Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
6 Nemzetközi körkép 1984. JÚNIUS 9. Lengyelország 11 párt dialógusa a munkásosztállyal Lódzban június első napjaiban fontos tanácskozást tartott a LEMP Központi Bizottsága. Már maga a plé- num helyének megválasztása és formája is példa nélkül áll. Először történt meg a lengyel párt történetében, hogy a plénumot a fővároson kívül tartották, amelyre meghívták a lengyel munkások mintegy ezer képviselőjét. A plénum elméleti és gyakorlati síkon egyetlen, de igen fontos kérdéssel: a lengyel munkásosztály helyzetével, szerepével és jelentőségével foglalkozott. A LEMP KB jelen plénuma logikus következménye a Lengyelországban végbemenő folyamatoknak. A korábbi pártvezetés által elkövetett hibák következtében a LEMP és a munkásosztály kapcsolata meglazult, s ezt a hibát Lengyelország és a szocializmus ellenségei tudatosan, következetesen, tervszerűen és alattomosan kihasználták. Az 1980—1981-es években az ellenség támadásának célja pontosan a párt és a munkásosztály egységének alá- ásása Volt. Nyugaton, a politikai és nem csupán politikai felforgató központokban idejekorán megértették, hogy a párt és a munkás- osztály egységének megingatása alkalmat nyújt a szocializmus elleni hadjárat megindítására (Lenglyellor- szágban. Az elmúlt években kirobbantott felforgató és propagandakampány — amely jelenleg is folyik, jóllehet, eredménytelenül — azt a hazugságot volt hivatva terjeszteni, hogy a LEMP nem a lengyel proletáriátus pártja, hogy elveszítette kapcsolatát' a munkásosztállyal, hogy vannak más erők. amelyek a párt helyébe léphetnek. Ez a stratégia teljes mértékben zátonyra futott. Nem sikerült végrehajtani azt, ami eleve lehetetlen; eltávolítani a marxista-leninista pártot a munkásosztálytól. A LEMP maradt az ami volt; a lengyel munkások pártja. Szükségessé vált azonban ennek az igazságnak elmélyítése, új tartalmakkal való gyarapítása a lengyel történelem új, konkrét időszakában. Ki kellett szélesíteni a pártnak a munkásosztállyal folytatott dialógusát mind a politikai elmélet, mind a gyakorlat síkján. Meg kellett erősíteni annak garanciáját, hogy a Lengyelországot oly komoly mértékben gyengítő hibákat a jövőben nem fogják újra elkövetni. A LEMP KB Politikai Bizottságának a plénumon elhangzott beszámolójában leszögezték, hogy a munkások és a pártvezetés találkozóinak a pártmunka állandó, mindennapi elemének kell lenniök valamennyi pártszervezet és pártszerv gyakorlatában. A pártnak pontosam ismernie kell a Irnunkástomégek hangulatát. akaratát és törekvéseit. Ettől a dialógustól, a rendszeres konzultációktól függ a politikai normalizálódás folyamata és a gazdasági nehézségek legyőzése. Lengyelországban, hangsúlyozták a felszólalók, sok még a hanyagság, a rossz munka, a lazaság, a fegyelmezetlenség, a társadalmi igazságtalanság. Mindezzel a pártnak határozottan szembe kell szállnia, s a harcot csak akkor nyerheti meg, ha a munkásosztály folyamatosan és aktívan támogatni fogja. E támogatás nélkül és a munkásosztály- lyai folytatott állandó és mély dialógus nélkül nem lehet legyőzni a nehézségeket. Éppen ezért a LEMP KB 16. plénumán Lengyel- ország legidőszerűbb és legfontosabb problémáiról esett szó. Mint Jaruzelski’ első titkár, a kormány elnöke zárszavában kijelentette: tökéletesíteni és korszerűsíteni fogják a lengyel pártvezetés és a lengyel munkásosztály konzultációjának gyakorlatát. amely egyrészt a döntések helyességét fogja szavatolni, másrészt a határozatoknak, azaz a 'munkaterveknek biztosítja a munkástömegek lehető leg- (slzélesebb támogatását. E módszer célja a szocializmus megerősítése és a nyolcvanas évek elején jelentkező válságjelenségekből való kijutás folyamatának lényeges gyorsítása. Stanislav Glabinski Határ a csillagos ég ötszáz-egynehány év múlva — jósolja az amerikai kormány Los Alamos-i kutatóintézeténeit asztrofizikusa, Eric Jones —egybillió (!) ember rajzik szét a naprendszer bolygóira, holdjaira és kisbolygóira, sőt, a távolabbi csillagrendszerek planétáit is célba veszik a telepesek. Véleménye szerint még nyolcmillió év sem kell, és utódaink meghódítják az egész Tejútrendszert. Téziseit az amerikai tudomány- fejlesztési társaság ez évi ülésén terjesztette elő a napokban. Frank Drake, a Cornell Egyetem csillagászprofesszora azt vetette ellen, hogy a csillagközi utazások nagyon drágák. Ezért nem látogatnak idegen űrhajók a Földre. A terjeszkedés megfelelő tere mindenki számára a saját naprendszere — mondta Drake. Jones szerint viszont a kozmikus népvándorlás teljesen megfelel az ember kutató, felfedező ösztönének. Ha az ember ilyen feltartóztathatatlanul elterjed a világűrben, akkor nyilván más galaktikák értelmes lényei is, ha léteznek, erre — az útra lépnek — tette hozzá a tudós. A Naprendszer szerinte csak az első lépés, az „ugródeszka”. Először a Holdat kell felhasználni. Ott kicsiny a nehézkedési erő, viszont hatalmasak a nyersanyagtartalékok. A Holdon nagy „űrvárosokat” lehet építeni és olcsón kilőni őket a Naprendszer távolabbi tájai felé. Később a Merkur bolygó nyersanyagait kitermelve gigantikus, a Nap körül keringő naperőműveket lehet fölszerelni. Ezek elegendő energiát adhatnak a bolygók, viszonylag kényelmes berendezéséhez. Így nem lehet anyagi akadálya, hogy a Naprendszer „lakossága” nemzedékenként akár megkétszereződjék és ötszáz éven belül az emberiség lé- lekszáma elérje az egybilliót. Ekkor szükségképpen sorra kerülnek a távolabbi Naprendszerek is. Kinek van ilyesmire pénze, miért ne lenne a földönkívülieknek, ha az embereknek lehet — ezen lehet elmélkedni. Azon is, hogy van-e értelmük egyáltalán az ilyen fantáziadús tervezgeté- seknek- De még ez is értelmesebb, mint fegyverekre kidobni a pénzt, amiként a tudós országának kormánya teszi, más országokat is maga után rántva. Arról nem is szólva, hogy e különös tervek értelmességére vagy értelmetlenségére, is csak akkor derülhet fény, ha mindenekelőtt megéri az emberiség legalább a következő ötszáz évet. Zavargások és választások Indiai útvesztők Utcai harcok, merénylethullám, a vallási-nemzetiségi összetűzések kiújulása — olvashattuk az elmúlt napokban, . hetekben az Indiából érkező jelentésekben. Más híradások viszont széleskörű politikai kombinációk megszaporodásáról számolnak be. Korai voksolás? Az összkép valóban így teljes: a hatalmas, szubkon- tinensnyi méretű dél-ázsiai ország mindennapjait, sajnos egyre inkább meghatározza a számos szövetségi államban, különösen a határ- területeken uralkodó feszült, ség. A parázsló, vagy éppen nyílt lánggal lobogó tűzfészkek súlyos gondot okoznak Indira Gandhi kormányzatának. A miniszterelnök asz- szony ráadásul rövidesen el kell, hogy döntse: mikorra írja ki az általános választásokat, amelyek jónéhány megfigyelő szerint pártja, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) visszaszorulását hozhatják. A voksolásra törvény szerint legkésőbb jövő év januárjáig kell sort keríteni, ám hónapok óta erősödik a találgatás arról, mennyiben áll érdekében a kormányfőnek a szavazás előbbre hozatala. Ilyen indok lehet Gandhi asszony kabinetjének több gazdasági sikere, például a tavalyi igen jó mezőgazda- sági eredmények, vagy az, hogy az energiaköltségek emelkedésének lefékezésével nem kellett teljesen igénybe venniük a Nemzetközi Valuta Alaptól eredetileg kért, öt milliárd dollár feletti mammutkölcsönt. Az idő előtti voksolásra csábító tényező lehet az ellenzék megosztottsága is. Az, hogy országos szinten mind ez ideig nem tudtak meggyőző alternatívát kidolgozni a tömegek maguk mellé állítására. Igaz, jelentkeztek törek- -vések tevékenységük összefogására, de az eddig létrejött két, viszonylag laza csoport egyelőre nem tűnik iga. zi ellenfélnek. Szeparatista veszélyek Akad ugyanakkor számos olyan érv. amely a voksolás határidejének kitolására késztetheti az új-delhi vezetést. Ilyén mindenekelőtt a központi kormányzással szembenálló, sőt azzal egyre veszélyesebb mértékben szembe is szálló politikai erők fellépése. A 700 millió népesség súlyával, az összefonódó gazdasági, társadalmi. vallási és osztályellentétekkel küzdő Indiában mindig is alapvető kérdés volt a szeparatista tendenciák leküzdése. Az elmúlt esztendőkben azonban épp azt figyelhetjük meg, hogy csökkent az ország egységét történelmileg jelképező Nemzeti Kongresszus befolyása, s előretörtek a helyi, nacionalista pártok. A május végén rendezett pótválasztáson például — a tavaly már megkezdődött tendenciát folytatva — ismét az ellenzéki csoportok szerepeltek jobban, s az NKP (I) és 24 megújított mandátumból csupán kilencet tudott megszerezni. Gandhi asszony pártja még egyes északríndiai, hindu többségű államokban is visz. szaesett. Ez önmagában még csak helyi koalíciós kormányok létrejöttéhez, vagy végső soron a szövetségi államok jogainak régóta sürgetett reformjában vezethet. Sokkal veszélyesebb tény azonban, hogy az ország Szeparatista szikhek tüntetnek a kormány ellen Űj-Delhiben több körzetében eluralkodott az erőszak, magasra csaptak az indulatok, nemegyszer ki- kényszerítvén a hadsereg bevetését is. A legutóbbi válság a hindu és muzulmán hívők véres összecsapásai nyomán alakult ki a nyolc milliós Bombayban és környékén. Sok ezer otthontalanná vált ember, leégett házak és üzemek, több mint kétszáz halálos áldozat, mintegy 600 sebesült és több ezer letartóztatott — ez a vallási zavargások mostani szomorú mérlege. Gandhi asszony maga is kénytelen volt a helyszínre utazni az indulatok lecsillapítására, néhány nap múlva pedig fia, Radzsiv kényszerült követni a példáját. A katonaságnak sikerült elfojtania az összecsapásokat, de a létrejött nyugalom meglehetősen törékeny. Tűzoltó-politika Csakúgy, mint az északkeleti Asszánban, vagy a Pakisztánnal határos Kasmírban uralkodó helyzet: az előbbi tagállamban a Bang- ladesből áttelepültek ü'gye robbantott ki terrorhadjáratot, az utóbbi pedig hagyo- mányos ütközőpont a két ország között, évtizedek óta problémát okozva Űj-Delhi- nek. Jelenleg kilátástalannak tűnik a pandzsábi krízis is: az autonómiájuk kiterjesztését követelő radikális szikh csoportok itt egyre veszélyesebb kihívást intéznek Gandhi asszony ellen, aki kompromisszumos ajánlataival eddig nem tudott megnyugvást elérni. Pandzsábban ma már mindennaposak a bombarobbantások, a merényletek, a tüntetések, sőt a legfrissebb fejlemények a szabotázsakciók kiterjesztését jelzik. Az Akaii Dal nevű szikh nacionalista párt ugyanis bejelentette, hogy hívei meg fogják zavarni- a szövetségi államból kiinduló élelmiszerszállításokat, a víz. és energiaszolgáltatást, tehát — saját megfogalmazásukban — egyfajta kiterjedt „polgári elégedetlensé- gi mozgalmat” indítanak be. Nem irigylésre méltó tehát Indira Gandhi helyzete.' A fel-fellobbanó válsággócok állandó tűzoltó-politikára kényszerítik, s ugyanakkor bőséges muníciót szolgáltatnak az ellenzék támadásaihoz. Az elkövetkező hónapokban derül ki, hogy az in. diai kormányfő az országos választások előbbre hozatalával, vagy épp későbbre halasztásukkal reagál-e a belpolitikai feszültség fokozódására. Szegő gábor Összeállította: Majnár József LIDICE ÉL Az 1942. június 10-én kiadott hivatalos jelentésből: „ . . . mivel Lidice község lakossága segítséget nyújtott Heydrich SS-Ober- gruppenführer gyilkosainak, s ezzel a legdurvább módon megsértette érvényes törvényeinket, a felnőtt férfiakat agyonlőttük, a nőket koncentrációs táborba szállítottuk, s a gyerekeket megfelelő nevelésbe adtuk... a község házait földdel egyenlővé tettük, nevét kitöröltük a térképből!” Lidice község felégetése Csehszlovákia fasiszta megszállóinak egyik legszörnyűbb rémtette volt. E tragikus esemény 1942. június 10-én játszódott le. s követte több más cseh és szlovák falu elpusztítása. Ez is a fasiszta Németországnak ahhoz a tervéhez tartozott, amely- lyel a cseh kérdést falvainak kiirtásával, a cseh nép deportálásával vagy elnémete- sítésével akarták megoldani. Az ürügyet hozzá egyrészt a kommunisták, a hazafiak ellenállási tevékenysége szolgáltatta, másrészt a cseh nép esküdt ellensége, Reinhard Heydrich birodalmi helytartó ellen 1942. május 27-én végrehajtott merénylet. A feljegyzések világosan beszélnek. A merényletet követő hatodik napon már megkezdődött a Lidice elleni rémtett előjátéka. Frank Gruppenführer telefonon közölte a német rendőrség és biztonsági szolgálat parancsnokával, Horst Bőhmmel, hogy Lidice községet illetően a következő eljárásra van szükség: 1. Minden férfit agyon kell lőni. 2. Minden nőt koncentrációs táborba kell küldeni. 3. A gyerekeket össze kell terelni, s aki közülük érdemesnek látszik elnémetesítésre, azt német családhoz kell kiadni nevelésre. 4. A községet fel kell égetni, s földdel egyenlővé kell tenni. Még el sem ült a kivégző század lövéseinek hangja, amivel 173 lidicei férfi életét oltották kli, 195 nőtt a gyerekekkel együtt a közeli Kladno gimnázium épületébe hurcolták. Két napi fogva- tartás után a gyerekeket a fasiszták elszakították anyjuktól, s valamennyi nőtRa- vensbrückbe szállították. Itt végigélték a náci koncentrációs táborok minden szörnyűségét és sokan közülük belepusztultak a szenvedésekbe. Legszigorúbb sorsuk a lidicei gyerekeknek volt. Két hosszú napon és éjszakán át egyre csak azt kérdezgették kétségbeesetten: „Miért?” Mi szüksége van a Gestapó- nak szemük, hajuk színére és fej formájukra? Miért sorolják be őket ábécés sorrendbe? Miért kell elválni anyukájuktól,. s mi történt apukájukkal? És hová viszik őket? Mennyi hiábavaló kérdés előzte meg a gyerekek elhurcolását Lodzba és Chelm- be, ahol új nevet kaptak, s ahol nem voltak sem játékok, sem babák, sem az otthon illatát árasztó virágos mezők. Csak néhány, rokonoknak küldött levél maradt fenn utánuk. Annyira remélték, hogy hazatérhetnek. Fiatal életüket mégis Öleimben végezték, ahol több mint ezer gyermeket, férfit és nőt pusztítottak el a gázkamrában naponta. Csupán kilenc lidicei gyereket tartott a lodzi fajvédő és áttelepítési hivatal az úgynevezett faji jelek alapján el néme tesí tés re. megfelelőnek. Német családoknak adták vagy adták el őket. A háború után a csehszlovák hivatalos közegeknek sikerült mind a kilenc gyereket megtalálniuk és visszahozniuk Lidicébe. E szerencsésék között van Marie Dolezalová-Supiková is, aki ma a lidicei Városi Nemzeti Bizottság (Tanács) titkára. Tevékenysége, munkája élő tanútétele annak, hogy Lidice él és élni fog. ö maga így beszél erről: „Ha a második világháború alatt Lidice a fasizmus elleni harc szimbóluma lett, á mai Lidice az életnek a halál felett aratott győzelmét hirdeti. Igen. új Lidicénk van. Újjáépítését 1947-ben kezdték meg, az állami és pártszervek gondoskodásával. Ma már 495 lakosa van, s köztük 71 nő még mindig emlékszik az egykori tragikus eseményekre.” Találkozhatunk velük a községben bárhol. Végzik a dolgukat, bevásárolni, szórakozni járnak. S a fiatal anyák a gyermekkocsi fölé hajolva arról ábrándoznak, milyen is lesz jövőjük. Lidice községben 150 családi ház áll, ezeket az egész országból, sőt, külföldről érkezett brigádmunkások építették fel a háború utáni első években. A községben asz- faltutak vezetnek a zöldnövények és virágok között, van kultúrotthona és több korszerű üzlete. A pusztulásra szánt Lidice szépen rendezett kertek, tiszta utcák és utak községe lett, s lakosainak egyetlen óhaja, hogy békében élhessenek. Monika Kemmlerová A lidicei közös sírhoz sokan vándorolnak el az egész világból, hogy itt tisztelettel adózzanak a fasizmus áldozatainak emléke előtt
