Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
1984. JÚLHJS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Újabb felajánlások Munkáskollektívák gyűlésein, szocialista brigádok tanácskozásain tegnap újabb elhatározások születtek, arról, hogy eredményesebb munkával, további feladatok vállalásával köszöntik fel- szabadulásunk 40. évfordulóját és a párt XIII. kongresz- szusát. A hazánk egyik legnagyobb vegyi üzemében, a fűzfői Nitrokémiánál tartott munkásgyűlésen bejelentették. hogy a vállalat ebben az évben 3—5 százalékkal kívánja túlteljesíteni nyereségtervét. Az ezt szolgáló felajánlások között első helyen állnak a megtakarítá- tások. Az üzemi kollektíva 80 millió forint értékű — ezen belül 34 millió forint értékben tőkés importból származó — alapanyag megtakarítását vállalta. Emellett 4,8 millió forint értékben takarítanak meg energiát az olajtüzelésről a gáz felhasználására való áttéréssel, valamint a fűtés- és a gyártás- technológia korszerűsítésével. Vállalták továbbá, hogy tervükhöz képest 53 millió forinttal növelik tőkés exportjukat, és a hazai mezőgazdaság részére 100 millió forint értékű tőkés importot helyettesítő többletterméket állítanak elő. A fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben a szocialista brigádok tanácskozásán elhangzottak értelmében a szövetkezet dolgozói elsősorban az árutermelés fokozásával, földterületük gazdaságosabb kihasználásával vesznek részt a munkaversenyben. A „Kiváló” címet tíz alkalommal elnyert termelőszövetkezet dolgozói vállalták, hogy főbb növényeikből — búzából, kukoricából és fűszerpaprikából — a vetésterület bővítése nélkül növelik a terméseredmé- nyeket, s az öntözött területeken optimális tápanyagutánpótlással bővítik a kettős földhasznosítást. Az idén az eredetileg tervezett 300 hektár helyett 700, jövőre pedig 800 hektáron vetnek másodnövényeket. Vállalásaik között szerepel az export 10 százalékos fokozása, s összességében a termőhelyi adottságok jobb kihasználásával 1985-ig 15 ezer forinttal növelik az egy hektárra jutó termelési értéket. Vízügyes újítók Országos seregszemle Szolnokon Másfél évtized után ismét Szolnok ad otthont a vízügyi ágazat országos újító és feltaláló kiállításának. Az OVH, a Vízépítő Tröszt, a Forrás Egyesület, a Zvibesz és a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a Tisza mentén lévő milléri vízügyi múzeum és közvetlen környezetében vonultatja fel a bemutatásra kerülő műszaki eszközöket, tárgyakat, módszereket. A május elsejei nevezési határidőig 35 vállalat, szervezet küldte el jelentkezését, a szakértői zsűri 166 újítást, találmányt fogadott el kiállításra. A műszakiak és fizikai dolgozók, szocialista brigádok hasznos ötletei sokfélék. változatosak. Számos újítás, találmány a vízgépészet, a vízépítés munkáját tökéletesíti. Több elmés módszer segíti a víz és környezetvédelem továbbfejlesztését, gazdagítja az eddigi módszerek tárházát. A nagyszabású seregszemlére szeptember 5- és 14. között kerül sor. A tíznapos programot szakmai napok, előadások, konzultációk, filmbemutatók egészítik ki. A rendezők gondozásában egy 170 oldalas kiadvány is megjelenik, amely katalogizál valamennyi kiállított újítást és találmányt, részletes leírást ad a módszerekről. A vízügyi ágazatban évente sokmilliós népgazdasági hasznot eredményeznek a bevezetett ötletek, ésszerűsítések. Csak a házigazda Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén 1983- ban 11 millió forinttal javították a vállalati mérleget. Oktatási központok exportra Az Agrober mexikói Oktatási komplett berendezések eladására és szellemi exportra kötött megállapodást az Agrober Agroin- vest mexikói partnerével. Eszerint a közép-amerikai ország négy oktatási központ felszerelését vásárolja az Agrobertől, csaknem hárommillió dollár értékben. A létesítményekben összesen 1300 agrárszakember továbbképzését biztosíthatják. Ugyanakkor 470 ezer dollár értékben hatvan magyar szakember vesz részt Mexikóban a kukorica- és a napraforgótermesztés munkáinak irányításában. Választ a tsz-tagság Kettős elnökjelölés A tsz-mozgalom Csongrád megyei történetében első ízben két személyt javasolt a jelölőbizottság egy megüresedett elnöki tisztségre. Az ópusztaszeri Árpád Vezér Tsz-ben mindkét jelölt képességei szerint megfelelt a tisztségre, mindketten élvezték a tagság bizalmát, még abban is egyeztek, hogy mindketten helybeliek és már több mint másfél évtizede a gazdaságban dolgoznak. Az elnökválasztást kisgyű- lések előzték meg, amelyeken a két jelölt — Gárdián Menyhért főagronómus és Varga József üzemgazdász szakmérnök — elmondhatta milyen tervei vannak e kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette gazdálkodó téesz fejlesztésére. Mint ez várható is volt, mindketten i kedvezőtlen adottságokból származó hátrányok felszámolását tűzték ki célul. Azt is elmondták a tagságnak: bármelyikük lesz a „vesztes”. nem fordít hátat a tsz- nek, munkájával támogatja a tagság nagyobb részének bizalmát élvező elnököt. A nagy izgalommal várt közgyűlésen titkos szavazással döntött a tagság: 213 érvényes szavazatot adtak le, s abból 140-et Gárdián Menyhért szerzett, Varga József pedig 73-at. A jogszabályok szerint azonban az elnökké választáshoz legalább kétharmados többség szükséges. Ezt egyik jelölt sem kapta meg. Varga József úgy ítélte, hogy a többség a másik jelöltet támogatja, ezért az eredményhirdetés után bejelentette, hogy visszalép. A megismételt szavazáson Gárdián Menyhért megkapta a szükséges többséget az öt évre szóló elnöki tisztséghez. Varga József pedig továbbra is megmaradt eredeti munkakörében. Jászfényszaru, 1984 június Akik búcsút mondtak a kalapoknak — A tíz év nem volt hosz- szú, de ha még két hétig tényleg itt kell maradni!.. Nem tudom, hogy bírjuk ki? Az ember bőre beissza a naftalin szagát, borzasztó turkálni a férges nyúlbőrök között. És mi a haszna? Az ezerdarabos bálában jó, ha öt-hat olyan bőrt találunk, amelyiket a tímárok elfogadnak. Persze ilyen volt ez a munka mindig — de mi már nem akarjuk tovább csinálni. Mennénk a többiek után a „tanulóba”, tiszta munkára. Félünk, mire végzünk a maradék nyúlbőr válogatásával, nekünk csak a „legutolsó” munka jut. Oldódó szorongások Az egykori jászfényszarui kalapgyárban még mindig ru’úlbőrök szortírozásával foglalkozó asszonyok „csokorba kötött” panaszainak komolyságát talán csak az érzékeli, aki élőszóban is hallotta őket. A megértéshez ugyanis nélkülözhetetlenek a szortírozó helyiség „kulisz- szái”. a csomókban heverő nyúlszőr, a piszok, a földre öntött bőrök között a hajlongó, görnyedő asszonyok látványa. Ki ne tartaná’ természetesnek, hogy a fészerszerű épületből mindenki az üvegfalú, tiszta műhelyekbe, a nyomtatott áramköröket szerelő szalagok mellé vágyik. Pedig fél évvel ezelőtt még szinte minden kalapgyári rettegve gondolt a diódákra, tranzisztorokra, az apró elektronikai alkatrészekre. — Miért is ne féltek volna — próbálta átélni az év elején kényszerűen vállalatot és munkát változtatók érzéseit Kun Lajos, az Orion jászfényszarui gyáregységének vezetője. — Aki tizen- egynéhány évig végzi ugyanazt a munkát, nehezen barátkozik. meg másikkal, főleg egy. az előzőtől teljesen idegennel. Nem is találhat senki közös vonást a kalapkészítés műveletei és az elektronikai ipar között. Maga nem ijed meg, ha hátulról pillant bele az televízióba? Hát a kalapgyáriakat is riasztották az érthetetlen rendeltetésű színes „apróságok”. A szorongást fokozta a kényszerhelyzet. Igen az emberek nemcsak az Oriont választhatták (toborzott itt a Hűtőgépgyár, néhányan hűek maradhattak a szakmához, és mehetett a Béke Tsz kalapüzemébe) egy azonban biztos volt: ebben az üzemben a kalapgyártásnak leáldozott. Ehhez az ittenieknek már egy szavuk sem lehetett. Hiába ígért az Orion minden szépet, hiába garantálta például a kalapgyári kereseteket, a félelem nehezen oldódott. Főleg azok között, akiknek tanult szakmájuktól is búcsúzniuk kellett. Mert ők kockáztattak a legtöbbet: a kalapgyárban szakmai képzettségük rangos, jó beosztást biztosított, biztonságot mindenképpen adott a napi feladatok megoldása során. Zsólyomi Jánosné textiltechnikus, régi vállalatánál a fonoda művezetője volt. Azok közé tartozik, akiknek a nevét az „orionosok” a legkorábban tanulták meg. Az év eleji munkásértekez- leteken, párt- és szakszervezeti gyűléseken örökké kérdezett, vitázott, mindent pontosan akart tudni: A „nyusziból” jöttek — Az ember igyekezett magát megnyugtatni és erre csak egy lehetőség kínálkozott, pontosan felmérni, mire számíthatunk, elmondani, ha már így alakult, hogy lenne jó. Muszáj volt „harcolni”, még akkor is, ha tud. tűk, nekünk nem igen marad más, csak az Orion. Van a környéken máshol is munka, de a családos anya még a 20 kilométerre sem levő Jászberénybe se járhat be — mit csinálnak itíhon a kisgyerekek, amíg késő délután| '1 ~~S:| RÉsS IÍ - 1 ESI m -n r****» m -4 • - m SSL * „... ha két hétig még tényleg itt kell maradni!.. ra hazaért? És hogyne lettem volna kiváncsi? Hogy jön a textilipar a híradás- technikához? Meg aki egyszer vezető volt, akárhogy is nézzük, ha ismét beosztottként kell dolgoznia — akármiért is történt az a változás — visszalépésnek veszi. Én meg legfeljebb csak abban reménykedhettem, hogy az iskoláimat elismerve megtesznek adminisztrátornak. Aztán mégis maradtam üzemvezető, a hangsugárzókat gyártó üzembe kerültem — még a fizetésem is több lett. Megszerettem az új helyemet. pedig nem könnyű a helyzetem. Hiába van elég vezetői gyakorlatom, még legalább egy év tanulás kell, amíg az emberek irányításán hoz, a számonkéréshez szükséges legalapvetőbb szakmai ismereteket megszerzem. A híradástechnikai vállalathoz kerülő kalapgyáriak általában három-négy munka között választhattak az Orionnál. A „csere” lebonyolításával megbízottaknak arra is volt gondjuk, hogy az összeszokott brigádok egy műhelybe kerülhessenek. Ez a gondosság is szerepet játszott abban, hogy a régi munkájukhoz annyira ragaszkodó emberek új helyükkel megbarátkoztak. Ma sem szidja senki közülük a kalapkészítő mesterséget (ha a Kalapgyár nem megy tönkre, kévésükét lehetett volna elcsábítani) többségük még szép emlékeket is őriz róla, de belekóstolva találtak előnyöket az új feladatokban is. Igaz, jónéhányuk esetében igen egyszerű dolog volt a „váltás” hasznát kimutatni. Az egyik legnehezebb és legpiszkosabb munkát adó egykori nyúlszőrvágó üzemből, a „nyusziból” a Hi-Fi- szalag mellé került Hulyák Róbertné sem mondott „nagy dolgokat”, amikor a múltat a mához hasonlította: — Miért tartott volna sokáig a megbarátkozás? — A piszkos, nagyon fárasztó gépi munkát egy sokkal köny- nyebb, tisztaságban végezhetővel cseréltük fel! Ugyanazért a pénzért még kényelmet is kaptunk. Fekete-fehérben ZaólyTWl JMnoné új birodalmában A szalagmunka persze más, például kötöttebb, mint a korábban megszokott. A kalapgyári viszonyokat és embereket igen alaposan ismerő André Zoltánná (ő volt a gyáregység személyzeti vezetője, és ma is e területen dolgozik) szerint azonban a szalag mellé kerülteknek ez nem okozhat nagy gondot. A kalapkészítésen dolgozókat igen szigorú normák szerint fizették, aki keresni akart, az ott sem lazíthatott, néhol a 100 százalékos teljesítményt elérni is nehéz volt. Az új munkával szinte mindenki megbarátkozott, ám valószínűleg nemcsak ezért tekintenek bizakodóan „orionos” jövőjükre. Legalábbis ezt sejtetik az egykori konfekció üzem varrónőjének. Ézsiás Vencelnének a szavai:-T- A régi helyen hiába lett volna megrendelés, dolgozni nem tudtunk, mert a vállalatnak nem volt pénze az anyagot megvenni. Itt ilyenről nem is hallottak... És ez sokat számít, de nemcsak azért volt itt könnyű megszokni. A régi orionosok tudták, mi amott bajba kerülhettünk. mégsem úgy fogadtak, hogy „na, ott felkopott az álluk, vessünk nekik valamit” ... * * * Háromszázötven volt kalapgyári dolgozik ma az Ori- onnál. Ki végleges helyén, ki még csak a tanműhelyben ismerkedik a jövendő feladatokkal. Olyanok is vannak, akik július közepéig tompot készítenek (a Kalapgyár megvételekor az Orion kötelezte magát az 1984-re elegendő tompkészlet előállítására. nyúlbőrt válogatnak) a papíron 20 millió forintot érő nagyon régi nyúlbőrök- ből ötmillió forint értékű még használhatónak látszik), de ezeknek az embereknek is lesz „jó helyük”. Közben megkezdődött a megvett üzemi épületek felújítása is Jászfényszarun. Az építészeti átalakítások, a hibák kijavítása becslések szerint 10 millió forintba kerül, az összes járulékos beruházásra — például a gázfűtésű kazánház kialakítására, az úthálózat kiépítésére, az anyagmozgatás gépesítésére — százmillió forintot kell költeni. És nem ingyen kerülnek helyükre a termelő berendezések sem. Már készülnek a jászfényszarui fekete-fehér tévéket készítő üzem gyártó berendezéseinek tervei. Az új „soron” novemberben kezdődik a termelés, ettől kezdve minden feketefehér „Oriont” a Jászságban gyártanak. A Budapesten felszabaduló termelő területen pedig az oly keresett színes tévéket készítik. V. Szász József
