Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 26. IA tudomány világa 1 Kiismerni a támadás taktikáját Tudományos kísérletek szúnyogok ellen Legtöbben az idén is szenvedjük nyári pihenésünk megrántóját, a • vérszomjasán körülöttünk keringő szúnyogsereget. A itjudomány és a technika igyekszik ellenük sok mindent „bevetni”, de igazán jó megoldás máig sincs. A helikopteres vegyszerpermetezés is csak ritkítja a szúnyogállományt, ugyanakkor óriási kánt okoz a hasznos rovarokban. Reményekre jogosít a különféle szúnyog irtó szerek használata, amelyek kidolgozását sokrétű kutató munka előzte meg. Célja a szúnyogok felderítő repülésének, valamint támadási taktikájának a kiismerése volt. Tény, hogy a szúnyogok viszonylag gyorsan és biztosan derítik fel és támadják meg áldozataikat, az embert és a melegvérű állatokat. A felderítés első mozzanata a keresés. A kutatók ezért először azt vizsgálták, hogy milyen mozgásokat végez a szúnyog, amikor még nem kap szimatot. Dobozba zárva... A szúnyogok — ha nem nagyon éhesek — hosszú ideig nyugodtan maradnak, nem indulnak zsákmányszerző útra. Mozgékonyságukat kísérletekkel vizsgálták: zárt doboziba helyezték őket Azt ta- pasztalák, hogy a szúnyogok többsége a falakon helyezkedik el, s körülbelül egy óra kell ahhoz, hogy a teljes sereg fele helyet változtasson. Megfigyelték azonban, hogy ha a kísérleti dobozban a széndioxid töménységét növelik, hatására ez a rendezetlen mozgás felgyorsul, s a szúnyogok fele már öt perc alatt helyet változtat. A kísérletek tanulsága az, hogy a széndioxid, amelyet az emíber és a melegvérű állatok is kilélegeznek, fokozza a szúnyogok ingerlékenységét, s gyakoribb mozgásra, repülésre ösztönzi őket. Ez a mozgás azonban még mindig csak véletlenszerű, sőt a tevékenység fokozódása csak átmeneti. Ha a széndioxid szintjének emelkedését nem követi valamilyen más, embernek vagy állatnak a jelenlétére utaló inger, a szúnyog megnyugszik, s már újahb széndioxid -mennyiség sem növeli aktivitását. Azt mondhatjuk, hogy a szúnyogok idegrendszere közömbössé válik a széndioxid nagyobb mennyiségére. A szúnyog tehát megszokja, hogy valamilyen — számára közömbös okból — több széndioxid került a környezetébe. Éppen ezt a hoz- zászoktatást használja ki a riasztószerek egyik csoportja. A szúnyog alkalmazkodása már e szerek hatására gyorsan bekövetkezik, így az emberről nehezen kap szimatot, akkor sem reagál, ha a széndioxid megszaporodása egyébként az ember közelségét jelezné számára. De -ha nem a széndioxid, akkor milyen inger készteti a szúnyogot felderítésre, milyen nyomot követve jut ei áldozatához? A régebbi elképzelés szerint az ember, illetve az állat bőrének sajátos szaganyaga vonzza a szúnyogokat. De ezt az elképzelést nem erősíti meg semmi: eddig még nem találtak ilyen anyagot. Egyszersmind megállapították azt is, hogy a szúnyogok nem okvetlenül az élő bőrt keresik. Az említett kísérleti dobozba három szövetdarabot helyeztek: az egyik nedves és hideg, a másik meleg és száraz, a harmadik nedves és meleg volt A szúnyogok főként erre az utóbbira szálltak, s még akkor is sokuk választotta ezt, amikor közvetlenül mellette emberi kéz nyúlt be a dobozba. Az, hogy a meleg és nedves szövetdarab olyan erős keresési ingert keltett a szúnyogokban, mint az élő emberi bőr, azt jelenti: a felderítésben nem valamiféle jellegzetes szag irányítja őket! Maga az emberi bőr nedvessége és melege az a nyom, amely a szúnyogot irányítja. Ez magyarázza azt is, hogy miért kedvelik a szúnyogok az egyik embert jobban, a másikat kevésbé. A hidegebb és szárazabb bőrűek kevesebbet szenvednek a szúnyogcsípéstől, mint a melegebb és nedvesebb bőrűek. Hogy ez mennyire így van, azt a kísérletek is bizonyítják: az előbbi dobozba benyújtott, az előbbinél jellegeiben különböző két kéz egyikére több, a másikára kevesebb szúnyog szállt. És a légáramok. A természeti környezetben a szúnyogok felderítő tevékenysége nem volna egyszerű feladat, hiszen a hő és a nedvesség ingerét távolról kell felismerniük, majd követniük. De segítségükre van ebben az a fizikai jelenség, hogy a hő a levegőben áramlás révén is terjed. A meleg felületekkel — például az emberi testtel — érintkező, attól egy kissé félmelegedett levegőréteg helyet cserél a környezetében lévő kisebb hőmérsékletű levegővel, így állandó, enyhe légáramlás jön létre. Az izzadó, meleg testfelületről távozó légáramlatok páratartalma és hőmérséklete persze különbözik a levegő többi részétől, mégpedig minél közelebb vannak a testhez, annál' jobban. A szúnyog a nagyabb meleg és nedvesség felé haladva könnyen rátalál az emberre. Mesterséges légáramlatokat létrehozva megállapították, hogy a véletlenszerűen repkedő szúnyogok az áramlási övezethez érve követik a nedves légáramlatok irányát. Ha a légáram egyre hidegebb és szárazabb lesz, megfordulnak, és ellentétes irányba repülnek: a légáramlás forrása felé. Miután sikerült kikémlelni a szúnyogok e viselkedését, megkísérelték befolyásolni ezt a szinte automatikus programot. Becsapott érzékszervek Az általunk kilélegzett levegő széndioxid szintjét, bőrünk hőmérsékletét és nedvességét nemigen tudjuk csökkenteni, más módot kell tehát találnunk. Például átmenetileg vagy véglegesen megbéníthatjuk a szúnyog azon érzékszerveit, amelynek a nyomkövetésben szerepük van. Sikerült is megtalálni a szúnyogoknak azokat az érzékszerveit, amelyek a pára- tartalom változását érzékelik. A fejből előre álló csápban, annak is a szőrszálaiban vannak olyan idegsejtek, amelyek érzékelik a nedvesség, a páratartalom változásait. Működésüket mitroelek- tródos vizsgálatok követték nyomon. így tisztázták, hogy a sejtek a levegő páratartalmának növekedésére szaporodó elektromos kisülésekkel reagálnak. Az idegsejtek működését különféle vegyi anyagokkal próbálták gátolni. Találtak is néhányat, amelyek hatására a kisülések a páratartalom növekedésekor nem gyorsulnak. Ez azt jelenti, hogy a szúnyog — rosszul érzékelve a változást — nem tudja követni a légáramlást a bőrig, eltéved, vagy csak véletlenül száll rá az emberre. A riasztószerek egy csoportja ezen az elven működött eddig is, sőt ugyanezeket az anyagokat használták fel bennük, de csak tapasztalati úton, s az újabb kutatások derítették ki, hogy így hatnak. A páratartalom változására érzéketlenné tevő anyagokat ezután abból a szempontból vizsgálták: milyen közös sajátosságaik révén alkalmasak a szúnyogok megtévesztésére Nos, e szerek molekulái olyan alakúak, hogy pontosan beilleszkednek a csápok külső rétegének nyílásaiba, s így meggátolják, hogy a levegő érintkezzen az érzékelő sejtekkel. Ez a felismerés azért jelentős, mert bővíteni tudjuk lehetőségeinket további riasztószerekkel : olyanokkal, amelyeknek a molekula alakjai hasonlítanak az eddig alkalmazottakéhoz, de hatásuk tartósabh. Tartós ab b hatást csak tartósan beilleszkedő molekulájú anyagokkal érhetünk el. Ha sikerül ilyent találni, akkor a szúnyog — ha csak egyszer is beleszimatol a riasztószerbe, véglegesen elveszítheti a nedvességérzékelő és ezáltal tájékozódó képességét. H. Alföldi vevők Kelendő Változhat a forma, változhat az építési stílus, divatba jöhetnek új módszerek, fért hódíthat a műanyag, de — á szakértők vélemény© szerint — a kő továbbra is fontos építési anyag marad. A hozzá nem értő kevéssé tud eligazodni különböző fajtái között, pedig tudnivaló, hogy az út- és vasútépítésnél vagy akár a nyaraló építésénél közel sem mindegy, milyen követ használnak fel. A magánépíttetőt — bár a kőbányaipar termelésének csak elenyésző hányadát használja fél — érdekli a kőtermelés helyzete és jövője. Másrészt a közlekedő ember lépten-nycwnon azt hallja és látja, hogy útjaink sorsa, tartóssága is nagymértékben' a felhasznált kő minőségétől függ. A kőtermékek közötti eligazodáshoz röviden ennyit: a többi között van terméskő, építőkő és faragott kő, zúzott kő, és vannak kőőrlemények. A zúzott követ tíz minőségi követelmény szerint vizsgálják. Az úgynevezett kubisztikus alakú zúzott kövek ellenálló képessége például jelentős mértékben javítja az utak közlekedésbiztonságát (a sajátos kocka alakú, szemcsés zúzott kövön kisebb féktávolságon belül tudnak megállni a gépjárművek). Hazánkban szigorú törvények szabályozzák a bánya- művelést és a kőfejtést. Legelőnyösebb az volna, ha ott lehetne bányát nyitni, ahol a legnagyobb szükség van a kőre (a szállítási költségek ugyanis tetemesek). Ám Magyarországon csak bizonyos helyeken van lehetőség kő kitermelésére, de egyes területeken' — például az Alföldön — egyszerűen nincs kő. Oda tehát messziről kell szállítani. Az elsősorban vulkáni főzeteket feldolgozó hazai k&. bányászait egyik fontos üzeme az uzsai kőbánya, amely körülbelül évi 1,3 millió tonna bazaltot termel ki, s abból mintegy tízféle zúzalék- követ állít elő. Képünkön a bányaüzem kőzetoaztályózó- ját láthatjuk. Szilikongumi füldugó Angol kutatók újfajta fül- dugót kísérleteztek ki, abból indulva ki, hogy a régebbi típusok sok kellemetlenséget okoztak viselőiknek, így inkább nem is használták őket. Az új füldugó lágy szilikongumiból készül, amelynek két kisebb átmérőjű, vékony tárcsája hazzáidomul a hallójárat belső falához, a harmadik, nagyobb átmérőjű tárcsa pedig lezárja a bejáratát. A hősteriiizálást jól bírja a szilikangumi, így a füldugó tisztán tartása nem okoz gondot, a zajos munkahelyen mindig megfelelő számú, tisztán tartott füldugó állhat a dolgozók rendelkezésére. Nagy felület — gyors reakció Porrobbanások A pusztító robbanások közül néhányat nem robbanóanyagok vagy éghető gázok okoznak, hanem por. A por olykor azért veszélyesebb a robbanóanyagnál, mert a sok apró részecskének nagy a felülete, s ezért az oxigénnel nagyon gyorsan reagál. Az is előfordul, hogy a részecskék előbb elgőzölögnek, s azután a góz gyullad meg. Robbanásra akkor kerülhet sor, ha a por finoman van elosztva, jelen van az oxigén és egy kellő energiájú tűzi orr ás. A por nem mindig kerülhető el, hiszen az gyakran nem a termelés hulladéka, hanem annak tárgya. Ám a porok is csak a töménységnek egy bizonyos határán belül gyúlékonyak. A robbanás folyamata ezenkívül a részecskék nagyságától is függ. Minél finomabb a por, annál 'Hevesebb a robbanás. A por nem robbanékony porok (nátrium-karbonátnak, kalcium-szulfátnak, kalciumkarbonátnak) hozzáadásával elviben ártalmatlanná tehetők. A laboratóriumi kísérletek azonban azt mutatták, hogy sok porfajta csak akkor semlegesíthető, ha bennük a nem gyúlékony anyagok részaránya 50 százalékos vagy még alacsonyabb. Ezért a tűzveszély elhárításának ez a módja például az élelmiszeriparban — a termékek (cukor, liszt, keményítő stb.) szennyeződése miatt — nem alkalmazható. Eredményesebb az az eljárás, amelyben az oxigént egy erre a célra készült berendezésben nitrogén, szén-dioxid vagy más gáz hozzáadásával any- nyira felhígítják, hogy már nem következhet be robbanás. de még a nitrogén vagy a szén-dioxid sem tudja a robbanást mindenkor megakadályozni (például alumínium-por jelenléte esetén). Képünkön egy olyan laboratóriumi berendezést láthatunk, amellyel robbanásveszélyes porfajtákat vizsgálnak meg. A függőleges cső alján nagyfeszültségű szikrával gyújtják meg a különböző arányú por-levegő keverékeket. Megfigyelések a magasból A repülés a tudomány szolgálatában Napjainkban a repülőgépek és helikopterek számos tudományág művelőit emelik a levegőbe. Több területen nélkülük már el sem képzelhető a tudományos kutatás. A régészek néhány száz méter magasságból figyelik a földfelszín szán- és kontúrkülönbségeit, ősi fal- maradványok után kutatva. A térképészet céljait modem légifényképező repülőgépek szolgálják, speciális kamerákkal felszerelve. A gépek 8000 méter magasságból kiváló minőségű: 1:100 000— 1:150 000 méretarányú képeket készítenek. A repülőgépes időjáráskutatás nagy előnye, hogy a mért adatok már a repülőgép kabinjából rádión továbbíthatók. Több országban a meteorológiai repülőgépeket nemcsak az időjárási jellemzők mérésére, de az időjárás befolyásolására is alkalmazzák, (például felhőin jektá - lássál). A nagyobb magasságban haladó laboratórium- repülőgépek csillagászati megfigyelésekre is alkalmasak A 15—18 km-es magasságban nem kell számolni azokkal a zavaró tényezőkkel, amelyek a földi obszervatóriumok méréseit károsan befolyásolják (felhők, szennyező szemcsék, előnytelen fénytörések.) Az ásványi kincsek — ércek, olaj és földgáz — után kutató repülőgépek és helikopterek viszonylag rövid idő alátt nagy területeket vizsgálnak át A geofizikai és geológiai kutatásoknál a légi járműveken a magne- tométert és más műszereket vagy a gépből lelógatva kábelen vontatják, vagy a gépek orrára rudazatokra erősítik fed a műszereket. A környezetvédelem érdekében tevékenykedő repülőgépek személyzete spektrométerrel, radarokkal, lézerekkel, fényképezőgépekkel, néha vizuális megfigyeléssel méri be az olajkiömléseket, erdőpusztulásokat stb. A kipusztulással fenyegetett állatok megfigyelését is legtöbbször a levegőből végzik. Képünkön egy", a vulkano- lógusok szolgálatában áltö szovjet helikoptert látlía- tunk, amely a kitörés közvetlen közelébe szállította a kutatókat. A helikopter egyébként arra is alkalmas, hogy segítségével a kráter fölött lebegve végemének megfigyeléseket a vulkánok tudósak
