Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁJUS 5 I Arcképvázlat I A kísérletező pedagógus Családi turizmus Járod-e a zöld réteket ? A közelmúltban adták át a tavaly meghirdetett országos pedagógiai pályázat díjait. Az ailsófokú oktatási intézmények kategóriájában Csikós István, a jászalsószent- györgyi Általános Iskola tanára első díjat kapott pályamunkájáért. Már megint jászallsószent- györgyi díjazott — jegyezhetné meg az isikolaügyekben járatos szakember. Csakhogy a név ezúttal kicsit új. A régebben is pályázó Törő- csjik Jenőné és Csák. Józsefné mellett most Csikós István hozott szép sikert az iskolának. s persze természetesen elsősorban saját magának. A középkorú orosz-történelem szakos pedagógus eddig mindössze három pályamunkát írt. Két évvel ezelőtt az első próbálkozásra, az úttörőmozgalomban rejlő munkára nevelési lehetőségekről írt dolgozatára különdíjat kapott az országos pályázaton. Tavaly a diákok életmódjának alakulásáról készített tanulmányát első díjjal jutalmazták a megyei pedagógiai napokon. S a legújabb sikert, az országos első díjat szintén a tanulók életmódjáról írt pályamunkával érte el. Az életmód kutatása divatos téma. Csikós István mégsem ezért foglalkozott behatóbban tanítványai életmódjával. Az első indíttatás aiz volt, hogy elvégezte a szolnoki Oktatási Igazgatóságon a szociológia szakot. Ott kapott kedvet a kutatáshoz, s úgy érezte a<z oktató-nevelő munkában sok segítséget adhat egy olyan alapos tanulmány, amely részletesen feldolgozza a diákok életmódját, életkörülményeit. Mi ebben az új — kérdezhetné a laiikus — hiszen anélkül, hogy a pedagógus ne ismerné tanítványai környezetét nem is szabadna nevelnie. Ez így igaz, ám más dlolog csupán tapasztalatok alapján nevelni, s egészen más megalapozott. felsorakoztatott, megindokolt tények birtokában. csikós István szembesíthette tapasztalatait a tanulmány megállapításaival. A szegedi főiskola befejezése útán szülővárosában, Töröké szentmiiklóson tanított egy ideig, majd 1968-tól Jászalsó- szentgyörgyön él családjával, s azóta úttörővezető is az iskolában. Így számtalan alkalommal volt módja, mint pedagógus, mint úttörővezető, mint helybeli lakos megismerni tanítványai környezetét, a községben élők törekvéseit, életformáját. S hogy milyennek látja a jászalsószentgyörgyi szülőket, diákokat? Erről részletesen beszámol a díjnyertes tanulmány. A megállapítások alapján úgy tűnik, hogy a település lakóinak életformája, vagy inkább életminősége sem jobb sem rosszabb, mint másutt. Bizony sok családban elsődleges az anyagi haszonra való törekvés, amely mögött persze igen komoly és sok munka húzódik meg a háztájiban. Nem ritka, hogy a gyerekek személygépkocsit kapnak ajándékba az érettségi vizsgáért, akadnak olyan szülők is, akik. a most még csak tizenöt éves leánykájuk számára már megvették a házhoz való építőanyagot. Miközben persze a család ott kucorog a szép, nagy családi házhoz ragasztott „alsó épületben”. A szülők többségére az a jellemző, hogy négy-öt alkalommal veszi ki az évi szabadságot, mindig a kampánymunkák, betakarítások idején, így nem sok idő marad, szórakozásra, kirándulásnál, üdülésre. Talán ellentmondás, hogy miközben valóban a gyerekeikért fáradoznak, ártanak is nékik, hiszen közös családi programok nélkül, unatkozva. befelé fordulva telnek el a legifjabb éveik. S almi talán még ennél is maradandóbb, a fiatalabb nemzedékek átörökítik szüleik életmódját is. Vagy mégsem? Csikós István tanulmányá- ba|n többék! között arra a megállapításra jut, hogy a korábbi évekkel összehasonlítva. nyomon követhető a javulás az élet minőségében. Ha nem is a kívánatosnak megfelelően, de mégis egyre több csa|lád szakít időt kirándulásra, művelődésre, noha az árváltozások nem igen kedveznek a „kiruccanásoknak”. , Mindezekkel együtt a diákok jelentős hányadának hétvégéje, vakációja bizony jobbára lustálkodással, tévénézéssel telik el, s az az öt nap, amit hetente az iskolában töltenek, az számít tartalmas, színes programnak. A jászalsószentgyörgyi iskola mindig is fogékony volt az új törekvésekre, kezdeményező. kísérletező kedvű pedagógusokból áll a tantestület. Az egykori járás legjobb iskolái között szokták emlegetni az oktatásügyi szakemberek. Számos, jól bevált módszert dolgoztak ki az ok- tatásra-nevelésre. S ha elmondhatják, hogy ma már másként élnek az emberek Jászai sószentgyörgy ön, akkor ebben mindenképpen szerepe van az iskolának, a pedagógusoknak is. Csikós István noha lakhatna Szolnokon is, nem kívánkozik el a településről. Jól érzi magát, úgy véli. nagyobb szükség van rá ia| községben, s talán maradandóbbat is alkothat, mint másutt. Odíalkö- tik az emlékek, a sikerek; a hétköznapok öröméi, gondjai, nap mint nap lemérheti munkája eredményeit. A Csikós családban egyébként nem az apáé volt az egyetlen „aranyérem” az idén A szoba vitrinjében ott díszeleg a legfrissebb néhány napja keltezett trófea, amely tudatja, hogy Csikós Attila, a Verseghy Ferenc Gimnázium harmadik osztályos tanulója első helyezést ért el a megyei matematika versenyen. A kisebbik fiú, a nyolcadikos Csaba a körzeti természetvédelmi, s a megyei közleke- désbiztonság|i versenyen jeleskedett, míg az édesajnya Jászalsószentgyörgy gyógyszerésze. a szakmai értékeléseken évek óta az élvonalban szerepel. Kiegyensúlyozott, sikeres emberek. Tál Gizella Kiss Istvánék fia hároméves volt, amikor először túrázni ment a szüleivel. Tíz kilométert gyalogolt zokszó nélkül, csak másnap érzett egy kis izomlázat. Azóta eltelt nyolc év, és a gyérek akár 16—20 kilométeres utakra is vállalkozik. Persze, nem egyedül, hanem a szüleivel és testvérével, a nyolcéves Gabriellával. Gyalog, hátizsákkal — Miskolcon jártam egyetemre — meséli az apa, Kiss István olajmérnök. — Akkor szerettem meg a természetjárást. Miskolc környéke gyönyörű, az ember nem tud betelni vele. — Én pedig akkor ismerkedtem meg a túrázással, amikor férjhez mentem — nevet a felesége, Kissné Barka Mária. — Emlékszem, az első gyalogtúrát szinte majdnem végigsírtam. Aztán megszerettem én is' a természetjárást. Kiss István olykor „hivatalból” is kirándul, hiszen az Alföldi Olajbányász SE természetbarát szakosztályának túravezetője. A szakosztály programjai — túrák a Mátrába, a Zempléni hegységbe, a Magas-Tátrába, a Fogarasi Havasokba — népszerűek, bár igazán akkor jönnek el sokan, amikor a Kőolajkutató Vállalat autóbuszt biztosít — ingyen — a természetjáróknak. A szakosztályban összeszokott a gárda, a családok ismerik egymást, .évek óta együtt járják a hegyeket, az erdőket. Milyen is egy kétnapos hétvégi kirándulás? — Nagyon korán kelünk — mosolyog az asszony. — vonatra ülünk, általában 9— 10 óra felé odaérünk... mondjuk a budai hegyekhez, vagy a Mátrához.. . Az útvonalat persze, már előre eldöntjük, pontosan tudjuk, merre megyünk. Tizenöthúsz kilométeres gyalogtúra a fő program, erdőn, hegyen, dombon keresztül. A gyerekek is élvezik, letérnek az útról, beszaladnak a fák, a bokrok közé... és mindig gyűjtenek valamit. Az a kő például — mutat egy formás darabot a könyvesszekrényen — a sümegi várból való. Enni a hátizsákból szoktunk. Igaz, soha nem azt, amit vittünk, hanem — ha több család jön, azt amit a másik társaság pakolt be magának. Kirakjuk az ennivalót egy asztalra vagy pokrócra, és mindenki abból vesz, amiből akar. Késő délutánra kempinghez vagy turistaszálláshoz érünk, ott alszunk. Este többnyire főtt ételt vacsorázunk. Beszélgetünk, ha jó az idő, szalonnát sütünk. A gyerekek kergetőznek, játszanak, alig lehet rávenni őket, hogy lefeküdjenek. Korán megyünk aludni, hiszen másnap hasonló gyalogtúra vár ránk. amelynek célja a vasútállomás, vagy az autóbusz-pályaudvar. .. Kiss Istvánéknak nincs autójuk. Hátizsákos turistaként gyalogosan, vonattal, autóbusszal nemcsak Magyarországot járták be. hanem a környező országokat is. — Amikor Bulgáriában beállítottunk egy kempingbe, a portás egyszerűen nem lakarta elhinni, hogy autó nélkül jöttünk. Ügy nézett ránk, mint a csodabogarakra szokás — meséli Kiss István. — Nemcsak a tájakkal ismerkedünk, az emberekkel is. Az észak-magyarországi falvakban például nagyon kedves emberek élnek. Volt úgy, hogy vasárnap értünk oda az egyik faluba, fáradtan, tikkadtan. Nem volt nyitva még a kocsma sem, hogy valamit ihassunk. Kinyitották hát a boltot a „tiszteletünkre.. A gyerekek minden kirándulásra emlékeznek. „Anyu, nézd meg, abban a várban jártunk már!” — kiáltanak fel, amikor a televízióban, vagy i újságban viszontlátják egy-egy emlékezetes túra színhelyét. A kirándulásokon színes diákat készítenek. „Apu-u, légy szíves, vetítsél!” — hangzik el gyakran a kérés, hosszú, hideg estéken vagy délutánokon. Régebben minden hétvégén felkerekedtek. Mostanában kevesebbszer mennek, mert a gyerekeknek gyakran van hétvégén iskolai elfoglaltságuk, és megemelked-í tek az utazási és szállásköltségek. I Búcsúzóul a 11 éves 1st; ván arra kér, nézzem meg a hátizsákját. Sőt, kifejezetten ragaszkodik hozzá, hogy megmutassa. Amikor meglátom, megértem, miért, hiszen nem akármilyen hátizsák ez: Misa mackó kedves, barátságos alakja díszíti. „Ha maguk Ázsiából jöttek” — Először csak Szolnok környékét fedeztük fel, Szandaszőlősre, Besenyszög- re mentünk gyalog és kerékpárral. Aztán a szüleim egyre messzebb vittek bennünket, a Mátrába, a Balatonhoz. Megszerettem a hegyeket, a fákat, a virágokat, a vizeket, — vallja dr. Lel- lei Gábor, nyugdíjas orvos. Leilei doktor nem a műkedvelők közé tartozik, akik nagy ritkán kiruccannak a hegyekbe, a Balatonhoz vagy külföldre, és minden kényelmet megfizetve nézelődnek Kelet- vagy Nyugat-Európa országaiban. Ű mindig sátorral járta a világot, azt mondja, a sátorban függetlennek, szabadnak érzi magát. Egész Európát bejárta sátorral, csak az északi államokban nem volt még. — Ha elindulunk a feleségemmel egy-egy túrára — akár itthon, akár külföldön — előre megtervezünk minden napot. Ütikönyvek, térképek és barátok segítségével tudjuk, hová hogyan lehet eljutni, mit érdemes megnézni. A feleségem és én öt nyelven beszélünk, így majdnem mindenütt tudunk kapcsolatot teremteni az emberekkel. Az utazások során számtalan kedves, mulatságos dolog is történik. — Egyszer például, amikor Franciaországban jártunk, az avignoni kempingben akartunk aludni. A gondnok közölte velünk, hogy egyetlen szabad hely sincs. Addig könyörögtünk! neki, míg végül megkérdezte honnan jöttünk? Mondjuk: Magyarországról. Erre ő: Ha maguk Ázsából jöttek, akkor szorítunk helyet! — A sátorozást nemcsak azért szeretem, mert természetes. Azért is, mert olcsó. Ha például elmegyünk Cser- keszőlőre két napra, az ottani „program” 100—150 forintba kerül. Ehhez hozzájön még a benzin ára. Persze, nem drága szállodában alszunk, és nem elegáns éttermekben ebédelünk. Szeretjük a Mátrát is, különösen a sástói kempinget. Szívósén megyünk a Szelidi-tó- hoz is, mert nincs messze, nem zsúfolt és olcsó. W Nem szabad lemondani róla — A mindennapi munka után. a hétköznapok egyhangúságából az ember ki akar kapcsolódni. Sokan csak ülnek otthon a fotelban. szívják a cigarettát, Isszák a kávét, nézik a tévét, és azt hiszik, hogy ez az élet. Pedig kikapcsolódta, pihenni csak a természetben lehet, — állítja Víg Bá- lintné a megyei munkaügyi bíróság előadója. — Vannak, akik azt mondják, hogy a férjem és én azért utazunk annyit, mert nincs gyerekünk, több pénzünk marad a kirándulásra. Biztos kevesebbét utaznánk a gyerekkel, de akkor is utaznánk. A kirándulásról nem szabad lemondani. Egyetért azzal, hogy a kirándulás egyre többe kerül. Mióta a szállás- és az utazási költségek megemelkedtek, ők is kevesebbet járnak el hazulról. — Én nem dohányzóm, nem iszom, nem kávézom, így havonta öt-hétszáz forintot „megtakarítok” ezzel. Nemcsak külföldre meg a Balatonhoz lehet menni. Fel kell fedezni a közeli kirándulóhelyeket is. Ha Cserkeszőlőre, Abádszalók- ra, az újszászi erdőbe megyünk, kevesebb pénzből kijön. Ha nem utazunk sehová, akkor kiülünk a Ti- 'sza- vagy a Zagyva-partra és kötök, olvasok. Állunk az ismerős háziasz- szonnyal az Aranykanna ABC előtt. Kezünkben megtömött szatyor, beszélgetünk. — Hova mennek hétvégén? — teszem fel a sztereotip kérdést. — Meglátogatjuk a szüléimét, utána kimegyünk a hobbitelekre, dolgozunk egy kicsit, a gyerekek meg játszanak vagy segítenek. Kirándulni lenne jó, bólogatunk. Utazni a hegyekbe, az erdőkbe — szőjük tovább a lakótelepi emberek tipikus álmát. — De sokba kerül — értünk egyet végül. Aztán arról kezdünk beszélgetni, hogy minden sok pénzbe kerül. Például a hétvégi sütés-főzés is. Okosabban kellene élni — Ha hiszi, ha nem — állítja az ismerős asszony — egy hétvége benne van nyolcszáz forintba. Igaz, ebbe beleszámoltam a sört is a férjemnek, meg a süteményt a gyerekeknek. Nyolcszáz forint. Ebből már majdnem kijön egy családi kiruccanás. Persze kempingben, sátorral. Tényleg, okosabban kellene élni. Lemondani bőséges ebédekről élvezeti cikkekről — a kirándulás, a jó levegő öröméért, felhasználni legalább ■azokat az adottságokat, kedvezményeket, amelyeket tálcán kínálnak nekünk. Például a Magyar Camping és Caravanning Klub kedvezményeit. Köteles Veronika, a klub Szolnok megyei szervezetének szervezője szomorú tapasztalatokról számol be. — Bár a klub több éve.létezik, kínálja túráit és kedvezményeit az autós kempingezőknek, nem nagy az érdeklődés. A megyében kétszáz klubtag van. — Milyen kedvezményeket nyújt a klub? — Űtvonalakat, túrákat, olcsó kempingeket ajánlunk a Caravan című lapunkban. A klubtagok és családjuk a kempingekben harmincszázalékos szállásdíjkedvez^ ményt kapnak, akiknek lakókocsija van, ötvenszázalékos adókedvezmény illeti. Minden, megyében élő autósnak levelet írtunk, beszámoltunk a klub nyújtotta lehetőségekről. Akkor negyven taggal emelkedett a létszánu de azóta kevés az új- jéfentkező. Az emberek önállóak akarnak lenni, maguk választják meg az útvonalat, mások pedig passzívak. nem szívesen mozdulnak ki otthonról. Paulina Éva Szolnokon, a Tisza Szállótól az ÁÉV munkás- szállóig vezető út csatornahálózatának első szakasza szeptember 30-ig elkészül. A Költői Anna úton a Ságvári krt-ig tartó 380 méteres szakasz az új hálózat legmélyebb része. A 8—9 tonnás másfél méter átmérőjű betoncsöveket a szűk hely miatt néha elég körülményes a 6 méter mély árokba lehelyezni. A munkálatokat az is nehezíti, hogy a szennyvíz elvezetését is biztosítani kell, mert az új csatorna néhol a régi nyomvonalán halad. A teljes vezeték jövő év őszére készül el. A mintegy 35 millió forintos beruházás lebonyolítására a Víz- és Csatornamű Vállalat megbízásából az Oviber Vállalat, a kivitelezésre a KÉV Metro vállalkozott life
