Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
1984. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAP 3 Bővítik és {korszerűsítik a jászkiséri Lenin Termelőszövetkezet téglagyárát. Húszmillió forintos Intel felhasználásával jövő év közepéig gépi kiszolgálásra térnek |át a téglagyárban. Ennek előfeltételeként az idén négy kamrával bővítették a kemencét, valamint 4 ezer négyzetméter alapterületű fedett színnel gyarapodik a szárító terület. Épül még — a gyártási idő meghosszabbítása érdekében — egy műszárító, amely a kemence hulladékhőjét hasznosítva, plusz energiát (nem igényelve működik majd Tyúklépésnyire a megyehatároktól Tiszasasnak is van „Rózsadombja” Kga,é“ Kanadai - magyar vállalkozás Tiszafüreden Két hónapon belül — ’86-ban már termel az új üzem Tiszasas szélén nádfedeles hodály nyújtózkodik: körülötte egymáshoz bújva jámbor gyapjasok delelnek. A tengernyi állatra napszítta arcú juhász vigyáz, akinek egy fekeite és egy fehér puli figyeli hűséges szemekkel a mozdulatait. — Szabó Lászlónak hívnak, és az ötvenedik nyarat érem meg — kezdi a bemutatkozást. — Az ikertestvéremmel, meg a fiával hármasban őrizzük a kilencszázötven állatot. Most a csépai Tisza- menti Termelőszövetkezet alkalmaz bennünket, bár én amióta az eszem tudom, mindig ezt csináltam. Noha épült ide, a falu szélére egy kis ház is. meg afféle menedékhely is. azért a legédesebbet ma is a .csillagos ég alatt, a fűre terített subán pihenek. — És a birkák? — Azért félig nyitva a szemem, hát még a két pulié! Tapasztalhatta, jobban jeleznek mint a riasztócsengő. Hármasban a határban — Hogyan élnek itt hármasban, a határban? — A magunk urai vagyunk. igaz. a szolgálat végtelen. mivel se vasárnap, se ünnepnap. Hallgatjuk a rádiót, újságot meg néha egy nyalábbal hoz a gyerek a postáról, legújabban pedig azon morfondírozunk. jó lenne egy televízió is. Ebédet a téesz konyhájáról kapunk, és úgy delelünk, akár a bíbic. Hol itt. hol ott a pusztában, amerre a nyáj vonul. — Család ? — Egyedül élek, eddig valahogy elhanyagoltam a házasságot. Szegény jó anyám figyelmeztetett is: iparkodj, fiam. a nősüléssel, mert magadra maradsz! ígv sikerült eddig az életem, igaz, jól megvagyunk hármasban, hiszen eddig szóváltás se adódott közöttünk. — Mondják, a sasiak tehetős emberek. — Van benne valami: sok a szőlő, a gyümölcs, a földek se rosszak, meg jószággal is rengetegen bíbelődnek. Én se panaszkodom, nekem is összegyűlt eddig 160 ezer a takarékban. Persze a takarékban másnak. is van pénze. Mintegy 16 millió forintot raktak be a helyi fiókba az itt élők, ami nem kis summa. A gyarapodás meglátszik az épületeken is: különösen a Szabadság utca házai mutatósak. A környéket tréfásan csak ^Rózsadombnak” hívják. Az ízléses, szép házak elé az utcafrontra gyümölcsfákat ültettek, a porták előtt pedig műút fénylik. Igaz. mindez családonként négyezer forintba került, dehát ahogyan az ötvenhét éves. rokkant- nyugdíjas Szalai László mondta: száműzték a port és a sarat. A Szalai házaspár sorsa tipikusan aprófalvas sors. — Láthatja, szép házat építettünk ide. tíz éve; benne van az életünk munkája, értelme. Sajnos, idős korunkra, magunkra maradtunk: az egyik fiam Szajolban. a másik. Dombóvárott alapított családot, úgy hogy üresek a szobák. Mi egyelőre itt maradunk: a feleségem még dolgozik, én meg a kertet gondozom. Idősödő helybeliek Bizony, bizony fogas kérdést feszeget Laci bácsi, mivei a községben már most is 580 nyugdíjas férfi és nő lakik. A tanácsi kirendeltségen Gugolya Andrásné megerősíts a látottakat. — Sajnos, az összlakossághoz viszonyítva nagyon sok az idős ember, öregedik, korosodik a falu népessége. Van egy főállású és két tisztelet- diíjas, házi szociális beteggondozónk, és az ebédet is sok helyre kivisszük. Egyelőre a rászorulóikat, a teljesen egyedülállókat még el tudjuk látni, de fel kell készülnünk arra. hogy a gondozásra várók száma nőni fog. A tanácsházhoz jó kőhají- tásnyira található az általános iskola, ahol ebben a tanévben százötvennégy diák koptatja a padokat. Dénes Lászlóné igazgató szerint a lélekszámcsökkenés a tanuló- csoportok létszámán is meglátszik. — Tizenhat, húsz gyerek jár egy-©gy osztályba és sokéves tapasztalatok mondatják velem, hogy nálunk is akadnak tehetséges, ügyes fiatalok. Erre csak egy példa: a hajdani tanítványaink között ma már nem is egy orvos, mérnök, gyógyszerész, egyetemi tanár akad. Más dolog, hogy sajnos ezeket az embereket a falu nem bírta megtartani, így legfeljebb arra lehetünk büszkék, hogy a legtehetségesebb gyerekeink állják a versenyt a városi iskolásokkal. Annak is örülünk, hogy az idén végzett tizennyolc nyolcadikosunk kivétel nélkül továbbtanul. Ki Kunszentmártonban, ki a megyén kívül, mert Kiskunfélegyháza és Kecskemét iskolái is nagyon vonzóak. Rónai Istvánnét, magyar- történelem szakos tanárnőt többek között az egyik kivételként tartják számon, mivel egykoron idejárt az általános iskolába, majd a diplomája megszerzése után visz- szatért az alma materba tanítani. — Miért? Mert a szüleim közelében akartunk maradni. Itt dolgozik a férjem is, így megtaláltuk a helyünket a faluban. Igaz, a mi gyerekeink már Pesten és Kecskeméten tanulnak, és valószínű, hogy az életük nem kanyarodik vissza Tiszasasra. — Sok-sok évet töltött már ebben a faluban. Mivel magyarázza az elvándorlás, a csökkenés okait? — A társközségekben élők sokszor úgy érzik, perifériára szorultak. A téesz is csak üzemegységgel van jelen, a tanács meg csak kirendeltséggel. De mindez véleményem szerint csak részigazság mert csökken a községeik lakóinak száma is. Valószínű azért, mert városokban másképpen élhet az ember. Köves az utca, nagyobb a lakások komfortfokozata, több a munkahely. a fiataloknak gazdagabbak a szórakozási lehetőségei, és az üzletek árukínálata sem azonos egy falusi boltéval. — Mégis itt maradt. — Egyszerű a válasz: rám i,tt van szükség, itt kellek. Azután felénk még olyan divat járja, hogy az utcán mindenki köszön a másiknak. Ez is jó dolog. Nagyobb a csend, tisztáíbb a levegő, csendeseDb az élet. Bár ilyenkor a bizonyítványosztás táján az utóbbi állítás nem illik egyetlen tantestületre sem — nevet. A falunak még van egy olyan nevezetessége, amelyről mindenképpen szólni kelL Csató Lajos Petőfi utcai portája udvarán akikora rádióantenna csiklandozza az alacsonyan vitorlázó felhők alját, hogy jónéhány falusi templomtorony elbújható na az árnyéka mögött. Antenna a veranda előtt — Nem régen készítette a fiam, aki Kecskeméten él. Ennek a rendszernek a segítségévei CB-rádión keresztül beszélhetek vele minden este. Miről? Mit főzött az asszony, hogy megy a sorunk, miképpen telt el a nap, szóval köznapi dolgokról. — Ezen kívül mondják, Lajos bácsi messzeföldön híres szőlősgazda. Elárulná a jó bor titkát? — Ha van olyan, én állítom. mindennek az alapja, a tiszte hordó. Hajdanában, nagyapám korában errefelé még két-három veder borral mosták ki a hordókat, mert a régi öregek úgy tartották, hogy a dongákat belülről víz nem érintheti. Hogy ez mit módosult, meggyőződhet az ellenkezőjéről, ha néhány étteremben tiszta bort kér. Jó néhány dolgot papírra lehetne még róni erről a dologszerető, barátságos településről. Azt. hogy szorgos emberei a Tiszamenti Termelőszövetkezet segítségével évente 18—20 millió forintot kapnak a szerződött sertésekért. (Igaz, elpanaszolták, a feltételek egyre szigorúbbak, ráadásul sokszor csúsznak a szállítások.) Szintén idekívánkozik, hogy ebbe a parányi faluba hetente 111 Nőik Lapja, 170 Szabad Föld. naponta 123 Népszabadság és 224 megyei úiság is jár. Igazolva: az itt élők a sok munkán kívül azért kíváncsiak a szűkebb és a tágabb haza friss eseményeire, eredményeire. Akkor is ha valahol a végeken laknak. vagv ahogyan, többen fogalmazták: mindentől távol, de tyúklépésnyire közel három megye: Bács-Kiskun, Csongrád és Szolnok határától. D. Szabó Miklós Tavaly előtt, az esztendő közepén — budapesti munkaerőgondjainak enyhítése érdekében — kezdett tiszafüredi kapcsolatainak kiépítéséhez a Kőbányai Gyógy- szerárugyár, és — mert a megye és az akkori nagyközség vezetőivel igen jó együttműködést sikerült kialakítani — már 1982 októberében dolgozni kezdett a vállalat kiszerelő üzeme egy a tanácstól bérelt épületben. A következő évben a gyógyszer- gyár bővítette az üzemet, így ma már száznál többen dolgoznak itt — korábban elhelyezkedni (fsak nehezen tudó füredi asszonynak és lánynak ad munkát a gyógyító tabletták csomagolása. A településnek és a gyárnak egyaránt hasznos kapcsolatok a közeljövőben tovább fejlődhetnek: a gyár tervezi egy, a gyógyszerek kapszuláit készítő üzem építtetését a városoban. A tervekről Kolgyári Attila, a vállalat beruházási főosztályvezetője tájékoztatta lapunkat. Fele importot pótol — A Szolnok megyei városban és környékén fellelhető szabad munkaerő érthetővé teszi, miért éppen Tiszafüredet választották az új üzem („otthonául”. De hogyan született a beruházás gondolata, miért kezdene kapszulák készítésével foglalkozni vállalatuk? — A döntés előkészítésének első pillanataitól látszott, hogy érdemes tevékenységi körünket ebben az irányban bővíteni. A hazai gyógyszeripar az összes itthon felhasznált kapszulát importálja, évente több millió dollárt költenek gyáraink a termék megvételére. Ráadásul nemcsak az impo t kiváltására kínálkozik lehetőség: a kapszula a nyugati piacokon igen jól értékesíthető termék, kemény valutáért adható el. Az előnyök tehát kecsegtetőek voltak, „Madárlátta „Ha nekem egymillió forintom volna — fakadt ki az egyik ismerősöm — mennék a vállalattól, és kivenném a víztorony-presszót. (Rendbe hoznám*, csodájára járna Jászberény. Nem értem, miért hagyják így, ki-' használatlanul évek óta”. Hasonlóan vélekednek mások is, az idősebbek pedig még sóhajtva idézik a sziget hajdani hangulatát. Kiss János három évtizedet töltött a vendéglátó szakmáiban, nyugdíjasként) is buzog benne a lelkesedés, mikor a víztorony-presszó szóba jön. — Van benne fantázia, jó helyen fekszik, szolid zenével, elegáns italokkal süteményekkel. oda lehetne csalogatni a vendégeket, lent egy kerthelyiség az idősebbeknek, akik nem akarnak lépcsőt mászni..., csak az induló pénzt letenné valaki — csettint az ujjával. Mások is álmokat szőnek valamilyen ideális szórakozóhelyről, amely tartja a Színvonalat, a kiszolgálás (kifogástalan, mindenki jólöltözött, a felszolgálók udvariasak, a vendégek türelmesek, a forgalom nagyszerű. a környezet felemelő. Milyen könnyű és milyen jó utat engedni a fantáziáinak — a rideg valósággal szemben. Mert a valóság az. hoev hét éve hiába keresnek gazdát a torony-presszónak. A városi tanács felajánlotta az Eevesült Jászsági Áfész- nek. a Jász-Nagykun és az Alföldi Vendéglátó Vállalatnak, maid felkeresték a Heves. Békés, Nógrád megyei vendéglátó vállalatokat is. csakhát — amikor ajánlatokat kértünk — az is hamar kiderült, hogy nem elég a Magyarországon eddig nem alkalmazott termék gyártásának licencét, a termelési tapasztalatokat megvenni. A szükséges gépek igen drágák. és csak külföldön kaphatók. Célravezetőbbnek látszott 51 százalékos magyar és 49 százalékos kanadai tőkerészesedéssel közös vállalatot alapítani a Capsule Technology céggel. (Ennek a vállalatnak az ajánlatait tartottuk a legkedvezőbbnek.) Előny az előkészítésben — Milyen előnyöket kínál a közös vállalat? — A 380—400 millió forintos beruházás megvalósításához szükséges külföldi valuta döntő többségét a kanadai fél adja: ez igen jó érv a Magyar Nemzeti Bankkal folytatott hiteltárgyalásokon. De nemcsak pénzügyi előnyök vannak. A szakmában ismert legfejlettebb technológiát honosítjuk meg úgy, hogy a műszaki fejlesztés legújabb eredményeinek a közös vállalat üzemében történő bevezetésére is kötelezi magát a kanadai társ. A tervezett üzem termelésének fele elég lesz a hazai gyógyszeripar igényeinek kielégítésére, a n ásik felének tőkés piacon való elhelyezését a Capsule Technology garantálja, tehát biztos az export. — Hol tartanak a közös vállalat megalapításáról kezdett tárgyalások, megkezdődött-e már a beruházás előkészítése? — A közös vállalat megalapításáról a Pénzügyminisztérium hozzájárulása alapján folytatott tárgyalásokat a Capsule Technologyval, befejeztük, készek a szerződéstervezetek. Ezek birtokában tárgyalunk a magyar bankszervekkel a A Hungar Hotels képviselői többször jártak a presszó ügyében Jászberényben, Tár. gyalások, kalkulációk, feltételek, majd visszakozás. A presszó minden évben napirenden volt, a tanács új ven- dégíátó egységeket keresett meg, egy sörgyár sörbárt tervezett a galériára, egy tsz borozóterve miatt számít. gatott. Az Egyesült Jászsági Áfész elnöke, Nánási Károly szerint, a torony-presszó fekvése szerencsétlen, a vendégek elkerülik, magasan is van, körülményes a kiszolgálás, a sziget se vonzó. Azután elmondja, hogy az áfésznek az ötödik és a hatodik ötéves tervben annyi beruházása volt, hogy a következő tervidőszakban sem gondolhat fejlesztésre. Nagy Imréné a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat kirendeltség-vezetője többször is vizsgálta a presszó üzemeltetésének lehetőségeit. — Biztos, hogy kedvelt hely lenne, Berénynek különben is szüksége van egy kerthelyiségre. Az üzlet fenntartaná magát.'de a kialakítás költségei nem térülnének meg. Egy üzletvezető azzal tér ki, hogy „van már a városban elég presszó, bár ha a sziget rendbe jönne...”, és nyitva hagyva a kérdést. A herényieknek mindenesetre hiánvzik. tanácstagi beszámolókon. tanácsülésen, munkahelyi fórumokon élesztge- ügyet. Miért van ott az a gallérnak tűnő építmény a víztorony kinyújtott testén? Száz. harminc négyzetméter preszfelveendő hitel részleteiről, és természetesen dolgozunk a vállalat formális megalakulásához nélkülözhetetlen dokumentumok elkészítésén. Előrehaladott stádiumban vannak a beruházáshoz legközvetlenebbül kapcsolódó munkálatok: már a kivitelezési tervek jelentős része (is elkészült, kiválasztottuk az építési kivitelezőt (a Szolnok megyei Tanács Építőipari Vállalatát) és előzetesen egyeztettük vele a megoldandó feladatokat. Hangsúlyozom, a közös vállalat még nem alakult meg, a beruházás élökészítésével azonban nem várhattunk, minden szükséges dokumentum körülbelül két hónapon belül esedékes aláírásáig. A tiszafüredi üzem építési munkálatait ugyanis a jövő év júniusának végére (a határidő tartására a Szotév-től határozott ígéretet kaptunk, ezért is döntöttünk mellette), a technológia szerelését pedig ’85. október 30-ig szeretnénk befejezni. Munka száz asszonynak — Ha a mostani tervek válnak valóra. mikor kezdődik meg Szolnok megye északi csücskében a gyógyszerkapszulák készítése? Hány embernek adhat munkát az új üzem? — A tervek szerint a néhány hónapos próbaüzem után 1986. január elsején kezdődne meg a termelés a közös vállalat, a Richtercaps Korlátolt Felelősségű Társaság a (Kőbányai Gyógyszer- árugyár külföldön inkább Richter Gedeon Rt. néven ismert) tiszafüredi gyárában. Az üzemben körülbelül 100 dolgozót foglalkoztatnánk folyamatos munkarendben. szórész, fölötte 9 méter magasan ugyanakkora terasz, két feljáró és 140 négyzetméter a kiszolgálóhelyiségek számára. Az bizonyos, hogy a víztorony nem a presszó miatt épült, a város vízellátása volt a cél, kutakkal, vízműteleppel együtt. A Mélyépterv 1973-ban készítette el a terveket, a víztoronynál a presszó szükségességét statikai okokkal magyarázták a tervezők; mélyebben van a súlypont, nehezebb a billenős és nem oikoz jelentős többletköltséget sem. A vízműberuházás építése közben a költségek megduplázódtak, ’77 ben a víztorony átadásakor már gondolni sem lehetett a nehezéknek szánt presszó befejezésére. Ma burkolt út vezet a sziget túlsó végében lévő vízmű központi telepére. Mellette magasodik hatalmas gombaként a torony, a galéria panorámaablakait deszkaborítás helyettesíti. Rajta a madarak ezernyi lyukat vágtak, ők a presszó egyedüli látogatói. A Víz- és Csatornamű Vállalat irattárnak alkalmi raktárnak használja a többi helységet. Hét év alatt tehát semmi eredmény — rosszkor jöttek a gazdasági nehézségek — mi várható akkor a további évektől? Az a gallér hozzá-, nőtt a toronyhoz, de nemcsak a betonvasak kötik oda, hanem a herényiek szüntelenül ismétlődő kérdése is: mikor nyílik már meg a víztorony-presszó ? — lukácsi — V. Sz. J, Nehezéknek szánták ” presszó a víztoronyban