Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. JÚNIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAP 5 Az optimista szabó és a pesszimista tévészerelő A fodrászok „nem nyilatkoznak” A jászapáti szolgáltatóházban Körzetben a közösségért O Megkönnyíteni az átjelentkezést A hatvanas évek végén kezdődtek meg a szolgáltató- házak építései azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a kisebb településeken élők mindent egy helyen megtaláljanak, ami az úgynevezett közvetlen lakossági szolgáltatások körébe tartozik. Szolnok, megyében ha nem is legelsőként, de mindenképpen az elsők között épült fel a jászapáti szolgáltatóház 1967-ben. Az eltelt évek során több „gazda” váltogatta egymást, jelenleg a megyei Minőségi Ruhaipari Szövetkezet rendeltszabósága, a megyei fodrász szövetkezet üzlete és a helyi Vas- és Zománcipari Szövetkezet rádiótévé szervize tölti meg a szolgáltatóházat. — Egy időben úgy látszott, hogy kimegyünk a divatból, néhány esztendeje azonban ismét divatosak lettünk — mondja Kiss Ferenc, a szabóság vezetője. Derűlátását tényekkel igazolja. — Több középiskola is van a községben, ezért a ballagások előtt felhalmozódik a munkánk, hiszen aki igazán maradandó öltönyben akar ballagni, méretre készítteti el. A vállalási határidőnk olyankor általában egy hónap, máskor két-három hét. De mint azt annak idején apámtól tanultam, aki szintén férfi szabó volt: ha a kuncsaft egy hét alatt akar hozzájutni a ruhájához, nehogy nemet mondjunk neki. hanem csináljuk meg a kérése szerint. Legközelebb már megelégszik a háromhetes határidővel is. — Csak öltönyöket varrnak? — Nem. de az a fő profilunk. Vállalunk női kosztümöt és szóló zakót, nadrágot is. Tavaly egymillió forint volt a teljesítésünk, az idén valószínűleg több lesz, legalábbis az első félév eredményeiből erre lehet következtetni. A szabóknak tehát nincs okuk panaszra, folyamatosan akad munkájuk. A szolgáltatóház rádió-tévé szervizének vezetője, Bárdos Sándor viszont kesereg: — Túlságosan sokan vagyunk rádió-tévéműszerészek Jászapáti lélekszámúhoz képest. A mi kéttagú brigádunk mellett két gelkás szerelő is dolgozik a községben. Sajnos, alig van megrendelésünk, és mert teljesítménybérben dolgozunk, a pénztárcánk nagyon megsínyli a munka hiányát. Előfordul, hogy havonta háromezer forintot keresünk. És több mint húsz éve vagyok a szakmában ... A szerviz zsúfolásig telve tévé- és rádiókészülékekkel, magától adódik a kérdés: — Ez csak látszat? Bárdos Sándor dühösen legyint. — Van itt olyan rádió is, amit tíz éve hozott be a tulajdonosa javításra, aztán elfelejtette hazavinni. Mi pedig mint valami lomtár, hűségesen őrizgetjük az elaggott készülékeket. Havonta, nagyon jó esetben, 180—200 javításunk van. Ennek a többszörösét is kényelmesen elvégezhetnénk. Megkaptuk a Ramovill garanciális javítási feladatait, de nem sokat segített rajtunk. Egy hónapban legfeljebb harminc-negyven garanciális javítást bíznak ránk. Egyébbel is próbálkozunk, például kimegyünk a kedves megrendelő lakására, ha bejelenti a hibát. Azon kívül jómagam hetenként kétszer átjárok Jászki sérre, ahol az ottani vasbolt begyűjti a megrendeléseket, én pedig körbejárom az ügyfeleket. A jászapáti szolgáltatóházban a legnagyobb terület gazdája a megyei fodrász szövetkezet: egy férfi, egy női fodrászműhely és egy kozmetikus várja a szépítkezni vágyókat. Természetesen szerettünk volna néhány, feltevéseink szerint nem titkos adatot — vendégforgalom, szakemberellátottság — megtudni. de Cserepes Jánosné üzletvezetőhelyettes „nem nyilatkozhatott”. — A szövetkezet elnöke megtiltotta, hogy bármit is nyilatkozzunk a sajtónak. Ha ez valóban így van, a tiltás felülvizsgálatra szorul. Ha pedig az elnöki tiltás csak az üzletvezetőhelyettes képzeletében létezik, szintén hiba. Ugyanis a jászapáti szolgáltatóházról megismert felemás tények a fodrászok „nyilatkozatával” állhatták volna igazán a talpukra. Szolnok étteremből hozzuk... Napközben az Y-ház mögötti játszótéren játszunk... ha esik az eső, behúzódunk a szobánkba és olvasunk vagy társasjátékkal töltjük az időt... Ne tanuljunk Zsálkai József, az abádsza- lóki általános iskola hetedikes tanulója. Jóska nem abádszalóki születésű, nevelőszülőknél lakik. — Már hatodik éve minden nyáron elmegyek az állami gondozott gyerekek áb- rahámhegyi táborába. Szeretek ott lenni, nemcsak azért, mert szép a Balaton, meg fürödni lehet... hanem mert sokat kirándulunk, utazunk hajóval. Az egészben az a legjobb, hogy sátorban lakunk. Jóskának itthon is megvan a szünidei programja, amikor jó az idő, gyakran látni az abádszalóki strandon a bátyjával. Fehérgyarmaton élő nagymamáját is minden nyáron meglátogatja. — Mindig várom. hogy mikor utazunk már. Más az a falu, mint Abádszalók... ott rokonaim is vannak, ott lakik az édesanyám testvére. Jóska minden tanév vége felé nagyon várja már a szünidőit. Az utolsó hetek az iskolában már vontatottak, nehezen múlnak, hisz minden gyerek azt a pillanatot lesi, mikor lehet a tankönyvet betenni a sarokba. Ahonnan aztán sokan elő sem veszik szeptemberig. Mint Jóska bölcsen megfogalmazta : — Nem azért van a szünidő, hogy tanuljunk. Amikor azokról a vágyakról álmokról kérdeztem a gyerekeket, amit még várnak a vakációtól, de eddig nem teljesült, Körmendi Ildikó azt felelte, hogy jó lenne külföldre menni, Zsákai Jóska a Dolly Roll-lal találkozna szívesen, Kornélia pedig NDK helyett Jugoszláviába szeretett volna utazni. — Pé |r— — Miért iplentlce7.7ek át. a körzeti pártszervezetbe? Nem ismerek ott senkit? Engem minden, az egész életem ehhez a gyárhoz köt. Én itt mintdenkit ismerek. Itt lettem 1946-ban párttag, az itteni elvtársaimmal fogtam fegyvert a munkásha- talorp védelmében 1956-ban, itt lettem segédmunkásból szakmunkás, megbecsült ember. Elég megrázkódtatás az, hogy elértem a 60. évet és nyugdíjba megyek. Hiányozni fog a gyár... hát legalább ez a köldökzsinór' az itteni pártszervezethez való tartozás ne szakadjon meg — mondta keserűen az idős, járműjavítóbeli munkás. — Én jól érzem magam itt a többi idős ember között. Engem most már a lakóterület gondjai jobban Tény: az elmúlt években a lakóterületi-körzeti pártszervezetek helyéről, szerepéről egymástól merőben eltérő vélemények fogalmazódtak meg a párttagok között. Egyesek lebecsülik e kollektívák munkáját, és csak a párt belső életének szervezésében, a nyugdíjba kerülő párttagok összefogásában látják tevékenységük jelentőségét. Mások viszont azon igyekeznek, hogy e közösségek hatáskörét túlzottan ds kiterjesszék, hogy esetenként olyan feladatokkal is foglalkozzanak, amelyekre nem illetékesek. Mi hát az igazság? A Politikai Bizottság 1981. szeptember 1-i határozata egyértelműen leszögezi: a körzeti pártszervezeteknek a szervezeti szabályzatban előírt joguk és kötelességük azonos a más jellegű alapszervezetekével. Működési területükön a párt politikáját érvényesítsék. Az élet bizonyítja: a lakóterületi-körzeti pártszervezetek felelőssége a politika alakításában, elfogadtatásában és végrehajtásában egyre nagyobb. Miért? Társadalmunk fejlődésével. a szocialista demokrácia szélesedésével a lakosság egyre inkább igényli, hogy részt vegyen a társadalmi, politikai célkitűzések — köztük a szűkebb lakóterületi környezet — alakításában. A nemzetközi élet eseményei, a nehezebbé és bonyolultabbá vált gazdasági körülmények hatása befolyásolja a lakosság hangulatát, közérzetét- megszaporodtak a válaszra váró kérdései; megélénkült a lakóterületeken működő társadalmi szervek aktivitása, új szervezeti formák jöttek létre. Ezek ösz- szefogása, a kérdések meg— Ez igaz — mondták a XXI-es körzet párttagjai, amikor közülük néhányuk- kal szépen berendezett párthelyiségükben beszélgettünk — csakhogy, sajnos sokan egyszerűen már nem akarnak pártmunkát vállalni. Azt mondják, fáradtak ... — Tulajdonképpen én megértem őket — mondta Komlósi Lajosné gazdaságvezető. — Nem könnyű egy új közösségbe beilleszkedni és idősebb korban már nehezebben alkalmazkodik az ember. Kiss Sándor, a IX-es körzet pártvezetőségi tagja szerint: — Az a baj, hogy az üzemekben az alapszervezetek nem készítik fel arra a párttagokat, hogy ha nyugdíjba mennek, a körzeti pártszervezetekben bőven vár rájuk feladat. Szerintem az üzemi pártszervezeteknek ezzel többet kellene törődniük. — Van olyan párttagunk, aki 10 évvel ezelőtt valamiért megsértődött, a munkahelyén. Vélt vagy valódi volt érdekelnek, mint a gyáré, hiszen onnét elkerültem, és sorra nyugdíjba mennek a régi szaktársaim is. Itt még hasznomot is veszik, hisz egyre-másra kapom a feladatokat — magyarázta egy üzemi nyugdíjas. — Ugyan, körzeti párt- szervezet! Hallottam, hogy anekdotázgató összejövetelek a taggyűlések, hogy ott alig lehet érdemes pártmunkát végezni. Nézze. . azért mert nyugdíjba megyek, még nem érzem magam öregnek. Én még szeretnek valamit tenni, és úgy érdiem, a munkahelyi párt- szervezetben erre jobban van lehetőségem — magyarázta a fiatalos, vöröshajú asz- szony- aki egyetlen munkahelyen dolgozott 30 esztendeig. válaszolása fokozott követelményeket állít a pártszervezetek elé. Azután: az elmúlt évek során a lakosság jelentős része költözött új lakótelepekre, ahol a társadalmi életnek szükségszerűen nincsenek hagyományai, ahol még nem alakultak ki a lakóterületi politikai munka mószerei sem. A szabadidő növekedésével megnő a lehetőség a jobb, a tartalmasabb közösségi élet megteremtésére, új, öntevékeny lakossági kezdeményezések vannak kialakulóban, és ezt a politikai munka eszközeivel is segíteni kell. A már meglevő és. a jövőben létrejövő kistermelő és szolgáltató egységek — amennyiben nem rendelkeznek önálló pártszervezettel — dolgozói körében végzendő politikai munka a körzeti pártszervezetekre hárul. Szolnokon jelenleg 22 körzeti pártszervezet van, taglétszámuk körülbelül ezer- hétszáz. (Négyszáz olyan nyugdíjas él a megyeszékhelyen, aki most is a volt munkahelye pártszervezetéhez tartozik.) Előzetes felmérések szerint 1988-ra kétezerötszáz lesz a párttag nyugdíjasok száma a városban. Ez a kétezerötszáz kommunista — de az ezer- hétszáz is — nagy politikai erőt képvisel. Annál is inkább- mivel a többségük nem elesett ember: ha egészségi állapotuk nem is olyan, mint fiatalságuk teljében volt, korukhoz képest tudnak dolgozni. Ráadásul olyan poJüikai tapasztalattal, gyakorlattal — közülük, sokan nagy felkészültséggel — rendelkeznek, amelyet vétek kihasználatlanul hagyni. a sérelem? Nem tudjuk. Tény: átjelentkezett a mi alapszervezetünkbe, de feladatot nem vállal, sőt gyakorta a taggyűlésekre sem jön el, hiába keressük, hiába beszélgetünk vele — magyarázta dr. Sólyom Gábor, a XVIII-as körzet pártalap- szervezetének titkára. — fölkerestük a papírgyári pártbizottság vezetőit, felhívtuk a figyelmüket, arra, hogy az alapszervezeteikből hozzánk kerülő párttagoknak csak egy része tevékeny nálunk. Azt szeretnénk, hogy senki se vegye tragédiápak az átkerülést a körzetbe — magyarázta Ratkai Albert, az V_ös számú körzeti pártszervezet titkára. öt szolnoki körzeti párt- szervezet munkájáról beszélgettem az ott dolgozó pártvezetőségi tagokkal, párt- csoportbizalmiakkal és párttagokkal. Nagyon érdekesek voltak ezek a véleménycserék. Eredményekről, még több útkeresésről, jószándékú tenniakarásróí. megoldandó problémákról esett szó. Az egyértelműen kiderült: a szervezeti élettel sehol sincs különösebb gond. Kéthavonta megtartják a taggyűléseket, havonta a vezetőségi üléseket. Igyekeznek olyan témákkal foglalkozni, amelyek a lakóterületi élettel kapcsolatosak. Csak illusztrációként erre néhány taggyűlési napirend a XVIII-as sz. körzet idei programjából: >ÍElőterjesztés a várospolitikai feladatok végrehajtásáról alapszervezetünk területén, a városi pártbizottság lintézk kedési terve alapján. Az alapszervezet párttagságának, pártcsoportjainak — a lakókörzet állampolgárai között kifejtett — politikai aktivitásának helyzete, a további feladatok.” Az előbbi nyilatkozatok ellenére az is kiderült, hogy általában a kommunisták 50—60 százaléka végez állandó jellegű pártmunkát ezekben az alapszervezetekben. Mégis miért vélekednek úgy minden alapszervezetben, hogy sok a „visz- szahúzódó”? Azért, mert lényegesen többen lennének képesek még — egészségi állapotukhoz mérten — feladatot vállalni. Bár az is igaz, azt is figyelembe kellene jobban venni, hogy ki- nek-kinek hogyan alakulnak családi körülményei. Nem az előnyökért Takács Sándor, a IX-es sz. körzet alapszervezeti titkára szerint: — Ez összefügg a pártépüésben elkövetett hibákkal is. Ha valaki annakidején két lapáttal többet dobott föl a kocsira, már fölvettük a pártba. Sajnos több jiplyen nem támasztottak nagyobb követelménye^ két a leendő párttag iránt és nem győződtek meg arról, hogy valóban a lelke mélyén a magáénak vall- ja-e a párt politikáját. — Itt nem azért dolgozik valaki, hogy lássák milyen aktív és abból esetleg majd valami előnye származhat. A körzetben azért vállal pártfeladatot, mert valóban értelmileg, érzelmileg kötődik a párthoz — vélekedett Csősz János. Bármely pártkörzet tagjaival beszéltem, a vélemény egyöntetű volt: ahhoz, hogy egy kommunista a lakóterületi-körzeti párt- szervezetben föltalálja, jól érezze magát, emberségre van szükség. Megértésre, tapintatra, és sok-sok magyarázó szóra. Takács Sándor így szólt: — Mondja meg nekem valaki, miért nem hajtunk végre fontos határozatokat, amelyek éppen az emberséges bánásmódot hivatottak érvényesíteni ? Határozat van arra. hogy a nyugdíjba kerülőt, ha párttag, alapszervezete vezetőségének, pontosabban vagy a titkárnak, vagy egy vezetőségi tagnak át kell kísérni a körzeti pártszervezetbe és taggyűlésen bemutatni az elvtársaknak. Tudja milyen kevés munkahelyi pártszervezet vezetősége tesz ennek eleget? A többség maga hozza a kartonját és azt mondja: állítólag én ezután ide tartozom, az önök alapszervezetéhez. Ezt a bánásmódot érdemlik ezek az emberek ? (Folytatjuk.) Varga Viktória Következik : A politikai élet színterei. — Nekem a nyárról mindig a Balaton jut eszembe, — mondja Körmendi Ildikó, a szajoü általános iskola hatodik osztályos tanulója. — Édesapám az ÁFOR gépkocsivezetője, s már többször nyaraltunk, a vállalat Bala- ton-parti üdülőjében. A Balatonnál láttam először igazi hajót is. Ültem is rajta. Nagy hajó volt... a nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy ott ültünk a gépház mellet... Jártunk a Festetieh-kastélyban is... erre szívesen emlékszem vissza, mert nagyon tetszett... Különösen a bútorok érdekeltek. Amikor ott voltam, meg azóta is, ha eszembe jut, elgondolkozom rajta, milyen is lehetett az élet azok között a falak, bútorok között, milyenek lehettek, azok az emberek, akik ott Inkább otthon Kiss Kornélia, a szolnoki Mátyás király úti iskola negyedikes tanulója lakótelepen él. Elbeszéléséből megtudom. hogy a lakótelepi gyerekek vakációja sem olyan sanyarú, mint azt sokan elképzelik. Aki jól megszervezi a nyarat, annak gyorsan, gazdagon telik el. Kölnéiia júliusban Bükkszékre utazik, népművészeti táborban tölt egy hetet. — Még sose voltam ilyen táborban — meséli várakozással. Nem tudom, milyen lehet... de jó lenne, ha sokat kirándulnánk, őrsöt alakíthatnánk, őrsi búvóhelyet keresnénk... a tanító nénink azt mondta, hogy népszokásokat, népi játékokat is eljátszunk, meg tanulunk majd... laktak..., s milyen lenne, ha én is ott élnék... Tavaly nyáron Ildikóék utcájában „nyári őrsöt” alakítottak az iskolás gyerekek. A Dzslngisz kán őrs — ez lett a neve — tagjai az egyik ház udvarán kunyhót is építettek, az lett a főhadiszállásuk. Együtt olvastak, játszottak. — Tavaly például elját- szottuk a Csillagok háborúját. — meséli Ildikó. — Kimentünk az erdőbe, s mindenki kapott egy szerepet. Én voltam a királynő..'. „Leszálltunk az űrhajóval és felfedező útra indultunk.. ezzel a mondattal kezdtük a történetet. De egyáltalán nem úgy alakult a meséje, ahogy a filmben volt, hanem a saját fantáziánk szerint. .. iA Kiss család az NDK-ba kirándul az idén. Kornélia még nem tudja, hol lesz a szállásuk, de ő kempingben, sátorban szeretne lakni”. A ' sátor azért jobb, mint a szálloda vagy a turistaház, mert a szabadban van” — mondja Kornélia. Nyári napköziben még nem volt, nem is vágyik. — Pedig nem olyan rossz a napközi, és sok gyerek szeret ott lenni, de én... inkább otthon maradok a húgommal. .. Otthon mindig a kedvünkre való játékot játsz- szuk, és gyakran elmegyünk a megyei művelődési központba filmvetítésre, játékokra, előadásokra... Amikor anyuk,ám elmegy reggél otthonról, elkészíti a reggelit, az ebédet meg a — bendó — „Június volt, s ujjongtunk...” Diákok beszélnek f szünidei örömeikről .. .nincs tovább, jMost gyertek szabad mellű örömök”. Vajon olyan boldog-e az újjongás, s olyan szabad mellűek a nyári vakáció örömei, mint azt Ady Endre hirdeti versében? Mit várnak és mit ka-pnak a gyerekek a szünidőtől? Én voltam a királynő logok és kötelességek egylormák Tapasztalatok öt alapszervezetböl
