Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
1984. JÚLIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Századunk — színekben Gecse Árpád képei előtt Két önarckép. A bal oldali 1931- ben készült, a másik fél évszázaddal később Újsághír: a Szolnoki Művésztelep kollektív műtermében Gecse Árpád, Alattyánban élő festőművész kamarakiállítását nézhetik meg az érdeklődők. Képeit nem kell beajánlani a közönség jóindulatába, önmagukért beszélnek, a színek és formák varázslatos nyelvén vallanak alkotójuk gazdag világáról. A kérdés is csak költői: ki ez a bölcs férfiú, akit a Jászság testűjeként emlegetnek? Nem akarjuk vitatni, ezt a megállapítást, a szeretet önző mércéjével maradjon Gecse Árpád jászsági festő, attól még lehet — vagy csak így lehet?! — a magyar piktúra jelese. Ott él, ahonnan vétetett! Indulása vargabetűs: volt wienerstadti növendék is, de a tanulóévek mégis a Jászsághoz kötötték, 1921—26 között a jászapáti művészte- iepen — főleg nyaranta — Vágó Pál-tanítvány. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Rudnay Gyula voltak mesterei, Bécsben Jungwirth professzor, Velencében Vincenso di Stefani — az \ccademia déllé Belle Artin. í926-tól a Szolnoki Művész- ;elep tagja, azon kevesek ígyike, aki részt vett a művésztelep 25, 50 és 75 éves jubileumán. Mindennapjai olyanok, mint palettája színei: utánozhatatlanok. Alattyáni háza, műterme, múzeuma tündérkert, ahová bármilyen fáradtan is tér be a vándor, jókedvűen megy útjára. „Kóstold meg a pálinkámat; ehun-e, micsoda kolbász; tömd meg a pipád, ebből a jobbikból; nézd meg az oltást az öreg fámon; kacsints már rá erre a szép cigánylányra, most festettem.” Csupa élet, erő, bizakodás, harmónia — túl a nyolcadik X-en. De ezt csak úgy mellesleg jegyezzük meg, hiszen aki kaszál, attól nem a kora felől érdeklődünk, hanem azt nézzük, milyen rendet vág. Maradandó értékű alkotások születtek már a pálya első évtizedében is: a Bar- csay-portré (1924), a Pantheon (Róma, 1925), a Kesztyűs nő (1925), a Velencei templom (1925), Mari néni (1927), majd az említett életszakasz talán legértékesebb munkája, a Templomban (1930). Ez a kép tovább erősödő szálakkal köti szülőfalujához, ahová visszatér. A boldog, termékeny éveket megszakítja a háború, a következő évek sem kedveznek neki — de 1951-ben a II. fl szolnoki könyvesboltokban Eredményes félév örvendetes tény, hogy az >lvasók tábora napról napra ;zélesebb. A növekvő igényedet Szolnokon báróm könyvesbolt próbálja kielégíteni. Vz idei első félévet mindhá- om helyen: kedvező tapasz- alatokkal zárták. A Vörös Csillag út 34. zám alatti könyvesboltban ?bben az évben július közéjéig 8 millió 140 ezer forint :rtékű könyv talált vevőre. V hátralévő nyári hónapok- >an a forgalom átmeneti sökkenésére számítanak, írni az őszi-téli hónapokban várhatóan, ismét helyreáll. \z idén, különösen nagy volt l kereslet az újdonságszámla menő planétás szakácskönyvek s a változatlan nép- zerűségnek örvendő bestsel- eir irodalom, a népszerű olvasmányok iránt. A Művelt Nép Könyvter- esztő Vállalat Ságvári End- e körúti boltjának dolgozói szintén — jó eredményekkel a hátuk mögött — folytathatják a 84-es esztendő könyvforgalmazását. Az év első felében itt a tudományos-fantasztikus regények, a krimik és Moldova György írásai keltek el a legnagyobb számban. A Beloiannisz úti könyvesbolt jelenleg leltározik. Érdeklődésünkre azonban elmondták, hogy a forgalom a tavalyi évekhez képest itt is emelkedett. Ebben, az üzletben a mezőgazdasági könyvek bizonyultak a legkelendőbbeknek, ami a kiskerttulajdonosok számiának növekedésével magyarázható. A biztató adatok mellett mindhárom helyen visszatérő problémát jelent a - kötelező és ajánlott olvasmányok beszerzése, illetve utánpótlása. Fő oka az említett olvasmányok gyakori megváltoztatása. Lengyel bélyegkiállítás A népi Lengyelország meg- rlakulása óta kiadott bélyegekből, az eltelt négy évtized évfordulóira készült postai értékcikkekből — borítékok, evelezőlapok —, valamint a, izocialista országok békehar- :át bemutató bélyegekből ki- illítás nyílt tegnap Buda- jesten a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ épületében. A Lengyel Filatéliai Szövetség és a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetsége közös tárlatán több mint ezer bélyeg, levelezőlap és úgynevezett alkalmi bélyegzőkkel ellátott elsőnapi boríték található. A kiállítás augusztus 8-ig tekinthető meg. Kubai filmhét Sajtótájékoztató ós díszelőadás Kubai filmhetet rendeznek Budapesten a Toldi Stúdió- nöziban július 20. és 27. kö- :ött. A filmhétre művészde- egáció érkezett a Karib-ten- ;eri szigetországból, s tegnap i Szikra Filmszínházban a :üldöttség sajtótájékoztatót ártott. A filmhéten hat játék- és nyolc rövidfilmet tekinthet meg a magyar közönség, s a rendezvénnyel folytatódik* a kubai filmművészet magyar- országi bemutatkozása. Este a Toldi Stúdiómoziban díszelőadáson mutatták be a Csere című filmet. magyar képzőművészeti kiállításon már szerepel, ám az utolsó két évtizedben éli új reneszánszát művészete. 1963-ban gyűjteményes^ tárlattal jelentkezik, munkássága mind erőteljesebben része lesz festészetünknek, egyéb megtiszteltetések mellett megkapta a megyei tanács Művészeti Díját. Termékeny művész, 1980-ban megrendezhették Szolnokon a második gyűjteményes kiállítását is. S e szerény méltatással, festőnk emberi és művészi nagysága előtt mindig alázattal fejet hajtó krónikás bevallja, azért merészkedett bővebben menteni az alaty- tyáni örökifjú mindennapjaiból, szokásaiból e tárlat kapcsán is, mert rajzait, képeit elválaszthatatlannak tartja attól a magatartásformától. amelyet Gecse Árpád népben és nemzetben gondolkodva, tiszta humánummal, becsülettel képvisel. Mostani szolnoki kamarakiállítása talán csak néhány csepp a tengerből. De mondják, minden cseppben benne van a tenger. Képeit nézve igaznak érezzük ezt — a remek válogatás hűen tükrözi Gecse Árpád festészetét. — ti — Újabb múzeumi ritkaságok Báthori tízduká- tosa, levél Károlyi Mihályhoz A fővárosi közgyűjterpé - nyék a közelmúltban néhány igen ritka tárgyhoz jutottak hozzá. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumba a Külügyminisztérium közvetítésével került egy levél. A feladó a Szabad Magyar Mozgalom Dél-amerikai Bizottsága, a címzett Károlyi Mihály. Az 1943-ban, Buenos Airesben keltezett levélben a mozgalom közelgő kongresszusának elnöki tisztére kérték fel Károlyit. A felkérés azonban sohasem jutott el Károlyi Mihályhoz, mivel a londoni cenzúra a levelet visszaküldte a feladónak. A Szabad Magyar Mozgalom egyébként az emigráns demokratikus magyarok mozgalma volt, az 1930—40-es években működött. A Magyar Nemzeti Múzeum egy baseli árverésen jutott hozzá Báthori Gábor erdélyi fejedelem 1611-ben vert szebeni tiízdukátosához. A páratlan értékű hungarica zománcozott, féldrágakövekkel keretezett példány. A Néprajzi Múzeum gyűjteményét gazdagítja egy, ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozó régi nagykunsági pásztorkalap. Ez jellegzetes tartozéka az alföldi pásztorok életmódjának, illusztrálja a múlt század viseletkultúráját, divatját. Csá- nyi Károly művészettörténész egykori magángyűjteményéből került a múzeumba egy XVIII. századi, spanyolországi eredetű, fából faragott Szent Antal-szobor; s ugyancsak ritkaság — elsősorban mennyisége miatt — az 50 patkóit hímes tojásból álló gyűjtemény. Kikből lesznek tanítók? A felvételi vizsga tapasztalatai Jászberényben Százezernyi egyetemre, főiskolára készülő fiatal várja izgatottan a napokban a postást. Nyílt titok, ha vaskos borítékot kézbesít, nem sikerült a felvételi, a pályázó visszakapja bizonyítváA Jászberényi Tanítóképző Főiskola majd félezer frissen vagy korábban érettségizett Szolnok. Heves, Nóg- rád valamint Pest megyei fiatalnak küldi az örömteli vagy elutasító értesítést. Az idén talán könnyebb szívvel döntöttek a bizottságok, mint a megelőző években; az új felvételi rendszer ugyanis nagyobb lehetőséget ad a differenciáltabb pontozásra, mint a régi, s a tavalyihoz hasonló vagy talán egy kicsit még jobb évfolyamot sikerült beiskolázni az 1984—85-ös tanévre. Nagy J. József tanszékvezető főiskolai tanárral először azt latolgatjuk, hogy vajon a pedagóguspálya növekvő társadalmi elismerését tükrözi-e az a tény, hogy a felvételizők között több volt a kifejezetten jó képességű fiatal, vagy egyszerűen a középiskola korszerűsítésének egyik érzékelhető ere&ménye. Nyilván mindkét tényező közrejátszott. Még akkor is, ha tudjuk, van még tennivaló a pálya rangjának növelésében, s a •» középfökú oktatás — legalábbis az iskolák egy részében — még hagy kívánnivalókat maga után. A jászberényi főiskola sok más intézményhez hasonlóan sajátos helyzetben van. mivel jórészt első geA vizsgákon felfedezett legsúlyosabb gond, hiányosság — minden bizonnyal országos jelenség — a történelem iránti érdektelenség a tárgy hézagos ismerete, a hiányos tudásanyag. A korábbi években általában a matematika volt a „mumus” a diákok körében. Most a Jászberénybe jelentkező fiatalok közül kilencvenhár- man választották felvételi tantárgyként a matematikát — a történelem helyéit. Elgondolkoztató. hogy a már több éve képesítés nélküli nevelőként dolgozó levelező tagozatra pályázók igen jelentős része is úgy . érezte, hogy könnyebben felkészül matematikából, mint történelemből. Miközben egyre több memoár jelenik meg, eddig zárolt dokumentumok kerülnek nyilvánosságra, napok alatt eltűnnek a könyvesboltokból a kötetek, s igaz, hogy megnövekedett az érdeklődés a történelem iránt — a fiatalok egy része elzárkózik a história megismerése elől. Nem egy a történelmet választó felvételizőnél tapasztalhatták a telnyait. A többség bizony ilyen küldemény címzettje lesz az idén is, hisz mindössze harmincegynéhány ezer „gólya” kezdheti meg felsőfokú tanulmányait szeptemberben. nerációs értelmiségieket képez. Az idén tovább növekedett a jelentkezők között a munkás, de még inkább a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyerekeinek aránya, akik egy más rétegbe való átlépés lehetőségét, ha úgy tetszik a szellemi feljebb emelkedést látják a főiskola elvégzésében. Több éves tapasztalat. szerint, ezeknek a fiataloknak a körében eddig is megfelelő rangja volt a pedagóguspályának. S az evek során az is bebizonyosodott, hogy jól megállják helyüket a kisdiákok oktatásában—nevelésében. Szolnok s a környező megyékben alighanem minden második, de lehet, hogy még több tanító szerezte Jászberényben a diplomáját. S ha többségük valóban megállja helyét a pályán, akkor vajon honnan származnak azok a hiányosságok, a felvételizők tudásában, fel- készültségében. amelyeket az idén is tapasztalhattak az oktatók. Bizony változatlanul gond a helyesírás, a kifejező készség, az összefüggő értelmes beszéd, a gondolat s nyelvi megformálásának egysége. Örven- detésen javult viszont az irodalomvizsgák színvonala, rmntha lassan a helyére kerülne az oktatásban a műelemzés, de sikeresebb volt a matematika felvételi is az idén. jes érdektelenséget. Akadtak olyanok is, akik egy árva mondatot nem tudtak szólni sem a Horthy-kor- szakról, sem a mentő kérdésnek szánt II. világháborúról, de hiányos, hézagos az ismeretük a korábbi korszakokról is. Az összeszűkült tényanyagismeret a történelni szemlélet hiányával párosul. Így aztán nem véletlen, hogy történelemből volt a legtöbb értékelhetetlen, „nullás” vizsga. Anélkül, hogy a középiskolai oktatást tennénk felelőssé mindezért — nem is lenne jogos, hiszen sokkal több tényező játszik ebben is szerepet — annyi mégis igaz, s ugyanúgy vélekedik sóik történelemtanár is, hogy az új tankönyvek nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Ez azonban nem mentség. Hol marad a tanári szabadság? Még akkor is fenáll a kérdés, ha tudjuk, nem könnyű a történelmet tanító pedagógus dolga. Sok mindent a tudomány sem tisztázott még, volt időszak, amikor a történelem odáig degradálódott, hogy nem szerepelt az érettségi tárgyak között, s még egy alighanem perdöntő ok: a történelmi szemlélet és tudat tapasztalható zavara társadalmunkban. Ennek „gyógyítása”’ természetesen nem az iskola dolga, de az iskolának is a legfontosabb feladata a jövőben. Lehet, hogy kicsit most_ elkeseredik a kisgyerekes ol-’ vasó; hát ilyen felkészültségű fiatalokból lesznek a tanítók? Erről természetesen szó sincs, a felvételi vizsgán tapasztalt jelenség elgondolkoztató de mégsem általánosítható. Valamennyien szurkolhattunk a tavasszal a tv képernyője előtt a szolnoki gimnazistáért, Kecskeméti Gáborért, aki a Ki miben tudós? történelmi vetélkedőn nagyon jól szerepelt. S ha nem is lettek „aranyérmesek”, azért sok olyan fiatal érettségizett, akinek kedvencei közé tartozik a történelem is. Nyitott, derűs egyéniségek Nagy J. Józseffel a számítógéppel összegzett felvételi eredményeket, pontszámúkat böngésszük. A nappali tagozaton 84,5 pont elérése a főiskolai „belépő”. A kétszázhetvennégy jelentkezőből 117 fiatalt vettek fel. s tizenegyen fellebbezhetnek, őket ugyanis helyhiány miatt utasították el. A többiek nem érték el a megfelelő pont- számot. amely egyébként az idén tizeneggyel magasabb, mint tavaly. Levelező tagozatra 185-en jelentkeztek, közülük har- minchatan felvételről kaptak értesítést, s csak hatan fellebbezhetnek. A pályázók több mint háromnegyed része ezúttal sem tudott eleget tenni a követelményeknek. .. A pontszámok az élvonalban igen szoros küzdelemről tanúskodnak. Nagyobb különbségeket csak a 81 pont alatt találunk. A hozott és a kapott pontszámok az esetek többségében megközelítik egymást, arra is akad példa, hogy a felvételiző jobban szerepelt a vizsgán mint az érettségin illetve a középiskolában. Az általános tapasztalat mégis az, hogy a középfokú intézmények kis mértékben inkább felértékelik tanítványaikat. Persze benne van ebben egy kicsit a vizsgadrukk is, hiszen nem csekély a tét. A pedagógusjelöltnek viszont hozzá kell szoknia a szerepléshez, hiszen majd naponta vizsgázik mint tanító a diákjai s a település közössége előtt. Noha egyetlen s nem is akármilyen találkozás alapján nehéz ítéletet mondani. a felvételi vizsgabizottságok szakemberei örömmel tapasztalták, hogy sok nyitott, derűs, pedagógusnak való egyéniség közül választhatták ki a legjobbakat, a jövő tanév elsős évfolyamát. Tál Gizella A pálya rangja Népszerűtlen a történelem A villányi szobrász alkotótelep három japán vendége egy szimbolikus japán kertet épített a Szársomlyó-hegy tövében. Szimbolikusát, mert a japánkert vizét és fáit kövekkel jelezték, sőt még a víz felett átívelő tahidat is kőből készítették. Elutazásuk előtt a japán művészek még egy pagoda felépítését is tervezik. Képünkön; Amemiya Issei munka közben
