Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. MÁJUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLA 5 Valósággal megostromolták a vásárlók a szerdai nyitás napján az ország legimpozánsabb áruházát, a Skála Metrót. Hat óra alatt több mint tízmillió forint értékű árut adtak el Jánoshidán Kálvária egy buszmegálló körül Ebben a háromezer lelkes községben évtizedek óta ér­vényes a dal: Jánoshidára két úton kell bemenni- Igaz, ez a strófa tavaly óta nem időszerű, mivel a 32-es szá­mú közlekedési út szélesíté­se, ■ korszerűsítése következ­tében eltűnt a két bejárat. A munkálatoknak kezdetben mindenki örült, remélve, hogy biztonságosabb lesz a közlekedés. Ami miatt mégis zsörtölődnek az itt élők; az egyik, egy buszmegálló ki­alakítása, a másik, az útszé- li, új szalagkorlátok felsze­relése. Olyannyira, hogy a március 6-i falugyűlésen is ehhez a két témához szóltak hozzá legtöbben. Miről is van szó? Az út­korszerűsítések során pár évvel ezelőtt született egy terv, miszerint a település­ről Jászberénybe utazóknak nem jó helyen van a busz­megállójuk. A várakozó után kanyar következik, a terüle­tet nehezen lehet belátni, így a megállót mindenkép­pen biztonságosabb helyen kell kialakítani. Akkor a ta­nács vezetőivel egyetértés­ben a KPM illetékesei meg­állapodtak a váró új helyé­ben, és úgy tűnt. sínre kerül a dolog. Tavaly azonban többen je­lezték Molnár Ferenc tanács­elnöknek: az új megálló nem a régi tervek, elképzelések szerinti helyre, hanem on­nan 60—70 méterrel távolabb épül. Túl a községen, a szél­ső házon, az utolsó villany- oszlopon, sőt a helységnév­jelző táblán is. Levél levelet követett, amely eredményeképpen ta­valy december elején újabb helyszíni szemle kezdődött. Ezen a jánoshidai vezetőkön kívül részt vettek a megyei tanács közlekedési osztályá­tól illetve a szolnoki Közúti Igazgatóságtól, mivel a mun­kálatoknak ők voltak a ki­vitelezői. A helybeliek pa­naszát, miszerint a megál­lót az eredeti helyszíntől jó­val távolabb alakították ki, jegyzőkönybe foglalták- Egy­úttal a Közúti Igazgatóság illetékese arra is garanciát vállalt, hogy a kérdésekre nyolc napon belül írásban válaszolnak. Nos, azóta sok nyolc nap letelt, de ezt a vá­laszlevelet nem hozta a pos­tás. Helyette a megyei ta­nács közlekedési osztályától jött egy értesítés, miszerint forgalomtechnikai előírások miatt a buszmegállót ide kel­lett építeni. (Csak mellesleg teszem hozzá, hogy erről ko­rábban a helyi tanácsot nem értesítették. Így. amikor el­készült az új megálló, tu­lajdonképpen kész tények elé kerültek a jánoshidaiak.) Ráadásul azt sem értik, hogy miért zárták le az új útról leágazó régi utat sza­lagkorláttal, hiszen ez a gya­logos forgalomra ma is meg­felelő lenne. Amióta a kor­lát a helyére került, a közle­kedés jóval balesetveszélye- sebb, mivel a Szolnok felé induló járatokhoz kerülővel, a járművek használta közle­kedési úton juthatnak el az emberek. Holott ezt a ve­szélyes szakaszt a régi úttal — amely ma egy fűvel be­nőtt gát — meg lehetr.Vi spórolni. Az újabb reklamációk után a közelmúltban megint helyszíni szemle volt. ame­lyen részt vettek a szolnoki Közúti Igazgatóság, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a megyei tanács vb közlekedési osztálya és a helyi tanács illetékesei. Megállapították, hogy a lakott területtől kin- tebb épített buszmegálló ott marad, mert az áthelyezés telekkisajátításokkal járna, erre pedig a tanácsnak je­lenleg nincs pénze. Egyúttal felbontották a kifogásolt, nem régen emelt szalagkor­látot. és helyette kis terüle­ten vezetőoszlopok kerültek a padkára. így a Szolnokra utazók a régi úton. — ame­lyen nem közlekednek jár­művek — közelíthetik meg a várót­Az esetnek van azért egy megszívlelendő tanulsága. Ütkorszerűsítés ide, busz­megálló kialakítása oda, azért ha az efféle tevékeny­ség lakott területet érint, akkor a munkálatok végzői­nek előzetesen illik tájékoz­tatni az elképzelésekről a község vezetőit, egyeztetni, közelíteni egymáshoz az ál­láspontokat. Jelen esetben a közúti igazgatóságnak a ta­nács illetékeseit. Nem vitás, hogy ez a korszerűsítés a te­lepülés háromezer lakójáért történt. A kivitelezésbe vi­szont olyan hiba csúszott, hogy éppen azok véleményét nem kérdezték, illetve nem vették korábban figyelembe, akik naponta áldják vagy éppen átkozzák a változáso­kat. D. Szabó Miklós alapanyag a textilhulladék Befejeződött a Temaforg Textilhasznosító Vállalat mohácsi és kunszentmiklósi gyárának nagyszabású re­konstrukciója. A hazai tex­tilhulladék újrahasznosítás­ra történő előkészítését és gazdaságos feldolgozását szolgáló negyedmilliárd fo­rintos beruházás hetvenmil- liós költségmegtakarítással valósult meg. A két korsze­rű üzemet tegnap ünnepé­lyes külsőségek között fel­avatták. Kisebb költséggel több víz Uj kútfúrási technolúgia A vízellátást hatékonyan segítő új magyar szabadal­mat, a Pálffy-féle kútfúrási technológiát mutatta be csü­törtökön és tegnap Tiszapüs- pökiben, illetve Szolnokon a Pannónia Műszakfejlesztő Agrárinnovációs Közös Vál­lalat- Az új technológiával az eddigi eljárásoknál gyor­sabban és olcsóbban lehet vízkutat fúrni. Egy-egy kút- ból percenként 450 liter víz felszínre hozatalát garantál­ják. Ez a vízmennyiség több mint kétszerese az eddigi hagyományos mélyfúrási módszerekkel elérhető ered­ménynek. emellett a költsé­gek tíz—harminc százalékkal csökkenthetők. Abban az esetben, ha egy-egy fúrási pont meddőnek bizonyul, a már beépített csövek, szű­rők v issza nyerhetők. Az új kútfúrási technoló­giával eddig több mint húsz helyen fúrtak már üzemelő kutat az ország különböző részein. Tiszakécskén pél­dául az új módszerrel fel­tárt termálkút szolgáltatja a fürdő számára a vizet. Ábrándok, illúziók helyett Társadalmi összefogást az alkoholizmus ellen E sorok írójának egy ko­rábbi, alkoholizmussal kap­csolatos cikkére érkezett az a levél, amelyből az alábbi idézet való: „Komolytalan, haszontalan és ezért bosz- szantó is az alkoholistákkal való bármilyen, szellemi, anyagi befektetést igénylő gyQgyítómunka. Ábránd, illúzió, önáltatás, szélma­lomharc az egész...” Majd a folytatásban: „Tapaszta­latom szerint továbbra is túlzottan liberális, humánus a kérdés megoldására irányu­ló törekvés, következésképp az eredmény esetleges, amo­lyan látszat”. A levélíró, aki egyébként meglehetősen tá­jékozottnak tűnik az alko­holizmus elleni harc „front­helyzetéről”, hozzáteszi: azért pesszimizmusra sem­mi ok; gyógyulni lehet, de nem (vagy nemcsak) az or­vosokon múlik. Sajnos re­ceptet ő sem tud, csak ab­ban biztos, hogy abba kell hagyni az ivást. Furcsa, ellentmondásokkal terhes levél ez, hiszen — egyrészt — reménytelennek tartja az alkoholisták gyó­gyítását (ami természetesen nem egyenlő az alkoholiz­mus, a nagyivás elleni küz­delemmel). — másrészt — a gyógyulás lehetőségét sem zárja ki. Kissé leegyszerűsítve, a levélírónk által kínált kép­letet: hasonlóképpen „tu­dathasadásos” az alkoholi­zálás fékezésére irányuló te­vékenység társadalmi meg­ítélése is. Mert igaz, hogy a társadalom immár teljes komolysággal ítéli meg a helyzetet, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy jel­lemző az a szemlélet, amely szerint nincs mit tenni il­letve a legjobb, amit tette­tünk, az. hogv várakozunk — hátha csoda esik mégis. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy ez az adott hely­zetet elfogadó, „csodaváró” nézet jó ideig többé-kevés- bé tükröződött azoknak a szerveknek, intézményeknek a munkájában is. amelyek­nek feladatuk (lett volnál az alkoholizmus elleni küz­delem. Mert mi mással ma­gyarázható, hogy a legtöbb munkahely éveken keresztül semmit sem tett — néhánv szélsőséges eset következté­ben történő elbocsátáson kí­vül? Szolnok megyében az al­koholizmus — minden kö­vetkezményével — éppen olyan súlyos probléma, mint az ország bármely más tá­ján. Következésképpen sür­getővé vált szűkebb hazánk­ban is az összefogott, szak­mailag, társadalmilag ko­ordinált munka. Néhány tény arra utal, hogy e ra­gályos társadalmi kór ellen a jövőben szervezettebben védekezhetünk. Tavaly — minisztertaná­csi határozat nyomán — lét­rejött az Alkoholizmus El­leni Állami Bizottság; en­nek alapján — és némi­képp mintájára — kezdte meg munkáját a megyei ta­nács alkoholizmus elleni bizottsága is. Tétova sóhaj­jal akár legyinthetnénk, mondván: „ismét szaporo­dott a bizottságok száma”, ám ezúttal nem volna iga­zunk. A megyei bizottság programja természetesen nem ígérhet gyors eredmé­nyeket, de a konkrét tenni­valók megjelölésében rend­kívül sokat segíthet, első­sorban az alkoholfogyasztás megyei helyzetének (és kö­vetkezményeinek) friss elemzésével, a megyei „al­koholtérkén” vonalainak megrajzolásával, a fehér foltok felderítésével. A hu­szonegy állandó tagból álló bizottság áprilisi ülésén — egyebek mellett — az alko­holizmus elleni felvilágosí­tó munka helyzetéről, az alkoholbetegek gyógyításá­val és utógondozásával kap­csolatos nroblémákról tár­gyaltak. Nagyon kritikus — “s önkritikus — módon. Ki­derült, és adatokkal is alá­támasztották. hogy az alko­holbetegek kötelező gondo­zásba vétele hosszadalmas, akadozik, a hatósági mecha­nizmus tökéletlen: A gyógy­intézeti terápián túljutottak utógondozását illetően né­hány friss kezdeményezésről, is Számol adhattak, hozzá­téve, hogv a visszaesők szá­ma továbbra is magas. A ^megelőzést. a felvilágosító munkát nem lehet néhány rendezvénnyel letudni — fo­lyamatossá kell tenni, és eb­ben énoúgv tenniük kell a vendéglátóipari, a kereske­delmi szerveknek, mint az ifjúsági szövetségnek. Sajátos és tanulságos ké­pet tükröznek a szeszes ita­lok fogyasztásának megyei adatai. Csak néhányat közü­lük: a megye kiskereskedel­mében az elmúlt öt évben a szeszes italok folyóáras forgalma 52 százalékkal nö­vekedett — ugyanez össze­hasonlító árakon 7 százalé­kos növekedést jelent. Saj­nos a „fő kórokozó”, az ége­tett szesz fogyasztása is emelkedett. Ezzel kapcso­latban talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az ital- forgalomból hasznot húzó vendéglátóipari szervek még csak kísérletet sem tesznek az ivási szokások befolyáso­lásáért, az építkezések, na­gyobb munkahelyek közelé­ben továbbra is mincjenna- posak a szinte csak tömény italokat árusító „gyalog­kocsmák”. (Egyes alkoholó- giával foglalkozó szakembe­rek szerint a mértékletes ivási szokások kialakításá­nak első szerény lépcsőié­ként jó lenne, ha a vad pá- linkaivásokat fölváltaná a sörözés, a fröccsözés). A bolti kereskedelem kí­nálatát és etikáját vizsgálva bebizonyosodott a sokakban élő sejtés: az élelmiszerüz­letek — természetesen a haszon reményében — tú­lontúl nagy figyelmet szen­telnek az alkoholárusítás­ra. Noha a belkereskedelmi miniszter egy rendelete 12 százalékban korlátozza az üzletek szeszes italok bemu­tatására szánt területét, ezt a mennyiséget a legtöbb üz­let jócskán túllépi. A szol­noki Ságvári körúti 90. sz. ABC-áruház — hogy csak egyet emeljünk ki a rossz példák közül — kínáló fe­lületének 21,9 százalékát használta italok bemutatá­sára. A megyei alkoholellenes bizottság megkezdte tehát egy olyan „térkép” készíté­sét. amelynek alapján — „ábrándok, illúziók” nélkül el lehet indulni. A kérdés egyik fele kétségkívül tisz­tázott: tudják, miért kell el­indulni. Hogy ki induljon el, ennek eldöntése ne csak lelkiismeret, jószándék dol­ga legyen, hanem a társadal­mi aggodalom szülte meg­fontolásé, elszánásé is. Vágner (János Családi fényképek, reklámfotók Pár óra a szövetkezeti riporterrel Kevés olyan családot ta­lálni manapság, ahol nincs valamilyen fényképezőgép- A fényképezés megszokottá, hétköznapivá vált, a szolgál­tatóiparban is elfogadott fog­lalkozás. A megyében a Fényképész Szövetkezet ké­pezi a fotós szakmunkásokat. A szövetkezetnek jelenleg 80 ilyen szakképesítésű dolgozó­ja van. Egy részük a műter­mekben, mások pedig a szö­vetkezet riportrészlegénél te­vékenykednek. Ez utóbbia­kat hívják esküvőre, névadó­ra, kisdobosavatásra és min­den elképzelhető helyre, ahol fényképre van szüksé­ge a megrendelőnek. Szűcs Zoltán riporterfotós a műteremben dolgozik. Új Tomi reklámfotón töri a fe­jét — A szakmába beletarto­zik a réklámfotózás is. A vállalatoknak mindig szük­ségük van valamiféle rek­lámfotóra. ha kiállításra, vá­sárra viszik a termékeiket- Persze az az igazság, hogy ritka, amikor a vállalatok keresik meg a fényképészt egy-egy munka miatt. Mi el­készítünk valamilyen rek­lámképet, elvisszük a válla­lathoz, és ott azután vagy kérik, vagy nem. Természe­tesen ha kérik a fényképek elkészítését, akkor azt «olyan minőségűre kell megcsinál­ni, hogy máskor is hívjanak. Az országban sokan foglal­koznak reklámmal, reklám­fotózással. A konkurrencia óriási. — A legnagyobb „ellenfél” a MÁHIR — húzza arrébb néhány milliméterrel a mo­sóporos dobozt Szűcs Zoltán. — Tavaly próbálkoztunk reklámok készítésével a BNV-re; — későn érkeztünk. Akadnak olyan vállalatok is, amelyek saját fényképészt alkalmaznak fotóik elkészí­téséhez. Természetesen kon­kurrencia a megye, sőt az ország összes riporterfotósa is. — Az lenne jó. ha mindig menni kéne — nyitja ki este hat körül a több mint tíz­éves Trabantja ajtaját Pár­kányi Gábor —, mert akkor van munka- Hétköznap csa­ládi fényképeket csak este­felé lehet készíteni, amikor már mindenki otthon van. Ha egy városban több címre is hívnak, akkor szívesebben megyünk a hét. végén. Párkányi Gábor mondja: — Tulajdonképpen telje­sen a magam ura vagyok. Minden riporterfotósnak van Készül a reklámfotó évi forgalmazási terve. Álta­lában négyszázezer forint. A teljesített forgalomból feke­te-fehér fényképek esetén 22,5 százalék az övé. Színes fényképnél ez a szám keve­sebb. A havi fizetésünket is a leadott forintok után kap­juk meg. Előfordult már, bogy egy hónapban 1300 fo­rintot kerestem­Az autóval Cegléd felé vesszük az irányt. Ott kell néhány családi fényképet el­készíteni. — Azok a családok már jelezték a szövetkezetnek, hogy szeretnének fényképe­ket készíttetni. Az ilyen gyermekfényképezések álta­lában egy kaptafára készül­nek, ugyanis a szülők java része a már rég megszokott beállításokat kéri. Persze olyanok is vannak akik azt szeretnék, ha másifajta len­ne, mint a többi. Cegléden egy négyéves kisfiút kellett lefényképezni. A beállítások a szokásosak voltak. Elkészült az alapso­rozat, néhány szólókép, és már indultunk is tovább. — nádudvari —

Next

/
Oldalképek
Tartalom