamennyi­séghez, 33 százalékuk nem kap elég fehérjét, 50 száza­lékuk rosszultáplált. Legkri­tikusabb a helyzet Afriká­ban, ahol ma több ember szenved a betevő falat hiá­nyától, mint negyedszázada. A FAO. az ENSZ Mezőgaz­zete szerint a leginkább ve­szélyeztetett 29 ország közül 26 ezen a kontinensen talál­ható. Itt is óriási felkiáltójel a Szahel-övezet: a Szahará­tól délre fekvő országokban a lakosság 70 százaléka éhe­zik. A legnépesebb kontinen­sen, Ázsiában többen nélkü­lözik ugyan a naponta mini­málisan szükségesnek ítélt élelmiszert, hozzáértők még­is itt tartják reménykeltőbb­nek a helyzetet. Ennek oka, hogy a földrészen ígéretes kezdeményezések történtek az éhínség enyhítésére. In­diában például, ahol a lakos­ság 66 százaléka nem tud na­ponta jóllakni, a kormány támogatásával a gabonater­melés az elmúlt tíz eszten­dőben megnégyszereződött. Még biztatóbb eredmények­kel büszkélkedhet Kína. ösz- szességében Ázsiában a me­zőgazdasági termelés 1974 óta évente 3,4 százalékkal növekedett, míg Afrikában, amely egykor önellátó volt, a hatvanas évek óta csökken az egy főre jutó élelmiszer- termelés. Latin-Amerikában is súlyos gondokat okoz a mindennapi betevő hiánya. Mexikóban például a lakos­ság 42 százaléka szenved et­től, Brazíliában pedig való­ságos kis-Szahelek alakul­tak ki. Az áldatlan helyzet okai Riasztó tehát a kép, riasz­tóak az adatok. Mindebből látható, hogy az éhezők prob­lémája ma már nem intéz ­Agyontiport gyerekek. A thaiföldi fővárosban élelmi­szert osztottak, az özönlő tö­meg 19 embert taposott ha­lálra. hető el egy kézlegyintéssel, vagy humánusnak vélt-szánt segélyakciókkal. Gyakorta felmerül a kérdés: ki-mi idézte elő ezt az áldatlan helyzetet? A legtöbbször ezt emlegetik fő okként, hogy a fejlődő országokban a népes­ség szaporodása gyorsabb, mint a mezőgazdasagi ter­melés növekedése. Való igaz, napról-napra többen állnak sorba, nemegyszer vereked­nek az emberek az élelem­ért. Ám ez aligha lehet elfo­gadható magyarázat arra, hogy miért olyan elmaradott a mezőgazdasági termelés, miért nincsenek szakembe­rek, korszerű gépek, az adott éghajlatot tűrő növényfaj - ták, jóminőségű vetőmagok? Valójában a fő ok mind­egyik fejlődő állam esetében a gyarmati múltban rejlik. Az anyaországok annak ide­jén a saját kényük-kedvük szerint fejlesztették, nem­fejlesztették gyarmataik gazdaságát, hosszú időre ki­szolgáltatottá tették ezeket az országokat. Ezt tetézték nem egy helyen a független­ség elnyerése után a hibás gazdaságpolitikai lépések, az amúgy is elmaradott mező- gazdaság elhanyagolása, a presztízsberuházások. az uralkodó elit önzése, azután a természeti csapások, mint az aszály, a sivatag terjesz­kedése, és persze, a gyorsan növekvő népesség. A fejlett tőkés országok szívesen érvelnek azzal, hogy segítik a rászorulókat. Csak­hogy nem ritka, hogy a se­gélyt politikai, gazdasági fel­tételekhez kötik. így történ­het meg az. hogy az összes segély harmada eleve kato­nai célokat szolgál. Másrészt, ha mégoly humánus indítta- tásúak is a segélyek, a szál­lítás költségei nagyon maga­sak. Ráadásul ezekben az ál­lamokban fejletlen az irif- rastruktúra, nincs szállító- eszköz, kevés az üzemanyag, megdézsmálják a szállítmá­nyokat, ezért gyakran el sem jutnak ahhoz, akinek küld­ték. S végül van még egy szempont, ami a segélykül­demények ellen szól: nem ösztönzik a segélyhez jutó országokat mezőgazdaságuk fejlesztésére. Álmok és realitások A szakértők már többször bebizonyították, hogy pla­nétánk képes eltartani lakóit. Az élelmiszertermelés ma is tíz százalékkal több a vilá­gon, mint amennyire szük­ség volna. Az Egyesült Álla­mok például egymaga any- nyi élelmiszert termel, hogy saját 230 millió lakóján kí­vül még 100—150 millió em­bert el tudna látni. Ha boly­gónk egészét nézzük, legjob­ban táplált a lakosság Észak- Ameikában, Ausztráliában és részben Európában. Az itt élők az optimálisnál 12 szá­zalékkal több kalóriát, s 22 százalékkal több fehérjét fo­gyasztanak el. Míg másutt az éhínség és az abból faka­dó betegségek szedik áldoza­taikat, addig a fejlett orszá­gokban a túlzott, egészségte­len táplálkozás következté­ben alakultak ki valóságos népbetegségek. Kézenfekvőnek látszik te­hát a megoldás: ha van elég élelmiszer, úgy kell eloszta­ni. hogy mindenkinek jusson belőle. Ehhez a nemzetközi Jkereskedelmben fel kellene számolni a politikai, gazda­sági megkülönböztetés min­den formáját, az igazságta­lan elosztási viszonyokat, ami elképzelhetetlen az új, igazságos világgazdasági rend megteremtése nélkül. Ez utóbbitól azonban, vall­juk be, még igen távol vaj gyünk. Reálisabb megoldásnak látszik egy átfogó gazdaság- fejlesztési stratégia kidolgo­zása, majd megvalósítása a fejlődő országokban. Ehhez viszont pénz. nagyon sok pénz kell >— és közös tennd- akarás. A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői prágai nyilatkozatukban indítvá­nyozták: „A katonai kiadá­sok csökkentése eredménye­ként felszabaduló összegeket a gazdasaági és szociális fej­lesztés céljaira lehetne fel­használni, többek között a fejlődő államok ez irányú támogatására is”. Napjaink­ban a világ országai 450 mil­liárd dollárt költenek fegy­verekre. Az éhezési folyamat visszafordítására 500—1000 millió dollár kellene ... S végül még egy adat: az ezredfordulóra bolygónkon hatmilliárd ember él majd, másfél milliárddal több, mint jelenleg ... Kocsi Margit Egy évvel a tavalyi nyári véres zavargások után is­mét a fegyvereké a szó Sri Lankán. A szingalézekből álló rendfenntartó erők és a tamil fegyveres csoportok eheti összecsapásai több mint száz ember életébe kerültek. Az egykor Ceylonként ismert Indiai-óceáni szigetország józanul gondolkodó lakói már attól félnek, hogy ha­zájuk — mint mondják — Dél-Ázsia Libanonjává vá­lik. A lakosság hetven száza­lékát kitevő szingalézeket és a 15 százaléknyi tamil népességet szembeállító ta­valyi zavargásokban csak­nem négyszáz ember — fő­leg tamil — vesztette életét. Az anyagi kárt kétszáz mil­lió dollárra teszik. Elpusz­tult rengeteg lakóház és ter­melő üzem, a kereskedelem, (amelyben megszüntették a tamilok korábbi vezető sze­repét) szétzilálódott, fokozó­dott a munkanélküliség és az infláció, visszaesett az idegenforgalom és megcsap­pant a külföldi beruházók bizalma. A szigetországot ért vesz­teségek egyelőre tovább ne­hezítik a két közösség össze- békítését. A tamil—szingaléz szembenállás mélyén ugyan­is — mint a nemzetiségi el­lentétek mögött általában — gazdasági érdekellenté­tek rejlenek. Megoldásuk­hoz egyebek között további Nicaragua n „zöld forradalom” Chiltepe termékeny földű félsziget a nicaraguai fővá­ros. Managua közelében. Ró­la kapta a nevét az a kor­mányprogram, amelynek ke­retében állattenyésztő- és tejgazdaságot építenek ki a félszigeten, hétezer hektá­ron. Ügy tervezik, hogy az első üzemek már 1986-ban működni kezdenek, s terme­lésük 30 millió liter tej lesz évente, ami nem kevés a 2,7 millió lakosú országban. Ha pedig az egész létesítmény üzemelni fog, az ország évente körülbelül hét millió dollárt takaríthat meg, egy- harmadát annak az összeg­nek, amelyet a tejimportra költ most. A tej program csak egyet­len példa a nicaraguai for­radalmi kormány lendületes tervei közül arra, hogy a la­kosságot ellássák a legszük­ségesebb élelmiszerekkel, s megvalósítsák a „zöldforra­dalmat”. A mezőgazdaság talpraál- litását szolgáló agrárreform — 1981. augusztus 21-én ik­tatták törvénybe — eddig a megművelt föld egyharma- dát juttatta az egyéni gaz­dálkodóknak, illetve a ter­melőszövetkezeteknek. Az idei évben 500 hektárt osz­tanak szét. A „zöld forrada­lom’’ azt is jelenti, hogy a kormány mezőgazdasági technikát, műtrágyát és ösz- szesen 500 millió dollárnak megfelelő segélyt ad a ter­melőszövetkezeteknek és az egyéni gazdálkodóknak a cukor- és a kaucsuktermelés és más mezőgazdasági ága­zatok fejlesztésére. A kormány gazdasági ter­veinek jelentőségét még jobban megvilágítja egy számadat: 250 millió dollár. Enyivel károsították meg eádig Nicaragua gazdaságát az Egyesült Államok által pénzelt és irányított ellen­forradalmárok támadásai, a nicaraguai kikötőkben a CIA közreműködésével lefektetett aknazár. Az agresszió és szélesedésének veszélye arra kényszeríti Nicaraguát, hogy növelje katonai kiadásait, holott ezekre az összegekre nagy szükség lenne az or­szágépítésben. Washingtonban arra szá­mítanak, hogy gazdasági blokáddal, a nicaraguai új­jáépítés hátráltatásával, „kiéheztetéssel” el tudják érni céljukat, a sandinista forradalmi rendszer buká­sát. anyagi eszközökre lenne szükség, arra, hogy nagyobb legyen az a „közös torta”, amelyből időtlen-idők óta mind a tamilok, mind pe­dig a szingalézek vastagabb szeletet követelnek maguk­nak. Az ellentétek állandósulá­sa azonban tovább szegényí- ti az országot és csak a Ta­mil Egyesült Felszabadítási Front (amely az önkormány­zatra szorítkozó programjá­val tárgyalópartner lehet a másik oldal mérsékelt erői számára) és előtérbe kerül a „Tamil Tigrisek” terrorista módszereket alkalmazó sza- kadár szervezete. A szinga­lézek között pedig egyre in­kább magukhoz ragadják>a szót azok a jobboldali-fa- sisztoid elemek, amelyek a másik népcsoport kifosztá­sával kívánják „megoldani” a társadalmi feszültségeket. A tárni1—szingaléz ellen­tét mind Sri Lankán, mind pedig a nemzetközi szinté­ren kárt okoz a haladás erői­nek Dzsuniusz Dzsajavarde- ne, a szigetország jobbolda­li miniszterelnöke a tavaly nyári eseményeket fölhasz­nálva csapott le a baloldalra. Betiltották a haladó pártok, köztük a Kommunista Pár­tot, vezetőiket pedig letar­tóztatták. Mindezt azzal a képtelen váddal, hogy a kö­zösségi ellentétek fellobba- nása mögött a Sri Lanka-i haladó erők és velük rokon­„Az idei az átrendeződés évé, a jövő év pedig az aratás éve lesz’’ — eképp értékelte a palesztinal felszabadítási mozgalom helyzetét Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnö­ke, amikor a Reuter hírügy­nökségnek adott nyilatkoza­tában bejelentette: elvi meg­állapodásra jutottak Hussze­in jordániai királlyal Jor­dánia és a jövendő függet­lenségi palesztin ország ál­lamszövetségéről. A bejelentés arra utal, hogy a PFSZ-en belül is gyorsul a pozíciókeresés fo­lyamata a jelenlegi Közel- keleti helyzetben, amelyet szintén az „átrendeződés” kifejezéssel lehet a legjob­ban jellemezni mostanában. Ennek elemei közül a leg­utóbbi az új szovjet béke­javaslat volt, amely össze­gezte az eddigi szovjet ren­dezési elképzeléseket — ezekkel, főként ami az Iz­rael által megszállt terüle­tek maradéktalan visszaszol­gáltatását és az önálló pa­lesztin állam megalakítását illeti,, az arab országok többsége és a palesztin moz­galom többsége is egyetért. Az ilyen rendezés esélye viszont a közeljövőben nem nagyobb, mint a múltban bármikor, noha az átrende­ződés elemei közé néhány hete beleszámítható az a lel hetőség is, hogy Izraelben a választások nyomán az új kormány munkapárti veze­téssel alakul meg. A Mun­kapárt programja szerint Izrael lemondana a meg­szállt palesztin területek 60 70 százalékáról a Jordániá­val és a területek helyi kép­viselőivel folytatandó tár­gyalásokon, a béke és kü­lönböző biztonsági garanci­ák fejében. Erről a Munka­párt nem csak a Camp Da- vid-i alapokon, hanem más alapon is hajlandó tárgyal­ni. Ilyen alap az 1982. szep­temberi, Reagen elnök ne­vével jegyzett amerikai el­képzelés, amely a palesztin függetlenséget tagadva, az Izrael által kiürítendő, csu­pán önkormányzattal felru­házandó területek és Jordá­nia öszekapcsolásában látja a rendezés útját. A PFSZ Arafat vezette szárnya Izrael libanoni in­váziója óta fokozott mérték­ben törekszik arra, hogy megragadjon bármilyen kompromisszumos lehetősé­szenvező India, valamint a Szovjetuntió állnak. A Sri Lanka és India kö­zötti viszony megromlásá­nak egyik oka kétségtelenül az, hogy az Indiában élő ta­milok együttéreznek a szi­getországban élő, és a za- varságokat a többségi szin- galézeknél jobban megérző társaikkal. A fő ok azonban Colombo egyre inkább ame- rikabarát irányba forduló külpolitikája, amely India nemzeti érdekeit veszélyez­teti. E politika keretében az Egyesült Államok jogot ka­pott arra, hogy hadihajói használják a Sri Lanka-i ki­kötőket. Trincomalee ten­gerparti város mellett ame­rikai haditengerészeti ob­jektumok épülnek, amelye­ket a Pentagon ellátóbázis­sá szeretne kiépíteni. Mind­ez része azoknak az ameri­kai terveknek, amelyek In­dia pozitív el nem kötele­zett politikájának megvál­toztatására, illetve a Szov­jetuniót Délről fenyegető, Indiai-óceáni telepítésű nukleáris rendszer kiépítésé­re irányulnak. A térség né­peinek életbevágó érdeke, hogy ezek a tervek meghiú­suljanak. Ám ha valahol belső viszály bontakozik ki — mint most Sri Lankán, a tamilok és szingalézek szem­benállása — az Washington­nak dolgozik. get, amely felcsillantja az izraeli megszállás megszün­tetésének akár leghalvá­nyabb reményét, előmozdít­va ezzel — bármilyen kis lé­péssel is — az áhított ön­állóság megszerzését. A Reagen-terv megjelenése után Jordániával kezdett egyeztető tárgyalások azon­ban tavaly tavasszal meg­szakadtak, a PFSZ fő szer­vezetén, az El-Fatahon be­lül pedig lázadás tört ki — ehhez a PFSZ több kisebb tagszervezete is csatlakozott —, mert az érintettek áru­lásnak tartották a (csekély kezdeti eredményekkel ke­csegtető) kompromisszumok politikáját. Az Arafathoz hű maradt Fatah-szárny — megnyerve a PFSZ függetlennek tar­tott más kisebb tagszerveze­tei feltételes támogatását — idén nyárra a többé-kevés- bé sikeresen elszigetelte a Szíria által támogatott láza­dókat a mozgalmon belül. Ez politikai győzelem volt, amelyet az Arafat-féle veze­tés most arra akar felhasz­nálni, egyelőre nem sok ered­ménnyel, hogy kibéküljön Szíriával. Katonai vonalon azonban a lázadók kiszorí­tották az Arafathoz hűerő­ket mindazokról a frontok­ról. ahol a palesztin harco­sok egyáltalán érintkezésbe léphetnek izraeli erőkkel, bár ilyen harci érintkezésre a jelenlegi helyzetben alig van lehetőségük. A palesztin mozgalom Arafat vezette szárnya te­hát katonailag, meggyengül­ve, ám politikailag erősebb pozícióban került ki a bel- viszályból. Ez megnövelte Arafat lehetőségét arra, hogy ismét s ezúttal határozottab­ban lépjen a kompromisszu­mok irányába. Igaz, megfe­lelő katonai háttér nélkül ez a politika most jobban fe­nyeget azzal, hogy ellenfelei — Izrael és az Egyesült Ál­lamok — a palesztin ügy ki­játszására használják fel. Végeredményben minden kérdés nyitott továbbra is. Arafat és Husszein király megállapodása az államszö­vetségről csupán elvi — előbb előzetesen meg kelle­ne alakulnia a független pa­lesztin államnak. Mészáros György, dasági és Élelmezési Szerve­Segélyt osztanak Banglades ben Palesztin-jordániai konföderáció Megszületett az elvi megállapodás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom