Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. JÚLIUS 31. Két-három percig a levegőben Bajnokságra készülnek A repülő- és hajómodellek készítői Vajon sikerül-e a felszállás? Szolnokon a modellezés kedvelőinek az MHSZ keretein belül három nagy klub nyújt lehetőséget főként repülő- és hajómodellek készítésére. Ezek közül a legjelentősebb a Karkecz Károly szakosztály, amelynek nagy gyakorlattal és eredményekkel rendelkező modellezők a tagjai. A Szamuely Tibor Szakkozfepis kóla Honvédelmi klubjában is eredményes modellező szakkör dolgozik. A harmadik modellező szakosztály pedig — amely egyben a legifjabb modellezők képzésével is foglalkozik — 1981 óta tevékenykedik a 605-ös Szakmunkásképző Intézet támogatásával, szintén az MHSZ felügyelete alatt. Az utóbbi bázisnak három kihelyezett szakköre van. Az Újvárosi Általános Iskolában. a Tallinn körzeti Általános Iskolában é6 az MHSZ székház modeUezőklubjában működő szakkörökben barkácsolhatnak mindazok az érdeklődő fiatalok, akik már betöltötték a tizedük életévüket, és beléptek az MHSZ- tagok sorába Az új tagok képzése alap- és középfokon történik. Az alapfogú képzés célja a modellezés megszerettetése, a legelemibb ismeretek elsajátítása. Aki az MHSZ által biztosított egységcsomagból megfelelő minőségű hajó-, illetve repülőmodellt képes összeállítani, az alapfokú képzést lezáró házavizsga után részt vehet a középfokú képzésen is. Itt már önállóan. kisebb segítséggel építenek különböző nagyságú és típusú hajó- vagy repülőmakettéket. A kész modellek alkalmassága a gyakorlati vizsgákon, versenyeken dől el. Mivel a képzést szervező klubban főként ha- jómodellek építésével foglalkoznak, a rep'ülőzés iránt érdeklődő tehetséges fiatalokat a Karlkecz Károly szakosztályba irányítják, ahol elsősokban a mű- és a vitorlázórepülők 'készítésének vannak hagyományai. Tavasszal aztán egymást követik a megyei, illetve országos versenyek, ahol kiderül, milyen ügyes modellt sikerült építeni az őszi, téli hónapokiban. A repülők közül azok felelnek meg és maradnak versenyben, melyeket ifjú készítőik a meghatározott három repítés során két percig tudnak a levegőben tartani. A felnőtteknél már komolyabb a követelmény. ök hétszer startolnak, és a repítés idejének el kell érni a minimális három percet. A hajómodellek vetélkedője egy bójákkal szegélyezett M-alakú pályán folyik. Az a hajó számíthat helyezésre, amelyik készítőjének irányításával harminc perc alatt a legtöbb kört képes megtenni ezen a pályán. Az idén tavasszal Kisújszálláson és Szolnokon rendezték meg a hajómodellek megyei versenyét. A repülőmodellezés évente megismétlődő egyik legrangosabb versenye a Kelet-Magyaror- szág Bajnokság. A szeptember 8—9-én megrendezendő bajnokságra már javában készülnek a szandaszőlősi réten. Ezen a versenyen ifjúsági és felnőtt kategóriában Szolnok megye is képviselteti magát. A magyar modellezés idén 75 éves. Az évforduló tiszteletére a rádi óirányítású gyorsasági hajók világbajnokságát Nagykanizsán rendezik meg augusztus 9—16- ig. A rangos versenyen a világ legeredményesebb ha- jómodellezői vesznek majd részt. — bk — Ha kicsi a gyerek lába A türelem cipőt terem? Május 5. Gyanakodva nézegetem tizennégy hónapos leánykám cipőjét. Mintha egy kicsit kopott lenne. Persze, előfordulhat, hogy csak némi elszíneződéssel van dolgom. Az ember sohasem tudhatja ezeknél a cipőknél. Mindenesetre elhatározom, hogy veszek egy pár cipőt. Május 9. Ma végigjártam minden cipőboltot és áruházát, de megfelelő lábbelit nem kaptam. Kiderült ugyanis, hogy leányom lábária a legkisebb bébicipő való, s ebből a számból csak olykor, olykor látható, mutatóba. Május 16. Ma végigjártam minden cipőboltot és áruházát, de megfelelő méretű lábbelit... Lehet, hogy nem is jó helyen keresem? Május 17. Most már igazán nem tudom... a butikokat, a trafikokat, az autó busz-pályaudvart, a MÁV-ái- lomást, a cukrászdákat is végigjártam, de ott sem árulnak 18-as bébicipőt. Hazatérve a lányom lelkére beszéltem: „Nézd, egyetlen gyermekem, te már hónapok óta ezt a 18-as cipőt hordod. Mi lenne, ha megpróbálnál nagylábon élni?” Július 11. Kérlelésem, úgy látszik, meghatotta leánykámat, mert most már a 19-es bébicipő is jó lenne a lábára. Ma végigjártam minden cipőboltot, áruházat, de... Július 12. Baj van. Túl sokat járkálunk cipő után. Mivel a bölcsődében szünet van, gyermekemet is viszem magammal. Egyik boltból ki, a másikba be ... Leánykám cipője vészesen kopik. Július 13. Mától a gyerek otthon mezítláb közlekedik. De az utcára szégyellem így kivinni, a boltokat továbbra is cipőben járjuk. Most jöttem rá, milyen tanulékony a lányom. Ha fölhúzom a lábára a cipőt, már indul is az ajtó felé, tudja, hogy ki fogunk menni az utcára. Július 16. Ez a cipő nem kopik, ez valósággal fogy ... Mivel leányom mélységesen megveti Biemme kocsiját, vettem neki egy nagy műanyag autót. Ezentúl az autó - -ban ülve közlekedik, így nem kell a cipőjét használnia. Kétszáztíz forintot fizettem az autóért. Július 19. Ma megint költségbe vertem magam, A sok mászkálástól tönkrement a szandálom, újat kellett venni. Háromszázkileneven fa. rintot hagytam a boltban. Július 20. És még azt mondják, hogy nincsenek osodák! A házmesterünk megszánt, - és nekem adta kisfia kinőtt, ámde jó állapotú, és mindezek ellenére 19-es méretű cipőjét. — paulina — Gépészek, gazdászok startja Diplomások válaszút előtt Javában benne járunk a nyárban, akkor is, ha az időjárás jobbadán csak áprilisi formáját hozza. Az egyetemek folyosóiról eltűnt a nyüzsgő sokaság: vége a vizsgaidőszaknak és a felvételiknek. Itt-ott látni még néhány fiatalt a dékáni Hivatalok körül. A napokban kézbesítették a feLvételi értesítéseket. Akiknek nem sikerült bejutni viszonylag magas pontszámmal, eljön érdeklődni, mi a teendő, hova kell benyújtani a fellebbezést. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem friss diplomásairól beszélgettünk Bakonyi — ötévi ínunkával célba értek, kezükben a diploma. De itt az újabb kérdés: mi lesz ezután? — A karon 89 gépész hallgató végzett. Idén mindössze két külföldi diákunk volt. Az egyik a Szovjetunióból, a másik Ecuadorból jött Magyarországra tanulni. Hogy ki, hova került, azt majd október—november táján tudnám megmondani. Többségük ősszel kezd dolgozni. Aki teheti, kihasználja az utolsó nagy vakációt, nyarat. Az évek során az a gyakorlat alakult ki, hogy mikor kiadjuk az irataikat, megkapják azt az űrlapot is, amelyet a munkahely megjelölésével vissza kell küldeni, de általában csak hónapok múlva kapjuk meg. Szerencsére álláslehetőséA gépészdiplomán kívül heten szakfordítói képesítést is szereztek, orosz nyelvből. Nagyon meg kellett dolgozniuk öt évig azért, hogy sikeresen letehessék az idegennyelvi Továbbképző Intézet bizottsága előtt ezt a vizsgát. Sajnos, a pályázati kiírások között mindössze egyetlen volt, ahova ilyen képesítéssel rendelkező hallgatót kerestek. Nehezen kerül a köztudatba, hogy a diákok fordítói képesítést is Zsuzsával, a , gépészmérnöki kar tanulmányi osztályának vezetőjével. gekben nincs hiány. Egy hallgató négy állás közül választhatott. A pályázatok felét téeszek, harminc százalékát állami gazdaságok írták ki. A maradék húsz százalék megoszlik az intézmények és a mezőgazdasági szakvállalatok között. A pályázatok év eleje óta folyamatosan érkeztek a dékániára. A hallgatók elmehettek. és el is mentek megismerni a helyi adottságokat és lehetőségeket. — Milyen kezdőfizetést ajánlanak egy gépészmérnöknek? — Meglehetősen nagyok az eltérések: 3400 és 6100 forint volt a szélső határ. Általában 4000 forint körüli összegeket ígértek. A fizetést egy év után emelni szokták, ha a munkájukkal elégedettek. szerezhetnek, pedig már több éve folyik a képzés. — A pályakezdők nagy részének gond a lakás. Milyenek a kilátások? — Lakást elsősorban a kedvezőtlenebb adottságú téeszek ígérnek, ahol kevés vagy egyáltalán nincs gépészmérnök. Ha más megoldás nincs, esetenként szolgálati szobát adnak. — Van-e az egyetemnek valamilyen kapcsolata végzett hallgatóival azután, hogy kikerülnek falai közül? — Két év elteltével visszajöhetnek — és sokan vissza is jönnek — szakmérnökire. Mostanra jól kiépült és sokak szerint színvonalas ez a posztgraduális képzési forma. — Sok szó esik manapság arról, hogy a műszaki értelmiség társadalmi elismerése kívánnivalókat hagy maga után. — A gépészek helyzete annyival jobb, hogy a fizetésük valamivel magasabb. Ugyanezt a kérdéskört beszéltük meg a „gazdász karon” dr. Szendrő Péternével, a dékáni hivatal vezetőjével. Ketten kiválóan Itt 130 hallgató végzett, közöttük 35 társadalmi ösztöndíjas, akinek így már van munkahelye. A diplomások közül huszonketten külföldiek. Végeredményben 73 hallgató választhatott a meghirdetett 227 állás közül. A fővárosban 13 helyet kínáltak. A téeszek 105. az állami gazdaságok 62 pályázatot írtak ki. Idén elsősorban növény- termesztő és növényvédő szakembereket kerestek. Ezen a karon is van szakfordítóképzés. Itt heten tettek angol nyelvből vizsgát, és csakúgy, mint a másik karon, egyetlen állást hirde't- tek meg. A kezdőfizetések eltérőek, 2800—6500 forint között mozognak. A gazdász évfolyamon ketten kiváló eredménnyel fejezték be egyetemi tanulmányaikat. vörös diplomát kaptak. Egyébként a lakásgondok, továbbképzési lehetőségek hasonlóak mindkét karon. Nagy Emőke Egy hallgató — négy állás Fordítók pedig vannak Derűs mosoly egy város arcáo Garay János óta a nagy mesélőkhöz ez a környezet illik: bádoggal borított pult, kecskelábú asztal, lóca, meghatározhatatlan anyagú padozat, melyen csomókban hordják egyik helyről a másikra a fűrészport a sáros csizmák. Aztán persze füst, lehetőleg barnára pácolt tajtékpipából — de a legfontosabb a meleg. Az a melegség, melyet csak sok együvé tartozó ember tud teremteni maga körül. Gondolatban e képzeletbeli asztalhoz ültetem azokat a szolnokiakat, akik a város múltjáról mondanak a mai fül számára tá- volian mesés történeteket. Pedig hát bárhogy is számolom, az esetek szereplői javakorban levő emberek, így hát egyetlen dolgon töprenghetünk el; az idő múlandóságán. — Emlékeztek azokra az időkre, amikor a teheneket a szandai réten legeltették? Esténként hangos kolompszó- val tért haza a csorda, s egykedvűen poroszkáltak át a jámbor állatok a Tisza-hí- don. Bár villanyrendőr nem volt, a jószág úgy széledt szerteszét, hogy valamennyi megtalálta a kaput, ahol türelmetlen bömböléssel kérhetett bebocsátást. Ekkor voltam amolyan kamaszgyerek, és egy forró nyári napon fürödni támadt kedvem az Élő-Tiszán. A klottnadrágomat nem láttam értelmét bevizezni, mert se közel, se távol senki emberfia nem volt. Letettem hát a homokra, és amúgy korai naturistaként úszkáltam a Tisza kristálytiszta vizében. Időnként jót kortyoltam belőle, megfeledkeztem mindenről, így a fekete alsónadrágról is. Kint megdöbbentő felfedezést kellett tennem: a klottnadrágom szőrén-szálán eltűnt! A város túlsó felén, a cigányvárosban laktunk, így még az éj leple alatt se tudtam volna feltűnés nélkül hazaosonni. De hol volt még az éjszaka . . . Kora délután volt, így egy bokor mögött meditáltam keserves sorsomon. Napszálltakor a csorda tűnt fel a híd szandai végén. Az ártéren a közelükbe lopakodtam, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, beálltam a kérődzők menetébe. Megkerestem a szomszédék két tehenét, — együtt jöttek, így szokták ezt meg a néhanapján nyakukra rakott járomban — közéjük álltam, egyiknek a szarvát jobb kezemmel, másikét a ballal markoltam, és masíroztam hazáig anyaszült meztelenül a főutcán. A zömében vasutasokból álló társaság jót derül, de aztán „ez semmi, azt hallgasd meg, amikor ...” felkiáltással egymásnak adják a szót. — A mostani Kossuth téren piac volt régen, az elárusítók pultsora benyúlt a Tisza Antal utcába is. Az árusok közelében konflisok strázsáltak; hozták, vitték az árut, meg a vevőket, eladókat. Hajnalban harmatos árut raktak az elárusító asztalokra, meg a földre terített gyékényekre a környező falvak árusai. Minket, gyerekeket a dinnyehalmok ingereltek a legjobban. Sötétzöld héjú, recsegve repedő, vörös bélű görögök álltak gúlában, s fölöttük méhek, darazsak döngték meg a mézillatot. A kötényes gazda gyanakvóan figyelt, ha éhenkórász társaságunkból egyszerre többen közeledtünk a halomhoz. A lányos arcú Gergőnek engedte meg egyedül, hogy a zöld golyóbisok között matasson. Ö volt az a szerencsés, aki néhanapján egy-egy léket is megkóstolhatott, így hát ráépítettük haditervünket. Egy gombolyag madzaggal küldtük a dinnyehegyhez, ahol a legalsó, 20 kilónyi hasas dinnye kunkorodó farkincájára hurkolta a zsineget, majd hosz- szasan megtekergődztetve a spárgát a másik végét egy konflis' hátsó tengelyéhez erősítette. Lajos, a péksegéd, akinek kalapja és felnőttes tekintélye volt, fellengzős mozdulattal magához intette a kocsist, aki ügybuzgóan bólintott, és a gyeplő parányi mozdulatára nekilódult a gumirádlis hintó. Sosem felejtem el a diny- nyés riadt arcát, amint meg- ípillantptta szanaszét görgő áruját. Persze, seregélycsa- patunk menten rácsapott a szerte guruló kincsekre, majd százfelé „spriccelve” tűntünk el édes terhűnkkel a környékről. A jó történetnek kijáró pillanatnyi csend jelzi az elismerést, aztán tovább csörgedezik az emlékezés erecs- kéje. Borsba, majd tüsszentőporba mártott verebek röpködnek a Vártemplomban vasárnap délelőtt; pad alatt bujkáló kölykök biztostűvel tűzik össze az imádkozó öregasszonyok földig érő fekete ruháját. A hallgató pedig azt gondolja magában: lám, menynyire hozzátartozik a város arcához egy-egy derűs mosoly is. Kinézek az ablakon, és a Kossuth téren szökőku- tat ásnak a Víz- és Csatorna- művek emberei. A 4-esen autócsorda hömpölyög. De azóta mintha távoli ko- lompszót is hallanék ... Palágyi Béla
