Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-14 / 190. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 14, 4 A Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület vitorlástábort szervezett általános iskolásoknak a Pécsi tavon. A tanfolyamon a gyerekek megtanulják a vizi közlekedés szabályait és a kis vitorlás felépítését, kezelését. A tanfolyam végén elméleti és gyakorlati vizsgát tesznek, és házi versenyen vesznek részt Énekesek, zenészek Magyar művészek külföldön J. S. Bach életéről Nyolcrészes sorozat Bár a Wagner életéről készült tv-sorozat nem aratott osztatlan közönségsikert, a zeneszerzőfilmeknek mégis nagy jövőt jósolnak. A filmgyári jelentések szerint a Wagner-sorozat, rendezője most Haydn életének filmre vitelén dolgozik, Beethoven is képernyőre kerül magyar művészek közreműködésével. S a legfrissebb információ szerint befejezéséhez közeledik a J. S. Bach életét bemutató nyolcszor negyvenöt perces filmsorozat forgatása. A zenei világ jövő tavasszal ünnepli Bach születésének 300. évfordulóját, és ez alkalomból készíti a magyar és az NDK televízió ezt a sorozatot. Rendezője: Lotthar Bellag, operatőre Szalai András, a zeneszerzőt Ulrich Tein alakítja. Szeptemberben ismét számos magyar művész és együttes szerepel külországokban. Operaénekeseink közül Szűcs Márta angliai turnéra készül, a Rigoletto Gildája- ként lép színpadra. Tokody Ilona két alkalommal énekel Bécsben a Pillangókisasszonyban, Kelen Pétert ötször hallhatja a francia közönség a nancy-i Faust-elő- adásokon. Kováts Kolos Amszterdamban vendégszerepei. Seregi László az NSZK- beli Oberhausenben állítja színpadra a Cirkuszhercegnőt, Bánki Zsuzsa színművésznő pedig az 1984—85-ös évadot-tané vet Jugoszláviában tölti, a Növi Sad-i színészakadémián oktat majd. Sebestyén János csembalóművész Csehszlovákiába utazik, tévéfelvételre, Ránki Dezső zongoraművész Franciaországban két, Svájcban egy hangversenyt ad. Elekes Zsuzsa orgonaművész az NSZK-beli Lübeckben lép két alkalommal koncertpódiumra, Jan- dó Jenő zongoraművész az olaszországi Citta di Castel- lóban koncertezik a Kodály és a Takács vonósnégyessel együtt. A Takács vonósnégyest ezen kívül a francia- országi |St. Jean-decLuz-ba is várják, a Kodály vonósnégyes pedig a Festival de Musique Besancon meghívására franciaországi turnéra utazik, majd a hollandiai Heerlenben lép fel. A Bartók vonósnégyes NSZK-beli turnén vesz részt. A Budapesti Rézfúvós ötös és a Magyar Rádió Fúvósötöse az NSZK-ban ad egy-egy hangversenyt. A Postás Szimfonikus Zenekar Vasadi Balogh Lajos karmester vezetésével NSZK-beli, hollandiai és ausztriai turnéra utazik. A beszélgetés továbbra is lassan haladt, döccenőkkel. Az egyetlen fontos tény, hogy Halas Viola várt valakit, aki érte jött, és más valaki látogatása is érdekelte. — Megérkezett a másik férfi is? Vajon miért olyan biztos benne, hogy férfi volt. Miért rajzolja meg előre a képet, méghozzá lehet, hogy hamisat. Talán az unokahúgát várta Viola, talán a nagynéniét. Halas Viola nem „olyan” lány. Józsi bácsi is mondta, ö is el akarja hinni, csak tudná miért. — A másik férfi nem érkezett meg... a hölgy felment a szobájába, többé nem láttuk ... legalábbis élve nem — tette hozzá precízen a portás. — Nem is keresték? — De igen ... úgy este tizenegy óra felé telefonon ... a sál miatt... — Lehet, hogy ugyanaz a hang volt, aki a szobát rendelte? A portás töprengett. — Nem tudom... az vidéki hívás volt, messziről hangzott ... és ki sejtette, hogy egyszer még fontos lesz az a hang... Senki sem sejtette. Amikor a dolgok még rendben, hétköznapi módon zajlanak, senki nem sejti, hogy apró dolgokat, jelentéktelennek látszó dolgokat meg kellené jegyezni. Az emlékezet később visszaidéz egyetmást. de többnyire átalakítva, kiszínezve, felnagyítva. Ez pedig nagy baj. Könnyen tévútra viszi a nyomozást. És mégis jó lenne valami. Valami, amiből el lehet indulhi. — Kapcsolták Halas Violának a hívást? — Nincs abban a szobában telefon. Megkérdeztük az urat, lehívjuk-e a vendéget, de ő kifejezetten tiltakozott. Késő van már. talán alszik a hölgy. Csupán annyit üzen, hogy sál és kesztyű. Kicsit furcsáltam a dolgot, most már talán azt mondanám, valami jelszó lehet. Máté elmosolyodott. A szokásos szűk mosollyal, amit senki sem vett észre. Jelszó. A portás fantáziája is nekiindul. Ámbár miért ne lenne igaza? Sál és kesztyű. A koraősz meleg. Neki eszébe se jutna sálat és kesztyűt venni a meleg szeptemberi délutánokon. — Volt sál Viola nyakában, amikor elment? — Nem tudom kérem ... — Csak a sálról és a kesztyűről beszélt az a férfi? — Csak arról. Nagyon rövid volt. Elköszönt. Kétszer mondta, hogy elnézést. Az udvarias telefonáló esetleg csak arra volt kíváncsi, hogy Halas Viola a szobájában van-e. Hogy megérkezett, és rendelkezésre áll. Ebben az esetben nem a szemüveges fiatalember telefonált. Ö jobban tudta bárkinél, hogy Viola felment a szobájába. Ámbár csak a bejáratig kísérte. Viola vacsorázhatott az étteremben, beülhetett a bárba. — Nem, szó sem lehet róla — vitatkozott magával —, Viola nem olyan, aki egyedül konyakozik. vagy bet'l az étterembe. Viola inkább vacsora nélkül fekszik le, minthogy egyedül árválkodjék egy asztal mellett. Honnan tudod mindezt? Mitől vagy ilyen biztos benne? Miért szereted és sajnálod a halott Violát? A portás türelmesen várt. A beszélgetés további része rövid volt és egyhangú. Máté megkérdezte Józsi bácsit, felismerné-e a szemüveges férfit, a portás azt mondta, nem biztos, meg kellene próbálni. — Persze, hogy meg kellene. Csak előbb a szemüveges fiatalemberre volna szükség. Hogy besétáljon a csapdába, és rendelkezőre álljon. Ha ő a gyilkos, messziről elkerüli a szállodát. Ha ártatlan, akkor nincs nagy szükség rá. Hacsak... A portás most kis mozdulatot tett. Mint akinek dolga lenne, ha elengednék. — Meddig van szolgálatban? — Holnap délután jönnék be újból. — A címét felírjuk. Jó volAz eszperantó mozgalomról -jelen időben Egy furcsa nyelv szavai hangzottak föl itt is, ott is tavaly augusztusban fővárosunk utcáin. Rengeteg országból, több mint ötezer résztvevő érkezett a hatvannyolcladik eszperantó világkongresszus rendezvényeire, amelyeknek Budapest adott otthont. — Milyen változások történtek a kongresszus után a mozgalomban? — kérdeztem dr. Pethes Imrét, az eszperantó béke-világmozga- lom elnökét. — Nem sokkal a kongresszus befejezése után tartottunk egy közgyűlést. Értékeltük az eredményeket. Egyértelműen megállapítottuk, hogy az eszperantó világmozgalom történetében ez vodt a legnagyobb kongresszus, és bizonyos szempontból a legsikeresebbek közé tartozik. Az idén a kanadai Vancouverben rendezik meg a világtalálkozót, de csupán nyolcszázan vesznek rajta részt. A budapesti rendezvényeken a kölcsönös tapasztalatcsere mellett a kommunikáció általános lehetőségeiről is szó esett. A megbeszélések nagyon őszinték voltak. Rendkívül fontos eredménynek tartjuk, hogy sokféle társadalmi szerv nyújtott segítséget a kongresszus megrendezéséhez, és ez a kapcsolat azóta sem szakadt meg. Elmondhatjuk, hogy az eszperantó mozgalom a társadalom szerves része lett. Ezen kívül a kongresszus nyelvi szempontból is nagyon jelentős volt. Tavaly augusztustól fokozatosan megnőtt az érdeklődés az eszperantó nyelv iránt, sok új tagot vettünk fel a szövetségbe. Mostanában olyan sokan szeretnének eszperantót tanulni, hogy már nemi tudjuk kielégíteni a tan- könyvigényüket sem. Nehézséget okoz az is, hogy oktatógárdánk létszáma nem megfelelő. — A hagyományos módszereken kívül milyen új eszközöket használnak fel az eszperantó tanításában? — Jelenleg a legfontosabb szerepet a nyelvi táborozások kapták. Vannak olyan ’ táborok, amelyeket kifejezetten a Magyar Eszperantó Szövetség szervezett, mások lehetőségét viszont az Express Ifjúsági Utazási Iroda teremtette meg. Ebben az évben több mint kétezren vesznek részt nyelvi táborozáson, Egerben, Szombathelyen és a Balatonnál, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Itt a legmodernebb felszerelések segítségével próbáljuk oktatni a fiatalokat: kazetták, videokazetták, diafilmek állnak rendelkezésükre. Az idén Gyulán eszperantó nyári fegyete- met is szerveztünk, rengeteg érdeklődő részvételével. Egyébként nagyon nehéz helyzetben vagyunk, amikor a nyelvet beszélők számát kell megállapítani. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon gondot okoz ez, ugyanis az csak egy támpont, hogy léteznek- eszperantó szövetségek és azoknak természetesen vannak tagjaik, akik tagkönyvekkel rendelkeznek, de ezen felül szinte megállapíthatatlan, hogy mennyien vannak, akik ugyan beszélnek eszperantóul, de a mozgalomnak nem aktív tagjai: a szimpatizánsok. Még egy új eredménynyel szeretnék „dicsekedni” Együttműködési szerződést kötöttünk a Neumann János Számítógépes Társasággal, amelynek tagjai kidolgozták az eszperantó nyelv számítástechnikai alkalmazásának lehetőségeit. Számítógépes konferencia lesz 1985-ben, előkészítése már megkezdődött. A közeljövőben végre elkészül az eszperantó—magyar középméretű szótár is, mintegy százezer szót tartalmaz. Még egy jelentős eredménye van a budapesti kongresszusnak: egy évvel ezelőtt határozták el a küldöttek, hogy minden év tavaszán megrendeznek egy eszperantó békekonferenciát. Az elsőre éhben az éviben került sor Csehszlovákiában, kétszázan vettek részt rajta. Nemzetközi kapcsolataink egyébként is sokat fejlődték, például egész Vietnamot mi láttuk el eszperantó tankönyvvel. Elismerésre méltó módon Kína is egyre aktívabban veszi 'ki részét a feladatokból, a közelmúltban jelentették be, hogy 1986-ban Pékingbe várják az eszperantisták világkongresszusát, élénken érdeklődnek a nyelv iránt, százezrek láttak neki „a mesterséges nyelv” tanulásához. Szolnok megyében ugyan nem százezrek beszélnek eszperantóul, de a megye az egyik legjelentősebb bázisa a mozgalomnak. Ennek ellenére Gyenes István, az itteni eszperantisták elnöke sajnos nem tudott ilyen kiemelkedő eredményekről beszámolni. — Mi az oka annak, hogy bár megyénkben sokan beszélnek eszperantóul, nem megfelelő a szervezettség? — Ügy gondolom, két alapvető okra lehet ezt visszavezetni. Az egyik baj, majdnem egy évtizede, 1975 körül kezdődött. Ekkor ünnepelte városunk alapításának 900-dik évfordulóját, így 1974-ben Szolnok vállalta azt a feladatot, hogy megrendezi a 25-ik magyar eszperantó kongresszust. Sajnos az a kongresszus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek következtében taglétszámunk 25 százalékkal csökkent. Ezután mindent igyekeztünk elkövetni, hogy „visszaszerezzük” tagjainkat, akik ugyan nem lettek hűtlenek a mozgalomhoz, csak ezután nem kívántak szervezett formában dolgozni. Nem sokkal a szolnoki kongresz- szus után szerveztünk egy jugoszláviai kirándulást, csak Szolnok megyeiek részvételével. Nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és ennek következtében még inkább megingott a vezetésibe vetett bizalom. Ekkor új vezetőséget választottunk, a tisztségviselőknek elsősorban az volt a feladatuk, hogy megállítsák a „(bomlást”. Azt hiszem ez sikerült is, de ekkor jelentkezett egy másik gond: az országos vezetőknek — akik akkor már készültek a magyarországi világkongresszus megszervezésére — nemigen maradt idejük és energiájuk, hogy megyénk eszperantó mozgalmával foglalkozzanak. Így végül is azt kell megállapítanunk, hogy megyénkben többszörös azoknak a száma akik a nyelvet beszélik, mint azoké, akik szervezetten részt vesznék a mozgalomban. Jelen pillanatban százötven körül vannak az eszperantó szövetség Szolnok megyei tagjai. Városunkban két csoport működik: az egyiknek negyvenöt tagja van, a másiklétszáma is hasonló. Ez utóbbi a vasutasok csoportja. Megyénkben még Mezőtúron, Jászberényben és Túrkevén is élnek eszperantisták. A létszám ingadozó. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik szimpatizálnak a mozgalommal. A közelmúltban Szolnokon, a Megyei Művelődési Központban rendeztünk egy kiállítást a mozgalom történetéből. Nagyon sokan látogatták meg, még más megyéből is jöttek érdeklődők. Az elmondottakból kitűnik: egyre jelentősebb szerepet kapott a világ történetében az eszperantisták mozgalma, melynek fontos célkitűzése, a népek közötti megértés a közös hang megtalálása, a béke erősítése. Mindehhez azonban kevés hogy több millióan beszélik a nyelvet. Erősödnie kell a mozgalomnak is, hogy az eszperantisták valóban egymásra találjanak. Hiszen ez a megértés alapfeltétele. Hegyi Tünde na, ha kivételesen ma délután is benézne. Lehet, hogy a szemüveges férfi mégis eljön. — Kérem, állok rendelkezésükre — vált készségessé a portás —, és -kérem, a leányokról is szeretnék beszélni... az éjjel vagy hatan is felmentek... hiába szólok nekik... Máté biztos volt benne, hogy legalább tizenketten aludtak illegálisan a szobákban. Józsi bácsi panasza nem őszinte; Józsi bácsi valamit nyújtani akar. Valami keveset azért a sokért, amit elhallgat. Kezet fogott az öreggel. Lagymatagon. — Majd erről is szó kerül egyszer... higgye el nem felejtem el... Búcsúzáskor Máté ismét szórakozott volt. Tudta, hogy minél előbb el kell utaznia Vibrányba, Halas Viola szüleihez. Kellemetlen feladat. Feltéve, ha Violának valóban Vibrányban élnék a szülei, és nem másutt. A járási kapitányságtól még nem érkezett pontos tájékoztatás. Mit tudott meg idáig? Józsi bácsi váltig erősítgette, hogy ő nem a 214-es szobába küldte Sanyit, hanem a 217-esbe, egy anyag- beszerzőhöz, aki most mérgesen ül a hallban, és az ő távozási engedélyére vár. — Gondolom, álmos volt a kölyök — védte meg bajtár - siasan a liftesfiút Józsi bácsi — azért értette félre a számot. Ha nincs félrehallás, a hulla zavartalanul hever. A gyilkosnak ismernie kellett a szálloda rendjét. Azt, hogy a takarítónők csak akkor mentnek fel a szobákba, ha a vendég leadja a kulcsot. Ámbár ez majdnem minden szállodában így van. Ez vékony és nagyon bizonytalan szál. A gyilkos éppenúgy lehet szállodai törzslakó, mint alkalmazott, nem beszélve, hogy lehet szállodai kapcsolata, rokon, menyasszony, barát révén. Feltételezni lehet továbbá, hogy a gyilkosnak majdnem mindegy volt, mikor fedezik fel a hullát, gondolta, addigra úgyis tovább áll. A gyilkosok rendszerint biztosak a dolgukban, úgy érzik, tökéletesen kidolgoztak mindent. Persze, csak a bűnözők gondolkodnak így, a hétpróbás gonosztevők, a profik, vagy a félprofik, az elvetemültek, a mindenre elszántak, s nem azok a végsőkig elkeseredett férjek, akik megfojtják hűtlen feleségüket. Ezt erős felindulásnak nevezi a jog. Ha Violát hűtlenségért ölte volna meg szerelmese, a férfi már régen ott zokogna a rendőrségen. Vagy búcsúlevél kíséretében holtan feküdne valahol. Ez is lehetőség. De a dolog — érezte — sokkal bonyolultabb. (folytatjuk)
