Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
1984. MÁJUS 19. Irodalom, művészet 9 Iszlai Zoltán: Haza régen Anyám, ha elhívsz még haza, aludni nálatok fogok. (Tengerkútmély meg éjszaka és hajnalok, mint ballonok.) Gömböc-pufókan fújtatom dagadó lélegzetemet (Visszafojtom a múltamat, hogy jövöm legyek. Veletek.) Olykor jött az egyszerű, tüdőtágítás pirkadás. (Fiatokat, a nagyszeműt, kirúzsozta a könnyű láz.) Ilyenkor érkeznék haza, álomharmatos léghajón. (Tihozzátokig eljutna meghallhatatlan sóhajom.) Ratkó József: Habzó mezőben Habzó mezőben lábalok; tavaszodik, tavaszodik. Fújkálja bársonyszájú szél a virágok buborékait. Izeg a világ, mag fülel, kő ugrik, fű tolong. Fa belsejében, még csak a háncs alatt, de már leng a lomb. Esztergakés a napsugár. Üzemi hőmérsékletű a föld — s finom forgácsaként pendülve, zengve dől a fű. Édesapám (1924) va az öreg, és elfogadja a visszajáró két forintot. Megrázzák az alvó fiatalembert, de az csafa húzza a lóbőrt. Azután közös erővel cibáiják kifelé a kocsiból. Romada megragadja a fia karját, int a sofőrnek, hogy mehet, és cipeli a részeget a kapuhoz. A lépcsőn nehezen cammognak, a fia feje lelóg, szemét kinyitja, és valamit motyog. — Még hogy taxival jár... — mondja Romada magának, hiszen a fia úgysem hall semmit. Fenn a lakásban Romadáné kiabál a részeggel;, a vén péklegény pedig nem várja meg a végét, hanem rohan, mert így is elkésik.. Ped|ig minden hajnalban félórával előbb szokott beállítani a műhelybe. A kapu előtt még ott áll a taxi a sofőr valamit babrál a motorházzal, és amikor meglátja, odainti. Szálljon be öreg. Maga munkába megy, elviszem egy darabon... Romada tétovázik. — Nincs nekem pénzem ilyesmire — Szálljon csak be, ne legyen gondja erre. Romada beül a kocsiba. A taxji rögtön száguldani kezd, mintha előbb semmi hiba nem lett volna. Romada nézi hallgatagon a néptelen, világosodó utcát, és1 azon tűnődik, mikor ülhetett utoljára taxin. Seres művezető éppen akkor ér a kenyérgyár kapujához, amikor Romada a taxiból kilép, és búcsúzik a, .sofőrtől. — Mi az, úriemberek lettünk!? veti oda. • — Nem én. hanem a fiam — válaszolja tűnődve az öreg péklegény, és lenyomja a csilingelő blokkolóóra billentyűjét. énitek délután fél hat van. Ededényi úr ebben az időpontban szokott nyáron víkendre indulni. Csomagokkal körülbástyázva áll a lépcsőházban. A kulcsot óvatosan lakása ajtajának zárjába csúsztatja, s kétszer elfordítja, majd — hogy meggyőződjék, valóban kettőre zárta-e az ajtót, megpróbálja még egyszer ráfordítani a kulcsot. Többszöri sikertelen kísérlet után konstatálja, hogy ez reménytelen vállalkozás. De ez még nem nyugtatja meg atekintetben, hogy valóban tökéletesen bezárta-e az ajtót. A bizonyság érdekében lenyomja a kilincset, és vállal megpróbálja betaszítani. Ezt egymás után többször is megkísérli, s elégedetten állapítja -meg, hogy eredmény nélkül. Edéiényi úr elteszi tehát a lakáskulcsát, és szisztematikusan felszedi mind a nyolc ki- sebb-nagyobb méretű és fajtájú csomagját. Már indulna lefelé, amikor kétség ébred benne: jól elzárta-e a gázcsapokat. Tudja, hogy még soha nem hagyott, nyitva egyetlen gázcsapot se, a kétely, hogy talán-mosit-mégis, cselekvésre készteti. Lerakja hát nyolc csomagját, kinyitja a gondosan bezárt ajtót, és lám, a gázcsapok tökéletesen el vannak zárva. Edelényi úr még egyszer nem szeretne a lépcsőházból visszajönni, ezért számvetést készít: — tehát a gáz oké, a gázboyler elzárva, a villany mindenütt leoltva, valamennyi konnektordugó kihúzva, a vízcsapok cseppmentesen elzárva. És a szobai ablakok? Jöhet egy nagy vihar. Be- trappol a szobába, megrángatja az ablakok kilincsét, és mindent rendben talál. Ekkor esik szeme az olvasólámpára. Hogy a fene enné meg! Nincs áramtalanítva. Ezt érezhette meg Edelényi úr az ösztöneiben, amikor mégis az újbóli ellenőrzés mellett döntött. És kihúzza a lámpa dugóját. Elhárult hát valamennyi akadály: Edelényi úr mindent megtett vagyona biztonságáért, elindulhat a Balatonra ezernyi áldozattal ösz- szebütykölt víkendházába, a drága-drága feleségéhez, az ő egyetlen (igaz már egy kicsit petyhüdt) Annamáriájához, aki a Balatonnál most éppen betegszabadságát tölti, mert az az átkozott napraforgóolaj-flakon elrepedt, az olaj kifolyt, s Annamária olyan alaposan el- taknyolt. rajta, hogy a konyhaszekrény sarkának esve azonnal eltört két oldalbordája. Legalábbis az orvosnak ezt a dumát adták be a szégyellni való igazság helyett: az történt ugyanis, hogy a drága Annamária valami hülyeséggel rettenetesen. felidegesítette Edelényi urat, de annyira, hogy a különben megértő és hűséges férj, mint már any- nyiszor, hisztérikus rohamot 'kapott, és a szóbeli elmarasztalás után idegességében megtaszajtóttá az értetlenkedő, nyakaskodó, nehézfejű Annamáriát, aki nem a konyhaszekrény sarkának esett, hanem az annyi spórolás után megvett kolóniái garnitúra egyik kedves darabjának, a komódnak. Edelényi úr, látva Annamária nevű hitvese elisápadt arcát, azonnal megbánta tettét, amelynek köszönhetően neje most a hivatalban rothadás helyett az összekuporgatott pénzen épített, oly kedvessé bütykölt víkendvity.illóban. töltheti a nyarat. Az ajtó ismételt gondos bezárása után Edelényi úr nyolc csomagjával levackolóddk a ház előtt parkoló, piros színű, hallatlanul rendben tartott, extrákkal csak szerényen ékesített S 10ü-as típusú Skodájához. Ezt a kocsit Edelényi úr nem adná semmi pénzért, mert meg van győződve, hogy a világon a legjobb autó az S 100-as Skoda, de a típuson belül is áz ő S 100- asa, amelyen — a gondos karban- .tartás eredményeképpen — nem lehet észrevenni az idő múlását. Ennek a rendikívüli kocsinak a csomagtartó-fedelét felnyitja a gazdi, hogy bepakolja a lehozott holmikat. Edelényi úr ma már fél- háromkor eljött a munkahelyéről, ahol nagyon megbecsült gazdasági csoportvezető. Azonnal a közeli ABC-be sietett, ahol már rengeteg ostoba, tülekedő, a munkahelyéről lógó embert talált, s mindegyiknek az volt a mániája, hogy éppen akkor akart vásárolni, amikor Edelényi úr. A megfelelő kenyér kiválasztása alig másféiitucat vekni ösz- szefogdosása és nyomkodása árán máris sikerült. A felvágottaknál viszont egész csődület tolongott, csupa nyugdíjas vén banya, akik reggel kilenckor is vásárolhatnának, de nekik éppen ilyenkor kell húszféléből öt-öt dekát vásárolniuk. Edelényi úr ölni tudott volna, ha idegeit közben nem nyugtatja meg egy közvetlenül előtte álló igen fiatal vásárló, aki éppen nő volt, mi több: szőke nő, s ha Edetainak degesz cekkerében ölt valóságos testet, Végre a csomagok egymáshoz simulva várják az utazást. Edelényi úr még egy pillantást vet a házra, amelyben ott van az ő otthona is. Sajnos, hogy nem máshol, a ház lehetetlen, sőt kibírhatatlan lakóit Edelényi úr ugyanis fölöttébb nem állhatja. A megfelelő előkészületek után Edelényi úr belehuppan az autójába, nagy-nagy műszaki érzékkel beindítja a motort, beletekint a visszapillantó tükörbe, és óvatosan kihajt a járdaszegély mellől. Asperján György: Edelényi úr víekndre megy lényi úr kicsit oldalt állt, és a hölgy válla fölött átpislantott, akkor a kigombolt sárga blúzban egészen hegyesen álló keblek egy részét, sőt, egészen jelentős részét pillanthatta meg. Miután a drága mindenféle szint-szart összevásárolt, végre Edelényi úrra került a- sor. De azonnal fel is ment a pumpája, mert nem volt bőrös virsli. Edelényi úr ezért úgy állt bosszút az ABC áruházon és az eladó kisasszonyon, hogy mindenbe belekötött. Végül az a hülye eladó már csapkodni kezdett, s ez Edelényi urat kifejezetten megnyugtatta. Na, és ami a húspultnál volt! Egyszerűen őrület, hogy egyesek csak péntek délután akarnak mindent bevásárolni a rövidkarajtól a lecsupaszított levescsontig. De Edelényi úr a legkritikusabb helyzetekben is talál a maga számára némi örömet: egy fekete cicuska nagyon kellemesen feszülő farmer- nadrágban azt kérte a hentes úrtól, hogy a sertéscombot szúrja fel, mert abba egy szál füstöltkolbász lesz belehúzva. Edelényi úr a fejét csóválta: ezek még a közértben is csak olyat képesek venni, hogy: húsba húst. Hej, ennél a kiis vásárló hölgynél Edélényi úr de nem habozna! És az a pasi?! Megáll az ész! Válogat a levescsontban. A csont az csont! Hogy velős-e?! Persze, még velő is legyen benne! Ennyi bomint alakot egy rakáson! Végre Edelényi úr is vett két kiló karajt és másfél kiló combot. Az a rohadt hentes képes mindig úgy fordítani a húst, hogy a vásárló azt hiheti, ő kapja a legszebbet. Otthon aztán kiderül, hogy az egész zsíros, cafrangos, mócsingos, csupa csont. Edelényi úr szinte a politikai meggyőződés talaján állva utál minden hentest: lopnak, mint a szarkák, becsapják a tisztességes dolgozót, csak ezért telik nekik Lada 1500-asra. Egy órát töltött Edelényi úr az ABC-ben, mert az előbbi megpróbáltatásoknál is nagyobbat tartogatott a pénztár élőtti Vlagyivosztokig érő sor. Mikor Edelényi úr. a vevő végre a pénztárhoz jutott, minden figyelmét a pénztárosnő által beütött számokra koncentrálta. Meg volt ugyanis szentül győződve, hogy azért blokkolnak mindent össze-vissza, mert így sokkal könnyebben átverhetik a tisztelt vásárlót; az összeblokkodt különbözet pedig este az ABC atkalmazotA sztrádán már sokan igyekeznek a Balaton felé. Edelényi úr jókedvű, mindent megvett, a motor finoman zúg, a nap süt, a különben teljesen megbízhatatlan Meteorológiai Intézet szép nyári hétvégét jósol... mi keűlliene még? Edelényi úr nemi siet, nem bolond pazarolni a benzint, és tönkrevágni az autóját. Kényelmesen, nyolcvan nas tempóban halad a belső sávban. De egy sárga Lada 1500-as már kekeckedik. Teljesen ráhajt Edelényi úr Skodájára, hogy így parancsolja le a szélső sávba. — Mi a francot akarsz, te barom? — méltatlankodik Edelényi úr. — Majd ha eljön az ideje, besorolok jobbra, és mehetsz a büdös anyádba! Gyere belém, na, gyere te állat! — A Lada begőzölt vezetője villog, dudál, hadonászik, és okos enged, bolond szenved közmondással Edelényi úr kivágja az indexet jobbra, és elengedi az ámokfutót. De azért még a vadbarom utána ordít: — Hova rohansz? A halálba? — Edelényi úrnak szent meggyőződése, hogv az ilyen közösség- ellenes magatartású alakok nem az ágyban végzik. — Hát ne is! — háborog még egyet, aztán fütyülni kezd, hogy levezesse a fölösleges feszültséget. De erre nemigen van módja, mert megjelenik mellette egy eszeveszett: hörög a Trabant motorja, de a kormánynál ülő laposképű, meg,tépett külsejű nő csak nyomja a pedált, miközben mellette egy kalácskép ű krapek az Esti Hírlapot olvassa, ahelyett, hogy imádkozna vagy a végrendeletére gondolna. Cefetül büdös a műanyag-jaguár, s bizony, most Edelényi úrnak kedve volna móresre tanítani ezt a szédült tyúkot. Ad is egy kis kakaót az S 100-asnak. aztán balra kivágja az indexet, s miután sikerült a zörgő halálláda elé kerülnie, fokozatosan csökkenti a sebességet. A nő nem idegeskedik, hanem visszatér a szélső sávba, átnyomja a gázpedált a Trabant padlóján, és megelőzi Edelényi urat. — Te erőszakos, kocsi gyilkos, idióta tyúk! — ordít az óvott S 100-as gazdája, s hogy mutassa, bezzeg ő milyen szabályosan közlekedik, visszatér a jobboldali sávba. Pillanatok múlva egy fehér Mercedes húz el mellette. Edelényi úr oldalt pillant, s látja, hogy a hétszázezret érő kocsi volánjánál egy fiatal nyikhaj. egy börtön-töltelék-jelölt Sárga kocsi (1945) Irodalmi oldalpárunkat Bolmányi Ferenc festőművész képeivel illusztráltuk ül, sőt, maga a szocializmus vérszopó ja. És micsoda, alig-öltözött kis csirkével1! Mennyi idős lehet a pipike? Húsz? A szemét életbe: hogy feszül a vékony pántú piros trikó! — Ml van,, néked, te! ? — ordít utánuk Edelényi úr. — Tudod, mit csinálnék én azokkal a szuper- didkókkaii? És Edelényi úr most veszettül gyűlöli a senkiházit, aki a kicsikét fuvarozza, mert az biztosan csinálja is ... De hirtelen nagyot fordul a gondolat Edelényi úrban : az ilyen, kis csirkék üresek, csak a festett szájuk és szemük vonzó, az érzelmeik viszont... és csak a pénz számít nekik. Edelényi úrnak most egyszerűen forog a gyomra az ilyen nőktől. Egy ideig nyugalmát semmi nem zavarja, komótosan poroszkál hetvenes tempóban a külső sávban. Ezt a sebességet imádja az S 100- as, ilyenkor szinte nem is fogyaszt benzint. És egyszerre csak lám-lám. Feltűnik a belső sávban egy fehér kispol&zki, a kormánynál egy finom fekete nővel. — Ez aztán él tudja mami a botkormányt! — élénkül meg Edélényi úr. — Galambom, mit .szorítod úgy a Volánt, nem ugrik az ki a kezedből. A nő, mintha hallaná Edelényi úr monológját, felé fordul és csábmosodyt produkál. — Mosolyogsz,' kiscsillagom? Tetszik neked az Edelényi bácsi? Azt elhiszem, látszik rajtad, hogy van eszed és tudod, mi a jó. Mutatnék is néked valami újat... Hát; ez barom! A büdös anyádnak vágsz elém ezzel a szemétládával! Nahát, az is bolond, aki egy nőnek ad jogosítványt! Nem is iacafacá- zik Edelényi úr: ki az indexet balra, a nő mellé húz, és kézzel lábbal magyaráz, ám az bűntudatosan csak mosoly og... — Ezeken nem lehet segíteni. — állapítja meg Edelényi úr, és gázt ad, hogy megmutassa ennek a glancolt sparhéltmek, mit neveznek autónak. A füredi elágazásnál Edélényi úr elővigyázatosan hajt le a sztrádáról. Az északi parton van a ví- kend-vityillója, ugyanis mindenkinek ott van, mármint annak, akit némi ésszel áldott meg az ég. Az északi part ugyanis sokkal szebb, sokkal nyugodtabb, nem is beszélve arról, hogy mennyivel tisztább és kellemesebb a vize. Szóval Edelényi úr a saját kis víkendházát egy földvári .kétszintes vízpartival sem cserélné el, mert az övé fent van a domóldalona csönd, a természet nyugalma! És micsoda panoráma a Balatonra! Itt már nem vandálkodnak a Balatonra igyekvők, mindenki szépen, sorban halad. Haj, itt az északi parton még az emberek is mások! És a sztrádán kiállt idegeskedés után Edélényi urat nyugalom szálija meg. Szépnek és jónak érzi az életet, s mint máskor, most is felsóhajt, és önkéntelenül hangosan kimondja: csak rosszabb ne legyen! Elégedettségi érzése kitart egészen a megbütykölt jó kis víkend- házig, amelynek kerítése tövében térdelve Annamária szorgoskodik: a hirtelen nagyra nőtt gazt tépde- sd. E delényi úr behajt egyenest a kis telekre, pontosan megcélozva a kocsi számára készített vékony betoncsíkot. Aztán kiszáll, és a közben fel- tápászkodott Annamáriához lépked: — Szerbusz, édesem... Jól érzed magad ? — Tűrhetően — mondja a gyönyörű barnára sült, bár igaz, kissé már petyhüdt bőrű Annamária, és csókra nyújtja ajkát. — Mi újság Pesten? — Semmi — válaszol Edelényi úr. — És itt? — Itt sincs semmi újiság. — Akkor jó — mondja Edelényi úr, és elégedetten szétnéz a portáján, a sajátján, a talpalatnyi, ám annyi boldogságot adó magánitu- lajdonocskáján. Összeállította; Rékasy Ildiké
