Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

1984. JÚLIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Compack "Csomagban: a mazsola, tiszarotfi gyárában a mosópor és a könyv Beszélni nehéz? Sokféle terméket „öltöztet­nek fel” a Compack Keres­kedelmi Csomagoló Válla­lat tiszaroffi gyárában. Cso­magba kerül a mazsola, a mosópor, a kedvelt, illatos JEarl Grey tea, és még sorol­hatnánk. Az üzem klubszo­bájában azonban az ezerkö­tetes letéti könyvtár köny­veinek fele is be van még csomagolva. Igazi zsákba­macska, nem tudni, miféle olvasnivalót rejtenek ma­gukban a papírzsákok. — Vállalatunk felszámolta egyik telepét, onnan küld­ték hozzánk tavasszal a cso­magokat. Sajnos egyelőre nem tudjuk elhelyezni eze­ket a könyveket, még leg­alább három szekrényre len­ne szükségünk. Már többször ígérték, de ősszel talán meg­oldódik a tárolás gondja, és akkor hozzákezdhetek a rendszerezéshez — mutat az egymásra rakott zsákokra (Némethnié Gulyás Katalin laborvezető, aki társadalmi munkában végzi a könyvtá­rosi munkát. A tiszaroffi telepet — csak nemrégiben lépett elő gyárrá — 1972-ben alakították, öt évvel később saját zsebből vásároltak 162 darab köny­vet, elsősorban szakkiadvá­nyokat, de akadt köztük jócskán szépirodalmi mű is. '.Tulajdonképpen ez képezte a „házikönyvtár” alapját. A készlet ’82-ben 326 könyvvel gyarapodott melyeket a vál­lalat szakszervezetti könyv­tárából kaptak. Az említett intézmény következő aján­dékcsomagja, — a zsákba­macska — az idén tavasszal érkezett. A könyvtár ismert, régebbi készletét böngészve — a művek egy listán sze­repelnek cím és szerző 'sze­rint — zömmel regényeket találunk, emellett ismeret- terjesztő kiadványokat, út­leírásokat, szakkönyveket, lexikonokat. A címben szereplő kérdés­re igyekszik választ adni az a könyv, amely a napokban jelent meg a Kossuth Ki­adónál a Vélemények, viták sorozatban. A városépítést veszi bonckés alá a kötet. Neves építészek, szociológu­sok. településpolitikusok, íróik és szakemberek mond­ják el véleményűiket. írják meg tapasztalataikat, vitat­koznak a településfejlesztés jövőjéről, a városépítés je­lenlegi helyzetéről. Hadd idézzem Erdei Fe­rencet, akii a város és vidé­kéről könyvet írt, s ebből egy részletet közöl a gyűj­teményes kötet. Korún! mindent öszesűrítő jelensége a városok növekedése és a városiasodás kiterjedése, egyszóval az urbanizáció. Ez az, aminek a mindenütt szemmel látható áradása folyvást nyomon követhető — írja Erdei. Városa min­den civilizációnak volt, de eddig benne az ország la­kosságának kisebb része élt. Most, napjainkban követke­zett el az az idő, amikor már nemcsak tömegesen te­lepülnek le a városokban az emberek, hanem a nagyobb települések is városi rangra vergődnek, kinövik eddigi teieteiket, úgy modernizá- lóc nak, hogy birtokába ke­rülnek azoknak a gazdasági, kulturális javaknak, amelye­ket uralva, kialakíthatják a városi életformát. Időszerű tehát a kérdés: milyenek legyenek ezek a rárosok? A városépítésnek, — Mit keresnek leggyak­rabban a dolgozók? — Az alkalmi érdeklődők, akik valaminek utána akar­nak nézni, a lexikonokat, szakkönyveket, a rendszeres olvasók pedig — a kétszáz­húszas létszámból tíz-tizen- öten lehetnek a — szépiro­dalmat. Nyáron azonban a törzstagok sem igen jönnek, találnak maguknak más el­foglaltságot. ősszel és télen keresnek meg gyakrabban a munkatársak. Be kell valla­ni. elég alacsony azok ará­nya. akik igénybe veszik a vállalati könyvtárt, jószeré­vel minden tizenötödik dol­gozó, de ők a községi könyv­tárnak is tagjai. Sajnos szá- itnos társadalmi elfoglaltsá­gom miatt az már nem fér bele az időmbe, hogy a könyvek, az olvasás népsze­rűsítésével is foglalkozzam. Az ezer kötet fele feltárat­lan a másik fele ismert, de nem cserélődik, előbb-utóbb elolvassák „elfogyasztják őket. Tárolási gondok is van­nak. Az út másik oldalán pedig, szemben a gyár kapu­jával. ott a községi könyv­tár. Nem lenne célszerű, ha valamiféle kapcsolatot te­remtenének. együttműködné­nek az intézménnyel? — Felvetődött már ben­nem — mondja Némethné — hogy ennyi ember kedvéért egyáltalán érdemes-e fenn­tartani a vállalati könyvtárt. Azt viszont nem tudom, hogy a község tudná, akarná-e fo­gadni a mi állományunkat. Az is kérdéses, hogy megold­ható-e, mivel mi a szak- szervezeti hálózathoz tarto­zunk, a másik pedig a ta­nácshoz. A tizenháromezer kötetes községi könyvtár a művelő­dési házban kapott helyet. Hangulatos környezetben la­pozgathatnak, olvashatnak, akik ide betérnek. — Való igaz akkor sem lennénk túlzsúfoltak. ha tnég néhány új polcot felál­a városrendezésnek, a vá­rosfejlesztésnek, illetve a te­lepülésnek nagyon is meg­határozott feladatai vannak. A keretek kitöltése a város­ban lakók feladata, de hogy milyen legyen egy város ar­culata. illetve az ott élők közvetlen környezete. az mégiscsak az emberek felfo­gásától, kulturáltságától függ. Érdemes tehát ezt a köny­vet lapozni, hiszen megtud­juk belőle, hogy ma Magyar- országon milyen a település- politika és a .településfejlesz­tés, E témakörben különö­sen Enyedi György vet fel tanulmányában nem egy új d'-i'got. Kiáll a falu népes­ségmegtartó jellege és sze­repe mellett. Szerinte nem a lakosságnak kell elhagy­nia a községeket, hanem a településeket keill úgy mo­dernizálni, hogy azok a hu­szadik század végén is lak­hatók legyenek, meglegyen bennük mindaz, amit a vá­rosban megtalál az ember. A kötet egy másik fejeze­te Budapestet és agglomerá­cióját tárgyalja. Granasztói Pál Budapestet és más euró­pai fővárosokat veti egybe, Gerö Balázs a Belváros épí­tészetét vizsgálja, míg Fodor László a budapesti agglome­ráció fejlesztési gondjait boncolgatja. Szűcs István és Preisich Gábor az elképze­léseket és realitásokat vetíti az olvasó elé. Füle Lajos az improvizáció megmutatkozá­sát bírálja, míg Perényi Im­re a hazai városiasodás és lítanánk — véli Pásztor Csabáné, a könyvtár vezető­je. — Évek óta gyesen va­gyok, idáig csupán „fél műszakban” dolgoztam, au­gusztus 1-én kezdem újra a munkát. A gyárban lévő könyvtár körülményeinek is­meretében úgy vélem, az lenne a leghelyesebb — és ez a község, az olvasók ér­deke is —, ha az állomány értékes. arra érdemes ré­sze átkerülne hozzánk. Eh­hez azonban meg kell tudni, mit rejtenek a zsákok, fel kell dolgozni az anyagot. Ha az üzem és a pesti vállalat illetékesei is úgy akarják, nem hiszem, hogy akadálya lenne annak, hogy könyvjó­váírással átvegyük a kötete­ket. A gyár igazgatója nem lel­kesedett az ötletért, vélemé­nye szerint továbbra is szükség van a saját könyv­tárra, A gyárhoz kerülő fia­talok közül remélhetőleg egyre többen veszik majd igénybe, és a könyvtár léte emeli a gyáregység színvona­lát. A jövőben bővíteni ákarják a meglévő állo­mányt. melyet a negyedik negyedévben — a szekré­nyek beszerzését követően, — természetesen rendszerez­ni fognak. Ügy tűnik a gyár vezetése mindenáron ragaszkodik a könyvtárhoz, ahhoz, ami az övé. Pedig, csupán a jelen­legi kihasználtságot figye­lembe véve. nem érdemes. A könyvek akkor értékesek, ha olvassák, forgatják őket. Vé­leményünk szerint az állo­mány feltárását követően a ..gazdáknak” *— a vállalat szakszervezeti könyvtárának és a községi tanácsnak. — meg kell egyezniük, hogy a Winwek minél előbb a köz­ségi könyvtár polcaira, on­nan az olvasókhoz, a tisza­roffi akhoz. köztük a Com­pack dolgozóihoz is eljussa­városépítés kérdéseiről írt tanulmányt. Gerle György a váro6 és környezetvédelem elemeit vizsgálja. Perényi Imre egy másik írásában városépítésünk eredményeit és fogyatékosságait öszegezi Szerinte a városépítés cso­portmunka. Ez volt a múlt­ban, ez ma, és ez lesz a jö­vőben is. Hangsúlyozza azt is, hogy a városépítésben nö­velni kell a tudomány sze­repét, ráhatását a városfej­lesztésre. Figyelmeztet arra is, hogy történelmi múltún­kat meg kell óvni, illetve he­lyére kell tennünk. Vannak jó hagyományai a magyar Városépítésnek, s ezt meg kell tartanunk. A városépí­tészet több generáció mun­kája, s ezt az örökséget meg­felelő alázattal kell kezelni, ha meg akarjuk őrizni törté­nelmünk. kultúránk öröksé­gének színhelyét: a várost — írja Perényi. A könyv röviden foglalko­zik falvaink és a tanyák sor­sával. a lakás, a lakótelep és városfelújítás problémáival, s végül a várostervezés és az urbanisztika néhány ak­tuális kérdését tárgyalja — elemzően és szenvedéllyel. Az 540 olalas könyv ter­jedelme ellenére cseppet sem unalmas, hiszen a vá­rosépítés nagyr.p élő va­lóság. A tanulmányokat ki­egészíti az, hogy a könyv végén a szerkesztő váloga­tást adott az utolsó évtized magyar nyelvű szakirodai­mából. Gáli Sándor Országos gyermekrajz-kiállítás Jászapáti diákok sikere Augusztus 3-án nyílik meg Budapesten, a Városligeti Műjégpálya épületében a sport témájú országos gyer- iuekraj z-kié/Jítás. A tárla­ton a Magyar Olimpiai Bi­zottság és a Művelődési Mi­nisztérium pályázatára beér­kezett több mint háromezer rajzból a legjobban sikerült csaknem százötven alkotást mutatják be. A pályázaton szép sikerrel szerepeltek a jászapáti gyerekek. A zsűri döntése alapján Vörös Éva, Csajági László, Fejér Csilla, Nyitrai Anikó. Kalmár Ju­dit, Orosz Judit és Tajti M. Erzsébet rajzait is iáthat- juk majd a kiállításon. A jászapáti általános iskolás diákok tanárai: Deli Mária és Zsoldos Jánosné. A tárlatot augusztus 3—12- ig nézhetik meg az érdek­lődők, napontta 10 és 18 óra között. A Duna Művészegyüttes Londonban Elismerő hangvételű kriti­ka jelent meg a Duna Állami Néptáncegyüttes londoni szerepléséről a The Da­ily Telegraph kulturális rovatában. „A fürge láb­munka és cigánytempe­ramentum hamisítatlan magyar atmoszférát teremt” — így ajánlja a londoni kö­zönség figyelmébe a magyar művészeket a kritikus. Az együttes kedd óta minden­nap táblás ház előtt lép fel a 3000 személyt befogadó Royal Festivál Hall-ban, s gyorsan kelnek el 'a jegyek a szombati és a vasárnapi — utolsó — előadásra is. Lon­don nagy kulturális központ­jában más magyar vonatko­zású események is zajlanak. A naív festőművész nemzet­közi kiállításán magyar al­kotások is láthatók, néhány napja pedig Moldován Do­mokos filmjeiből tartottak vetítést. Ha pedig a látoga­tók közül valaki megéhezik, a Music Box nevű bárban megízlelheti a magyar kony­haművészet remekeit is. (Folytatás az 1. oldalról.) együtt új épületszárnnyal bővül ugyanis az iskola. A tószegiek most, úgy tűnik, kitesznek magukért. Fegy- verneken a társadalmi ösz- szefogás jeles példáját ad­ják: mindössze két tanterem bővítésére kaptak pénzt, s hatot hoznak létre. Jánoshi- dán ugyancsak „csoda” tör­ténik. ötmillió forintból hét új tantermet építenek. Majd­hogynem egy egész iskolát. Másutt viszont egy nyolc­tantermes oktatási intézmé­nyért Jdfizetnek ötven mil­liót ... Hogy mi a jánoshi- di, fegyver neki „csodálatos” tanteremszaporítás titka? A napjainkban oly sokat em­legetett s kívánt kezdemé­nyező készség, vállalkozó szellem, s természetesen a társadalmi összefogás. A felújítási alapból ötven­millió forintot fordítanak az óvodákra, általános iskolák­ra, középiskolákra, szak­munkásképzőkre az idén. Az óvodák közül jelentősebb felújításra, korszerűsítésre kerül sor Öcsödön, Tiszarof- fon, Tiszaföldváron és Sza- jolban. Karcagon egymillió forint értékben korezerűsí­„Az olvasottság alacsony, és minőségileg nem mindig megfelelő szintű. Sok tanu­ló feleletét szókincsbeli sze­génység, s ebből fakadó ne­hézkes kifejezésmód jelle­mezte.” „Hiányzik mind a gimná­ziumban, mind a szakközép- iskolában a leíró nyelvtani ismeretek biztossága." „A szóbeli kifejezőkészsé­gük, bár elérte a kötelező szintet, javításra szorul.” „Tudásuk széles körű, ér­deklődésük példamutató, az eszmei és művészi értékek felfedezésében jó partnerek. Kifejezőkészségük jó színvo- naia, fogalmazásuk gördülé­keny. Problémát jelent vi­szont a mondanivaló kon­centrált megszerkesztése.” (Részletek érettségi jegy­zőkönyvekből.) Ki-ki tippelhet, melyik idézet, melyik, középiskolánk idén érettségziett fiataljait minősíti. Nem árulom el — igazságtalan lenne — hiszen folytathatnám a sort tovább. Más iskolák jegyzőkönyvé­ben „az önálló, összefüggő gondolatkifejtés hiányát”, a mondanivaló logikátlansá­gát, a fogalmak leegyszerű­sítését, a helytelen szóhasz­nálatot. a gyér szókincset ki­fogásolják az érettségi elnö­kök. S noha némelyik jegy­zőkönyv „kifejezésmódja” is ..Inehézkea”, annyit Vala­mennyi jelez, hogy nincs minden rendben az érettsé­gizők beszéde körül. A leg­tehetségesebb. legjobb tanu­lók természetesen szép, ön­álló gondolkodásra valló fe­leleteket adtak valamennyi iskolában, de ők vannak ke­vesebben. JeBemző jelenet volt a vizsgákon: a diák megakad mondandójában, mert éppen nem jut eszébe egy szó. de nem azon gon­dolkodik, hogy mivel helyet­tesítse, hanem mindenáron azt az egyet — amit a tan­könyvben olvasott — próbál­ja emlékezetébe idézni. Az érettségi természetesen' nem akadémiai székfoglaló. A fiatalok többsége — elte­kintve a „tudós” diákoktól — először kerül olyan „szo­rongatott” helyzetbe, hogy vitatkoznia, érvelnie kell, meg kell védenie álláspont­ját a „szőrös szívű” vizsga- bizottság előtt. S éppen ez a baj, hogy jószeriével az érettségi az első olyan alka­lom, amikor hosszabb ideig beszélni kell egy-egy adott témáról, s nem is akárho­gyan. A vizsgázó csak mond­ja mondja a magáét, úgv érzi, hogy már órák hosz- szat 'beszél a valóságban azonban még öt perc sem telt el. ennyi idő alatt „el­mesélte” a II. világháborút. Izgalom természetesen tik az általános iskolai diák­otthon fűtését. Ugyancsak egymillió forintos költség­gel újítják fel Szolnokon a Beloiannisz úti Általános Iskola volt zeneiskolai szár­nyát. Ugyancsak a megye- székhelyen, az Abonyi úti Általános Iskolában is sor kerül nagyobb felújításra, az épület homlokzatát hozzák rendbe és korszerűsítik a fűtését. Több mint másfél- millió forintot fordítanak a kisújszállási általános isko­lák felújítására, több mint kétmilliót a mezőtúriakra. Törökszentmiklóson a Beth­len úti Általános Iskola fű­tését korszerűsítik mintegy két és fél millió forint ér­tékben. Jászapátin pedig 740 ezer forintot költenek iskolafelújításra. A középfokú oktatási in­tézmények közül Karcagon a gimnázium és a kollégium központi fűtését korszerűsí­tik az általános iskolai diák- rint érétkben, a mezőgaz­dasági szakközépiskolában pedig felújítják a tetőszer­kezetet. Jászberényben az Erősáramú Szakközépiskolá­ban, Szolnokon a Szamuely Tibor Szakközépiskolában, az egészségügyi szakiskolában nem hiányzott az idei érett­ségin sem |Tobb Jegyző­könyv is megállapítja azon­ban. hogy nyugodt, barátsá­gos légkör jellemezte a vizs­gákat, elmaradtak a szokvá­nyos „sírások”, kiborulások. A rosszul sikerült feleletek­nek így két oka lehet: a tárgybeli tudás vagy a be­szédkészség gyengesége. Jól­lehet a kettő összefügg egy­mással, az utóbbi jelenség okait kutattuk érettségi el­nökökkel, nyelvészekkel. Az már közhely, hogy a családban keveset beszélge­tünk a gyerekkel. Idő sincs rá. hiszen egész nap az óvo­dában. iskolában van. Az a néhány esti óra otthon a tv- nézéssel telik el, s legfel­jebb az iránt érdeklődünk, hogy mi történt az iskolá­ban. Hogy mi történt? Hall­gatott, feladatlapokat töltö­getett, netán unatkozott, nosz- szalkodott, a szünetekben pedi" jól kikiabálta magát, nehogy megnémuljom, mint a hal. A beszédkészség fejleszté­sének millió akadálya van az iskolában: nagy létszámú oszlólyok, ttanterjti előírá­sok stb. Az anyanyelvi ne­velés megújítása csak nem­régen került az érdeklődés, a feladatok középpontjába, Módszerbeli hiányosságok, bizonytalanságok jellemzik a beszédfejlesztést. Nincs ele­gendő feltárt ismeretanyaga gyerekek beszéd- és kifeje­zőkészségéről. Illetve még egy évtizede sincs, hogy a nyelvtudomány művelői el­kezdték foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Egy kutatás tapasztalatai szerint — a hat—tízéves gyerekek nyelv­használatát Nagy J. József, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főis­kolai tanálra is vizsgálta — a kisdiákok igen nagy elő­szeretettel használják az úgynevezett „töttetékszava- kat”, névelőket, névmáso­kat, noha a szókincsüknek ezek csak alig teszik ki a húsz százalékát. A szófajok közül a főneveket, majd az igéket, s harmadikként a névelőket használják a leg­gyakrabban. Az egyszerű mondatok zöme három, négy szf&bó? áll. s az, összetett) mondatok is csak elvétve hosszabbak nyolc, tíz szónál. Nem sokkal változik a kép a középiskolában sem. Ter­mészetesen iskolája válogat­ja, de nem beszélnek eleget a diákok a gimnáziumok, szakközépiskolák tanóráin. Így aztán aligha csodál­kozhatunk azon. amiről az érettségi jegyzőkönyvek az idén különösen hangsúlyosan és a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kerül sor jelentősebb felújí­tásra, korszerűsítésre. Az idén tovább folytatódik a •kenlderesi szakmunkásképző intézet kollégiumának fel­újítása mintegy hétmillió fo­rint értékben. Tavalyi pénz- maradványból korszerűsítik a törökszentmiklósi gimná­zium világítását, valamint a jászapáti gimnázium fűtését A nagyobb felújítások, karbantartások mellett mint­egy húszmillió forintra tehe­tő a társadalmi munkában elvégzett csinosítás, festés, takarítás értéke. Sok telepü­lésen, s elsősorban a kisebb községekben, falvakban már évek óta hagyomány, hogy csak a festék s a takarító- szerek árára költenek. Ál­dozatkész szülők, brigádok „készítik elő” az iskolát a diákok fogadására. Jászdó- zsán, Mesterszálláson, Tisza- jenőn így szinte fillérekből szépül meg az iskola nya­ranta. Az idén már érezhe­tően sok segítséget jelente­nek a „gameszok” műszaki brigádjai is. Kisebb felújítá­sokat, javításokat, festéseket elvégeznek az oktatási intéz­ményekben. T. G. nak. V. Fekete Sándor Milyenek legyenek városaink? árulkodnak. Tál Gizella „Csodálatos” tanteremszaporítás Társadalmi összefogás — Új intézmények, bővítések, felújítások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom