Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
to Szolnok megye múltjából 1984. MÁJUS 19. Szigorúan bizalmas — saját kezű felbontásra Féltek a :„■ " 1931. május elsejére a hatóságok szociáldemokrata májusi ünnepélyt engedélyeztek a Millenáris sporttelepen. A belügyminisizter rendeletben - tudatta a hatóságokkal : „Tekintettel arra, hogy a szocdem. párt vezetősége teljes garanciát vállal a * rend fenntartásáért, meg fogom engedni, hogy Budapesten a Millenárissportpályán május 1-d ünnepélyt rendezzenek. Az engedélyt megadandónak tartom azért, mert remélhető, hogy ezzel levezetést nyer a munkásságnak május ' 1. megünneplésére irányuló tradicionális törekvése anélkül, hogy a közrend megzavarásával számolnom kellene”. A belügyminiszteri rendeletet azonban 1931. április 22-án egy államtitkári körlevél is követte. Utóbbit a vármegyei alispánok, a kerületi főkapitányok, a csend- őrkerületi parancsnokságok és a budapesti főkapitányság kapta kézhez. A körlevélben a május 1-vel kapcsolatos preventív intézkedésekre hívták fel a hatóságok figyelmét, mert — mint a belügyi államtitkár fogalmazta: „a sízoc. dem. párt úgynevezett balszárnya, főleg pedig a kifejezetten kommunista egyének részéről el kell készülve lennünk arra, hogy a közrendre aggályos akciók keresztülvitelére legalább is kísérlet — még pedig a tavalyinál is erőteljesebb és céltudatosabb kísérlet fog történni”. A kommunisták kitartó és szívós harca következtében 1930. május 1-én sokkal nagyobb méretű volt a munkabeszüntetés az egész országban, mint a megelőző években. Horthyék pedig féltek, joggal féltek a munkásosztálytól. Az államtitkár hangsúlyozta: „Április 29-től május hó 4-ig bezárólag gyűlések, felvonulások engedélyezését általában megtiltom azzal, hogy a nem engedélyezett gyűlések, stb. megtartását, vagy az erre irányuló kísérleteket feltétlenül és szükség esetén karhatalommal kell megakadályozni. Külön is felhívom Cím figyelmét, a május 1-re tervezett úgynevezett „néma” tüntető sétákra, amelyek éppen úgy megakadályozan- dók. mint a gyűlések, mert semmiféle garancia nincs és nem isi lehet arra nézve, hogy az eleinte rendben menetelt tömeg később úri. agent provokatourok kezdeményezésére rendzavarást nem fog megkísérelni. Az ilyen sétatüntetéseket is már a kiindulás helyein kell megakadályozni, nehogy nagyobb csoportokká alakulhassanak. Az idézett körlevélben részletesen megmagyarázták, hogy milyen típusú illegális kommunista akciók várhatóak, s ezekkel kapacs ólat ban előírták az előzetes rendőri akciókat is, a következőképpen: „A vörös színekkel esi jelvényekkel avagy forradalmi dalokkal (marseilles) stb. kirívóan tüntetők ellen 1111/1922. rés. és azt kiegészítendő 13 741/1924. reá. ren- deleteim alapján kell, járná ésí ily jellegű tüntetéseket, stb. megfelelő karhatalmi intézkedésekkel meg kell akadályozni. Ha ennek gyanúja merülne fel. hogy a tilalom dacára gyűléseket, felvonulásokat, stb. akarnának tartani, vagy ha közbiztonsági szempontokból, ’ s a helyi viszonyok mérlegelése után ez szükségesnek mutatkoznék, úgy május 1-ét megelőzőleg megfelelő preventív intézkedések teendők a közbiztonsági és államrendészeti okokból gyanús egyének inu tenzívebb megfigyelése, esetleg őrizetbe vétele és tiltott gyülekezés megakádá- lyozása érdekében. Különös tekintettel kell lenni a május 1-el kapcsolatos tüntetésekre vonatkozó preventív rendőri intézkedéseknél arra, hogy a sajnos nagymértékben fennálló munkanélküliség következtében a munkanélküliek nagyobb tömeggel a forradalmi agitáció részére könnyen beszervezhető tömegként kínálkoznak, sí alaposan tartani kell attól, hogy vagy ilyen minőségben önállóan, vagy pedig a balszélső elemek politikai céljai érdekében fognak megmozdulni, illetve megszerveztetni. A legéberebb figyelemmel kell tehát kísérni a munkanélküliek (úgy az ipari munkások, mint a mezőgazdasági munkások és kubikosok) minden megmozdulását, valamint a Szervezésükre irányuló baloldali törekvéseket is, ezekkel szemben, valamint különösen a szervezést megkísérlőkkel szemben azonnal kell eljárni és pedig olymódon, hogy azonnal őrizetbe veendők, nyilvánvaló kommunista összeköttetés esetén a budapesti főkapitányság politikai osztályához állítandók elő. Az eddigi tapasztalatok szerint a kommunisták . az un. társas kirándulásiok orvé alatt kívánják agitációs gyűléseiket lebonyolítani* s ennek könnyebb keresztülvitele céljából legális alakulatok társas kirándulásaiba kapcsolódnak bele. Figyelemmel kell tehát lenni arra is, hogy a májusi 1-nek megünneplése a hatósági tilalmak kijátszásával a városok és községek területén kívül és kirándulások leple alatt tiltott erdei gyűlések formájába lehetővé váljék. — A rendőrhatóságnak módját kell ejteni, hogy az ilyen tervekről megfelelő időben értesüljön, s minthogy a kirándulóknak a szabadba való kimenetele és az ott időzés általában meg nem akadályozható és nem is akadályozandó, a kirándulóknak, illetve azon tekintetbe jöhető kategóriáknak a külterületeken való mozgását részint polgári ruhás rendőrök, részint járőrök útján intenzíven ellenőrizni kell és műiden olyan kísérletet, amely kirándulások, erdei séták stb. örve alatt a gyűlési tilalom kijátszását célozza, feltétlenül meg kell akadályozni”. Az államtitkári körlevelet Alexander Imre Szolnok megye alispánja április 23- án „tudomásulvétel és megfelelő eljárás végett” továbbította. Elrendelte a köz- igazgatási szervek részére isi a telefonügyeletet, s kötelezte a főszolgabírókat, hogy május 1-én egész nap „székhelyükön és lehetőleg hivatalos helyiségükben tartózkodjanak”. dr. Selmeczi László Május elsején a Vigyázóban Az első világháború idején az SZDP Szolnok városi*titkára voltam, s ha feladatról volt szó, mindig szívesén vállaltam a munkások érdekében. így természetes, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor is jelentkeztem a mozgalomba, feladatot, munkát kértem és kaptam. Nem is kis feladatot — Szolnok város közélelmezésének biztosításához járultam hozzá. Ez pedig abban az időben, a háború utáni szegény években rendkívüli terheket rótt mindannyiunk vállára. A korai zöldségféléket egy felsöszászbereki kertészetből szállítottuk Szolnokra, s a felszedés szervezése is az én gondom volt. 120 tanuló fiatallal, asszonyokkal végeztük a munkát, olyan if jakkal, akik még nem mehettek az „igazi” frontra, fiatal koruk miatt. Április 27-én tartóztattak le a fehérek. Először a megyeházára vittek, s mindjárt — bemutatkozásként — mindkét tenyeremet véresre verték. Azon a délutánon jajkiáltásoktól volt hangos a megyeháza. Aznap estefelé szekérre raktak bennünket. Két-két embert egy szekérre, egymással szemben, összekötözve. És a szekerek Abony felé indultak. Valamivel éjfél előtt néhány fehér altiszt kioktatott bennünket. Rövidesen kezdődik a kihallgatás, s a jelentkezésnek módja van. így: — Főhadnagy úrnak jelentem alássan bepattantam az öreg Vigyázó tiszti szobájába! Bepattantam. Az otromba tréfa csak nekik tetszett. Mert nem várták meg. hogy belépjek. löktek rajtam egyet. 'Sötét szobában találtam magam, ahol egy szál gyertya világított csak. Molnár főhadnagy azt kérdezte: hol vannak a fegyvereid? Miután nem voltak, nem tudtam mit válaszolni. Ekkor rámkiáltott: — Feküdj le, majd emlékezni fogsz! Lefeküdtem, s azt éreztem, nem láttam, hogy csizmás lábak a kezemre, meg a nyakamra nehezedtek. Hogy ne tudjak mozdulni, azért. Aztán hárman félholtra vertek Május elsejére új dolgot eszeltek ki. Drótkötéllel fél- holtra vertek sokunkat és azt mondták, ez az ünnepi ebédünk. A kínzások sok nehéz percét éltük át — ököllel verték véresre az arcunkat, volt akiket örökké beteggé tettek. Legtöbben mégis hallgattunk, összeszorított szájjal álltuk a nehéz napokat. Vilusz Vazul visszaemlékezése n németek hidakat robbantottak A háborús károk igen súlyosak voltak. Budapest után Szolnok szenvedte a legnagyobb mérvű bombázást, az összes háborús veszteségek mértékét tekintve pedig 57 magyar város közül a 6. volt. Az anyagi javak pusztulásáról számos korabeli feljegyzés és sajtótudósítás ad hírt. Ezekből megállapítható, hogy a bekövetkezett károkat jobbára nem a közvetlen földi harci cselekmények okozták, hanem a főként vasúti létesítmények ellen irányuló, de ipari üzemeket, gazdasági-, lakó- és középületeket, városi közműveket is romboló légitámadások és az, hogy „amikor a német katonai alakulatok elhagyták a várost, számos nagymérvű rombolásokat hajtottak végre”. Az 1945. augusztus 3-i polgármesteri jelentés szerint súlyosan megrongálódott a MÁV-nak.-összesen 67 épülete, a Cukorgyár gépháza, a Papírgyár műhelyépülete, a Borin téglagyár, a Rákos vait> tagyár szárítóhelyei. valamint gépi berendezése. A Gulyás-féle malmot felrobbantották, a Neugebauer malom leégett, a Nostra közraktárat felgyújtották. Szolnok a feliszabadulás előtt is az Alföld fontos közlekedési csomópontja volt. Az ennek következtében ha- diiszállítási állomássá vált város köz- és vasútvonalai a bombázások és a front átvonulása során tönkrementek. A légitámadások és a német csapatok robbantásai következtében a vasútállomás területén „a felszabaduláskor egyetlen ép vágány, vagy váltó nem volt”. A polgár- mester 1945; június 20-án azt jegyezte fel, hogy a város A II. világháború pusztításai a megyeszékhelyen útjainak 90 %-a csaknem használhatatlanná vált. A vasúti és közúti hidak a Tiszán és a Zagyván egyaránt fel voltak robbantva. A közművek veszteségei is súlyosak voltak. A Hungária Villamossági Rt. felmérve a város villanyhálózatának helyzetét azt állapította meg, hogy a háború előtti 104 356 méterről 17 826 méterre csökkent az ép hálózat hossza. A bombázások során károk keletkeztek a vízvezetékhálózatban és a csatornarendszerben, megsérült az Eötvös téri víztorony, valamint a víztermelő telep gépháza és tisztító berendezése is. A lakóházak pusztulására vonatkozólag rendelkezésünkre álló adatok a teljesen rommá, vagy lakhatatlanná vált házak mennyiségét egységesen mintegy ezerben, ezen belül a rombadőltekét az egész állomány 12 %-ban (5—600-ban) jelölik meg. A legtöbb lakás a vasútállomás környékén semmisült meg. A mezőgazdaság a háborús események során több vonatkozásban is károsodott. Amíg 1943-ban a város határában 7045 kh búzát vetettek, 1944-ben csaik 1147 kia- tasztrális holdat. Az állatári lomány nagyarányú vesztesége az igaerő hiányában, a talajerővisszapótlás szűk lehetőségében és az élelmezés számára adható állati termékek mennyiségének erőteljes visszaesésében egyaránt éreztette hatását. Szolnok gazdái jószágainak több mint felét elvesztették. A gazdasági élet minden területét sújtó háborús károk mellett a lakosság visz- Szaáramlása nyomta rá bélyegét leginkább Szolnok életére 1945 első hónapjaiban. Az 1941-es népszámláláskor 42 ezres városban a felszabaduláskor mindössze 3— 4000 ember volt jelen. „A lakosság nagy része a Szolnokot ért sokszori légitámadás elől menekült el még június—július hónapokban, majd a közigazgatási kiürítés folytán csökkent a lakosság lélekszáma”. A harcok elmúltával megindult, majd meggyorsult a visszatérés. 1945 elején már 8— 10 000-ren éltek a városban, május közepén pedig már 32 ezren. Az élet megindításának feltételei között fontos volt az a tény, hogy Szolnok feb iszabadulása után még hónapokig folyt a harc az ország területén. A város földrajzi és stratégiai helyzeténél fogva a Vörös Hadsereg utánpótlási vonalába esett, s ez részben nagyobb katonai alakulatok átvonulását jelentette, részben a hadiszári lások útvonalbiztosítási igényét. Nem utolsósorban pedig azt, hogy „amíg Budapesten folytak a harcok, mintegy két hónapig Szolnok kórházváros volt”. Az ország háborús viszonyainak következtében 1945 első hónapjaiban a helyi szervek úgyszólván teljesen saját erejükre, lehetőségeikre voltak utalva. Az élet megindítása, a közellátás megszervezése a város újonnan választott vezetőségére hárult. S. Püski Anna A szolnoki pályaudvar az 19 44. június 2-i bombázás után Szolnokért harcoló veterán emlékeiből Május 3-a nevezetes évforduló Szolnok város életében. 1919. május 3- án foglalta vissza a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege Szolnokot az ellenforradalmi csapatoktól. Ezt a történelmi tényt színessé teszi az emlékezés. Felkerestük Városi Jenőt Óbudán. Egy jelentéktelen bérház emeleti lakásában félhomály fogad bennünket. Megrendít a látvány, ami a villanygyújtáskor elénk tá- lur. Egy vak ember ül előttünk, nagyothalló készülékkel a fülén és mesél. Első pillanatban nem hinné az ember, hogy életerős, daliás ifjú volt ő is valaha. Pedig, hihetünk a szegedi Friss Űjság egészoldalas vezércikkének, amely arról számol be, hogy az iskola padjaiból a harctérre került 18 éves fiatal 9 hónapos pusztító doberdói harcok között derekasan megállta a helyét Tiszti arany vitéz- ségi érmet kapott bátorságáért és előléptették tartalékos hadnaggyá. Később fej lövéssel került haza a frontról. De most folytassuk élete történetét úgy, ahogyan Városi Jenő emlékezik róla: „1918-ban a Kommunista Párt tagja lettem az osztrák—magyar hadsereg összeomlása után. A forradalmi tisztikarhoz tartoztam. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor jelentkeztem a Vörös Hadseregbe. £» 1919 áprilisában a nemzetközi brigád melletti frontszakaszon kaptam századommal beosztást. Árulás következtében a front felbomlott és április végéig Ceglédig vonultunk vissza. Innen indult meg a harc Szolnokért május 2-án éjjel. A vasút mellett mentünk Szolnokig és ott csoportosítottuk embereinket. Amikor a barakkház és vasúti őrház közelébe értünk, erős gyalogsági tűzbe fogtak bennünket. Válságos volt egy idegsokkos főhadnagy-parancsnokunk, aki alig tudta a parancsot kimondani. Ekkor átvettem a századot és — mondhatom a gyakorlótéren nem tudtunk soha olyan támadást bemutatni, mint amilyen kialakult. En az I. szakasszal neki a blokkháznak és irány tovább a vasútállomás.” Most már szinte pergő- kénszerűen rohannak az események. Mélyen bevésődhettek ezek az órák Városi Jenő emlékezetébe, hogy néhány évtized után is olyan részletesen beszéli el őket, pedig világtalan állapota nem engedte neki hogy élményeit írásban rögzítse, vagy esetleg olvasmányaival egészítse ki. mint ahogyan az emlékezéseknél gyakorta elő szokott fordulni. S emiatt a beszámoló hitelességéhez kétség nem férhet. „Egy szakaszt tartalékban hátrahagyva, valósággal letaroltuk a ránk tüzelő ellenforradalmárokat, akik hanyatt-homlok menekültek a főutcán, keresztül a Tiszaiadon. Elértük mi is a hidat, és hídfőállást építettünk ki.” Városi Jenő a szolnoki harcokból különösen emlékszik egy jelenetre: „Mikor Szamuely népbiztos elvtárs gépkocsit küldve magához rendelt, megveregette a hátam és így mutatott be engem: Itt a szolnoki hős. a Vörös Hadsereg legbátrabb katonája.” S a világtalan ember arcát színesre festi az emlékezés. Kaposvári Gyula Összeállította: v dr. Selmeczi László 2301313201232302010131
