Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) a koni'ekcióüzem dolgozója mondta, hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fi­zető, könnyebb munkát ajánló kisebb üzemek, szö­vetkezetek, kisiparosak csá­bítása. Juhász Józsefné a kazincbarcikai gyár dolgo­zóinad képviseletében egye­bek között a minőségi mun­ka fontosságáról szólt. Ha­sonló kérdéseket feszegetett — A velem érkezett ven­dégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást és azokat a tájékoztatókat, amelyeket a látogatás során kaptunk. — Az önök nagyüzeme nemcsak kerületi, hanem országos jelentőségű válla­lat. Ezt támasztja alá, hogy évi 1 milliárd 300 millió fo­rint körüli értékű árut ter­melnek. a gyárban 4 ezren dolgoznak és széles körű ak­tivitást fejtenek ki a társa­dalmi szervezetek is. A központi üzemben a dolgo­zóknak csaknem 37 száza­léka párttag, s a párttagság aránya az egész vállalatnál magas. Tevékenyen, példa­mutatóan dolgozik a többi társadalmi szervezet is, a szakszervezet, a KISZ, a Vöröskereszt, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. S vannak számszerűen nem kimutatható eredményeik isj mint például az a jó kol­lektív szellem, amelyet a lá­togatás közben is érzékel­tünk. Az önök vállalata te­hát az ország egyik fontos gyára, ezért örülök annak, hogy alkalmat találtunk er­re a látogatásra. Ezekre a találkozókra nekünk is szük­ségünk van. — Minden szóba került itt, ami ennek a vállalatnak a dolgozóit foglalkoztatja. Sok helyi kérdés, amelyek­nek egy része ugyanakkor az egész szakma, a textil­ipar, sőf az ország problé­mája is. Nagyon tetszett, hogy a fölszólalók közül nagyon sokan — az üzemen túltekintve — társadalmi kérdéseket is érintettek, mint például a fiatalok kép­zését, vagy a tőkésimport- megtakarítást. Természete­sen most nem tudók min­den kérdésre külön kitérni, de kérem, hogy önök azzal az érzéssel menjenek el er­ről a találkozóról, hogy nem Inába szóltak, mert mind­azzal, amit elmondtak, a továbbiakban foglalkozni fogunk. Elismerés a kollektívának — Megismerkedve önök­kel, munkájukkal először is szeretnék a nagyüzem ve­zetőinek, párttagságának, valamennyi dolgozójának gratulálni ahhoz a tisztesés becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfontosabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi munkában tanú­sítottak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitün­tetés is, amelyet a kollektí­va kapott. Persze azt hi­szem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégez­ték, a saját lelkiismeretük­kel is összhangban lehet­nek és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják vala­mennyi dolgozónak a Köz­ponti Bizottság elismerését, és az én személyes gratulá­ciómat, üdvözletemet is. — Kedves Elvtársak! — Ezen a találkozón meg­osztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azok­ról a kérdésekről, amelyek­kel mj a Központi Bizottság­ban foglalkozunk. Ezek kö­zül elsősorban a nemzetközi helyzetet említem, amely az utóbbi időben feszülttebbé vált. Érthető tehát, hogv a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és bé­kéje. — A nemzetközi helyzet­ben bekövetkezett feszültsé­get az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogv erőfölény­be kerüljenek. Ennek kere­tében a múlt év végén meg­kezdték az amerikai közép­hatótávolságú rakéták tele­Wemer Jánosné. a pester­zsébeti gyár meósa, alki sze­rint jó lenne, ha nagyobb mennyiségű jó hazai szál­ból dolgozhatnának. Tamá­siné Gondi Edit, a kiskun­félegyházi gyár munkaszer­vezője kolléganője gondola­tait mintegy kiegészítve be­számolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a bu­dapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak kö­szönhetően tudták mara­pítését Nyugat-Európáiba. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor egy új fegyver­kezési verseny bontakozik ki és a helyzet még veszé­lyesebbé válik. Tárgyalásokon a kérdések rendezhetők — A Varsói Szerződés or­szágai világosan állást fog­laltak: erőfölényre nem tö­rekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés, mert népeink biztonságának, jövőjének, békés építőmun­kájának feltételéről van szó. A Varsói Szerződés va­lamennyi állama békét akar; a különböző társadalmi rendszerű orsziágok közötti békés egymás mellett élés, a felek érdekeinek megfelelő széles körű kapcsolatok hí­ve. Ettől a politikától a je­lenlegi bonyolult, feszült helyzetben sem térünk el. Azt javasoljuk, hogy az ér­dekeltek biztonsági érdekeit kölcsönösen figyelembe vé­ve. új fegyverkezési hullám nélkül, a fegyverzet alacso­nyabb szintjén tegyük még szilárdabbá a békét. — A Szovjetunió a Varsói Szerződés valamennyi tagál­lama, így a Magyar Népköz- társaság is azt vallja, hogy a jelenlegi helyzetben is minden kérdés rendezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem porhintésre, a népek félrevezetésére, ha­nem érdemi, valódi tárgya­lásokra van szükség. A Szov­jetunió, a Varsói Szerződés többi országa ilyen megbe­szélésekre bármikor kész. Ez külpolitikánk lényege, ami meggyőződésem szerint megfelel népünk, a szocia­lista közösség, az egész em­beriség érdekeinek. A Varsói Szerződés tagál­lamai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesz­tettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adtak annak a kezdeményezésüknek, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amely­nek értelmében lemondanak az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyümölcsöző kapcso­latokra törekednek. Ez a javaslat válozatlanul érvényes. De ugyanígy em­líthetjük a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások befa­gyasztásában, majd csökken­tésében. Ez ésszerű javaslat, amelynek megvalósítása minden nép javát szolgálná. — A Szovjetunió több ja­vaslatot tett, így például ki­emelkedő jelentőségű volt, hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezett­séget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szov­jetunió állást foglalt a ve­gyifegyverek betiltása mel­lett, s kiemelkedően fontos az a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálásának megtiltásáról. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslatai kézzelfoghatóak és konkrétak. Ha ezekre a ja­vaslatokra érdemi választ kapufik, lehetséges a tárgya­lás és a megegyezés az Egye­sült Államokban esedékes el­nökválasztás időpontjától függetlenül is. Sajnos ezek az érdemi válaszok még kés­nek. Mi várjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert ez felel meg érdekeiknek. — Hazánkban a párt, a kormány, a társadalmi szer­vezetek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez déktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő XIII. kong­resszusától azt várjuk — folytatta —, hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy továbbra is a jó célokat szolgáló, az egyszerű dol­gozó által is érthető politi­káját folytassa. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelke­dett szólásra. hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetőségeink is megvannak. Magyarország ma bizonyos tekintélynek ör­vend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, ta­nácskozások. Mi azért dolgo­zunk, hogy fejlődjenek a kelet—nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a vi­lágban, amelyben létrejöhet­nek a valódi nemzetközi tár­gyalások és megegyezések. — A Magyar Népköztársa­ság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsü­lést. Mi minden partnerünk­nek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocia­lista ország vagyunk, szocia­lizmust építünk, a társadal­mi fejlődés útján járunk és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető ér­dekeinknél fogva a békéért harcolunk és ebben a törek­vésünkben egységesek va­gyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi országával, együttműködünk a béke min­den hívével. Nincs más út, mint a béke — Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerünk a pár­tok között is kialakult. Részt vettünk legutóbb a szocialis­ta országok kommunista és munkáspártjai központi bizott­sági titkárainak prágai meg­beszélésén. amelynek részt­vevői hangsúlyozták, hogy készek együtt dolgozni min­den becsületes békeerővel, a szocialista, szociáldemokra­ta pártokkal, a fejlődő orszá­gok társadalmi-politikai erői­vel, a józanul és felelősen gondolkodó nyugati politi­kai tényezőkkel. Célunk, hogy a feszültség csökkenjen, és a világ alapvető problé­máit tárgyalások útján old­ják meg. Mint kommunisták, szocialista elveket valló felelős emberek, meggyőző­déssel valljuk, hogy nincs az emberiségnek más útja, mint a béke. Mi nem ter­jesztjük világnézetünket, rendszerünket sem fegyver­rel, sem erőszakkal, de azt sem tűrjük, hogy az ellenfor­radalmat exportáljákl Tár­gyalások, megállapodások kellenek, hogy a világ kijus­son a jelenlegi feszült hely­zetből. A kapitalizmusnak sincs más útja. mint az, hogy tudomásul vegye a vi­lág realitásait. A két társa­dalmi rendszer vitáját majd a gyakorlat dönti el. Mi nemzeti boldogulásunkat a szocialista építőmunkával akarjuk elérni, s ehhez bé-- kére van szükség’. Ebben bí­zunk, ez felel meg elveink­nek. érdekeinknek. — A belpolitikáról is szó­lok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos érte­lemben az országos helyzet­nek is tükre. A belpolitikai helyzet szilárd, a párt veze­tő szerepe érvényesül, népi államunknak tekintélye és becsülete van. Ennek tuda­tában és szellemében készü­lünk felszabadűlásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan él­tünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jö­vőben. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII. kong­resszusát. Országgyűlési és tanácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Mi­lyen szellemben akarunk a kongresszusra készülni? — Először is az eddig végzett munkánkat és hely­zetünket kritikusan, a való­ságnak megfelelően alkarjuk áttekinteni. Amikor azt mondom, „kritikus”, akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, ha­nem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és a vá­lasztási előkészületek során is a nép életét meghatározó alapkérdésekkel, az élő pröb- lémákkal kell foglalkoznunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresszus legfon­tosabb határozatait a Haza­fias Népfrontba egyesült tár­sadalmi erők elfogadják. Munkaértekezletet akarunk tehát tartani, és a választá­sokat is ebiben a szellemben kívánjuk majd lefolytatni. A döntések és a gyakorlat összevetése Az elmúlt hónapokban széles körű kezdeményezé­sek bontakoztak ki a felsza­badulás 40. évfordulójának tiszteletére. A dolgozók szo­cialista munkaverseny-fel- ajánlásokat tettek, amelye­ket a pártkongresszusra is kiterjesztettek. Olvashattuk a sájtóban, hogy .üdvözli ezeket a kezdeményezéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Élve az alkalom­mal, a párt Központi Bi­zottsága nevében csatlako­zom ehhez. Nagyra értékel­jük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dol­gozók felajánlásaiban meg­nyilvánul. Meggyőződésem, hogy ez a szocialista mun­kaverseny valóban megtisz­teli a nagy eseményeket, amelyekre készülünk, ugyan­akkor a felajánlások a min­dennapi kédések megoldásá­ban is segíteni fognak. — Azt várjuk, hogy a párt, egész népünk, a vá­lasztás kapcsán is megerősí­ti majd politikánk alapvető és lényegi vonásait. Meggyő­ződésünk szerint politikánk elvi alapokon nyugszik, fő irányának helyességét a gya­korlat valamennyi területén igazolta. Ehhez hozzá keil tenni, hogy a végrehajtás gyakran már kevésbé sike­rül úgy, mint a célok meg­határozása. A gyakorlatot kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntéseket is. amelyeket mi magunk hoztunk, de a gya­korlatban nem egészen vál­tak be. Ezeket ki fogjuk ja­vítani. így készülünk a kongresszusra; azzal a köte- Üességtudattál, amelyet né­pünk ügyének a becsületes szolgálata megkövetel. — Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a meg­erősítése tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi összefogást, szövetségi politikát, ame'y eddig is nagyszerű eredmé­nyeket hozott. Azt az egysé­get, amelynek keretében a dolgozó osztályok, kommu­nisták és pártonkívüLiek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy to­vább erősítjük, bővítjük rendszerünk demokratizmu­sát. Gazdasági nehézségeinkről — Ma széles körű társa­dalmi kezdeményezőkészség tapasztalható az országban a Hazafias Népfront kereté­ben, és ebben az egyházak is részt vesznek. Ebben is kifejezésre jut szövetségi politikánk: mindenkivel egyetértésre törekszünk és készek vagyunk együtt dol­gozni, áki társadalmi ren­dünket tudomásul veszi, törvényeinket tiszteletben tartja, népünk szocialista céljait elfogadja és előmoz­dítani igyekszik. — Ami az építőmunkán­kat illeti: az itt elhangzott fölszólalások is sók nehéz­ségről számoltak be. Ezek­ről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években na­gyon nehéz körülmények között jelentős eredménye­ket értünk el a népgazda­ságban. így például az első félév eredményei az iparban, a mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. És ez nem kevés az adott körülmények kö­zött. — Népgazdaságunk első féléve biztatóan alakult. Ter­mészetesen vannak gondja­ink és nehézségeink is. Em­lékeznek, a XII. kongresszu­son nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kér­dése, hogy a külföldi adós­ság növekedési ütemét állít­suk meg. sőt, ha lehetséges csökkentsük terheinket. Ké­sőbb, az ország fizetőképes­ségének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. — Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adós­ság nem növekedett, sőt cse­kély mértékben még csök­kent is. Htt szeretnék vá­laszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mérté­kű eladósodásra? A magya­rázat egyszerű. Először is 1974 óta jelentős cserearány­veszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyan­azért az importért ma 20 százalékkal többet kell ex­portálnunk, mint 10 eszten­dővel ezelőtt. Tény. az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági ten­denciákat mások is, mi is csupán átmenetieknek tar­tottunk. Kiderült, hogy tar­tósan kell számolni velük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —. hogy az 1974-et követő években, iónéhánv esztendőn át töb­bet költöttünk, mint ameny- nyit megtermeltünk. Még az életszínvonalra is több ment el. mint amennyi tulajdon­képpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. — A fizetőképesség fenn­tartása mellett minden erőn­ket arra kellett összpontosí­tani, hogv az elért életszín­vonalat megőrizzük. Ez na­gyon bonyolult és nehéz nemzetközi feltételek között sikerült, az életszínvonal szintiét társadalmi átlagot tekintve, bizonyos egyenet­lenségekkel megtartottuk. Én azt hiszem, hogy az em­berek a mindennapi pana­szaik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is ér­zik, tudják, hogy a jelenle­gi életszínvonal olyan, amelynek megtartásáért ér­demes küzdeni. — A mi poütikánknak van egy jellegzetessége, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki. és nem vágyainkból, elképze­léseinkből. Amikor az ál­mainkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. Nagy tartalékaink vannak — Iparunk, mezőgazdasá­gunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlí­tást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termék­hez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmé­nyek között kell éreznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- és energiatakaré­kosságban, valamint a mun­kaerő ésszerű hasznosításá­ban. Gyakran óriási össze­gekért vásárolunk modem gépeket, amelyeket nem használunk ki kellőképpen. S nem mindenütt dolgozzák ki teljesen a munkaidőt. Or­szágos érdek, hogy szerve­zettebb legyen a munka, s ha ezen a téren még vannak fo­gyatékosságok. ezért nem az egyes dolgozók, hanem azok a felelősek, akiknek szer­vezniük kellene a terme­lést. — Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szo­cialista viszonyok között rendnek kell lenni, dolgoz­ni kell, hogy azután még tartalmasabban tölthessük a szabad időt és még jobban élhessünk. Ehhez rendelke­zünk a szükséges eszközök­kel is^_ Gazdaságirányítási rendszerünk működőképes, és most továbbfejlesztjük az ésszerűség, a nagyobb de­mokratizmus irányába. — Nagyon sok, a munká­val, a bérrel, az árral kap­csolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni. Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szól­nék. Nekem az a meggyőző­désem, hogy nekünk elsősor­ban nem a fogyasztást, ha­nem a termelést kell támo­gatni, mert csak azt lehet elosztani, amit megterme­lünk. Én annak híve vagyok, hogy a bérek ott ja­vuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges ter­melés van. Aki többet ter­mel, az többet is keressen. Ezt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani, de ezen a csapáson járunk, s így előre jutunk. Az a cé­lunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg a tisztességes bérét. Az állam csak a legalapvetőbb szolgál­tatásokat, közszükségleti cik­keket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda, hogy aki amit elfogyaszt, annak az ér­tékét fizesse meg. — Nyugaton azt hallani né­ha, hogy mi azért boldogu­lunk Magyarországon, mert kapitalista módszereket al­kalmazunk. Így „dicsérnek” minket. Az igazságot nem mondják meg: Magyarország éppen azért boldogul, mert szocialista módszereket al­kalmaz. Amikor igyekszünk megtanulni, hogy rugalma­sabban és hatékonyabban dolgozzunk, akkor a szocia­lizmus alapintézményeit, azok működését akarjuk tö­kéletesíteni. Szükségünk van a kisvállalkozásokra is, hogy a nagyüzemi gazdálkodást ki - egészítsék, segítsék, de a nagyüzemek helyett semmi­féle munkaközösség nem fogja megoldani a magyar népgazdaság problémáját. Egyszóval nekünk az a tö­rekvésünk, hogy a mi tár­sadalmunk a szocializmus alapintézményeire támasz­kodva boldoguljon és tanul­jon meg rugalmasabban, ész­szerűbben gazdálkodni. Biztonság, törvényes rend — Sókat hallhattunk itt a fi­atalokról is. Általános véle­ményt nem mondhatunk ró­luk, mert különbözőek, épp­úgy, mint a többi korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is le­hetne tanítani. Én például gyakran szóvá teszem, hogy nem neveljük eléggé munká­ra a fiatalokat, pedig az em­beri társadalom alapja a munka. És nagyon rosszul cselekszik az a szülő, aki a világon mindent megad a gyerekének, de nem ismeri fel, hogy micsoda örömöt ad a jól elvégzett feladatért ka­pott dicsérő szó. A családnak is egy kicsit másként kell nevelni, az is­kolában is szükség van vál­tozásra, és a fiatalok for­málásába be kell kapcsolód- niok az üzemeknek is. — Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmá­nyunk, amelyet a hétközna­pokon nem is veszünk szám­ba: az emberek biztonság­ban, törvényes rendben él­nek. Aki nem vétett a tör­vény ellen, annak nincs mi­től félnie, de aki vétett, an­nak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhas­son. A szociális biztonság szerves része az is, hogy aki dolgozni akar, az dolgozhat, s a munkájáért megkapja bérét és a többi járandósá­gát. — Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendü­lettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új öté­ves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk an­nak feltételeit, hoev a követ­kező ötéves tervünk már minden tekintetben erőtelje­sebb fejlődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfe­szítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újabb, len­dületes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv eszten­deiben — fejezte be beszé­dét Kádár János. A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezetét repre­zentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő sza­vakkal nyugtázta a látotta­kat: a gyári tervezők és gyártmányfejlesztők munká­ja alapján készült, számos nagy- és nívódíjjal kitünte­tett női és gyermek ruházati cikkeket. Politikánk jellegzetessége a realitás A KB első titkárának beszéde az aktívaülésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom