Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
1984. AUGUSZTUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az átlagosnál nagyobb gonddal Fúrás a faluban Új utakra kényszerűi a vállalat Amióta saját kezükbe vették a Volánt Füzesgyarmatom már nemcsak a határban, hanem a falu íházai között is megjelentek a szolnoki Kőolajkutató Vállalat fúróbereindezá- sei. Túlzás volna azt mondani, ihogy az ottani lakosság kitörő lelkesedéssel fogadta kertjében az olajbányászom kát. Nem is annyira a vete- mények és néhány gyümölcsfa tönkretétele aggasztotta őket. Sokkal inkább az, hogy két évvel ezelőtt a falu alatt gázkitörés volt, és az égő kút látványa még élénken emlékezetükben él. A község főterétől karnyújtásnyira dolgozik Szabó Antal fúrómester brigádja. A fúrémestar megérti a falusiak aggodalmát: — Az itteni fúrás az átlagosnál is nagyobb felelősséget jelent számunkra, ezért nagy figyelmet fordítunk rá. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb kényelmetlenséget és kárt okozzunk a lakosságnak. Nem véletlen, hogy jelenlétünkéit nem fogják fel tragikusan. Olyan helybelivel is találkoztunk, aki azt mondta, hogy az általunk okozott zaj sérteni ahhoz képest, ami az ő üzemükben van, ezért őt nem zavarja a fúróberendezés. Ami pedig a korábbi kút- ki törést illeti: annak nem szabad megismétlődnie, — különösen itt, a házak között A fúróberendezést családi házak övezik. Az egyik szép tornácos házba azért kopogok be, hogy megismerjem a helybeliek véleményét a kertjükbe került berendezésekről. A gazdánál csak a háza öregebb. 1893-ban épült. Nádtetős, a népi építészet szép példánya. A lakója, Tokaji Sándor hyolc- vanharmadik évéti tapossa. Nevet korábbi állásfoglalásán : — Amikor megtudtuk, hogy itt fúrnak a kertekben, nagyon félt mindenki. Én is féltem. Azt mondtam, nádtetős ez a ház, könnyen lángralobban. Meg aztán attól is tartottam, hogy a zajtól nem tudok majd aludni. Volt olyan szomszéd, aki nem nyugodott bel® a döntésibe, tán. még a minisztériumba is felment, de azt mondták neki, hogy nincs duma. Amikor azitán néhány hete megindult itt a munka, megnyugodtam. A fúrásnál ugyanis, ahol olyan lapos a rész, hogy valamikor csónakkal jártak ott, rend van. A zaj se zavar, legfeljebb akkor, ha a bognár fiam bekapcsolja a gyalugépet. Az olajbányászoktól nyugodtan lehet aludni. Az igazsághoz tartozik, hogy Tokaji Sándor bácsi házából annak idején nem sajnálták az anyagot. A vertfal vastagsága közelít az egyméterhez. Nyilvánvaló, hogy megszűri a világ zajá.t Az is igaz viszont, hogy az ott dolgozó olajbányászok nemcsak beszélnek a helybeliek kíméléséről, hanem tartják szavukat. A berendezés körül rend van. Ott a környezetvédelem kézzel fogható valóság. A kertekben az elkerülhetetlennél nagyobb kárt nem csinálnak. Ami pedig tönkre megy, azért a vállalat kárpótolja a tulajdonosokat. Így a község belterületén történő kutatásnak nincs vesztese. SB. Fúrótorony a kertben Nagyüzem a növényolajipar hat gyárában Csúszik a szezon A növényolajipar hat gyárában éjjel-nappal dolgoznak a gépek. Jelenleg, a repcét dolgozzák , fel. Miután a termés a szokásosnál három héttel később érett be, a gyárakban a szezon is csúszással kezdődött, ám augusztus 25-ig így is végezhetnek a repcemag sajtolásával, s az olaj finomításával. A repce-vetésterület az idén elmaradt a tervezettől, így — miután a termés is közepes — kevesebb nyersanyag áll az ipar rendelkezésére; 75 ezer tonna mag beérkezésével számolnak, holott 120 ezer tonnára lenne szükségük. Az exportlehetőségek ugyanis nagyobb eladásokat tennének lehetővé. Éppen ezért a termelési kedv fellendítésére, az érdekeltség fokozására mezőgazdasági partnereinek tonnánként 800 forint külön támogatást ad az ipar. A lekötött termésért előre, a betakarítás előtt fizetnek, hogy minél előbb megtérüljön az üzemek befektetése. É kedvezmények, ha az idén nem is, de várhatóan jő-, vőre már éreztetik hatásukat. Az augusztus végén esedékes vetésre az ideinél eddig már 20 ezer hektárral nagyobb területre jelezték De emelési szándékukat az állami gazdaságok, tsz-ek. A kukoricát követő második legnagyobb mennyiségű ipari növény, a napraforgó feldolgozása következik ezután. Az ipar felkészült a termés fogadására. Az utolsó repcetételek beérkezése után gyorsan megtisztítják a gépeket és a napraforgóra állnak át. A gyárak többségében évek óta ütemesen halad a rekonstrukciós program, amelynek eredményeként tovább növekszik az első osztályú napraforgódara aránya; a tavalyi 58-ról az idén 80 százalékra emelkedik. A több fehérjét, kevesebb rostot tartalmazó dara nemcsak az állattenyésztésnek előnyös, hanem az ipar is közvetlenül nyer a korszerűsítésen. A magasabb színvonalú feldolgozás nyomán ugyanis több rapraforgóhéj- hoz jutnák, amelyet fűtőanyagként hasznosíthatnak. A rákospalotai, győri és nyírbátori üzem bővítette kazánjait; ingyen melléktermékkel fűtenek. Ebből több tízmillió forint megtakarítást érhetnek el évente. A napraforgóolaj keresett cikk a világpiacon. A tavalyi alacsony termések miatt az ár is magas volt — legalább is az első félévben. Miután azonban az idén más országokban is növelték a vetésterületet, jelenleg némileg visszaesőben varnak az árak. A hazai napraforgóolaj jó minősége miatt „azonban továbbra is keresett cikk, Ausztria, Svájc, Olaszország, Jugoszlávia és a közel-keleti országok a legnagyobb megrendelők. A 300 ezer hektárnyi napraforgó betakarításának menetét az ipar mezőgazdasági partnereivel az indulás előtt egyezteti. Magyar tolóhafók a Szovjetuniónak Tizenkét folyami tolóhajó jövő évi szállításáról írt alá szerződést tegnap Budapesten Angyal Ádám, a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint Oleg Kropotov, a Szovjet Szudoimport Egyesülés vezérigazgatója. Az egyenként 2400 lóerős hajók a szibériai vizeken teljesítenek majd szolgálatot. A felszabadulás óta több mint 1200 hajót, s mintegy 2000 portáldarut szállított a Magyar Hajó- és Darugyár szovjet megrendelésre. A magyar termékek a szovjet felhasználók szerint kiváló teljesítményekre képesek, a hajók jól beváltak a folyami áruszállításban, elősegítik többek között az olaj-, gáz- és fakitermelést, a le- ningrádi védőgát s a Bajkál —Amúr vasútvonal építését. A kapcsolatok dinamikus fejlődését jelzi, hogy míg a negyedik ötéves terv időszakában 83 millió, az ötödikben 188 millió, a hatodikban már 340 millió rubel értékű vízi járművet rendelt a gyártól a szovjet partner. A gyártmányok mind korszerűbbek, s pénzben kifejezett értékük is nagyobb. A mostani szerződés a 12 tolóhajó árát 42 millió rubelben rögzíti. A Magyar Hajó- és Darugyár is egyre több hajóépítő berendezést vásárol —a Szudoimport közvetítésével —a Szovjetuniótól. Előnyök és hátrányok — Megrendelő kerestetik Alig több mint egy fél éve, a Volán Tröszt január elsejei megszűnte óta gazdálkodik teljesen önállóan a 7-es számú Volán. Látványos változások történtek azóta a Szolnok megyei közúti szállításokból leginkább részesedő szállító cég életében? A vezetők szerint nem, hiszen az egykori trösztöt fokozatosan „építették le”, mind több és több gazdálkodási feladatot kellett önmaguknak megoldani a megyei vállalatoknak. Ami talán mégis szokatlan: ma már nemcsak a célok elérésére alkalmas eszköztárban válogathatnak korlátlan szabadsággal — a célokat megválasztani is mindenkinek a maga joga, kötelessége. reskedelmi és élelmiszeripari vállalatok kiszolgálására. Még akkor is így kell ezt csinálnia, ha nem elég az ígéretesnek látszó megren- ' delői körben új partnereket találnia, hanem — fokozatosan — át kell alakítani a vállalat járműparkját. A „billenős” ömlesztett szállítókocsikat minél gyorsabban más feladatok megoldására alkalmasra kell cserélnie. Persze az sem fordulhat elő. hogy a gazdálkodás rossz útját választó. veszteségei pótlásakor valakinek a segítségére számítson. Ám ennek az átalakulásnak inkább csak előnyeit érzik a szolnokiak: mint az egyik a legjövedelmezőbben dolgozó tröszti „egységtől” ettől a vállalati tói évente körülbelül 20 millió forintot csoportosítottak át kevésbé eredményes társakhoz. Nem kevés ez, ha figyelembe vesz- szük, hogy az 1 milliárd forintnyi bevételből mostanában mintegy 140 millió forint nyereség képződik — arra mindenképpen jó a 20 millió egy része, hogy a gazdasági szabályozók legutóbbi változása miatti nyereség- kiesést ellensúlyozza. De van más, pénzben kifejezhető, előnye is az igen szoros frigy lazításának (a tröszt megszűnt, működik azonban egy. a valóban közös ügyek intézését összehangoló Volán-központ): a tröszt adminisztrációs apparátusának fenntartására költött évi négy és fél helyett most az országos központ költségeinek fedezésére csak 1,7 millió forintot kell költeniük a szolnokiaknak. Igaz — nem is kevés — hátrányát is érzik a különválásnak. Egy „családba” tartozva a vállalatok időnként a közös fejlesztési alapból kapott pénzre is számíthattak, ez a kassza azonban január elseje óta nem létezik. Minden fejlesztést saját forrásból kell finanszíroznia mindenkinek. Márpedig a 7- es Volán a társainál kevésbé „ellátottak” közé tartozik, most lenne esedékes a hiányzó új javítóállások kiala- kítása,- mind a három (a mezőtúri, a jászberényi és a karcagi), rossz feltételek között dolgozó üzemigazgatóság épületeinek felépítése. Hasonlóan nem a legjobb a helyzet megyénkben a nagyobb településeken — például Karcagon. Törökszent- miklóson, Kisújszálláson és Kunszentmártonban — jogosan hiányolt, valóban komfortos, a helyi tanácsokkal együtt létesítendő buszmegállók esetében. (Ha a tröszt megmaradt volna, ezekre a beruházásokra rövidesen több pénz jutott volna a közös fejlesztési alapból.) Ha csak a pénzt tekintjük, vannak tehát előnyei és hátrányai is a „szakításnak”. Hogy az egyenleg pozitív, vagy negatív-e? Szolnokon úgy tartják, a változásnak nincs az egész vállalat arculatának átformálására kényszerítő hatása. Természetesen. a korábban elmondottak is jelzik ezt, sok mindent másként kell csinálni. Mert az tagadhatatlan, hogy a közúti szállítók versenye erősödött az év eleje óta. Ma már senki sem garantálja a különböző Volánok arányos „leterheltségét”, senki sem őrködik azon, hogy az adódó feladatokból mindenkinek jusson „rangja” szerint. A „piac szabályozottságának” sok előnye már a múlté, ráadásul ez a megye nem kínálja a legjobb megélhetést a gépkocsival bérszállítást végzőknek. Nemigen van itt olyan üzem, amelyiknek nagy tömegű termékeit az ország különböző pontjain várnák. Ráadásul — a beruházási tevékenység mérséklődésével párhuzamosan — a helybéli építő és útépítő vállalatok is kevesebb sóder, homok és kőzúzalék fuvarozását kérik az ilyen megrendelésekből az idén a szokásosnál 20 százalékkal kevesebb érkezett. Mindezekért a szolnoki központú Volán új feladatok keresésére kényszerült: nagyobb figyelmet fordít a keA profilváltást jelzi a 7-es Volán nemzetközi fuvarozásból való részesedésének növekedése is. Az ebből a tevékenységből származó bevétel persze még az idén sem lesz több 11—12 millió forintnál, ám — a vállalatnál úgy tartják — ennyi munka is 8—10 járműnek jelent állandó feladatot. Hogy elegendő fuvar legyen. újítani kellett a hagyományos területeken ip. Tűzifa vagy gázszilikát tégla szállításával régóta foglalkozik a vállalat, ám eddig csak a Tüzép megrendelésére a vasúti állomásokra érkezett áru vagonból való kirakására, és a kereskedelmi telepekre szállítására vállalkozott. Most a 7-es Volán » a MÁV „kikapcsolását” szorgalmazza, a terméket előállító üzemből végig országúton hozza az árut Szolnok megyébe. Megrendelőjét, a Tü- zépet károsodás nem éri, a közúti fuvarozó cég neki a sínekről való lemondás érdekében díjkedvezményt ad. Ráadásul időt nyer a „vevő”: mert a Volán az utóbbi években — bizonyíték erre a tavaly kifizetett, a vasúti kocsik állása miatti 2,5 millió forint bírság — munkáskezek híján nem bírta időben kirakni a vagonokat. A megfelelően, például fedélzeti daruval felszerelt teherautók viszont a korábbi megoldásnál lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá teszik az építőanyagok szállítását. VSzJ Szolnok, és főleg a Széchenyi lakótelep tömegközlekedését új járatokat „beállítva” javította a vállalat 1 ■W - i* [ - - - -* ^ isSfiflk á«»sä ,.. a változás azonban nehézségeket is okozott: az eredetileg is szűkös javító állások munkája gyarapodott
