Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. JÚLIUS 31. Két-három percig a levegőben Bajnokságra készülnek A repülő- és hajómodellek készítői Vajon sikerül-e a felszállás? Szolnokon a modellezés kedvelőinek az MHSZ kere­tein belül három nagy klub nyújt lehetőséget főként re­pülő- és hajómodellek ké­szítésére. Ezek közül a legje­lentősebb a Karkecz Károly szakosztály, amelynek nagy gyakorlattal és eredmények­kel rendelkező modellezők a tagjai. A Szamuely Tibor Szakkozfepis kóla Honvédel­mi klubjában is eredményes modellező szakkör dolgozik. A harmadik modellező szak­osztály pedig — amely egy­ben a legifjabb modellezők képzésével is foglalkozik — 1981 óta tevékenykedik a 605-ös Szakmunkásképző In­tézet támogatásával, szintén az MHSZ felügyelete alatt. Az utóbbi bázisnak három kihelyezett szakköre van. Az Újvárosi Általános Iskolá­ban. a Tallinn körzeti Álta­lános Iskolában é6 az MHSZ székház modeUezőklubjában működő szakkörökben bar­kácsolhatnak mindazok az érdeklődő fiatalok, akik már betöltötték a tizedük életévü­ket, és beléptek az MHSZ- tagok sorába Az új tagok képzése alap- és középfokon történik. Az alapfogú képzés célja a mo­dellezés megszerettetése, a legelemibb ismeretek elsajá­títása. Aki az MHSZ által biztosított egységcsomagból megfelelő minőségű hajó-, il­letve repülőmodellt képes összeállítani, az alapfokú képzést lezáró házavizsga után részt vehet a középfo­kú képzésen is. Itt már ön­állóan. kisebb segítséggel építenek különböző nagysá­gú és típusú hajó- vagy re­pülőmakettéket. A kész mo­dellek alkalmassága a gya­korlati vizsgákon, versenye­ken dől el. Mivel a képzést szervező klubban főként ha- jómodellek építésével foglal­koznak, a rep'ülőzés iránt ér­deklődő tehetséges fiatalokat a Karlkecz Károly szakosz­tályba irányítják, ahol első­sokban a mű- és a vitorlázó­repülők 'készítésének vannak hagyományai. Tavasszal aztán egymást követik a megyei, illetve or­szágos versenyek, ahol kide­rül, milyen ügyes modellt sikerült építeni az őszi, téli hónapokiban. A repülők kö­zül azok felelnek meg és maradnak versenyben, me­lyeket ifjú készítőik a meg­határozott három repítés so­rán két percig tudnak a le­vegőben tartani. A felnőt­teknél már komolyabb a kö­vetelmény. ök hétszer star­tolnak, és a repítés idejének el kell érni a minimális há­rom percet. A hajómodellek vetélkedője egy bójákkal szegélyezett M-alakú pályán folyik. Az a hajó számíthat helyezésre, amelyik készítő­jének irányításával har­minc perc alatt a legtöbb kört képes megtenni ezen a pályán. Az idén tavasszal Kisúj­szálláson és Szolnokon ren­dezték meg a hajómodellek megyei versenyét. A repülő­modellezés évente megis­métlődő egyik legrangosabb versenye a Kelet-Magyaror- szág Bajnokság. A szeptem­ber 8—9-én megrendezendő bajnokságra már javában készülnek a szandaszőlősi réten. Ezen a versenyen if­júsági és felnőtt kategóriá­ban Szolnok megye is képvi­selteti magát. A magyar modellezés idén 75 éves. Az évforduló tiszte­letére a rádi óirányítású gyorsasági hajók világbaj­nokságát Nagykanizsán ren­dezik meg augusztus 9—16- ig. A rangos versenyen a világ legeredményesebb ha- jómodellezői vesznek majd részt. — bk — Ha kicsi a gyerek lába A türelem cipőt terem? Május 5. Gyanakodva né­zegetem tizennégy hónapos leánykám cipőjét. Mintha egy kicsit kopott lenne. Per­sze, előfordulhat, hogy csak némi elszíneződéssel van dolgom. Az ember sohasem tudhatja ezeknél a cipőknél. Mindenesetre elhatározom, hogy veszek egy pár cipőt. Május 9. Ma végigjártam minden cipőboltot és áruhá­zát, de megfelelő lábbelit nem kaptam. Kiderült ugya­nis, hogy leányom lábária a legkisebb bébicipő való, s ebből a számból csak olykor, olykor látható, mutatóba. Május 16. Ma végigjártam minden cipőboltot és áruhá­zát, de megfelelő méretű lábbelit... Lehet, hogy nem is jó helyen keresem? Május 17. Most már iga­zán nem tudom... a buti­kokat, a trafikokat, az autó busz-pályaudvart, a MÁV-ái- lomást, a cukrászdákat is végigjártam, de ott sem árulnak 18-as bébicipőt. Ha­zatérve a lányom lelkére beszéltem: „Nézd, egyetlen gyermekem, te már hónapok óta ezt a 18-as cipőt hordod. Mi lenne, ha megpróbálnál nagylábon élni?” Július 11. Kérlelésem, úgy látszik, meghatotta leányká­mat, mert most már a 19-es bébicipő is jó lenne a lábá­ra. Ma végigjártam minden cipőboltot, áruházat, de... Július 12. Baj van. Túl sokat járkálunk cipő után. Mivel a bölcsődében szünet van, gyermekemet is viszem magammal. Egyik boltból ki, a másikba be ... Leánykám cipője vészesen kopik. Július 13. Mától a gyerek otthon mezítláb közlekedik. De az utcára szégyellem így kivinni, a boltokat továbbra is cipőben járjuk. Most jöt­tem rá, milyen tanulékony a lányom. Ha fölhúzom a lá­bára a cipőt, már indul is az ajtó felé, tudja, hogy ki fo­gunk menni az utcára. Július 16. Ez a cipő nem kopik, ez valósággal fogy ... Mivel leányom mélységesen megveti Biemme kocsiját, vettem neki egy nagy mű­anyag autót. Ezentúl az autó - -ban ülve közlekedik, így nem kell a cipőjét használ­nia. Kétszáztíz forintot fi­zettem az autóért. Július 19. Ma megint költ­ségbe vertem magam, A sok mászkálástól tönkrement a szandálom, újat kellett ven­ni. Háromszázkileneven fa. rintot hagytam a boltban. Július 20. És még azt mondják, hogy nincsenek osodák! A házmesterünk megszánt, - és nekem adta kisfia kinőtt, ámde jó álla­potú, és mindezek ellenére 19-es méretű cipőjét. — paulina — Gépészek, gazdászok startja Diplomások válaszút előtt Javában benne járunk a nyárban, akkor is, ha az időjárás jobbadán csak áprilisi formáját hozza. Az egyetemek folyo­sóiról eltűnt a nyüzsgő sokaság: vége a vizsgaidőszaknak és a felvételiknek. Itt-ott látni még néhány fiatalt a dékáni Hi­vatalok körül. A napokban kézbesítették a feLvételi értesíté­seket. Akiknek nem sikerült bejutni viszonylag magas pont­számmal, eljön érdeklődni, mi a teendő, hova kell benyújta­ni a fellebbezést. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem friss diplomá­sairól beszélgettünk Bakonyi — ötévi ínunkával célba értek, kezükben a diploma. De itt az újabb kérdés: mi lesz ezután? — A karon 89 gépész hall­gató végzett. Idén mindössze két külföldi diákunk volt. Az egyik a Szovjetunióból, a másik Ecuadorból jött Ma­gyarországra tanulni. Hogy ki, hova került, azt majd ok­tóber—november táján tud­nám megmondani. Többsé­gük ősszel kezd dolgozni. Aki teheti, kihasználja az utolsó nagy vakációt, nyarat. Az évek során az a gya­korlat alakult ki, hogy mi­kor kiadjuk az irataikat, megkapják azt az űrlapot is, amelyet a munkahely meg­jelölésével vissza kell külde­ni, de általában csak hóna­pok múlva kapjuk meg. Szerencsére álláslehetősé­A gépészdiplomán kívül heten szakfordítói képesítést is szereztek, orosz nyelvből. Nagyon meg kellett dolgoz­niuk öt évig azért, hogy si­keresen letehessék az ide­gennyelvi Továbbképző Inté­zet bizottsága előtt ezt a vizsgát. Sajnos, a pályázati kiírások között mindössze egyetlen volt, ahova ilyen képesítéssel rendelkező hall­gatót kerestek. Nehezen ke­rül a köztudatba, hogy a di­ákok fordítói képesítést is Zsuzsával, a , gépészmérnöki kar tanulmányi osztályának vezetőjével. gekben nincs hiány. Egy hallgató négy állás közül vá­laszthatott. A pályázatok fe­lét téeszek, harminc százalé­kát állami gazdaságok írták ki. A maradék húsz százalék megoszlik az intézmények és a mezőgazdasági szakvál­lalatok között. A pályázatok év eleje óta folyamatosan érkeztek a dé­kániára. A hallgatók elme­hettek. és el is mentek meg­ismerni a helyi adottságokat és lehetőségeket. — Milyen kezdőfizetést ajánlanak egy gépészmér­nöknek? — Meglehetősen nagyok az eltérések: 3400 és 6100 forint volt a szélső határ. Általá­ban 4000 forint körüli össze­geket ígértek. A fizetést egy év után emelni szokták, ha a munkájukkal elégedettek. szerezhetnek, pedig már több éve folyik a képzés. — A pályakezdők nagy ré­szének gond a lakás. Milye­nek a kilátások? — Lakást elsősorban a kedvezőtlenebb adottságú téeszek ígérnek, ahol kevés vagy egyáltalán nincs gé­pészmérnök. Ha más megol­dás nincs, esetenként szolgá­lati szobát adnak. — Van-e az egyetemnek valamilyen kapcsolata vég­zett hallgatóival azután, hogy kikerülnek falai közül? — Két év elteltével vissza­jöhetnek — és sokan vissza is jönnek — szakmérnökire. Mostanra jól kiépült és so­kak szerint színvonalas ez a posztgraduális képzési for­ma. — Sok szó esik manapság arról, hogy a műszaki értel­miség társadalmi elismerése kívánnivalókat hagy maga után. — A gépészek helyzete annyival jobb, hogy a fizeté­sük valamivel magasabb. Ugyanezt a kérdéskört be­széltük meg a „gazdász ka­ron” dr. Szendrő Péternével, a dékáni hivatal vezetőjével. Ketten kiválóan Itt 130 hallgató végzett, közöttük 35 társadalmi ösz­töndíjas, akinek így már van munkahelye. A diplomások közül huszonketten külföldi­ek. Végeredményben 73 hall­gató választhatott a meghir­detett 227 állás közül. A fő­városban 13 helyet kínáltak. A téeszek 105. az állami gaz­daságok 62 pályázatot írtak ki. Idén elsősorban növény- termesztő és növényvédő szakembereket kerestek. Ezen a karon is van szak­fordítóképzés. Itt heten tet­tek angol nyelvből vizsgát, és csakúgy, mint a másik karon, egyetlen állást hirde't- tek meg. A kezdőfizetések eltérőek, 2800—6500 forint között mozognak. A gazdász évfolyamon ket­ten kiváló eredménnyel fe­jezték be egyetemi tanulmá­nyaikat. vörös diplomát kap­tak. Egyébként a lakásgon­dok, továbbképzési lehetősé­gek hasonlóak mindkét ka­ron. Nagy Emőke Egy hallgató — négy állás Fordítók pedig vannak Derűs mosoly egy város arcáo Garay János óta a nagy mesélőkhöz ez a környezet illik: bádoggal borított pult, kecskelábú asztal, lóca, meg­határozhatatlan anyagú pa­dozat, melyen csomókban hordják egyik helyről a má­sikra a fűrészport a sáros csizmák. Aztán persze füst, lehetőleg barnára pácolt taj­tékpipából — de a legfonto­sabb a meleg. Az a melegség, melyet csak sok együvé tar­tozó ember tud teremteni maga körül. Gondolatban e képzeletbeli asztalhoz ülte­tem azokat a szolnokiakat, akik a város múltjáról mon­danak a mai fül számára tá- volian mesés történeteket. Pedig hát bárhogy is számo­lom, az esetek szereplői java­korban levő emberek, így hát egyetlen dolgon töprenghe­tünk el; az idő múlandó­ságán. — Emlékeztek azokra az időkre, amikor a teheneket a szandai réten legeltették? Esténként hangos kolompszó- val tért haza a csorda, s egy­kedvűen poroszkáltak át a jámbor állatok a Tisza-hí- don. Bár villanyrendőr nem volt, a jószág úgy széledt szerteszét, hogy valamennyi megtalálta a kaput, ahol tü­relmetlen bömböléssel kérhe­tett bebocsátást. Ekkor voltam amolyan ka­maszgyerek, és egy forró nyári napon fürödni támadt kedvem az Élő-Tiszán. A klottnadrágomat nem láttam értelmét bevizezni, mert se közel, se távol senki ember­fia nem volt. Letettem hát a homokra, és amúgy korai na­turistaként úszkáltam a Ti­sza kristálytiszta vizében. Időnként jót kortyoltam be­lőle, megfeledkeztem min­denről, így a fekete alsónad­rágról is. Kint megdöbbentő felfedezést kellett tennem: a klottnadrágom szőrén-szálán eltűnt! A város túlsó felén, a cigányvárosban laktunk, így még az éj leple alatt se tudtam volna feltűnés nél­kül hazaosonni. De hol volt még az éjszaka . . . Kora délután volt, így egy bokor mögött meditáltam keserves sorsomon. Napszálltakor a csorda tűnt fel a híd szandai végén. Az ártéren a közelük­be lopakodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, beálltam a kérődzők meneté­be. Megkerestem a szomszé­dék két tehenét, — együtt jöttek, így szokták ezt meg a néhanapján nyakukra ra­kott járomban — közéjük álltam, egyiknek a szarvát jobb kezemmel, másikét a ballal markoltam, és masí­roztam hazáig anyaszült meztelenül a főutcán. A zömében vasutasokból álló társaság jót derül, de aztán „ez semmi, azt hallgasd meg, amikor ...” felkiáltással egymásnak adják a szót. — A mostani Kossuth té­ren piac volt régen, az el­árusítók pultsora benyúlt a Tisza Antal utcába is. Az árusok közelében konflisok strázsáltak; hozták, vitték az árut, meg a vevőket, eladó­kat. Hajnalban harmatos árut raktak az elárusító asz­talokra, meg a földre terített gyékényekre a környező fal­vak árusai. Minket, gyereke­ket a dinnyehalmok ingerel­tek a legjobban. Sötétzöld héjú, recsegve repedő, vörös bélű görögök álltak gúlában, s fölöttük méhek, darazsak döngték meg a mézillatot. A kötényes gazda gyanakvóan figyelt, ha éhenkórász társa­ságunkból egyszerre többen közeledtünk a halomhoz. A lányos arcú Gergőnek enged­te meg egyedül, hogy a zöld golyóbisok között matasson. Ö volt az a szerencsés, aki néhanapján egy-egy léket is megkóstolhatott, így hát rá­építettük haditervünket. Egy gombolyag madzaggal küldtük a dinnyehegyhez, ahol a leg­alsó, 20 kilónyi hasas dinnye kunkorodó farkincájára hur­kolta a zsineget, majd hosz- szasan megtekergődztetve a spárgát a másik végét egy konflis' hátsó tengelyéhez erősítette. Lajos, a péksegéd, akinek kalapja és felnőttes tekintélye volt, fellengzős mozdulattal magához intette a kocsist, aki ügybuzgóan bó­lintott, és a gyeplő parányi mozdulatára nekilódult a gumirádlis hintó. Sosem felejtem el a diny- nyés riadt arcát, amint meg- ípillantptta szanaszét görgő áruját. Persze, seregélycsa- patunk menten rácsapott a szerte guruló kincsekre, majd százfelé „spriccelve” tűntünk el édes terhűnkkel a kör­nyékről. A jó történetnek kijáró pillanatnyi csend jelzi az el­ismerést, aztán tovább csör­gedezik az emlékezés erecs- kéje. Borsba, majd tüsszentő­porba mártott verebek röp­ködnek a Vártemplomban vasárnap délelőtt; pad alatt bujkáló kölykök biztostűvel tűzik össze az imádkozó öregasszonyok földig érő fe­kete ruháját. A hallgató pedig azt gon­dolja magában: lám, meny­nyire hozzátartozik a város arcához egy-egy derűs mo­soly is. Kinézek az ablakon, és a Kossuth téren szökőku- tat ásnak a Víz- és Csatorna- művek emberei. A 4-esen au­tócsorda hömpölyög. De azóta mintha távoli ko- lompszót is hallanék ... Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom