Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
1984. MÁJUS 12. Irodalom» művészet 9 Tóth Erzsébet: Tekintetedben a tekintetét Talán csak ezt akartad: ezt a két boldog, kimerült testet, ezt a gyönyörű játékot, édes terápiát Csak ezt a kölcsön-szobát, kölcsön-délutánt, gondolni sem akartál másra: az ősz első vagy a nyár utolsó esője esik, s hogy a világot ajándékba kaptad, ráadásul az elmúlt napra. Talán csak ezt, s azután ünnepélyesen eltüntetni a nyomokat, ahogy a ballagásra földíszített tábláról leíöilik a krétaport a lopott orgonák. Vagy éppen nyomokat akartál hagyni, világító hajszálaidat mindenütt, a hajában a nadrágján a mellén, ha akar, se tudjon letagadni. Talán szerettél volna egyetlen hajszállá válni, hogy maradhass még egy kicsit az ingén. De lehet, nincs más hátra kiválasztani a legócskább mondatot: KERÜLD EL AZ ILYEN ALAKOKAT és megfogadni. Vagy összeszedni maradék hajszálaidat és tragikus hirtelenséggel ragyogni egy októberi újsághírben — Talán csak azt akartad, hogy úgy keresse ő is szemében a szemedet, arcában az arcod, ahogy te keresed tekintetedben a tekintetét. — Most viszik Janikát! — szólt felém fordulva az egvik asszony, majd zsebkendőt vett elő, és megtörölte a szemeit. — Elgázolta egy autó. A gyerekeket gyorsan visszaparancsoltam az osztályba, s meg- döbbenten hallgattam, hogy történt a szerencsétlenség. Együtt jött a két gyerek az iskolába, egymás kezét fogva, mint máskor. Aztán Janika meglátott az úton eg” kicsi szamaras kocsit. — Erzsiké, megsimogatom a szamarat! — kiáltott örömmel, s máris szaladt. Az autó meg éppen akkor ért oda. Aztán az egyikük odahajolt egészen a fülemhez és halkan súgja: — Hiába jött a mentő... Meghalt a gyerek azon nyomban. A kislány reszketve állt közöttünk. Alig sejtette, hogy mi történt. Az asszonyok elhozták onnan, pedig szeretett volna a testvérén segíteni... Az ősszel is bekötözte a Janika lábát a zsebkendőjével, amikor elesett az udvaron, és véres lett a térde. Hátha most is segíthetett volna rajta! Ávettem az asszonyoktól a gyereket, gyöngéden megsimogattam a fejecskéjét, és éreztem, hogy én is remegek. A többi gyerek csöndben várt. Tudták, hogy nagy baj történt. A kislány meg beült a padjába. Janika táskáját maga mellé tette a testvére helyére, aztán előbb a magáéból, majd Janika táskájából is a könyveket, a füzetet, a tollat kirakta szépen sorjában a padra. Végül két almát is előkotort a táska fenekéről. Megforgatta, megtö- rölgette szép fényesre mind a kettőt, aztán a pirosabbikat Janika padjára tette. A gyerekek feszülten figyelték a kislány minden mozdulatát, még lélegzetet is alig vettek. Amikor Erzsiké befejezte munkáját, és a kezeit hátra tette, élesen megszólalt a csengő. A gyerekek felállottak, majd Bobák Feri, a hetes, elém állt, és jelentette: — Tisztelettem jelentem, az osz- tálylétszám harminckettő, hiányzik egy tanuló: Kovács Janika! Szűcs Mariann: Együttélők igyelem! Figyelem! Ma a Balogh néniéknél van délután háromtól nem lesz víz! — De kedvesek, nyáron a legnagyobb forróságban! Állítólag valami gubanc. Jaj, de jó, nem kell fürödnöm, anya, ez irtó jó dolog! Ne viháncolj, hanem rohanj az edényeket megtölteni! A koszosakat is? Idefigyelj, te cafat! Megöllek. Azt próbáld megtenni, inkább adj pénzt! Éhen halnak a gyerekek. A pasasodnak kell a pénz, nem a gyerekeknek, ne hazudj, te canga! Segítség! A Gizikét a negyedikről eltalálta egy lavór! Mentőket, segítsenek! Segítség! Kézit csó-í kólóm, visszahoztam a lavórt. Magának is elfogyott a vize? Na hallja! Az embert fölzabálhatják a tetvek, a csótányok, nem ügy. Nincs víz, hát haljon szomjan az a szerencsétlen bérlő. Legalább lesz egy kiutalható tanácsi lakás! Én mondom, hogy a Szaharában jobb. Ott legalább van oázis. De itt? Már három napja cipelem ezt a nyamvadt vizet. Az agyamra megy ez a csőtörés. Tudja, mit hallottam? Hogy azt mondja a Balogh néni, hogy őt akarták eltenni láb alól a szomszédok, de csak a Icsövet sikerült. Aha. Én azt is hallottam, hogy valami tojás árán vesztek össze. Engem kérem, nem érdekel az az öregasszony, meg a többi pletyka, csak víz legyen! Képzelje, a Gizikére rázuhant egy lavór. Már két napja bent van a kórházban. Látja, így jár az, aki férfiakat hurcol fel a lakásába. Bocsánat, Zsitvai úr, ne haragudjon, hogy zavarom! Hallgatom, nassasszony. Tudja, az illemhelyről lenne szó. A vécé? No, igen, így is lehetne mondani. Khm. Az ülőkéje, hogy úgy mondjam, enyhén elrohadt. Értem, asszonyom, és most maga szerint ki ro- hasztotta el? De Zsitvai úr, micsoda modortalanság! Így helyezze az ember bele a bizalmát egy lakóbizottsági elnökbe? Nézze, nassasszony, szóljon a Zomborinak, hogy ne pisilje le a vécét, hanem kevesebb sört igyon! Akkor legalább a feleségéhez sem fogja a lavórokat vagdosni. Micsoda parasztok vannak manapság, istenem! Ahogy gondolja nassasszony. Nekem most a vizet kell elintéznem, érti? A vizet!!! Aztán majd megnézzük a budit is. Balogh néni, drága! Megkérhetném egy szívességre? Csak tessék! Megkérhetném, hogy ne a fejemre rázza a szőnyeget? Oda rázom, ahová jó esik, különben is nem szőnyeget, hanem egy porrongyot ráztam, azt se a maga fejére, hanem a pincetetőre, annak pedig mindegy, hogy mit rázok rá. Kár, hogy ma már kérni se lehet! Anyuuuuuu! Mi, van fiam? Anyuuuuuu! Ne üvölts már, mi van? Dobd le a rágómat! Nem dobálok le semmiféle rágót, azt sem tudom, hogy hová tetted. Maga szerint mikor lesz már víz? Hát tudja, kedveském, tegnap kint volt egy olyan szerelő féle ember. De tudja, mit? Nem engedtem be. Képzelje csak el! Én egyedül egy fiatal, izmos, erős férfival?! A párom ugye, odavan üdülni, hát isten ments, hogy beengedjem! Lehet, hogy nem is szerelő volt, csak azt mondta, hogy kiraboljon, megöljön, felnégyeljen, partvisra feszítsen, csillárra akasszon, a húsdarálón áttör... De Balogh néni! Gondolkozzon egy kicsit! Az egész házban nincs egy csöpp víz a maga csőtörése miatt. Mit gondol? Az én lakásomban talán van? Na látja, Balogh néni! Ha legközelebb jön a szerelő, kopogjon át a falon, és én is bejövök vele. Jó? Kettőnket csak nem fog megölni. Ne etesse a harmadikról a galambokat, ha megkérhetném! Nézze meg az ablakomat, olyan, mintha lehányták volna! Ügy. szóval maga uszít itt a házban mindenkit a galambok ellen? Hát kit bántanak azok az ártatlan jószágok? Félreértett szomszédasszony! Én egy szóval sem bántottam azokat a rohadt dögöket, csak arra kértem magát, hogy vigye le az ennivalót nekik a térre! Az ablakból minden szmötyó az én ablakomra csurog. Cö, nem is csodálom, hogy háború van mindenütt, amikor egy galambetetést sem értenek meg. Hová fejlődik a világ?! Ez bér- ház, és nem óvoda! Ugyan már, hagyják abba a veszekedést! Hagyják a gyerekeket játszani! Persze, maga könnyen beszél, mert nem a maga ajtaja előtt dobognak! Bandika, Bandi! Gyere szépen haza, hallottad, hogy a Balog néninek nem esik jól a hangoskodás. Bandi! Bandika! Az anyádúristenittekölök! Jössz haza azonnal! Szép, mondhatom, gyönyörűen beszél a gyerekével, aztán meg majd csodálkozik, ha börtöntőltelékké cseperedik. Jaj, jaj, segítsenek! Az ég szerelmére, kérem, hogy segítsenek! Mi van már megint? Alacsonyan repülnek a lavrok? De szellemes Zsitvaikám, nem hallja, hogy a liftbe szorult valaki? Ö, szűzanyám, ezzel a rossz lábammal menjek le most a másik házba vízért? Ne sopánkodjon, hanem segítsen! Hogy én? Egy szegény védtelen öregasszony? Mit tudok tenni? Figyelje, hogy mikor lesz zöld a lámpa! Mi lesz már. emberek, segítsenek! Gondolják, hogy a Tanács a két szobám mellé még ezt az átkozott liftet is kiutalja nekem? Látod, kisfiam, milyen jó, hogy mi mindig gyalog járunk! Asszonyom, ne izguljon, ki fog jönni, de előtte egy icipicit zuhanni fog. Óvatosan, most már ki tudom nyitni az ajtót. Ügy, kapaszkodjon! Nagyon köszönöm, Zsitvai úr! Hálásan köszönöm! Nos, akkor küldjék már föl a liftet, mi lesz? Meg se moccan. Ez egy elátkozott ház. kérem. Se víz, se lift! Itt laksz? Psszt! Figyelnek. Na és? C, a fene egye meg! Mi van? Bedöglött a lift. most mehetünk gyalog a harmadikra. Pfuj, de ronda ez a ház! És micsoda bűz van! Pinceszag, és gyere már, ne forgolódj! Sose érünk fel! Mi van? Nem bírom ezt a bűzt. Legközelebb elkérem a haver kulcsát, eszméletlen ez a ház. Halkabban gyere, ha lehetne! Ott mi van? Cselédlépcső, legalábbis régen arra használták. Aha. Szép jó estét, Katika! Látod, észrevett az öreglány! Látta? Mit? Nézze, ott a lépcsőn! Teremtőm, egy patkány! Az ám, és vegye tudomásul, hogy ha bántani meri a cicákat, hát maga lesz az első, akinek a fenekébe fognak harapni ezek a dögök. Én viszont nem tűröm, hogy a macskái lepisiljék a lábtörlőmet! Olyan büdös az előszobám, mint egy oroszlán barlangja. Figyelem! Figyelem! Ma délután egy órától újra lesz víz! Ez óriási, csak nem személyesen Mózes jött ki a házunkba, Zsitvaikám? Lajos, te ne dumálj, hanem kot- ródj be, mosakodni! Végre! Na végre! Miklós! Kit keres? Miklós! Hagyja már abba, jöjjön fel, és csöngessen be! Miklóóóós! Süket? Tessék? Azt kérdeztem: SÜKET? Nem a Miklóst keresem. Mégis mi a neve? Áztat nem tudom, csak beszaladt ide, és aztat monda, hogy várjam mán öt percet, mert átöltözik, és azonnal jön. Miklóóós! Ne kezdje már megint! Valaki lépjen már ennek a nőnek a szájára! Miklós! Ez kérem egy átjáróház, a maga Miklósa, gondolom, elpucolt, mert itt nincs semmiféle Miklós nevű lakó. Adja vissza a kutyámat! Szerencséje, hogy ideért. Már félig kilógattam az utcára. Ha esetleg kimúlna, hát én fogom megmérgezni. Nekem ne ugasson az ablakom alatt, ha pihenni vágyom! Különben is maga egy szadista állat, hogy lehet ekkora dögöt egy pici lakásban tárolni? Mi ez a szag? Tűz van? Mi van? Valaki odaégette a rántást. Ez magának rántás? Ez hús. Teljesen mindegy, de a lakásom tele van ezzel a bűzzel. Honnan jött? Lajos te, gyere be! aj nekem, jaj! Mi van már megint, az istenért! Víz van! Megőrülök, hol? Fenn. a Sárosiéknál, és nincs otthon senki, elmeni- tek nyaralni Bulgáriába. És honnan veszi ezt a badarságot, hogy víz van ? A levesembe csurog. A mennyezet teljesen beázott. Telefonáljanak a rendőrségre vagy tudomisén hová, mert elázik az egész ház, ha nem intézkednek! Pardon! Előbb a főnyomócsövet kell elzárnunk. Utána jöhet a rendőrség, a vízszerelő, meg a vízözön. Mi ez a lárma? Fogalmam sincs, de valami óriási botrány lehet. Mindenki őrizze meg a nyugalmát! A gyerekemet fürdetem, mit akarnak? Na, nyögje már Zsitvaikám, hogy mi a dörgés?! Figyelem! Figyelem! Ma délután háromtól nem lesz víz! Csőtörés! Egy újabb csőtörés. Cö, kellett nekünk víz! Képeinket Szenti Emö grafikáiból válogattuk. Irodalmi oldalpárunkat Rékasy Ildikó állította össze
