Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
1984. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jövedelmezőbb termelésért (Folytatás az 1. oldalról.) annak megfelelő csibét keltessenek, és a feldolgozó kapacitás leghatékonyabb kihasználását elősegítő ütemezéssel szállítsák a vágóbaromfit a nagyüzemek. Végezetül az ágazatban is a színvonalasabb üzemgazdasági munkát, a rendszeresebb és alaposabb elemzést, a szigorúbb bizonylati fegyelem megvalósítását sürgette Be- reczki Lajos. A tájékoztatót a jelenlevők hozzászólásai követték. Lovász Dániel, az újszászi Szabadság Tsz elnöke többek között arról számolt be, hogy milyen nagy segítséget jelentett üzemükben, a baromfiágazat eredményeinek javításában a TESZÖV szakemberei által végzett széles körű vizsgálat tapasztalatainak hasznosítása. Bagi Károly, a Palotási Állami Gazdaság igazgatója arra biztatta — üzemük tapasztalatai alapján — a baromi iter- melést integrálokat, hogy a teljes partnerkör eredményesebb gazdálkodása érdekében zárják ki a vertikumból azokat a tenyésztojást, naposbaromfit szállító gazdaságokat, amelyekben nem tartják be a technológiai fegyelmet. a minőségi követelményeket. Ezenkívül az állami gazdaság igazgatója a rendszergazda nagyüzemek felelősségét hangsúlyozta a gyors és pontos információszolgáltatásban azért, hogy a gazdaságok idejében alkalmazkodni tudjanak a piaci változásokhoz. Ez utóbbiak viszont — erre már Benedek Fülöp, a TESZÖV titkára hívta fel a figyelmet felszólalásában — nem vezethetnek a gazdaságokban a technológiai fegyelem lazulásához, a termelői kedv csökkentéséhez vagy érdektelenséghez. Elmondta azt is, hogy a broy- lertartó gazdaságok és a feldolgozók összefogásával, esetleg közös alapok létrehozásával is elképzelhető a baromfitelepek korszerűsítése. Az anyagi erők koncentrálásának jó példája a szolnoki központú Baromfikeltető Közös Vállalat, amelynek tevékenysége nagy biztonságot jelent a megye nagyüzemeinek alapanyag-ellátásában. Budai Kálmán, a zagyvaré- kasi közös gazdaság elnöke a genetikai adottságok jobb kihasználásában rejlő tartalékokról beszélt, és a további jó együttműködési készségről, a korrekt partneri kapcsolat megtartásáról biztosította a zagyvarékasi baromfifeldolgozó üzemmel szerződő gazdaságok vezetőit. A tanácskozás végén szót kért Simon József. A megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta : szemléletváltozásra van szükség a baromfiágazatot irányító vezetők, a termelési szakemberek körében. Jóllehet, nem hagyhatók figyelmen kívül a világgazdasági helyzetben bekövetkezett változások, de mindenekelőtt a saját portájukon kell szétnézniük, ott kell keresniük és megtalálniuk a gazdaság javításának lehetőségét. Személyes felelősséget kell érezni a technológiai-technikai fegyelem betartásáért, a költségekkel való takarékosságért mindenkinek, az első számú vezetőktől a termelést irányítókon keresztül a baromfigondozókig. A jövedelmezőbb baromfitenyésztésihez- tartáshoz elengedhetetlen jobb együttműködésről szólva Simon József elmondta, hogy az nem szűkülhet le a gazdaságok közötti úgymond „adok-veszek kapcsolatra”. Nem a vertikumban résztvevők látványos együttlétére van szükség, hanem valódi, kölcsönös érdekeken alapuló együttműködésre. A barom- fitermelést koordináló rendszergazdák részéről pedig példamutatásra a termelési színvonalban, az üzemen belüli hiányosságok feltárásában, és kezdeményezőkészségre a hosszú távon jobb eredményekkel biztató intézkedések megtételében. T. F. Milliókkal mérhető haszon Számítanak az ötletgazdák segítségére Csökkent az újítások száma, növekedett horderejűk Régi tétel: a mezőgazdaság egyik legnagyobb tartaléka a fejeikben van. A . jelenlegi glazdasági helyzet a munka könnyítésén, olcsóbbá tételén fáradozóknak ismét kedvez. Az üzemek is, a meghirdetett újítási mozgalom résztvevőinek biztosítják a lehetőséget, és egyben figyelemmel kísérik a házon belül született ötletek sorsát. Mégis érezhető némi visszaesés, vajon miben kell az okokat keresni? — Ha az újítási mozgalmat vesszük — mondja Sándor Ferenc, a jászladányi Egyetértés Termelőszövetkezet újítási előadója — 75-től egészen a nyolcvanas évek elejéig, rendszeresen, minden esztendőben harminc benyújtott újítás került a naplóba, s ebből jó néhány a gyakorlatba is. A fellendülés a hetvenes években kezdődött a műszaki fejlesztésekkel, amikor a mezőgazdasági nagyüzemek új erő- és munkagépeket vásároltak. Miután dolgozóink megismerték a frissen érkezett berendezéseket, módosítottak, állandóan fejlesztettek valamit, csak ne kerüljön vissza a műhelybe ugyanazzal a problémával. Volt akkor újítás szép számmal, évente 370 ezertől másfél millió forintig is felugrott ezek hasznos eredménye Ezután jött a tipizálás, a beruházási fék ebből következően csökkent az újítások száma is. Nem vagyunk jó passzban — Az újítási kedvet továbbra is fenntartva már a hasznos ötleteket is díjazzuk. Szövetkezetünkben a Kiváló újító ctímet hét dolgozónk kapta meg. Eddig is részt vettek és ezután is utaznak bel- és külföldi kiállításokra a jászladányi ötletgazdák. — Nem vagyunk jó passzban — állapítja meg Kovács Ferenc a tószegi Petőfi Tsz újítási előadója, a naplót nézegetvén. — Mikor újjászervezték az újítási bizottságot, — úgy 3 —4 esztendeje — a kollégákkal együtt észrevettük, hogy itt a téeszben, a mozgalom még eléggé gyermekcipőben jár. Nem nagyon foglalkozott vele senki, nem volt gazdája. Először a Teszöv állítatta össize a feladattervet, szinte rögtön reagáltak rá embereink. Zömében a műszaki gárda, de olyanok is hoztak kiváló ötleteket, akikről nem is hittük volna. Szóval jól beindult a „gépezet”. Már 1980-ban az első nekifutásra harmincnál is több újítást bírálhatott el a bizottság. Az eredményeinket igazolja, hogy szerepeltünk az Agro- masexpón, sőt külföldre is kijutott a tószegi szakemberek „szellemi terméke”. Átigazolt szakemberek Azután csökkent a munkaidő, s ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet töiődtek dolgozóink az újításokkal. Váflószí n)ű hogy az ismert átszervezés is közrejátszott ebben, valamint a városkörnyéki iparvidék munkahelyeire is „átigazolt” jó néhány szakemberünk, egyszóval, mérséklődött az újítási kedv. Pedig, mi számítunk most is az újítók segítségére, s az adott lehetőségeinken belül] támogatjuk őket. — Az idén 17 témakörben olvashatták a faliújságon dolgozóink az importcsök- kentő pótlásával, az energia-, és szállítási munkákkal kapcsolatos újítási feladatokat. Véleményem szerint, az ötletek kimunkálása, az anyagi és erkölcsi elismerésen nem múlik. Bízom abban, hogy Tószegen ismét fellendül majd az újítási kedv. A jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet műszaki főágaza tvezető je Tajthy József egyben az újítási bizottság elnöke, így vélekedik a „mozgalomról”. — Kezdetben, úgy a hetvenes évek közepén más volt a helyzet mint most, akkor is volt újítás, jó ötlet. Igaz, ezzel csupán saját maguk munkáját könnyítették dolgozóink. Ezt követően a hagyományostól eltérő megoldásokat a gazdaság szakembereinek is megmutatták; akiilk megvizsgálták és elbírálták azokat, ha hasznosnak bizonyultak, a gyakorlatba is bevezették. Az ötletgazda pedig anyagi elismerésben részesült, amelyet ünnepi fórumokon kapott meg. Az erkölcsi elismerés sem maradt el. Sőt, megalapítottuk a tsz Kiváló újítója címet, amelynek eléréséhez komoly feltételeket szabtunk. Azután egyre többen kopogtattak az újítási előadó ajtaján a jobbnál jobb ötletekkel. A naplóban a mozgalom indulása óta 150-nél is több bejegyzés olvasható. Az impulzust a legtöbb esetben a vezetőség adta, először is a sa" ját belső problémák megoldására kerestek vállalkozókat. Így készült el évente az újítási feladatterv, s akiket az „újítás szele megcsapott”, már fejben megoldották felét a kiírt problémáknak. — Végül is sokat változott a helyzet a tíz esztendő alatt, ma mór a felsőbb szervek egyre jobban szorgalmazzák az újításokat és azok adás*- vétóiét. A MÉM által kiadott információs füzet is számos gondolatébresztő ötlettel szolgál. S hogy jelenleg mi a helyzet? — némiképp változott — tárja szét karját az újítási bizottság elnöke. Figyelem az ötletemberekre — Az idei „termés” mindössze 5 újítás. Tapasztalhattuk, hogy az előző évekhez képest csökkent számuk, azonban horderejűk nőtt. Ez- idáig 21 és fél ezer forint újítási díjat kaptak a gazdaság ötletemberei. Az tény, hogy lankadt az újítási kedv az utóbbi időben, azonban a technika fejlődésével a hasznosítható ötletek számának a mostanihoz képest éppen fordított képet kellene mutatnia. Talán ha a gazdaságok az eddigieknél is többet törődnének az újítások sorsává1, s alkotóival bizonyára ismét erőre kapna a forxntmilliókkal mérhető mozgalom lendülete. F. T. Előadás népfrontaktivistáknak Emlékezés Táncsics Mihályra Pozsgaj Imre az emléktábla leleplezése után megkoszorúzza Táncsics Mihály szobrát (Folytatás az 1. oldalról.) fogadták — a délutáni órákban a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetbe látogatott, ahol Móricz Béla, a mezőtúri városi pártbizottság első titkára, Molnár Ernő, a várasd tanács elnökhelyettese, Takács József, a városa népfrontbizottság titkára és dr. Pálffy Dezső, a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke fogadta. A szövetkezet géptelepi művelődési házában került sor a Táncsics Mihály születésének 185. és halálának századik évfordulója tiszteletére rendezett emlékéin népségre. A résztvevők megtekintették a „Táncsics és kora” című kiállítást. Dr. Pálffy Dezső megnyitó szavai után Pozs- gai Imre tartott ünnepi beszédet. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a szövetkezet dolgozóit, majd arról beszélt, hogy ez a kollektíva — névadójához, példaképéhez méltón — többre törekvő, cselekvőkész emberekből áll. A lehetetlennel játszadozva feltette a kérdést: ha Táncsics Mihály köztünk élne, vállalna-e bennünket? Bizonyára vállalna — adta meg a választ —, hiszen népünkben megvan az önkormányzatra való képesség, az ország gyarapítására irányuló igyekezet. Karunkban, agyunkban, eszünkben megvan a képesség arra, hogy összefogva kilábaljunk mai nehéz gazdasági helyzetünkből. Gondjaink között is megvan a remény arra, hogy a múlt században még álom- világnak tűnő elképzelések valóra váljanak. Befejezésül arról beszélt, hagy a mező- hékiek is részesei voltak annak a küzdelemnek, amelynek eredményeként valóban nemzetté válhattunk, önmegbecsüléssel emlékezzenek erre. Az ünnepi beszéd után Pozsgai Imre adta át a szövetkezet szocialista brigádjai közötti, „Táncsics és kora” című vetélkedő helyezettéinek díjait. A brigádok jó felkészüléséhez a mezőtúri művelődési központ járult hozzá. Az ünnepség befejeztével a résztvevők a gazdaság központjába mentek, ahol Pozsgai Imre emléktáblát leplezett le Táncsics Mihály szobrának talapzatán. Ezt követően dr. Pálffy Dezső meleg szavakkal emlékezett meg Táncsics Mihályról. Pozsgai Imre az esti órákban visszautazott Budapestre. S. B. Fotó: N. Zs. Vasutasok kitüntetése automatizálási Világkongresszus Ünnepélyes záróülés Tegnap a Pesti Vigadó hangversenytermében kitüntetéseket nyújtottak át a kiemelkedő munkát végzett vasutasoknak. Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója köszöntötte a kitüntetett vasutasokat, majd Urbán Lajos közlekedési miniszter átadta a kitüntetéseket. Kiváló Vasutas kitüntetést 44-en, Kiváló Munkáért elismerést 71- en vehettek át. Miniszteri dicséretben 30-an részesültek. Tegnap utolsó munkanapjához érkezett Budapesten az Automatizálási Világkongresszus. A plenáris előadást ezúttal Vaszilij Novoszelcev szovjet professzor tartotta a biológiai rendszerek szabályozásáról. Az előadó a mesterséges testrészek lehetséges irányítását elemezte, és ismertette az e kérdéssel foglalkozó új — általa „élet-tudománynak” nevezett — tudományág legújabb kutatási eredményeit. A plenáris előadás után szekcióülések következtek, majd délután megtartották a IX. Világkongresszus ünnepélyes záróülését. A záróülésen Borisz Tamm észt professzor összegezte a kongresszus tapasztalatait, méltatva a tanácskozások magas szakmai színvonalát. Mint ahogyan azt Imár lapunkban hírűi adtuk, elkezdődött a (megyében a (búza aratása. így az elsők között a kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ben is lekerül ezekben a napokban a lábáról a kenyérgabona. A több mint 3 ezer 700 hektárnyi Igabonából a szakemberek az 1980-ashoz hasonló kimagaslóan jó .termésre számítanak
