Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 4. IA szerkesztőség postájából I Jogi tanácsok Az örökbefogadásról Oroszul az óvodában A MÁV Járműjavító üze­mi MSZBT-elnöksége az 1983—84. évi munkatervébe nem foglalta bele, de az óvo­dában az utolsó évesekkel kísérletképpen megismertet­ték az orosz nyelvet. A fog­lalkozást Fügedi Andrásné, az üzem művelődési házának dolgozója vállalta. 1983 őszén tizenkét kisgye­reket toboroztak. A heten­kénti két-három órás foglal­kozás nem jelentett megter­helést, hisz játékos formá­ban tanulták meg egy-egy tárgy nevét, kiejtését oro­szul. A napokban fejeződött be a tanfolyam. Egy kicsit izgatottan készültek a kislá­nyok és kisfiúk a bemutat­kozásra. A kísérlet sikerült! Erről a jelenlévő szülők is meggyőződhettek, akik közül néhányan kérték is a tanár­nőt: foglalkozzon tovább a gyerekekkel. A szolnoki nagyüzem MSZBT-elnöksége a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy a jövőben is támogatja az orosz nyelvet tanuló óvo­dásokat. (A tájékoztatást Bánvölgyi Tibortól kaptuk, a fényképet is, amelyen az orosz nyelvet tanuló óvodá­sok láthatók — Icuka „néni­vel" ... Ismerkedés a természettel Különböző formák, mód­szerek alkalmazásával egyre bensőségesebb, eredménye­sebb óvodánk kapcsolata a szülői házzal. Az óvónők ré­vén a szülők megismerik az óvodai nevelés feladatait, s azok teljesítéséért felelőssé­get is vállalnak. Egész évben sokat segítettek abban, hogy különböző munkahelyekre látogathattunk. Környezetünk megismeré­se, megszerettetése is közös feladatunk volt. Június 26­Ha mindenki Három hete költöztem Ti­szafüredre, tehát még nincs helyi ismeretem. Éppen ezért június 19-én az esti órákban nehezen kerestem fel az ügyeletes orvost, de kényte­len voltam, mert nagyon rosszul éreztem magam. Az ügyeletén kedvesen fogad­tak, elláttak. Lényegében nem is ezért irok. Másnap reggel 7 órakor Szövetes András, az SZTK- rendelé gépkocsivezetője csengetett a lakásomon, aki­nek a kezében felismertem az autós táskámat. Korai vendégem közölte velem, hogy a rendelő fogasára án a nagycsoportos gyerme­kes szülők, óvónők egész na­pot töltöttek a Uszakürti ar­borétumban, ahol ábrázoló és környezetismereti foglal­kozást tartottunk. A szülők, a gyermekek és az óvónők együttes játéka felejthetet­len élmény marad mindenki számára. A jó kapcsolatte­remtés egyfajta módja ez is — írta Szabadkai Lászlóné önálló óvodai egységvezető Cibakházáról. ilyen lenne... akasztva találták. Kénytele­nek voltak belenézni, hogy a tulajdonos kilétét megálla­pítsák. A kilenc, fontos iga­zolványon kívül ötezer fo­rintot — több mint egyhavi nyugdíjam! — találtak ben­ne. Kérte, győződjek meg róla, hogy mindenem meg­van-e hiánytalanul. Hirtelen nem tudom leírni Önöknek meglepetésem az eset rend­kívülisége miatt. Annyit hallunk róla, hogy az emberekben nem lehet bízni... De igen! Lehet és kell is! V. Gy. Tiszafüred A megyeszékhely története Nemrégen szereztem tudo­mást arról, hogy Szolnok 900 éves évfordulójának tisztele­tére a városi tanács megbí­zásából kiadták Szolnok tör­ténetének I. kötetét. A megyeszékhely múltjá­ról és jelenéről az utóbbi időben több kiállítás volt megtekinthető képekben, le­velezőlapokon, melyek érte­süléseim szerint látogatottak voltak. Nagyon sok szolnokit foglalkoztat városa múltja és jelene. A nosztalgia korát éljük. Meggyőződésem, hogy so­kunkat érdekelné, és szíve­sen megvásárolná Szolnok város történetének első, s a kiadásra váró, Szolnok ké­pekben c., a közeljövőben megjelenő ll. kötetét. Ma­gam is közéjük tartozom. Azt javaslom, hogy az üze­mekhez, hivatalokhoz, intéz­ményekhez juttassanak el az illetékesek felhívást, körle­velet, melyben kérdést ten­nének fel, kik szeretnék megvásárolni a kiadványo­kat. A megrendeléssel egy- időben előleg lefizetésével erősítenék meg vásárlási szándékukat. Biztos vagyok benne, volna annyi megren­delő, hogy fedezné az után­nyomást, illetve a még el nem készült kiadvány költ­ségét. * * * Németh István szolnoki ol­vasónk levelének tartalmát Bíró Boldizsárral, a Szolnok Városi Tanács elnökhelyet­tesével ismertettük. Tiszte­letre méltónak tartja a kötet iránti érdeklődést, s válaszá­ból tudjuk, hogy a Szolnok­ról szóló kötethez valóban sokan szeretnének hozzájut­ni. Németh István javaslata mégsem valósítható meg. Miért nem? „ ... A városról készült régi levelezőlapokból és a múzeum fénykép-dokumen­tumaiból a napokban készít­jük elő egy képeskönyv kia­dását ... előreláthatóan ok­tóber—novemberben jelenik meg... Nyilvánvaló, hogy ennek a terjesztése lesz ez évben a fő célunk és felada­tunk is. A kötetet a város felszabadulásának 40. évfor­dulójára szeretnénk megje­lentetni ... Természetesen ez köti le anyagi erőinket is. Miután a most tervezett kötetünk megjelent, utána mi is gondolkodunk azon, hogyan lehetne a várostörté­neti kötet második részét megjelentetni, illetve újra nyomatni az első kötetet, és az 1975-ben megjelent ké­peskönyvet. Az eddigi tár­gyalásaink szerint ez több millió forintos befektetést igényelne, még akkor is, ha erre bizonyos példányszám után előre befizetnék az ér­deklődők a költségeket...” A tanyai iskola helyén: úttörők birodalma A Jászberény közelében lévő öregerdőn működik az az úttörőtábor, amelynek ta­vasztól késő őszig mindig van lakója. A tanévben hét­végeken népesül be a het­venöt diákot befogadó tábor. A városi úttörőcsapatok egy- egy raja tölti kinn a szomba­tokat és a vasárnapokat. A vakáció első táborozói, mint évek óta mindig, a Jászság 24 úttörőcsapatából érkezett 5. osztályos őrsveze­tők és rajtitkárok. A száz­harminc pajtás két csoport­ban 10—10 napot tölt el öregerdőn, ahol a jövő moz­galmi év feladataira készül­nek fel játékos foglalkozások keretében. A felszabadulás 40. évfordulójának méltó megünneplése és az 1985 nyarán Moszkvában megren­dezendő VIT a két központi téma. Természetesen jut idő a sportra, a játékra, a túrákra is, ,s mivel a jó őrsvezetőnek, rajtitkárnak a főzéshez is ér­tenie kell, így a túra végál­lomásán az ebédet is magük készítik el. Faragó László A túra végállomásán ... Újjászületik a főtér Mostanában hetente leg­alább háromszor járok a Kossuth téren. Nézem, figye­lem, mint serénykednek a szökőkút „újraélesztésén” az emberek, örülök, hogy élén- kebb, szebb, hangulatosabb lesz a tér. Magamtól kérde­zem: évekkel ezelőtt miért temették be a meglévőt? Temessük el a múltat, fátylat rá ... Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne írjam meg, ne kérjem: ha már annyira benne vannak a tér-rendezésben, nem lehet­ne a padokat — és a nézelő­dő, pihenő szolnokiakat, vi­dékieket — támlával „meg­lepni”? Olyan fárasztó vi- gyázzban ülni a támla nél­küli padokon! Nem is igazi kikapcsolódás. Szerintem a Kossuth té­ren még így is sok lesz a be­ton ... Az úttest felőli szé­lén úgyse jár senki. Sokkal szebb, megnyugtatóbb volt régen, amikor élősövény szegte. H. M. Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Csak ülök és ámulok... Soha nem fekszem le úgy, hogy ne olvassam el a Nép­lapot. Persze, nem az első betűtől az utolsóig ... Nem mondom, akad benne „alta­tó” is ... Sok-sok riportot, tudósítást érdeklődéssel bön­gészek. A tárgyalótermi írá­sokon legtöbbször feldühö­döm. Józan ésszel ugyanis fel se foghatom, egyesek mi­re képesek, mennyi lele­ménnyel, fondorlattal csal­nak ki pénzt, értéket mások­tól! Sokan nem mennek a szomszédba ötletért, ha a jogtalan pénzszerzés valami­lyen formájáról van szó. Nem vitás, ezekben az ese­tekben a találékonyság szó mellé már odaillik a ravasz­ság, mi több, a csalás ... Legutóbb a Hamiskártyá­sok tündöklése és bukása címmel közölt eset miatt kú­szott magasra a vérnyomá­som. Már hogyne kúszott volna. Az abban szereplő embereket is a gátlástalan vámszedők közé sorolom, s őszintén örülök bukásuknak. Gondolom, velem együtt így van ezzel még sok becsüle­tes ember! Mert ugyan ki hi­szi el, hogy a kártyán vesz­tett tíz- és százezreket tisz­tességes munkával keresték? Akik bérből, fizetésből élünk, le se ülünk kártyázni pénzre. Nem, nem vagyok kártyaellenes. Remek römi- és kanasztacsatákat lehet vívni ceruza és papír segít­ségével. Kellemes, izgalmas időtöltés a kártyajáték így is. Visszatérve a hamiskár­tyásokra, azon meg egyene­sen elképedtem, hogy valaki „csak úgy” kért az apjától százezret! Vajon mit mon­dott neki, mire kell a pénz? — Némi elképzelésem azért van, ha utána az apa — ugyanott, ugyanúgy — 290 ezret hagyott ott... Sz. B. Törökszentmiklós A gyámhatóságok ési a me­gyei gyerek- és ifjúságvédő intézetek igazgatói tanúsít­hatják, hogy százak várakoz­nak egy-egy örökbefogadha­tó gyermekre. Bár rengeteg az állami gondozott gyermek, közülük mégis kevesen adhatók örök­be. Az örökbefogadást a csa­ládjogi törvény szigorú fel­tételekhez köti. Mind az örökbefogadni szándékozó szülőjelölt, mind pedig a gyermek oldaláról. A gyermek szempontjából alapvetően fontos, hogy a még helyreállítható vérségi kapcsolat ne szakadjon meg. Ezért a vérszerinti szülő be­leegyezése nélkül csak akkor adja a gyámhatóság örökbe a gyermeket, ha a szülő kö­telezettségének önhibájából tartósain nem tesz eleget. Pillanatnyi — vitatható — gyakorlatunk szerint az is elegendő, ha az anya—apa évente egyszer telefonon ér­deklődik a kis állami gondo­zott felől. Örökbefogadni csak kisko­rú személyt lehet. Ha valaki egy 18. életévét betöltött fia­tal embert annyira megsze­ret, hogy gyermekévé fogad­ná, mindenét ráhagyná, ezt már csak végrendelettel te­heti meg. „Hivatalosan” gyermekévé nem fogadhatja. Külföldön élő gyermeket csak úgy lehet örökbefogad­ni, ha előbb honosítják. Az örökbefogadás lebonyo­lításának szerve a területi­leg illetékes! gyámhatóság. Örökbefogadható gyerme­kért tehát náluk érdemes je­lentkezni. Szívesen vállalják ezt a feladatot a gyermekvé­dő intézetek igazgatói is. Ök az álilamj gondozott gyerekek törvényes gyámjai, a döntés­be így természetesen bele­szólnak. A lényeg mindenekelőtt a kiskorú gyermek érdeke. Az ő egészségi, szellemi állapo­tát nem szabad eltitkolni az örökbefogadó elől. De az örökbefogadni szándékozó szülő alkalmasságát is bizo­nyítani kell. Egészségi álla­potán kívül lakásviszonyait, családi körülményeit értéke­lik. Jóllehet, egy rendezett körülmények között élő asz- szony magányát, pszichés ál­lapotát oldaná egy kisgyerek, de ha van hasonló körülmé­nyek között élő házaspár, a jelentkezők között, ők lesz­nek a győztesek. Mert itt nem a felnőtt, hanem a gye­rek szempontjai az elsődle­gesek, és természetesen egészségesebb — ha már vá­logatni lehet, — 'ha a gyerek teljes és nem csonka család­ba kerül. Az örökbefogadás elrende­zésének az ideje általában fél évet vesz igénybe. Mik az örökbefogadás jog­határai? Az örökbefogadott, mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben ugyanolyan jogokat (és kö­telezettségeket) élvez, mint a vérszerinti gyermekek, örök- befogadó szülője nevét vise­li. Ha egyedülálló nő fogad­ja örökbe a gyermeket, a gyerek nem az anya nevén szerepel, hanem másik, kép­zelt szülő nevén. A képzelt személy adatait a gyámható­ság belátása szerint állapít­ja meg. Az örökbefogadott gyer­mek ugyanúgy örököl örök- befogadó szülője után, mint a vérszerinti gyerekek. Tehát ha az örökbefogadónak van­nak vérszerinti gyerekei is, a „juss” eggyel több (egyen­lő) réslzre oszlik. Az örökbefogadó szülőt is megilletik a gyerek után mindazok a polgári jogi, tár­sadalombiztosítási és család­jogi kedvezmények, amelyek a vérszerinti szülőt gyereke után. Ha valaki egész kicsi gyereket fogad örökbe, élvez­heti utána a gyermekgondo­zási segélyt, megilletik a kis­gyermekes anyák szabadidő kedvezményei. Ha az egyéb feltételek fennállnak, a csa­ládi pótlékot is folyósíthat­ják utána. Az örökbefogadás titkos!. A már örökbefogadott gyerek „nyomát” a vérszerinti szülő elveszti. Jó lenne, ha ez a titok ké­sőbb is csak az örökbefogadó szülő döntése alapján, és! nem a „jóakafatú” szomszéd dók jóvoltából látna napvi­lágot. Dr. K. E. Monokini, A hölgyből árad a monda­nivaló. Hallgatom. Többször bejárta a szolnoki áruháza­kat. Talán már „ránézésből” tudják az eladók: karton fürdőruhát keres rendületle­nül, hallatlan kitartással. Már nem is válogatna. Ven­ne lilapöttyöst, keresztben vagy hosszában csíkost, na­rancssárgát égszínkékkel, egybe- vagy kétrészest! Csak lenne! Csupán egyet szeret­ne: az alapanyaga legyen karton vagy akármi, ne mű­szál ! (Amiből egyébként nem nagy a választék!) Ügyfelem — hogy mond­jam. — nem tartozik a leg­fiatalabb korosztályhoz . .. Nem tagad(hat)ja, a súlya is több már (valamivel), mint lánykorában volt. Mondja is, nagy gondja van a konyhá­ra, imád sütni-főzni. És bi­zony, nem a szomszéd ku­tyája miatt fáradozik ... Ko­cogásra pedig már nem jut ideje, leszámítva, amikor karton fürdőruháért „kocog­ja” be a várost. . . Egyszóval nem szívesen áll mérlegre. Pedig tavasztól őszig renge­teget dolgozik kis hétvégi kertjükben. Magot vetni, ül­tetni, palántálni, öntözni, kapálni kell, ha azt akarja- az ember, hogy legyen mit „szüretelni”, Miközben a várható termés esélyeit la­tolgatja, már-már úgy lát­szik, megnyugszik. Dehogy! Nem érti, most. hogy olyan nagy „divat” lett a hobbite­lek. amikor estefelé, hétvé­geken mindenki rohan a telkére (és a családi házak portáját se hagyják parlagul heverni!), miért nem gondol valaki a kissé korosabb — és nem korosabb —, a nádszál­nál enyhén molettebb (la­bikini-dili tisztelt illetékesei, hogy mű­szálas, méregdrága, alig-alig fürdőruhában tüsténkedje­nek a nők napszámra! Abban megegyezünk, hogy minden nő szeretne az első derűs napon egyenletes né­gerbarnára sülni, hogy mi­lyen gyönyörűség látni, ami­kor a kolléganő sárgul az irigységtől... És így tovább. Végül ígéretem veszi, hogy nem beszélt ennyit hiába. Mindent megígérek, mert még sok a dolgom. Közben el-elkalandozik a gondola­tom: honnan ismerem ezt a „csajt”, hol láttam már? Megvan! Igen, igen, a Ská­lában, a Centrumban, a Sztárban, a Pávában.. . Hogy nem jöttem rá mind­járt? Együtt turkáltunk a fürdőruhák között. És sza- pultuk a magyar, a nem ma-J gyár ipart, hogy senki nem gondol a kissé korosabb — és nem korosabb —, a nád­szálnál enyhén molettebb (lapos pénztárcájú) nőkre! ~ -

Next

/
Oldalképek
Tartalom